Szemle - 2004. 08.

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE

- Thomas Nagele: Az európai törvényalkotás jelenlegi állása a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósága terén (Hámoriné Gál Éva)
- Neal P. Pierotti: Nyomtatott publikációnak minősül-e az internet? (Szulmanné dr. Binet Mária)
- John Lynch: Az időjárás. A tornádótól a homokviharokig - betekintés az időjárás titkaiba a BBC sorozata alapján (Dr. Osman Péter)
- Larousse Panteon. Emberek, akik megváltoztatták a világot (Dr. Osman Péter)

Thomas Nagele: Az európai törvényalkotás jelenlegi állása a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósága terén
(Der aktuelle Stand der geplanten europäischen Gesetzgebung zur Patentierbarkeit computerimplementierter Erfindungen). Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2004, 3. sz., p. 101-106

Az Európai Parlament 2003. szeptember 24-i ülésén több mint 90 módosítási javaslatot fogadott el az Európai Bizottságnak a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról tett javaslatával kapcsolatban. A javaslat célja az volt, hogy a szoftverek és üzleti módszerek szabadalmazhatóságának feltételeit egységesítse Európában, és megszüntesse az európai szoftveripar versenyhátrányát az amerikaival szemben. A javaslat viszonylag engedékeny a szoftverek és üzleti módszerek szabadalmazhatóságának kérdésében, míg a Parlament megszigorítaná a feltételeket. A cikk a jelenlegi jogi helyzetet, a Bizottság javaslatát és az Európai Parlament módosítási indítványait ismerteti, és megvilágítja mindezek várható hatásait.

A szoftverek szabadalmaztatásának lehetősége a különböző országokban eltérő.

Japánban és a legtöbb európai országban a szabadalmazhatóság feltétele a technika állásához való műszaki jellegű hozzájárulás. Ezzel szemben az USA-ban elegendő, ha egy találmány a technika valamely területéhez tartozik, valamint "hasznos, konkrét és megfogható" eredménye van. Mivel nem feltétel a technika állásához való műszaki jellegű hozzájárulás, a szoftverek és üzleti módszerek szabadalmazhatóságának gyakorlatilag nincs akadálya, csupán újnak, feltalálói tevékenységen alapulónak és iparilag alkalmazhatónak kell lenniük.

Az Európai Szabadalmi Egyezmény szerint az új, feltalálói lépésen alapuló és iparilag alkalmazható találmányok szabadalmazhatóak a technika bármely területén. A számítógépi programok mint olyanok, nem minősülnek találmánynak, de csak akkor vannak kizárva a szabadalmazható találmányok köréből, ha rájuk kizárólag e minőségükben igénylik az oltalmat. A szabadalmazható találmányoknak tartalmazniuk kell legalább egy műszaki jellemzőt. Az Európai Szabadalmi Hivatal Fellebviteli Tanácsának egyik döntése szerint a számítógépet alkalmazó találmányok mindig a technika valamely területéhez tartoznak, mivel a program számítógépen fut. A tagországok szabadalmi törvényei az Európai Szabadalmi Egyezménnyel analóg módon határozzák meg a szabadalmazható találmányok körét. Az Egyesült Királyság bírósági döntései ennek ellenére szigorúbbak, például egy üzleti vagy szellemi tevékenységet végrehajtó szoftvert tartalmazó találmányt még akkor sem tekintenek szabadalmazhatónak, ha műszaki hozzájárulást is tartalmaz. A német Szövetségi Bíróság döntéseiben nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy üzleti módszerre vonatkozó, műszaki jellegű találmány akkor is szabadalmazható legyen, ha a technika állásához való hozzájárulása nem műszaki jellegű, miközben korábbi döntéseiben a műszaki hozzájárulást kötelezőnek tekintette a feltalálói tevékenység megítéléséhez. Az Európai Unió területére vonatkozó egységes szabályozás nemcsak a szoftveriparnak az USA-val szemben való versenyhátrányának kiküszöbölése miatt, hanem az egyértelmű, világos intézkedések létrehozásának céljából is szükséges.

A Bizottság 2002. február 20-án egy direktívajavaslatot bocsátott ki a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról. A nyílt forráskódú programok és az Eurolinux-mozgalom képviselői heves ellenállást fejtettek ki a szoftverek szabadalmi védelmével szemben. Álláspontjuk szerint a kis- és középvállalatok számára a szabadalmaztatás költségei elviselhetetlenül magasak lennének, míg a szerzői jog kielégítő jogi védelmet nyújt.

Az Európai Bizottság irányelvjavaslata definiálja a számítógéppel megvalósított találmány fogalmát, majd leszögezi, hogy a számítógéppel megvalósított találmányok per se a technika területéhez tartoznak. Természetesen meg kell felelniük az ipari alkalmazhatóság, az újdonság követelményének is, továbbá feltalálói tevékenységen kell alapulniuk. Ez utóbbi feltétel akkor teljesül, ha a számítógéppel megvalósított találmány olyan műszaki jellegű hozzájárulást tartalmaz a technika állásához képest, amely szakember számára nem nyilvánvaló.

A Bizottság javaslata szerint a műszaki hozzájárulás megléte megítélhető az alábbiak műszaki jellegének vizsgálatával:

• a találmány által megoldott feladat;

• az eszközök, amelyek a feladat megoldásához szükségesek;

• a hatások, amelyeket a találmány a feladat megoldása közben kivált;

• műszaki jellegű megfontolások szükségessége a találmány megvalósításához.

A szabadalmi igénypontok tartalmazhatnak műszaki és nem műszaki jellemzőket vegyesen, a műszaki hozzájárulást az igénypont egészére nézve kell vizsgálni. A szabadalmi igénypontok termékre, azaz egy programozható berendezésre vagy eljárásra vonatkozhatnak, így egy adathordozón forgalmazott program csak közvetett módon lehet szabadalomsértő.

A szoftverek szerzői jog által védett kereskedelme nem valósít meg szabadalomsértést, illetve a védjegy vagy a félvezető-topográfia oltalmi jogának sértését.

Egy számítógéppel megvalósított találmány szabadalmának tulajdonosa engedélyt adhat a találmány által védett szoftver használatára, annak különbözőképpen megvalósított, különböző forráskódú programokkal való realizálására akkor is, ha azok szerzői jogi oltalomban részesültek. A szerzői jog csak a konkrét kódsorozatot védi.

A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságánál fontos elem a találmány műszaki jellegének a vizsgálata. A műszaki jelleg meglétéhez elegendő lehet néhány műszaki jellemző és önmagukban nem szabadalomképes nem műszaki jellemzők kombinációja, amelyet mint egységes egészet kell a technika állásával összevetni. A szabadalmi oltalom csak akkor kizárt, ha a technika állásához való hozzájárulás kizárólag szellemi megfontolásokat tartalmaz, például "tisztán" üzleti vagy programozási eljárásról van szó. Az irányelvjavaslat azt is lehetővé tenné, hogy egy önmagában nem szabadalmazható találmányt, például egy üzleti módszert, amelynek igénypontja néhány, önmagában nem szabadalomképes, például nem új műszaki jellemző, és néhány önmagában nem szabadalomképes, nem műszaki jellegű jellemző kombinációja, nem zárhatnánk ki a szabadalmazható találmányok köréből a Bizottság ezzel ellentétes szándéka ellenére sem. További gyenge pontja a javaslatnak, hogy felmerülhet: minden hozzájárulás a technika állásához műszaki jellegű, mivel minden számítógéppel megvalósított találmány a technika területéhez tartozik.

Az Európai Parlament első olvasatban elfogadta a javaslatot, de 90 módosítással látta el, és így megszigorítaná a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósági feltételeit a jelenlegi joggyakorlathoz képest.

A módosított javaslat szerint a számítógéppel megvalósított találmányok nem tartoznak automatikusan a technika területéhez, csak ha a természet erőforrásait használják fel fizikai hatások létrehozásához. A matematikai és egyéb módszerek, például üzleti módszerek nem szabadalmazhatóak, ha a program futása közben a számítógépre vagy programozható berendezésre gyakorolt hatáson kívül nem fejtenek ki egyéb műszaki hatást.

A módosított javaslat kizárná a szabadalmazható találmányok köréből az adatfeldolgozás tárgyú találmányokat, mint amelyek nem tartoznak a technika valamely területéhez. Műszaki problémák számítógéppel megvalósított megoldása sem lehetne szabadalmazható csupán azért, mert egy adatfeldolgozó berendezés forrásainak megtakarítását eredményezi.

A módosítások az igénypontok oltalmi körét is korlátoznák. Eljárási szabadalom csak gyártási eljárásra vonatkozhat. Csak az igénypont által megalapozott műszaki hozzájárulást illeti meg szabadalmi védelem, és nem a nem műszaki jellemzőket, például nem a számítógépi programot, mint olyat. Adatfeldolgozás, információ megjelenítése semmilyen körülmények között, műszaki berendezés használata mellett sem valósíthat meg szabadalomsértést. Ugyanez vonatkozik egy számítógépi programnak egy, a szabadalmi igénypontban megfogalmazottól eltérő célra való felhasználására.

A módosított javaslattal a Tanács állandó tagjai lényegében egyetértettek. Engedélyeznék viszont a számítógépi programra, illetve az adathordozóra vonatkozó igénypontot, ha a számítógépi program megfelelő berendezésen való futásakor megvalósítja az ugyanazon szabadalmi bejelentésben igényelt, a szabadalmazhatósági feltételeket kielégítő terméket vagy eljárást. Ennek elfogadása után újra felvetődhet a számítógépi programoknak a szabadalmazható találmányok köréből való kizárása.

A szakma képviselői érdeklődéssel várják az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács eltérő javaslatai alapján a bonyolult együttdöntési eljárás további lépéseit. Sikerül-e a javaslatokból egységes egészet alkotni, vagy egy nehezen kezelhető mű lesz az eredmény, amely több kérdést, mint választ vet fel, elbizonytalanítva a szakembereket és többletmunkát adva a bíróságoknak.

Hámoriné Gál Éva

* * *

Neal P. Pierotti¹: Nyomtatott publikációnak minősül-e az internet?
(Does Internet information count as a printed publication?) (IDEA, 42. évf., 2002, 2. sz., p. 249- 278.)

Az amerikai szabadalmi törvény (U.S.C.) értelmében szabadalmazhatók az új, hasznos és nem nyilvánvaló találmányok. (35 U.S.C. 101,102, 103. §)

A szabadalomengedélyezés kizáró oka, ha a bejelentőn kívül bárki más nyomtatott publikáció formájában a feltalálás előtt ismerteti a találmányt [102. §(a)], azaz az újdonság megítélésénél kulcsfontosságú, hogy az adott közlemény nyomtatott formájúnak minősül-e. A nyomtatott publikáció ebben az értelmezésben tulajdonképpen a nyilvánosság alaptudását reprezentálja, mivel olvasható formájú, a köz számára hozzáférhető (a hozzáférés helye a nyilvánosság által meghatározható), nem átmeneti jellegű, és a legtöbb esetben ténylegesen széles körben elterjedt.

Napjainkra az internet egyre fontosabb információforrássá válik. Míg 20 éve a kutatók munkájuk során elsősorban a könyvekre, folyóiratokra támaszkodtak, addig a közeljövő szakembere elsősorban az internetes weblapokról és az online adatbázisokból szerzi be az információt. Az interneten szörföző többféle módon is információhoz juthat, felkereshet nyilvános vagy magán honlapokat, elektronikus hirdetőtáblákat, más felhasználókkal e-mailt válthat, "chat"-elhet.

A tanulmány célja annak meghatározása, hogy vajon az egyes weblapokon megjelenő információk, valamint az egyéb internetes információforrások - így e-mail, "chat room", Napster - nyomtatott dokumentumoknak minősülnek-e.

A kérdés megválaszolása fontos a feltalálóknak, hiszen ennek ismeretében dönthetik el, hogy a technika állásában foglaltak ismerete alapján törekedhetnek-e szabadalmi oltalom megszerzésére, minden valószínűség szerint befolyásolni fogja azt is, hogy az egyes cégek miképpen alakítják a szellemi tulajdonnal és a szabadalmi pereskedéssel kapcsolatos stratégiájukat, meghatározhatja azt is, hogy egy már engedélyezett szabadalommal kapcsolatban számíthatnak-e megsemmisítési eljárásra. Megtagadni az internettől a "nyomtatott nyilvánosságra hozatal" státuszát, ha egyébként az erre vonatkozó követelményeket teljesíti, nyilvánvalóan azt jelenthetné, hogy olyan találmányokra is engedélyeznek szabadalmi oltalmat, amelyek már a technika állásának részét képezik. Abban az esetben, ha az interneten nyerhető információt nem tekintenénk nyomtatott publikációnak, az engedélyezett szabadalmak száma valószínűleg jelentős mértékben megnövekedne, mivel ezáltal egy potenciális törvényes gát megszűnne. Ellenkező esetben viszont az engedélyezett szabadalmak száma jelentősen csökkenne, és növekedne a már megadott szabadalmak esetében a megsemmisítési eljárások száma.

A szerző a bírósági gyakorlatban alkalmazott különféle megközelítésekből kiindulva keresi a választ a kérdésre. A tanulmány érdeklődésre tarthat számot nemcsak azért, mert az újdonság megítélésével kapcsolatos kérdések ismerete és ehhez kapcsolódóan az amerikai jogszerzés lehetősége a hazai bejelentők számára is fontos, de izgalmas bepillantást nyerni abba is, hogy egy kérdés megítélése miképpen történik az amerikai bírósági esetjog döntéseinek elemzése alapján.

A) "A nyomtatott nyilvánosságra hozatal" kifejezés értelmezése a bíróság által (az internet előtti időkben) kialakított esetjog alapján

A "nyomtatott nyilvánosságra hozatal" értelmezésére vonatkozó esetjog áttekintése azt mutatja, hogy a kérdés értékelésekor a bíróság vagy a "nyomtatásra" vagy a "nyilvánosságra hozatalra" helyezte a hangsúlyt.

I. A "nyomtatott" elmélet

Azok a bíróságok, amelyek a publikáció nyomtatott voltára koncentrálnak, azt vizsgálták, hogy a közlemény előállítása és közzététele olyan tömegtermeléses másolási eljárással történt-e, amely olvasható másolatokat eredményezett. E kifejezés első ízben az 1836-os szabadalmi törvényben jelent meg, és ekkor még a tömegtermelést kizárólag a nyomdagépek jelentették. A jog e téren is követte a technológia fejlődését. A Gulliksen v. Halberg [75 U.S.P.Q. 252,253 (Pat.Off.Bd. App.1937)] eset kapcsán a kérdés, amelyre a választ keresték az volt, hogy az írógéppel írt szöveg nyomtatott anyagnak minősül-e. A bírói testület úgy találta, hogy az írógép karakterei hasonlóak a nyomdagépen készültekéhez, a betűk mérete és alakja egyöntetű, maga a dokumentum jól olvasható, könnyen reprodukálható az ismert fotográfiai eljárások révén. Ezen okokból kifolyólag, továbbá, mert a disszertációk olyan könyvtárban voltak elhelyezve, amely biztosította a nyilvános hozzáférést, az írógéppel írt szöveg nyomtatott dokumentumnak minősült. Ugyanakkor e testület azt is kinyilvánította, hogy a kézírásos szöveg nem tekinthető nyomtatott szövegnek, a kézírások egyedisége miatt.

A Tenney-ügy (254 F.2d 620, 117 U.S.P.Q. 349) kapcsán, amely a Kongresszusi Könyvtárban mikrofilmen tárolt, megfelelően indexelt német szabadalmi leírásra vonatkozóan merült fel, a bíróság arra fokuszált, hogy a mikrofilmen lévő bejelentés esetében teljesült-e a "nyomtatott" mögött lévő szándék, vagyis arra, hogy mi ezzel a jogalkotó célja a szabadalmi törvényben. Úgy ítélték meg, hogy a cél a nyilvánosság tájékoztatása, ami a közlemény terjesztésével valósul meg. E kontextusban a "nyomtatás" a tömeges másolatkészítés lehetőségére vonatkozik. Noha a mikrofilmes eljárás is lehetővé teszi a másolatkészítést, erre igazából a nyomtatógép használata alkalmas. A "Tenney"-bíróság ennélfogva a mikrofilmes alkalmazást nem tekintette nyomtatott publikációnak, mivel egyetlen másolat létezett, és a mikrofilmezés különbözik a nyomtatástól. A bíróság ebben az esetben azt is értékelte, hogy a nyomtatás a sok másolatot is jelenti, ami a mikrofilmes megoldásnál kevéssé valószínű.

II. A "nyilvánosságra hozatal" elmélete

Ez esetben a bíróság a "nyomtatott" szó értelmezéséből kiindulva, akkor tekintette a dokumentumot nyomtatottnak, ha olyan formában jelent meg, amely lehetővé tette azt, hogy gyorsan és egyszerűen másolatok készülhessenek a standard cikkről, maga a dokumentum széles körben rendelkezésre állt, egyszerűen hozzáférhető volt a köz számára, és ezáltal biztosította a nyilvánosság előtti feltárás lehetőségét.

A Wyer- [655.2d221,210 U.S.P.Q. 790 (C.C.P.A. 1981)] esetben a bíróság érvelése szerint az Ausztrál Szabadalmi Hivatalban elhelyezett mikrofilm nyomtatott publikációnak minősül, mivel a hivatal rendelkezett másolatkészítésre alkalmas berendezéssel, a másolatok a nyilvánosság számára hozzáférhetőek voltak, a mikrofilmet bárki megtekinthette, és ennek alapján az "nyomtatott publikációnak" minősül. A Wyer-bíróság tehát, ellentétben a fent ismertetett Tenney-üggyel, arra fokuszált, hogy a mikrofilmen lévő szabadalmi leírás vajon nyilvánosságra hozatalnak minősül-e. Értelmezésük szerint az információ, akár nyomtatott, akár kézzel írt, akár mikrofilmen, mágneses lemezen vagy szalagon van, nyomtatott publikációnak tekinthető abban az esetben, ha rendelkezésre áll olyan eljárás, amely a sokszorosítást e hordozókról lehetővé teszi. Így a bíróság a mikrofilmen lévő szabadalmi leírást nyomtatott publikációnak tekintette, mivel megfelelően indexelt volt, és ezáltal a köz megismerhette, továbbá a megfelelő eljárással sokszorosítható volt.

A Cronyn-bíróság (890 F.2d 1158, 13 U.S.P.Q. 2d 1073) könyvtárakban elhelyezett tudományos dolgozatok publikált voltát vizsgálta. Ez esetben a diákok által írógépen írt dolgozatot a bíróság nem minősítette nyomtatott publikációnak. A diákok által megírt cikkről a hallgatók az egyetemi testület előtt előadást tartottak, majd az anyagot elhelyezték az egyetemi könyvtárban. A könyvtár indexelő rendszere a hallgatók nevét és a cikk címét tartalmazta, és a katalóguscédulát a hallgatók neve szerint alfabetikus sorrendben helyezték el. A bíróság érvelése során azt helyezte középpontba, hogy vajon ez az anyag a nyilvánosság számára mennyire volt hozzáférhető. Azzal érvelt, hogy a cikkek ugyan látszólag hozzáférhetőek voltak a nyilvánosság számára, valójában azonban mégsem, mert az indexelés nem kielégítő módon történt. A hallgatók neve volt az indexelés alapja, ez pedig semmiféle kapcsolatban nem volt a témával. Ebben az esetben a bíróság a terjesztésre és a nyilvános hozzáférésre koncentrált, és úgy ítélte meg, hogy egyik feltétel sem teljesült.

Ugyanakkor a disszertációk "nyomtatott közzétételnek" minősültek a Hall- [781 F. 2d 897, 228 U.S.P.Q. 453 (Fed Cir. 1986)] esetben. Itt a disszertációkról szóló egyetlen másolatot a Freiburgi Egyetemen helyezték el, megfelelően katalogizálva, a doktori szekcióba. Ez biztosította a megfelelő hozzáférhetőséget.

B) Nézetek az interneten megjelenő publikációk megítélésével kapcsolatban

A szerző két tanulmányt említ, amely a kérdés elemzésével foglalkozik. Andrew Barger 1993-ban megjelentett cikkében [G. A. Barger: Lost In Cyberspace. 71 U Det. Mercy L. Rev. 353 (1993)] a bitorolt és interneten közzétett szellemi tulajdon következményeivel foglalkozott. Mivel az internet nem más, mint egy kapcsolat milliók számítógépe között, Barger nézete szerint az interneten napvilágot látó közlemények nyomtatott publikációnak minősülnek széles körű hozzáférhetőségük és terjeszthetőségük alapján. Szerinte ez nem vonatkozik az on-line "chat room"-ban vagy az üzenőprogramok segítségével továbbított közlésekre, azok ideiglenes jellege miatt. Analízisében a Regents of the California v. Howmedica, Inc., [530F Supp. 846, 210 U.S.P.Q.727 (D.N.J. 1981)] ügyre hivatkozik. A bíróság az előadáson használt fóliákat nem tekintette nyomtatott nyilvánosságra hozatalnak, mivel csak korlátozott ideig voltak láthatók, ami nem tekinthető elegendő időnek arra, hogy a találmányt feltárják, és szakember azt felhasználhassa. Egyéb, nem ideiglenes jellegű internetes információk, beleértve az elektronikus hirdetőtáblát, e-mailt, weboldalas információt, már nyomtatott publikációnak minősülnek, mivel ezek nem ideiglenesek, és hosszabb periódus alatt hozzáférhetők.

Max Stul Oppenheimer 1999-ben megjelent cikkében (Oppenheimer, supra n. 14, 260), az esetjog és az internet jelenlegi formájának figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy az interneten megjelenő információk nem tekinthetők nyomtatott publikációnak. Véleménye szerint a nyomtatott közzététel feltételeinek egy dokumentum akkor felel meg, ha: (1) nyilvános hozzáférésre szánják; (2) a dokumentumhoz való hozzáférés folyamatos, (3) a forma és a tartalom állandó; (4) a publikáció időpontja pontosan igazolható.

Oppenheimer nézete szerint az esetjog nem tartalmazhat olyan következtetést, amely nem alkalmazható azonos módon az internetes publikálásra.

1. Az internetes információhoz való nyilvános hozzáférés

Oppenheimer a nyomtatott publikációval kapcsolatban a bírósági esetjog alapján, a Wyer-ügy kapcsán megismert követelményre koncentrálva analizálta a kérdést. Ennek értelmében a nyomtatott publikációnak a köz által hozzáférhetőnek kell lenni. E követelmény lényegében két alkövetelményre bontható: (a) jog a megtekintéshez; (b) lehetőség a megtalálásra. Az első kérdés azt válaszolja meg, hogy a dokumentumot megtekintésre szánják-e, a második pedig arra keresi a választ, hogy a dokumentum olyan formában van-e katalogizálva, hogy valóban fellelhető.

Az interneten történő nyilvánosságra hozatal valóban megfelel a megtekintéshez való jog követelményének, hiszen ezt ténylegesen erre szánják akár díj ellenében, akár díjmentesen lehet a kérdéses honlaphoz hozzáférni. Ugyanakkor Oppenheimer vitatja a hozzáférhetőség kritériumának a teljesülését, mivel nézete szerint interneten a naponta közzétett óriási mennyiségű információhalmaz miatt túl nehéz megtalálni a szükséges információt. Ugyanakkor nem működik kielégítő minőségű indexelő rendszer sem, ami lehetővé tenné a releváns dokumentumok elkülönítését az irrelevánstól. Léteznek ugyan olyan keresőrendszerek (search engines), mint amilyen például a Yahoo!, AltaVista, Excite, de nem létezik a mai napig univerzális keresőrendszer. Így, habár teoretikus értelemben az internetes nyilvánosságra jutás hozzáférhető a köz számára, a megfelelő indexelés hiányában - Oppenheimer nézete szerint - szakember számára mégsem feltétlenül hozzáférhető, és ezáltal a nyomtatott publikációvá nyilvánítás 2. követelménye nem teljesül.

2. Az internetes információ ideiglenes hozzáférhetősége - (a dokumentumhoz való hozzáférés folyamatossága)

Oppenheimer véleménye szerint az állandó és folyamatos hozzáférés feltétele csak akkor teljesül, ha a dokumentum a nyilvánosságra hozatalától kezdődően változatlan formában, folyamatosan elérhető a köz számára. Oppenheimer nézete szerint egy internetes nyilvánosságra hozatal nem hozzáférhető állandó jelleggel. A honlap tulajdonosa eltávolíthatja a dokumentumot, és így az abban rejlő információ többé már nem hozzáférhető. Ez a visszavonhatósági jelleg az internet esetében erősebb, mint a hagyományos, nyomtatásban megjelenő publikációké. Mindezek mellett a szerver el is romolhat, ami már teljesen kívül esik a honlaptulajdonos látókörén.

3. Az internetes információ modifikálása, a publikáció időpontja

Oppenheimer nézete szerint az esetjog implicit feltételezése az, hogy a nyomtatott publikáció a nyilvánosság számára hozzáférhető, méghozzá formájában és tartalmában változatlan módon. Ezzel szemben az interneten megjelenő információ könnyen módosítható, és a digitális módosításokat nehéz elektronikus formában detektálni. Így nagyon valószínű, hogy a weben pl. egy évvel ezelőtt megjelent közlemény napjainkra már módosított formában férhető hozzá. Ez pedig élesen felveti a tényleges publikáció időpontjának kérdését, ami érvényteleníthet vagy érvényesíthet a 35 U.S.C. 102(b) § értelmében egy szabadalmat.

C) Az internetes nyilvánosságra hozatal jelenlegi jogi megítélése

I. Az internet értékelése a "nyomtatott" elmélet szerint.

1. Az internetes publikációk hozzáférhetőségével kapcsolatos általános kérdések elemzése

Az internet révén történő nyilvánosságra kerülés látszólag eleget tesz a "nyomtatott publikációval" szemben támasztott követelményeknek. A nyilvános honlapokon megjelenő publikációk ugyanis könnyen megtekinthetők, másolhatók. Az információ megjelenítési módja olvasható, a betűk alakja, mérete egységes. Maga az internet természetétől fogva arra tervezett, hogy a felhasználók információhoz jussanak használata révén, azaz az Oppenheimer által, megfogalmazott (1) kritérium nyilvánvalóan teljesül.

Úgy tűnik, hogy Oppenheimer alábecsüli az egyes emberek azon képességét, amely révén képesek az interneten valamely dokumentumot megtalálni. Annak ellenére, hogy jelenleg nem létezik semmiféle univerzális indexelési módszer, a keresőrendszerek lehetővé teszik, hogy a felhasználó megtaláljon bizonyos dokumentumokat. Ismertek továbbá olyan keresőszerverek is, amelyek más keresőrendszereket is lekérdeznek, és a felhasználónak olyan honlaplistát biztosítanak, amelyet 10-15 kereső adataiból állítanak össze. Ilyen például: a "Dogpile". A keresőrendszer által közölt találati lista valamiféle leírást ad a honlapról vagy közli a szöveg egy sorát, amely mutatja, hogy az adott honlapon hogyan használják a keresőkifejezést. Ez bárki számára biztosítja a kérdéses honlaphoz való gyors hozzáférést. Ily módon tehát a keresőrendszerek révén megoldódik Oppenheimer problémája a releváns és az irreleváns dokumentumok szétválasztásával kapcsolatban. Emellett a hagyományos keresőrendszerek kiválónak minősülnek műszaki adatok fellelésére, ami a szabadalmi rendszerek szempontjából kiemelkedően fontos. Figyelembe kell ugyanakkor azt is venni, hogy a "megtalálhatóságra" vonatkozó esetjog nem kívánja meg azt, hogy a dokumentum úgy legyen katalogizálva, hogy az minden körülmények között bárki által megtalálható legyen. Erre példa a Hershberger-ügy [96 U.S.P.Q. 54, 56 (pat. Off. Bd. App.1952)]. Ebben az esetben egy tudományos dolgozatról készült egyetlen másolat volt elhelyezve a Michigani Egyetemi Könyvtárban. Bárki megismerkedhetett a tartalmával, a disszertációkat azonban nem lehetett kölcsönözni, és másolat is csak a szerző engedélyével készülhetett. Ha másik könyvtár kölcsönözte az anyagot, akkor is ugyanezeket a szabályokat kellett követni. A testület a disszertációkat mindezek ellenére nyomtatott publikációnak találta, mivel az anyag nyilvános intézményben volt elhelyezve azzal a szándékkal, hogy a köz megismerhesse a tartalmát. Megfelelően katalogizálva volt, és bármely érdeklődő számára hozzáférhető volt. A bíróság indoklásában szerepelt az is, hogy nyilvánvaló az, hogy aki például Floridában él, egy mitchigeni könyvtárban katalogizált dokumentumot nehezebben tudna megtalálni, aminek oka, hogy nem létezik a tudományos dolgozatok katalogizálására univerzális rendszer. A helyzet némileg hasonló ahhoz, amellyel egy interneten szörföző találja magát, aki egy olyan dokumentumot vagy szervert akar megtalálni, amely nincs valamely ismert keresőn regisztrálva.

2. Az interneten történő keresés és könyvtárban elhelyezett disszertációk megtalálhatóságának összevetése

A "megtalálás valószínűsége" feltehetően az interneten kereső számára kedvezőbb, mint a könyvtárban kutató társáé. Ennek az az oka, hogy a legtöbb honlap tartalmaz ún. hipertext linkeket, amelyek utalnak vagy odavezetik a látogatót a megfelelő oldalakra. A kutató így esetenként a keresőszerver segítsége nélkül, e linkek követésével is megtalálja a vonatkozó dokumentumokat. Ez kevésbé valószínű a különféle könyvtárakban elhelyezett tudományos disszertációk esetében. Elvileg ugyan lehetséges, hogy az egyik könyvtárban elhelyezett disszertációban található utalás egy másik könyvtárban elhelyezett disszertációra, ennek a valószínűsége azonban jóval kisebb. Emellett figyelembe kell azt is venni, hogy az érdeklődőnek időre, pénzre van szüksége a másik könyvtárban elhelyezett dokumentum megrendelésére, miközben mindaddig bizonytalan abban, hogy a megfelelő dokumentumot rendelte-e meg, ameddig ez ténylegesen meg nem érkezik. Az interneten kereső viszont azonnal megtekintheti a vonatkozó honlap tartalmát, és meggyőződhet arról, hogy a dokumentum releváns-e. Ez azt jelenti, hogy egy dokumentum megtalálhatóságának valószínűsége az interneten legalábbis azonos, ha nem kedvezőbb, mint valamely tudományos dolgozat megtalálásának valószínűsége egy könyvtárban.

Ezt az érvelést támasztja alá a Hamilton Laboratories, Inc. v. Massengill ügyben [111F.2d 584,4% U.S.P.Q. 594 (6th Cir. 1940)] hozott határozat. E jogeset kapcsán a bíróság azt állapította meg, hogy egy vagy legfeljebb néhány könyvtárban való katalogizálás elegendő a "hozzáférhetőség" követelményének teljesüléséhez. Ehhez hasonlóan egy dokumentum, amely megfelelően indexelve van egy keresőszerveren, nyomtatott publikációnak minősül, nem szükséges, hogy valamennyi szerveren vagy egy fő címtárban indexelve legyen.

3. A "megtalálhatóság" követelményének határai

Oppenheimer véleménye szerint a "megtalálhatóság" követelménye csak akkor teljesül, ha bárki, aki a számítógép előtt ül, képes megtalálni a dokumentumot. Ehhez egy univerzális indexelő rendszerre lenne szükség, amely tulajdonképpen egy telefonkönyvhöz lenne hasonló, és amely így lehetővé tenné bármely dokumentum megtalálását. Az internet a "megtalálhatóságra" számos lehetőséget biztosít. Online adatbázisokban tárolt információ könnyen megtalálható. Ilyen adatbázis például a CyberAtlas, amely megfelelően indexelt, és így megfelel a megtalálhatóság követelményének. Sok esetben lehetőséget teremthet az olyan honlap is, amely különösen leíró jellegű internetcímmel rendelkezik. Így például a www.bicycle.com honlap megtalálható az érdeklődők által, függetlenül attól, hogy indexelve van-e valamely keresőszerveren, mivel valószínű, hogy ez esetben az érdeklődő egy olyan leíró szóval fog keresni, mint pl. bicycle. Ez esetben tehát ahhoz, hogy egy közlemény nyomtatott publikációnak minősüljön, a honlapnak olyan címmel kell rendelkezni, amely nagyon jellemző és így annak ellenére, hogy nem szerepel a keresőszerver listáján, a rajta szereplő információ hozzáférhető. Legtöbb esetben a keresőszerverek használata biztosítja a megtalálhatóságot. Egyéb internetes információforrások is megfelelhetnek a "megtalálhatóság" követelményének. Egy online chat room keretében folyó tárgyalás megtalálható a célközösség által, ha a "chat" időpontjáról és helyéről a közönséget pontosan informálják. Ennek hiányában viszont e közlés nem felel meg a nyomtatott dokumentumokkal szemben támasztott követelményeknek. Az e-mail szintén megfelel a "megtalálhatóság" követelményének, mivel az üzenet a levelezőrendszer révén közvetlenül továbbítva lesz a címzetthez. Ugyanez vonatkozik például a közvetlen üzenőprogramra, a zenecserélő programokra is.

II. Az internet értékelése a "nyilvánosságra hozatali elmélet" alapján

Az internethez való hozzáférést a számítógépek biztosítják. A "host" szerveren elhelyezett információ széles kör által hozzáférhető, reprodukálható és terjeszthető. E tekintetben tehát az interneten történő közlés egyaránt megfelel a szélesen értelmezett "nyomtatott" és a "nyilvánosságra hozatali" elméletek értelmében támasztott követelményeknek. Mivel az interneten megjelent közzététel megfelelően indexelt és ezáltal a nyilvánosság könnyen hozzáfér, és emellett dedikáltan nyilvános hozzáférésre szánták, egyenértékűnek tekinthető egy olyan dokumentummal, amelyet széles körben és visszavonhatatlanul a köz rendelkezésére bocsátották. Ebben a kontextusban a magán weboldal nem tekinthető nyomtatott publikációnak, mivel ez esetben a cél nem a köz általi megismerhetőség biztosítása.

1. Analógia az interneten és a konferencián közzétett információ között

Míg Oppenheimer a nyomtatott publikációkkal kapcsolatban a folyamatos hozzáférés lehetőségét hangsúlyozza, a bírósági esetjogban találunk példát arra is, amikor az ideiglenes hozzáférhetőség ellenére a közleményt nyomtatott publikációként ítélte meg a bíróság. A Deep Welding, Inc. v. Sciaky Bros., Inc (417 F.2d 1227, 163 U.S.P.Q. 144.) jogeset alapja egy, a vákuumtechnika területén rendezett nyilvános konferencia, ahol a hallgatóságnak kiosztották az elhangzott előadások összefoglalóit. A bíróság ezeket a papírdokumentumokat nyomtatott publikációként, a technika állásának részeként értékelte, amely ily módon a 35 U.S.C. 102(a), (b) § értelmében újdonságrontó. Azaz nem vették figyelembe azt, hogy azok számára, akik nem vettek részt a konferencián, nem hozzáférhető ez az anyag, és nem jelentkezett arra vonatkozó elvárás sem, hogy akár az előadók, akár a résztvevők a későbbi érdeklődők számára másolatot biztosítsanak. Így a konferencián elhangzott előadásokról készült összefoglalók különböznek a disszertációktól, mivel az előbbiek lényegében a további nyilvános hozzáférés számára nem állnak rendelkezésre, míg a disszertációk folyamatosan megtekinthetők a könyvtárakban.

Egy szerverről eltávolított honlap némileg hasonló a konferencia-összefoglalóhoz, amennyiben a honlapon lévő anyag korlátozott ideig áll rendelkezésre, és ezt követően a hozzáférés megszűnik. Azonban ha a honlapnak egy látogatója sincs, nem elégíti ki a nyomtatott publikációval szemben támasztott követelményeket. Ilyen értelemben a szerző véleménye szerint egy, a találati listák között soha meg nem jelenő honlap hasonló egy résztvevők nélküli konferenciához.

A tudományos dolgozatok nyomtatott publikációnak tekinthetők akkor is, ha ténylegesen senki sem tekinti meg ezeket, mivel a feltételezés az, hogy amint egy nyomtatott publikáció napvilágra kerül a köz számára, ez hozzáférhetővé válik. Ezzel szemben egy honlap, a konferenciaanalógia alapján csak akkor tekinthető nyomtatott publikációnak, ha a létrehozó be tudja mutatni, hogy az érintett köz, vagy általánosságban a köz ténylegesen fogadta is az információt. Ezt az adott honlapot felkeresők számának követésével lehet nyomon követni. Rendelkezésre állnak azok a lehetőségek, amelyek révén felismerhető, hogy a honlapot az érdeklődők megtekintették. A látogatók regisztrálhatók például a honlapon magán, vagy az internetszolgáltató révén is azonosíthatók.

Az internetes információ egyéb formáit tekintve az e-mail meghatározott személyek részére közvetít üzenetet, és elküldését követően már nem vonható vissza. Ez érvényes egyéb közvetlen üzenőprogramok [Napster, "chat room", File Transfer Protocol (FTP)] révén továbbított információkra is, amelyek lehetővé teszik a beszélgetés tartalmának mentését.

2. Analógia az interneten nyilvánosságra kerülő és a nyilvánosságnak kiosztott információ között.

A bíróság egy kartondobozban elhelyezett ismertetőt nyomtatott publikációnak fogadott el. (Tampax, Inc. v. Personal Products Corp., 38 F. Supp. 663, 49 U.S.P.Q. 311), mivel széles körben került szétosztásra, használata nem volt korlátozva és a kereskedelmi katalógusokhoz hasonlóan könnyen hozzáférhető volt. Egy honlapon megjelenő, de később onnan eltávolított információ az ilyen ismertetővel analóg. Nincs ugyanis arra garancia, hogy akár a használati útmutató, akár a honlap mindig hozzáférhető lesz a nyilvánosság számára. Ha például a gyártó megszünteti a gyártást vagy módosítja azt, vagy a honlap összeomlik, a gyártmányismertető vagy a honlap többé már nem hozzáférhető, azaz a nyilvánosság csak korlátozott ideig juthat az ilyen módon terjesztett információhoz hozzá. Ezt követően már csak azok számára áll rendelkezésre, akik megőrizték az útmutatót, illetve letöltötték a saját számítógépük merevlemezére a dokumentumot. Emellett ebben az esetben a bíróság a megfelelő terjesztésre, illetve annak fokára koncentrált. A nyomtatott anyagot állandóan hozzáférhetőnek tekintették, annak ellenére, hogy ténylegesen csak korlátozott ideig volt hozzáférhető, és nem volt olyan állandó helyen tárolva, ahol a köz hozzáférhetett. Ennek tükrében egy honlapon megjelenő információt is nyomtatott nyilvánosságra hozatalnak kell tekinteni ha megfelel a szétosztás követelményének, függetlenül attól, hogy az információt végül eltávolítják a szerverről. Nyomtatott publikációnak minősülnek az egyéb internetes közlések, mint például az e-mail, FTP, amelyek a továbbítást követően nem vonhatók vissza, nincs lehetőség a változtatásra.

3. Internetes publikációk módosítása, internetjellemzők, amelyek csökkentik a módosíthatóság valószínűségét

A változtatás lehetősége a hagyományos dokumentumok esetében is fennáll. Ez adódhat például a disszertációkat tartalmazó irat bontható kötésmódjából [96 U.S.P.Q. 54, 56-7 (Pat.Off.Bd. App.1952)], illetve a konferencián elhangzott előadás esetében elképzelhető, hogy az némileg módosított formában kerül továbbításra az érdeklődők részére [774F.2d 1104, 227 U.S.P.Q. 428 (Fed.Cir.1985)], és ezáltal az eredeti verziótól különbözhet. Mindezek ellenére a bíróság e dokumentumokat nyomtatott publikációnak tekinti.

Valóban reális gondnak tűnik az, hogy egy hacker vagy a honlap tulajdonosa módosítja a lap tartalmát. Azonban ma már többféle olyan technika létezik (hitelesítés, "tüköroldal" létrehozása egy másik szerveren), amely biztosítja, hogy a dokumentum eredeti tartalma megismerhető legyen, de maguk a kutatók is törekszenek arra, hogy a számukra értékesebb dokumentumokat lementsék saját gépükre, és ez alapját képezheti a későbbi összehasonlítás lehetőségének. További lehetőség konfliktus esetén a keresőszerver archivált fájljainak megtekintése. E tekintetben tehát a honlapokon megjelenő információ megfelel a nyomatott nyilvánosságra hozatallal szemben támasztott követelményeknek. Az egyéb internetes információk (e-mail, chat stb.) ugyanakkor már nem módosíthatók, hiszen a továbbítást követően a hostnak nincs is erre lehetősége. Azonban fontos, hogy a másolat rendelkezésére álljon a címzettnek, ellenkező esetben a nyomtatott dokumentum státusa nem tartható.

4. Az internetes információ igazolható időpontja

Oppenheimer nézete szerint az esetjog implicit feltételezése, hogy a nyomtatott publikácó esetében a publikálás időpontja igazolható legyen. Hagyományos dokumentumok esetében ez lehet például a folyóirat kinyomtatásának, a tudományos dolgozat katalogizálásának időpontja. Oppenheimer véleménye szerint az internetes publikáció esetében a nyilvánosságra kerülés időpontja nem igazolható egyértelműen, az internet jellemzői lehetővé teszik a nyilvánosságra jutás időpontjának meghamisítását. A valóságban azonban egyrészt, ha valaki az internetet használja valamilyen információ elterjesztésére, tisztában van azzal, hogy mikor hozza ezeket az információkat nyilvánosságra, másrészt a honlapok nyomon követik azt, hogy valamely információ mikor lesz megismerhető, mikor hoznak létre vagy módosítanak egy honlapot. Az e-mailen érkező üzenet vagy egy honlap behívása analóg azzal, amikor egy újság megérkezik a címzetthez, azaz a tényleges publikálási időpont az, amikor a felhasználó hozzáfér az információhoz, nem pedig az, amikor a képernyőre küldték. Azaz e szempontból a látogató vagy az üzenetetfogadó maga is igazolja a publikálás időpontját.

D) Összefoglalás

Esetenként szükséges analizálni azt, hogy egy interneten megjelenő publikáció nyomtatott publikációnak tekinthető-e. Feltételei közé tartozik, hogy megfelelően indexelve és hitelesítve legyen, másolat készüljön róla egy másik szerveren, illetve megfelelő látogatottsága legyen a honlapnak. Az indexelésen kívül a bíróság megbizonyosodhat arról is, hogy a honlapon megjelenő információ a megjelentetés állítólagos időpontjában tényleg hozzáférhető volt-e a nyilvánosság számára, és hogy az információt utóbb nem módosították.

A privát honlapokat nem tekintik szükségképpen nyomtatott publikációnak, mivel ezeket nem azzal a szándékkal hozták létre, hogy bárki számára hozzáférhetőek legyenek.

Az interneten megjelenő olyan, átmeneti jelleggel hozzáférhető információt, mint amilyen például a "chat room"-ban zajló beszélgetést, a szerző egy műszaki konferencián szétosztott ismertetővel való analógia alapján csak akkor tekinti nyomtatott publikációnak, ha az érintett közönség jelen van az átvitel idejében. A pear-to-pear hálózati programok, mint amilyen például a Napster, az e-mailhez hasonlóan kezelhetők, a publikáció közvetlenül a címzetthez kerül, ezt követően már nem módosítható, és a publikálás dátuma igazolható.

Szulmanné dr. Binet Mariann

* * *

John Lynch: Az időjárás.
A tornádótól a homokviharokig - betekintés az időjárás titkaiba a BBC sorozata alapján. Alexandra Kiadó, 2003; ISBN 963-368-414-5

Bolygónk időjárása az egyik legösszetettebb, legbonyolultabb, és ezért legnehezebben kiismerhető rendszer. Jellemző, hogy a káoszelmélet talán leggyakoribb népszerű szemléltetése ekként hangzik: Tokióban egy lepke meglebbenti a szárnyait, és ennek nyomán három hónap múlva New-Yorkban szélvihar támad.

A gondolkodó ember természetének egyik leginkább tiszteletreméltó vonása, hogy pusztán a megismerés igényétől hajtva is szembeszáll minden ismeretlennel, és igyekszik kikutatni annak titkait. A modern időkben van egy sajátos rendszer, amelynek működését különösen nagy akarással és mindig megújuló kitartással igyekeznek igen sokan kiismerni - ez a tőzsde. Talán még a Szent Grál nyomát sem kutatták annyian és olyan elszántsággal, mint annak titkát, hogyan lehetne megbízható módon előre látni tőzsdei árfolyamok alakulását. Mindez azért érdemel itt említést, mert általában a tőzsdei árfolyamokat alakító mechanizmus rendkívül nagyfokú összetettségét és bonyolultságát szoktuk úgy jellemezni, hogy az az időjáráséval mérhető össze. Döntő minőségi különbség azonban a kettő között, hogy a tőzsdei árfolyamok alakulását maguk az azokra felállított előrejelzések is többé-kevésbé erőteljesen formálhatják, ezzel ellentétben viszont az időjárást a reá vonatkozó előrejelzéseink egyáltalán nem befolyásolják.

Amint arra az Alexandra Kiadó egy másik igen érdekes könyve, A kék bolygó - az óceánok természetrajza c. mű kapcsán utaltunk, e kiadó igen hasznos és remélhetően a jövőben is folytatódó gyakorlata, hogy magyar nyelven közreadja a brit BBC-nek azokat a kiemelkedő minőségű ismeretterjesztő albumait, amelyeket ez utóbbi a nagy ismeretterjesztő filmsorozataihoz, azok nyomtatásban megjelenő összegezéseként készít. Így született ez a kötet is. Eredeti címe Vad időjárás, ami arra utal, sajnos teljesen megalapozottan, hogy az időjárást az ember eddig még semmilyen számottevő mértékben sem volt képes ellenőrzése alá vonni. Vad, öntörvényű erő, amelynek a működését minden mai technikánk segítségével is legfeljebb csak részben tudjuk felmérni, s ennek mértékében vagyunk, pontosabban nem vagyunk képesek előre látni a viselkedését.

Amint e könyvből is megtudjuk, az időjárás alakulását óriási energiák formálják. Ebből azt is megértjük, hogy ha képesek is lennénk kellőképpen belelátni rendszerének boszorkánykonyhájába, ami előbb-utóbb szükségképpen bekövetkezik, ez még mindig nem lesz elegendő ahhoz, hogy irányítani is tudjuk. Az utolsó fejezet éppen az időjárás befolyásolását célzó törekvésekről ad valamelyes képet, de ebbéli sikereket még nemigen tud felmutatni. Más kérdés, hogy ma már világosan tudjuk, az ember igenis képes jelentős, sőt tragikus következményekkel fenyegető változásokat előidézni az időjárásban, következésképpen tennünk is kellene azért, hogy ez ne következhessék be. Kiemelkedő fontosságú példa erre az itt is bemutatott üvegházhatás, és vele a globális felmelegedés annak minden időjárási, valamint azon messze túlnyúló következményével.

Ez nem szakkönyv, hanem mindenki számára jól érthető ismeretterjesztő mű, e műfaj legjobb hagyományai szerint. Tanulmányozása senkit nem segít hozzá, hogy képzett meteorológussá váljék, ahhoz viszont igen, hogy helytálló ismeretei legyenek az időjárás rendszeréről és működéséről, valamint annak főbb elemeiről. Maga a meteorológia ma már igen komoly matematikai eszköztárral dolgozó szaktudomány - nyugtassuk meg tehát a matematikától húzódozó olvasókat, hogy itt ezzel nem találkoznak, a könyv mindenről egyszerű, köznapi nyelven szól. Eszköztárába nemegyszer még egy-egy időjárási jelenség következményeinek érzékeltetését célzó történetmesélés is belefér. Így mondja el egyebek közt a tájfun erejéről szólva, hogyan hajózott a második világháború idején kétszer is e félelmetes légköri jelenségbe a csendes-óceáni hadszíntér legendás amerikai tengernagyának, William (Bull) Halsey-nak a hajóhada, s szenvedett érzékeny veszteségeket. És akár egy háborús film alapját is adhatná az a történet, amelyet itt olvashatunk arról, hogyan használták ki ugyanebben a háborúban a japánok a magaslégköri futóáramlatokat arra, hogy ember nélküli léggömbökön bombákat küldjenek az Egyesült Államokra, s hogyan kellett szembeszállniuk ugyanezekkel az áramlatokkal a Japánt támadó amerikai bombázóknak.

Az első fejezet az időjárás kereteit vázolja fel. Amint mondja, az időjárás gépezetének motorja a szél: a Napból érkező sugárzás energiájának hatására kialakuló hő- és nyomáskülönbségek légáramlásokat, szelet keltenek, azok ciklonokat, alacsony nyomású légörvényeket, viharokat, hurrikánokat hoznak létre, s mindezt a szél fújja szerteszét a bolygón. S ha motorja a szél, üzemanyaga a víz: időjárásunk a víz folyamatos játékából áll, légnemű, folyékony és szilárd állapotai között. Tudjuk azt is, hogy e fázisátmenetek jelentős mértékben hozzájárulnak a hőenergia elosztásához mind a légkörben, mind a Föld felszínén. Folytatva pedig a könyvből, a meleg, a száraz, a hideg és a nedves levegő mind másképpen viselkedik, és a légtömegeknek ezek a tulajdonságai hozzák mozgásba a levegőt, működtetik az időjárás motorját. Ezután szól a könyv a Föld forgásának hatásáról, szép ismertetés és magyarázat jön a felhőkről, és az ég megfigyeléséről.

A második fejezet a szélről szól. Rendkívül érdekes mindaz, amit a szelek globális rendszeréről és annak működéséről elmond, s szintúgy a tornádókról, valamint a napszélről és annak légköri hatásairól szóló részek.

A következő fejezet a nedvességé. Eső, zivatar, monszun, hurrikánok, és napjaink mind nagyobb figyelmet vonzó, fenyegető hatásokat hozó időjárási jelensége, az El Nino. Ámulattal olvashatunk itt a tengervíz nagy utazásáról, arról, hogy a víz folyamatosan szó szerint globális körutazást tesz az óceánok és a légkör közös rendszerében, és szinte hihetetlen, de egy nagy kört mintegy ezer év alatt jár be. A víz fejezetében természetesen szó esik a nagy tengeráramlatokról, s szintúgy a félelmetes tengeri viharokról is.

A negyedik fejezet a hidegé, annak szerepéről az időjárásban és a bolygó életében. Itt is megjelennek történetek, így pl. arról, milyen fontossággal bírt az időjárás előrejelzése a második világháborúban a harcoló felek számára, és hogyan küzdöttek az északi sarkvidéken telepített időjárásjelző állomások birtoklásáért. Szól e fejezet a hóról, a hópelyhek szerkezetéről, és arról, hogy a vízben olvadó hókristály 50-200 kHz-es hangot bocsát ki. Egy döbbenetes leírás azt mutatja be, hogyan alakult ki az 1993-as szupervihar New York államban, egy további a lavinákról, különös tekintettel az Alpok lavináira.

A hideg után a forróság az ötödik fejezet témája. Ez túlnyomó részt a sivatagok gyönyörű és félelmetes világába visz. Olvashatunk itt a sivatagi dűnék formáiról, a délibábról, a félelmetes sivatagi viharokról és a legendás homoktölcsérről. Újabb bepillantásként az időjárás gépezetének hihetetlen erejébe, megdöbbentő leírást kapunk elképzelhetetlen méretű légköri áramlatokról, amelyek akár 400 km szélesek is lehetnek és 5000 km hosszan nyúlnak el, és akkora vízmennyiséget szállítanak, mint maga a hatalmas Amazonas folyó. Itt szól a könyv az égzengésről, villámlásról is. A fejezetet megkülönböztetett figyelmet érdemlő, konkrét példákat felvonultató tömör elemzés zárja arról, hogyan alakíthatja forró nyáron katlanná, hőségszigetté szerkezete a modern nagyvárost.

Az utolsó fejezet az ember és az időjárás viszonyának legnagyobb kérdéseit érinti: mit teszünk az időjárással, és mit tehetünk az időjárásért.

Dr. Osman Péter

* * *

Larousse Panteon: Emberek, akik megváltoztatták a világot.
1. Kezdetektől a középkorig (I. e. 1800-1492) / 2. A reneszánsztól a felvilágosodásig (1492-1789) / 3. A forradalom és a 19. század (1789-1914) / A nagy háború és a mai világ (1914-től napjainkig)

Larousse/Kossuth Kiadó, 2002, 2003, 2004;

ISBN 963-09-4370-0; ISBN 963-09-4432-4;ISBN 963-09-4451-0; ISBN 963-09-4538-X

Lapos kis kődarabot mutattak a televízióban, teljesen érdektelennek látszott. Elmondták, szenzációs felfedezés: 800 000 éves emberi koponya maradványa. Ha a mi kezünkbe kerül, csak egy darab kőnek látjuk: tudás kell a felismeréshez. Ez a találmányok nagy titka is. Az isteni szikra csak akkor gyújthat fényt, csak akkor vezethet nagy alkotásra, ha már meglévő ismeretek kellően gazdag talajára hull - tudás nélkül nem ismerjük fel az új lehetőséget. A világról alkotott képünket is ismeretek formálják, s különösen érvényes ez arra, mit tekintünk értéknek. Akiről nem tudunk, azt nem is becsülhetjük. Bármilyen sokat tett is tudományért, fejlődésért, az emberiség sorsának jobbításáért, nem lehet hatással értékrendünkre, nem kerülhet azok közé, akiket tisztelünk, és szellemi példaképnek tekintünk.

A példaképeknek, a vonzó szerepmodelleknek meghatározó befolyásuk lehet arra, milyenné válnak a felnövő nemzedékek. Ezért sorsdöntő jelentőségű, hogy kiket állítanak az ő érdeklődésük középpontjába. Ma mindinkább azt látjuk, hogy ebben a "neve, ha van, csak áruvédjegy" érvényesül, jobban, mint korábban valaha is. A mindenható médiumok kezén a sztároknak igazából egyetlen szerepe van: ösztönözni a célközönséget, hogy minél többet vásároljon a reklámozott árucikkből, dicsfényüket pedig főként szellemi igénytelenségből, intellektuális tunyaságból szövik, s ez még veszélyesebb. Ezért különösen jó és nagyon is aktuális, hogy a Kossuth Kiadó magyarul is közreadta a világhírű francia Larousse Kiadónak, a magas színvonalú ismeretterjesztés fellegvárának ezt a sorozatát, amely az emberiség történelmének négyszáz kiemelkedő alakját vonultatja fel. Világos, jól követhető előadásmódjával, sokatmondó és látványos képi illusztrációival és tartalmas magyarázataival kiváló, valóban vonzó olvasmány a fiatalok számára is. Benne az emberiség sok nagy alakja szerepel. Közöttük olyan gondolkodók, alkotók, tudósok, akiknek ismerete bennünket tesz gazdagabbá, akiket ismernünk kell, hogy lássuk és értékelni is tudjuk, milyen óriási az emberi szellem alkotóképessége. Ők valóban pozitív szerepmodellek - akikből nagyon is jó minél többet megismerni.

Néhány a tudományok itt szereplő nagyjai közül: Hammurápi, akinek majd 4000 éves törvénykönyve máig példaértékű; Hérodotosz, a történetírás atyja, Hippokratész, akinek esküjével avatják ma is az új orvosokat; a nagy görög filozófusok közül Szókratész, Platón, Arisztotelész; a csodálatos görög matematikusokból Pitagorasz, Arkhimédész; Avicenna, a nagy perzsa filozófus; rotterdami Erasmus; Leonardo da Vinci; Kopernikusz; Francis Bacon, aki új logikai alapra helyezte a tudományos gondolkodást; William Harvey, a vérkeringés modern elméletének úttörője; Galilei; Descartes; Comenius, a modern oktatási rendszer első megalapozója; Van Leeuwenhoek, aki mikroszkópjával írt tudománytörténetet; Newton; Linné, a nagy rendszerező; Diderot a Nagy Enciklopédia létrehozója; Adam Smith, a politikai gazdaságtan megalkotója; Lavoisier, a modern kémia úttörője; nem mellesleg Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Kant, Hegel; Edward Jenner, a himlőoltás létrehozója; James Watt, az ipari célú gőzgép megalkotója; George Stephenson, a gőzmozdonyok és a vasút mérnöke; Ampere, az elektromágnesesség egyik első kutatója; Darwin; Edison; Pasteur; Röntgen; Pierre és Marie Curie; Henry Ford, a tömeggyártás és a tömeges értékesítés egyik úttörője; Einstein; Fleming, a penicillin felfedezője; John Keynes, a XX. századi közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja; Le Corbusier, a (poszt)modern várostervezés atyja. Ifjúsági mű? Érdemes belegondolnunk, a közhelyeken túl valójában melyikükről mennyit is tudunk. És riasztó belegondolnunk, hány van közöttük, akinek mai ismertsége megközelíti egy középkategóriás filmsztárét. Van itt mit olvasnunk - és a felsorolással a történelem itt szereplő kiemelkedő alakjainak csak egy szegmensét érintettük.

A kötetek válogatása természetesen részben szubjektív, feltétlenül hiányos, és bizonyos értelemben torz is. Szubjektív, hiszen nincs, és nem is alkotható olyan objektív mérce, amely alapján eldönthető lenne, ki volt az egyes korszakokban a leginkább jelentős száz személy. Bizonyos értelemben már az összemérésük is lehetetlen, tehát a választás valamelyes mértékben mindig önkényes. Már ugyanezért is szükségképpen hiányos - sokan vannak, akiket szintúgy megilletne, hogy megjelenítsék őket e panteonban. És annyiban mindenképpen jól láthatóan torz, hogy az itt bemutatottak túlnyomó hányada európai. Ennek nyilvánvaló oka, hogy Európa történelméről és annak kiemelkedő személyiségeiről tudjuk a legtöbbet, az Európán kívüli világokra pedig - a szaktudományok művelőitől eltekintve - méltánytalanul kevés figyelmet fordítunk. Tény, hogy az emberiség Európán kívül élt része itt erősen alulreprezentált, ami mindenképpen jelentős gyengéje az amúgy igen érdekes, tanulságos, és hasznos sorozatnak.

Kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy az itt sorakozók nagy részének munkásságát, hatását ismernünk kell, és a többiekét is hasznos vagy nagyon érdekes. A műveltség, a múlt dolgaiban, történéseiben, eredményeiben való jártasság szellemi eleganciánk egyik fontos része, de ennél sokkal több is. Alapigazság, hogy aki nem ismeri a múltat, az arra van kárhoztatva, hogy ismét elkövesse annak hibáit. Alapigazság, hogy a jelent csak akkor érthetjük meg igazán, ha ismerjük a hozzá vezető útnak legalább a legfontosabb elemeit, a fejlődés főbb állomásait, zsákutcáit, és a mögöttük álló szellemi teljesítményeket. Okos, aki ráébredt, hogy érdemes ezekre a stúdiumokra időt, energiát szentelni, és szerencsés, akit már fiatal korában meggyőztek erről. Tény viszont az is, hogy amit itt találunk, az inkább csak első, felszínes ismerkedés: a leírások megmaradnak a színvonalas ismeretterjesztés szintjén, bemutatják a szóban forgó ember munkásságának, hatásának, szellemi örökségének csúcsfényeit, de mélyebb, nagyobb ismeretanyagot nem adnak. Ez szükségképpen is következik abból, hogy négyszáz életút osztozik 1330 oldalon.

A Kossuth Kiadótól már megszoktuk, hogy az ilyen, albumjellegű kiadványai szépek, elegánsak, kitűnően illusztráltak - de méltatlanság lenne ezt itt nem dicsérni.

Dr. Osman Péter