Szemle - 2004. 12.

EURÓPAI JOGI FIGYELŐ

ELEK ZOLTÁN

A feltalálói tevékenység megítélése szinergetikus növényvédő szer tárgyú bejelentések európai jogesetei alapján

I. A feltalálói tevékenység mint szabadalmazhatósági kritérium az európai és a hazai szabadalmi jogban
II. A feltalálói tevékenység megítélésének módszere az Európai Szabadalmi Hivatalnál
III. A feltalálói tevékenység megítélése szinergetikus növényvédő szer tárgyú találmányok európai jogesetei tükrében
IV. A jogesetek összefoglalása
V. Következtetések

A találmányok szabadalmazhatóságának egyik feltétele, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapuljon.

A feltalálás módja nem befolyásolja a találmányi szintet, mert a találmány alapulhat tudatos gondolatmeneten, szerencsés intuíción, rendszeres munkatervezésen vagy munkán, vagy akár véletlen felismerésen is. A találmányi szintet csak alkotó szellemi teljesítménnyel lehet elérni. Alkotó jellegűnek minősül és feltalálói tevékenységen alapszik minden, ami a szokásos gondolatmenettel nem ismerhető fel, de e fogalmat nem szabad csupán valamilyen rendkívüli lángelme tudásszintjére korlátozni. Arra vonatkozó döntést, hogy egy találmány feltalálói tevékenységen alapszik-e, csak az összes körülmény gondos elemzését követően szabad hozni.

Mivel a szabadalomképesség érdemi előfeltételei közül a gyakorlati tapasztalatok szerint általában a feltalálói tevékenység elbírálása az egyik legnehezebb feladat, ezért annak megállapítására, hogy a feltalálói tevékenységet vagy annak hiányát valamilyen reprodukálható gondolatmenettel bizonyítani tudják, az Európai Szabadalmi Hivatalban egy jól definiált, egységes vizsgálati módszert dolgoztak ki, az ún. "feladat-megoldás megközelítés" módszerét, amelyet objektív volta miatt a különböző Fellebbezési Tanácsok a jogesetek elbírálásánál következetesen alkalmaznak.

A jelen írásban röviden ismertetjük a feltalálói tevékenységhez kapcsolódó törvényi helyeket és e vizsgálati módszer lényeges elemeit, majd ezt követően a Műszaki Fellebbezési Tanács négy jogesetének részletes ismertetésével bemutatjuk a feltalálói tevékenység elbírálásának joggyakorlatát az Európai Szabadalmi Hivatalnál a szinergetikus növényvédő szer tárgyú találmányokra vonatkozó bejelentések esetében. Végül röviden összefoglaljuk a jogeseteket és a levonható általános következtetéseket.

I. A feltalálói tevékenység mint szabadalmazhatósági
kritérium az európai és a hazai szabadalmi jogban

I.1. A feltalálói tevékenység mint szabadalmazhatósági kritérium a magyar szabadalmi jogban

Szabadalmi jogunk teljes rekodifikációját jelentette az 1996. január 1-jén hatályba lépett és a 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosított, teljesen eurokonform 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.), amelynek 1. § (1) bekezdése szerint szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén. Az Szt. 4. § (1) bekezdése szerint feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha az a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Az Szt. 2. § (2) bekezdése értelmében a technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Az Szt. 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy a feltalálói tevékenység vizsgálata szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti részét, vagyis az olyan korábbi elsőbbségű belföldi szabadalmi vagy használatiminta-oltalmi bejelentés tartalmát, amelyet a bejelentési eljárásban az elsőbbségi időpontot követően tettek közzé, illetve hirdettek meg. Lényeges különbség a korábbi törvényekhez képest, hogy a feltalálói tevékenység önálló kritériumként jelenik meg.

I.2. A feltalálói tevékenység mint szabadalmazhatósági kritérium az Európai Szabadalmi Egyezményben

Az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) 52. cikk (1) bekezdése értelmében európai szabadalmat olyan találmányokra adnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók.

Az EPC 56. cikk a feltalálói tevékenység kritériumát a következőképpen határozza meg: "a találmány csak akkor tekinthető feltalálói tevékenységen alapulónak, ha az adott szakterületen jártas szakember számára nem nyilvánvaló módon következik a technika állásából". A "nyilvánvaló" kifejezés mindazt jelenti, ami nem mutat túl a normál technológiai fejlődésen, vagyis szakember számára egyszerűen vagy logikailag következik a technika állásából, és nem kíván semmi olyan gyakorlati vagy szellemi képességet, amely ne tartozna egy átlagos képességű szakembertől elvárható tudáshoz.

Az előbbiek értelmében a nyilvánvalóság nemcsak akkor áll fenn, ha az eredmények világosan megjósolhatók, hanem ha a siker reménye ésszerűen elvárható, azaz ha a kitűzött feladat megoldásakor a szakember nem sok lehetséges megoldás közül választhat, hanem "egyirányú utcához" hasonlítható helyzetbe kerülve eljut a keresett megoldáshoz.

A szabadalomjogi kézenfekvőséget azonban élesen meg kell különböztetni a technikai kézenfekvőségtől. Számos találmány ugyanis hétköznapi értelemben kézenfekvőnek tűnhet. A szabadalomjogi kézenfekvőséget a technikai kézenfekvőségtől az különbözteti meg, hogy az intézkedés vagy intézkedések ismert voltát bizonyítani kell. A találmány technika állásából következő nyilvánvalósága akkor áll fenn, ha a szakember a technika állásában megtalálja nemcsak a találmány alkotóelemeit vagy ezek ekvivalenseit, hanem ezeknek az elemeknek egybeillesztésére (kombinálására) vonatkozó olyan útmutatást is kap, amely alapján alkotótevékenység nélkül, kizárólag a technika állására támaszkodva eljuthat a találmányhoz.

Az EPC 54. cikk (2) bekezdése szerint a technika állása mindent magában foglal, ami az európai szabadalmi bejelentés napja előtt a köz számára szóban vagy írásban, használat révén vagy bármely más módon hozzáférhetővé vált. Az 56. cikk második mondata azonban kimondja, hogy a feltalálói tevékenység eldöntése szempontjából nem vehető figyelembe az 54. cikk (3) bekezdése szerinti olyan európai szabadalmi bejelentések tartalma, melyeknél a bejelentés napja megelőzi a (2) bekezdés szerinti napot, és amelyeket csak ezen a napon vagy ez után tettek közzé.

II. A feltalálói tevékenység megítélésének módszere
az Európai Szabadalmi Hivatalnál

II.1. A feltalálói lépés vizsgálatára szolgáló
"feladat-megoldás megközelítés" módszer

A feltalálói tevékenységgel kapcsolatos általános ismertetés alapján látható, hogy a valóban feltalálói tevékenységen alapuló találmányokat nem lehet logikai úton levezetni, az egyetlen lehetőség, hogy a feltalálói tevékenység hiányát bizonyítjuk valamilyen reprodukálható gondolatmenettel. Erre az Európai Szabadalmi Hivatalban egy jól definiált, egységes vizsgálati metodikát dolgoztak ki, az ún. "feladat-megoldás megközelítés" módszerét. A "megközelítés" lépésről lépésre történő haladást jelent a találmány tárgyának a technika állásából történő levezethetőségével kapcsolatban. A módszer az alábbi lépéseket foglalja magába:

1. meghatározzák a legközelebbi technika állását;

2. megállapítják azt a műszaki eredményt (vagy hatást), amelyet az oltalmazandó találmány a legközelebbi technika állásához képest megvalósít;

3. meghatározzák a műszaki feladatot, amelyet, mint a találmány célját, ezzel az eredménnyel megoldanak;

4. végül megvizsgálják, hogy a legközelebbi technika állásából és a műszaki feladatból kiindulva az igényelt találmány a szakember számára kézenfekvő volt-e.

A következő kérdéseket kell megválaszolni:

1. Mi a legközelebbi technika állása?

2. Mely műszaki jellemzők különböztetik meg az oltalmazandó találmányt ettől a technika állásától?

3. Milyen objektív műszaki feladatot oldanak meg ezek és csak ezek a jellemzők?

4. A legközelebbi technika állásából kiindulva nyilvánvaló volt-e szakember számára a megkülönböztetést jelentő műszaki jellemzők segítségével megoldani az objektív feladatot?

II.1.1. A legközelebbi technika állásának
meghatározása

A legközelebbi technika állása egyetlen hivatkozott dokumentumból származó jellemzők olyan kombinációja, amely a legjobb alapot nyújtja a nyilvánvalóság kérdésének mérlegeléséhez. Az ellentartás meghatározása során abból kell kiindulni, hogy a szakember ezt az információforrást nem egy már megfogalmazott feladat megoldásának érdekében kereste, hanem éppen fordítva, ennek ismeretében fogalmazta meg a feladatot. A legközelebbi technika állása lehet az adott műszaki területre vonatkozó olyan ismert kombináció, amely feltárja az oltalmazni kívánt megoldáshoz legjobban hasonlító műszaki hatásokat, célokat vagy alkalmazott lépéseket, vagy olyan kombináció, amely a legnagyobb számban tartalmazza a találmánnyal közös műszaki jellemzőket, és alkalmas a találmány feladatának végrehajtására. A kiválasztott legközelebbi technika állásának alkalmasnak kell lennie vagy legalább lehetőséget kell adnia, esetleg bizonyos módosításokkal, hogy ugyanolyan hatásokat érjenek el vele, mint a szabadalmaztatni kívánt megoldással. Ellenkező esetben mint kiindulási pont nem vezethetné a szakembert nyilvánvaló módon a szabadalmaztatni kívánt találmányhoz.

II.1.2. A vizsgált megoldás és a legközelebbi technika
állása közötti különbségek megállapítása

Az ellentartás és az oltalmazandó találmány közötti különbségek lehetnek szerkezeti vagy funkcionális jellemzők. Minél több jellemzőben található különbség, annál valószínűbb, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapul.

Sokszor előfordul, hogy a különbséget jelentő jellemzők csak a függő igénypontokban vagy a leírásban találhatók meg. Ekkor a bejelentés átdolgozásával, majd e jellemzők főigénypontba építésével a találmány szabadalmazhatóvá tehető. Természetesen csak olyan jellemzőket lehet figyelembe venni, amelyek a találmány megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek

II.1.3. A találmánnyal megoldandó műszaki feladat

A műszaki feladat jelenti a célt és a feladatot a legközelebbi technika állásának módosítására vagy adaptálására annak érdekében, hogy azt a műszaki hatást lehessen elérni, amit a találmány biztosít a legközelebbi műszaki szint felett. Ehhez tanulmányozzák a bejelentést (vagy a szabadalmat), a legközelebbi technika állását és a műszaki jellemzők (a szerkezeti vagy funkcionális) tekintetében a különbséget a találmány és a legközelebbi technika állása között. Mindezek ismeretében fogalmazzák meg az objektív műszaki feladatot. A feladatot objektív kritériumok alapján kell megfogalmazni. El kell kerülni, hogy a feladatot úgy határozzuk meg, amint azt a szakember visszatekintve, a találmány ismeretében tenné meg. Ebben az összefüggésben a műszaki feladat azt jelenti, ahogyan megváltoztatják vagy alkalmazzák a legközelebbi technika állását abból a célból, hogy a találmány meghaladja az ismert megoldást.

II.1.4. A találmány nyilvánvalóságának kérdése

Az utolsó lépésben azt kell megválaszolni, hogy a technika állása szolgáltat-e egészében olyan tanítást, amely arra készteti (és nem késztethetné!) a szakembert, hogy - az adott műszaki feladattal szembenézve - módosítva vagy alkalmazva a legközelebbi technika állását, figyelembe véve annak tanítását olyan eredményre jusson, ami az igénypontok körébe esik, és így érje el azt, amit a feladat kitűzésével meg kívánt oldani a találmány.

A találmány nem kézenfekvő akkor, ha a szakember ugyanazt a megoldást megtalálhatta volna, hanem csak akkor, ha meg is találta volna. Az, hogy egy megoldás műszakilag lehetséges, nem jelenti azt, hogy a szakember számára műszakilag is megvalósítható módon kézenfekvő volt.

A feltalálói tevékenység megítélésének tehát sarkalatos pontja a szakember meghatározása. A nyilvánvalóság eldöntésekor ugyanis az adott szakterületen jártas szakember tudása a zsinórmérték. Az adott szakterületen jártas szakemberről feltételezik, hogy birtokolja mindazokat az ismereteket, amelyek a bejelentés napja, illetve az elsőbbség napja előtt közkinccsé váltak. Ismeri tehát a kutatási jelentésben és az érdemi vizsgálat során esetlegesen felmerülő további hivatkozott dokumentumokat is. Rendelkezik továbbá a szokásos munkához és kísérletezéshez szükséges eszközökkel és képességekkel. A feltalálói tevékenység szempontjából a szakember egy képzelt személy vagy csoport, aki vagy amely minden ismeretet birtokol, minden feltétel biztosítva van számára a feladat megoldásához, de csak átlagos képességekkel rendelkezik.

Annak eldöntésére, hogy a találmány magában foglal-e feltalálói lépést, az újdonság megítélésétől eltérően, megengedhető két vagy több dokumentum, dokumentumok egyes részeinek vagy ugyanazon dokumentum különböző részeinek vagy a technika egyéb részeinek kombinálása, de csak abban az esetben, ha az ilyen kombináció nyilvánvaló az igénypont elsőbbségi időpontjában a szakember számára.

Ugyanazon dokumentum különböző részleteinek kombinálása általában nyilvánvaló. Két vagy több irat kombinálhatósága nyilvánvalónak tekinthető, ha azonos, hasonló vagy szomszédos területről érkeztek, azaz a tartalmukból valószínűsíthető, hogy ezek kombinációit alkalmazva szakember a kitűzött feladatot meg tudja oldani. Amennyiben a dokumentumokból nyerhető információk egymással összeférhetetlenek, a dokumentumok kombinálása nem nyilvánvaló. A dokumentumok számának növekedésével fordított arányban csökken a kombinálhatóság egyértelműsége.

III. A feltalálói tevékenység megítélése szinergetikus
növényvédő szer tárgyú találmányok
európai jogesetei tükrében

III.1. A T 0068/85 számú jogeset

A szabadalmi bejelentést a vizsgálati osztály a feltalálói lépés hiánya és a nem megfelelő feltárás miatt elutasította. A bejelentés hét igénypontja közül az 1-4. és a 7. igénypont a következő volt:

1) Szinergetikus készítmény szelektív gyomirtásra azzal jellemezve, hogy hordozó- és/vagy más adalékanyagok mellett hatóanyagokként 4-(3',5'-diklórpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-propionsav-propargilésztert (Ia) vagy 4-(3',5'-diklórpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-tiopropionsavpropargilész-tert (Ib) és 3-izopropil-(IH)-benzo [2,1,3] tiadiazin-4-on-2,2-dioxidot (II) tartalmaz.

2) Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy abban a (II) komponens tömegaránya körülbelül azonos vagy nagyobb, mint az (I) komponensé.

3) Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az (I) komponens tömegaránya a (II) komponenshez 1:1 és 1:4, előnyösen 1:1 és 1:2 között van.

4) Eljárás gyomok szelektív irtására gabonában és szójában, azzal jellemezve, hogy a nevezett növényeket kikelés után az 1. igénypont szerinti készítmény hatásos mennyiségével kezelik.

7) Az 1. igénypont szerinti készítmény hatásos mennyiségének alkalmazása post-emergensen történő szelektív gyomirtásra gabonában és szójában.

A feltalálói lépés hiányát az EPC 56. cikke, míg a nem megfelelő feltárást az EPC 83. cikke értelmében tartotta a vizsgálati osztály megalapozottnak. Megállapította, hogy a találmány által megoldásra kitűzött feladat egy szinergetikusan hatásos, szelektív gyomirtó szer kifejlesztése az egy- és kétszikű gyomok irtására, különösen gabona és szójabab növényi kultúrákban. A D1 dokumentumként idézett EP-A-4414-ből ismert a két hatóanyagot tartalmazó olyan keverék, amelyben a hatóanyagok egymást kiegészítő herbicid tulajdonságokkal rendelkeznek, ahol az egyik hatóanyag azonos a jelenleg igényelt (II) képletű vegyülettel, és a másik hatóanyag strukturálisan rokon a kiegészítő hatóanyagokként igényelt (Ia), (Ib) képletű vegyületekkel. A szóban forgó esetben a feltalálói lépés olyan szinergetikus hatásra alapozott, amely csak bizonyos koncentrációknál vagy a hatóanyagok bizonyos arányú keverékénél következik be, ezért a szakember nem képes elkészíteni a szinergetikus hatású keveréket, ha az elvárt hatáshoz szükséges tömegarány-tartomány nincs meghatározva. A vizsgálati osztály úgy látta, hogy a fenti formában az 1. igénypont nem engedélyezhető, és csak 1. és 3. igénypontok szerinti jellemzőkkel bíró hatóanyag-kombinációt ítélte szabadalmazhatónak.

A bejelentő megfellebbezte az elutasító határozatot, beadványában vitatta azt az állítást, hogy a bejelentés szerinti (Ia) és (Ib) képlettel meghatározott vegyületek szerkezeti hasonlósága a D1 dokumentumban igényelt megfelelő vegyületekhez nyilvánvaló; az utóbbi valójában két szubsztituensben különbözik azoktól. Valójában a D1 dokumentum szerinti kitanítás eltérít a jelen bejelentésben igényelt megoldástól, miután az abban bemutatott tesztek eredményei alapján az igényelt keverékek többnyire inkább fitotoxikusak voltak és legkevésbé hatásosak a gyomok ellen, mint ahogy azt a használt hatóanyagok esetében elvárni lehetett volna.

Az 1. igénypont szerinti megfogalmazás, amelyik az elutasításhoz vezetett, a szinergetikus hatóanyagokra korlátozódott, úgy mint azokra a hatóanyagokra, amelyeknek az igényelt hatását ténylegesen bemutatták. A szükséges egyértelműséget biztosítják a hatóanyagokra a 2. és 3. igénypontban előnyösként megadott tömegarányok és a leírásban lévő információk. Az 1. igénypont hatókörének egyedüli szigorítása, akárhogy is, nem lehetne méltányos a bejelentők által elfogadható méltányos szabadalmi oltalom szempontjából.

A Műszaki Fellebbviteli Tanács (a továbbiakban Tanács) a legközelebbi technika állásához hozzáadott D2 dokumentumként egy, a Proc. Brit. Weed Control Conf. 1968, 1042. oldalán lévő, kétszikű gyomok irtására alkalmas herbicid hatóanyagokkal foglakozó cikket és D3 dokumentumként a herbicid hatású 4-(3',5'-dihalogénpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-(tio)propionsav-észter-származékokra, előállításukra és alkalmazásukra vonatkozó EP-A-3114 szabadalmi leírást idézi.

A Tanácshoz a fellebbező a következő módosított 1. igénypontot nyújtotta be: "Készítmény gyomok szelektív irtására, amely 3-izopropil-(IH)-benzo[2,1,3]tiadiazin-4-on-2,2-dioxid (II) és egy 4-(3',5'-diklórpridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-propionsav-észter (I) típusú vegyület keverékén alapul hordozó- és/vagy más adalékanyagokkal együtt, azzal jellemezve, hogy a készítmény (I) típusú vegyületként 4-(3',5'-diklórpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-propionsav- propargilésztert (Ia) vagy 4-(3',5'-diklórpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-tiopropionsav-propargilésztert (Ib) tartalmaz szinergetikus hatást eredményező mennyiségben.

A Tanács az elutasító határozatot hatályon kívül helyezte, és a bejelentést visszautalta a vizsgálati osztályra, azzal a meghagyással, hogy szabadalmat kell adni a Tanácshoz benyújtott új 1-5. és az eredeti 6-7. igénypontokkal.

A döntés indokolása

1. A fellebbezés kielégíti az EPC fellebbezéssel megtámadható határozatokra, fellebbezési jogosultságra és a fellebbezés alaki követelményeire vonatkozó 106-108. cikkét és a fellebbezés tartalmára vonatkozóan a Végrehajtási Szabályzat (VSZ) 64. szabályát, ezért elfogadható.

2. A módosított 1. igénypont lényegében a vitatott határozaton alapul, csak az a különbség, hogy az előző technika állását figyelembe vette a jellemző részben, és a "szinergetikus" jelzőt felcserélték "szinergetikus hatást eredményező mennyiségben"-re, amely hibátlanabb. Az utóbbi módosítással előállt egy tűrési lehetőség arra a körülményre, hogy "szinergetikus hatás csak akkor lép fel, amikor a két aktív hatóanyag olyan mennyiségekben van kombinálva, amelyek egy bizonyos határértékeken belül lehetnek" (ahogy az a leírás 2. oldal utolsó előtti bekezdésének 1-4. sorában szerepel).

3. Az 1. igénypont szerint az alkalmazás szelektív gyomirtáshoz kapcsolódik 3-izopropil-(IH)-benzo-2,1,3-tiadiazin-4-on-2,2-dioxid (II) és egy 4-(3',5'-diklórpridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-propionsav-észter (I) vegyületek keverékén alapuló készítménnyel. A független 4. és 7. igénypont az 1. igénypont szerinti készítményt használó gyomirtó eljáráshoz és alkalmazáshoz kapcsolódik.

4. A műszaki jellemző az, amiből a szakember olyan információt tud kiolvasni, amelynek követésével elérhető a kívánt eredmény. Ilyen információ lehet explicit - például "oldószerként etanol alkalmazása" vagy "a kiinduló anyag X képletű", lehet az eredményt meghatározó kifejezés, mint "zsírt oldó oldószer" vagy "reaktív hidrogénatommal rendelkező vegyület". A jelen esetre alkalmazva a jellemzés "a tömegarány 1:1 és 1:4 között van" a 3. igénypontban expliciten van megadva, és "szinergetikus hatást eredményező mennyiségben" történő megfogalmazása az 1. igénypontban funkcionális. A funkcionális jellemző általában kiválaszt egy igazolható követelményt a találmány megszerzéséhez, amellyel lehetséges rögzíteni és lefoglalni egy elfogadható és méltányos oltalmat.

5. A bejelentőnek nem egyszerű egy jellemzőt úgy meghatározni az igénypontban, ahogy azt szeretné. A Tanács úgy látja, hogy a határértékeken belül, amelyben a két herbicid hatóanyag kombinációja szinergetikus hatású, a bejelentő elég pontosan határozta meg a találmány hatókörét.

6. A jelen esetben az oltalmi igény megfogalmazása világos. Az 1. igénypont útbaigazítása szerint a (II) vegyületet az (Ia) vagy (Ib) vegyülettel "szinergetikus herbicid hatást eredményező mennyiségben" kombinálva, egy szakember - még a tudományra vonatkozó általános alapismereteivel is - más lehetséges arányok után kutatva képes kitörölni a kombinációkból a mérhetetlenül különböző arányokat, és a 2. és 3. igénypontok alapján útmutatást kaphat az előnyben részesített tömegarányokra. Mindezen felül a szakember - ha szüksége van rá - még pontosabb útbaigazításokat is kaphat a különböző tesztek (Colby-módszer) értelmezésével.

7. Az igényelt találmányra vonatkozóan minden probléma teljes egészében megoldott.

8. Egyik felhozott dokumentumban sincs feltárva az 1. igénypont szerinti találmány egésze, ezért az új, ahogy a vizsgálati osztály is elfogadta.

9. A legközelebbi technika állása (D1) alapján a Tanács az alábbiak alapján jutott arra a következtetésre, hogy az igényelt találmány magában foglalja a feltalálói lépést.

9.1 A D1 dokumentumban ismertetett (I) típusú herbicidek különböznek az (Ia) vagy (Ib) hatóanyagoktól. A dokumentumban ismertettek olyan kiegészítő herbicideket, amelyeket a (II)-vel kombináltak (3-9. oldal), de még az I. táblázatban 6. számú vegyületként szereplő 4-(5'-trifluormetilpiridil-2'-oxi)-alfa-fenoxi-propionsav-butilészter is különbözik az (Ia) és (Ib)-től, legalább az alábbi két szempont miatt.

a) Habár az (Ia) és (Ib) vegyület herbicidként már ismert a D3 dokumentumból (l. a 8. és 9. igénypontot a 42-43. oldalon), nem nyilvánították ki az (Ia) vagy (Ib) kombinációit más herbicidekkel, és biztosan nem a (II)-vel, továbbá nem mutattak be szinergetikus hatást. A D3 dokumentumból a szakember nem kap semmi sugallatot, hogy megoldhatja a feladatot, ha a speciális (II) vegyületet kombinálja a dokumentumban ismertetett herbicidekkel, főleg az (Ia) vagy (Ib)-vel.

A (II) képletű vegyület és az előző 6. számú vegyület kombinációjának hatását ugyanis részletesen vizsgálták, és a D1 dokumentum 28. oldalán lévő IV. táblázatban közölt 48 teszteredményből 6 esetben némi szinergetikus hatás, de 10 esetben kifejezetten ellentétes hatás olvasható ki, következésképpen senkinek sem volt oka arra, hogy kutassa a szinergizmusát olyan herbicid keverékeknek, mint amelyeknél a (II) kombinálását ajánlották valamelyik (I) típusú vegyülettel, és főleg nem az (Ia) vagy (Ib)-vel.

b) Hasonlóan, a D2 dokumentumból (1045. oldal 2. bekezdés) már ismert, hogy a (II) képletű vegyület ("bentazon") hatását kétszikű gyomok esetében fokozni lehet fenoxi-propionsav típusú növekedésszabályozók (regulátorok) alkalmazásával. Az igaz, hogy az (Ia) és (Ib) vegyületek is a fenoxi-propionsav-származékok csoportjába tartoznak, amint erre a bejelentők 1986. július 10-i beadványukban pontosan rámutattak, figyelemre méltó szerkezeti különbség van ezek és a D2 dokumentumban felsorolt (2-metil-4-klór-fenoxi)-propionsavak között, ezen túlmenően az is vitathatatlan, hogy az (Ia) és (Ib) nem növekedésszabályozók. Következésképpen szakember számára a D2 dokumentumból nem származhatott olyan javaslat, hogy a kitűzött feladat (II) és (Ia) vagy (Ib) vegyületek kombinálásával megoldható.

III.2. A T 0191/86 számú jogeset

A szabadalmi bejelentést a vizsgálati osztály a feltalálói lépés hiánya miatt elutasította. A határozat a legközelebbi technika állása szerinti D2 dokumentumként az 1,2,4-triazol-származékot és egy további hatóanyagot tartalmazó, fungicid készítményekre vonatkozó FR-A-2 332 707 számú szabadalmi leírást, hozzáadott D1 dokumentumként az 1-szubsztituált-1-triazolil-sztirol-származékot tartalmazó fungicid, herbicid és növekedésszabályozó készítményekre vonatkozó GB-A-2 046 260 számú szabadalmi leírást idézte.

A bejelentés hat igénypontja közül az 1. igénypont a következő volt:

"Fungicid hatású készítmény, amely egy inert hordozót és hatóanyagként (E)-1-(2, 4-diklórfenil)-4, 4-dimetil-2-(1,2,4-triazol-1-il)-1-pentén-3-olt és egy N-halogénalkiltioimid fungicidet, amely N-(triklórmetil-tio)-4-ciklohexén-1,2-dikarboximid, N-(1,1,2,2-tetraklóretiltio)-4-ciklohexén-1,2-dikarboximid vagy N-(triklórmetiltio)-ftálimid tartalmaz 1:0,1 és 1:20 közötti tömegarányban és 0,1-99 tömegszázalék közötti összes hatóanyagtartalommal."

A továbbiakban a triazolvegyület mint (A) vegyület, a három imidvegyület mint (B) vegyület szerepel.

A feltalálói lépés hiányát a vizsgálati osztály az EPC 56. cikke értelmében tartotta megalapozottnak. A határozat indokolásában az állt, hogy a széles hatástartományú fungicid készítmények már ismertek a D2 dokumentumból, amelyben a bejelentés szerintivel azonos imidvegyületet (B) egy olyan (I) általános képletű triazolszármazékkal kombináltak, amelynek a kémiai szerkezete rokon a bejelentés szerinti (A) vegyülettel.

Az (A) vegyületet tartalmazó fungicid készítményeket ismertették a D1 dokumentumban. Ez a vegyület, amely lényegesen jobb hatású az (I) általános képletű vegyületeknél, keverhető más fungicidekkel, különösen a (B) vegyületekkel, mely esetben a szinergetikus hatás elvárható.

Az (I) általános képletű vegyület (A) vegyülettel való cseréje a D2 dokumentumban ismertetett fungicid készítmények hatásának javítása céljából ezért elvárható volt.

A bejelentő az elutasító határozatot megfellebbezte, és a határozattal szembeni érveit a következőkben foglalta össze.

i) Valóban észleltek gombairtó hatást azoknál a készítményeknél, amelyeket a D2 dokumentumban az (I) általános képletű vegyület és a (B) vegyület kombinációinál ismertettek, de ezek nem utaltak szinergizmusra, ezért nem késztethették a szakembert az ilyen készítmények fejlesztésének irányába.

ii) Az (I) általános képletű vegyület nem tekinthető az (A) vegyület közeli rokonaként, bár mindkettő egy triazolvegyület, szerkezetük több szempontból is különbözik, amelyek nagyon különböző fungicid hatást eredményeztek mindazon készítményeknél, amelyekben ezeket a vegyületeket a (B) vegyülettel kombinálták.

iii) A D2 dokumentumban szereplő készítményekről leírták, hogy hatásosak olyan gombák ellen, amelyek nem szerepelnek a D1 dokumentum azon gombák listájában, amelyekkel szemben a triazolokat, közöttük az (A) vegyületet hatásosként leírták. A szakember ezért nem kaphatott ösztönzést a két kitanítás kombinálására.

iv) Még a két dokumentum kombinálása sem vezethette a szakembert az igényelt találmányhoz, miután nem volt semmiféle javaslat vagy utalás ezen speciális (A) vegyület kiválasztására a D1 dokumentumban ismertetett összes vegyület közül, vagy azon vegyületek köréből, melyeket a 6. táblázatban ismertettek. Bár a technika állása tudomással bírt Z- és E-izomer formák létezéséről, ezek fungicid aktivitása akkor még ismeretlen volt.
A fellebbező a Tanácshoz az eredeti 1-3. igénypont meghagyása mellett új 4-9. igénypontot nyújtott be, és fő kérésként - a megfellebbezett határozat hatályon kívül helyezésén túlmenően - a szabadalom megadását az eredeti 1-3. és az új 4-9. igénypontok alapján, kiegészítő kérésként az eredeti 1-6. igénypontok alapján kérte.

A Tanács a fellebbezést elutasította.

A határozat indokolása

Az EPC módosításra vonatkozó 123 (2) cikke alapján nincs formális akadálya az igénypontok változtatásának, ha a módosított szabadalmi bejelentés tárgyköre nem bővebb, mint az eredetileg benyújtott szabadalmi bejelentésé.

A bejelentő által a fellebbezési eljárásban megadásra kért 1-9. igénypontot a fenti kritériumok alapján a Tanács tételesen megvizsgálta, és azokat formálisan elfogadhatónak találta.

A legközelebbi technika állása (D2) alapján a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az igényelt találmány nem foglalja magában a feltalálói lépést.

A feltalálói tevékenység vizsgálata során megállapították, hogy a bejelentés kapcsolatba hozható egy fungicid készítménnyel, melyet a legközelebbi technika állásaként a D2 dokumentum mutat be. Ebben leírtak egy olyan hatóanyag-kombinációt tartalmazó fungicid készítményt, amelyben egy (I) általános képletű 1,2,4-triazolszármazékot kombinálnak többek között egy (III) általános képletű polihalogén-alkil-tio-származékkal.

Továbbá a dokumentumban leírták, hogy az (I) és (III) általános képletű hatóanyagok kombinációit tartalmazó készítmények fungicid aktivitása általában nagyobb annál, mint amikor a hatásosság növekedéséhez a kombinációt alkotó egyes hatóanyagok úgy járulnak hozzá, hogy azok hatásosságai csupán összegeződnek (4. oldal 21-24. sor).

Ebben a dokumentumban a bejelentés alapját képező feladat megoldására is található javaslat, nevezetesen egy erősített hatással rendelkező fungicid készítményre anélkül, hogy a készítményben lévő (III) általános képletű hatóanyag védőhatásának szélessége csökkenne.

A D2 dokumentumban a probléma megoldására a (III) általános képletű vegyületek köréből kiválasztva öt olyan konkrét vegyületet javasolnak, amelyek közül három vegyületet (a kaptánt, a kaptafolt és a folpetet) a vizsgált bejelenésben mint (B) hatóanyagként választhatókat igényeltek az (A) hatóanyag triazolszármazék kombinációs partnereként.

A vizsgálati és a fellebbezési eljárásban összegyűlt adatok alapján, amelyek egy feltűnő szinergetikus hatásra mutattak, a Tanács arra a meggyőződésre jutott, hogy az előbbi indítvány valóban megoldja a fent kitűzött műszaki feladatot.

A D2 dokumentumból ismert számos olyan kísérlet, amely arra irányult, hogy a (B) hatóanyagok széles spektrumú védőhatását megtartva az (I) általános képletű és (B) hatóanyagokat tartalmazó készítmények hatásosságát javítsák, aminek a szakembert rá kellett vezetnie arra, hogy olyan fungicidek után kutasson, amelyek legalább olyan hatásosak, mint az (I) általános képletű hatóanyagok, továbbá a (B) hatóanyagokkal kompatibilisek és a (B) komponenssel valószínűleg erősebben szinergizálnak.

E három követelmény teljesítésére a D1 dokumentumban ismertetett vegyületek alkalmasak.

A D1 dokumentum szerinti (I) általános képletű 1-szubsztituált-1-triazolil-sztirol-származékok a technika állása szerinti mezőgazdasági kemikáliákkal összehasonlítva azoknál sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkező (3. oldal 15-16. sor), jól ismert vegyületek (47. oldal 56. sor - 50. oldal 14. sor). Továbbá a dokumentumban leírták, hogy ezek a vegyületek (hatóanyagok) keverhetők más fungicidekkel, úgymint kaptánnal és kaptafollal anélkül, hogy azok hatását a keverékben lerontanák (36. oldal 3-9. sor), és a nevezett keverékekhez kapcsolódó szinergetikus hatás is elvárt (36. oldal 53. sor). Az előbbi sajátosságok tehát pontosan megfelelnek a kitűzött követelményeknek.

A műszaki feladat megoldásának fenti lehetőségei ismeretében nyilvánvaló volt egy olyan hatóanyag-kombináció kipróbálása, amely a (B) hatóanyagok kombinációs partnereként a D1 dokumentum szerinti vegyületek egyikét tartalmazza. Jóllehet az (I) általános képlet nagyszámú vegyületet fog közre, ahogyan ez kitűnik a szubsztituensek és n jelentéseiből, ennek ellenére egy empirikus megközelítés valójában nagyon kevés vegyülethez vezet. A kombinációs készítményben szokásosan alkalmazott megfelelő vegyület után kutatva a szakember a technika állásában először az olyan vegyületek után néz, amelyek különösen hatásosak, hasonlóan a 4. tesztpélda szerint megvizsgált vegyületek gombaölő hatását kiértékelő 6. táblázat szerinti tíz (az 1-3. és a 26-33.) vegyületéhez, amelyek nagyon hatásosnak bizonyultak, és közülük négy (az 1-3. és 27.) vegyület az 1. tesztpélda vizsgálati eredményei alapján a tíz gombafaj közül legalább nyolc esetében abszolút hatásosnak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy a szakembert a D1 dokumentum közvetlenül e négy hatóanyag további vizsgálatának irányába vezette, azonfelül a D1 dokumentum 36. oldal 53. sorában leírtak alapján azt is elvárhatta, hogy ha ezeket a hatóanyagokat a (B) hatóanyagokkal kombinálja, akkor ezek a hatóanyag-kombinációk egy vagy több készítménynél szinergetikus hatást eredményeznek a (B) hatóanyagok teljes hatástartományában. Tehát a leginkább alkalmas hatóanyag kiválasztása a kisszámú csoportból nem igényelt többet, mint néhány nyilvánvaló rutinkísérlet elvégzését. Végül a négy hatóanyag közül a 2. számú hatóanyag került (A) képletű triazolként a bejelentésben alkalmazásra.

Jóllehet sok esetben egy szinergizmus kiszámíthatatlan és meglepő, kivételt képez a jelenlegi bejelentés, ahol a Tanács úgy ítélte meg, hogy nem jelent feltalálói lépést az (A) képletű triazolt és a (B) hatóanyagot tartalmazó hatóanyag-kombináció kiválasztása a kombinációnál talált egészen feltűnő szinergetikus hatás ellenére, mert egy bizonyos szinergetikus hatás biztosan várható volt.

Annak eldöntése, hogy az (A) képletű vegyület és az (I) általános képletű vegyület tekinthető-e egymáshoz közeli rokon vegyületnek, az átlagos triazolok csoportjából kiindulva, valójában lényegtelen.

Mint a fönti állításokban is az (A) képletű vegyület kiválasztása alapulhatott csupán a (B) hatóanyagokkal alkotott kombinációi hatásosságán, figyelmen kívül hagyva az (I) vegyületekkel való strukturális különbségeket vagy hasonlóságokat.

III.3. A T 00636/91 számú jogeset

A szabadalmi bejelentést a vizsgálati osztály elutasította.

A döntés alapjául szolgáló négy igénypont közül az 1. igénypont a következő volt:

"Fungicid készítmény, azzal jellemezve, hogy (I) általános képletű 1,2,4-triazol-alkanolból a képletben X jelentése klóratom vagy fenilcsoport, és (A) (IIa) vagy (IIb) képletű polihalogén-alkil-tio-származékból álló hatóanyag-kombinációt tartalmaz, ahol a hatóanyagok tömegaránya 1:0,5 és 1:50 közötti."

Az alábbiakban a fenti 1. igénypont szerinti kémiai vegyületekre a következő szokásos rövidítéseket alkalmazzuk:

1. triadimenol azon (I) általános képletű vegyület, ahol X = Cl;

2. bitertanol azon (I) általános képletű vegyület, ahol X = fenil;

3. diklofluanid (IIa) képletű vegyület,

4. kaptán (IIb) képletű vegyület.

A vizsgálati osztály azzal az indokolással utasította el a bejelentést, hogy az igénypontok tárgya, amennyiben az a triadimenollal való hatóanyag-kombinációra vonatkozik, az alábbi ellentartott dokumentumok alapján az EPC 56. cikk szerint nem alapul feltalálói tevékenységen:

1. (D1) FR-A-2 332 707

2. (D2) US-A-3 912 752

3. (D3) US-A-3 952 002

A vizsgálati osztály döntésében a D1 ellentartott dokumentumra mint a legközelebbi technika állására hivatkozik.

A D1 dokumentumban 1,2,4-triazolil-származékot és többek között egy polihalogén-alkil-tio-származékot [pl. egy (IIa) vagy egy (IIb) képletű vegyületet] tartalmazó szinergetikus fungicid keverékeket hoznak nyilvánosságra. Az 1,2,4-triazolil-származékok általános képlete felöleli a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket is.

A vizsgálati osztály kifejtette, hogy a D1 dokumentum kiviteli példáiban fungicid hatású, triadimefont és diklofluanidot (IIa) vagy kaptánt (IIb) tartalmazó specifikus, szinergetikus hatóanyag-kombinációt írnak le. A triadimefon csak abban tér el a találmány szerinti triadimenoltól, hogy a ketocsoportot alkoholcsoport helyettesíti. Mivel a nevezett D1 dokumentumban mind az 1,2,4-triazolil-keton-származékokat, mind az 1,2,4-triazolil-alkanol-származékokat előnyösnek tartják, szakember számára kézenfekvő a D1 dokumentumban leírt keverékek optimalizálása során az ott nevezett hatóanyagok közül azoknak a kiválasztása, amelyektől a legjobb hatás várható.

A vizsgálati eljárás során a bejelentő összehasonlító vizsgálatot nyújtott be, amely a találmány szerinti keverékek, különösen a triadimenol és diklofluanid (IIa) vagy kaptán (IIb) keverék jobb fungicid hatását mutatja a korábban ismertté vált hasonló hatóanyag-kombinációkhoz képest.

A vizsgálati osztály azonban - a T 191/86 döntésre (l. a III.2. jogesetet) hivatkozva - úgy döntött, hogy a megnövekedett szinergetikus hatás nem támasztja alá a találmány tárgyára a feltalálói tevékenységet, mert ez nem meglepő a szakember számára. Valójában a D2 és D3 dokumentum összehasonlító vizsgálatából világos, hogy a triadimenol fungicid hatás szempontjából jobb, mint a triadimefon. Ezen többlethatás alapján a szakember azt várta, amit a D1 dokumentum már felvetett, hogy szinergetikus keverékekben előnyben kell részesíteni az 1,2,4-triazolil-keton- és az 1,2,4-triazolil-alkanol-származékokat, és hogy a találmány szerinti triadimenolt tartalmazó kombinációk hatása a legközelebb álló D1 dokumentum szerinti triadimefon-tartalmú kombinációknál nagyobb lesz.

A vizsgálati osztály a bitertanolnak a diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) képzett keverékének szabadalmazhatóságára igent mondott azzal az indokolással, hogy a bitertanolra korábban nem vált ismertté előny a nevezett D1 dokumentum megfelelő ketovegyületeihez képest.

A bejelentő a határozatot megfellebbezte és a bitertanolnak diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) képzett kombinációjára vonatkozó korlátozott 1. igénypontot, valamint ezzel összhangba hozott leírást nyújtott be. Benyújtott továbbá összehasonlító vizsgálatokat és összehasonlító táblázatokat is.

A bejelentő által felhozott indokokat az alábbiakban foglaljuk össze:

a) Oltalmi igénye egy tipikus kiválasztási találmányra vonatkozik, mivel szakember számára nagyszámú elméleti lépésre van szükség ahhoz, hogy a D1 dokumentumban megadott nagyszámú keverékpartner közül megkeresse a fungicid hatással rendelkező új, szinergetikus hatóanyag-kombinációkat (lásd T 296/87 O. J. 1990, 195).

b) Néhány optimalizálási kísérlet önmagában nem lenne erre elegendő.

c) Még ha a D1 dokumentumban nyilvánosságra került valamennyi keverék közül akár egyetlen esetében is várható lenne a szinergetikus hatás, akkor sem lehet előre látni a találmány szerinti kombinációknak a benyújtott kísérleti adatokkal alátámasztott, kiugró aktivitásnövekedését, és ennek a növekménynek a nagyságát a szerkezetileg legközelebb álló kombinációkhoz képest. A szakember nem tudna egy szinergetikus hatású, még kevésbé egy, az additív hatást jóval meghaladó szinergetikus hatású fungicid keveréket megjósolni.

d) Bár a D1-D3 dokumentumok adatait semmiképp sem vonjuk kétségbe, a vizsgálati osztály nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a fungicid tulajdonságok szempontjából a triadimenol jobb hatású, mint a triadimefon. Először is sem a D2 sem a D3 dokumentum szerinti példákban nem hasonlítják össze közvetlenül a triadimefont a triadimenollal. Másodszor - ahogy az a szóbeli tárgyalás során beterjesztett összefoglaló táblázatokból látható - a triadimenol néha jobb, néha rosz- szabb, néha pedig a triadimefonnal azonos hatást mutat.

e) Azok a kritériumok, amelyek a T 191/86 sz. döntésben az elutasításhoz vezettek, jelen esetben nem relevánsak. Az igényelt tárgyat inkább a T 296/87 sz. döntés által meghatározott mértéket figyelembe véve feltalálói tevékenységen alapulónak kellene tekinteni.

A bejelentő a vizsgálati osztály elutasító határozatának hatályon kívül helyezését és az eredeti 1-4. igénypontok alapján vagy a Tanácshoz benyújtott új 1. és az eredeti 2-4. igénypontok alapján kérte a szabadalom engedélyezését.

A Tanács a megtámadott döntést hatályon kívül helyezte, és a bejelentést visszautalta a vizsgálati osztályra azzal a meghagyással, hogy szabadalmat kell adni a Tanácshoz benyújtott 1. igénypont és leírás, valamint az eredeti 2-4. igénypontok alapján.

Indokolás

1. A Tanács az igénypontoknak sem a fő kérelem, sem a segédkérelem szerinti megfogalmazásával szemben formális szempontok miatt nem emelt kifogást [EPC 123(2) cikk]. Mindkét esetben az eredetileg nyilvánosságra hozott, kifejezetten előnyös hatóanyag-kombinációkról (lásd eredeti leírás 3-4. oldal) van szó.

2. A megtámadott döntésben az 1-4. igénypont tárgyát újnak ismerték el. A Tanács nem lát semmi okot arra, hogy a fő vagy a segédkérelemre vonatkozó hivatali vizsgálatot kezdeményezzen [EPC 114(1) cikk].

3. Főigény: tisztázni kell azt a kérdést, hogy az igénypontok tárgya az EPC 56. cikk szerint feltalálói tevékenységen alapul-e?

3.1. Mint azt a vizsgálati osztály már feltételezte és a panaszos elismerte, a D1 dokumentum a legközelebbi technika állása. A D1 dokumentumban olyan fungicid hatású, szinergetikus hatóanyag-kombinációk kerültek nyilvánosságra, amelyek (A) általános képletű 1,2,4-triazolil-származékot, a képletben R1 fenilcsoport, amely előnyösen F, Cl, -NO₂, -CF₃, -CH₃, -OCH₃ vagy fenilcsoporttal lehet szubsztituálva; R2 hidrogénatom; R3 egyenes vagy elágazó szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoport, fenil- vagy 4-klór-fenil-csoport és Y -CO- vagy -CH(OH)-csoport, előnyösen (lásd 2. oldal 12-18. sor és 5. oldal 4-12. sor) és többek között polihalogén-alkil-tio-származékot (pl. diklofluanidot, kaptánt, lásd 3. oldal 7-19. sor és 6. oldal 14-19. sor) tartalmaznak.
Az 1,2,4-triazolil-származék és a másik osztályból származó hatóanyag tömegaránya 1:0,1-500, előnyösen 1:0,2-200 (10. oldal 4-9. sor).
A D1 dokumentumban ismertetett hatóanyag-kombináció fungicid hatása lényegesen nagyobb, mint az egyes komponensek hatása, és mint az egyes komponensek hatásának összege (lásd 4. oldal 21-24. sor). A D1 dokumentum kiviteli példáiban többek között leírták a triadimefont [(A) képletű vegyületet, ahol R1 klór-, R2 hidrogénatom, R3 terc-butilcsoport és Y karbonilcsoport] és diklofuanidot vagy kaptánt tartalmazó hatóanyag-kombinációkat.
Ezek tényleges szinergetikus hatását az A és B táblázat adatai mutatják.

3.2. A jelen szabadalmi bejelentés alapját a D1 dokumentum szempontjából az a műszaki feladat képezi, hogy nagyobb fungicid hatású hatóanyag-kombinációkat bocsásson rendelkezésre. A feladat megoldására az 1. igénypontban (I) általános képletű és (IIa) vagy (IIb) képletű hatóanyagot tartalmazó kombinációkat ajánlják.
Bár a szóban forgó leírásban nem adtak meg vizsgálati eredményeket, a panaszos az eljárás során összehasonlító vizsgálatokkal meggyőzően bebizonyította, hogy az igényelt hatóanyag-kombinációk az alapul szolgáló feladatot ténylegesen megoldották, mert jelentős többlethatást igazolt a D1 dokumentum szerinti szerkezetileg legközelebb álló kombinációkhoz képest.

3.3. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a szakember a D1 dokumentum szempontjából jobb hatóanyag-kombinációk keresése során egy nagyon széles körből való kiválasztást, illetve feltalálói lépést jelentő kiválasztást végzett-e annak érdekében, hogy az 1. igénypont szerinti fungicid készítményt eredményezzen. A D1 dokumentum kijelöli a szakember munkájának keretét. Az abban megadott lehetséges hatóanyag-kombinációk nagy számából nem enged meg előítéletet a keverék komponenseinek bizonyos kombinációival szemben, még kevésbé engedi meg a keverék előnyös partnereinek kombinációitól való eltérést.
Igyekezvén az alapul szolgáló feladatot megoldani, a szakember a D1 dokumentumból kiindulva elsősorban megkísérelné a példákban leírt hatóanyag-kombinációkat megjavítani. Ez mindenekelőtt az A és B példákban megadott kombinációkban a triadimefon bázisú, különösen diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) képzett kombinációkra vonatkozik.
Mivel a D1 dokumentum szerint (lásd 5. oldal 11-12. sor) az (A) általános képletben Y előnyös CO és CH(OH) jelentéseit egyenértékűnek kell tekinteni, a szakembernek - figyelembe véve a nevezett példákat - , a triazolil-karbinol- [Y=CH(OH)] vagy a triazolil-keton- [Y=CO] bázisú fungicid keverékeket ekvivalensnek és minden esetre ugyancsak előnyösnek kell tekinteni.
Jobb keverékek keresésekor a szakember természetesen nem hagyhatja figyelmen kívül a D1 dokumentumban megnevezett hatóanyagok jobb vagy rosszabb fungicid hatásáról szóló eredményeket.
Mivel a D2 és D3 dokumentumban nyilvánosságra jutott a triazolil-ketonok, illetve triazolil-karbinolok fungicid hatása, a szakembernek minden további nélkül ezt figyelembe kell vennie. Bár a D2 és D3 dokumentumban közölt példák egyikében sem hasonlítják össze közvetlenül a triadimefont és a triadimenolt, a szakember világosan felismerheti az azonos referencia-hatóanyaggal (1-tritil-1,2,4-triazol) végzett összehasonlító vizsgálat alapján, hogy fungicid hatás szempontjából a triadimenol felülmúlja a triadimefont. A legtöbb kísérletben a triadimenol összehasonlítható vagy kisebb koncentrációkban jobb hatást mutat [lásd D2 dokumentumban az (1-4) táblázat és a D3 dokumentumban a 2., 4. és 7. táblázat]. Abban az esetben, amikor a triadimenol ugyanolyan jól hat, mint a triadimefon, a triadimenol lényegesen kisebb koncentrációban hatékony (lásd D2 dokumentumban az 5. táblázat és D3 dokumentumban a 3. táblázat).
Emiatt a Tanács, összhangban a vizsgálati osztály döntésével, azon a nézeten van, hogy a szakember a D1 dokumentumból kiindulva kézenfekvő módon triadimenolt és diklofluanidot (IIa) vagy kaptánt (IIb) tartalmazó fungicid szerhez jutna, mert a D2 és D3 dokumentum teszteredményei alapján erre a kombinációra jobb fungicid hatást várhatott, szemben a legközelebb álló, triadimefont tartalmazó kombinációjával.
Ehhez nem volt szükség sok elméleti lépésre, mivel, mint fent kifejtettük, a szakember a kitűzött feladat megoldásakor elsősorban a D1 dokumentum szerinti keverékek előnyös komponenseiből és azok kombinációiból indul ki. Emellett nem az optimalizálási kísérletek száma mérvadó, hanem a kísérletek minősége. Egyrészt szakember számára jelen esetben a D1 dokumentumban rendelkezésre álló információk alapján minden további nélkül lehetséges volt, hogy egy szűkebb tartományt válasszon ki, másrészt a szakember a D2 és D3 dokumentumok kitanításából világos javaslatot kapott, hogy a triadimenolt kipróbálja (lásd T 2/83, O. J. 1984, 265, 7. pont).

3.4. Ezen körülmények között fölösleges az a kérdés, hogy vajon a szakember szinergetikus, sőt az additív hatást jóval meghaladó szinergetikus hatást előre láthatta-e vagy sem, mert a szakember a D1 dokumentum olvasásakor, figyelemmel a D2 és D3 dokumentumra, minden további nélkül azt várhatta, hogy a triadimenolnak diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) készített kombinációi nagyobb aktivitást mutatnak, mint a D1 dokumentum szerinti, szerkezetileg legközelebb álló kombinációi.

3.5. A bejelentő a szóbeli tárgyalás során kifejtette, hogy legalább egy esetben, éspedig a triadimefonnak a D1 dokumentum B táblázatában megadott hatását összehasonlítva a triadimenolnak a D3 dokumentum 7. táblázatában megadott hatásával azt mutatja, hogy a triadimenol rosszabb hatású, mint a triadimefon. Véleményünk szerint ez azt bizonyítja, hogy az D1-D3 dokumentumban szereplő adatokból nem a vizsgálati osztály által levont következtetésre kellene jutni, miszerint a triadimenol fungicid hatása felülmúlja a triadimefon hatását.
Ehhez kapcsolódva meg kell jegyezni, hogy a D1 dokumentum adatai (17% fertőzöttség 0,00062% triadimefon koncentrációnál a Fusicladium teszten) részben ellentmondásban vannak a D2 dokumentum adataival (26% fertőzöttség 0,00156% koncentrációjú triadimefon ugyanabban a vizsgálatban - lásd 3. táblázat).
Bizonyára a szakember ösztönzése arra, mint azt már a fentiekben kifejtettük, hogy fungicid keverékekben triadimefon helyett triadimenolt használjon a D2 és D3 dokumentumban megadott adatok összehasonlításából, nem pedig az D1 és D3 dokumentum adatainak összehasonlításából ered. A D2 és D3 dokumentumban a triadimefon, illetve triadimenol fungicid hatékonyságát ugyanazon referencia-hatóanyag hatékonyságával hasonlítják össze a különböző kísérletekben. Emiatt csak az ezekben lévő adatok relevánsak szakember számára. Ebből a triadimefonhoz képest a triadimenon fungicid többlethatása világosan felismerhető.

3.6. Következésképpen a Tanács azon a nézeten van, hogy a szakember a D1 dokumentumból kiindulva, éppen a D2 és D3 dokumentum adataira való tekintettel, kézenfekvő módon az 1. igénypont szerinti triadimenol bázisú fungicid szer kidolgozását célozhatta meg.

3.7. Azok a kritériumok, amelyek a T 191/86 döntésben a visszautasításhoz vezettek, mutatis mutandis a jelen esetben is relevánsak. A panaszos által idézett T 269/87 sz. döntés a jelen esetben annyiban releváns, amennyiben abban döntenek, hogy a hatás- és az aktivitásnövekedés számszerű nagysága nem alapozhat meg feltalálói tevékenységet, ha ahhoz a szakembernek, a feladat megoldását, azaz nagyobb aktivitás elérését várva, számára kézenfekvő szokásos kísérleteket kell elvégezni.

3.8. Ezen okokból a főigényre nem ismerhető el a feltalálói tevékenység (EPC 56. cikk).

4. Segédigény: Mint azt kifejtettük, a vizsgálati osztály döntésében elismerte a bitertanolnak diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) készített keverékének szabadalmazhatóságát.

A Tanács nem lát semmi okot arra, hogy a vizsgálati osztály által levont következtetést megkérdőjelezze.

III.4. A T 0393/01 számú jogeset

A tények és beadványok áttekintése

Az európai szabadalmat a következő 1. igényponttal engedélyezte az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH):

"Készítmény, amely (a) hexahidro-1,3,5-trisz(2-hidroxietil)-s-triazint és (b) egy jódpropargil-vegyületet tartalmaz, a készítményben (a) és (b) a mikroorganizmusok növekedésének gátlásához szinergetikus hatású mennyiségben van."

A megadott szabadalommal szemben két vállalat nyújtott be felszólalást.

A felszólalók a szabadalmat az EPC 100(a) cikk alapján az újdonság és a feltalálói tevékenység hiányára, az EPC 100(b) cikk alapján pedig a találmány elégtelen feltártságára hivatkozva kifogásolták.

A felszólalók az eljárás folyamán többek között a következő dokumentumokat mutatták be, melyek a jelen határozat esetében is relevánsak:

1. (D1) Developments in Industrial Biology, 1979, 37-39. oldal

2. (D6) EP-A-327220

3. (D9) US-A-4954109

A Felszólalási Osztály helybenhagyta az európai szabadalmat egy olyan módosított formában, amelyet határozatának indokolásában az EPC fellebbezéssel megtámadható határozatokra vonatkozó 106 (3) cikkére hivatkozva ki is hangsúlyozott.

A Felszólalási Osztály a felszólalók azon észrevételét, hogy a 12 társult állam által elfogadott javított 11 igénypont különbözik a Spanyolországban elfogadott 11 igényponttól és az ehhez kapcsolódó leírástól, összevetve az alperes 2000. október 23-án benyújtott levelével úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt eltérés az EPC alapján megengedett.

Az eljárás folyamán a szerződő államok szerinti 1. termékigénypontot, amely különbözött a Spanyolországban elfogadott termékigényponttól, mindkét esetben jódpropargil-karbonátra, mint jódpropargil (b) vegyületre korlátozták.

Az EPC 100(b) és 83. cikke alapján a találmány kellő feltártságának hiányára vonatkozó észrevételt a Felszólalási Osztály nem találta megalapozottnak.

Az újdonságot illetően az EPC 54. cikk alapján a felszólalók nem emeltek kifogást tekintettel az eljárás folyamán az előzőek szerint korlátozott igénypontokra, és a Felszólalási Osztály nem látott okot az ettől eltérő megítélésre.

Ami a feltalálói lépést illeti, a Felszólalási Osztály a legközelebbi technika állásának a D1 dokumentumot tekintette, az ebben található kitanítás szerint a 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanol és a 3-jód-2-propinilbutil-karbamát kombinációk hatásos mikrobicid szerek. Ezen legközelebbi technika állása alapján a Felszólalási Osztály úgy határozta meg a megoldásra váró műszaki feladatot, mint egy olyan antimikrobiális kombináció létrehozása, amelyben a nagyon költséges 3-jód-2-propinilbutil-karbamát (a továbbiakban IPBC) mennyiségét csökkenteni lehet anélkül, hogy mikrobaellenes aktivitása csökkenne.

A Felszólalási Osztály véleménye szerint a feladat azon megoldása, hogy megnevezték a 3-jód-propargil-karbamátot (a továbbiakban IPC-t) és a hexahidro-1,3,5-trisz(2-hidroxietil)-triazint (a továbbiakban triazin-t) tartalmazó kombinációt, feltalálói lépésen alapult, mert a hozzáférhető technika állásában nem volt semmi olyan dolog, amely a szakembert egyenesen továbbvezetette volna e sajátos kombinációhoz azáltal vezérelve, hogy a számos mikrobicid hatóanyag alacsonyabb koncentrációit alkalmazva végül szükségszerűen eléri a kívánt mikrobaellenes hatást.

Az egyik felszólaló a fenti határozat ellen fellebbezést nyújtott be, majd a másik felszólaló a szóbeli tárgyaláson beavatkozóként vett részt.

A Tanács előtti szóbeli meghallgatáson a beavatkozó előterjesztette, hogy csak annyi a különbség a D1 dokumentum szerinti legközelebbi technika állásától, hogy az abban lévő IPBC helyett cserélt az IPC-vel a "triazin"-nal alkotott biocid kombinációban.

Ezen nézőpontból kiindulva a helycsere nyilvánvalóságára a D9 dokumentum világít rá, amely kitanítást ad arra vonatkozólag, hogy az IPC hatásosabb biocid hatóanyag, mint az IPBC.

Ami a szinergetikus hatást illeti, vita tárgyát képezte az, hogy a legközelebbi technika állása szerinti kombináció valóban egy szinergetikus hatású kombináció volt-e, és a szakember rájöhetett-e minden esetben csak rutinkísérletekkel, hogy a szabadalom szerinti biocid kombinációhoz szinergetikus hatás kapcsolódik.

A szabadalmas nem nyújtott be beadványt. A szóbeli tárgyalás alatt túlnyomórészt egyetértett a Felszólalási Osztály érveléseivel és konklúzióival. Azt hangsúlyozta, hogy az igényelt biocid kombináció magában foglal egy feltalálói lépést, mert jelen van egy olyan szinergetikus hatás, amely nem volt megjósolható az elérhető korábbi technika állása alapján.

A fellebbező a fellebbezés alatt lévő korábbi határozat hatályon kívül helyezését és a szabadalom megvonását, a szabadalmas a fellebbezés elutasítását kérte.

A Tanács a megfellebbezett határozatot hatályon kívül helyezte, és a szabadalmat megvonta az alábbi indokolással.

A határozat indokolása

A szabadalom egy olyan antimikrobiális készítményre vonatkozik, amely (a) hexahidro-1,3,5-trisz(2-hidroxietil)-s-triazint ( "triazin"-t) és (b) jódpropargil-karbamátot (IPC) tartalmaz szinergetikusan hatásos mennyiségben.

A D1 dokumentum három különböző biocid hatású készítmény összehasonlító elemzésére vonatkozik, amelyek közül az egyik 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanolt és a 3-jód-2-propinilbutil-karbamátot, a másik egy ón-amino-komplex vegyületet, és az utolsó 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanolt és higany-acetátot tartalmazó készítmény (9. és 10. táblázat). Ez a tudományos cikk, amely a higanykészítmények alkalmazásához kapcsolódó konkrét problémákkal foglalkozott, azt a következtetést vonta le, hogy a 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanolt és a 3-jód-2-propinibutil-karbamátot tartalmazó kombináció 0,05 tömegszázalék (500 ppm) koncentrációnál a leghatásosabb mikrobaellenes szernek bizonyult. (37. oldal 18-20. és 40-43. sor).

A felszólalási és a fellebbezési eljárások alatt a fellebbező elmagyarázta, hogy a biocid hatású 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanol egy lényeges monomer, amelynek készre kondenzált, termodinamikailag leginkább stabil alakja a trimer-formájú "triazin-" vegyület, nevezetesen a hexahidro-1,3,5-trisz(2-hidroxietil)-s-triazin ("triazin").

Emiatt a szakember számára teljesen világos volt, hogy a D1 dokumentum szerint használt "triazin-"vegyület ugyanazon vegyületnek nevezhető, mint amelyet a szabadalmas alkalmasnak talált.

Ezeket a magyarázatokat a Felszólalási Osztály elfogadta, és ezek az alperest igazolták a felszólalási és fellebbezési eljárásokban egyaránt.

Minthogy ezekből a magyarázatokból kitűnik, hogy kémiailag jól megalapozottak, a Tanács nem látott okot a különbözőségre. A Tanács egyetértett az érdekelt felekkel abban, hogy ezen D1 dokumentum, amelyik valóban feltár "triazin"-t tartalmazó biocid hatású készítményeket, és amelyben az IPBC a "triazin" és a vitatott szabadalom szerinti IPC helyett van, mutatja be a legközelebbi technika állását.

Következésképpen a megoldandó feladat, amint az ellentartott D1 dokumentum alapján látható, egy annál hatékonyabb biocid készítmény kifejlesztésének biztosítása.

Ezt a feladatot oldották meg az 1. igénypont szerinti találmányban a szubsztituált jódpropargil-vegyület (IPBC) és a nem szubsztituált jódpropargil-vegyület (IPC) cseréjével, a bemutatott hatástani példák szerint eredményesen. Amíg a D1 dokumentum szerinti kombináció mindkét hatóanyaga 500-500 ppm koncentrációban volt hatásos, addig a jelenleg vizsgált kombináció már 25 ppm IPC és 250 ppm "triazin" hatóanyag-koncentrációknál szinergetikus mikrobicid hatást mutatott.

Ezek után a megválaszolandó kérdés az maradt, hogy a bemutatott megoldás, úgymint az IPBC és az IPC helycseréje, a legközelebbi technika állása ismeretében nyilvánvaló volt-e a szakember számára, és a helycsere eredményeként várhatta-e a kombináció szinergetikus hatását.

Ami az első szempontot illeti, a D9 dokumentum pontosan rámutat arra, hogy az IPC sokkal hatásosabb biocid, mint az IPBC (II. táblázat 2. összehasonlító példa).

Ami a második szempontot, az elvárt hatást illeti, a Tanács figyelembe vette, hogy a D1 dokumentumban hallgatnak bármiféle szinergetikus hatásról. Ebben a dokumentumban főként a higanykészítmények mint a biocidek kapcsán más hatásos megoldások lehetőségét vizsgálták.

A D6 dokumentumban azonban utalás van arra, hogy a jódproargil-származékok és a formaldehid donorok, úgymint a "triazin" is, amelyet formaldehid donorként a szabadalomban leírtak (3. oldal 1-2. sor), szinergetikus hatású kombinációt eredményeznek (3. oldal 3-8. sor).

A fentiek alapján a Tanács arra a meggyőződésre jutott, hogy a szakember szembe találta magát a D1 dokumentumban ismertetett biocid keverékek hatásossága fejlesztésének feladatával, a biocid hatású IPBC és az ennél sokkal nagyobb aktivitású IPC helycseréjére vonatkozó esetekre, csak követnie kellett a D9 dokumentum kitanítását, és eljutott a szabadalom szerint alkalmazandó mennyiséghez is csupán a D6 dokumentum kitanítása szerinti mértékek egyszerű optimalizálásával.

A fő vita abból származott a szabadalmassal, hogy a kitanítás a D6 dokumentumban túl általános, és általában a tesztelést megelőzően nem lehet előre látni, vajon a szinergetikus hatás bekövetkezik-e a két speciális kémiai szerkezetnél, úgyhogy a feltalálói lépés nem lehetett ismert az igényelt találmány esetében.

A Tanács nem fogadta el a szabadalmas azon érvelését, hogy egy szinergetikus hatáson alapuló feltalálói lépés sok esetben nem ismerhető fel éppen azért, mert előre nem látható.

A Tanács meg volt győződve arról, hogy mielőtt egy biocidet széles skálán használnának, a szakembernek el kell végeznie a rutinkísérleteket a hatóanyagok mennyiségének közgazdasági és környezetvédelmi okok miatt is szükséges optimalizálása céljából, úgyhogy feltalálói lépés nélkül is elkerülhetetlenül eljut a vitatott szabadalomban kinyilvánított mennyiséghez.

Továbbá a Tanácsok által elfogadott fellebbezési jogesetekből kitűnik (lásd T 296/87, O. J. 1990, 195), hogy egy erősített hatásra nem lehet hivatkozni a feltalálói lépés evidenciájaként, ha ezek nyilvánvalóak a kézenfekvő tesztekből. Ezek után a jelen esetben a "triazin" és az IPC kombinációjának tesztjei is a mellékelt példa szerinti kitekintéssel nyilvánvalóak, következésképp egy ilyen kombinációra bemutatott szinergetikus hatás nem vehető figyelembe a feltalálói lépés bizonyítékaként.

Mindazonáltal a Tanács azt a következtetést vonta le, hogy - még a D6 dokumentum szerinti kitanítás nélkül is - a szinergetikus hatás nem értelmezhető feltalálói lépésként, miután a legközelebbi technika állása az igényelt kombináció irányába mutat.

IV. A jogesetek összefoglalása

A T 0068/85 jogesetben a Tanács megállapította a feltalálói lépést, mert a legközelebbi technika állásaként elfogadott D1 dokumentumban a (II) képletű tiadiazint és az (I) képletű fenoxi-propionsav-származékot tartalmazó hatóanyag-kombinációk teszteredményei nem utaltak szinergizmusra, sőt ezek a keverékek leginkább fitotoxikusak voltak, és sok esetben a szinergizmus elenkezőjét, vagyis a hatóanyagok antagonizmusát valószínűsítették. Továbbá a D3 dokumentumban nincs kitanítás arról, hogy a fenoxi-propionsav-származék herbicidek más herbicidekkel kombinálhatók, a D2 dokumentumban pedig a a bejelentés szerinti vegyületektől szerkezetileg jelentősen különböző fenoxi-propionsav-származékokat nem herbicidként, hanem mint regulátorokat javasolják a (II) képletű "bentazon" herbicid hatásának fokozására, következésképpen a szakember semmiféle iránymutatást vagy javaslatot nem kapott, hogy meg tudja oldani a kitűzött feladatot a (II) és az (Ia) vagy (Ib) vegyületek kombinálásával.

A feltalálói lépés kérdésén túlmenően a Tanács még egy olyan alapvető döntést is hozott, amely az EPC esetjogára nagy hatással volt azáltal, hogy a készítmény igénypontban a hatóanyagok arányának feltüntetése helyett alkalmazhatónak ítélte meg az olyan igénypontot, amelyben a készítmény a két hatóanyagot "olyan mennyiségben tartalmazza, amely szinergetikus hatást eredményez" azzal az indokolással, hogy a vizsgált esetben a számszerű arányok igényponti feltüntetése a találmány jogtalan korlátozását jelentené, mivel a szinergista gyomirtó készítményben az alkalmazandó, szinergista hatást létrehozó arányok függenek a védeni kívánt növény és az irtani kívánt gyom fajtájától. Az olyan kísérletek elvégzése, amelyek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy egy adott megoldás az oltalmi körbe tartozik-e, nem jelentenek méltánytalanul nagy terhet a szakember számára.

A T 0191/86 jogesetben a Tanács, a vizsgálati osztály megítélésével összhangban, megállapította, hogy a szinergetikus fungicid készítményre vonatkozó találmány nem foglal magában feltalálói lépést, mert a legközelebbi technika állásaként elismert D2 dokumentum szerinti fungicid hatóanyag-kombinácó (I) általános képletű triazolszármazék mellett olyan (III) általános képletű N-halogénalkil-tioimid-származékot tartalmaz, amelyek közül az előnyösként megjelölt öt vegyület magába foglalja azt a három vegyületet, amelyeket az igényelt bejelentésben (B) hatóanyagként választható vegyületeknek megneveztek. A dokumentumban azt is leírták, hogy az (I) és (III) hatóanyagok kombinációit tartalmazó készítmények fungicid aktivitása nagyobb, mint ha a hatóanyagok hatásossága csupán összegeződne.

A D1 dokumentumban az (I) általános képletű triazolszármazékokról leírták, hogy jól ismert fungicidek, és más fungicidekkel, így a bejelentésben (B) fungicidként igényelt három vegyület közül kettővel kombinálhatók anélkül, hogy azok hatását lerontanák, ráadásul ezeknél a kombinációknál a szinergetikus hatás is elvárt. A dokumentumban tesztelték a leggyakrabban használt (I) általános képletbe sorolható vegyületeket, végül négy kiemelkedő fungicid hatású vegyületet találtak, amelyek közül az egyik került kíválasztásra a bejelentésben, mint (A) képletű triazolszármazék a (B) vegyület szinergens kombinációs partnereként. Tehát a két dokumentum alapján a szakember szinte "egyirányú utcába kerülve", a szinergetikus hatás elérésének biztos tudatában, csupán a dokumentumok útmutatásait követve, feltalálói lépés nélkül eljutott a bejelentés szerinti szinergetikus hatású fungicid hatónyag-kombinációhoz.

A T 0636/91 jogesetben, ahol a bejelentők olyan szinergetikus hatású fungicid készítményre kértek oltalmat, amely (I) általános képletű 1,2,4-triazol-alkanolként triadimenolt (X= Cl esetében) vagy bitertanolt (X= fenilcsoport esetében) és (A) polihalogénalkil-tio-származékként (IIa) képletű diklofluanidot vagy (IIb) képletű kaptánt tartalmaz, a Tanács úgy ítélte meg, hogy a triadimenol és a diklofluanid (IIa) vagy kaptán (IIb) hatóanyagok kombinációja nem tartalmaz feltalálói lépést, mert a legközelebbi technika állásaként elfogadott D1 dokumentum kiviteli példáiban a triadimenont és a diklofluanidot (IIa) vagy kaptánt (IIb) tartalmazó szinergetikus hatású fungicid hatóanyag-kombinációt ismertetnek, és a triadimenon csak annyiban tér el a triadimenoltól, hogy a ketocsoportot alkoholcsoport helyettesíti. Továbbá a D2 és D3 dokumentumok teszteredményei azt mutatják, hogy a triadimenol összehasonlítható vagy kisebb koncentrációban jobb hatást mutat a triadimenonnál, ezért a szakember a D1 dokumentumból kiindulva kézenfekvő módon a triadimenol és a diklofluanid vagy kaptán fungicid hatóanyagok kombinációjához jut, mert a D2 és D3 dokumentumok teszteredményei alapján erre a kombinációra jobb eredményt várhatott.

A vizsgálati osztály megállapításával összhangban a Tanács is igent mondott a bitertanolnak a diklofluaniddal (IIa) vagy kaptánnal (IIb) alkotott kombinációjának szabadalmazhatóságára, azzal az indokolással, hogy a bitertanolra vonatkozóan korábban nem vált ismertté előny a D1 dokumentumban ismertetett megfelelő ketovegyületekhez képest.

A T 0393/01 jogesetben két ellenérdekű fél a megadott szabadalmat, amely (a) hexahidro-1,3,5-trisz(2-hidroxietil)-s-triazint (a továbbiakban "triazin"-t) és (b) jódpropargil-karbamátot (a továbbiakban IPC-t) szinergetikusan hatásos mennyiségben tartalmazó mikrobicid készítményre vonatkozott, a feltalálói lépés hiánya miatt kifogásolta, hivatkozva a legközelebbi technika állásaként elfogadott D1 dokumentumban ismertetett 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanol és 3-jód-2-propinilbutil-karbamát (a továbbiakban IPBC) kombinációját tartalmazó hatásos mikrobicid szerekre és a további dokumentumok kitanításaira. A Felszólalási Osztály úgy ítélte meg, hogy a találmány feltalálói lépésen alapult, mert a hozzáférhető technika állásában nem volt semmi olyan dolog, amely a szakembert egyenesen továbbvezetette volna e sajátos összetételű és hatású kombinációhoz.

Az ellenérdekű felek a határozatot megfellebbezték, és a fellebbezési tárgyaláson az egyik ellenfél kifejtette, hogy a D1 dokumentumban ismertetett biocid hatású 2-[(hidroxi-metil)-amino]-etanol az a monomer, amelynek termodinamikailag leginkább stabil, készre kondenzált trimer alakja a bejelentés szerinti "triazin" vegyület, ezért ugyanazon vegyületnek nevezhető, mint amelyet a szabadalmas alkalmasnak talált, és csak annyi a különbség a D1 dokumentum szerinti legközelebbi technika állásától, hogy az abban lévő IPBC helyett cserélt az IPC-vel a "triazin"-al alkotott biocid kombinációban, mely helycsere nyilvánvalóságára a D9 dokumentum világít rá, mivel kitanítást ad arra vonatkozólag, hogy az IPC hatásosabb biocid hatóanyag, mint az IPBC. Ezeket a magyarázatokat a Felszólalási Osztály is elfogadta, és a Tanács nem látott okot a különbözőségre. A Tanács arra a meggyőződésre jutott, hogy a szakember szembe találta magát a D1 dokumentumban ismertetett biocid keverékek hatásossága fejlesztésének feladatával, a biocid hatású IPBC és az ennél sokkal nagyobb aktivitású IPC helycserére vonatkozó esetekre, csak követnie kellett a D9 dokumentum kitanítását. Továbbá a Tanácsok által elfogadott fellebbezési jogesetekből kitűnik (lásd T 296/87, O. J. 1990, 195), hogy egy erősített hatásra nem lehet hivatkozni a feltalálói lépés evidenciájaként, ha ezek nyilvánvalóak a kézenfekvő tesztekből. Az előbbi indokok alapján a Tanács úgy döntött, hogy a megfellebbezett határozatot hatályon kívül helyezi és a szabadalmat megvonja.

V. Következtetések

A jogesetek alapján jól látható, hogy a Műszaki Fellebbviteli Tanácsok, valamint az első fokon eljáró vizsgáló és Felszólalási Osztály a feltalálói tevékenység megítélésére vonatkozó döntés részletes indokolásánál egyaránt a "feladat-megoldás megközelítés" logikai módszert alkalmazza. A fellebbviteli fórum következtetései sokszor mégis eltérnek, néha teljesen ellentétesek az első fokon eljáró osztályok munkatársai által levont következtetésekkel (lásd az 1. és 4. jogesetet). Az eltérést valószínűleg az okozza, hogy a fellebbviteli fórum a technika állásának olyan széles körű ismeretére támaszkodhat, beleértve az eljárás során tudomására jutott további ismereteket vagy a Tanácsok korábbi irányadó döntéseit, amelyek a két testület azonos szemlélete és joggyakorlata mellett is eltérő döntésekhez vezetnek. Az EPO publikált jogesetei tehát az intézmény joggyakorlatának egységesítése és e joggyakorlat külső megismertetése szempontjából egyaránt fontosak.

Irodalom

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, a 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosított, 1995. évi XXXIII. törvény

A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója. Magyar Szabadalmi Hivatal, 2001

2002. évi L. törvény az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről

22/2002. (XII. 13.) IM rendelet, az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény Végrehajtási Szabályzata

Guidelines for Examinations in the European Patent Office, Part C. EPO Publ., 2001. február

http://legal.european-patent-office.org/dg3/search_dg3.htm

http://legal.european-patent-office.org/dg3/updates/index.htm

http://lwww. european-patent-office.org/legal/case_law/index.htm

http://register.epoline.org/espanet/ep/en/srch-reg.htm

ESPACE-LEGAL CD-ROM adatbázis

Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf. 2. szám, 2002. április, p. 43-48.

Dr. Palágyi Tivadar: A szakember szerepe a feltalálói tevékenység elbírálásában. Iparjogvédelmi Szemle, 97. évf. IV. szám, 1992, p. 59-65.

George S. A. Szabo: A "feladat-megoldás megközelítés" módszerének alkalmazása az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatában. Iparjogvédelmi Szemle, 100. évf. III. szám, 1995, p. 30-35.

Kiss Gyula Attila: Növényvédő szer tárgyú szabadalmi bejelentések elbírálási joggyakorlata és változásai az új szabadalmi törvény hatálybalépésével. Iparjogvédelmi Szemle, 104. évf.4. szám, 1999. augusztus

Kürtössy Jenő - Schwarczkopf József: Az igénypont-módosítás feltételei, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 106. évf. 4. szám, 2001. augusztus, p. 15-31.

PIPACS adatbázis (http://www.hpo.hu)