EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása és kellékei, valamint a találmány egysége
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 75-82. szakasza alapján az európai szabadalmi bejelentés benyújtásáról, kellékeiről és megosztásáról, valamint a találmány egységéről adunk tájékoztatást.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
Az európai szabadalmi bejelentés benyújtására vonatkozó 75. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi bejelentés benyújtható:
a) az Európai Szabadalmi Hivatalhoz Münchenben vagy annak hágai részlegéhez;
b) ha valamelyik Szerződő Állam joga ezt megengedi, ezen állam központi iparjogvédelmi hatóságához vagy más illetékes szervéhez. Az így benyújtott bejelentésnek ugyanolyan hatálya van, mintha azt ugyanazon a napon az Európai Szabadalmi Hivatalhoz nyújtották volna be.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem zárják ki azoknak a törvényi vagy más jogszabályi előírásoknak az alkalmazását, amelyek valamelyik Szerződő Államban
a) olyan találmányokra vonatkoznak, amelyek - tárgyuk természetének tulajdoníthatóan - nem közölhetők külföldön az érintett állam illetékes hatóságának előzetes engedélye nélkül, illetve
b) előírják, hogy mindegyik bejelentést először a nemzeti hatósághoz kell benyújtani, vagy előzetes engedélyhez kötik a más hatósághoz való közvetlen bejelentést.
(3) A Szerződő Államok nem követelhetik meg, illetve nem tehetik lehetővé a megosztással keletkező európai bejelentés benyújtását az (1) bekezdés b) pontjában említett hatósághoz."
Az ebben a szakaszban foglaltak nem mindenben érvényesek a 2000 után csatlakozott kilenc országra, vagyis Bulgáriára, a Cseh Köztársaságra, Észtországra, Lengyelországra, Magyarországra, Romániára, Szlovákiára, Szlovéniára és Törökországra.
Az (1) bekezdésnek megfelelően az európai szabadalmi bejelentéseket az Európai Szabadalmi Hivatalnál vagy pedig a szerződő államok központi iparjogvédelmi hatóságánál vagy más illetékes szervénél lehet benyújtani, ha az illető szerződő állam joga ezt megengedi.
A benyújtás helye a bejelentési szám 3. és 4. számjegyéből ismerhető fel. A VI A-II, 1.2. pontja részletesen megadja, hogy az egyes bejelentési helyeknek milyenek ezek a számai. Így például a müncheni ESZH száma 01, a hágai kirendeltségé 02, az Angol Szabadalmi Hivatalé 03 és az Osztrák Szabadalmi Hivatalé 89.
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) keretében benyújtott nemzetközi bejelentések, amelyekben az ESZH-t is megjelölik, harmadik helyen "9" számot kapnak.
A (2) bekezdés b) pontja szerint a szerződő államok előírhatják, hogy az európai szabadalmi bejelentéseket először a saját nemzeti hatóságuknál kell benyújtani, aminek a legtöbb állam esetében az az oka, hogy lehetőséget kívánnak biztosítani a védelmi szempontból fontos találmányok titokban tartására.
Olyan előírásokat, amelyeket a nemzeti hatóságoknak kell alkalmazniuk európai szabadalmi bejelentések kezelésekor, a 77. szakasz, továbbá a 24. szabály (2) és (3) bekezdése tartalmaz. Az európai szabadalmi bejelentés alakiságait a 24. szabály (1) bekezdése, a 26. szabály (1) bekezdése és a 35. szabály (10) bekezdése írja elő.
A 75. szakasz (1) bekezdésének a) pontja szerint európai szabadalmi bejelentéseket az ESZH két müncheni átvevőhelyén vagy hágai kirendeltségén vagy berlini szolgálati helyén lehet benyújtani. Ezeken az átvevőhelyeken az európai szabadalmi bejelentéseken kívül nemzetközi bejelentéseket és egyéb iratokat is be lehet nyújtani, és az ESZH-nak fizetendő díjakat is le lehet róni. A bécsi szolgálati helyen nincs lehetőség jogot alapozó benyújtásra.
Csak Ausztria, Írország, Liechtenstein, Monaco és Svájc teszi lehetővé az európai szabadalmi bejelentések korlátozás nélküli benyújtását az ESZH-nál. A többi állam él a (2) bekezdésben foglalt lehetőséggel, és előírja, hogy az állam biztonságát érintő és így titokban tartandó, továbbá az államtitkot képező bejelentéseket a nemzeti iparjogvédelmi hatóságnál kell benyújtani. Az ilyen bejelentés hatályát nem érintik a vonatkozó nemzeti korlátozások. Ezért az EPA nem vizsgálja, hogy fennállnak-e ilyen korlátozások.
Belgiumban, Dániában, Finnországban, Luxemburgban, Németországban és Svédországban az államtitkot tartalmazó európai szabadalmi bejelentéseket az illetékes nemzeti iparjogvédelmi hatóságnál kell benyújtani, amely akkor továbbítja az ESZH-nak a bejelentést, ha az nem tartalmaz államtitkot. Ezekben az államokban a bejelentő felelőssége azt megállapítani, hogy az európai szabadalmi bejelentés tárgya titoktartásra kötelezett-e.
Hollandia az egyetlen állam, amely - a védelmi szempontból titokban tartandó bejelentések kivételével - kizárja az európai szabadalmi bejelentések benyújtását a nemzeti szabadalmi hivatalnál.
Cipruson, Franciaországban, Görögországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban is a nemzeti iparjogvédelmi hatóságnál kell először benyújtani a bejelentést, és csak azt követően engedélyezik az ESZH-nál való benyújtást, ha a nemzeti hivatal megállapította, hogy a találmány tárgya nem tartandó titokban.
Ha egy európai szabadalmi bejelentést a nemzeti hatóságnál lehet vagy kell benyújtani, az (1) bekezdés b) pontja szerint ehhez a központi nemzeti iparjogvédelmi hatóságok bírnak illetékességgel. Ez alól Hollandia kivétel, mert a holland nemzeti hatóságnál nem lehet benyújtani európai szabadalmi bejelentést.
A 14. szakasz (1) és (2) bekezdése szerint engedélyezett összes nyelven be lehet nyújtani európai szabadalmi bejelentést Belgiumban, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Liechtensteinben, Luxemburgban, Monacóban, Nagy-Britanniában, Németországban, Svájcban és Svédországban. Ausztriában is engedélyezik az ilyen nyelvek használatát, ha a bejelentő németül, angolul vagy franciául megadja, hogy európai szabadalmat kíván kapni, megnevez legalább egy szerződő államot, és azonosítja a bejelentőt. Spanyolországban, Görögországban és Cipruson, továbbá Olaszországban és Portugáliában spanyol, görög, olasz, illetve portugál fordítást kell mellékelni, ha az európai bejelentés nem az illető ország nyelvén van megszövegezve.
A 24. szabály (1) bekezdése szerint mind az ESZH-nál, mind az illetékes nemzeti hatóságoknál közvetlenül vagy postai úton lehet benyújtani európai szabadalmi bejelentést. A közvetlen benyújtás történhet személyes átadással vagy pedig a hatóság postaládájába való bedobással. Az ESZH két müncheni hivatalában, valamint berlini szolgálati helyén éjjeli postaláda is van, amely a nap 24. órájának végéig lehetővé teszi a bedobást. Hágában a hivatali időn kívül a portásnál lehet leadni iratokat.
A Német Szabadalmi Hivatal és az ESZH között 1981. június 29-én kötött megállapodás szerint nem származik hátrány abból, ha egy, az ESZH-nak szánt küldemény tévedésből a Német Szabadalmi Hivatalhoz kerül. A T 485/89 (OJ 1993, 214) sz. döntés szerint ez akkor is érvényes, ha a küldeményt szándékosan a Német Hivatal postaládájába dobják be; a Német Hivatalhoz való beérkezés időpontja az ESZH-nál való beérkezés időpontjaként érvényes.
A 24. szabály (1) bekezdése felhatalmazza az ESZH elnökét, hogy engedélyezze az európai szabadalmi bejelentések benyújtását hírközlési műszaki eszközök segítségével is. E felhatalmazás alapján az elnök 1992. május 26-i határozatával engedélyezte, hogy az európai szabadalmi bejelentéseket az ESZH átvevőhelyein telefax útján is be lehet jelenteni. Ciprus, Görögország, Luxemburg, Olaszország és Spanyolország kivételével ez a szerződő államok nemzeti hivatalainál is lehetséges. Telex útján nem lehet európai szabadalmi bejelentést benyújtani.
Az a hatóság, amelynél az európai szabadalmi bejelentést benyújtották, a 24. szabály (2) bekezdése szerint haladéktalanul köteles átvételi elismervényt adni, amely a bejelentési kérelem 6. lapjából áll, és megjelöli az iratok fajtáját és számát, a beérkezés napját és a bejelentés számát. Ezért ajánlatos a bejelentési kérelem 6. lapját gondosan előkészíteni, mert a J 20/85 (OJ 1987, 102) sz. döntés szerint az átvételi elismervény igazolja a benne felsorolt iratok beérkezését. Az átvételi elismervényen szereplő adatok helyességét csak az alaki vizsgálatnál ellenőrzik.
Díj ellenében a bejelentő kérheti a beérkezésnek telefax útján vagy távirati úton történő megerősítését.
Az ESZH azokra a napokra is lajstromozza és igazolja a bejelentések beérkezését, amelyeken a hivatal zárva van.
Ha az európai szabadalmi bejelentést egy nemzeti hatóságnál nyújtották be, a 24. szabály (3) bekezdése alapján ez a hatóság haladéktalanul köteles tájékoztatni az ESZH-t a bejelentés iratainak beérkezéséről.
A 24. szabály (4) bekezdése szerint ha az ESZH az európai szabadalmi bejelentést egy szerződő állam központi iparjogvédelmi hatóságának közvetítésével kapta meg, erről köteles a bejelentő számára tájékoztatást adni. A VI A-II, 3. bekezdése a 24. szabály (2), (3) és (4) bekezdése alapján ismerteti annak a hatóságnak a kötelmeit, amelyhez európai szabadalmi bejelentést nyújtottak be.
A nemzeti hatóságok csak a bejelentés átvételével kapcsolatban illetékesek, azonban nem illetékesek a beérkezett iratok alaki vizsgálatára, sem pedig fizetési eszközök, így csekkek és egyéb iratok átvételére, de a bejelentéshez csatolt mellékleteket, így elsőbbségi iratokat, meghatalmazásokat, feltalálómegnevezéseket és hasonlókat továbbítják az ESZH-nak. Röviddel a bejelentés benyújtása után beérkezett mellékleteket, például hiányzó rajzokat is jogosultak a nemzeti hatóságok átvenni és továbbítani, de nem továbbíthatják a bejelentő válaszait az ESZH egy végzésére.
A VI A-II, 3.3 pontja szerint ha a bejelentő a 24. szabály (4) bekezdésének megfelelően kézhez kapta az ESZH tájékoztatását az európai szabadalmi bejelentés átvételéről, az összes további iratot közvetlenül az ESZH-nak kell megküldenie. Minden olyan irat, amelyet később még a nemzeti hivatalnál nyújtanak be, és amelyet ez a hivatal továbbít az ESZH-nak, az ESZH-nál való beérkezés napját kapja beérkezési napként.
A 75. szakasz (3) bekezdése kizárja európai megosztott bejelentések benyújtását nemzeti hatóságoknál; a 76. szakasz (1) bekezdése közvetlenül az ESZH-nál való benyújtást írja elő. Ezzel a megosztott bejelentés gyors feldolgozását és közzétételét kívánják biztosítani. Ha ennek az előírásnak a be nem tartásával egy megosztott bejelentést egy nemzeti hivatalnál nyújtanak be, az ilyen benyújtásnak nincs jogi hatálya. A VI A-IV, 1.3.1. pontja szerint ha ennek ellenére a nemzeti hatóság a megosztott bejelentést továbbítja az ESZH-nak, csak az iratoknak az ESZH-hoz való beérkezési napja minősül beérkezési napnak.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 75. szakasz (1) bekezdés b) pontjának elejére beiktatták az "a 76. szakasz (1) bekezdése szerinti rendelkezések fenntartásával" szöveget, és a (3) szakaszt törölték.
A megosztással keletkező európai bejelentésre vonatkozó 76. szakasz szövege a következő:
"(1) A megosztással keletkező európai bejelentést közvetlenül az Európai Szabadalmi Hivatalhoz Münchenben vagy annak hágai részlegéhez kell benyújtani. A megosztással keletkező bejelentés tárgya nem lehet bővebb a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott szövege szerint igényelt oltalom tárgyánál; a megosztással keletkező bejelentést - amennyiben ennek a követelménynek megfelel - úgy kell tekinteni, mintha a korábbi bejelentés bejelentési napján nyújtották volna be, és vele kapcsolatban a korábbi bejelentésben igényelt elsőbbség érvényesíthető.
(2) A megosztással keletkező európai bejelentésben nem lehet olyan Szerződő Államot megjelölni, amelyet a korábbi bejelentésben nem jelöltek meg.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor követendő eljárást, a megosztott bejelentés benyújtásakor teljesítendő különleges feltételeket, valamint a bejelentési, kutatási és megjelölési díjak megfizetésének határidejét a Végrehajtási Szabályzat állapítja meg."
Ez a szakasz az európai megosztott bejelentések benyújtásának alapelveit rögzíti, de nem ad meghatározást a megosztott bejelentésről. Ilyen bejelentés benyújtására egy nem egységes alapbejelentés (az ESZE terminológiájában: korábbi bejelentés) esetében kerül sor. A 82. szakasz szerint az európai szabadalmi bejelentés csak egy találmányra vonatkozhat. Ha a bejelentés egyes részeit nem kapcsolja össze közös találmányi gondolat, a bejelentést egyetlen egységes tárgyra kell korlátozni. A többi részre megosztott bejelentések nyújthatók be. Ez egyébként megfelel a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE) 4.G (1) cikke (1) bekezdésében foglaltaknak. A bejelentő olyankor is benyújthat bejelentésének egy részére megosztott bejelentést, amikor a bejelentés találmányok egységes csoportját tartalmazza, de gazdasági, eljárástechnikai vagy egyéb okokból a bejelentő érdekében áll a bejelentés megosztása. A PUE 4.G cikkének (2) bekezdése ebben az esetben is megosztott bejelentésről beszél. Az ESZE átvette ezt a terminológiát, és mindkét esetet egyformán kezeli.
A megosztással kapcsolatban részleteket a 4., 6., 25. és 37. szabály, valamint a VI A-IV, 1. és C-VI, 9. pontja tartalmaz.
A VSZ 4. szabálya szerint megosztott európai bejelentést vagy annak fordítását a korábbi európai szabadalmi bejelentés eljárási nyelvén kell benyújtani.
A 6. szabály (1) bekezdése előírja, hogy a 14. szakasz (2) bekezdésének megfelelő fordítást megosztott európai bejelentés esetén a bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül kell benyújtani.
A 25. szabály (2) bekezdése szerint a megosztott európai bejelentés vonatkozásában a bejelentési és a kutatási díjat a benyújtást követő egy hónapon belül kell megfizetni. A megjelölési díjakat a megosztott bejelentésre vonatkozó európai kutatási jelentésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzétételétől számított 6 hónapon belül kell befizetni.
A 37. szabály (3) bekezdése előírja, hogy azokat a fenntartási díjakat, amelyek egy korábbi európai szabadalmi bejelentés tekintetében egy megosztott európai bejelentés benyújtási napja előtt váltak esedékessé, a megosztott bejelentésre vonatkozóan is meg kell fizetni, és azok a megosztott európai bejelentés benyújtásakor válnak esedékessé.
A megosztott bejelentést benyújtásakor nem vizsgálják egységességre, de az elővizsgálati eljárás alatt kifogásolható az egységesség hiánya, ami további megosztott bejelentéshez vezethet.
Egy megosztott európai szabadalmi bejelentést minden más európai bejelentéshez hasonlóan vetnek alá alaki és újdonságvizsgálatnak, majd publikálnak és vizsgálnak. A megosztott bejelentések vizsgálata annak következtében gyorsabb, hogy közrebocsátásuk a 76. szakasz (1) bekezdésének 2. mondata alapján a 93. szakasz szerint az alapbejelentés bejelentési vagy elsőbbségi napjához igazodik.
Ellentétben a német joggal, ahol egy megosztott bejelentés létesítéséhez elegendő egy megosztási nyilatkozat, az európai jog szerint egy megosztott bejelentés keletkezéséhez bejelentési mellékletek benyújtása is szükséges. A 26. szabály (2) bekezdésének e) pontja szerint a bejelentési kérelemben az alapbejelentés száma mellett azt is ki kell nyilvánítani, hogy a kérelem megosztott európai bejelentésre vonatkozik.
A VI A-IV, 1.3.2. pontja megállapítja, hogy a megosztott bejelentés bejelentési kérelmében elkövetett hibát ki lehet javítani.
A 76. szakasz (1) bekezdésének első mondata egyértelműen kimondja, hogy a megosztott európai szabadalmi bejelentést közvetlenül a müncheni ESZH-hoz vagy annak hágai kirendeltségéhez kell benyújtani, amivel a megosztott bejelentések gyors feldolgozását és közzétételét kívánják biztosítani; a 75. szakasz (3) bekezdése ezért tiltja a szerződő államoknak, hogy engedélyezzék a megosztott európai szabadalmi bejelentés benyújtását a saját központi iparjogvédelmi hatóságuknál. Ez a tilalom azonban nem vonatkozik a 61. szakasz (1) bekezdésének b) pontja szerint benyújtott új európai szabadalmi bejelentésekre, amelyeket a 61. szakasz (2) bekezdése szerint megosztott európai szabadalmi bejelentésként kell kezelni.
Az (1) bekezdés második mondata szerint a szabályszerűen benyújtott megosztott bejelentés az alapbejelentésével azonos bejelentési és elsőbbségi napot élvez. Ezt egyébként a PUE 4.G cikke is előírja. A bejelentő természetesen csak akkor élvezi az elsőbbségi jogot, ha az alapbejelentésben szabályszerűen igényelt elsőbbség tartalmilag fedi a megosztott bejelentés tárgyát. A VI A-IV, 1.2.3. pontja egyértelműen kimondja, hogy sem az elsőbbségi nyilatkozatot, sem az alapbejelentéssel benyújtott elsőbbségi iratot vagy iratokat nem kell a megosztott bejelentés kapcsán újra benyújtani.
Megosztott bejelentést csak olyan tárgyra lehet benyújtani, amely nem terjed túl az alapbejelentés tartalmán. Az, hogy a megosztott bejelentés ezt a követelményt kielégíti-e, csak az érdemi vizsgálati eljárásban ellenőrzik. A T 514/88 (OJ 1992, 570) sz. döntés megállapítja, hogy a megosztott bejelentés igénypontjai tágabbak lehetnek, mint az alapbejelentéséi, ha ezt az alapbejelentés leírása alátámasztja, azonban olyan jellemzők, amelyek az alapbejelentésben lényegesként vannak feltüntetve, nem törölhetők. A megosztott bejelentésbe nem iktatható be olyan tárgy, amelyről a bejelentő az alapbejelentés vizsgálata során lemondott. A T 296/87 (OJ 1990, 195) sz. döntés kimondja azonban, hogy korlátozott oltalmi körű igénypontok benyújtását rendszerint csak szövegezési kísérletnek és nem lemondásnak tekintik.
A VI C-VI, 9.6. pontja szerint a megosztott bejelentésben nem lehet ugyanazt a találmányt igényelni, mint az alapbejelentésben.
Ha a megosztott bejelentés tartalma túlterjed az alapbejelentésén, például új elemeket tartalmaz, ezt az elővizsgálati eljárásban kell kifogásolni.
A T 873/94 (OJ 1997, 456) sz. döntés megállapítja, hogy a megosztott bejelentésbe semmit sem lehet beiktatni, amit az alapbejelentés benyújtásakor nem tartalmazott. A T 441/92 sz. döntés szerint az alapbejelentés és a megosztott bejelentés tartalma közötti csere nem lehetséges.
A megosztott bejelentés tartalmával kapcsolatos kifogások legegyszerűbben úgy kerülhetők el, ha a bejelentő a megosztott bejelentés leírásaként az alapbejelentés változatlan leírását nyújtja be, és a szükséges törléseket csak az érdemi vizsgálat során végzi el. A VI C-VI, 9.5. pontja szerint a megosztott bejelentés leírásában előforduló ismétlések törlését csak akkor kívánhatja az elővizsgáló, ha a vonatkozó leírásrész nem egyeztethető össze a megosztott bejelentésben igényelt találmánnyal.
A (2) bekezdés szerint a megosztott európai szabadalmi bejelentésben csak olyan szerződő államokat lehet megjelölni, amelyek a korábbi bejelentésben is meg voltak jelölve.
A megosztott bejelentést az alapbejelentés benyújtási napjától addig az időpontig lehet benyújtani, amikor a bejelentő az 51. szabály (4) bekezdésének megfelelően nyilatkozik az engedélyezni szándékozott európai szabadalom szövegére vonatkozó egyetértéséről. A J 8/98 (OJ 1999, 687) sz. döntés szerint egy egyoldalú fellebbezési eljárásban is benyújtható megosztott bejelentés, ha a bejelentő még nem nyújtott be nyilatkozatot az 51. szabály (4) bekezdése szerint.
A Díjszabályzat 10. szakaszának (1), (2) és (3) bekezdései szerint ha a kutatási jelentés részben vagy teljesen a törzsbejelentés kutatási jelentésére támaszkodik, a kutatási díjat részben vagy teljesen visszafizetik. Ezt a díjat azonban a megosztott bejelentés benyújtásakor mindenképpen be kell fizetni, mert a díjvisszatérítés feltételeit hivatalból kell vizsgálni.
A 31. szabálynak megfelelően a megosztott bejelentések kapcsán is le kell róni tíznél több igénypont esetén igényponti díjakat akkor is, ha a megfelelő igénypontokért már az alapbejelentés kapcsán is fizettek díjat.
Megosztott bejelentés esetén is meg kell nevezni a feltalálót. Ha a bejelentő ezt elmulasztja, az Átvevő Iroda hiánypótlásra szólítja fel, aminek két hónapon belül eleget kell tenni.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián a 76. szakasz (1) bekezdésének első mondata után beiktatták az "a VSZ rendelkezései szerint" kifejezést.
A (2) bekezdés szövege az alábbi módon változott meg:
"(2) A megosztott európai szabadalmi bejelentésben az összes olyan szerződő állam megjelöltnek minősül, amely a megosztott bejelentés benyújtásakor a korábbi bejelentésben is meg van jelölve."
A (3) bekezdést törölték.
Az európai szabadalmi bejelentések továbbítására vonatkozó 77. szakasz szövege a következő:
"(1) A Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága - a találmányok államérdekből történő titokban tartásáról szóló nemzeti jogszabályok szerint lehetséges legrövidebb időn belül - köteles a hozzá vagy az ugyanannak az államnak más illetékes szervéhez benyújtott valamennyi európai szabadalmi bejelentést továbbítani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(2) A Szerződő Államok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy az olyan európai szabadalmi bejelentést, amelynek tárgyát az (1) bekezdésben említett jogszabályok szerint nyilvánvalóan nem kell titokban tartani, a bejelentés benyújtásától számított hat héten belül továbbítsák az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(3) A titokban tartás szükségessége tekintetében további vizsgálatot igénylő európai szabadalmi bejelentést olyan módon kell továbbítani, hogy az a bejelentés napjától számított négy hónapon belül, illetőleg - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizennégy hónapon belül beérkezzen az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
(4) Nem továbbítható az Európai Szabadalmi Hivatalhoz az az európai szabadalmi bejelentés, amelynek tárgyát titkosnak minősítették.
(5) Ha az európai szabadalmi bejelentés a bejelentés napjától, illetőleg - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított tizennégy hónapon belül nem érkezik be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A bejelentési, kutatási és megjelölési díjakat vissza kell téríteni."
Ez a szakasz azoknak az európai szabadalmi bejelentéseknek a továbbítását szabályozza, amelyeket a 75. szakasz (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében adott lehetőségek alapján a nemzeti hatóságoknál nyújtottak be. Arra az esetre, amikor a bejelentést a nemzeti hatóságok nem továbbítják időben, a 135. szakasz ad lehetőséget a visszavontnak tekintendő bejelentés átalakítására nemzeti bejelentéssé.
A nyilvánvalóan nem titkosnak minősülő bejelentéseket a (2) bekezdésnek megfelelően legkésőbb 6 héten belül kell továbbítani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
A (3) bekezdés szerint azokat az európai szabadalmi bejelentéseket, amelyeket titkosság szempontjából külön kell vizsgálni, úgy kell továbbítani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, hogy oda a bejelentés napjától számított 4 hónapon belül, illetve elsőbbség igénylése esetén 14 hónapon belül beérkezzenek.
A (4) bekezdés azt az önmagától értetődő megállapítást tartalmazza, hogy a titokban tartandó szabadalmi bejelentéseket nem kell továbbítani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
Az (5) bekezdés annak a következményeit ismerteti, ha az európai szabadalmi bejelentést a (3) bekezdésben előírt határidőn belül, illetve a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nem továbbítják az Európai Szabadalmi Hivatalhoz.
A 4 hónapos határidő túllépése nem von maga után semmilyen következményt, ha a bejelentést 14 hónapon belül továbbítják. Ha azonban egy európai bejelentés - függetlenül titkossági minősítésétől - a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számítva legkésőbb 14 hónapon belül nem érkezik be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, úgy azt visszavontnak kell tekinteni. Minthogy ilyenkor a bejelentő a határidő be nem tartása miatt vétlen, vissza kell számára téríteni a bejelentési, a kutatási és a megjelölési díjakat. A tíznél több szabadalmi igénypont esetén a 31. szabály (1) bekezdése szerint lerovandó díjat a 77. szakasz (5) bekezdése nem említi ugyan visszafizetendőként, de a 31. szabály (2) bekezdése szerint ezt az díjat is vissza kell fizetni a bejelentő számára.
A bejelentővel a 69. szabálynak megfelelően kell közölni, hogy a bejelentést nem továbbították időben az ESZH-hoz, míg az utóbbi hivatalt a nemzeti hatóság a 24. szabály (3) bekezdése szerint köteles tájékoztatni egy európai szabadalmi bejelentés létezéséről.
Ha a nemzeti szabadalmi hivatal elmulasztotta az európai szabadalmi bejelentés továbbítására vonatkozó 14 hónapos határidőt, nincs lehetőség a korábbi állapotba való visszahelyezésre, mert itt nem olyan határidőről van szó, amelyet a bejelentőnek vagy a szabadalmasnak kellett betartania. A bejelentő számára az egyetlen lehetséges jogorvoslat abban áll, hogy az európai szabadalmi bejelentést a 135. szakaszban foglaltaknak megfelelően átalakítja nemzeti szabadalmi bejelentésekké az általa megjelölt szerződő államokban. Egyébként ahhoz a nemzeti hatósághoz fordulhat, amely a bejelentést nem továbbította időben.
Amikor az európai szabadalmi bejelentést a nemzeti hatóság titkossági okok miatt nem továbbította, az átalakítási kérelmet annál a hatóságnál kell benyújtani, amelynél az európai szabadalmi bejelentést is benyújtották, míg a határidő-túllépés egyéb eseteiben a 136. szakasz (1) bekezdésének megfelelően az ESZH-nál kell az átalakítás iránti kérelmet benyújtani.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián az (1) bekezdésben törölték az "- a találmányok államérdekből történő titokban tartásáról szóló nemzeti jogszabályok szerint lehetséges legrövidebb időn belül -" szavakat, és helyükre beiktatták az "a Végrehajtási Utasítás előírásai szerint" szavakat.
A (2) és a (3) bekezdést törölték, és tartalmukat a VSZ-be vitték át.
A (4) bekezdés lett az új (2) bekezdés.
Az (5) bekezdés lett az új (3) bekezdés, és első mondatát az alábbi módon rövidítették meg: "Bármely európai szabadalmi bejelentést, amely nem érkezik meg időben az Európai Szabadalmi Hivatalhoz, visszavontnak kell tekinteni."
Az európai szabadalmi bejelentés kellékeire vonatkozó 78. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi bejelentésnek tartalmaznia kell:
a) az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet;
b) a találmány leírását;
c) egy vagy több igénypontot;
d) a leírásban, illetve az igénypontokban hivatkozott rajzokat;
e) a kivonatot.
(2) Az európai szabadalmi bejelentésért a bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül bejelentési és kutatási díjat kell fizetni.
(3) Az európai szabadalmi bejelentésnek meg kell felelnie a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott követelményeknek."
Az (1) bekezdés egy európai szabadalmi bejelentés szükséges kellékeit sorolja fel. E kellékek közül hármat az egyezmény egyéb helyein részletesen tárgyalnak, nevezetesen a 83. szakaszban a leírást, a 84. szakaszban a szabadalmi igénypontokat és a 85. szakaszban a kivonatot. Az egyes követelményekkel kapcsolatban a (3) bekezdés a VSZ-re utal, amely a bejelentési kérelemmel és rajzokkal kapcsolatban is részletes előírásokat tartalmaz. Az engedélyezett nyelveket a 14. szakasz szabályozza.
A (2) bekezdés rögzíti, hogy a bejelentésért bejelentési és kutatási díjat kell leróni. Ezenkívül a 79. szakasz megjelölési díjat és a 31. szabály igényponti díjat ír elő. Ezzel le vannak fektetve az európai szabadalmi bejelentés alaki követelményei, amelyeket közelebbről a 26-36. szabály ismertet. Ezek az előírások képezik az alapot annak eldöntésekor, hogy az európai szabadalmi bejelentés kaphat-e bejelentési napot (80. és 90. szakasz), hogy megfelel-e az alaki követelményeknek (91. szakasz), és hogy közzétehető-e (93. szakasz), valamint, hogy engedélyezhető-e európai szabadalom (97. szakasz). Ezeknek az előfeltételeknek a meglétét részben az Átvevő Iroda állapítja meg a beérkezési és alaki vizsgálat során (90. és 91. szakasz), részben pedig a vizsgálati osztály az ott lefolytatott vizsgálat alkalmával (96. szakasz), vagyis mindezeket a vizsgálatokat részben az alaki vizsgálók, részben a vizsgálati osztályok vizsgálói végzik.
A 36. szabály (1) bekezdése formai követelményeket ír elő azokkal az iratokkal kapcsolatban, amelyeket a későbbi eljárásban, például az elővizsgálati és a fellebbezési eljárásban nyújtanak be. Ezek az előírások a 61.a) szabály szerint a felszólalási eljárás alatt benyújtott iratokra is vonatkoznak.
A PCT 3. és következő szakaszai, valamint 3. és következő szabályai hasonló előírásokat tartalmaznak. A szerződő államok nemzeti jogukba is messzemenően átvették a 78. szakasz rendelkezéseit.
Az (1) bekezdés az európai szabadalmi bejelentés öt elemét sorolja fel:
a) a megadási kérelmet;
b) a bejelentés leírását;
c) egy vagy több igénypontot;
d) a rajzokat;
e) az összefoglalást.
Az a)-d) kellékeknek alapvetően a bejelentéskor meg kell lenniük, még ha hiányosan is. Az összefoglalás hiánya nem gátolja a bejelentési nap elismerését, viszont az alaki vizsgálatnál az Átvevő Iroda a 91. szakasz (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdése szerint kifogásolja a kivonat benyújtásának elmaradását.
Az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet az előírt űrlapon kell benyújtani. Ezt kimondottan elrendeli a 26. szabály (1) bekezdése. A 35. szabály (10) bekezdése a bejelentés többi részével kapcsolatban - kivéve a rajzot - géppel írt vagy nyomtatott formát ír elő. A 24. szabály (1) bekezdése, amely a 75. szakaszban megadott hatóságoknál történő benyújtásról rendelkezik, szintén írásbeli benyújtásból indul ki. A 26. szabály (2) bekezdésének i) pontja szerint a bejelentési kérelemnek tartalmaznia kell a bejelentő vagy a képviselő aláírását is; ennek pótlását a 36. szabály (3) bekezdése teszi lehetővé.
A 24. szabály (1) bekezdése felhatalmazza az ESZH elnökét annak engedélyezésére, hogy európai szabadalmi bejelentéseket műszaki hírközlő eszközök segítségével is be lehessen nyújtani. Ennek alapján az elnök egy 1992. május 26-i határozatával kinyilvánította, hogy az ESZH átvételi helyein európai szabadalmi bejelentéseket telefax útján is be lehet nyújtani. Az illetékes nemzeti hatóságoknál is lehetőség van telefax útján való benyújtásra, kivéve Ciprust, Görögországot, Luxemburgot, Olaszországot és Spanyolországot.
Az imént említett elnöki határozat 4. szakaszának (1) bekezdése szerint az Átvevő Iroda felhívására egy hónapon belül pótlólag írásban be kell nyújtani azokat a bejelentési mellékleteket, amelyek visszaadják a telefaxon továbbított mellékletek tartalmát; ez a határidő nem hosszabbítható meg. Az ESZH 1992. június 2-i közleménye szerint ilyen esetekben az alakilag szabályos írásbeli bejelentési mellékleteket három példányban, míg a szabályosan aláírt bejelentési kérelmet egy példányban egyidejűleg kell továbbítani. A telefaxban utalni kell arra, hogy az írásbeli továbbítás is megtörtént; az utólag benyújtott írásbeli mellékletekben viszont arra kell utalni, hogy egy telefax útján benyújtott bejelentés megerősítéséről van szó. Ezzel meg kívánják akadályozni a kettős aktafelfektetést.
Az európai szabadalmi bejelentés engedélyezésére vonatkozó kérelmet alá kell írni, de a bejelentés mellékleteit nem.
Egy telefax útján benyújtott európai szabadalmi bejelentésnek az a bejelentési napja, amikor a telefaxon továbbított bejelentési mellékletek beérkeznek az ESZH-hoz, feltéve, hogy a 80. szakasz előírásai ki vannak elégítve. A távirati úton, telexen, e-mailen vagy hajlékony lemezen való benyújtás jelenleg nem megengedett, vagyis az így benyújtott európai szabadalmi bejelentések nem alapoznak meg érvényes bejelentési napot. Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása után azonban a 36. szabály (5) bekezdése szerint műszaki hírközlő eszközök segítségével is be lehet nyújtani iratokat.
Jelenleg kifejlesztés alatt áll egy olyan program (EASY-project), amely majd lehetővé teszi az elektronikus úton történő benyújtást is.
A bejelentési és a kutatási díjat a bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül kell befizetni. A határidő azzal a nappal kezdődik, amelyre a bejelentési napot elismerik.
Ha a bejelentő a 14. szakasz (2) és (4) bekezdése által biztosított lehetőségekkel él, a bejelentési díj a 6. szabály (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a Díjszabályzat 12. szakaszának (1) bekezdése szerint 20%-kal csökken.
A 85.a) szabály szerint ha a bejelentési díjat nem fizetik be időben, az még annak az értesítésnek a kézbesítésétől számított egy hónapos türelmi időn belül pótdíjjal hatályosan leróható, amelyben a határidő-mulasztásra felhívják a bejelentő figyelmét.
A bejelentési és a kutatási díj befizetésének elmulasztása esetén nincs lehetőség a bejelentés újbóli érvénybe helyezésére.
A Díjszabályzat 10. szakaszának (1) bekezdése szerint a kutatási díjat teljes egészében vagy részben visszatérítik, ha az európai kutatási jelentés olyan korábbi kutatási jelentésen alapszik, amelyet az ESZH olyan szabadalmi bejelentésre vonatkozóan már elkészített, amelynek elsőbbségét az európai szabadalmi bejelentésben igényelték.
A 78. szakasz (3) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentésnek meg kell felelnie a VSZ-ben rögzített követelményeknek, amelyek meglétét részben az Átvevő Irodánál, részben a vizsgálati osztályoknál vizsgálják.
A megadásra irányuló kérelemmel kapcsolatos követelményeket a 26. szabály tartalmazza. Ennek (1) bekezdése szerint az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet az előírt űrlapon kell benyújtani, amely három nyelven van megszövegezve.
Ha az európai szabadalmi bejelentést nem az erre a célra szolgáló űrlapon nyújtják be, ezt a hiányosságot a 91. szakasz (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében foglaltak, valamint a 41. szabály alapján kifogásolják, és a bejelentőnek lehetőséget adnak arra, hogy az Átvevő Iroda által megadott határidőn belül a hibát kiküszöbölje. Ha a bejelentő ezt a határidőt elmulasztja, a 121. szakasz alapján kérheti a bejelentés további vizsgálatát, illetőleg a 122. szakasz alapján igazolási kérelmet is benyújthat.
A bejelentési űrlap megfelelő rovatokat tartalmaz a 26. szabály (2) és (3) bekezdésében felsorolt adatok számára, így a találmány megjelölésére, amivel kapcsolatban a VI A-III, 7. pontja tartalmaz részletes előírásokat. A találmány címének a találmány rövid és szabatos műszaki megjelöléséből kell állnia, és nem tartalmazhat fantázianevet. Nem használható benne az "stb." rövidítés, és nem megengedett a "Módszer", "Készülék", "Kémiai vegyületek" vagy hasonló határozatlan címek alkalmazása. Ugyancsak kerülni kell a védjegyzett nevek használatát. Az Átvevő Irodának kerülnie kell az olyan bejelentések publikálását, amelyek címe félrevezető vagy nem kellően informatív.
Ha a találmány címe nyilvánvalóan nem felel meg az előírásoknak, a hivatal saját hatáskörében megváltoztathatja, ha ez szükségesnek tűnik anélkül, hogy a bejelentőt erről tájékoztatná. A bejelentőt csak közvetlenül a publikálás előtt értesítik az általa javasolt cím megváltoztatásáról.
A bejelentési űrlap további rubrikái a gyakorlat számára fontos adatokra vonatkoznak, így például a szerződő államok megjelölésére, azonnali vizsgálati kérelemre, a díjfizetéssel kapcsolatos adatokra, a kutatási díj esetleges visszautalásának kérelmezésére, a csatolt iratok felsorolására stb.
A rajzok formájára vonatkozó előírásokat a 32. szabály tartalmazza. A 78. szakasz nem tartalmaz arra vonatkozó útmutatást, hogy mikor van szükség rajzokra. A PCT 7. szakaszának (1) bekezdése azt írja elő, hogy rajzokat akkor kell benyújtani, amikor a találmány megértéséhez szükségesek. Az ESZE ezt a kérdést a 78. szakasz (1) bekezdésének d) pontjában csak alaki szempontból szabályozza, úgy rendelkezve, hogy az európai szabadalmi bejelentésnek azokat a rajzokat kell tartalmaznia, amelyekre a leírás vagy az igénypontok hivatkoznak. Maga a bejelentő határozza meg, hogy a találmány kinyilvánításához szükségesnek tart-e rajzokat, vagy hogy a találmány megértésének megkönnyítéséhez mellékel-e és a leírásban említ-e rajzokat. Az érdemi vizsgálat alatt döntenek arról, hogy egy találmány rajzok nélkül érthető-e; az a mérvadó, hogy a találmány a benyújtott bejelentésben a 83. szakasznak megfelelően világosan és teljességgel fel legyen tárva ahhoz, hogy szakember azt megvalósíthassa.
A T 169/83 (OJ 1985, 193) sz. döntés leszögezi, hogy a találmány kinyilvánításában a rajz ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a bejelentés egyéb részei.
A 88. szabály szerint ha a bejelentő rajzokat kíván helyesbíteni, a helyesbítésnek oly mértékben kell nyilvánvalónak lennie, hogy rögtön felismerhető legyen: a szándék eredetileg semmi más nem lehetett, mint amit helyesbítésként javasolnak. Ez a szabály teszi lehetővé a módosítást a 123. szakasz alapján, ha egy rajz vagy annak egy része hiányzik.
A VI A-X, 1. pontja a 32. szabály (3) bekezdésével összhangban kimondja, hogy a folyamatábrákat és a diagramokat is rajzoknak kell tekinteni.
A 35. szabály (11) bekezdése megállapítja, hogy a leírásban, a szabadalmi igénypontokban és a kivonatban lehetnek kémiai vagy matematikai képletek, továbbá a leírás és a kivonat tartalmazhat táblázatokat is. Táblázat szabadalmi igénypontban csak akkor lehet, ha tárgya kívánatossá teszi táblázat alkalmazását.
Fényképekre vonatkozó előírásokat a VI A-X, 1.2. pontja tartalmaz, amely megállapítja, hogy az ESZE nem rendelkezik fényképekről. Ezek akkor vannak megengedve, ha lehetetlen a bemutatni kívánt dolgot rajzon ábrázolni. A fényképnek fekete-fehérnek és közvetlenül reprodukálhatónak kell lennie; színes fényképeket nem fogadnak el.
A 32. szabály (2) bekezdésének i) pontja szerint hivatkozási jeleket a rajzokon csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azok a leírásban és a szabadalmi igénypontokban szerepelnek. A hivatkozási jelekkel megjelölt azonos részeket a bejelentésben mindenütt azonos számokkal kell jelölni.
A 32. szabály (2) bekezdésének j) pontja szerint a rajzokon nem szerepelhetnek magyarázatok, kivéve az olyan rövid, elkerülhetetlen szavakat, mint a "víz", "gőz", "nyitva", "zárva", "A-B metszet" stb., továbbá a villamos kapcsolási rajzokon és a folyamatábrákon a megértéshez feltétlenül szükséges néhány rövid kulcsszót. Lényegileg ugyanezt mondja a VI A-X, 8. pontja is. Minthogy a 65. szakasz szerint a legtöbb szerződő állam az európai szabadalmi leírás fordításának benyújtását kívánja, ezeket a magyarázatokat úgy kell elhelyezni, hogy a kifejezések másik nyelvre való fordítás esetén átragaszthatók legyenek anélkül, hogy a rajzok vonalait takarnák.
A 35. szabály (8) bekezdése előírja, hogy az európai szabadalmi bejelentés összes lapját arab számokkal kell folyamatosan számozni. A lapszámot felül középen, a felső margót szabadon hagyva kell elhelyezni. A rajz lapjait önállóan, vagyis a számozást újra kezdve kell számozni.
A VI A-X, 4.2. pontja szerint ha a rajz a használható felület felső szélén a középhez túl közel esik, az oldalszámot jobbra el lehet tolni.
A 34. szabály (1) bekezdésének a) pontja szerint az európai szabadalmi bejelentésben nem lehetnek olyan adatok vagy rajzok, amelyek a közrendet vagy a jó erkölcsöket sértik. E fogalmak értelmezését segíti az 53. szakasz a) bekezdése, továbbá a VI A-III, 8.1. pontja. A 34. szabály (2) bekezdése szerint az ilyen adatokat vagy rajzokat az ESZH kihagyja a közzétételből, megjelölve a kihagyás helyét, valamint a kihagyott szavak és rajzok számát, és kérésre másolatot ad a kihagyott helyekről. E feladatot az Átvevő Iroda végzi az alaki vizsgálat keretében, ami a 93. szakaszból és a 16. szakasz harmadik mondatából következik. A VI B-IV, 1.2. pontja szerint ha a kutatási osztályok találnak a bejelentés leírásában ilyen adatokat és erre felhívják az Átvevő Iroda figyelmét, az alaki vizsgálat ideiglenes lezárása után is ki lehet ilyen részeket hagyni a közzétételből. A bejelentőt az ilyen adatok kihagyásáról a közzétételkor tájékoztatják, és - miként fentebb említettük - a közzétételben közlik a kihagyás helyét és a kihagyott szavak és rajzok számát. Így ezek az adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők, mert a 128. szakasz (4) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés közzététele után a vonatkozó ügyiratokba kérésre bárki betekinthet.
A 34. szabály (1) bekezdésének b) pontja szerint az európai szabadalmi bejelentés nem tartalmazhat lekicsinylő nyilatkozatot harmadik személyek termékeiről vagy eljárásairól, illetve harmadik személyek bejelentéseinek vagy szabadalmainak értékéről vagy érvényességéről. A technika állásával való puszta egybevetés azonban önmagában nem minősül lekicsinylésnek, sőt, az ilyen összehasonlítás a 27. szabály (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint akár kívánatos is lehet.
Kétséges esetekben a lekicsinylő nyilatkozatokat az európai szabadalmi bejelentéssel közzéteszik; ilyenkor annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a nyilatkozat valóban lekicsinylő-e, a VI A-III, 8.2. pontja szerint az érdemi vizsgálati eljárásban a vizsgáló osztályok feladata.
Ha a bejelentő nem hajlandó a lekicsinylő nyilatkozatot kihagyni a bejelentés leírásából, a bejelentést a 97. szakasz (1) bekezdése alapján elutasítják. A 34. szabály (3) bekezdése szerint azonban a bejelentő hozzájárulása nélkül az ilyen adatokat csak a bejelentés közzétételekor lehet kihagyni, vagyis később már nem.
A 34. szabály (1) bekezdésének c) pontja szerint az európai szabadalmi bejelentésben olyan adatok sem lehetnek, amelyek az adott körülmények között nyilvánvalóan nem tartoznak a tárgyhoz vagy szükségtelenek. Ennek az előírásnak az a célja, hogy lehetővé tegye a szabadalmi leírás világos és érthető szövegezését, hogy abba ne kerülhessenek felesleges, zavaró vagy reklám jellegű szövegrészek. Az ilyen értelmű vizsgálatot a 94. szakasz (1) bekezdésének értelmében az érdemi vizsgálati eljárásban kell elvégezni. A VI C-II, 7.3. pontja szerint az eltávolítandó anyag nyilvánvalóan a tárgyhoz nem tartozó vagy szükségtelen jellege már az eredeti leírásban ilyen lehet, de a leírás egy része csak az elővizsgálati eljárás során válhat ilyenné, például az igénypontok oltalmi körének korlátozása folytán. Ha a bejelentő nem járul hozzá az ilyen adatok törléséhez, az európai szabadalmi bejelentést a 97. szakasz (1) bekezdése alapján vissza kell utasítani.
A 35. szabály a bejelentési iratok formájára vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmaz, amelyek majdnem teljesen megegyeznek a PCT megfelelő előírásaival. A (3) bekezdés 1999. január 1-je óta érvényes módosítása szerint az európai szabadalmi bejelentést képező iratokat olyan formában kell benyújtani, amely lehetővé teszi az elektronikus úton való sokszorosítást, különösen szkennelés útján.
A 35. szabály (1) bekezdése kiegészíti a 14. szakasz (2) bekezdését, amely bizonyos személycsoportok számára megengedi egy európai szabadalmi bejelentés benyújtását egy szerződő állam olyan hivatalos nyelvén, amely nem hivatalos nyelve az ESZH-nak.
A 35. szabály (2) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés mellékleteit 3 példányban kell benyújtani. E szabály alól kivételt képez a bejelentési kérelem, amelyet 1 példányban kell benyújtani, kivéve annak 6. lapját, amely egy előkészített átvételi elismervény, és ezért 3 példányban nyújtandó be. 1 példányban kell benyújtani az engedélyezett nem hivatalos nyelven a 14. szakasz (2) bekezdése szerint elkészített leírást, igénypontokat és kivonatot.
A 35. szabály (4)-(14) bekezdései olyan előírásokat tartalmaznak, amelyek messzemenően megegyeznek a PCT előírásaival, például a 11. szabályban foglaltakkal. Fontos a (6) bekezdésben megadott margók méreteinek a betartása és az, hogy ezeket a margókat ne használják fel számozásra. A (9) bekezdés szerint a leírás és az igénypontok minden egyes lapján minden 5. sort számozni kell olyan módon, hogy a számok a bal oldalon, a margótól jobbra legyenek elhelyezve; az üres sorokat is sorként kell számolni. A (10) bekezdés szerint az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet, a leírást, az igénypontokat és a kivonatot géppel kell írni vagy nyomtatni kell; a kézírást tehát nem engedik meg és kifogásolják.
A 35. szabály (8) bekezdése előírja, hogy az európai szabadalmi bejelentés összes lapját arab számokkal folyamatosan kell számozni, és a lapszámot felül középen, de nem a felső margón kell elhelyezni. Az (5) bekezdésnek megfelelően a kérelmet, a leírást, az igénypontokat, a rajzot és a kivonatot új lapon kell elkezdeni. A VI A-X, 4.2. pontjának utolsó bekezdése szerint nem kifogásolható, ha a leírást, az igénypontokat és a rajzot folyamatos számozással látják el, ahol a számozás a leírás első oldalán kezdődik.
A 91. szakasz (1) bekezdésének b) pontja alapján az Átvevő Iroda vizsgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentés megfelel-e a 40. szabály szerint a 27.a) szabály (1)-(3) bekezdésében, a 32. szabály (1) és (2) bekezdésében, a 35. szabály (2)-(11) és (14) bekezdésében, továbbá a 36. szabály (2) és (4) bekezdésében előírt követelményeknek. A 91. szakasz (2) bekezdése szerint ha az Átvevő Iroda pótolható hiányokat állapít meg, a 41. szabály (1) bekezdésében foglaltak szerint felhívja a bejelentőt a hiányoknak az általa megjelölt határidőn belül való pótlására. Ha ez nem történik meg, a bejelentést a 91. szakasz (3) bekezdése alapján elutasítják. Jogorvoslati lehetőség a 121. szakasz szerinti kérelem benyújtása vagy a 122. szakasz szerinti igazolás, valamint adott esetben a 106. szakasz szerinti fellebbezés.
A 36. szabály az európai szabadalmi bejelentés benyújtása utáni iratok, valamint a műszaki hírközlő eszközök segítségével benyújtott iratok alaki előírásaira vonatkozik.
A 36. szabály (1) bekezdése szerint a leírásra, az igénypontokra, a rajzokra és a kivonatra vonatkozó alaki előírások a pótlólag benyújtott iratokra is érvényesek. A VI E-II. fejezete szerint kisebb változtatásokat másolatokon, nagyobbakat pótoldalakon lehet benyújtani. A T 850/95 (OJ 1997, 152) sz. döntés kimondja, hogy kerülni kell a teljes leírásról új másolat benyújtását, ha ezt a változtatások terjedelme nem kívánja meg.
A 36. szabály (2) bekezdése szerint azokat az iratokat, amelyek nem tartoznak a bejelentéshez, de amelyeket a hivatali eljárásban be kell nyújtani - például a felszólalásokat és a fellebbezési eljárásban a válasziratokat -, géppel kell elkészíteni vagy nyomtatni kell, és mindegyik lap bal oldalán kb. 2,5 cm széles margót kell hagyni.
A 36. szabály (3) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés benyújtása után benyújtott iratokat alá kell írni amennyiben azok nem mellékletek. Ilyen iratokat, például az elsőbbségi iratokat vagy a meghatalmazásokat célszerű az 1038-as űrlappal benyújtani, amely egyúttal átvételi elismervényt is tartalmaz. Ha a pótlólag benyújtott iraton hiányzik az aláírás, és azt az ESZH által meghatározandó határidőn belül nem pótolják, az iratot be nem nyújtottnak tekintik.
A 36. szabály (4) bekezdése szerint a benyújtandó iratok példányszáma azoknak a személyeknek a számához igazodik, akiknek a számára az iratokat szánják, de ezen felül még egy aktapéldányt is számítani kell. A felhívás ellenére be nem nyújtott és így az ESZH által elkészítendő másolatok költségét a Díjszabályzat 3. szakasza alapján határozzák meg.
A 36. szabály (5) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés benyújtása után távirati úton, telex vagy telefax útján is be lehet nyújtani iratokat, kivéve a meghatalmazásokat és az elsőbbségi iratokat.
Az ESZH elnökének 1992. június 2-i határozata szerint a telefaxon való továbbítás alkalmával az aláírásból egyértelműen ki kell tűnnie az aláíró nevének és beosztásának.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián az (1) bekezdés végére beiktatták az alábbi mondatot: "és a VSZ-ben előírt követelményeknek kell megfelelnie."
A (2) bekezdés végére beiktatták az alábbi mondatot: "Ha a bejelentési vagy a kutatási díjat nem fizetik meg kellő időben, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni."
A (3) bekezdést törölték, mert tartalmát beiktatták az (1) bekezdés végére.
A szerződő államok megjelölésére vonatkozó 79. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalom megadására irányuló kérelemben meg kell jelölni azt a Szerződő Államot vagy azokat a Szerződő Államokat, amelyben vagy amelyekben a találmányra oltalmat kérnek.
(2) A Szerződő Állam megjelöléséért díjat kell fizetni. A megjelölési díjat attól a naptól számított hat hónapon belül kell megfizetni, amelyen az európai kutatási jelentés közzétételét az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik.
(3) Valamely Szerződő Állam megjelölése az európai szabadalom megadásáig bármikor visszavonható. Ha valamennyi megjelölt Szerződő Állam megjelölését visszavonták, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A megjelölési díjat nem kell visszatéríteni."
Ez a szakasz előírja, hogy az európai szabadalom megadására irányuló kérelemben meg kell jelölni azokat a szerződő államokat, amelyekben a találmányra oltalmat igényelnek; ezenkívül megállapítja, hogy mikor kell az ennek megfelelő díjakat leróni.
Különböző bejelentők eltérő szerződő államokat is megjelölhetnek, ami az 59. szakaszból következik; így két bejelentő közösen megjelölheti a szerződő államok egy csoportját, míg az első bejelentő azok egy további csoportját, és a második bejelentő azok egy harmadik csoportját jelölheti meg.
A VI A-III, 12. bekezdése tárgyalja a szerződő államok megjelölését, és a 12.2. pont kiemeli, hogy Svájc és Liechtenstein közül az egyik állam megjelölése önműködően a másik állam megjelölését is jelenti, és mindkét államra csak egyetlen megjelölési díjat kell fizetni.
Az (1) bekezdés szerint a bejelentés benyújtásakor a bejelentési kérelemben kell megjelölni azokat a szerződő államokat, amelyekben a bejelentő oltalmat igényel. Későbbi megjelölés az elsőbbségi határidőn belül sem megengedett. Ebből következik, hogy nem lehet pótlólag megjelölni egy olyan államot, amely csupán a bejelentés benyújtása után válik az ESZE tagállamává.
A bejelentési kérelemben már kereszt van az ESZE összes szerződő államának megjelölését jelentő 32.1. rovatban. Ez megóvja a bejelentőt attól, hogy megjelöléseket elmulasszon. A tényleges területi érvényesség kérdéséről a bejelentőnek csak a megjelölési díjak befizetésekor kell döntenie.
A T 152/85 (OJ 1987, 191) sz. döntés szerint a megjelölési díjak befizetésének elmulasztását nem lehet jóvátenni.
A Díjszabályzat 1999. július 1-je óta hatályos 2. szakaszának 3. pontja szerint a megjelölési díjat minden egyes szerződő állam vonatkozásában le kell róni; ez az összeg jelenleg 75 EUR. A megjelölési alapdíj hétszeresének befizetése esetén ez a díj az összes szerződő államra nézve le van róva. Ennek a legmagasabb összegnek a befizetése esetén a bejelentési kérelem 32.2. rovatában egyetlen szerződő államot sem kell megadni, mert a 32.1. rovat előnyomtatott nyilatkozata szerint az összes szerződő állam meg van jelölve.
A megjelölési díj befizetésére 1997. július 1-je óta a határidő 6 hónap attól a naptól számítva, amelyen az Európai Szabadalmi Közlönyben utalnak az európai kutatási jelentés közzétételére. Ennek megfelelően a határidő megegyezik a vizsgálati díj lerovásának határidejével. Így a bejelentőnek a megjelölési díj fizetése előtt módja van megvárni az európai kutatási jelentést, aminek alapján képet kaphat arról, hogy bejelentésével milyen kilátásai vannak. Ez az újonnan szabályozott határidő azonban jelenleg nem érvényes az euro- PCT-bejelentések esetén lerovandó megjelölési díjakra, amelyeket továbbra is az európai szakasz megindításakor, vagyis a bejelentés benyújtásának vagy elsőbbségének napjától számított 31 hónapon belül kell leróni.
Ha egy állam vonatkozásában nem róják le a megjelölési díjat, a 23.a) szabálynak megfelelően a bejelentés ezen állam vonatkozásában az 54. szakasz (3) bekezdése szerint nem tartozik a technika állásához.
Ha a megjelölési díjak egy részére a 85.a) szabály (1) bekezdése és egy másik részére a 85.a) szabály (2) bekezdése érvényes, és mindkét határidő eltérő időpontban jár le, a J 5/91 (OJ 1993, 657) sz. döntés szerint az összes díjat hatályosan le lehet róni a későbbi időpontig. Ha az európai szabadalom engedélyezése iránti kérelemben több államot jelöltek meg, mint amennyi után lerótták a megjelölési díjat, a Díjszabályzat 9. szakaszának (2) bekezdése szerint a díjat a bejelentő által a befizetéskor tett rendelkezésnek megfelelően használják fel. Ha a bejelentő nem szolgáltat ilyen adatokat a befizetéskor, a díjakat olyan sorrendben tekintik megfizetettnek, ahogyan a szerződő államokat a bejelentő a kérelemben megjelölte.
A J 23/82 (OJ 1983, 127) sz. döntés megállapítja, hogy a Díjszabályzat 9. szakaszának (2) bekezdése nem alkalmazandó közvetlenül; nem kielégítő díjösszeg esetén és rendelkezés hiányában ugyanis a Díjszabályzat 7. szakaszának (2) bekezdése szerint a befizetőt fel kell szólítani, hogy válassza ki az általa kívánt államokat, és a 9. szakasz (2) bekezdését csak akkor kell alkalmazni, ha a befizető nem tesz eleget ennek a felszólításnak.
Egy szerződő állam megnevezésének visszavonása elvileg azt jelenti, hogy erre a szerződő államra nézve az európai szabadalmi bejelentést is visszavonják, és ezzel egyúttal ebben a szerződő államban a 66. szakasz értelmében a nemzeti szabadalmi bejelentésként való hatás is megszűnik.
A 14. szabály szerint egy megjelölést nem lehet visszavonni, ha egy harmadik személy igazolja, hogy az európai szabadalom megadása iránti igény érvényesítésére eljárást tett folyamatba.
A 79. szakasz (3) bekezdésének utolsó mondata leszögezi, hogy a megjelölési díjat nem kell visszatéríteni. Kivételt képez az az eset, amikor a bejelentés nem kap bejelentési napot; a J 11/91 sz. döntés megállapítja, hogy ebben az esetben hiányzik a jogalap a befizetéshez, tehát a díjat visszafizetik.
Ha a 61. szakasz (1) bekezdésének b) pontja szerint egy jogosult egy új szabadalmi bejelentést nyújt be, ez csak a korábban megjelölt szerződő államokra érvényes, amenynyiben azokat az új bejelentésben is megjelölik. A 15. szabály 2000. március 1-je óta hatályos (2) bekezdésének szövege szerint a megjelölési díjakat az új bejelentésre vonatkozó kutatási jelentésnek az európai Szabadalmi Közlönyben való közrebocsátásától számított 6 hónapon belül kell a jogosultnak megfizetnie. A fizetési határidő elmulasztása esetén a 85.a) szabály szerinti egy hónapos türelmi idő ebben az esetben is érvényes.
A 76. szakasz (2) bekezdésének megfelelően a megosztott európai bejelentésekben is csak olyan szerződő államokat lehet megjelölni, amelyeket az eredeti bejelentésben is megjelöltek. A megjelölési díjakat itt is a megosztott bejelentésre vonatkozó kutatási jelentés közrebocsátásától számított 6 hónapon belül kell megfizetni.
Ha egy európai szabadalmat nemzetközi bejelentés útján kívánnak szerezni, a PCT-bejelentési kérelem V-ös rovatában kell megjelölni az ESZE tagállamait. Ha a bejelentő egyes államokat ki akar zárni, ezeket törölheti a felsorolásból. Ez azonban nem célszerű, mert a törlés korlátozza a bejelentő lehetőségeit anélkül, hogy ez a díjfizetésben előnyt jelentene.
Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Monaco, Olaszország és Szlovénia megjelölése a PCT 45. szakaszának (2) bekezdése szerint arra vonatkozó utalást jelent, hogy az ESZE szerint kívánnak szabadalmat szerezni, és ezért ezekre az országokra nem lehet nemzeti megjelölést alkalmazni.
A PCT 4. szakaszának (2) bekezdése és 15.1 szabályának (ii) pontja szerint a nemzetközi bejelentésben megjelölt ESZE-tagállamok számára csak egyetlen megjelölési díjat kell a regionális európai szabadalom vonatkozásában leróni, amivel az euro-PCT-bejelentő a nemzetközi bejelentés benyújtásakor kedvezményes díjú választási lehetőséget szerez az ESZE teljes területén érvényes oltalomra; az ESZH-nál a regionális szakasz megindításakor azonban az összes szerződő államnak megfelelően kell a megjelölési díjakat leróni.
A határidő elmulasztása esetén a bejelentő még egy hónapon belül leróhatja a díjat azt követően, hogy kézhez kapta az ESZH-tól azt a közlést, amelyben utalnak a határidő elmulasztására; ezen az egy hónapon belül azonban a Díjszabályzat 2. szakaszának 3.b) bekezdése szerinti pótdíjat is le kell rónia.
A VI A-III, 13. pontja szabályozza a kiterjesztési országokra vonatkozó kérelmet és díjfizetést. Litvániára, Lettországra, Albániára és Macedóniára való kiterjesztést attól az időponttól kezdve lehet kérni, amikor az illető államra nézve érvénybe lépett a kiterjesztési egyezmény. Ez az euro- PCT-bejelentésekre is érvényes, feltéve, hogy a nemzetközi bejelentésben az ESZH-t megjelölték európai szabadalomra és a kiterjesztési államot nemzeti szabadalomra. A kiterjesztési kérelem a vonatkozó állam nemzeti joga szerint azt jelenti, hogy az európai szabadalom nemzeti szabadalom hatályával bír, míg a megjelölés a 97. szakasz (2) bekezdése szerint azt eredményezi, hogy az ESZH az európai szabadalmat a megjelölt államra vonatkozó hatállyal engedélyezi.
A kiterjesztés csak akkor hatályos, ha az előírt kiterjesztési díjat minden egyes államra a megjelölési díj befizetésére vonatkozó határidőn, vagyis a kutatási jelentés közrebocsátásától számított 6 hónapon belül megfizetik. Ha a díjat nem fizetik meg időben, a kiterjesztési kérelmet úgy tekintik, mintha azt be sem nyújtották volna.
A kiterjesztési államok az igazgatótanács ülésein megfigyelőként vehetnek részt.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián az (1) szakasz szövegét az alábbi módon változtatták meg:
"(1) Egy európai szabadalom megadására irányuló kérelemben az összes olyan szerződő államot megjelöltnek kell tekinteni, amelyek az európai szabadalmi bejelentés benyújtásakor ehhez a Egyezményhez tartoznak."
A (2) bekezdés módosított első mondata szerint a szerződő államok megjelöléséért megjelölési díjat lehet kérni.
A (3) bekezdés első mondatába a "megadásáig" szó után beiktatták a "bármikor" szót, és a második mondatot törölték.
A bejelentés napjára vonatkozó 80. szakasz szövege a következő:
"Az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napja az a nap, amelyen a bejelentő által benyújtott iratok tartalmazzák a következőket:
a) utalást az európai szabadalom iránti igényre;
b) legalább egy Szerződő Állam megjelölését;
c) a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat;
d) leírást és egy vagy több igénypontot a 14. cikk (1) és (2) bekezdéseiben említett nyelvek egyikén, még abban az esetben is, ha a leírás és az igénypontok nem felelnek meg az ebben az Egyezményben megszabott egyéb követelményeknek."
Ez a szakasz az európai szabadalmi bejelentés bejelentési napjának elismeréséhez szükséges feltételeket rögzíti. Az Átvevő Iroda a 90. szakasz szerint megvizsgálja, hogy az európai szabadalmi bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismerésével kapcsolatos követelményeknek, hogy kellő időben lerótták-e a bejelentési és a kutatási díjat, továbbá - ha a bejelentést nem az ESZH hivatalos nyelvén nyújtották be - hogy az eljárás nyelvére történő fordítást kellő időben nyújtották-e be.
A 39. szabály szerint ha az európai szabadalmi bejelentés nem felel meg a 80. szakaszban foglalt követelményeknek, az Átvevő Iroda közli a bejelentővel a hiányokat, és tájékoztatja őt arról, hogy a bejelentést nem kezelik európai szabadalmi bejelentésként, ha a hiányokat egy hónapon belül nem pótolja. Ha a bejelentő kellő időben pótolja a hiányokat, az Átvevő Iroda tájékoztatja a bejelentés napjáról.
A VI A-II, 4. pontja foglalkozik a benyújtás utáni vizsgálattal, és 4.3. pontja megállapítja, hogy a szabadalom kérelmezéséhez a legcélszerűbb az előírt űrlap használata; ez azonban nem feltétele a bejelentési nap elismerésének. A kitöltött űrlapból az is kitűnik, hogy a bejelentés megfelel-e a 80. szakasz a)-c) bekezdéseiben foglaltaknak.
A bejelentő azonossága akkor állapítható meg, ha neve és címe úgy van megadva, hogy postán el lehet érni. A VI A-II, 4.4. pontja szerint több bejelentő esetén mindegyik bejelentővel kapcsolatban közölni kell a megfelelő adatokat. A J 25/86 (OJ 1987, 475) sz. döntés megállapítja, hogy "a bejelentő azonosítására alkalmas adatok" közlésének követelménye akkor van kielégítve, ha a bejelentő azonosságát minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani a bejelentő vagy képviselője által benyújtott iratokban levő adatokból. A határozat alapját képező esetben a bejelentési kérelemben tévesen adták meg a bejelentő keresztnevét, de az egyértelműen kitűnt az aláírt meghatalmazásból.
A 80. szakasz d) pontja szerint a bejelentés mellékleteinek tartalmazniuk kell egy leírást és egy vagy több igénypontot is, amelyeknek azonban nem kell megfelelniük az egyezmény előírásainak, vagyis - eltérően a 35. szabály (10) pontjától - kézzel írottak is lehetnek. A VI A-II, 4.5. pontja szerint elegendő, ha az Átvevő Iroda megállapítja, hogy a mellékletek "nyilvánvalóan" tartalmaznak egy leírást és igénypontokat. Fontos azonban, hogy a bejelentés mellékleteiből kielégítő mértékben megállapítható legyen a leírás tartalma, mert a bejelentés módosítása a 123. szakasz (2) bekezdése szerint tárgykörében nem lehet bővebb, mint az eredetileg benyújtott szövegezésű bejelentés. A J 18/96 (OJ 1998, 403) sz. döntés szerint a bejelentési nap elismerésének elengedhetetlen követelménye egy találmány kinyilvánítása.
Itt emlékeztetünk arra, hogy a PCT 11. szakaszának (1) iii) (d) és (e) pontja szerint a bejelentésnek olyan részeket kell tartalmaznia, amelyek látszólag leírásnak és igénypontoknak tekinthetők.
A leírást és az igénypontokat az ESZH egyik hivatalos nyelvén, vagy pedig a 14. szakasz (2) bekezdése szerint engedélyezett valamelyik nem hivatalos nyelven kell megszövegezni. Az engedélyezett nem hivatalos nyelv használata a 6. szabály (3) bekezdése és a Díjszabályzat 12. szakaszának (1) bekezdése szerint díjkedvezmény igénybevételére jogosítja fel a bejelentőt.
A Fellebbezési Tanácsok még nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy elismerhető-e a bejelentési nap, ha a bejelentő egy engedélyezett nem hivatalos nyelven nyújtja be a bejelentést, de nem állampolgára annak az államnak, amelynek a hivatalos nyelvét használja. A VI A-VIII. 3.1. pontja szerint ilyen esetben a bejelentést nem illeti meg bejelentési nap (például amikor egy nem olasz állampolgárságú és Svédországban lakó személy olasz nyelven nyújt be egy európai szabadalmi bejelentést). A 80. szakasz (d) pontjának szóhasználata viszont nem zárja ki ezt a lehetőséget. A nyelvhasználat jogosultságát csak a 90. szakasz (3) bekezdése keretében vizsgálják. Nem kap bejelentési napot az olyan bejelentés, amelynek a leírását és igénypontjait olyan nyelven szövegezték meg, amely egyetlen államban sem hivatalos nyelv.
Ha a leírás és az igénypontok eltérő nyelveken vannak megszövegezve, a J 18/96 (1998, 403) sz. döntés szerint nem adható meg a bejelentési nap. Ezzel szemben a T 382/94 (OJ 1998, 24) sz. döntésben elismerték egy olyan bejelentés eredeti bejelentési napját, amelyben a rajzokon levő szöveg egy része másmilyen nyelven volt megszövegezve, mint a bejelentés leírása és igénypontjai.
Ha a bejelentési nap elismerésének feltételei nem teljesülnek, a bejelentőt a 90. szakaszban és a 39. szabályban foglaltak szerint erről értesíti az Átvevő Iroda. A bejelentő egy hónapon belül pótolhatja a hiányokat. A VI A-II, 4.7. pontja szerint a bejelentés azután a hiányok kiküszöbölésének napját kapja bejelentési napként.
A 69. szabály (2) bekezdésének megfelelően az ilyen közlés kézbesítésétől számított két hónapon belül a bejelentő kérheti, hogy az ESZH határozatot adjon ki; ez a határozat megfellebbezhető.
Ha jogerősen megállapítják, hogy a bejelentés nem kaphat bejelentési napot, a befizetett díjat az ESZH visszafizeti.
Az eredeti bejelentési iratokban előforduló hibák, például a bejelentő nevének helytelen megadása a 88. szabály alapján helyesbíthető. Ezt megerősíti a J 7/80 (OJ 1981, 137) sz. döntés.
Ha a bejelentési nap elismerésének a 80. szakaszban rögzített követelményei teljesülnek, az európai szabadalmi bejelentés napja az iratok benyújtásának a napja lesz, és ez az eljárás valamennyi szakaszában alapvetően változatlan marad. Az ESZH nem ad ki a bejelentési napra vonatkozó közbenső pozitív végzést. Negatív végzést akkor kap a bejelentő, ha nem ismerhető el a bejelentő által kérelmezett bejelentési nap. A bejelentési nap szempontjából mértékadó, hogy a bejelentés mellékletei mikor érkeztek be a 75. szakasz (1) bekezdésében felsorolt átvevőhelyek valamelyikére.
Ha telefax útján történő bejelentés esetén a bejelentés mellékleteinek egy része csak éjfél után érkezik be, a bejelentő lemondhat erről a részről, és kérheti, hogy az átvételi elismervényt az előző napra állítsák ki (OJ 1992, 306).
Ha a rajzokat a bejelentés napján nem nyújtották be, a 91. szakasz (6) bekezdése szerint a bejelentés napját a rajzok pótlólagos benyújtási napjához igazodva állapítják meg. A 43. szabály (1) bekezdése leszögezi, hogy ha a 91. szakasz (1) bekezdésének (g) pontjában említett vizsgálat azt állapítja meg, hogy a rajzokat a bejelentés napja után nyújtották be, az Átvevő Iroda tájékoztatja a bejelentőt, hogy a rajzok és a bejelentésben a rajzokra való hivatkozások töröltnek tekintendők, hacsak a bejelentő egy hónapon belül nem kéri, hogy a bejelentés napjának a rajzok benyújtásának napját tekintsék. Ha a bejelentő ezen a határidőn belül nem pótolja a hiányokat, a 69. szabály (1) bekezdése szerint arról értesítik, hogy a benyújtott iratokat nem kezelik európai szabadalmi bejelentésként. A VI A-III, 10. pontja lényegileg ugyanilyen eljárást ír elő arra az esetre, amikor a rajzot a bejelentési nap után nyújtják be.
A 43. szabály (2) bekezdése szerint ha az Átvevő Iroda azt állapítja meg, hogy a rajzokat nem nyújtották be, felhívja a bejelentőt, hogy a rajzokat egy hónapon belül nyújtsa be, és tájékoztatja arról, hogy a bejelentés napjának a rajzok benyújtásának napját fogja tekinteni, vagy pedig - ha a rajzokat nem nyújtják be kellő időben - az európai szabadalmi bejelentés rajzaira történő hivatkozások töröltnek lesznek tekintendők. Ilyenkor tehát a bejelentőnek el kell döntenie, hogy mi fontosabb számára: a korábbi bejelentési nap megtartása és így a rajzokra vonatkozó hivatkozások törlése, vagy pedig a bejelentési nap későbbi időpontra való halasztása.
A bejelentési nap jelentőségére a 66. szakasz is rávilágít amikor leszögezi, hogy a bejelentési napot nyert európai szabadalmi bejelentés a megjelölt szerződő államokra nézve egyenértékű a szabályos nemzeti szabadalmi bejelentéssel. Egyúttal ez a nap határozza meg azt a technika állását, amelyet a szabadalmazhatóság megítélésekor az 54. szakasz szerint figyelembe kell venni.
A bejelentési nap szabja meg azt az időpontot is, amelytől kezdve egy európai szabadalmi bejelentés megalapozhatja további európai, nemzetközi vagy nemzeti bejelentések elsőbbségét. Ehhez nincs arra szükség, hogy a bejelentést fenntartsák és arra sem, hogy az európai bejelentési és kutatási díjat leróják.
A 2000. novemberi müncheni diplomáciai konferencián a 80. szakasz szövegét az alábbi módon változtatták meg:
"Egy európai szabadalmi bejelentés bejelentési napjának az a nap számít, amelyen teljesítik a Végrehajtási Utasításban rögzített követelményeket."
A feltaláló nevének feltüntetésére vonatkozó 81. szakasz szövege a következő:
"Az európai szabadalmi bejelentésben fel kell tüntetni a feltaláló nevét. Ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, illetve nem ő az egyedüli feltaláló, a feltaláló nevének feltüntetésekor nyilatkozni kell az európai szabadalmi igényre való jogosultság eredetéről."
Ez a szakasz tehát kötelezően előírja, hogy az európai szabadalmi bejelentésben a feltalálót meg kell nevezni. Abban az esetben, amikor a feltaláló és a bejelentő nem azonos, még egy olyan nyilatkozatra is szükség van, amely megadja, hogy a bejelentő hogyan szerezte az európai szabadalomra vonatkozó jogot.
A 60. szakasz (1) bekezdése szerint az európai szabadalomra alapvetően a feltaláló vagy jogutódja jogosult. A 62. szakasz szerint a feltaláló az európai szabadalom bejelentőjével vagy tulajdonosával szemben jogosult arra, hogy az ESZH előtt feltalálóként feltüntessék. A 81. szakasz kötelező előírása szerint ez a jog akkor is érvényesül, ha azt maga a feltaláló nem érvényesíti, mert a 91. szakasz (1) bekezdésének f) pontja és (5) bekezdése szerint a feltaláló feltüntetésének elmaradása a bejelentés megszűnését eredményezi.
A feltaláló feltüntetésével kapcsolatos részleteket a 17-19. és a 42. szabály tartalmaz. A VI A-III, 5. pontja is részletesen taglalja a feltaláló feltüntetésével kapcsolatos előírásokat, és az 5.6. pont ismerteti a helytelen feltalálómegjelölés helyesbítésének módját.
Megosztott bejelentés esetén is szükség van a feltaláló feltüntetésére.
Ha a bejelentő az egyetlen feltaláló, a bejelentési kérelem 22. mezejét kell kereszttel megjelölni. Egyébként külön iratot kell benyújtani, amellyel kapcsolatban a 17. szabály (1) bekezdése előírja, hogy abban meg kell jelölni a feltaláló családnevét, utónevét és teljes címét, továbbá meg kell adni, hogy a bejelentő hogyan szerezte a jogot az európai szabadalomra, és tartalmaznia kell a feltaláló vagy képviselőjének aláírását. Ehhez az ESZH kiadott egy háromnyelvű űrlapot (Form 1002), és ezt célszerű használni. Ennek az űrlapnak a lábjegyzetéből kitűnik, hogy nem kell részletesen megadni a jogszerzés módját. Jogügyleti átruházás esetén elegendő ennyi: "… szerződés szerint". Munkavállalói találmányok esetén elegendő arra utalni, hogy a feltaláló a bejelentő munkavállalója. Örökösödés esetén elég megadni, hogy a bejelentő a feltaláló örököse. Itt tehát - eltérően egyéb jogrendszerektől - nincs szükség a feltaláló nyilatkozatára vagy a jogátruházást bizonyító okmányra.
A 17. szabály (2) bekezdése szerint az ESZH nem vizsgálja a feltaláló megnevezésének helyességét. A feltaláló helytelen megnevezését a 19. szabály (1) bekezdése szerint lehet helyesbíteni. Ez nem történik hivatalból, hanem csak kérelemre, amelyhez csatolni kell a jogtalanul feltalálóként megjelölt személy hozzájárulását, és a bejelentő vagy a szabadalmas hozzájárulását is, ha a kérelmet nem ez az utóbbi fél nyújtja be. A feltaláló megnevezése nemcsak akkor helytelen, ha rossz nevet adtak meg, hanem akkor is, ha a feltalálók feltüntetése nem teljes, és ezért a már megnevezett feltaláló mellett egy további feltalálót is fel kell tüntetni. Ebben az esetben azonban - miként a J 8/82 (OJ 1984, 155) sz. döntés megállapítja - a már megnevezett feltaláló nem minősül jogtalanul megnevezettnek, úgyhogy a helyesbítéshez nincs szükség az ő hozzájárulására.
A 17. szabály (3) bekezdése szerint ha a bejelentő nem azonos a feltalálóval, vagy ha nem ő az egyedüli feltaláló, az ESZH tájékoztatja a megnevezett feltalálókat a feltaláló feltüntetését tartalmazó iratban megadott, valamint a 128. szakasz (5) bekezdésében említett további adatokról. Ezt a közlést a 119. szakasznak, valamint a 77-82. szabálynak megfelelően kézbesítik. Ha a közlést nem tudják kézbesíteni a megadott címre, az ESZH a bejelentőtől megkérdezi, hogy nem ismer-e új címet. Ezzel a kézbesítéssel azt kívánják elérni, hogy a feltaláló tudomást szerezzen találmányának bejelentéséről, és érvényesíthesse esetleges igényeit. Ha tudja, hogy találmányát be fogják jelenteni, és nem kap ilyen vonatkozású értesítést, ebből arra kell következtetnie, hogy nem nevezték meg feltalálóként, és ilyen minőségben való feltüntetési jogát érvényesítheti. A 17. szabály (4) bekezdése szerint azonban az értesítés elmaradásából vagy az abban előforduló hibák alapján nem támaszthat igényeket.
Az ESZH hivatalos lapjában megjelent közlés (OJ 1991, 266) szerint a feltaláló tájékoztatása elmarad, ha erre vonatkozó igényéről előzetesen lemondott.
A 81. szakasz és a 17. szabály (1) bekezdése szerint a feltalálót a bejelentési kérelemben kell feltüntetni. Ha ez nem történik meg, ezt a hibát a 91. szakasz (1) bekezdésének f) pontja és (2) bekezdése szerint az Átvevő Iroda kifogásolja. A 42. szabály (1) bekezdésének megfelelően az Átvevő Iroda felszólítja a bejelentőt, hogy ezt a hibát a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 16 hónapon belül küszöbölje ki. Ha ez nem történik meg, a 91. szakasz (5) bekezdése szerint a bejelentést visszavontnak tekintik. Itt a 81. szakasz második mondata alapján figyelembe kell venni, hogy a feltaláló megnevezéséhez tartozik az európai szabadalomra való jog eredetére vonatkozó nyilatkozat is, és ezért az ilyen nyilatkozat elmulasztása a 91. szakasz (1) bekezdésének f) pontja és (5) bekezdése szerint a bejelentés megszűnéséhez vezet.
A 18. szabály (1) bekezdése szerint ha a feltaláló az ESZH-val szemben írásban lemond a közzétett európai szabadalmi bejelentésen és az európai szabadalmi leíráson ilyen minőségében való feltüntetéséről, elmarad nevének közzététele, illetve a 92. szabály (1) bekezdésének g) pontja szerint az európai szabadalmi lajstromba való bejegyzése.
A találmány egységére vonatkozó 82. szakasz szövege a következő:
"Az európai szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra igényelhető szabadalom, vagy pedig a találmányok olyan csoportjára, amelyet egyetlen általános találmányi gondolat kapcsol össze."
Ez a szakasz előírja, hogy egy európai szabadalmi bejelentés csak egy találmányra vagy találmányok egyetlen közös találmányi gondolattal összekapcsolt csoportjára vonatkozhat. Ezt a szakaszt kiegészíti a 30. szabály, amely szerint az egységesség feltétele a találmányok közötti műszaki összefüggés, a 46. szabály, amely az európai kutatási jelentésről rendelkezik a találmány egységének hiánya esetén, valamint a 25. szabály, amely a megosztott európai bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
A VI B-I, 2. pontja és B-III, 4.4. pontja a nemzetközi kutatásokat szabályozza. Az egységesség gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos irányelveket tartalmaz a VI B-VII. fejezete, amelynek 1. pontja általános megjegyzéseket, 2. pontja európai bejelentésekre vonatkozó szabályokat, 3. pontja pedig nemzetközi bejelentésekre vonatkozó szabályokat tartalmaz, míg a VI C-III, 3.3. pontja megállapítja, hogy egy bejelentés két vagy több független igénypontot tartalmazhat ugyanabban a találmánykategóriában, ha tárgyát nem lenne helyes egyetlen igénypontban igényelni. A VI C-III, 7.1-7.7. pontjai a független igénypontokkal, 7.8. pontja a függő igénypontokkal, 7.9-7.17. pontjai pedig az egységességgel kapcsolatos, a kutatás során figyelembe veendő szempontokkal foglalkoznak.
Az egységességet az igényelt találmányok alapján kell vizsgálni. A kutatás elvégzéséhez az eredetileg benyújtott igénypontok a mértékadók, míg az érdemi vizsgálat során a mindenkor érvényes igénypontokat kell alapul venni. A különböző találmányok közös találmányi gondolat általi kapcsolata a 30. szabály (1) bekezdésének 1. mondata szerint akkor teljesül, ha a találmányok között műszaki összefüggés van, amely egy vagy több azonos vagy megfelelő különleges műszaki jellemzőben jut kifejezésre. A 30. szabály (1) bekezdésének második mondata szerint a különleges műszaki jellemzők fogalmán olyan műszaki jellemzőket kell érteni, amelyek meghatározzák azt, hogy az egyes igényelt találmányok mint különálló egészek mennyiben járulnak hozzá a technika állásához. Egymásnak megfelelő jellemzők azok, amelyek funkciójukban egymáshoz vannak rendelve. A VI C-III, 3.3. pontja szerint ilyen esettel van dolgunk például amikor a találmány két különálló, de egymással kapcsolatban álló olyan tárgy javítására vonatkozik, amelyek külön adhatók el, de mindegyik ugyanazt a találmányi gondolatot valósítja meg, így például egy elektromos dugasz és annak aljzata, vagy egy adó- és egy vevőkészülék.
Annak érdekében, hogy az egységesség vizsgálatával kapcsolatos gyakorlatot nemzetközi vonalon is harmonizálják, az ESZH 1988-ban az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalával és a Japán Szabadalmi Hivatallal közösen kidolgozott egy egységességvizsgálati mércét, amelynek megfelelően megváltoztatták a 30. szabály szövegét. Hasonló módon megváltoztatták a PCT 13.2. szabályát is. A PCT 13.1. szabálya továbbra is megfelel az ESZE 82. szakaszának. Ennek megfelelően a kutatási osztályok azonos egységességi irányelvek szerint dolgozhatnak ki európai és nemzetközi kutatási jelentéseket.
A 30. szabály új szövegezése, amely 1991. június 1-jén lépett hatályba, nem jelenti a gyakorlat szigorodását. A VI C-III, 7.2. pontja szerint az új szabályozást úgy kell értelmezni, hogy az eltérő kategóriájú, független igénypontoknak a régi 30. szabályban felsorolt kombinációi továbbra is engedélyezhetők. Ennek megfelelően párhuzamosan lehetőség van az alábbi igénypont-kategóriák egy bejelentésben való igénylésére:
a) egy termékigénypont mellett egy ahhoz sajátosan hozzáigazított eljárásigénypont a termék előállítására és egy igénypont a termék alkalmazására, vagy
b) egy eljárásigénypont mellett egy igénypont egy berendezésre vagy egy eszközre, amelyet az eljárás megvalósításához sajátosan fejlesztettek ki, vagy
c) egy termékigénypont mellett egy igénypont a termék előállításához sajátosan hozzáigazított eljárásra, és egy igénypont egy berendezésre vagy eszközre, amely ennek az eljárásnak a kivitelezéséhez van sajátosan kifejlesztve.
A "sajátosan hozzáigazított" és "sajátosan kifejlesztett" fogalmak magyarázata a VI C-III, 7.3. pontjában található. Az a követelmény, hogy az eljárás a termék gyártásához sajátosan legyen hozzáigazítva, akkor van kielégítve, ha az igényelt eljárás magától értetődően az igényelt termékhez vezet, de nem jelenti azt, hogy a terméket nem lehet más eljárással is előállítani. Az a követelmény, hogy a berendezés vagy eszköz sajátosan az eljárás megvalósításához legyen kifejlesztve, akkor teljesül, ha a készülék vagy eszköz alkalmas az eljárás megvalósítására, és ha a 30. szabály (1) bekezdésében meghatározott műszaki összefüggés áll fenn az igényelt berendezés vagy eszköz és az igényelt eljárás között. Nem elég az egységességhez, hogy a berendezés vagy az eszköz csupán alkalmas legyen az eljárás megvalósítására. A "sajátosan kifejlesztett" kifejezés azonban nem zárja ki, hogy a berendezés vagy eszköz felhasználható legyen egy másik eljárás megvalósítására is.
A 29. szabály (2) bekezdésének 2002. január 3. óta hatályos szövege szerint egy európai szabadalmi bejelentés csak akkor tartalmazhat egynél több független igénypontot ugyanabban a kategóriában, ha a bejelentés tárgya egymással összefüggő több termék, egy termék vagy berendezés különböző alkalmazásai, vagy pedig egy meghatározott feladat alternatív megoldásai, ha nem célszerű azokat egyetlen igénypontban megszövegezni.
A 30. szabály (1) bekezdése szerinti, az egységességet meghatározó összefüggést különösen közbenső és végtermékek, Markush-igénypontok és olyan találmányok esetén kell figyelembe venni, amelyeknél különböző tárgyak ugyanazon találmányi gondolat megvalósítására szolgálnak. Ezt fejezi ki a VI C-III, 3.3. pontja is. Ilyenkor minden egyes igénypontnak a közös találmányi gondolatot kell kifejezésre juttatnia, mert a T 702/93 sz. döntés szerint az egységesség követelménye nem a bejelentésben foglalt információk összességére vonatkozik, hanem a független igénypontok tárgyai által kell teljesülnie.
Függő igénypontokat alapvetően nem kifogásolnak a fölérendelt igényponttal való hiányzó egységességük miatt, mégpedig akkor sem, ha a függő igénypont olyan találmányra vonatkozik, amelyet önállóan is lehetne igényelni. A VI C-III, 7.8. pontja erre az alábbi példát említi.
Tegyük fel, hogy egy szabadalmi bejelentés 1. igénypontja egy turbina sajátos módon kialakított forgólapátját igényli, míg a 2. igénypont az 1. igénypont szerinti olyan forgólapátra vonatkozik, amely Z ötvözetből van előállítva. A függő igénypontot a független igényponttal összekötő közös találmányi gondolat a sajátos módon kialakított turbina-forgólapát. Ha azonban a független igénypont nem tűnik szabadalmazhatónak, azt a kérdést, hogy van-e még találmányi kapcsolat az ettől az igényponttól függő igénypontok között, gondosan kell mérlegelni. Lehetséges, hogy több függő igénypont annak következtében kifogásolható egységesség hiánya miatt, hogy az őket összekötő fölérendelt igénypont nem bizonyul szabadalmazhatónak. Ha azonban a Z ötvözet új, és feltalálói tevékenységen alapszik, vagy pedig nem új, de alkalmazása turbina-forgólapátoknál nem kézenfekvő, nem emelhető kifogás egységesség hiánya miatt.
Az egységesség hiánya magából a vizsgálandó bejelentésből kitűnhet (a priori), vagy pedig csak akkor válhat nyilvánvalóvá, amikor az igényelt találmányokat összehasonlítják a feltárt technika állásával (a posteriori), ha egy független igénypont tárgya ismertnek vagy feltalálói tevékenység nélkülinek bizonyul, és ezáltal megszűnik a több függő igénypontot összekötő kapocs.
Az egységesség hiánya nem alapozható a bejelentés egyéb hiányosságaira, és különösen nem alapozható a világosság hiányára. A 45. szabály szerint a kutatási osztály nyilatkozatban közli, hogy nem végezhető ésszerű kutatás, ha a bejelentés hiányosságai ezt indokolják.
Az egységesség kérdését a kutatási eljárásban kell vizsgálni. Ilyenkor a 82. szakasz és a 30. szabály szerint alkalmazandó kritériumok ugyanazok, mint a vizsgálati eljárásban. Ha a bejelentés nem egységes, a további eljárást a 46. szabály szerint folytatják le. Ilyenkor rendszerint egy részleges kutatási jelentést adnak ki az igénypontokban először meghatározott találmányra vagy találmánycsoportra. A VI B-VII, 2.3. pontja szerint azonban az elővizsgáló az összes találmányra nézve is kiadhat kutatási jelentést, ha elhanyagolható többletmunkával elvégezhető a teljes kutatás, különösen, amikor a találmányok fogalmilag nagyon közel állnak egymáshoz. Ilyenkor a kutatási osztály nem szólítja fel a bejelentőt további díj befizetésére.
A részleges kutatási jelentés kézbesítésével a bejelentőt a 46. szabály (1) bekezdésének megfelelően felszólítják kiegészítő kutatási díj befizetésére. Ha ezt a bejelentő elmulasztja a megadott határidőig, amely rendszerint egy hónap, európai kutatási jelentést adnak ki, amely azonos az előzőleg kiadott részleges kutatási jelentéssel. Ha azonban a bejelentő befizeti a kutatási pótdíjat, az európai kutatási jelentés azokra a találmányokra is kiterjed, amelyekre a pótdíjat befizették.
A kutatási osztály által az egységességgel kapcsolatban kiadott határozat nem végleges. Ezért a bejelentő a vizsgálati eljárásban újra felvetheti az egységesség kérdését, és a 46. szabály (2) bekezdése alapján kérheti a befizetett kutatási pótdíj visszafizetését. A vizsgálati osztály ezzel kapcsolatos határozatát a bejelentő megfellebbezheti.
Az egységességet az érdemi vizsgálati eljárásban a kutatási pótdíj visszafizetésére vonatkozó kérelemtől függetlenül is mindig vizsgálni kell. Ilyenkor a vizsgálati osztály a kutatási osztály véleményével összhangban vagy attól eltérően dönthet az egységesség kérdésében. A VI C-III, 7.7. pontja szerint a vizsgálóknak az egységesség első alkalommal történő kifogásolásakor tartózkodniuk kell a túl szűk, túl kicsinyes vagy túl elméleti megközelítéstől.
Ha az egységességet kifogásolják, felsorolják a nem egységes részeket, és felszólítják a bejelentőt, hogy korlátozza bejelentését egyetlen egységes tárgyra. Ez nemcsak az igénypontokra, hanem a leírásra is vonatkozik, bár a VI C-VI, 3. pontja szerint a leírás megfelelő átdolgozásával várni lehet, amíg az igénypontok engedélyezhetőségével kapcsolatban a bejelentő és a vizsgáló egyetértésre nem jut. A bejelentő eljárásjogi lehetőségei most annak megfelelően változnak, hogy lerótta-e a 46. szabály szerinti kutatási pótdíjat. Ha ezt megtette, folytathatja az eljárást a vizsgált és önmagában egységes részekre, a nem egységes részeket törölheti, és adott esetben azokra megosztott bejelentést nyújthat be. Azok a részek, amelyekre nézve nem fizetett kutatási pótdíjat, nem maradhatnak a bejelentésben, de megosztott bejelentésben igényelhetők.
A G 2/92 (OJ 1993, 591) sz. döntés szerint olyan tárgyak, amelyekkel kapcsolatban nem fizettek kutatási díjat, nem vizsgálhatók ugyanabban a bejelentésben, és ez az alapelv a módosításokra is vonatkozik. A 86. szabály (4) bekezdése szerint módosított igénypontok nem vonatkozhatnak olyan nem kutatott tárgyakra, amelyek nem egységesek az eredetileg igényelt találmánnyal. Ezzel megakadályozható, hogy az egységesség követelményét megkerüljék azáltal, hogy átállnak a bejelentés nem igényelt és ennek megfelelően nem kutatott részeire.
A G 1/91 (OJ 1992, 253) sz. döntés szerint a felszólalási eljárásban már nem lehet kifogásolni a bejelentés egységességének hiányát, és ez felszólalási ok sem lehet. Az egységesség hiánya a nemzeti eljárásban sem lehet ok egy európai szabadalom megsemmisítésére.
A közti- és a végtermékek akkor egységesek, ha a köztitermék egy lényeges szerkezeti elemet visz be a végtermékbe, és a kettőt csak néhány eljárási lépés választja el egymástól. Különböző köztitermékek is igényelhetők egymás mellett ugyanazon végtermék előállítására, ha ugyanazt a fontos szerkezeti elemet tartalmazzák.
Nemzetközi bejelentések esetén az ESZH mint nemzetközi kutatási szerv és mint nemzetközi elővizsgálati szerv működhet. Itt olyan bejelentésekről lehet szó, amelyeket vagy magánál az ESZH-nál nyújtottak be, vagy pedig egy olyan nemzeti hivatalnál, amely az ESZH-t mint nemzetközi kutatási szervet vagy nemzetközi elővizsgálati szervet jelölte meg. Ilyenkor az ESZH-t a PCT irányelvei kötik a nemzetközi kutatásnál és a nemzetközi elővizsgálatnál.
Ha a nemzetközi kutatási szerv a bejelentést nem találja egységesnek, a részkutatás eredményének közlésével egyidejűleg felszólítja a bejelentőt, hogy rójon le kutatási pótdíjat. A nemzetközi elővizsgálati szerv jogosult a bejelentőtől vizsgálati pótdíjat kérni, de köteles azt a lehetőséget is megadni a bejelentőnek, hogy bejelentését a PCT 68.1. és 68.2. szabálya szerint egyetlen egységes tárgyra korlátozza. Ezekben a felszólításokban meg kell adni azokat az okokat, amelyek miatt a bejelentés nem felel meg az egységesség követelményének. A bejelentésnek azokra a részeire, amelyek után nem róják le a megkívánt pótdíjat, a kutatási és a vizsgálati jelentés nem tér ki. Ez fordítva is igaz: a kutatási jelentést mindazokra a találmányokra ki kell terjeszteni, amelyek után lerótták a díjat.
A nemzetközi kutatási szerv eltekinthet kutatási pótdíj követelésétől az egységesség hiányának olyan esetében, amikor a teljes kutatást jelentéktelen többletmunkával el lehet végezni. Eljárásgazdaságossági okokból a nemzetközi elővizsgálati szerv is eltekinthet vizsgálati pótdíj követelésétől, azonban ismét felszólíthatja a bejelentőt további díjak fizetésére, ha a nemzetközi kutatási szerv felszólítása eredménytelen volt. Az egységesség megítélése vonatkozásában ugyanazok az alapelvek érvényesek, mint az európai kutatás esetében.
A nemzeti szakaszba való belépés után kiegészítő európai kutatási jelentést kell kiadni, kivéve azokat az eseteket, amelyekről az Igazgatótanács a 157. szakasz (3) bekezdése szerint úgy határozott, hogy el lehet tekinteni ilyen jelentés kiadásától. Ilyen esettel van dolgunk, amikor a nemzetközi kutatási jelentést az ESZH vagy az Osztrák, a Spanyol vagy a Svéd Szabadalmi Hivatal adta ki. Ha a nemzetközi kutatási jelentést csak a nemzetközi bejelentés egy részével kapcsolatban adták ki, a bejelentő a 104. b) szabály (4) bekezdése szerint kaphat európai kutatási jelentést bejelentésének a nem vizsgált részeire. Ehhez a kutatási osztály kutatási pótdíjat ír elő, ha a bejelentést nem tartja egységesnek. A 104. b) szabály (4) bekezdése nem tesz különbséget aszerint, hogy az ESZH vagy egy másik hatóság végzett nemzetközi kutatást. Ha a bejelentő nem osztja az egységesség hiányával kapcsolatos felfogást, a 104. b) szabály (5) bekezdésének megfelelően az elővizsgálati eljárásban kérheti a befizetett pótdíjak visszafizetését.