Szemle - 2004. 12.

TANULMÁNYOK

FICSOR MIHÁLY-HAJDÚ TAMÁSNÉ-KISS MARIETTA- PENYIGEY KRISZTINA

Elemzés a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelvjavaslathoz fűződő hatásokról

I. Bevezetés
II. Az irányelvjavaslat tényleges jogi tartalma
III. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos gazdasági hatások
IV. Következtetések

I. Bevezetés

1.1. A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelvjavaslattal összefüggő egyes kérdésekre vonatkozó kormány-előterjesztés¹ határozati javaslata alapján a kormány - egyebek mellett - felkérte az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot (az EKTB-t), hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara bevonásával folytassa az irányelvjavaslat által a magyar gazdaságra gyakorolt hatások átfogó felmérését. A kormány azt is előírta, hogy az EKTB a felmérés eredményeit ossza meg az Európai Parlament magyar képviselőivel. E feladatok teljesítéseképpen ez év novemberében került az EKTB elé az Igazságügyi Minisztérium és az MSZH közös előterjesztése "a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságát szabályozó irányelvjavaslat által a magyar gazdaságra gyakorolt hatások átfogó felméréséről".

Ez az elemzés, amelyet ezúton is meg kívánunk osztani az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle tisztelt olvasóival és a szélesebb nyilvánossággal, az említett előterjesztés alapját képezte.

1.2. Az itt következő elemzés támaszkodik az e tárgykörben már ismertté vált dokumentumokra (pl. az irányelvjavaslat angol és magyar szövegének és egyes összefoglaló anyagoknak az MSZH honlapján is közzétett változataira); az azokban foglaltakat kizárólag a feltétlenül szükséges mértékben ismétli meg, ismeretüket feltételezi.

Ez az elemzés elsősorban - de nem kizárólag - a következő európai és hazai hatástanulmányok eredményeit dolgozza fel:

1. a számítógépi programok szabadalmazhatóságának gazdasági hatásáról az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmány [Study Contract ETD/99/B5-3000/E/106: The Economic Impact of Patentability of Computer Programs; Report to the European Commission by Robert Hart, Independent Consultant, Peter Holmes, School of European Studies, University of Sussex, John Reid, IP Institute, on behalf of Intellectual Property Institute, London; a továbbiakban: bizottsági tanulmány];

2. az Európai Bizottság eredeti javaslata az irányelvre az ún. Explanatory Memorandum-mal együtt [Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the patentability of computer-implemented inventions, Brussels, 20. 02. 2002, COM (2002) 92 final, 2002/0047 (COD); a továbbiakban: bizottsági memorandum];

3. a Bizottság által készíttetett külön tanulmány a szoftverfejlesztés területén működő KKV-k a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos igényeiről és aktivitásáról [P. Tang, J. Adams és D. Paré: Patent Protection of Computer Programs: Final Report - ECSC-EC-EAEC Brussels- Luxembourg, (Contract No. INNO-99-04), 2001, a továbbiakban: bizottsági KKV-tanulmány];

4. a német szövetségi gazdasági minisztérium felkérésére a Fraunhofer Intézet és a Max Planck Intézet által 2001-ben és 2003-ban készített két tanulmány [Blind, K., Edler, J. and Friedewald, M.: Intellectual Property Rights in the Information Society: Their Role for Innovativeness, Competitiveness and the Start Up-Process of Software Companies. A Case Study Based Analysis (Executive Summary), Karlsruhe, Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research; Blind, K., Edler, J., Nack, R. and Strauss J.: Micro- and Macroeconomic Implications of the Patentability of Software Innovations. Intellectual Property Rights in Information Technologies between Competition and Innovation - Study on behalf of the German Federal Ministry of Economics and Technology (Executive Summary), Karlsruhe, Fraunhofer Institute for Systems and Innovation Research and Max-Planck-Institute, a továbbiakban együtt: Fraunhofer-tanulmány];

5. az EICTA [European Information and Communications Technology Industry Association; ez a szervezet 24 európai ország 32 nemzeti szövetségét (köztük a magyarországi IVSZ-t) tömöríti magában, és mintegy 10 000 európai vállalkozást - 49 nemzetközi nagyvállalat mellett nagy számban KKV-kat is - képvisel, amelyek kétmillió munkavállalót foglalkoztatnak és 200 milliárd euró összbevétellel rendelkeznek] megbízásából összeállított és az EICTA honlapján is közzétett hatástanulmány (Professor Robert C. Lind: Choosing a Way for Europe on Patents for Computer Implemented Invention, London, 1st October 2004, a továbbiakban: EICTA-tanulmány), valamint az EICTA honlapján publikált esettanulmányok (a továbbiakban: EICTA-esettanulmányok);

6. a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, ICC) és a UNICE (Union of Industrial and Employers' Confederations of Europe) elemzései (amelyekre ez az elemzés az ICC és a UNICE elemzéseiként fog hivatkozni);

7. a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) álláspontját ismertető - a KÜM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságának vezetőjéhez címzett, 2004. november 2-án kelt - levél (a továbbiakban: MKIK-levél);

8. a Magyar Feltalálók Egyesületének a Magyar Szabadalmi Hivatal felkérésére 2004 novemberében elkészített hatástanulmánya (a továbbiakban: MAFE-tanulmány);

9. a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (MIE) által a Magyar Szabadalmi Hivatal felkérésére 2004 novemberében megküldött állásfoglalás az irányelvjavaslattal kapcsolatos hatások vizsgálatáról (a továbbiakban: MIE-levél).

A felsorolt hatástanulmányokon kívül az elemzés épít egyéb adatokra, információforrásokra is, így pl. a szakirodalom megállapításaira, a gazdasági, a szabadalmi és az egyéb statisztikai adatokra, az érintett szakmai és érdek-képviseleti szervezetek megnyilatkozásaira, a nyilvános viták eredményeire.

1.3. Módszertani szempontból említést érdemel, hogy az érintett hazai vállalkozások körében - a kérdőíves vagy egyéb módszerrel - végezhető felmérések számos akadályba ütköznek, illetve szükségképpen pontatlan eredményeket hoznak. A magyar vállalkozások túlnyomó részénél ugyanis hiányoznak a szabadalmi ismeretek. Az európai közösségi jogszabályok sajátos nyelvezetéhez sem szokhattak még hozzá. Saját szabadalmi jogi tapasztalatok és megalapozott iparjogvédelmi ismeretek hiányában ezért álláspontjukat hajlamosak hallomásokra, hiedelmekre, "rémhírekre", a sajtóban megjelenő - nem szükségképpen helytálló, illetve tárgyilagos - híradásokra építeni. Ehhez járul az irányelvjavaslat ellenzőinek a hazai nyilvánosságot uraló - esetenként meglehetősen egyoldalú, sőt, félrevezető - kampánya, amely sem a szabadalmi rendszert, sem az irányelvjavaslatot nem a tények és a valós jogi helyzet alapján mutatja be, hanem súlyos veszélyek forrásaként tünteti föl.²

Szintén fontos - szemantikai - tényező, hogy az irányelvjavaslat "szoftverszabadalmi" jelzővel vonult be a köztudatba, holott a tervezett jogszabály éppen arra irányulna, hogy a szoftver szabadalmazhatóságát kizárja. Akik tehát a szoftver (számítógépi program) szabadalmazhatósága ellen tiltakoznak, valójában nyitott kapukat döngetnek. A megkérdezett magyar vállalkozások többnyire szintén a "szoftverszabadalmakat" ítélik aggályosnak és számukra hátrányosnak, de nyilvánvalóan nincsenek tisztában azzal, hogy az irányelvjavaslat e "szoftverszabadalmakat" nem bevezeti, hanem éppenséggel kizárja, és valójában a számítógéppel megvalósított találmányok oltalmazásának feltételeit szabályozza. Ezt a diagnózist az MKIK-levél is megerősíti (az MKIK kifejti, hogy a hozzájuk "beérkezett vélemények mindegyike az irányelvtervezetben megfogalmazottakat a szoftverszabadalomra vonatkoztatta, és álláspontját ezzel összefüggésben fejtette ki"). Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az irányelvjavaslat céljának ez az alapvető félreértése nem a tervezet szövegének - inkább vélt, mint valós - hiányosságaiból, pontatlanságaiból ered (hiszen a szóban forgó vállalkozások közül gyakorlatilag egyik sem ismeri az irányelvjavaslat szövegét), hanem a javaslat kapcsán hazánkban és Európa-szerte folytatott - megtévesztő hatású - kampány következménye.

Az irányelvjavaslat tárgyával és céljával kapcsolatos félreértések következménye az is, hogy a potenciálisan érintett vállalkozások körét a valóságosnál jóval szűkebben vonják meg, abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy az irányelvjavaslat csupán a "szoftveripart", a szoftverfejlesztés helyzetét befolyásolja. Ezzel szemben a számítógéppel alkalmazott találmányok és a rájuk vonatkozó szabadalmi bejelentések elsöprő többsége nem a szoftveriparból származik, hanem más iparágakban születik (lásd az elemzés 3.6. pontját). Ebből az az ellentmondás ered, hogy miközben az irányelvjavaslat elsősorban nem a szoftveripart, illetve -fejlesztést érinti, hanem más iparágak helyzetét befolyásolja nagymértékben, nem az utóbbiak, hanem a szoftverfejlesztők képviselőit keresik meg a felmérések során, és nem az utóbbiak, hanem egyes szoftverfejlesztők nézetei kapnak nagy nyilvánosságot.

Ez az elemzés nem kis részben támaszkodik a hazai elemzések mellett európai hatástanulmányokra. Nincs ok ugyanis annak feltételezésére, hogy Magyarországon akár a számítógéppel megvalósított találmányok, akár a szabadalmi rendszer egésze tekintetében gyökeresen eltérő hatásmechanizmusok érvényesülnének, mint az Európai Unió egységes piacának többi részén. Ilyen feltételezést sem szabadalmi rendszerünk európai integrációjának magas foka, sem a hazai információs és kommunikációs technológiai (IKT-) iparág viszonylagos fejlettsége, sem az idevágó statisztikai adatok (lásd pl. az elemzés 3.12. pontját) nem támasztanának alá. Az elemzés mindazonáltal megkísérli azonosítani azokat a különleges magyar viszonyokat, érdekeket is, amelyekre figyelemmel az európai hatástanulmányok következtetései árnyalhatók.

1.4. Az elemzés a következő módon épül fel: elsőként eloszlatja az irányelvjavaslattal kapcsolatos - nemegyszer közkeletű - félreértéseket, hiszen megfelelő hatástanulmány csak a javaslat tartalmának pontos ismeretén alapulhat, és nem indulhat ki hiedelmekből, tévedésekből; ezt követően az elemzés az irányelvjavaslathoz fűződő - várható - gazdasági hatásokat veszi számba; és végül ez az írás a jogi helyzet és a gazdasági hatások felméréséből levonható következtetésekkel zárul.

II. Az irányelvjavaslat tényleges jogi tartalma

2.1. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos félreértések eloszlatása érdekében a következőket kell leszögezni.

1. Az irányelvjavaslat nem követi az amerikai példát, hanem ebben gátolná meg az Európai Szabadalmi Hivatalt (az ESZH-t); az irányelvjavaslat célja a status quo megőrzése.

2. Az irányelvjavaslat nem az ESZH 30 000 "jogszerűtlen" szabadalomengedélyező döntésének utólagos "legalizálását" szolgálja.

3. Az ESZH nem folytat az Európai Szabadalmi Egyezménnyel (az ESZE-vel) ellentétes joggyakorlatot a számítógéppel megvalósított találmányok kapcsán.

4. Európában nem adtak szabadalmat (de máshol sem) a "kettős kattintásra", a "webáruházra", az "elektronikus bevásárlókosárra" vagy a hitelkártyával való fizetésre.

5. Az irányelvjavaslat nem vezeti be a szoftver szabadalmazhatóságát; azt éppen kizárja, ezért az irányelvjavaslat nem "szoftverszabadalmi" tervezet.

6. Az irányelvjavaslat nem teszi lehetővé a műszaki jelleget nélkülöző találmányok szabadalmazását: ellenkezőleg, műszaki hozzájárulást követel meg.

7. Az Európai Parlament elvetett módosító javaslatai nem javítottak volna az irányelvjavaslat szövegén.

8. Az irányelvjavaslat szövege nem pontatlan, nem hagy értelmezési bizonytalanságot és nem nyit "kiskapukat" a szoftver szabadalmazhatósága felé.

9. A szoftver szerzői jogi védelme nem zárja ki a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalmát; ilyesmi a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) TRIPS-egyezményéből sem következik.

Az elemzés következő alpontjai az előző állítások alátámasztását, igazolását célozzák.

2.2. Az irányelvjavaslat nem követi az amerikai példát, hanem ebben gátolná meg az ESZH-t; az irányelvjavaslat célja a status quo megőrzése.

Az Amerikai Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) 1980-ban, a Diamond v. Chakrabarty³ ügyben szögezte le először, hogy "bármi, amit ezen a világon ember alkotott" ("anything under the sun that is made by man") szabadalmazható, ehhez csupán újnak és hasznosnak kell lennie, illetve hasznos, konkrét és kézzelfogható eredménnyel kell járnia. Az elvont ötletek, elképzelések, valamint a természeti törvények és jelenségek mindazonáltal továbbra is a szabadalmazhatóság körén kívül maradtak. Erre a doktrínára építve ismerték el az amerikai bíróságok a későbbiekben a számítógépi programok, az üzleti módszerek és az algoritmusok szabadalmazhatóságát. Az áttörést a State Street Bank & Trust Co. v. Signature Financial Group Inc. esetben 1998-ban hozott ítélet⁴ jelentette, amelyben a US Court of Appeals for the Federal Circuit elismerte az előzőekben említett feltételeknek megfelelő üzleti módszerek szabadalmazhatóságát. Ezt a jogértelmezést megerősítette és kiterjesztette az AT & T v. Excel Communications⁵ ügyben hozott ítélet [a kiterjesztés abban állt, hogy az ítélet egyértelművé tette: nemcsak termékre (készülékre), hanem eljárásra vonatkozó igénypontok esetén is érvényesül a State Street Bank ügyében kimondott jogelv].

Japán lényegében az USA-beli joggyakorlatot követi, annak ellenére, hogy szabadalmi törvényük szerint találmánynak "a természeti törvények alkalmazására épülő műszaki elgondolások magas szintű kidolgozása" minősül. A japán gyakorlat csupán annyiban tér el az amerikaitól, hogy bármely üzleti módszer nem szabadalmazható, hanem csak azok, amelyek szoftverrel valósíthatók meg.⁶

Ellentétben az amerikai és a japán gyakorlattal Európában nem szabadalmazhatók a számítógépi programok, az algoritmusok és az üzleti módszerek - sem az ESZE, sem a nemzeti jogszabályok alapján. AZ ESZH, valamint a nemzeti szabadalmi hivatalok és bíróságok joggyakorlata természetszerűleg ezekhez a normatív keretekhez igazodik.

Az ESZE 52. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint nem minősül találmánynak (következésképpen nem szabadalmazható) a számítógépi program; szabadalmazhatósága azonban csak annyiban kizárt, amennyiben az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom rájuk kizárólag e minőségükben vonatkozik (az angol szövegre építve ezt nevezik az "as such"-klauzulának). Ugyanilyen tartalommal rendelkezik az ESZE e cikke a matematikai módszernek, a szellemi tevékenységre vagy az üzletvitelre vonatkozó tervnek, szabálynak vagy eljárásnak, továbbá az információk megjelenítésének a szabadalmi oltalomból való kizárásáról.

Az irányelvjavaslat 4a. cikkének (1) bekezdése az ESZE említett rendelkezéseivel tartalmilag teljesen egyezően mondja ki:

"(1) A számítógépi program e minőségében nem minősülhet szabadalmazható találmánynak."

Mindezek alapján megállapítható: az irányelvjavaslat az ESZE alapján kialakult status quo-t tükrözi, nem teszi lehetővé olyasféle számítógépi találmányok szabadalmazását, amelyekre eddig az ESZH nem adott szabadalmat.

Egyértelműnek tűnik az is, hogy ez volt a Bizottság szándékolt célja is az irányelvjavaslattal, és ennek a célnak a megvalósítását támogatták a tagállamok a Versenyképességi Tanácsban.

Mindezt a következők támasztják alá.

Már az eredeti javaslathoz kapcsolódó bizottsági memorandum is a status quo fenntartására helyezte a hangsúlyt.

Az irányelvjavaslat preambulumának (14) pontja szerint pedig

"Ez az irányelv csupán egyértelművé teszi a jelenlegi jogi helyzetet a törvények jogbiztonságának, átláthatóságának és egyértelműségének biztosítása érdekében, valamint a nem szabadalmazható eljárások - mint például a nyilvánvaló vagy a nem műszaki eljárások és az üzleti eljárások - szabadalmazása felé való eltolódás megakadályozása érdekében."

Az irányelvjavaslat elutasítása éppen az előzőekben idézett preambulumpontban említett "eltolódás" veszélyét idézné elő: az irányelv hiányában az ESZH könnyebben követhetné - szabadalomengedélyezési gyakorlatának további liberalizálásával - az Amerikai Egyesült Államokban kialakult joggyakorlatot, ami éppen ellentétes volna az irányelvjavaslat ellenzőinek céljaival.

Az EICTA-tanulmány (lásd az 1.2. pontot) azt nevezi az "első számú félreértésnek", hogy az irányelvjavaslattal "az európai szabadalmi rendszer elmozdulna az engedékenyebb amerikai rendszer irányába"⁷.

Hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet a MIE-levél (lásd az 1.2. pontot) is:

"Benyomásunk szerint a direktívatervezetet ellenző magyarországi szervezetek alapvetően félreértik annak tartalmát, mibenlétét és hatását. Le kell szögeznünk..., hogy nem a tévesen szoftverszabadalomnak nevezett oltalmi forma bevezetése, hanem éppen ellenkezőleg ... a rossznak tartott, 'amerikai jellegű', 'könnyű' szabadalmak elleni jogvédelem létrehozása, azok európai bíróság előtti megtámadhatósága a cél."⁸

2.3. Az irányelvjavaslat nem az ESZH 30 000 "jogszerűtlen" szabadalomengedélyező döntésének utólagos "legalizálását" szolgálja.

A hazai szakmai vitákban bebizonyosodott - ami egyébként is feltételezhető volt -, hogy az ESZH joggyakorlatának kritikusai nem ellenőrizték tételesen a szóban forgó és általuk "jogszerűtlennek" minősített európai szabadalmakat. E sokszor emlegetett 30 000 európai szabadalom megítélése tehát puszta intuíción alapul. Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy jelenleg csupán 1, azaz egy európai szabadalom hatályos Magyarországon (ennek magyarázata az ESZH előtti többéves átfutási idő, valamint az, hogy az ESZE-hez hazánk 2003. január 1-jével csatlakozott, és csak azt követően lehetett Magyarországot is megjelölni az európai szabadalmi bejelentésekben), és ez az egyetlen európai szabadalom is gépészeti tárgyú. A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) pedig eddig mintegy 450 szabadalmat adott számítógéppel megvalósított találmányra, és e szabadalmak közül jelenleg körülbelül 120 van érvényben (lásd a 3.12. pontot).

A számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó bejelentések, illetve szabadalmak ellen továbbá nem tettek észrevételt, nem éltek felszólalással és nem indítottak megsemmisítési eljárást az ESZH, illetve az MSZH előtt olyan nagy számban, hogy a "30 000 érvénytelen szabadalom" feltételezése akár a legkisebb mértékben is igazoltnak tűnhessen.

Emellett az EICTA-tanulmányban foglalt az a statisztikai adat is figyelmet érdemel, hogy a számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó szabadalmak több, mint 75%-át termelőüzemek (manufacturing firms) kapják, és kevesebb, mint 5%-uk van a szoftverkiadók (software publishers) kezében.⁹ Ez sem arra utal, hogy az ESZH által számítógéppel megvalósított találmányokra megadott szabadalmak mindegyike vagy akár csak jelentős része pusztán szoftverre vonatkozna.

A jogállamiság és a jogbiztonság általános követelményéből fakadóan nyilvánvaló, hogy az irányelvjavaslat - elfogadása esetén - nem adhatna alapot a már meghozott határozatok felülvizsgálatára, sem pedig az esetleg hibásan megadott és ezért érvénytelen (következésképpen megsemmisíthető) szabadalmak utólagos érvénytelenítésére. Az irányelvjavaslatnak tehát nem lehet és nincs is visszamenőleges hatálya. A már meghozott, az ESZE-be ütköző ESZH-határozatok ellen azonban biztosított a jogorvoslat lehetősége a szabadalom megadását követő kilenc hónapon belül felszólalás, azt követően pedig - bármeddig - a szabadalom részben vagy egészben történő megsemmisítése útján. A szabadalmaztatás feltételei viszont csak az elsőbbség időpontjára vetítve vizsgálhatók, akár a bejelentési, akár a felszólalási vagy a megsemmisítési eljárásban.

Egyes hibás döntések kiragadása önmagában még nem szolgálhat olyan értékítélet alapjául, hogy az európai szabadalmi rendszer jelenlegi működése alapelveiben elhibázott. Egy-egy rossz döntés nem ad alapot arra, hogy a rendszer egészének helytelen, hibás mivoltára következtessünk. Éppen e rossz döntések korrekciójára szolgálnak a már említett eszközök.

2.4. Az ESZH nem folytat az ESZE-vel ellentétes joggyakorlatot a számítógéppel megvalósított találmányok kapcsán.

Az ESZH gyakorlata arra az általános joggyakorlati tételre támaszkodik, hogy a találmánynak a szabadalmazhatósághoz - az ESZE-ben kifejezetten rögzített hármas követelményen (újdonság, feltalálói lépés, ipari alkalmazhatóság) túlmenően - műszaki jellegűnek kell lennie. E követelményt erősíti meg és tükrözi is egyben az ESZE Végrehajtási Szabályzatának több rendelkezése is. A 27. szabály (1) bekezdésének a) pontja szerint az európai szabadalmi bejelentés részét képező leírásban meg kell határozni azt a műszaki területet, amelyre a találmány vonatkozik; e bekezdés c) pontja pedig megköveteli a leírástól a műszaki feladatnak és megoldásának a bemutatását, "feltárását". A 29. szabály (1) bekezdése szerint a szabadalmi igénypontokban a találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni azt a tárgyat, amelyre oltalmat igényelnek (és az ESZE 69. cikke szerint éppen ezek az igénypontok határozzák meg az oltalom terjedelmét). Mindezekből következően az ESZE alapján, az ESZH gyakorlatában:

1. a találmánynak a szabadalmazhatósághoz műszaki jelleget kell mutatnia, és a technika valamelyik területéhez kell tartoznia;

2. a műszaki jellemzők megadásával határozható csak meg az igényelt oltalom, és a később érvényesíthető oltalom terjedelme is az ilyen jellemzőket tartalmazó igénypontokhoz fog igazodni;

3. műszaki jelleget nélkülöző találmány (pl. szoftver önmagában) ezért nem szabadalmazható, a műszaki és nem műszaki jellemzőket is tartalmazó találmányra adott szabadalom alapján pedig csak a műszaki jellemzőkre is kiterjedő hasznosítás esetén lehet fellépni, pusztán a nem műszaki jellemzők megvalósítása nem számít szabadalmi jogi jogsértésnek (bitorlásnak);

4. a találmánynak műszaki-funkcionális elemhez kell kapcsolódnia, valamely elem műszaki hatást ki nem váltó megváltoztatása nem alapoz meg (a szabadalmazhatósághoz megkövetelt) feltalálói lépést, függetlenül attól, hogy az a szakember számára nem nyilvánvaló; ez vonatkozik pl. az üzleti módszer végrehajtása érdekében programozott számítógépi rendszerekre is: ha a találmány által megvalósított előrelépés lényegében gazdasági és nem műszaki jellegű, a találmány nélkülözi a megkívánt feltalálói lépést (az ESZH fellebbezési tanácsainak döntései: T 72/95, T 158/97, T 931/95, T 1194/97).

Az irányelvjavaslatban a műszaki hozzájárulás megkövetelése és definíciója [2. cikk b) pont, 4. cikk és 4a. cikk (2) bekezdés] szintén az ESZH-nak az ESZE alapján kialakult gyakorlatát tükrözi (lásd az ESZH fellebbezési tanácsainak különösen a következő döntéseit: T 208/84, T 115/85, T 26/86, T 110/90, T 118/90, T 209/91, T 762/92, T 1002/92, T 395/94, T 72/95, T 931/95, T 158/97, T 1194/97). A 4a. cikk (2) bekezdésében foglalt - a műszaki hozzájárulás fogalmát értelmező - rendelkezés pl. lényegében az ESZH fellebbezési tanácsának T 1173/97 és T 935/97 számú határozataiban kifejtett doktrínát veszi át: a számítógépi program akkor szabadalmazható csupán, ha az a számítógépre telepítve és azon futtatva azon túlmenő műszaki hatást vált ki, mint ami a program (szoftver) és a számítógép (hardver) közötti szokásos fizikai kölcsönhatásból adódik.

Az International Chamber of Commerce (lásd az 1.2. pontot) szerint: "az ESZH joggyakorlata .... egyaránt jól szolgálta az európai feltalálókat és fogyasztókat", illetve "az ESZH fellebbezési tanácsai által a számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozóan kialakított esetjog az ESZE körültekintő elemzésére épül".¹⁰ A Microsoft értékelése szerint az ESZE 52. cikkét az ESZH "már régóta úgy értelmezi, hogy az kizárja (a szabadalmazhatóságból) az olyan szoftverelemeket, amelyek pusztán elvontak és nélkülöznek bármilyen műszaki hatást".¹¹

2.5. Európában nem adtak szabadalmat (de máshol sem) a "kettős kattintásra", a "webáruházra", az "elektronikus bevásárlókosárra" vagy a hitelkártyával való fizetésre.

A következő tömör áttekintés adható a szóban forgó jogesetekről (az "EP" kezdetű szám az európai szabadalom lajstromszámát tünteti föl):

1. a Microsoft "double-click" szabadalma: csak az USA-ban adtak ehhez hasonló tárgyú találmányra szabadalmat, Európában, az ESZH előtt nem; az amerikai szabadalom sem magára a kettős kattintásra vonatkozik, hanem csak a kettős kattintásnak vagy a nyújtott gomblenyomásnak egy adott berendezéstípusnál egy meghatározott célra való alkalmazására, tehát nem a kettős kattintás módszerét, "elvét" monopolizálja;

2. "webáruház": az e tárgykörben megadott két európai szabadalom (EP 738446, EP 803105) különféle megoldásokra vonatkozik, amiből kitűnik, hogy e szabadalmak sem a "webáruház" ötletét vagy elvont elgondolását oltalmazzák, hanem a szóban forgó elgondolás megvalósítására szolgáló különféle műszaki megoldásokat, amelyekhez képest további, adott esetben fejlettebb megoldások is kidolgozhatók, alkalmazhatók és - akár - szabadalmazhatók;

3. "bevásárlókosár": az e tárgyban megadott két európai szabadalom (EP 784279, EP 807891) megosztással jött létre az alapul szolgáló USA-bejelentésből, a megosztás eredményeként az egyik szabadalom pusztán szoftverre vonatkozó igénypontokat tartalmaz - az irányelvjavaslat 5. cikke ezt nem engedné meg;

4. hitelkártya: az e tárgyban megadott európai szabadalmak (EP 779587, EP 820620) jellemzők sokaságával határozzák meg az adott fizetési rendszerre vonatkozó oltalmi kört, szó sincs tehát a hitelkártyával való fizetés "elvének" szabadalmazásáról.

A "triviális", "jogszerűtlenül megadott" szabadalmakra felhozott egyéb példák - amelyeket az MSZH szintén tételesen, egyenként ellenőrzött - szinte kivétel nélkül ugyancsak "sántítanak", pontatlanok és félrevezetők. E példák esetében is az állapítható meg, hogy az érintett szabadalmak igénypontsorozatai szabályszerűek, és nem valamely elv, ötlet vagy funkció monopolizálását célozzák.

Valamely rendszer elveit, általános szabályait egyébként sem lehet a diszfunkcionális jelenségekből kiindulva bírálni és elvetni. Ha tehát találhatók is esetleg az egyes felhozott példák között vitathatónak látszó szabadalmak, azok többnyire az érintett szabadalmi hivatal mulasztása, hibája miatt születhettek meg, éppen azért, mert a szabadalmi jog szabályait nem tartották meg. A szabályok megszegésével megadott szabadalmak miatt azonban aligha kárhoztathatók maguk a szabályok.

Az így megadott szabadalmak érvényteleníthetők: az ESZH előtt felszólalás, a nemzeti hivatalok, illetve bíróságok előtt pedig megsemmisítés útján. Az ilyen szabadalmak megadása pedig megakadályozható a szabadalmi bejelentés közzétételét követően tett észrevétel útján (lásd az ESZE 115. cikkét és az Szt. 71. §-át); az észrevétel lehetősége ingyenes, nem jár díjfizetési kötelezettséggel.

Indokoltnak tűnnek viszont a nagy (amerikai, japán, európai) szabadalmi hivatalok jelenlegi gyakorlatával kapcsolatos egyes aggodalmak annyiban, hogy az ESZH és más nagy (amerikai, japán stb.) szabadalmi hivatalok gyakorlatában valóban megjelent az a kedvezőtlen tendencia, amely a találmányok szabadalmazhatóságához megkívánt feltalálói tevékenység egyre alacsonyabb szintjében nyilvánul meg. A szabadalmazhatóság küszöbe egyre alacsonyabb szintre került az elmúlt években: ez azonban általános szabadalompolitikai probléma, nem csak az informatika és a szoftverfejlesztés területén jelentkezik. Ezt a tendenciát mind az USA-ban, mind az Európai Szabadalmi Szervezetben aggodalommal észlelik és éles bírálatban részesítik. Az ESZH az elmúlt években középpontba helyezte a szabadalmi hatósági munka minőségének javítását, és számos ez irányú kezdeményezést tett. Az irányelvjavaslat is osztani látszik és tükrözi is ezeket az aggályokat [lásd a preambulumnak a 2.2. pontban már idézett (14) bekezdését]. A 8. cikk szerint az irányelv hatásairól készített jelentésnek - egyebek mellett - ki kell térnie a következőkre is:

"b) megfelelők-e a szabadalom időtartamára és a szabadalmazhatóság követelményeinek - pontosabban az újdonságnak, a feltalálói tevékenységnek és az igénypontok megfelelő terjedelmének - megítélésére vonatkozó szabályok, és kívánatos, illetőleg a Közösség nemzetközi kötelezettségeire tekintettel jogilag lehetséges-e ezen szabályok módosítása;

c) felmerültek-e nehézségek az olyan tagállamokat illetően, amelyek esetében az újdonságra, illetve a feltalálói tevékenységre vonatkozó követelmények a szabadalom megadását megelőzően nem képezik vizsgálat tárgyát, és amennyiben igen, úgy vannak-e kívánatos lépések az ilyen nehézségek kezelésére;"...

"cb) az Európai Szabadalmi Hivatal a gyakorlatában és a vizsgálati módszertani útmutatójában miként vette figyelembe ezen irányelv követelményeit".

2.6. Az irányelvjavaslat nem vezeti be a szoftver szabadalmazhatóságát; azt éppen kizárja, ezért az irányelvjavaslat nem "szoftverszabadalmi" tervezet.

Ismételten idézni szükséges az irányelvjavaslat 4a. cikkének (1) bekezdését, amelynek értelmében:

"(1) A számítógépi program e minőségében nem minősülhet szabadalmazható találmánynak."

Emellett az irányelvjavaslat preambulumának (11) és (12) bekezdése is egyértelművé teszi, hogy nem minden számítógéppel megvalósított találmány szabadalmazható feltétlenül. Ugyanakkor egy számítógéppel megvalósított találmány nem zárható ki a szabadalmazhatóságból pusztán azon az alapon, hogy a megvalósításához számítógép alkalmazására van szükség. Annak hangsúlyozásával, hogy egy szabadalmazható, számítógéppel megvalósított találmánynak műszaki hozzájárulást kell tartalmaznia a technika állásához, elkerülhető, hogy egyébként feltalálói tevékenységen alapuló, de nem műszaki eljárásokat (beleértve az üzleti módszereket) bárki műszaki hozzájárulásként értékeljen pusztán azért, mert megvalósításuk számítógép alkalmazásával történik.

Az irányelvjavaslat tehát teljesen egyértelmű, semmiféle kétséget nem hagy abban, hogy szoftver önmagában nem szabadalmazható. Ezt erősítette meg Mark MacGann, az EICTA főigazgatójának a közelmúltban tett következő nyilatkozata:

"Ez az iparág egységes a szoftver szabadalmazásának elutasításában. Azok, akik a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelvtervezetet úgy kívánják beállítani, mint valamiféle szoftverszabadalmi törvényt, a legjobb esetben rosszul tájékozottak, a legrosszabb esetben pedig tisztességtelenek, rosszindulatúak és nem tanúsítanak tiszteletet az európai demokratikus folyamat iránt."¹²

A MAFE-tanulmány (lásd az 1.2. pontot) is hasonlóképpen értelmezi az irányelvjavaslatot:

"A direktíva alapján olyan szoftver, amely szerves része egy műszaki megoldásnak, a jövőben jogvédett része lehet egy szabadalomnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezután minden szoftver szabadalommal védhető lesz..."¹³

2.7. Az irányelvjavaslat nem teszi lehetővé a műszaki jelleget nélkülöző találmányok szabadalmazását: ellenkezőleg, műszaki hozzájárulást követel meg.

Az irányelvjavaslat 4. cikke kimondja: ahhoz, hogy egy számítógéppel megvalósított találmány szabadalmazható legyen, iparilag alkalmazhatónak, újnak kell lennie, és feltalálói tevékenységen kell alapulnia. Ahhoz, hogy feltalálói tevékenységen alapuljon, a számítógéppel megvalósított találmánynak műszaki hozzájárulást kell tartalmaznia. A műszaki hozzájárulás fogalmát a 2. cikk b) pontja adja meg:

"b) "műszaki hozzájárulás": a technika állásához való hozzájárulás a technika egyik területén, ami új és a szakember számára nem nyilvánvaló. A műszaki hozzájárulást a technika állása és a teljes egészként tekintett szabadalmi igénypont közötti különbség vizsgálata alapján kell megítélni, amely igénypontnak műszaki jellemzőt kell tartalmaznia, függetlenül attól, hogy ahhoz társulnak-e nem műszaki jellemzők is."

Az irányelvjavaslat 4a. cikke azokra a találmányokra vonatkozik, amelyek ki vannak zárva a szabadalmi oltalomból. Miután a 4. cikk már leszögezte, hogy a műszaki hozzájárulás megléte elengedhetetlen feltétele a szabadalmazhatóságnak, a 4a. cikk (2) bekezdése már csak a műszaki hozzájárulás fogalmát fejti ki, annak értelmezését segíti elő:

"(2) Egy számítógéppel megvalósított találmány nem tekinthető műszaki hozzájárulást tartalmazónak pusztán azon az alapon, hogy számítógép, számítógépes hálózat vagy más programozható berendezés használatával jár. Következésképpen nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban az akár forráskódban, akár tárgykódban, akár más formában kifejezett számítógépi programokkal kapcsolatos olyan találmányok, amelyek üzleti módszereket, matematikai vagy egyéb eljárásokat valósítanak meg, és nem tartalmaznak műszaki hatást azon a szokásos fizikai kölcsönhatáson kívül, amely a program és az olyan számítógép, számítógépes hálózat vagy egyéb programozható berendezés között hat, amelyen a program fut."

Ez a bekezdés tehát annak egyértelművé tételét célozza, hogy egy programozható berendezés használata önmagában még nem tesz egy egyébként nem szabadalmazható találmányt szabadalmazhatóvá. A bekezdés második mondata ezt tovább pontosítja, amennyiben konkrét példákat sorol fel azokra a "találmánynak nem minősülő" megoldásokra, amelyekre jelenleg sem adható szabadalmi oltalom. A "legyenek akár forráskódban, tárgykódban vagy más formában kifejezve" kitétel itt mindössze azt hangsúlyozza, hogy a szabadalmi oltalomból való kizárás ezekben az esetekben nem függ a kifejezés módjától. A futó program és a programozható berendezés közötti szokásos kölcsönhatáson túlmutató műszaki hatás hiányát mint a szabadalmazhatóságot kizáró körülményt az irányelvjavaslat további magyarázatként tartalmazza, egyértelművé téve, hogy az üzleti, matematikai vagy más hasonló eljárást megvalósító megoldások önmagukban nem járnak "további műszaki hatással".

Az irányelvjavaslat idézett rendelkezéseinek értelmezését megerősítik a preambulum (10)-(13c) bekezdései is.

2.8. Az Európai Parlament (EP) elvetett módosító javaslatai nem javítottak volna az irányelvjavaslat szövegén.

Ennek az előterjesztésnek a terjedelmi kereteit meghaladná az EP módosító indítványainak tételes és részletes elemzése. Érdemes mindazonáltal felidézni, hogy az érintett iparágak képviselői miként értékelték e módosító indítványokat.

A UNICE (lásd az 1.2. pontot) szerint az EP módosító javaslatainak elfogadása esetén

"nagy része annak, ami jelenleg szabadalmazható, a jövőben nem volna az":

1. "semmi sem volna szabadalmazható, ami nem kapcsolódik a materiális javak gépi előállításához;

2. az adatfeldolgozáshoz kapcsolódó találmányok sora válna szabadalmazhatatlanná;

3. a jövőben nem lehetne bitorlás tárgya az információ feldolgozására vonatkozó egyetlen találmány sem;

4. a konverziós technológia sem volna szabadalmazható, ami aláásná az információk feldolgozását, valamint a távközlési rendszereket és hálózatokat"; továbbá

5. mindezek "közvetlenül beleütköznének a WTO TRIPS-egyezményében foglaltakba"; és végül

6. "az Európai Parlament által elfogadott módosítások túlnyomó része súlyosan károsítaná a szellemi tulajdon rendszerét, valamint szinte minden csúcstechnológiai területen az európai gazdaság azon érdekei ellen hatna, amelyek az innováció és a versenyképesség ösztönzéséhez, továbbá az európai K+F-be irányuló befektetések védelméhez fűződnek."¹⁴

Az EICTA-tanulmány szerint az EP tervezete "a számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó szabadalmakat eltüntetné a technika számos olyan területén, illetve számos olyan iparágban, ahol azok ma léteznek és nagymértékben használatosak"; a tanulmány szerzője úgy véli: az európai gazdaság termelékenysége szempontjából az a helyes döntés, ha a Tanács tervezetét módosítás nélkül fogadjuk el."¹⁵

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az MSZH szakértői egy e célból tartott megbeszélésen az EP mintegy 17 módosító indítványát tekintették át az LME, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ), valamint az IHM képviselőivel együtt, és egyetértés alakult ki abban, hogy az EP-nek a Tanács által elvetett és a megbeszélésen megvizsgált módosító indítványai szakmailag nem támogathatók.

2.9. Az irányelvjavaslat szövege nem pontatlan, nem hagy értelmezési bizonytalanságot és nem nyit "kiskapukat" a szoftver szabadalmazhatósága felé.

Az irányelvjavaslat szövegezésével szemben felhozott kifogások jelentős része szakmai tévedésen, félreértésen alapul.

A 2. cikk b) pontja a műszaki hozzájárulás fogalmát kielégítően definiálja; ez a definíció nem tartalmazhat technológiaspecifikus elemeket, mivel ezt kizárja a TRIPS-egyezmény már idézett szabálya, valamint az az általános szabadalmi jogi elv, hogy a szabadalmazhatóság követelményei nem lehetnek technológiai területenként különbözőek.

A 4a. cikk (2) bekezdése csupán egy értelmező szabályt fűz a műszaki hozzájárulás fogalmához, amely utóbbi egyébként - a 4. cikk alapján - a szabadalmazhatósághoz megkívánt alkotói teljesítmény, a feltalálói lépés követelményének részét képezi. A 4a. cikk (2) bekezdéséből csupán az következik, hogy az üzleti, matematikai vagy egyéb absztrakt módszereket végrehajtó számítógépi program nem nyújt pusztán azért műszaki hozzájárulást a technika állásához képest, mert a szokásos fizikai kölcsönhatásba lép a számítógéppel. Ebből nem következik, hogy az említett szokásos kölcsönhatáson kívüli bármely más hatás szükségképpen műszaki hozzájárulásnak minősül.

Az 5. cikk az igényelt oltalom körét meghatározó ún. igénypontok szerkesztésére, megfogalmazására - és nem a szabadalmazhatóság érdemi előfeltételeire - vonatkozik. Semmi nem válik szabadalmazhatóvá e cikknél fogva, ami az 1-4a. cikkek alapján kizárt a szabadalmi oltalomból. Az 5. cikk (2) bekezdése pedig éppen azt teszi egyértelművé, hogy a csupán szoftverre vonatkozó szabadalmi bejelentéseket el kell utasítani (és ez szigorítás az ESZH jelenlegi gyakorlatához képest).

A szóban forgó rendelkezések tehát nem "rontják le", nem üresítik ki a 4a. cikk (1) bekezdésében foglalt alapelvet, hogy számítógépi programra önmagában nem adható szabadalom.

Az irányelvjavaslat szövegezésével kapcsolatos kritikák feldolgozását nehezíti, hogy azok egyelőre csupán az általánosságok szintjén maradnak. Eddig nem sikerült azonosítani olyan szövegezési problémát, amely az irányelvjavaslat érdemi rendelkezéseinek jelentését befolyásolta volna, vagy értelmezésüket nehezítette volna. Szakmailag elfogadható és támogatható szövegpontosító javaslatok sem érkeztek mind ez idáig. Az LME és az IVSZ legutóbb a számítógép és a szoftver definiálásának szükségességét vetette fel. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos viták azonban nyilvánvalóan nem amiatt alakultak ki, hogy az érintettek ne tudták volna: mit kell számítógépen, illetve szoftveren érteni. E definícióknak az irányelvjavaslatba való beillesztése tehát nem tűnik alkalmasnak az eddig hangoztatott aggályok és ellenérzések eloszlatására. Emellett kétséges, mennyiben alkothatók e tárgykörben időtálló, a technikai fejlődés jövőbeli eredményeit is átfogó fogalommeghatározások. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy az irányelvjavaslat szövegezésével kapcsolatos kritikák egy része megalapozott. A szövegezés egyenetlenségei viszont többnyire éppen a Versenyképességi Tanács ülésén elfogadott kompromisszumos megoldás következményei: lényegi kérdést illetően azonban semmiféle bizonytalanságot nem okoznak. Így nem hagy semmiféle kétséget az irányelvjavaslat afelől, hogy szoftver önmagában nem szabadalmazható, illetve, hogy minden olyan szabadalmi bejelentést, amely pusztán szoftverre igényel oltalmat, el kell utasítani. Hasonlóképpen egyértelmű az irányelvjavaslat alapján, hogy algoritmus, üzleti módszer vagy puszta adatfeldolgozás sem szabadalmazható.

Szükség esetén a közösségi jogalkotási eljárás hátralévő szakaszában még nyílhat lehetőség a szöveg pontosítására, kodifikációs minőségének javítására.

2.10. A szoftver szerzői jogi védelme nem zárja ki a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalmát; ilyesmi a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) TRIPS-egyezményéből sem következik.

A WTO ún. TRIPS-egyezményének helyes értelmezése szerint a szerzői jogi és a szabadalmi jogi szabályok összevetéséből nem következik, hogy a tagországoknak a szoftvereket kizárólag a szerzői jog eszközeivel kellene védeniük. A TRIPS-egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése nem tesz mást, mint kimondja: a szoftverek az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény értelmében irodalmi művekként részesülnek védelemben. A TRIPS-egyezmény 27. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban minden olyan, a technika bármely területéről származó találmány szabadalmazható, amely új, iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységen alapul. Ez az ún. technológiasemlegesség követelménye, amelyből következően nincs lehetőség arra, hogy bármely tagország egyes találmányokat, amelyek egyébként megfelelnek a szabadalmazhatóság általános követelményeinek, pusztán azért zárjon ki a szabadalmazhatóság köréből, mert egy sajátos technikai területre esnek. E két - szerzői jogi és szabadalmi jogi - rendelkezés között nincs jogszabályi hierarchia, illetve összeférhetetlenség, azok egymástól függetlenül, egymás mellett érvényesülnek. Ez a helyzet például egyéb oltalmi formáknál is: egy formatervezett tárgy egyaránt állhat szerzői jogi védelem, formatervezésiminta-oltalom vagy más iparjogvédelmi oltalom alatt.

A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalma nem váltja fel a szoftver szerzői jogi védelmét. E kétféle oltalom egymásnak nem alternatívája, hanem kiegészítik egymást. A szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom tárgya, feltételei és a belőlük folyó jogok különbözőek. Ezért sem helyettesíthetik egymást. Ezért sem helyes - sőt, félrevezető - a szerzői jogi védelem és a hatósági vizsgálaton alapuló szabadalmi oltalom költségeinek összevetése. A szerzői jogi védelem mellett is igény van a számítógéppel alkalmazott találmányok szabadalmazása iránt, ezt éppen az ilyen tárgyú bejelentések nagy száma igazolja.

Az EICTA egyik közleménye is a következőket szögezi le:

"... a szerzői jogi védelem önmagában nem elegendő a találmányok védelmére. A szerzői jog semmi mást nem véd, mint a tényleges szoftvert, azaz a program kódját, ahogy azt leírták. Valamely versenytárs szabadon felhasználhatja az alapul fekvő elgondolást anélkül, hogy szerzői jogsértést követne el, és általában meglehetősen könnyű megkerülni az adott program szerzői jogi védelmét. Másfelől, a szabadalmak az alapul fekvő technikai funkciót és megoldást védik, feltéve, hogy az megfelel az oltalmazhatósági feltételeknek. Egy számítógéppel megvalósított találmány esetén a legtöbb erőfeszítést és pénzt nem a kifejezési módra, hanem a technikai funkcióra és megoldásra fordítják."¹⁶

Az irányelvjavaslat továbbá nem akadályozza meg, hogy a szoftverfejlesztők éljenek a szoftverek tekintetében a szerzői jog adta speciális szabad felhasználási lehetőségekkel, amelyeket a számítógépi programok jogi védelméről szóló 91/250/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: szoftver-irányelv) 5. és 6. cikke megenged.

Az irányelvjavaslat 6. cikke ugyanis kifejezetten kimondja, hogy a szoftver-irányelv említett cikkeit (illetve az annak alapján megalkotott tagállami szabályozást), különösen az interoperabilitásra és a visszafejtésre vonatkozó rendelkezéseket nem érintik az irányelvjavaslatban foglaltak, tehát az e szabad felhasználási körbe eső cselekmények az irányelvjavaslatban foglaltaktól függetlenül továbbra is végezhetők. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a szoftverfejlesztők ne kényszerüljenek szabadalmazott technológiák licenciájának megvételére pusztán az interoperabilitás biztosítása érdekében.

Az irányelvjavaslat 8. cikkének a) pontja pedig a Bizottság által elvégzendő hatásvizsgálat körébe vonja a szabadalmi jogi és a szerzői jogi rendelkezések együttes érvényesüléséből esetleg adódó gyakorlati nehézségek feltárását.

III. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos gazdasági hatások

3.1. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos gazdasági hatásokról tömören a következők mondhatók el.

1. Az irányelvjavaslat főbb gazdasági céljai támogathatók, és a javaslat e célok megvalósítását jól szolgálja.

2. A szabadalom nem gátolja az innovációt sem általában, sem az információs és kommunikációs technológia (IKT) területén.

3. A szabadalom nem gátolja a kutatási-fejlesztési célú cselekményeket vagy a nonprofit tevékenységet.

4. Az irányelvjavaslat nem változtatna a "status quo"-n, ezért ahhoz drasztikus piaci hatások nem fűződnének. A szoftverek szabadalmazhatóságának bevezetéséhez fűződő gazdasági hatások vitatottak, az irányelvjavaslat azonban számol mindezzel, hiszen kizárja a szoftver szabadalmazhatóságát.

5. Az irányelvjavaslat nemcsak, sőt, nem is elsősorban a szoftveripart, a szoftverfejlesztést érinti, hanem sokkal inkább más - a számítógép alkalmazására építő - iparágakat.

6. Sem a szoftver- és az informatikai ipar, sem a többi érintett iparág nem utasítja el az irányelvjavaslatot, hanem - a szabad és a nyílt forráskódú szoftver képviselői kivételével - erőteljesen támogatja azt.

7. Az irányelvjavaslat nem hátrányos a KKV-k számára, és nem játszik a "monopóliumok" kezére. Hazánkban a szabadalmazási költségek nem zárják el az egyéni feltalálókat és a KKV-kat a szabadalmi rendszer igénybevételétől.

8. Sem a KKV-kat, sem a kisebb szoftverfejlesztő cégeket nem fenyegetik szabadalombitorlási perek tucatjai - sem jelenleg, sem az irányelvjavaslat elfogadása esetén.

9. Sem a szabad, sem a nyílt forráskódú szoftver nem ingyenes és nem szükségképpen olcsóbb, mint versenytársai.

10. Az irányelvjavaslat nem lehetetlenítené el a szabad szoftverrel és a nyílt forráskódú szoftverrel kapcsolatos, jelenleg is jogszerű tevékenységeket.

11. A magyar információs és kommunikációs technológiai (IKT-) szektor viszonylagos fejlettségére és innovációs potenciáljára figyelemmel az várható, hogy az irányelvjavaslat elfogadása esetén a hazai vállalkozások versenyképessége is javulni fog. A szabadalmi statisztikai adatok is azt valószínűsítik, hogy az irányelvjavaslat elfogadása kedvezően hatna a hazai innovatív vállalkozások működésére ezen a technikai területen.

Az elemzés következő alpontjai az előző megállapítások bővebb kifejtését és alátámasztását célozzák.

3.2. Az irányelvjavaslat főbb gazdasági céljai:

1. a jogbiztonság erősítése és ezzel a gazdasági döntésekhez szükséges kiszámíthatóság megteremtése;

2. az egyes tagállamok joggyakorlatában jelentkező különbségek megszüntetésével az egységes belső piac zavartalan működésének a biztosítása;

3. az európai informatikai ipar versenyképességének erősítése a világpiacon, főként amerikai és japán versenytársaikhoz képest;

4. az innováció és az alkotótevékenység ösztönzése e fontos csúcstechnológiai területen.

Az irányelvjavaslat preambuluma számos ponton tesz hitet az előzőekben említett főbb gazdasági célok megvalósítása mellett:

"(2) A különböző tagállamok közigazgatási, illetve ítélkezési gyakorlatából adódóan a számítógéppel megvalósított találmányok védelme eltérő. Ezek az eltérések akadályozhatják a kereskedelmet, ezzel hátráltatva a belső piac megfelelő működését.

(3) Ezek a különbségek azáltal alakultak ki és válhatnak egyre jelentősebbé, hogy a tagállamok új és eltérő közigazgatási gyakorlatokat fogadnak el, illetve azáltal, hogy a jelenlegi jogszabályokat értelmező ítélkezési gyakorlat eltérően alakul.

(4) A számítógépi programoknak a technológia minden területére kiterjedő, egyre szélesebb körben való elterjedése és használata, valamint azok internet útján történő világméretű terjesztésének állandó növekedése a technológiai innováció kritikus tényezője. Ezért szükséges biztosítani azt, hogy a Közösségben a számítógépi programok fejlesztői és felhasználói számára optimális környezet álljon rendelkezésre.

(5) A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatos jogszabályokat következésképpen össze kell hangolni annak érdekében, hogy az ennek következményeképpen megvalósuló jogbiztonság és a szabadalmazhatósághoz szükséges követelmények szintje az innovatív vállalkozások számára lehetővé tegye, hogy inventív eljárásaik kapcsán a lehető legnagyobb előnyöket élvezhessék, és ez ösztönzően hasson a befektetésre, valamint az innovációra. A jogbiztonságot az is biztosítja, hogy az ezen irányelv értelmezésével kapcsolatban felmerülő kétségek esetében a nemzeti bíróságoknak lehetőségük van, illetve a legmagasabb szintű nemzeti bíróságoknak kötelessége a Bírósághoz fordulni."

"(7b) Ezen irányelv célja az Európai Szabadalmi Egyezménynek a szabadalmazhatóság korlátait illető rendelkezései különböző értelmezésének elkerülése. Az ebből következő jogbiztonság a szoftverek területén jótékonyan hat a befektetést és az innovációt elősegítő környezet kialakulására.

(8) A szabadalmi védelem lehetővé teszi a feltalálók számára, hogy kreativitásuk előnyeit élvezzék. Minthogy a szabadalmi jogok az innovációt a társadalom egésze érdekében védik, azokat nem szabad versenyellenes módon gyakorolni."

"(16) Az európai ipar versenyhelyzete főbb kereskedelmi partnereihez képest előnyösebben alakul akkor, ha a számítógéppel megvalósított találmányok jogi védelme terén a jelenlegi eltérések eltűnnek, és a jogi helyzet átláthatóvá válik. Figyelembe véve a hagyományos gyáripar azon tendenciáját, amely a működést jelenleg az Európai Unión kívül eső, alacsony költségű gazdaságokba helyezi át, a szellemi tulajdon és különösen a szabadalmak védelmének jelentősége nyilvánvaló."

A bizottsági memorandum (lásd az 1.2. pontot) is rámutatott:

"a fejlesztési célú beruházások helyéről vagy valamely új piacra való belépésről történő döntésre készülő vállalkozásokat nagy valószínűséggel befolyásolja az a kérdés, hogy a helyi bíróságok milyen mértékben és mennyire bizonyosan biztosítanak védelmet számítógéppel megvalósított találmányaiknak".¹⁷

Mindazonáltal a Bizottság tisztában volt azzal is, hogy a status quo megváltoztatása, a liberálisabb amerikai szabadalomengedélyezési gyakorlat követése hátrányokkal is járhatott volna - különösen a KKV-k, illetve az ún. független szoftverfejlesztők számára. A bizottsági tanulmányt (lásd az 1.2. pontot) idézve ezért a bizottsági memorandum le is szögezi:

"bármely arra irányuló törekvés, hogy erősítsük a szoftveripar szellemi tulajdoni védelmét, nélkülözi a megfelelő közgazdasági hátteret".¹⁸

Az irányelvjavaslat céljaival a közös álláspont elfogadásához fűzött nyilatkozata szerint a magyar kormányzat is azonosul:

"A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelvjavaslat kapcsán a magyar Kormány egyetért az irányelvjavaslatban lefektetett célokkal, különösen a következőkkel:

1. a jogbiztonság erősítése és ezzel a gazdasági döntésekhez szükséges kiszámíthatóság megteremtése;

2. az egyes tagállamok joggyakorlatában jelentkező különbségek megszüntetésével az egységes belső piac zavartalan működésének a biztosítása;

3. az európai informatikai ipar versenyképességének erősítése a világpiacon;

4. az innováció és az alkotótevékenység ösztönzése e fontos csúcstechnológiai területen.

Magyarország támogatja olyan közösségi szabályozás megalkotását, amely a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságának feltételeit egyértelműen rögzíti, és az eddigi eltérő tagállami gyakorlatot egységesíti."

Az érintett iparágak képviselői is támogatják az irányelvjavaslat céljait, és megítélésük szerint a javaslatnak a Tanács által elfogadott szövegváltozata alkalmas is e célok megvalósítására. Nyilatkozataikból az is kitűnik, hogy - összhangban az ún. Lisszaboni Stratégiával az irányelv elfogadásának ügyét alapvetően versenyképességi, illetve innovációpolitikai kérdésnek tekintik.

Az EICTA közleménye szerint:

"Az EICTA tagjai, köztük Európa leginnovatívabb ... vállalkozásaival, minden évben eurómilliárdokat fektetnek be a kutatásba és fejlesztésbe az Európai Unió 25 tagállamában. E befektetések központi szerepet töltenek be abban, hogy megvalósuljon Európa célkitűzése, és a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdaságává fejlődjön. ...

Az ipar egyetért a Kok High Level Group által a Lisszaboni Stratégiáról készített jelentésében foglalt megállapítással, hogy 'az EU-nak a lehető legsürgősebben el kell fogadnia a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazásáról szóló javaslatot'.

Fennáll annak valós kockázata, hogy a köz- és a magánszféra olyannyira szükséges K+F-je veszélybe kerül, ha az Európai Parlament első olvasatában felvetett veszedelmes és kontraproduktív változtatásokat elfogadják. Az innováció és a K+F EU-beli jövője szempontjából fontos, hogy az európai kormányok között a Tanácsban ez év májusában létrejött politikai megállapodást a jelenlegi szövegével, további módosítások nélkül fogadják el."

[A politikai megállapodás] "közelebb viszi az EU-t ahhoz, hogy Európát versenyképesebbé tegye, erősítve az európai cégek arra való hajlandóságát, hogy a kutatásba és fejlesztésbe fektessenek be annak biztos tudatában, hogy az innovációs folyamatba történő befektetésük szabadalmak révén időleges védelmet élvez."¹⁹

Mark MacGann, az EICTA főtitkára pedig a következőket hangsúlyozta:

"Ez az irányelv rendkívül fontos az európai innováció jövője szempontjából, hiszen az európai csúcstechnológiai iparban létrehozott találmányok kétharmadát érinti."²⁰

Tartalmilag azonos érvelés található az ICC nyilatkozatában is.²¹

A hazai hatásokat a MAFE is alapvetően a versenyképesség oldaláról közelíti meg:

"A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalma az Európai Unióban és Magyarországon a versenyképesség szempontjából szükségszerű."²²

A MIE szintén üdvözli az irányelvjavaslatot, és azt a kitűzött célok megvalósítására alkalmasnak tartja:

"A MIE a maga részéről a direktíva elfogadását szükségesnek és hasznosnak tartja, mert az elősegíti a befektetéseket, növeli a versenyképességet és a jogbiztonságot, valamint védi az érintett iparokat a ténylegesen tartalmatlan (amerikai) monopoljogoktól azok európai elutasítása által."²³

3.3. A szabadalom nem gátolja az innovációt sem általában, sem az információs és kommunikációs technológia (IKT) területén.

A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotótevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. A szabadalmi oltalomnak tehát - más megfogalmazásban - az a feladata, hogy ösztönözze az invenciónak innovációvá való átalakítását azzal, hogy az innovációs ciklus következő szakaszát, vagyis az innovációnak imitáció - utánzás, átvétel - útján történő elterjedését visszafogja, a szabadalmas engedélyétől teszi függővé.

A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több, mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe.

A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, az időleges piaci monopolhelyzet teremt ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával, illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője profitot érhessen el. Oltalom híján ugyanis az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés költségei, sem pedig az eredeti fejlesztések kockázati tényezőivel nem kellene számolniuk, hiszen csakis a sikeres termékeket utánoznák.

Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül - nemzetközi számítások szerint - a találmányok mintegy egynegyede-egyharmada soha nem születne meg.

A szakirodalom megállapításai szerint a szabadalmi oltalom fokozott igénybevétele különösen két markáns csoportnál: az új technika kísérleti műhelyeinek tekinthető KKV-k és a csúcstechnológiai fejlesztésekkel foglalkozó nemzetközi nagyvállalatok esetében mutatható ki, vagyis éppen ott, ahol a legélesebb a hazai és a nemzetközi verseny. Figyelemre méltó tendenciáról számol be egy közelmúltban készült tanulmány az USA-beli szabadalmak jogosultjainak megoszlásáról: azoknak a szabadalmasoknak az aránya, akik első ízben szereztek oltalmat ("first-time patentees"), az elmúlt két évtizedben igencsak megemelkedett: e jogosultak (akik közül a többség induló kisvállalkozás vagy egyéni feltaláló) részaránya az 1972. évi 5 százalékról 1992-re 23 százalékra nőtt. Emellett az USA-beli kutatások szerint miközben a kisvállalkozások a nagy cégekhez képest csupán elenyésző összegeket ruháznak be a kutatásba és a fejlesztésbe, a szabadalmazott találmányok 15 százalékát ők produkálják.

A szabadalmi oltalomból folyó jogi kizárólagosság alternatívája a találmány titokban tartása. A tudomány és a technika fejlődését azonban az új műszaki megoldások mielőbbi nyilvánosságra hozatala segíti elő. A szabadalmi oltalom ezt azzal szolgálja, hogy a találmány nyilvánosságra hozatala fejében időleges hasznosítási monopolhelyzetet biztosít. Ha nem lenne mód szabadalmaztatásukra, a találmányok jelentős hányadát (25-35%-át) biztosan titokban tartanák.

A szabadalmi oltalom információs funkciójához tartozik, hogy a nemzetközileg egységesített rendszerben a köz számára rendelkezésre bocsátott - mintegy 80-90%-ban csak ilyen módon hozzáférhető - szabadalmi műszaki információ pótolhatatlan ismeretanyagot nyújt a műszaki fejlesztéshez, és elkerülhetővé teszi a párhuzamos fejlesztésekből folyó társadalmi és vállalkozói többletköltségeket.

A szabadalomnak mind az oltalmi, mind pedig az információs funkciója nagyban hozzájárul a licenciaforgalom, a technológiatranszfer feltételeinek megteremtéséhez.

A szabadalmi oltalom gazdasági rendeltetését csak korszerű és a nemzetközi igényeknek megfelelő szabályozás alapján töltheti be eredményesen. Szabadalmi jogunk 1995. évi újraalkotásával e feltétel teljesült: a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) olyan jogi hátteret teremtett, amely hozzájárul az oltalom közgazdasági szerepének a lehető legteljesebb mértékben való kibontakoztatásához. Az Szt. a hazai innováció számára az európaival azonos szabadalmi jogi feltételrendszert alakított ki: az Szt. ugyanis az ESZE-vel összhangban állapítja meg a szabadalmazhatóság feltételeit, az oltalom terjedelmének meghatározására irányadó szabályokat, valamint az oltalom megsemmisítésére vonatkozó előírásokat. Az MSZH az azonos anyagi jogi alapról kiindulva és a nagyban hasonló eljárási szabályokat követve az ESZH-éhoz igazodó joggyakorlatot alakított ki.

A szabadalom megszerzése nem garancia a találmány üzleti sikerére, annak csupán egyik előfeltétele. A szabadalmaztatás nem öncél, sem pedig piaci sikert garantáló automatizmus. Igaz viszont, hogy számos esetben az üzleti siker, a piaci áttörés, illetve a vállalkozói gyarapodás a szabadalom vagy más hasonló jogi oltalom híján marad el.²⁴

Az EICTA-tanulmány a szabadalmi rendszer előnyeit a következőkben jelöli meg:

"1) ösztönzi az embereket a feltalálásra; 2) ösztönzi a találmányok kifejlesztésébe és üzleti értékesítésébe irányuló befektetéseket; 3) módot ad a szabadalmasoknak arra, hogy találmányaikat az utánzás veszélye nélkül hozzák nyilvánosságra ... Meg kell továbbá jegyezni, hogy a szabadalmi rendszernek nemcsak az az alapvető célja, hogy erősítse az innovációt, hanem az is, hogy az innováció üzleti értékesítésébe való befektetést is előmozdítsa, ami pedig a gazdasági növekedést serkenti."²⁵

2004 májusában Fritz Bolkenstein, az akkori Európai Bizottság belső piacért felelős tagja a következőket szögezte le az irányelvjavaslat kapcsán:

"Jutalmaznunk kell az innovációba való befektetést, ha azt akarjuk, hogy egy valódi tudásalapú gazdaság erősödjön meg Európában."²⁶

A szabadalmi rendszer gazdasági hatásai természetesen a technológia egyes területein különböző mértében és módon érvényesülnek.

A szabadalmak értéke és aránya pl. jóval nagyobb egyes iparágakban (pl. a gyógyszeriparban), mint másokban. A szoftveriparban pl. a Fraunhofer-tanulmány (lásd az 1.2. pontot) alapjául szolgáló felmérések szerint nem tartották a szabadalmakat sem jelentős akadálynak, sem kiemelkedően fontos versenyeszköznek. A legtöbb cég mindazonáltal ebben az iparágban is többet szeretne megtudni a szabadalmakról, és iparjogvédelmi tevékenységéhez több segítséget szeretne kapni. A szabadalmi rendszert többen azért nem tartják megfelelő megoldásnak, mivel ebben az iparágban rendkívüli mértékben lerövidültek a fejlesztési ciklusok, és az új termékek sebesen avulnak el. Emellett nemegyszer az új megoldások védelmének egyéb - adott esetben még csak nem is jogi, hanem inkább technikai - eszközeit (pl. a kódolást, a kulcsszavas védelmet) részesítik inkább előnyben.²⁷

A szabadalmi joggyakorlat hiányosságai időnként kedvezőtlen mellékhatásokat is produkálhatnak. A biotechnológia területén pl. problémát okozott és a fejlődés akadályának bizonyult néhány olyan szabadalom, amelyet túl széles oltalmi körrel adtak meg. Az elemzés 2.5. pontja szólt már az amiatt megfogalmazódó aggodalmakról, hogy az ESZH és más nagy (amerikai, japán stb.) szabadalmi hivatalok gyakorlatában megjelent az a kedvezőtlen tendencia, amely a találmányok szabadalmazhatóságához megkívánt feltalálói tevékenység egyre alacsonyabb szintjében nyilvánul meg. A szabadalmazhatóság küszöbe valóban egyre alacsonyabbra került az elmúlt években: ez azonban általános szabadalompolitikai probléma, nemcsak az informatika és a szoftverfejlesztés területén jelentkezik. Az így megadott szabadalmak érvényessége kérdéses, ami jogbizonytalanságot okoz. Emellett az ilyen szabadalmak nem annyira az innováció ösztönzésére, mint inkább az esetleges jogvitákban bevethető szabadalmi portfóliók gyarapítására szolgálnak, és így eltéríthetik e jogintézményt eredeti gazdaságpolitikai rendeltetésétől.

Az EICTA-nak az előző (3.2.) alpontban idézett nyilatkozatai mindazonáltal megerősítik, hogy az európai IKT-szektor igenis fontosnak és hasznosnak ítéli a szabadalmakat az innováció, illetve a K+F szempontjából.

Tíz - e területen működő - innovatív európai nagyvállalat (ABB, Alcatel, DaimlerChrysler, Dassault Systems, Ericsson, Nokia, Philips, SAP, Siemens, Zeiss) közös nyilatkozatban²⁸ fejtette ki az irányelvjavaslat kapcsán a következőket:

"Ha elmaradna az ír elnökség által 2004 márciusában előterjesztett - kiegyensúlyozott - közös álláspont elfogadása, az aláaknázná az innovációt Európában."

"Európa valamennyi fejlesztőjének - legyenek egyéni feltalálók, KKV-k vagy akár nemzetközi nagyvállalatok - szüksége van a szabadalmakra, hogy oltalmazhassák a találmányaikat, ami ösztönzést nyújt a kutatáshoz és a fejlesztéshez Európában éppúgy, mint a licenciaforgalomhoz és a technológia átadásához."

A MAFE szerint az irányelvjavaslat támogatása

"életbevágó érdeke a hazai műszaki alkotó gárdának és a hazai innováció összes szereplőjének".

3.4. A szabadalom nem gátolja a kutatási-fejlesztési célú cselekményeket vagy a nonprofit tevékenységet.

A szabadalmi rendszer a versenytársakat - egy már megadott szabadalom jogosultjának versenytársait - éppen arra indítja, hogy újabb és újabb fejlesztésekkel haladják meg a korábban megadott szabadalmak szerinti megoldásokat. Ez az innovációs verseny a társadalom egészének érdekét is szolgálja.

A szabadalmi jog a következők miatt sem gátolja - nem gátolhatja - a fejlesztést: a szabadalmi oltalom a szabadalom igénypontjaiban meghatározott megoldás hasznosítására ad kizárólagos jogot [lásd pl. az Szt. 24. §-ának (2) bekezdését, amelynek értelmében a szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul]. A szabadalmazott találmánytól eltérő, azt továbbfejlesztő megoldások hasznosítását tehát a szabadalmas nem akadályozhatja meg, sőt, e továbbfejlesztett megoldások akár szabadalmazhatók is, ha feltalálói lépésen, feltalálói tevékenységen alapulnak.

Ritkán, de előfordulhat, hogy a szabadalmazott találmány egy másik szabadalom megsértése nélkül nem hasznosítható: ez a helyzet a szabadalmak függősége miatt adható kényszerengedéllyel (Szt. 32. §) oldható fel.

A szabadalmi oltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki a találmány tárgyával kapcsolatos kísérleti célú cselekményekre, sem pedig a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre [Szt. 19. § (6) bek.]. A szabadalom tehát a kutatási-fejlesztési célú cselekményeket, illetve a nonprofit alapon végzett tevékenységeket nem gátolja.

A szoftverfejlesztés ún. inkrementális jellege pedig nem csak e technikai terület sajátja. Napjainkban a szabadalmazható találmányok túlnyomó része - bármely technikai területen - nem valamilyen úttörő újdonság, hanem "inkrementális" - tehát a korábbi műszaki fejlesztési eredményekre építő - fejlesztés. Ez tehát nem olyan jellemzője a szoftverfejlesztésnek, amely az általánostól eltérő szabadalmazhatósági feltételeket indokolna.

A párhuzamos, egymástól független fejlesztések jogi helyzetét pedig a szabadalmi jog hagyományos jogintézménye, az előhasználati jog rendezi méltányosan: előhasználati jog illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. Az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg nem bizonyítják, hogy a fejlesztés nem volt független, vagyis, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul. Az előhasználati jog lényege, hogy az előhasználóval szemben a szabadalmi oltalom hatálytalan, az előhasználó azonban nem bővítheti az előhasználat körébe tartozó gazdasági tevékenységét (Szt. 21. §).

Az előhasználati jog a magyar mellett szinte minden jogrendszer szabadalmi jogában ismert.

A párhuzamos, egymástól függetlenül folyó szoftverfejlesztések eredményeinek hasznosítását a szabadalmi oltalom tehát nem zárja ki.

3.5. Az irányelvjavaslat nem változtatna a "status quo"-n, ezért ahhoz drasztikus piaci hatások nem fűződnének. A szoftverek szabadalmazhatóságának bevezetéséhez fűződő gazdasági hatások vitatottak, az irányelvjavaslat azonban számol mindezzel, hiszen kizárja a szoftver szabadalmazhatóságát.

Az irányelvjavaslat ellen felhozott érvek között szerepel az is (pl. az LME nyilatkozataiban), hogy az irányelv elfogadása - tehát a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazási lehetőségének fenntartása - hátrányos volna a fogyasztók, a szoftverek felhasználói számára: "a szoftverek szabadalmazása egy, a kevésbé tőkeerős vásárlók számára kedvező piaci alternatíva megszűnését eredményezné"; "a szabad szoftverek felhasználóinak az lenne kedvező, ha az irányelvjavaslat átdolgozásra kerülne"; "az ilyen szabadalmak nemcsak az elektronikus kereskedelmi rendszerek fejlesztőinek jelentenek terhet, hanem a vásárlóknak is".

Nehéz belátni, hogy a jelenlegi jogi helyzeten érdemben nem változtató irányelvjavaslat miképpen eredményezhetné bármilyen "piaci alternatíva" megszűnését. Ha marad a status quo, vajon miért következnének be ilyen drasztikus változások a piacon? Ugyanez mondható el az árak megjósolt emelkedéséről is.

Valójában az irányelv elfogadása éppenséggel erősítheti a jogbiztonságot és a befektetői bizalmat, javíthatja a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, ami hosszabb távon inkább árcsökkentő tényezőként hat.

A status quo fenntartását igazolja a Bizottság memoranduma, valamint az irányelvjavaslat preambulumának (7) és (14) bekezdése is (lásd a 2.2 pontot). Az ICC szerint "az irányelvtervezet nem vezet be új szabályozást"²⁹; a Microsoft pedig úgy látja: "a javasolt irányelv összességében kellően megerősíti a status quo-t".³⁰

3.6. Az irányelvjavaslat nemcsak, sőt, nem is elsősorban a szoftveripart, a szoftverfejlesztést érinti, hanem sokkal inkább más - a számítógép alkalmazására építő - iparágakat.

Mindenekelőtt ezt támasztják alá az MSZH statisztikai adatai (lásd a 3.12. pontot), valamint az EICTA és a UNICE már többször idézett nyilatkozatai (lásd pl. a 2.8. és a 3.2. pontot).

Az irányelvjavaslat tárgyával és céljával kapcsolatos félreértések közé tartozik tehát az is, hogy a potenciálisan érintett vállalkozások körét a valóságosnál jóval szűkebben vonják meg, abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy az irányelvjavaslat csupán a "szoftveripart", a szoftverfejlesztés helyzetét befolyásolja. Ezzel szemben a számítógéppel alkalmazott találmányok és a rájuk vonatkozó szabadalmi bejelentések elsöprő többsége nem a szoftveriparból származik, hanem más iparágakban születik. Figyelmet érdemel az EICTA-tanulmányban foglalt az a statisztikai adat, hogy a számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó szabadalmak több, mint 75%-át termelőüzemek (manufacturing firms) kapják, és kevesebb, mint 5%-uk van a szoftverkiadók (software publishers) kezében.³¹ Szintén az EICTA-tanulmány emeli ki, hogy "napjainkig a nyílt forráskódot használó közösség által kidolgozott szoftverek csupán csekély töredékét teszik ki a kereskedelmi szoftveripar által kifejlesztett szoftvereknek".³²

Mindkét Fraunhofer-tanulmány különbséget tesz az ún. elsődleges és másodlagos iparág között. Az elsődleges iparághoz azokat a vállalkozásokat sorolták, amelyek fő tevékenysége a szoftverfejlesztés. A másodlagos iparágat pedig - e felosztás szerint - azok a termelőiparági vállalkozások képezik, amelyek saját céljaikra fejlesztenek ki számítógéppel megvalósított találmányokat. A tanulmány szerint e másodlagos iparág jóval aktívabb szabadalmi tevékenységet folytat, mint az elsődleges:

"Azok a társaságok, amelyek szoftvert és hardvert egyaránt előállítanak, gyakran számottevő - a termelőtevékenységükre épülő - hagyománnyal rendelkeznek a szabadalmazásban, különösen az elektrotechnika területén."³³

3.7. Sem a szoftver- és az informatikai ipar, sem a többi érintett iparág nem utasítja el az irányelvjavaslatot, hanem - a szabad és a nyílt forráskódú szoftver képviselői kivételével - erőteljesen támogatja azt.

A nemzetközi és az európai érdekképviseleti szervezetek közül különösen a következők támogatják az irányelvjavaslatot: a már többször említett ICC, EICTA, UNICE, valamint a Business Software Alliance (tagjai között pl. a következőkkel: Adobe, Apple Computer, Compaq, IBM, Intel, Lotus Development, Macromedia, Microsoft, Novell, Symantec, Walker Digital)³⁴, és a European IT Services Association (16 tagszövetséggel, 2500 tagvállalattal, amelyek mintegy 100 milliárd euró forgalmat képviselnek). Érdemes továbbá hivatkozni a 3.3. pontban felsorolt tíz innovatív európai nagyvállalat közös álláspontjára.³⁵

A nemzetközi és az európai érdek-képviseleti szervezetek közül különösen a következők ellenzik az irányelvjavaslatot: Eurolinux Alliance, Free Software Foundation (FSF).

Az irányelvjavaslat támogatói Magyarországon: MAFE, MIE (lásd az 1.2. pontot), Magyar Innovációs Szövetség, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Magyar Nemzeti Bizottsága, BSA Hungary, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága, az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, valamint az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ). Az IVSZ legutolsó hivatalos álláspontját az a levél tükrözi, amelyet az IVSZ és az EICTA vezetői ez év novemberében közösen intéztek a magyar kormány gazdasági és közlekedési miniszteréhez. E levél a Tanács májusban kialakított közös álláspontjának további támogatására hívja fel a magyar kormányt, számos gazdasági és jogi érvet sorakoztatva fel az irányelvjavaslatnak a Tanácsban elfogadott szövegváltozata mellett.

Az irányelvjavaslatot hazánkban az LME, a Linux Ipari Szövetség, az FSF.hu és a Magyar Tartalomipari Szövetség ellenzi. Az MKIK az irányelvjavaslat céljainak támogatása mellett a szövegezés pontosítását szorgalmazta.

Az Európai Bizottság az irányelvjavaslat előterjesztését megelőző konzultációk alkalmával valóban számszerűen jóval több - szinte kizárólag magánszemélyektől származó - olyan véleményt kapott, amely ellenezte a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságát. (Egyes becslések szerint a beérkező vélemények 90%-a ilyen volt.) Ennek hátterében az állt, hogy a Eurolinux Alliance elektronikus körlevélben kérte fel híveit: egyenként megküldött véleményeikkel árasszák el a Bizottságot. Sőt, e körlevél még tartalmi és stiláris instrukciókat is adott a Bizottságnak megküldendő levelek megírásához.

Nem lehet továbbá a beérkező véleményeket pusztán matematikai alapon, számosságuk alapján értékelni. Könnyen belátható, hogy nem lehet ugyanaz a súlya egy magánszemély egyéni véleményének, mint valamely - több száz vagy ezer tagot számláló - szakmai szövetség álláspontjának. Hasonlóképpen nem negligálható teljesen az egyes véleményeket kifejező személyek, szervezetek gazdasági súlya, jelentősége.

A bizottsági memorandum mindezekkel kapcsolatban a következőket szögezi le:

"Az egyéni válaszok között domináltak a nyílt forráskódú szoftver támogatóinak megnyilatkozásai ... Másfelől, a konzultációra bocsátott dokumentumban kifejtett [bizottsági] megközelítést általánosságban támogató beadványok többnyire olyan regionális vagy ágazati szervezetektől érkeztek, amelyek különféle méretű vállalkozások sokaságát képviselik."

"Habár az e kategóriába tartozó válaszok számszerűleg jóval kevesebben érkeztek be, mint a nyílt forráskódú megközelítést támogatók, a legcsekélyebb mértékben sem tűnik kétségesnek, hogy az érintett munkahelyek és befektetések figyelembevételével számított gazdasági súly azok javára billenti a mérleget, akik [a Bizottság] dokumentumában felvázoltak szerinti harmonizációt támogatják."³⁶

3.8. Az irányelvjavaslat nem hátrányos a KKV-k számára és nem játszik a "monopóliumok" kezére. Hazánkban a szabadalmazási költségek nem zárják el az egyéni feltalálókat és a KKV-kat a szabadalmi rendszer igénybevételétől.

Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy az informatika világában a monopóliumok kialakulása és megerősödése sokkal inkább köszönhető az ún. hálózati hatásoknak ("network effects") és a - részben spontán kialakuló - standardizálódásnak, mint a számítógéppel megvalósított találmányokra adott szabadalmaknak. Ezt a bizottsági tanulmány is több ponton megerősíti:

"A hálózati hatások kifejezetten hangsúlyosak. ... Minél többen használnak valamilyen szoftvert, annál több használó érezheti úgy, hogy ‘körülzárták'. A de facto standardizáció domináns pozíciókat teremthet."

"A hálózati hatások jelentik a kulcskérdést. Ha a kedvező visszajelzés rendkívül hatásos, az erős még erősebb és a gyenge még gyengébb lesz. A végeredmény az ..., hogy a vezető termék dominánssá válik, és ezáltal a piac a monopolizáció felé alakul. A hálózati hatások a piacra lépés számottevő akadályai lehetnek, és valamely kialakult technológiába való kollektív bezáruláshoz vezethetnek."³⁷

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szabadalom - mint a találmány hasznosítására államilag engedélyezett időleges monopólium - adott esetben ne erősíthetné fel ezeket a kedvezőtlen hálózati hatásokat. Egyebek mellett éppen ezért foglalt állást úgy a Bizottság, hogy nem volna indokolt a szabadalmazható számítógépi találmányok körének - az amerikai példát követő - szélesítése.

Tagadhatatlan továbbá az is, hogy a szabadalmi rendszer azon a kényes egyensúlyon alapul, amely az innováció ösztönzésének szempontjai és a versenypolitikai megfontolások között kialakult. Ez az egyensúly eseti jelleggel természetesen felborulhat: mind a szabadalmi jog, mind a közösségi és a magyar versenyjog megfelelő korrekciós mechanizmusokat működtet az ilyen helyzetek kiszűrésére, megakadályozására, illetve megszüntetésére.

A Kereskedelmi Világszervezetnek (a WTO-nak) a szellemitulajdon-kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó egyezménye (Agreement on Trade-Related Aspect of Intellectual Property Rights, a továbbiakban: TRIPS-egyezmény; kihirdette az 1998. évi IX. törvény) több rendelkezést is tartalmaz e tárgyban: a 30. cikk a szabadalmi jog alól megengedhető kivételeket, a 31. cikk az ún. kényszerengedélyeket, a 40. cikk pedig a hasznosítási (licencia-) szerződések versenykorlátozó kikötéseinek ellenőrzését szabályozza.

A magyar jogban az Szt. 19. §-ának (6) bekezdése rendelkezik a szabadalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog alól engedett kivételekről, 31-33. §-a pedig a kényszerengedélyekről. Az Szt. 31. §-a szabályozza a hasznosítás elmulasztása (és a hasznosítás engedélyezésétől való elzárkózás) miatt adható kényszerengedély feltételeit. Kényszerengedély esetén a bíróság ítélete pótolja a szabadalmas önként meg nem adott hasznosítási engedélyét. A közösségi szabadalomról szóló rendelet tervezete (7119/04) szintén tartalmaz rendelkezéseket (21-22. cikk) a kényszerengedélyekről.

A szabadalmi jogok versenykorlátozó módon történő gyakorlásának lehetséges jogkövetkezményeire az irányelvjavaslat preambuluma is utal:

"(17) Ezen irányelv rendelkezései nem sértik a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazását, különösen abban az esetben nem, amikor egy meghatározó szolgáltató megtagadja egy olyan szabadalmazott technológia használatát, amely pusztán azt a célt szolgálná, hogy két különböző számítógépes rendszer vagy hálózat között a konvertálást elvégezzék, és ezáltal lehetséges legyen közöttük a kommunikáció és az adatcsere."

Ezzel összefüggésben mindenképpen említést érdemel, hogy mind az Európai Közösségben, mind pedig hazánkban részletesen szabályozzák a versenyjogi jogszabályok a szabadalmi (és egyéb) licenciaszerződések egyes kikötéseit a versenykorlátozás tilalmához való viszonyuk szempontjából. E rendeletek az Európai Bíróság e tárgyban hozott ítéleteinek tartalmi elemeit is átvették.

A közösségi jogban leginkább a következő két rendelet releváns ebből a szempontból:

1. a Bizottság 2659/2000/EK rendelete a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról;

2. a Bizottság 772/2004/EK rendelete a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a technológia-átadási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról.

E közösségi rendeleteknek a magyar jogban is megvannak a "párjai":

1. a technológiaátadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet; és

2. a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 54/2002. (III. 26.) Korm. rendelet.

E rendeletek természetesen a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényen (a Tpvt.-n) alapulnak, és rendelkezéseiket a Tpvt.- re figyelemmel, a Tpvt.-vel összhangban kell alkalmazni.

Nem állja meg tehát a helyét az a feltételezés, hogy a szabadalmasnak "szabad keze" volna a licenciaszerződések feltételeinek meghatározásában; e szerződések megkötésekor és teljesítése során szigorú és részletes versenyszabályoknak kell megfelelni.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést mind az EK-szerződés 82. cikke, mind a Tpvt. 21-22. §-a megtiltja. Az EK-szerződés az erőfölénnyel való visszaélés tilalma körében kifejezetten tiltja a tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötését, továbbá a szerződések megkötésének függővé tételét olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. E rendelkezésekhez hasonlóan a Tpvt. 21. §-a alapján - többek között - kifejezetten tilos

1. indokolatlan előnyöket kikötni vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni az üzleti kapcsolatokban;

2. indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;

3. a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni;

4. a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;

5. a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.

Ugyancsak mércéül szolgálnak az Európai Bíróságnak az EK-szerződés 82. cikke és a szellemi tulajdon intézményei közötti összefüggéseket vizsgáló ítéletei is.³⁸

Az irányelvjavaslat 7. cikke külön előírja a szabályozás hatásainak vizsgálatát:

"A Bizottság figyelemmel kíséri a számítógéppel megvalósított találmányoknak az innovációra és a versenyre gyakorolt hatását mind európai, mind pedig nemzetközi szinten; figyelemmel kíséri továbbá a számítógépi találmányoknak az európai üzleti szférára, különösen a KKV-kra, a szabad forrású programok felhasználóira és az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatását."

Az irányelvjavaslat 8. cikke szerint pedig annak a jelentésnek, amelyet a Bizottság tartozik majd összeállítani az Európai Parlament és a Tanács részére, ki kell térnie - egyebek mellett - az idézett 7. cikkben említett hatásokra éppúgy, mint a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi oltalmának az interoperábilis számítógépi programok és rendszerek fejlődésére és kereskedelmi forgalomba bocsátására gyakorolt hatására. A 8a. cikk értelmében pedig e hatásvizsgálatok eredményeképpen - szükség esetén - sor kerülhet az irányelv módosítására is.

Mindehhez érdemes hozzáfűzni, hogy számos tanulmány és elemzés szerint az egyéni feltalálók, szoftverfejlesztők nemegyszer éppen az általuk szerzett szabadalom segítségével - a szabadalom jogi bástyájának védelmében - tudtak eredményesen fellépni nagyobb, adott esetben monopolhelyzetben lévő versenytársaikkal, üzleti partnereikkel szemben, és így tudnak a maguk számára kedvezőbb alkupozíciót teremteni és végső soron kedvezőbb üzleti feltételeket kiharcolni.

A Fraunhofer-tanulmány szerint:

"A szoftverszabadalmak védelmező funkciója fontos szerepet tölt be az induló vállalkozásoknál (start-ups), nem is annyira a kockázati tőke megszerzésében, mint inkább a piacon való megjelenés szakaszában, amikor is nagy szükség van rá a nagyobb versenytársakkal szemben történő eredményes fellépéshez."³⁹

Roland J. Mann kutatási eredményei azt mutatják, hogy "ezen a területen a szabadalmak egyedülálló esélyt adnak a kisebb, induló vállalkozások számára"; Mann rámutat:

"Az IBM egészen sikeresen tudna versenyezni a kisebb versenytársak ellen akkor is, ha nem volnának szabadalmai annak megakadályozására, hogy a versenytársai lemásolják a termékeit. Ellenben egy kisebb cég számára élet-halál kérdése lehet, hogy az olyan hatalmasságokat, mint az IBM vagy a Microsoft megakadályozhassa a technológiája átvételében."⁴⁰

Meg kell azt is jegyezni, hogy a "multinacionális óriások" túlhatalma miatt érzett aggodalmukat oly szenvedélyes formában kifejező "civil szervezetek" egy olyan nemzetközi rendszerhez tartoznak, amelynek működtetéséhez szintén nagy multinacionális cégek nyújtanak pénzügyi és egyéb támogatást. Ezért az irányelvjavaslattal kapcsolatos viták sokkal inkább leírhatók két - eltérő üzleti modellt megvalósító - nemzetközi gazdasági tömörülés csatájaként, mint a KKV-k sorsáért aggódó altruista szoftverfejlesztőknek a nemzetközi nagytőke túlkapásaival szemben folytatott áldozatos küzdelmeként.

Másfelől sem az IKT-szektorban, sem a szoftveriparban nem olyan nagymértékű a piaci koncentráció, mint azt sokan feltételeznék.

Mann felmérése,⁴¹ amelyet az EICTA-tanulmány is hangsúlyosan idéz, a következőket állapítja meg:

"A legmegdöbbentőbb az iparág mostanra kialakult helyzetében az iparág koncentrációjának meglepő hiánya. ... Habár a sajtótudósítások (és a tudományos munkák nemkülönben) mással se foglalkoznak, mint a Microsoft dominanciája miatt érzett aggodalmakkal, ezt az iparágat szokatlanul nagy számban népesítik be jelentős piaci szereplők."

"Valójában a tíz legnagyobb cég bevételei a teljes iparág bevételeinek csupán harminc százalékát tették ki."

A hazai IKT-szektor statisztikai adataiból is hasonló kép rajzolódik ki (lásd a 3.12. pontot).

A KKV-k helyzetével kapcsolatban célszerű még a következőkre felhívni a figyelmet:

1. a szabadalmaztatás költségei nem technológiaspecifikusak, az eljárási díjak és egyéb költségek azonosak valamennyi műszaki területen (ami nem jelenti azt, hogy e költségek ne ingadozhatnának a találmány és a szabadalmi bejelentés bonyolultságától, összetettségétől függően);

2. a KKV-knak a szabadalmi rendszerhez fűződő kapcsolata sem változik technológiai területről technológiai területre.

Mindez azt jelenti, hogy a KKV-k helyzetével, illetve a szabadalmi rendszer - vélt vagy valós - költségeivel kapcsolatos aggályok nem csupán az informatika területéhez, a számítógéppel megvalósított találmányokhoz köthetők, ennél általánosabb kérdésekről van szó.

Ez a hatástanulmány abból indul ki, hogy a szabadalmi rendszer - ha igénybe veszik - előnyös a KKV-k számára. Az ezt igazoló felmérésekről és közgazdasági tanulmányokról a 3.3. pontban részben már volt szó. Ha a KKV-k nem az indokolt és számukra előnyös mértékben veszik igénybe a szabadalmi rendszert (aminek jórészt a kellő ismeretek és a pénzügyi források hiánya lehet az oka), akkor - megítélésünk szerint - korántsem az a megoldás, hogy a hozzáférés lehetőségét (tehát pl. bizonyos technikai területhez tartozó találmányok szabadalmazhatóságát) szüntetjük meg mind a KKV-k, mind pedig más gazdasági szereplők számára, hanem az, hogy javítjuk a KKV-k esélyeit a szabadalmi rendszer előnyeinek hatékony kihasználására.

A bizottsági tanulmány is ezt erősíti meg, egyebek mellett az USA példájára is hivatkozva:

"A szellemi tulajdonjogok megszerzése és kihasználása bármely kisvállalkozásnak vagy független egyéni szoftverfejlesztőnek segít abban, hogy pénzügyi forrásokhoz jusson az ilyen találmányok kifejlesztéséhez és piacra viteléhez, illetve abban, hogy a versenytársaival licenciaszerződést kössön vagy valamely piaci főszereplővel a találmányra vonatkozó jogok átruházásáról, illetve licencia-adásról megállapodjon. A releváns szellemi tulajdonjogok birtoklása versenyképessé teszi, megerősíti a KKV-t vagy az egyéni fejlesztőt. E vonatkozásban a szabadalom jóval hatásosabb eszköz, mint a szerzői jog."

"Nincs bizonyíték arra, hogy az európai független szoftverfejlesztőket hátrányosan érintette volna a nagyobb vállalatok vagy más szoftverfejlesztők szabadalmi pozíciója."

"Az európai független szoftverfejlesztők aránytalanul csekély mértékben használják ki a számukra nyitva álló szabadalmaztatási lehetőségeket összevetve azzal, amilyen mértékben élnek e lehetőségekkel a nagyobb vállalatok, valamint az USA-beli KKV-k és független szoftverfejlesztők."

"Rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy az Egyesült Államokban a független és a KKV-ként működő szoftverfejlesztők nyereségessége és növekedése jelentős mértékben a szabadalmi jogok kiaknázásától függött."⁴²

Hasonló tapasztalatokról adnak számot az IKT-szektorban készített EICTA-esettanulmányok (lásd az 1.2. pontot).⁴³ Az esettanulmányokban vizsgált európai KKV-k képviselői a következőképpen nyilatkoztak a szabadalmi rendszer előnyeiről:

"A szabadalmi stratégia védekezési stratégia. Nem akarjuk sem azt, hogy egy nagyobb versenytársunk lenyeljen minket, sem azt, hogy lemásolja a termékünket és árcsökkentéssel, illetve piaci részesedésének kihasználásával kiszorítson minket az üzletből." (Gilles, LTU Technologies)

Gilles szerint szabadalmi oltalom híján kénytelenek lennének a technológiájukat titokban tartani, de "a technológia titokban tartásával elesnénk a licenciaadás lehetőségétől".

"A szabadalmak mindenekelőtt arról segítenek meggyőzni a befektetőket, hogy érdemes a vállalkozásba invesztálni. Ehhez járul az a komoly piaci előny, amely abban rejlik, hogy a vállalkozás technológiai szempontból független, és uralhatja saját technológiáját. Ez hajtja előre az innovációt ezen a területen." (Gilles, LTU Technologies)

"A szabadalmak életbevágóan fontosak annak a pénzügyi támogatásnak a megszerzésében, amelyre szükségünk van, hogy növekedhessünk és a technológiát különféle iparágakban alkalmazhassuk." (Ross, ParOS)

"Jelenleg a szabadalmakat védekezésre használjuk. Pillanatnyilag mi vagyunk az egyetlen vállalkozás, amely ezt a munkát el tudja végezni, és ezért piacvezetők vagyunk. Ahogy azonban egyre több sikert érünk el, a szabadalom lehetővé teszi majd számunkra, hogy ezt a piaci előnyünket megőrizzük és megakadályozzuk a többi vállalkozást - köztük potenciális partnereinket - annak lemásolásában, amit mi csinálunk. A szabadalmainktól azt várjuk, hogy a fejlődés második szakaszában pedig a különféle iparágakban működő vállalkozások részére történő technológiatranszfer eszközei legyenek. Az így kapott licenciadíjakat jórészt újból befektetjük és a kutatások folytatására fordítjuk, ezzel is fejlesztve a termékünket." (Ross, ParOS)

"Már annak puszta ténye, hogy széles körű szabadalmi oltalmat igényeltünk, segítette az értékesítést, hiszen így az ügyfeleink tudhatták: a technológiánkat komolyan kell venni." (Pendley, ServerSide Graphics Limited)

"Mindennel leálltunk volna másodperceken belül, amibe belevágtunk, ha nem láttunk volna arra esélyt, hogy az innovációnkból tőkét tudunk faragni." (Pendley, ServerSide Graphics Limited)

"Szorosan nyomon követjük [a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságát szabályozó irányelvjavaslattal kapcsolatos] vitát, és megkönnyebbültünk, amikor a tagállamok képviselői a Tanácsban jó szöveget fogadtak el." (Winzenried, WIBU Systems AG)

"Az ár, amit (a szabadalmakért) fizetni kell, viszonylag csekély, ha összevetjük azzal az erőfeszítéssel, amely ahhoz kell, hogy valamely - a mienkéhez hasonló - elgondolást bevigyünk az üzleti élet vérkeringésébe. Ez végül is nem más, mint befektetés. Ha valaki vezető szerepet tölt be az innovációban, annak ez egy üzleti döntés. A mi legnagyobb befektetésünk tényleg a technológiánk feltalálása volt, és a szabadalmak a legjobb eszközök önmagunk védelmezésére." (Buhse, CoreMedia)

A bizottsági memorandum^{44 arra is utal, hogy a Bizottság külön tanulmányt45 készíttetett a szoftverfejlesztés területén működő KKV-k szellemitulajdon-védelmi igényeiről és aktivitásáról (bizottsági KKV-tanulmány, lásd az 1.2. pontot). E felmérés szerint a KKV-k csupán csekély mértékben vannak tisztában a szabadalmaztatási lehetőségekkel és a szabadalmak jelentőségével. A szabadalmakat költséges, bonyolult és nehezen érvényesíthető eszköznek tartják. A bizottsági memorandum szerint a bizottsági KKV-tanulmány eredményei is igazolják annak szükségességét, hogy a KKV-k körében erősítsük az iparjogvédelmi tudatosságot. Hasonló következtetésre jutott a bizottsági tanulmány is.}

Mindezek a megállapítások jól illeszkednek ahhoz a nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt megfigyelhető szabadalompolitikai irányhoz, amely a KKV-k szellemitulajdon-védelmi tevékenységének erősítését célozza, versenyképességük megőrzése vagy akár fokozása érdekében.

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization, rövidítése: WIPO) 2000-ben külön programot indított el a KKV-k szellemitulajdon-védelmi tevékenységének támogatására. A WIPO 2001-ben elfogadott Milánói Akcióterve ajánlásokat fogalmazott meg a KKV-k iparjogvédelmi tevékenységének fejlesztésével kapcsolatban.

Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács lisszaboni ülésén a tudásalapú gazdaság kiépítéséről elfogadott stratégiai célkitűzések előtérbe állították a szellemi tulajdon védelmének fontosságát. A 2000-ben elfogadott Európai Charta a KKV-k üzleti környezetére vonatkozóan határozott meg tevékenységi irányokat. A közösségi szabadalomról szóló rendelet tervezete is nagy hangsúlyt helyez a KKV-k érdekeire, továbbá fontos feladatokat irányoz elő a tagállamok nemzeti iparjogvédelmi hatóságai számára a KKV-k tájékozódásának, valamint jogszerzésének és -érvényesítésének előmozdításában.

Az Európai Szabadalmi Hivatal két- és többoldalú együttműködési programok segítségével ösztönzi a KKV-k szabadalmi tudatosságának erősítését, a szabadalmi információs szolgáltatások, az oktatás fejlesztését. A 2002 októberében előterjesztett ún. szinergia-dokumentum^{46 az európai szabadalmi rendszerből fakadó előnyök kihasználása érdekében a tagországok nemzeti szabadalmi hivatalai tevékenységének olyan új feladatokkal való bővítését szorgalmazza, mint a szabadalmi bejelentéseket megelőző, szűrő funkciót szolgáló elemzések készítése, a szabadalomhasznosítási készségek fejlesztése, az ESZH-val való együttműködés a szabadalmi tudatosság fokozása érdekében.}

A fejlett ipari országok nemzeti szabadalmi hivatalai és a velük együttműködő partnerszervezetek tanácsadási, szolgáltatási, oktatási-képzési tevékenységük kínálatának gazdagításával, fejlesztésével, a szolgáltatási infrastruktúra javításával, elérhetőbbé tételével, felhasználóbarát megoldások kidolgozásával segítik a vállalkozások, különösen a KKV-k iparjogvédelmi tevékenységének erősítését. A szellemi tulajdon védelemének ösztönzésében szerepet kapnak a gazdasági ösztönző eszközök is.

A magyarországi helyzetről és törekvésekről a következők mondhatók el.

A KKV-k és az innováció témakörében kormányzati megbízásra készített vizsgálatok, a nemzetközi tapasztalatok tanulmányozása, valamint a hazai KKV-k iparjogvédelmi tevékenységének helyzetéről a közelmúltban folytatott két külön kutatás alapján a következő helyzetértékelés vázolható fel.

A Magyarországon működő 836 ezer vállalkozás 99,9%-a kis- és középvállalkozás. Az OM megrendelésére 8000 vállalat bevonásával készült 2002. évi kutatás szerint a KKV-k jelentős részének kutatás-fejlesztési aktivitása alacsony, innovációs tevékenysége gyenge. Körükben a saját kutatás, a szabadalomvásárlás, a technológiatranszfer iránti igény sem számottevő. Az ipar területén működő KKV-k 75%-a az innováció szempontjából inaktív, csak 2-3%-uk, azaz megközelítően 2-3 ezer vállalkozás tartozik az eredeti ötletek kidolgozására alkalmas, úttörő, tudásintenzív cégek közé.

Az EUROSTAT adatai szerint az ESZH-nál tett szabadalmi bejelentések egy millió lakosra jutó száma alapján Magyarország 2001-ben évi 18,9 szabadalommal Közép-Kelet-Európában a vezető országok között foglalt helyet, de elmaradt az EU 15 régi tagállamának átlagától (161 szabadalom).

Magyarországon a nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma 1998 és 2002 között folyamatosan emelkedett (4507-ről 5906-ra); 2003-ban pedig valamelyest visszaesett (4810-re). A szabadalmi bejelentések túlnyomó része (a 2003. évi 4810 bejelentésből 4056) külföldi eredetű volt, míg a hazai bejelentések nagyobb része egyéni feltalálóktól származott, részben azért, mert a díjkedvezmények hatására a KKV-k sok esetben egyéni bejelentőként szereznek védelmet találmányaikra. A Magyarországon érvényes szabadalmak közül 2003 végén több mint 8500-nak volt külföldi és csupán alig több mint 1800-nak hazai jogosultja; a jogosultak többsége intézmény és nem egyéni feltaláló.

Az MSZH megbízásából 2003-ban készített helyzetfelmérő kutatások szerint a KKV-k iparjogvédelmi tájékozottságának szintje rendkívül alacsony, az erős költségérzékenység és a jogérvényesítés terén szerzett kedvezőtlen tapasztalatok miatt szabadalmi aktivitásuk gyenge. A külföldön tett iparjogvédelmi bejelentések száma alacsony, ami részint a magas költségekkel, részint a KKV-k gyenge exportorientáltságával is magyarázható.

Mindezekre tekintettel - hazánknak az ESZE-hez való csatlakozásával összefüggésben - írta elő a 2259/2002. (IX. 4.) Korm. határozat a KKV-k iparjogvédelmi tevékenységének erősítését célzó átfogó intézkedési terv kidolgozását. Az intézkedési tervet az MSZH elkészítette, és azt a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) államtitkárának jóváhagyásával VIVACE (Vállalkozói Iparjogvédelmi Versenyképességet Alapozó Cselekvési Program) néven indította útjára.

Az intézkedési terv három fő területet vesz célba:

1. az iparjogvédelmi oktatási tevékenység fejlesztését;

2. a magasabb hozzáadott értéket biztosító (az MSZH által nyújtott) iparjogvédelmi szolgáltatások fejlesztését;

3. a gazdasági ösztönző eszközök alkalmazását.

Az intézkedési terv végrehajtására az MSZH és az MKIK együttműködési megállapodást kötött. Az ennek alapján létrejövő kamarai tájékoztató és tanácsadó hálózat kiépítését a GKM idén 20 millió forinttal, az MSZH és a GKM jövőre 50-50 millió forinttal támogatja. Ezen túlmenően 2005-ben a GKM mintegy 100 millió forintot fordít a kis- és középvállalkozói célelőirányzat terhére a KKV-k innovációs tevékenységének (pl. prototípus kifejlesztésének, próbaüzemnek) a támogatására.

A szabadalmaztatás költségei valóban magasak Európában.

Az ESZH - 2002. évi adatokon alapuló - hivatalos számítása szerint egy átlagos (tehát nyolc szerződő államban hatályosuló, tíz évig fenntartott) európai szabadalom összköltsége 29 800 euró, ami a következőkből tevődik össze:

1. az ESZH díjai: 4300 euró (14%);

2. az ESZH előtt eljáró hivatásos képviselő munkadíja: 5500 euró (18%);

3. a szerződő államokban benyújtandó fordítások költsége: 11 500 euró (39%);

4. nemzeti fenntartási díjak: 8500 euró (29%).

E költségek számottevően elsősorban a fordítási követelmények enyhítésével csökkenthetők; ezt célozza a közösségi szabadalomról szóló rendelet tervezete (amely egyébként a nemzeti fenntartási díjak költséghányadát is minimalizálná), valamint az ESZE-hez kapcsolódó opcionális különmegállapodás, a 2000 októberében aláírt, de még hatályba nem lépett Londoni Megállapodás, amelyet Magyarország az ESZE-hez való csatlakozása alkalmával nem (és azóta sem) erősített meg.

A hazai szabadalmaztatás költségei szintén az eljárási díjakból, a jogi képviselők munkadíjából és egyes fordítások költségeiből tevődnek össze.

Az MSZH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 71/2004. (IV. 28.) GKM rendelet határozza meg a szabadalmi eljárások díjait. A jelenleg hatályos díjak mellett valamivel több, mint 100 ezer forintért szerezhető szabadalom az MSZH előtt. A szabadalom fenntartásáért évenként - progresszíven emelkedő mértékben - kell díjat fizetni: az első évi fenntartási díj jelenleg 45 ezer forint, az utolsó (huszadik) évi pedig 140 ezer forint. A rendelet 18. §-a azonban komoly kedvezményeket biztosít az egyéni feltalálóknak: a szabadalom megszerzésével összefüggő díjaknak az egynegyedét, az első tíz évben pedig a fenntartási díjak felét kötelesek csupán megfizetni. Az MSZH továbbá mentességet ad a jogszerzés díjainak megfizetése alól, és halasztást engedélyez az első öt évi fenntartási díj lerovására, ha a természetes személy bejelentő (jogosult) e díjakat nem tudja fedezni kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt.

A jogi képviselettel és a fordítással járó költségek is alacsonyabbak hazánkban, mint az Európai Unió régebbi tagállamaiban.

Figyelembe kell továbbá venni, hogy e költségek több év elteltével, időben elhúzódva jelentkeznek. A szabadalmi rendszerbe való belépés - a versenytársakkal szembeni elsőbbség biztosítása - viszonylag csekély költséggel jár, a később jelentkező költségeket pedig - egyéni feltalálók, illetve KKV-k esetében - a potenciális hasznosítók szokták fedezni.

Magyarországon tehát az oltalomszerzés és -fenntartás díjai semmi esetre sem zárják el az egyéni feltalálókat (szoftverfejlesztőket), illetve a KKV-kat a szabadalmazás lehetőségétől.

A külföldi oltalomszerzést és a külföldön megszerzett szabadalom fenntartását az a pályázati rendszer segíti elő, amelyben - az erről szóló 9/2003. (II. 28.) GKM rendelet szabályai szerint - vissza nem térítendő támogatás kapható külföldi (adott esetben európai) szabadalom megszerzésének és fenntartásának költségeire. E rendszerben támogatásért csupán magánszemély, kis- és középvállalkozás, közhasznú szervezet, kutatóintézet és oktatási intézmény pályázhat. Ezenkívül a KKV-k körében több más pályázati rendszer segíti elő - pályázati úton elnyerhető támogatásokkal - mind az oltalomszerzést, mind pedig az innovációs képesség erősítését.

Túlzóak viszont azok az állítások, amelyek szerint a törvényi előfeltételek (illetve az ESZE-ben megszabott kritériumok) ellenére, azok sérelmére megadott szabadalmak utólagos - ex tunc hatályú - érvénytelenítésére szolgáló eljárások még a szabadalom megadására irányuló eljárásnál is költségesebbek (az LME szerint "egy szabadalmi bejegyzés áránál csak a hibásan bejegyzett szabadalmak törlésével kapcsolatos költségek magasabbak"). Az ESZH előtt az ún. felszólalással lehet elérni a már megadott európai szabadalom érvénytelenítését, "megvonását". E felszólalás díja 610 euró. Az MSZH-hoz benyújtható megsemmisítési kérelem díja pedig 120 ezer forint. A találmány szabadalmazhatóságára vonatkozó észrevételt pedig mindkét hivatal előtt ingyenesen lehet tenni a szabadalmi bejelentés közzététele után.

A hazai innovatív KKV-k, valamint egyéni feltalálók (szoftverfejlesztők) valós érdekeltségére utal a MAFE több - már idézett nyilatkozata mellett - a hazai IKT-szektor kis- és középvállalkozásainak viszonylagos fejlettsége. Az IHM honlapján is hozzáférhető Magyar Információs Társadalom Stratégia kiemeli "a szektor kis- és középvállalkozásainak viszonylagos korszerűségét".

A MIE a VIVACE-program végrehajtásától és a külföldi szabadalmaztatás támogatásától vár előrelépést:

"Felhívjuk a figyelmet az MSZH széles körben elérhető VIVACE-programjára és a GKM által finanszírozott külföldi szabadalmaztatási költségeket finanszírozó pályázatra."⁴⁷

A KKV-k érdekeivel kapcsolatos elemzés végén utalni kell arra is, hogy az irányelvjavaslat 7. cikke külön megköveteli a Bizottságtól a KKV-kra gyakorolt hatások vizsgálatát; erre a 8. cikk alapján készítendő jelentésben is ki kell térni, és e jelentés akár az irányelv módosításához is elvezethet.

3.9. Sem a KKV-kat, sem a kisebb szoftverfejlesztő cégeket nem fenyegetik szabadalombitorlási perek tucatjai - sem jelenleg, sem az irányelvjavaslat elfogadása esetén.

A szabadalom bitorlása nem valósul meg pusztán azzal, hogy valaki az oltalom terjedelmét - vagyis a bitorlás és a szabad hasznosítás közötti határvonalat - megszabó igénypont egyik vagy másik jellemzőjét saját fejlesztéséhez felhasználja. Bitorlás ugyanis csak akkor valósul meg, ha a bitorló az igénypont összes jellemzője által meghatározott találmányt hasznosítja, pusztán egyes elemek kiragadása és felhasználása nem jelent szabadalombitorlást. Az irányelvjavaslat (13d) preambulumbekezdése kimondja, hogy

"bármely szabadalom által biztosított kizárólagos jog oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, amelyeket a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni. A számítógéppel megvalósított találmányok igénypontjait termékre, például programozott berendezésre vagy a berendezés által végrehajtott eljárásra lehet megfogalmazni. Következésképpen, ha a program egyes elemeit olyan módon használják, hogy nem valósul meg az igénypontokban jellemzett termék vagy eljárás, nem követnek el szabadalombitorlást".

Ez a feltétel biztosítja, hogy az irányelvjavaslat alapján se kelljen fizetni olyan programkomponensért vagy közismert algoritmusért, amelyeket a szoftverek készítői eddig is széles körben, ingyen használtak fel saját termékük kifejlesztésekor.

Érdemes továbbá emlékeztetni az elemzés 3.4. pontjában kifejtettekre, amelyekből következik, hogy nonprofit vagy kutató tevékenységgel, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekkel (pl. pusztán a szólásszabadság gyakorlásával) nem lehet megsérteni a szabadalmas kizárólagos hasznosítási jogát, azaz nem lehet szabadalombitorlást elkövetni.

A szabadalombitorlási perek "gazdaságtanát" is figyelembe kell venni: még a nagyobb vállalkozások számára is csak akkor éri meg a költséges és hosszadalmas szabadalombitorlási per megindítása, ha a jogsértő hasznosítás volumene számottevő, és ha ezáltal komoly piaci versenytárs szorítható ki időlegesen az adott technológia üzleti hasznosításából. Ilyenkor tehát az alperes is többnyire nagyobb vállalkozás. A KKV-k és a nagyvállalkozások viszonyát illetően a felmérések arra az érdekességre mutatnak rá, hogy nagyvállalatok ritkán perelnek be KKV-kat szabadalombitorlásért, ellenben a KKV-k nemegyszer kényszerülnek arra, hogy érdekeiket ilyen per útján vagy azzal való fenyegetéssel érvényesítsék nagyobb versenytársaikkal szemben.⁴⁸

Magyarországon - a rendelkezésekre álló adatok szerint - nem indult az elmúlt években egyetlen per sem számítógéppel megvalósított találmányra adott szabadalom bitorlása miatt.

A szabadalmi perekkel való - visszaélésszerű - nagyvállalati fenyegetésekről a sajtóban megjelent, többnyire az irányelvjavaslat ellenzőitől származó tudósítások tehát nem többek, mint egyes amerikai esetekkel kapcsolatos (nemegyszer túlzásba hajló) anekdoták, amelyek magyar és európai viszonyok között nem értelmezhetők.

3.10. Sem a szabad, sem a nyílt forráskódú szoftver nem ingyenes és nem szükségképpen olcsóbb, mint versenytársai.

El kell oszlatni azt a közkeletű félreértést, hogy akár a szabad szoftver, akár a nyílt forráskódú szoftver ingyenes szoftvert jelentene.⁴⁹ Valójában olyan üzleti modellről van szó, amely a szerzői jogra épül, és olyan szerzői jogi felhasználási engedélyeket alkalmaz, amelyekkel a résztvevők lemondanak egymás között szerzői jogaik gyakorlásáról a szoftver fejlesztése, használata és terjesztése kapcsán (tehát a szerzői felhasználási engedély az ingyenes). Ilyen speciális licenciakonstrukció pl. a GNU General Public License, de számos más szerződési modell is ismert.

E szerződési modellek abban azonosak, hogy kizárnak bármiféle jog- és kellékszavatosságot a szoftverrel kapcsolatban, és ugyancsak kizárják a fejlesztő felelősségét a szoftver hibái miatt bekövetkezett károkért. A szabad szoftverre, illetve a nyílt forráskódú szoftverre épülő üzleti modellek emellett azt igénylik a felhasználótól, hogy számos külön szolgáltatást (karbantartás, tanácsadás, javítás, egyéb kiegészítő, támogató szolgáltatások stb.) saját költségén maga vegyen igénybe.

A szabad, illetve a nyílt forráskódú szoftverre épülő rendszerek ráadásul kevésbé biztonságosak is, mint a szellemi tulajdonra építő modellben terjesztett szoftverek. A Forrester Research által 2004 márciusában közzétett átfogó tanulmány is ezt erősítette meg. Ugyanez a kutatóintézet egy másik tanulmányában az árakat illetően a következőket szögezte le:

"... a nyílt forrás valójában nem ingyenes, sőt, növelheti a pénzügyi és üzleti kockázatot". A felmérések szerint a szoftver alkalmazásának "teljes összköltsége a Linuxnál 5-20 százalékkal volt magasabb, mint a Windows esetében".

Nyilván erre vezethető vissza, hogy a személyi számítógépek használóinak igen jelentős többsége nem szabad vagy nyílt forráskódú szoftvert, hanem a szellemi tulajdonra építő üzleti modellben terjesztett szoftvert használ. Másfelől a magyarországi honlapok nagy többségét Linux-alapú szoftverrel működtetik.

Az EICTA-tanulmány szerint

"a nyílt forráskód mozgalma ugyan a szoftveripar egyik fontos dimenziója, de semmi esetre sem a legfontosabb dimenziója."

"Miközben ez a csoport nyilvánvalóan a szoftverfejlesztő ipar egyik kreatív komponense, mégsem jelent működőképes alternatívát a szellemi tulajdonra építő szoftverfejlesztéssel szemben, hanem inkább csak kiegészíti azt. Egyszerűen szólva, a szoftverek jelentős részét, amelyek nélkül mai világunk elképzelhetetlen volna, sosem fejlesztették volna ki, ha ezt önkéntesen vállalkozó fejlesztők önzetlen munkájától kellett volna várnunk."⁵⁰

A szabad és a nyílt forráskódú szoftvernek mindazonáltal fontos szerep juthat számos területen. Az IHM honlapján is megtekinthető Magyar Információs Társadalom Stratégia ezt több ponton is megerősíti:

"Közcélú, közhasznú adatok és szoftverek infrastruktúra jelleggel történő, költségtakarékos szolgáltatására lehetséges megoldás a szabad szoftverek alkalmazása..."⁵¹

A stratégia a legfontosabb célok között jelöli meg a következőket:

"a szabad szoftverek esélyegyenlőségének biztosítása, önálló Nemzeti Szabad Szoftver Stratégia elkészítése megvalósíthatósági tanulmánnyal, amely biztosítja e szoftverek kormányzati munkában való felhasználását".⁵²

3.11. Az irányelvjavaslat nem lehetetlenítené el a szabad szoftverrel és a nyílt forráskódú szoftverrel kapcsolatos - jelenleg is jogszerű tevékenységeket.

Az irányelvjavaslat nem változtat az ESZH előtt és a legtöbb tagállamban a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazására kialakult joggyakorlaton (lásd a 2.2. pontot). A jelenlegi jogi helyzet fenntartása, a status quo megőrzése aligha járhat valamely ma élvezett lehetőségnek a megszűnésével.

A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósága valójában nem zárja ki a szabad szoftvert vagy a nyílt forrású szoftvert. Mint már arról a 3.4. pontban is szó volt, a szabadalmi oltalom nem zárja ki a nem gazdasági célú, illetve a kísérleti-fejlesztési célú cselekményeket.

Mások szabadalmi oltalom alatt álló számítógépi találmányainak hasznosítása, üzleti célú alkalmazása viszont természetesen már szabadalmi jogsértésnek, bitorlásnak minősülhet akár a jelenlegi szabályozás, akár az irányelvjavaslat alapján. Ez alól a szabad szoftver vagy a nyílt forráskódú szoftver alkalmazásával járó megoldásokat hasznosító vállalkozások sem vonhatják ki magukat.

Osztja ezt az értékelést az EICTA-tanulmány is:

"nincs bizonyíték arra, hogy a szabadalmi rendszer - ahogy ma Európában működik - hátráltatta vagy súlyosan fenyegette volna a nyílt forráskód közösségét".⁵³

A tanulmány szerint a szabadalmi rendszernek egyébként is nem kis részben az a rendeltetése, hogy a versenytársakat "hátráltassa", és ezzel vagy fejlesztésre, vagy licenciavásárlásra, vagy kockázatvállalásra ösztönözze őket. Az EICTA-tanulmány igencsak spekulatívnak nevezi azokat a félelmeket, hogy az irányelvjavaslat ezen a helyzeten változtatna.⁵⁴

3.12. A magyar információs és kommunikációs technológiai (IKT-) szektor viszonylagos fejlettségére és innovációs potenciáljára figyelemmel az várható, hogy az irányelvjavaslat elfogadása esetén a hazai vállalkozások versenyképessége is javulni fog. A szabadalmi statisztikai adatok is azt valószínűsítik, hogy az irányelvjavaslat elfogadása kedvezően hatna a hazai innovatív vállalkozások működésére ezen a technikai területen.

Mindenekelőtt célszerű áttekinteni a magyar IT-szektor gazdasági súlyát - nemzetközi összehasonlításban.

A magyarországi IT-szektor makrogazdasági súlya, fejlettsége, az IT-kiadások, az IT-beruházások GDP-beli aránya, az IT-szektor feldolgozóiparon belüli aránya nemzetközi összehasonlításban a fejlett ipari országok szintjén áll.

Magyarországon az IT-kiadások GDP-hez viszonyított aránya⁵⁵ - az EUROSTAT legfrissebb adatai szerint - megfelel az EU 15 tagállama átlagának: az EU 15 tagországa átlagos értéke 2002-ben és 2003-ban egyaránt 3,0 % volt, míg a magyar érték mindkét évben alig maradt el ettől, 2,9%-ot tett ki. 2003-ban Magyarországéval azonos nagyságú volt az IT-kiadások GDP-beli aránya a fejlett ipari országok közül Németországban (3,0%), Ausztriában (2,9%), Japánban (2,7%). A miénket meghaladó az IT-szektor részesedése Svédországban (4,4%), az Egyesült Királyságban (4,0%), az USA-ban (3,6%), Finnországban (3,4%), Csehországban (3,8%), Hollandiában (3,7%). Nálunk kevesebb volt az IT-ráfordítások GDP-n belüli aránya olyan felzárkózó EU-országokban, mint Írország (1,8%), Spanyolország (1,6%), Görögország (1,2%) Portugália (1,9%) (1. táblázat).

Az IT-ráfordítások nagysága a GDP százalékában

	2000	2001	2002	2003
Ausztria	3.1	3.1	2.9	2.9
Belgium	3.3	3.3	3.1	3.0
Bulgária	1.9	1.9	1.9	2.0
Ciprus	-	-	-	-
Csehország	3.3	3.4	3.7	3.8
Dánia	4.0	3.7	3.5	3.4
Egyesült Királyság	4.2	4.0	3.8	4.0
Észtország	3.7	3.5	3.5	3.4
EU-15	3.3	3.2	3.0	3.0
Eurozóna	3.0	2.9	2.7	2.7
Finnország	3.7	3.6	3.5	3.4
Franciaország	3.4	3.4	3.3	3.3
Görögország	1.6	1.5	1.3	1.2
Hollandia	4.2	3.9	3.7	3.7
Írország	2.5	2.1	1.8	1.8
Japán	2.5	2.6	2.6	2.7
Lengyelország	1.8	1.9	1.9	2.2
Lettország	2.4	2.4	2.5	2.4
Litvánia	1.6	1.7	1.8	1.9
Luxemburg	5.0	4.9	4.5	-
Magyarország	3.2	3.1	2.9	2.9
Málta	-	-	-	-
Németország	3.4	3.3	3.1	3.0
Norvégia	3.3	3.2	3.1	3.3
Olaszország	2.0	2.0	2.0	1.9
Portugália	2.1	2.1	1.9	1.9
Románia	1.5	1.3	1.2	1.1
Spanyolország	1.8	1.8	1.6	1.6
Svédország	4.8	4.8	4.6	4.4
Szlovákia	2.6	2.8	2.9	2.8
Szlovénia	2.2	2.1	2.1	2.1
Törökország	3.4	1.3	1.0	0.8
USA	4.2	3.9	3.5	3.6

1. táblázat - Forrás: EUROSTAT

Az OECD megvizsgálta az IT-kiadások (ún. "IT-fogyasztás") és az IT-beruházások GDP-beli arányát. Magyarország az IT-kiadások 3%-os és az IT-beruházási 4,2%-os GDP-hez viszonyított arányával az OECD-országok között az éllovasok között foglalt helyet 1999-ben. A nemzetközi összehasonlításban egyaránt magas IT-kiadási és -beruházási arányával Magyarország olyan fejlett ipari országokat előzött meg, mint Németország, Franciaország, Ausztria, Finnország, Norvégia, Belgium, Dánia, Írország (1. ábra)

IT-beruházás és IT-kiadások a GDP százalékában
az OECD-országokban 1999-ben

1. ábra - Forrás: OECD

Magyarország az IT-termék gyártása és a szolgáltatási tevékenység hozzáadott értékének az üzleti szektoron belül elfoglalt aránya tekintetében is kedvező helyet foglalt el nemzetközi összehasonlításban. Az üzleti szektor teljes hozzáadott értékében az IT-termék részaránya 2000-ben Magyarországon 2,9 % volt, az IT-szolgáltatások részaránya pedig 6,8%. Ezzel olyan országokat hagyott Magyarország maga mögött, mint Franciaország, Kanada, Ausztria, Olaszország, Németország, Görögország (2. táblázat).

Az IT-termék gyártása és IT-szolgáltatási tevékenység
hozzáadott értékének aránya az üzleti szektor teljes
hozzáadott értékén belül 2000-ben

	IT termékgyártás	IT szolgáltatások
Ausztrália	0,7	7,5
Ausztria	2,3	5,9
Belgium	1,3	8,9
Csehország	1,7	7,1
Dánia	1,3	7,1
Egyesült Királyság (2001)	2,2	9,0
EU-átlag	1,9	6,8
Finnország (2001)	8,4	8,0
Franciaország	1,7	6,7
Görögország	0,4	5,9
Hollandia	1,7	8,6
Írország (1999)	8,4	8,1
Japán	4,7	4,9
Kanada	2,6	6,4
Korea (1999)	8,0	4,1
Magyarország	2,9	6,8
Mexikó	2,3	3,1
Németország	1,8	4,7
Norvégia	1,3	7,3
OECD-átlag	3,1	6,7
Olaszország	1,0	6,0
Portugália (1999)	1,4	6,9
Spanyolország	0,9	7,0
Svédország	2,2	8,6
Szlovákia (1999)	1,1	4,3
Új-Zéland	10,7	0,5
USA	2,9	8,2

2. táblázat - Forrás: OECD

2000-ben a feldolgozóiparon belül az IT-szektorhoz tartozó gyártási részarány tekintetében is kedvező helyen állt Magyarország. A feldolgozóiparban a hozzáadott érték 8,4%-a származott az informatikához kapcsolódó gépek, berendezések előállításából (számítógép- és irodagépgyártásból és egyéb IT-termék gyártásából) (3. táblázat). Ez az OECD-országokkal összehasonlításban magas


arány, mivel olyan országokat előztünk meg, mint Németország (5,6%), Franciaország (6,3%), Olaszország (3,4%), Hollandia (6,8%), Svédország (7,0%), Ausztria (7,3%). Nálunk csak hét fejlett ország mutatott magasabb IT-ipari arányt. Ezek Kanada (8,5%), Egyesült Királyság (8,9%), USA (12,8%), Japán (14%), Korea (17,4%), Írország (18,7%), Finnország (22,9%).

Az IT-szektor részaránya a feldolgozóipari termelésben 2000-ben

	IT-ipar	Számítógép- és irodagép- gyártás	Egyéb IT termék- gyártás	Részarány- változás 1995-2000 %
Új-Zéland	1,6	0,1	1,5	0,1
Görögország (2001)	2,2	0,1	2,2	1,4
Spanyolország	3,2	0,6	2,6	- 0,4
Szlovákia (1999)	3,3	0,2	3,1	0,1
Ausztrália (2000)	3,3	0,6	2,7	..
Olaszország	3,4	0,3	3,1	- 0,8
Csehország	4,2	0,3	4,0	1,5
Belgium	4,5	0,1	4,3	0,3
Portugalia (1999)	4,5	0,1	4,5	0,3
Norvégia	5,0	0,9	4,1	0,4
Németország	5,6	0,9	4,7	1,0
Franciaország	6,3	0,6	5,6	0,8
Dánia	6,6	1,0	5,6	0,1
Hollandia	6,8	0,6	6,3	- 0,3
Svédország	7,0	0,4	6,5	- 1,4
Ausztria	7,3	0,3	6,9	0,1
Mexikó	8,1	3,1	5,0	2,9
Magyarország	8,4	1,6	6,9	..
Kanada	8,5	1,2	7,4	3,4
Egyesült Királyság (2001)	8,9	1,8	7,1	0,6
USA	12,8	2,6	10,2	2,0
Japán	14,0	2,2	11,8	2,0
Korea (1999)	17,4	4,4	13,0	2,0
Írország (1999)	18,7	10,4	8,3	2,3
Finnország (2001)	22,9	0,1	22,8	13,4

3. táblázat - Forrás: OECD

A magyar IT-szektor főbb jellemzőiről szólva a következőket kell még megemlíteni.

A KSH rendszeresen közöl statisztikai adatokat a számítástechnikai ágazat tevékenységéről. Ezek az adatok a számítástechnikai tevékenységet főtevékenységben végző vállalkozásokra vonatkoznak.⁵⁶

A KSH számításai szerint a számítástechnikai ágazat nemzetgazdasági súlya a folyó alapáron számított bruttó kibocsátást alapul véve 2001-ben 1,03% volt, a bruttó hozzáadott érték létrehozásában az ágazat 1,4%-kal részesedett.

A számítástechnikai tevékenységet főtevékenységben végző vállalkozások száma 1998 és 2003 között évről évre erőteljes növekedést mutatott. A társas vállalkozások száma az 1998. évi 3622-ről 2002-re több mint 2,5-szeresére 9462-re nőtt (4. táblázat).

A számítástechnikai ágazatban működő társas vállalkozások száma és teljesítménye 2003-ban

Év	Vállalkozások száma	Nettó árbevétel, millió Ft	Alkalmazásban állók száma, fő
1998	3622	172788	13861
1999	5636	243610	18010
2000	6307	262459	20190
2001	7176	364660	24055
2002	8295	466627	26536
2003	9462	498390	28482

4. táblázat - Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2002-2003

A magyar IT-ágazatot - a vállalkozások létszámát tekintve - a kisméretű, 1-9 fős mikrovállalkozások uralják. E mikrovállalkozásokban átlagosan 1,5 főt foglalkoztatnak. 2003-ban az ágazatban működő társas vállalkozások 95%-a, azaz 8963 vállalkozás 1-9 fős mikrovállalkozás volt. Ezek a kisméretű cégek adták az ágazat nettó árbevételének egyharmadát. A másik harmadot a számítástechnikai vállalkozások 0,7%-át jelentő (mindössze 64 db) 50 főnél nagyobb vállalkozás szolgáltatta. A mikrocégek foglalkoztatási szerepe meghatározó, mivel ők adnak munkát az ágazatban foglalkoztatottak 46,4%-ának, 13 220 főnek (5. táblázat).

A számítástechnikai ágazat összes nettó árbevétele az elmúlt években igen dinamikusan növekedett: az 1998. évi 173 milliárd Ft-ról 2003-ra 498 milliárd Ft-ra növekedett, azaz a folyó áron számított árbevétel közel háromszorosára növekedett. A nettó árbevételen belül az export 1998-ban 13, 2003-ban 49,6 milliárd Ft-ot tett ki, azaz a növekedés 3,8-szoros volt. Az export részaránya a nettó árbevételen belül közel 10%-ot tett ki. 2003-ban az ágazat exportárbevételének 62%-a származott a szoftvertermékek gyártásából, valamint a szoftverkészítési, szoftver-szaktanácsadási szolgáltatásokból (6. táblázat).

A számítástechnikai ágazatban működő társas vállalkozások teljesítménye létszámkategóriák szerint

Létszám- nagyság- kategória	Vállalkozások száma		Nettó árbevétel, millió Ft		Alkalmazásban állók száma, fő
	2002	2003	2002	2003	2002	2003
1-9 fő	7863	8963	207109	188444	13388	13220
10-19 fő	245	286	42884	51323	2983	3528
20-49 fő	128	149	72911	89552	3532	3951
50-	59	64	143723	169071	6633	7783

5. táblázat - Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2002-2003

A számítástechnikai ágazat nettó árbevétele termék- és szolgáltatásfajtánként, 2003

Megnevezés	Nettó árbevétel, millió Ft	Ebből: export, millió Ft
Szoftvertermék	30421	6347
Számítástechnikai adattermék	3450	10
Hardver-szaktanácsadás	5964	877
Szoftverkészítés, -szaktanácsadás	133090	24469
Adatfeldolgozás	48835	1026
Adatbázis-tevékenység, on-line kiadás	5742	113
Irodagép-, számítógép-javítás	17203	352
Egyéb számítástechnikai tevékenység	87024	3295
Egyéb tevékenység	166661	13061
Értékesítés nettó árbevétele	498390	499550

6. táblázat - Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2003

A számítástechnikai ágazaton belül az értékesítés nettó árbevételének 32,8%-a a szoftvertermékek gyártásából, a szoftver-szaktanácsadási tevékenységből származott.

A számítástechnikai ágazatban működő vállalkozásoknak döntő többsége belföldi tulajdonban levő vállalkozás. 2000-ben az ágazatban csak 552 külföldi érdekeltségű vállalkozás működött, ami a vállalkozások csupán 8,8%-át jelentette, azaz a működő számítástechnikai vállalkozások 91,2%-a a hazai tőke kezében volt. A külföldi tőkével működő vállalkozások aránya 2000-ben az adatbanki tevékenység területén volt a legnagyobb, 23,7%, ezt követte a szoftverkészítés, szaktanácsadás szakágazat 10,4%-kal.

Mindezekből látható: az IT-szektor a magyar nemzetgazdaság egyik versenyképes, fejlődésben lévő, innovatív és exportorientált ágazata, amely képes helytállni az EU egységes piacán folyó kiélezett versenyben is. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos aggályok tehát nem táplálkozhatnak e szektor hazai fejletlenségének - az előzőek alapján nyilvánvalóan téves - feltételezéséből. Hozzá kell azt is tenni, hogy a hazai IT-szektor a jelenleg hatályos európai és hazai szabadalmi jogi szabályok mellett tudta elérni e magas fejlettségi fokot - és mivel az irányelvjavaslat e jogi környezetben nem hozna változást, nincs ok annak feltételezésére sem, hogy az irányelvjavaslat elfogadása esetén e fejlődés megtorpanna. Azzal tehát, hogy az irányelvjavaslat a versenyképességet erősítené és az innovációt serkentené ebben a szektorban, a nemzetközi összehasonlításban is fejlettnek mondható hazai ipar érdekeit is jól szolgálná.

Ezt erősíti meg az IHM honlapján is közzétett Magyar Információs Társadalom Stratégia is:

"Fontos kiemelni, hogy Magyarországon az informatikai szektor a nemzetgazdaság egészéhez viszonyítva is fejlett, felkészültségében és képességeiben alig vagy helyenként egyáltalán nem marad el a legfejlettebb államok képességeitől." (p. 24.)

"Az IKT-iparág közvetlen hozzájárulása a nemzetgazdaság egészéhez évről évre jelentősen növekvő mértékű - ezért teljes joggal nevezhető húzó iparágnak. Különösen kiemelhető a kutatói hálózat kiépítettsége, felkészültsége és fejlettsége (NIIF), a multinacionális vállalatok jelenlétének köszönhető termék- és szolgáltatási paletta gazdagsága, a szektor kis- és középvállalatainak viszonylagos korszerűsége. Bizonyos területeken kiemelkedő a magyar szoftver- és szoftverexport-fejlesztői készség ... " (p. 24.)

"Az információs társadalom építésének kulcsfontosságú tényezője az adott ország K+F teljesítménye. A magas minőségű kutatási és innovációs tevékenységet eddig is nemzetközi igazodási pontok határozták meg, mostantól azonban kiemelt jelentőségre tesz szert a formálódó európai kutatási térben való jelenlét is." (p. 81.)

A számítógéppel megvalósított találmányokkal kapcsolatos hazai szabadalmi statisztikai adatokból a következők tűnnek ki.

A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságáról az ESZH fellebbezési tanácsai által hozott első döntések, vagyis 1984 óta az MSZH-nál mintegy 1400 ilyen tárgyú bejelentést tettek. Ezek közül az MSZH mintegy 450 esetben adott szabadalmat. Ezek közül a szabadalmak közül 2004. január 1-jén csupán kb. 120 volt érvényben. Még folyik az eljárás 400 bejelentés kapcsán. 550 bejelentés ügyében pedig szabadalom megadása nélkül zárult le az eljárás. Ezek az adatok korántsem arra utalnak, hogy szinte minden számítógépes találmány szabadalmat kapna.

Az elmúlt évben 120 olyan szabadalmi bejelentést nyújtottak be, amelyben alapvető jelentősége volt a számítógép felhasználásának. Ezzel ez a 8. legjelentősebb bejelentési szakterület. A megadott és érvényben lévő szabadalmakat tekintve pedig ez a szakterület jelentőségében csupán a 14.

A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmi korfája nem tér el az általános szabadalmi korfától, ami nem látszik alátámasztani azt a feltételezést, hogy e találmányok technikailag gyorsabban avulnak el, mint a más szakterületekhez tartozók, illetve azt is jelezheti, hogy csupán azokat a számítógépes találmányokat jelentik be, amelyeknél nem számítanak gyors elavulásra.

A számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó 2003. évi szabadalmi bejelentések körében az öt legnagyobb bejelentő közül négy az USA-ból való. Az ilyen találmányokra vonatkozó legtöbb érvényes szabadalommal rendelkező tíz cég listáján hat amerikai és öt európai vállalkozás található. A legnagyobb bejelentők, illetve szabadalmasok kezében lévő bejelentések és szabadalmak száma mindazonáltal nem utal erős piaci koncentrációra, domináns helyzetben lévő vállalkozásokra.

A számítógéppel megvalósított találmányokra vonatkozó, 2003-ban benyújtott szabadalmi bejelentések közül a legtöbb magyar bejelentőtől származott. Ezzel a hazai bejelentők megelőzik még az USA-belieket és európai (német, holland, finn, francia, angol) versenytársaikat is. Ez az adat annak határozott cáfolata, hogy az ilyen találmányok szabadalmi oltalma iránt csak a külföldi (főleg amerikai) vállalkozások érdeklődnének, és ezért az irányelvjavaslat elfogadása a hazai innovatív vállalkozások érdekeivel ellentétes volna. A szabadalmi statisztika ennek ellenkezőjét bizonyítja: azt, hogy a hazai IKT-szektor képes szabadalmazható megoldások kidolgozására és azokra igenis szabadalmat kíván igényelni.

A számítógéppel megvalósított találmányokra adott és érvényes szabadalmak országok szerinti megoszlása sem változtat ezen a kedvező összképen: e tekintetben a magyar jogosultak a szabadalmak számát tekintve a második helyen állnak az amerikai jogosultak mögött és az összes európai versenytársuk előtt.

IV. Következtetések

4.1. Az irányelvjavaslathoz fűződő hatások megvizsgálása és áttekintése után megállapítható, hogy a javaslat összhangban áll a magyar nemzetgazdaság, azon belül a nemzetközileg is versenyképesnek, innovatívnak és fejlettnek mondható IKT-szektor érdekeivel. Az irányelvnek a Tanácsban kialakított szöveggel való elfogadása összességében kedvező hatást gyakorolna a magyar gazdaságra - az irányelvjavaslat céljaival megegyezően.

4.2. Az egyes hatásokat illetően a következők állapíthatók meg az elemzés III. részében foglaltak alapján.

1. Az irányelvjavaslat főbb gazdasági céljai támogathatók és a javaslat e célok megvalósítását jól szolgálja.

2. A szabadalom nem gátolja az innovációt sem általában, sem az információs és kommunikációs technológia (IKT) területén.

3. A szabadalom nem gátolja a kutatási-fejlesztési célú cselekményeket vagy a nonprofit tevékenységet.

4. Az irányelvjavaslat nem változtatna a "status quo"-n, ezért ahhoz drasztikus piaci hatások nem fűződnének. A szoftverek szabadalmazhatóságának bevezetéséhez fűződő gazdasági hatások vitatottak, az irányelvjavaslat azonban számol mindezzel, hiszen kizárja a szoftver szabadalmazhatóságát.

5. Az irányelvjavaslat nemcsak, sőt, nem is elsősorban a szoftveripart, a szoftverfejlesztést érinti, hanem sokkal inkább más - a számítógép alkalmazására építő - iparágakat.

6. Sem a szoftver- és az informatikai ipar, sem a többi érintett iparág nem utasítja el az irányelvjavaslatot, hanem - a szabad és a nyílt forráskódú szoftver képviselői kivételével - erőteljesen támogatja azt.

7. Az irányelvjavaslat nem hátrányos a KKV-k számára, és nem játszik a "monopóliumok" kezére. Hazánkban a szabadalmazási költségek nem zárják el az egyéni feltalálókat és a KKV-kat a szabadalmi rendszer igénybevételétől.

8. Sem a KKV-kat, sem a kisebb szoftverfejlesztő cégeket nem fenyegetik szabadalombitorlási perek tucatjai - sem jelenleg, sem az irányelvjavaslat elfogadása esetén.

9. Sem a szabad, sem a nyílt forráskódú szoftver nem ingyenes és nem szükségképpen olcsóbb, mint versenytársai.

10. Az irányelvjavaslat nem lehetetlenítené el a szabad szoftverrel és a nyílt forráskódú szoftverrel kapcsolatos - jelenleg is jogszerű tevékenységeket.

11. A magyar információs és kommunikációs technológiai (IKT-) szektor viszonylagos fejlettségére és innovációs potenciáljára figyelemmel az várható, hogy az irányelvjavaslat elfogadása esetén a hazai vállalkozások versenyképessége is javulni fog. A szabadalmi statisztikai adatok is azt valószínűsítik, hogy az irányelvjavaslat elfogadása kedvezően hatna a hazai innovatív vállalkozások működésére ezen a technikai területen.

4.3. Az irányelvjavaslat kedvező hatásait a következő intézkedések fokozhatják:

1. a szabadalmazhatósághoz szükséges feltalálói lépés követelményszintjének emelése, illetve e szabadalmazhatósági feltétel következetes érvényesítése az európai szabadalmi hatóságok joggyakorlatában;

2. a KKV-k iparjogvédelmi tevékenységének megerősítése az MSZH VIVACE-programjával és egyéb eszközökkel;

3. a hazai IKT-szektort, illetve szoftverfejlesztőket megcélzó tájékoztató-felvilágosító "kampány" az irányelvjavaslattal és általában a szabadalmi rendszer előnyeivel kapcsolatban;

4. a külföldi oltalomszerzés és -fenntartás költségeinek a jelenleginél nagyobb mértékű támogatása;

5. a szabadalmaztatás költségeinek csökkentése Európában (pl. a fordítási követelmények enyhítésével);

6. a szabad szoftverek esélyegyenlőségének biztosítása a Magyar Információs Társadalom Stratégiával összhangban.

---

Lábjegyzetek:

¹ IM/EUR/2004/TERVEZET/1208

² Jellemző példa erre a Népszabadságból: "Az igazán nagy dobás a jelenleg is zajló nagyszabású lobbiháború, amelyben megpróbálják rábírni az EU-t a szoftverszabadalom elismerésére. Az új uniós szabadalmi szabályozás ... a nyílt forráskódú szoftvereket is szabadalmi védelem alá helyezné." Kenczler Mihály, Hargitai Miklós: A nyíltság dilemmái. Népszabadság, 2004. november 26., infovilág extra, p. 1.; de szintén elrettentő példaként szolgálhat a HVG 2004. október 23-i számának Be- és letöltések című melléklete a szoftverszabadalmakról.

³ Chakrabarty, 447 U. S. 303 (1980)

⁴ 149 F.3d 1374 (1998); Sarah Harrop, Florian von Baum, Robert DeBerardine, Nigel Howard: The Proposed EU Software Patent Directive. Patent World, August 2002, p. 15-17.

⁵ 172 F.3d 1352 (Fed. Cir. 1999)

⁶ Fabian Edlund, Urban Lind: Uncertain times. Patent World, September 2003, p. 26-30.; http://www.jpo-miti.gojp/infoe/txt/soft-e.txt

⁷ EICTA-tanulmány (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. 2.

⁸ MIE-levél (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. 1.

⁹ EICTA-tanulmány, p. 34.

¹⁰ ICC, Issues Paper, The Draft EU directive on the patentability of computer-implemented inventions, Document No 450/992, 9 November 2004

¹¹ Patentability of Computer-Implemented Inventions, Microsoft, October 2004

¹² EICTA - PRESS RELEASE, European industry launches campaign for objective information on the EU Directive on Computer-Implemented Inventions. Brussels, 8 November 2004

¹³ MAFE-tanulmány (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. 2.,
http://www.inventor.hu/hirekhu/friss/hatastanu.pdf

¹⁴ UNICE comments on the amendments adopted by the European Parliament to the proposal for a Directive on the patentability of computer-implemented inventions. UNICE (lásd az elemzés 1.2. pontját), 5.1/17/1, 22 October 2003

¹⁵ EICTA-tanulmány, p. 1., 3. és 17.

¹⁶ EICTA-- European high tech industry strongly supports draft directive on Computer-Implemented Inventions; http://www.patents4innovation.
org/index.php/eng/news-article002/

¹⁷ Bizottsági memorandum (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. 10.

¹⁸ Bizottsági memorandum, p. 6.; bizottsági tanulmány (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. 36.

¹⁹ EICTA - PRESS RELEASE, European industry launches campaign for objective information on the EU Directive on Computer-Implemented Inventions. Brussels, 8 November 2004

²⁰ EICTA - PRESS RELEASE, European industry launches campaign for objective information on the EU Directive on Computer-Implemented Inventions. Brussels, 8 November 2004

²¹ ICC, Issues Paper, The Draft EU directive on the patentability of computer-implemented inventions, Document No 450/992. 9 November 2004

²² MAFE-tanulmány, p. 6.

²³ MIE-levél, p. 2.

²⁴ Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika. Iparjogvédelmi Tanulmányok, Budapest, 1995, p. 79-85.; Richard Wilder: Fostering the Innovation Potential of SMEs in the Globalization Era: The Rule of Patents. WIPO/IP/MIL/01/1(B), p. 3.

²⁵ EICTA-tanulmány, p. 7.

²⁶ Patents: Commission welcomes Council agreement on Directive on computer-implemented inventions, Ref.:IP604/659, 19/05/2004

²⁷ EICTA-tanulmány, p. 49-53.; Fraunhofer-tanulmány (2001) (lásd az elemzés 1.2. pontját), p. III-VI.; Bizottsági KKV-tanulmány (lásd az elemzés 1.2. pontját)

²⁸ ABB, Alcatel, DaimlerChrysler, Dassault Systems, Ericsson, Nokia, Philips, SAP, Siemens, Zeiss - Call for Action, Proposed Directive on Patentability of Computer-Implemented Inventions, Joint Statement. April 13, 2004

²⁹ ICC, Issues Paper, The Draft EU directive on the patentability of computer-implemented inventions. Document No 450/992, 9 November 2004

³⁰ Patentability of Computer-Implemented Inventions. Microsoft, October 2004

³¹ EICTA-tanulmány, p. 34.

³² EICTA-tanulmány, p. 67.

³³ Fraunhofer-tanulmány (2003), p. 2-3.

³⁴ BSA Comments on the Political Ageement on the Draft Directive on Computer-Implemented Inventions. October 2004

³⁵ ABB, Alcatel, DaimlerChrysler, Dassault Systems, Ericsson, Nokia, Philips, SAP, Siemens, Zeiss - Call for Action. Proposed Directive on Patentability of Computer-Implemented Inventions. Joint Statement, April 13, 2004

³⁶ Bizottsági memorandum, p. 4.

³⁷ Bizottsági tanulmány, p. 30.

³⁸ Lásd például a CICRA és Maxicar kontra Régie Nationale des Usines Renault 53/87 számú ([1988] ECR 6039), a Parke Davis & Co. kontra Probel és Centrafarm 24/67 számú ([1968] ECR 55), a Radio Telefis Eireann kontra Bizottság 69/89 számú ([1991] ECR II-485) és a Tetra Pak Rausing kontra Bizottság 51/89. számú ([1990] ECR II-309) ügyekben hozott ítéleteket.

³⁹ Fraunhofer-tanulmány (2003), p. 3.

⁴⁰ Ronald J. Mann: The Myth of the Software Patent Thicket: An Empirical Investigation of the Relationship Between Intellectual Property and Innovation in Software Firms. The University of Texas School of Law: Law and Economics Working Paper No. 022, p. 40.

⁴¹ Ronald J. Mann: The Myth of the Software Patent Thicket: An Empirical Investigation of the Relationship Between Intellectual Property and Innovation in Software Firms. The University of Texas School of Law: Law and Economics Working Paper No. 022, p. 8-9.

⁴² Bizottsági tanulmány, p. 2-4.

⁴³ http://www.patents4innovation.org/index.php/eng/patents-sme/

⁴⁴ Bizottsági memorandum, p. 4.

⁴⁵ Bizottsági KKV-tanulmány (lásd az elemzés 1.2. pontját)

⁴⁶ European Patent Organisation, CA/147/02

⁴⁷ MIE-levél, p. 2.

⁴⁸ EICTA-tanulmány, p. 62-64., J. R. Allison, M. A. Lemley, K. A. Moore, R.D. Trunkey: Valuable Patents; Social Science Research Network Electronic Paper Collection, http://papers.ssrn.com/abstract=426020

⁴⁹ Erre figyelmeztet az IHM honlapján is közzétett Magyar Információs Társadalom Stratégia is: "A szabad szoftver a szabadság kérdése, nem az áré. A szabad szoftver elnevezés a felhasználók szabadságjogaira utal.", p. 42., 21. lábjegyzet

⁵⁰ EICTA-tanulmány, p. 70. és 78.

⁵¹ Magyar Információs Társadalom Stratégia, p. 42.

⁵² Magyar Információs Társadalom Stratégia, p. 78.

⁵³ EICTA-tanulmány, p. 68.

⁵⁴ EICTA-tanulmány, p. 73.

⁵⁵ Az EUROSTAT adatai az IT-kiadások között veszik számba az IT-hardverre, -felszerelésekre, -szoftverre és egyéb számítástechnikai szolgáltatásokra fordított kiadásokat.

⁵⁶ A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere, a TEÁOR'03 szerint a 72. számú, ún. számítástechnikai tevékenység magában foglalja a hardver-szaktanácsadást, szoftver-szaktanácsadást, -ellátást, az adatfeldolgozást, online kiadást, az iroda-, és számítógép-javítást, valamint az egyéb számítástechnikai tevékenységet, illetve az ezeket a tevékenységeket főtevékenységként végző vállalkozásokat.