EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR*
Az Európai Bíróság újabb döntései térbeli védjegyekről
1. Az érdemi vizsgálat szempontjai
2. Mosószerpalack
3. Négyszögletes tabletta mosáshoz, mosogatáshoz
4. Lekerekített sarkú mosó-, mosogatótabletta
5. Néhány következtetés
A térbeli védjegyek oltalmának problematikája a közösségi védjegyjog kifejezetten érdekes kérdései közé tartozik. A Philips/Remington-, valamint a Linde-, Winward- és Rado- ügyben1 az Európai Bíróság szigorú oltalmi korlátokat állított fel. Ezek az ítéletek az EU több tagállamában a bejelentői és elbírálói gyakorlat radikális változását eredményezték. Az alábbiakban ismertetendő újabb döntések ezt a szigorodó koncepciót tükrözik.
Mielőtt az egyes ügyek tárgyalására térnénk, előre kell bocsátani, hogy - amint azt a következőkben látni fogjuk - a térbeli védjegy három fő fajtája különböztethető meg:
a) a termék formája,
b) a szilárd formájú termék csomagolásának formája,
c) folyékony vagy poralakú anyag csomagolásának formája.
Akár magának a terméknek a formájára, akár a csomagolóanyag formájára igénylik az oltalmat, a védjegybejelentés ábrás alakban történik, hiszen a védjegylajstrom mai ismereteink mellett másként nem is képzelhető el.
Az oltalom jogi előfeltételei vonatkozásában az EK Védjegyjogi Irányelve2 (a következőkben: Irányelv) már eredendően korlátokat állít fel, amikoris a 3. cikk (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy olyan védjegyek nem jegyezhetők be, illetve bejegyzésük esetén azok érvénytelenségét lehet megállapítani, "amelyek kizárólag
olyan formából állnak, amely az áru jellegéből következik,
olyan formából állnak, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges
olyan formából állnak, amely az áru értékének lényegét hordozza."
Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ugyanígy rendelkezik a 2003. évi CII. tv. 4. §-ával módosított Vt. 2. § b) pontja is.
Az érdemi vizsgálat szempontjai
Az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontjának rendelkezései, valamint az Európai Bíróság előzetes eseti döntései alapján, bevezetésként célszerű néhány általánosabb megállapítás rögzítése annak megjegyzésével, hogy a külföldi irodalomból3 ehhez még további támpontok nyerhetők.
a) Az első, valamennyi lajstromozást gátló ok közös nevezője [amint azt a Vt. 2. § b) pontja az Irányelvnél szembetűnőbben kifejezésre juttatja], a kizárólagosság kritériuma, amely közös feltétele a térbeli védjegyekre alkotott három nevesített, az oltalmat kizáró, elvont tényállás alkalmazhatóságának. Ez a kizáró feltétel tehát mindhárom esettípus ("az áru jellegéből következik", "a célzott hatás eléréséhez szükséges", "az áru értékének lényegét hordozza") vonatkozásában egyformán érvényesül. Ez a koncepció egyébként megfelel az Irányelv 3. cikk (1) bek. c) pontjában,4 valamint a 3. cikk (1) bek. d) pontjában foglalt rendelkezésnek.5 Az Európai Bíróság Chiemsee-ítélete óta ugyanis a "kizárólag" szó minden megjelölésre vonatkozik,6 s még inkább ez a helyzet a Doublemint-ítélet óta.7 Eszerint a "kizárólag" leíró megjelölést vagy adatot "minden érdekelt számára szabadon kell hagyni". Ezért például a bejelentett térbeli formát ki kell zárni az oltalomból, ha az kizárólag a szóban forgó árut ábrázolhatja. Ugyanakkor azonban ennek a formának egyéb alternatívái nincsenek az oltalomból kizárva.
Az Európai Bíróság gyakorlatában állandóan visszatérő "lényeges jellemző elemek" szóhasználat ugyancsak a védjegy származást jelző funkciója szellemében értendő. Nevezetesen az oltalom csak olyan forma tekintetében indokolt, amely kielégíti a védjegy származást jelző funkcióját.
b) Ezután az első gondolati lépés az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontjában meghatározott első esettípusra figyelemmel annak vizsgálata, hogy a bejelentett forma nem következik-e "az áru jellegéből". Ez alatt maga az áru értendő, amelyet annak jellemzői határoznak meg. Más szóval olyan forma, amit a közönség az áru természetére figyelemmel természetesnek tart, mint például azt, hogy a labdának gömb formája van. Az alapvető formákból az idők folyamán szinte valamennyi áru esetében különböző megoldások, változatok keletkeztek, amit szemléltet például a "szék" esete. Ennek funkcionális részei az ülőrész, a széklábak és a háttámla. Ugyanakkor jelentős számú székforma ismert, valamint a szék különféle funkcionális változatai, amilyenek a hokedli, a kisszék, karosszék, hintaszék, a balatoni fakutya, amelyek már kinézésüket tekintve is lényegesen eltérnek a hagyományos "szék" ülőbútortól. Ilyen esetekben tehát az Irányelvnek az "áru jellegéből következő" kizáró rendelkezése vonatkozásában olyan különbségek meglétét (vagy azok hiányát) kell vizsgálni, amelyeknél az objektivizálódott és a védjegyként bejelentett forma között különbség állapítható meg. Ha ilyen különbség kimutatható, akkor az oltalom elismerésének ez az akadálya ("kizárólag az áru jellegéből következik") elhárul.
c) A következő gondolati lépés - az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontjában meghatározott második esettípusnak megfelelően - annak vizsgálata, hogy az oltalom elismerésének következő akadálya ("a műszaki hatás eléréséhez szükséges") a védjegyként bejelentett formánál vagy annak továbbfejlesztett változatánál nem áll-e fenn. Ennek a feltételnek a vizsgálata esetről esetre, a szükséghez képest műszaki szakértő igénybevételével dönthető el igazán megnyugtatóan.
Ugyanakkor, ha a műszaki hatás eléréséhez szükséges szempontok a bejelentőre kedvezőtlen eredménnyel is járnak, az elbírálás alkalmával figyelembe vehetők a bejelentett forma nem műszaki elemei, hiszen azoknak lehet olyan megkülönböztető képessége, ami a védjegykénti oltalomképességet indokolttá teheti.
d) Végül az utolsó gondolati lépés - az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontjában meghatározott harmadik esettípusnak megfelelően - annak vizsgálata, hogy nem olyan formáról van-e szó, amely "az áru értékének lényegét hordozza". Ez olyan esetben fordulhat elő, ha a vizsgált forma, annak műszaki újdonsága vagy eredetisége következtében formatervezési oltalomra, vagy szabadalmi oltalomra volna bejelenthető, amelyek oltalmi ideje korlátozott. Az Irányelv az ilyen formákat e meggondolásból zárja ki a védjegykénti oltalomból.
e) Ha az előzőekben tárgyalt és az Irányelv által specifikusan a térbeli védjegyekre nézve felállított kizáró okok egyike sem áll fenn, akkor kerülhet sor az oltalomképesség általános - valamennyi fajta, védjegyként bejelentett megjelölésre irányadó - szempontok szerint történő vizsgálatára. Ez persze elsődlegesen a megkülönböztető képesség vizsgálatát jelenti. Ez utóbbi vonatkozásában pedig az a döntő, hogy a szóban forgó áruforma különbözzék a piacon már forgalomban lévő áruformáktól, annak alapján a közönség meghatározott származásra következtethessen, és semmilyen más vállalatra ne gondolhasson.8 Ez a követelmény vezethető le egyébként a védjegy származást jelző funkciójából is, amelyről az Európai Bíróság több ítéletében megállapította, hogy az a védjegy legalapvetőbb funkciója.
Mosószerpalack
A Német Szabadalmi Bíróság előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól olyan palack vonatkozásában, amelyben gyapjú mosására szolgáló mosószert árusítanak. A különleges formájú palack felfelé keskenyedő, beépített fogantyúval gyártott, annak viszonylag kicsiny kiöntőnyílása és kétrészes kupakja van, amely adagolásra is felhasználható. A védjegyként bejelentett formát a Német Szabadalmi és Védjegyhivatal elutasította.
Az Európai Bíróság előzetes döntésében9 az Irányelv 2. cikkéből indult ki, amely szerint a védjegynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az árut mások áruitól megkülönböztesse. Mint minden egyéb védjegy esetén, a bejelentett tartályvédjegynek is meg kell felelnie a védjegy alapvető funkciójának, nevezetesen, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára biztosítsa az áru származásának azonosíthatóságát (identity of the origin) oly módon, hogy az a védjegyet a máshonnét származó áruktól az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni. Ahhoz, hogy a védjegy a torzításmentes versenyben a feladatát elláthassa, biztosítékot kell nyújtania arra, hogy minden olyan terméket, amit az jelöl, egyetlen vállalat felügyelete alatt állítanak elő vagy forgalmaznak, s ezt a termék minőségéért felelősségre lehet vonni (Ítélet 30. pont).
Az olyan termékek vonatkozásában, amelyeknek nincs saját formájuk és amelyeket csomagolva hoznak forgalomba, a termék csomagolása adja az áru formáját. Ilyen esetekben a csomagolás oltalomképességének vizsgálata szükséges. Az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés e) pontja szerinti feltételekkel a csomagolás is az áru formájaként oltalmazható, azzal, hogy az Irányelv 3. cikk 1. bekezdése szerinti lajstromozási akadályok egymástól függetlenek, és azokat külön-külön kell vizsgálni (Ítélet 33-38. pontja).
Az Európai Bíróság gyakorlata szerint a megkülönböztető képesség az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja szerint azt jelenti, hogy a védjegynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a bejelentett áruk vonatkozásában azokat mint meghatározott vállalattól származókat jelölje, és ezáltal más vállalatok áruitól megkülönböztesse (Ítélet 48. pont).
Következik ebből, hogy a szabványtól vagy szakmai gyakorlattól való eltérés önmagában nem elégséges. Ezzel szemben az olyan megjelölés, amely a szabványtól vagy a szakmai gyakorlattól jelentősen (significantly) eltér, és ezáltal a lényeges származási funkciót biztosítja, megkülönböztető képességgel rendelkezhet (Ítélet 49. pont).
Mindenesetre a csomagolásból álló térbeli védjegyet az átlagos fogyasztó szükségszerűen nem úgy észleli, mint a szó- vagy ábrás védjegyet, amely független az általa jelölt árutól. A fogyasztók ugyanis nincsenek hozzászokva, hogy a csomagolásról, grafikus vagy szóelemek nélkül is az áru származására következtessenek. Ezért egy ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességének bizonyítása nehezebb lehet, mint egy szó- vagy ábrás védjegy megkülönböztető képességének bizonyítása (Ítélet 52. pont). A térbeli védjegynek (is) lehetővé kell tenni, hogy az átlagos fogyasztó, anélkül, hogy a védjegyet elemezné vagy összehasonlító vizsgálatot végezne (without conducting an analytical or comparative examination) és anélkül, hogy azt alaposan vizsgálgatná, más vállalat áruitól megkülönböztethesse (Ítélet 53. pont).
Az Irányelv preambulumának első bekezdése (first recital) szerint cél a tagállamok jogának közelítése. A preambulum hetedik bekezdése szerint pedig a jogszabályok közelítésére irányuló célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a bejegyzett védjegy megszerzésére és fenntartására minden tagállamban azonosak legyenek a feltételek (Ítélet 59. pont). Ezért, amint azt az Európai Bíróság több ítéletben megállapította, az illetékes nemzeti hatóságoknak, amelyek az adott nemzeti jog értelmezése és alkalmazása tárgyában illetékesek, a lehetőséghez képest (as far as possible) az Irányelv szövege és célkitűzései alapján kell eljárniuk annak érdekében, hogy a kitűzött célt elérjék, és hogy az EK Szerződés 249. cikk 3. bekezdésében foglaltaknak eleget tegyenek (Ítélet 60. pont). A tagállam illetékes hatósága ezért a másik tagállamban bejegyzett azonos védjegyet, ha azt azonos áruk vonatkozásában jelentették be, figyelembe veheti (Ítélet 61. pontja). Ez azonban nem jelent a másik tagállam analóg ügyben hozott határozatához való kötöttséget (Ítélet 63. pont). Ez csupán a mérlegelés körébe eső körülmények egyikét képezi (Ítélet 63. pont).
Mint látható, az ítélet a tényállás különbözősége (mosószerpalackok) ellenére fő vonalaiban követi az Európai Bíróság által a térbeli védjegyek tárgyában hozott korábbi előzetes döntéseket, illetve támaszkodik azokra. Különösen érdekes a külföldi joggyakorlat figyelembevételének ajánlása, amivel az egységes közösségi joggyakorlat távlatait csillantja fel.
Négyszögletes tabletta mosáshoz, mosogatáshoz
Ezekben az ügyekben az Európai Bíróság felülvizsgálati eljárásban határozott közösségi védjegybejelentési ügyben, nevezetesen az Európai Elsőfokú Bíróság által hozott [a Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) által hozott elutasító határozatot helybenhagyó] határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában, az ügy érdemében.
Minthogy a felülvizsgálati eljárás annak jogi természeténél fogva a jogkérdések vizsgálatára korlátozódik, célszerű a Közösségi Védjegyhivatal, illetve az Európai Elsőfokú Bíróság néhány ténymegállapításának, illetve arra alapított jogi következtetésének ismertetése is. Ez azonban ehelyütt csak abban a terjedelemben történik, amint azt az Európai Bíróság is tette.
A Közösségi Védjegyhivatal ugyanannak a bejelentőnek két védjegybejelentését utasította el, mindkettő tárgya négyszögletes, színes mosószer-, illetve mosogatószer-tabletta volt.
Az Európai Bíróság az egyesített ügyekben hozott ítéletében10 - magáévá téve az Európai Elsőfokú Bíróság ítéletében kifejtetteket és átvéve annak szövegét - a felülvizsgálati kérelem első érvével kapcsolatban (megkülönböztető képesség hiánya) a közösségi védjegyrendelet11 7. cikk 1. bekezdés b) pontjából indult ki. Eszerint nem jegyezhetők be olyan védjegyek, amelyek nem alkalmasak a megkülönböztetésre. Olyan védjegyek esetében, amelyek ezzel szemben a bejegyezni kért áruk vagy szolgáltatások tekintetében a származás megkülönböztetését lehetővé teszik, a megkülönböztető képesség megállapítandó. E vonatkozásban elegendő, ha a védjegy az érdekelt forgalmi körök számára lehetővé teszi, hogy azok az azzal megjelölt árukat vagy szolgáltatásokat az egyéb származású áruktól vagy szolgáltatásoktól megkülönböztessék, és hogy a közönség arra a következtetésre jusson, hogy minden, ezzel a védjeggyel megjelölt árut vagy szolgáltatást a védjegyjogosult ellenőrzése alatt állítottak elő, hoztak forgalomba vagy szállítottak, aki azoknak a minőségéért felelősségre vonható (I. fokú ítélet 43. pont).
Ezért a védjegy esetleges használatára tekintet nélkül, prognózis útján vizsgálandó, hogy a bejelentett védjegy az érintett forgalmi körök számára a vásárlási elhatározásnál lehetővé teszi-e, hogy a szóban forgó árukat az egyéb származású áruktól megkülönböztesse (I. fokú ítélet 44. pont).
A közösségi védjegyrendelet a megkülönböztető képesség tekintetében nem tesz különbséget a különböző védjegyfajták között (I. fokú ítélet 45. pont).
E feltételek alkalmazása során azonban figyelembe veendő, hogy a térbeli védjegy esetén, amely az áru formájából áll, az érdekelt forgalmi körök részéről történő észlelés nem szükségszerűen azonos, mint a szó- vagy ábrás védjegynél, vagy az olyan térbeli védjegynél, amely nem az áru formájából áll. Amíg ugyanis ezeket az érdekelt forgalmi körök általában közvetlenül, mint a származásra utaló megjelölést észlelik, nem szükségszerűen ez a helyzet a térbeli védjegyek esetén, amelyek az áru formájával egyeznek (I. fokú ítélet 46. pont).
A Közösségi Védjegyhivatal Felszólalási Tanácsa az érintett forgalmi körök vonatkozásában helytállóan mutatott rá, hogy az adott esetben a mosó-, illetve mosogatótabletták széles körben használatos fogyasztási cikkek. A megkülönböztető képesség tekintetében ezért az átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztót kell szem előtt tartani (I. fokú ítélet 47. pont).
E vonatkozásban a Felszólalási Tanács helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a napi használat tárgyát képező mosó-, illetve mosogatótabletták formája vonatkozásában az átlagos fogyasztó figyelme nem nagy (I. fokú ítélet 48. pont).
Annak megítélésénél, hogy a szóban forgó tabletták formája és színe mint a származásra való utalás fogható-e fel, az összbenyomás az irányadó (I. fokú ítélet 49. pont).
Az oltalmazni kért forma az alapvető geometriai formák közé tartozik, ezért az a mosó-, illetve mosogatószerek tekintetében kézenfekvő (I. fokú ítélet 50. pont).
Az adott forma és szín az érintett forgalmi körök számára nem teszi lehetővé, hogy a szóban forgó árukat a származás tekintetében az egyéb előállítók áruitól megkülönböztessék (I. fokú ítélet 56. pont).
Ezért helyesen jutott a Felszólalási Tanács arra a következtetésre, hogy a bejelentett térbeli védjegynek nincs megkülönböztető képessége (I. fokú ítélet 59. pont). Ugyanezen szempontok alapján jutott az Elsőfokú Bíróság ugyanerre az eredményre (I. fokú ítélet 61. pont).
Egyébként nem fűződik közérdek sem (no public interest) ahhoz, hogy olyan védjegy oltalomban részesüljön, amely lényeges funkcióját nem tölti be, nevezetesen, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára biztosítsa a származás azonosságának biztosítását (identify the origin of the product) azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy a szóban forgó árut vagy szolgáltatást az összetévesztés veszélye nélkül az egyéb származású áruktól megkülönböztesse (Ítélet 48. pont).12
Minthogy az Európai Bíróság hatásköre a jogkérdés felülvizsgálatára korlátozódik, és a bíróság kötve van az elé tárt tényálláshoz, amint az az ügy tényállása alapján megállapítható, a felülvizsgálati kérelem e vonatkozásban nem megalapozott (Ítélet 50. pont).
A felülvizsgálati kérelem második érve vonatkozásában (a fogyasztók különös figyelme) a Közösségi Védjegyhivatal azt fejtette ki, az adott formájú és színű mosó-, illetve mosogatótablettáknál éppen az ellenkezője a helyzet mint amit a bejelentő állít: ezeket a tablettákat csomagolva hozzák forgalomba, s a csomagból a fogyasztó csak annyit vesz ki, amennyire éppen szüksége van, így a fogyasztó a tablettát csak másodpercekig (only a few seconds) tartja a kezében, és ez alatt az idő alatt nincs oka rá, hogy azon gondolkozzék (no reason to rise any questions), milyen tablettát használt fel. E vonatkozásban ugyancsak a tényállás mérlegeléséről van szó, így ez a kérdés sem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát (Ítélet 55-58. pont).
Az ítéletnek a közérdek követelményével kapcsolatos (az előzőekben idézett 48. pont, de a 45., 46., 47. pont is) megállapításaival kapcsolatosan az Európai Bíróság hivatkozik a saját korábbi (Philips/Remington-, Linde-, Winward- és Rado-) ítéleteiben kifejtettekre. E vonatkozásban Kur13 - helyesen - azt mondja, hogy a térbeli védjegy oltalomképességének megítélésénél nemcsak a forgalmi körök felfogása irányadó, hanem a közérdek (Interesse der Allgemeinheit) is, mindenekelőtt pedig a versenytársak érdekei, akik számára a leíró védjegyek szabadon történő használatát lehetővé kell tenni, s ez ma már az Európai Bíróság joggyakorlatának szerves részét (Standardrepertoire) képezi. Ezt a következtetést egyébként nemcsak a mosó-, mosogatótabletta ügyek, hanem a mosószeres palack, valamint a Linde-, Winward- és Rado-ügy alapján is levonja.
Előző és a bevezetőben hivatkozott cikkeiben a szerző ezt maga is bővebben kifejtette, az ismétlést ehelyütt nem látja szükségesnek.
Lekerekített sarkú mosó-, mosogatótabletta
Nyomtatásban is olvasható az Európai Bíróság mosó- és mosogatótabletták közösségi védjegybejelentései ügyében ugyancsak felülvizsgálati eljárásban hozott, egymással sok hasonlóságot mutató, ugyanazon a napon (2004. március 29.) hozott további két ítélete.14 Ezek közül csak a harmadikat (Dreidimensionale Tablettenform III.) ismertetjük ehelyütt, mivel ennél a bejelentett forma jobban eltért a szokványostól, mint az előző két ügyben.
A bejelentett két tabletta szintén négyszög alakú volt, de szélei fűrészeltek, sarkaik levágottak, illetve kerekítettek, a tabletták felső oldalán pedig háromszög alakú bemélyedést alkalmaztak.
A felülvizsgálati kérelem első érvével (megkülönböztető képesség) kapcsolatban az Európai Bíróság magáévá tette az Európai Elsőfokú Bíróság ítéletében kifejtetteket, és - átvéve annak szövegét - számos olyan megállapítást ismétel meg, amelyet az előzőekben (négyszögletes tabletta) már ismertettünk, nevezetesen
prognózis segítségével állapítandó meg, hogy a bejelentett védjegy származásra utaló lesz-e (I. fokú ítélet 49, 64 pont);
az áru formájából álló térbeli védjegyet a fogyasztók nem szükségszerűen úgy észlelik, mint a szó-, ábrás vagy nem az áru formájából álló térbeli védjegyet (I. fokú ítélet 51. pont);
a védjegy árujegyzékében szereplő termékek széles körben használatos fogyasztási cikkek (I. fokú ítélet 52. pont);
az elbírálás az összbenyomás alapján történik (I. fokú ítélet 54. pont).
Ezt követően a "négyszögletes tabletta ügyben" hozott ítélethez képest az ehelyütt ismertetett ügyben eltérő ténymegállapításokat vesz át az Európai Elsőfokú Bíróság ítéletéből, nevezetesen
a tabletták lekerekített sarkai a gyakorlati elvárásoknak felelnek meg, és nem alkalmasak arra, hogy az átlagos fogyasztó olyan különlegességként észlelje azokat, amely ezeket a tablettákat más mosó-, mosogatótablettáktól megkülönböztetheti, a fűrészelt szél pedig alig észrevehető különbséget képez, és az összbenyomásra nincs hatással (I. fokú ítélet 56. pont);
helyesen állapította meg a Közösségi Védjegyhivatal Felszólalási Tanácsa azt is, hogy a tabletták felső részén alkalmazott bemélyedés az áru származása tekintetében ugyancsak nem ad támpontot; a mosó-, illetve mosogatótablettáknál az ilyen bemélyedések alkalmazása kézenfekvő; az a körülmény, hogy a lapos bemélyedés a tabletta közepén van, a tabletta megjelenését nem változtatja lényegesen, és a fogyasztó észlelését aligha befolyásolja (I. fokú ítélet 59. pont).
Az idézett és helyeselt megállapításokhoz az Európai Bíróság még hozzáfűzi, hogy a térbeli védjegyet, amely magából az áru formájából áll, az érdekelt forgalmi körök nem szükségszerűen észlelik úgy, mint a szó- vagy ábrás védjegyet, amely az áru megjelenésétől független. Tény, hogy az átlagos fogyasztó az áru formájáról vagy annak csomagolásáról, ha ahhoz nem kapcsolódnak grafikus vagy szóelemek, általában nem következtet az ilyen áru származására. Ezért nehezebb lehet egy ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét bizonyítani, mint egy szó- vagy ábrás védjegyét (Ítélet 36. pont).
Minél közelebb áll a forma ahhoz a gondolati képhez, ahogy az áru feltehetőleg megjelenik, annál inkább várható, hogy ennek a formának a közösségi védjegyrendelet 7. cikk 1. bekezdése b) pontja szerinti megkülönböztető képessége hiányzik. Csak az olyan védjegy, amelyik jelentős mértékben (erheblich) különbözik a szabványtól vagy a szakmai szokásoktól, és ezáltal teljesíti származást jelző funkcióját, rendelkezik a hivatkozott jogszabályi rendelkezésnek megfelelő megkülönböztető képességgel (Ítélet 37. pont).
Ezért az Európai Elsőfokú Bíróság mind a hivatkozott jogszabályi rendelkezés, mind az Európai Bíróság gyakorlata alapján helyesen ítélte meg, hogy a bejelentett védjegynek nincs megkülönböztető képessége (Ítélet 38. pont).
Az Európai Elsőfokú Bíróság által az adott eset tényállására vonatkoztatott jogalkalmazás nem jogkérdés, és így nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak (Ítélet 39. pont).
A felülvizsgálati kérelem második érvével kapcsolatban (a védjegy egységes egészet képez) megállapítható, hogy amikor az Európai Elsőfokú Bíróság az összbenyomás kérdését vizsgálta, nem követett el hibát azzal, hogy az egyes elemeket külön-külön is vizsgálta, hiszen ezek összessége adja az összbenyomást. Így ez a felülvizsgálati érv is alaptalan (Ítélet 45-48. pont).
A felülvizsgálati kérelem harmadik érve (mosó-, mosogatótablettáknál a figyelem magas, nem pedig alacsony) vonatkozásában a tényállás értékeléséről van szó, ami ugyancsak nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak (Ítélet 53. pont).
E jogeset ismertetését követően megint Kurra15 utalunk, aki az Európai Bíróságnak a tartályvédjegyekkel kapcsolatos ítélkezése kapcsán azt mondja, hogy ha már egyszer a közösségi jogszabály alkotója szélesre tárta a kaput a különféle védjegyfajták előtt, akkor a megkülönböztető képesség feltételét mint szűrőt kellene esetről esetre komolyan venni (ernst genommen). Az oltalom liberalizálása ugyanis a térbeli védjegyekhez nem szokott fogyasztóktól sokkal nagyobb figyelmet igényelne, az ilyen védjegyeket használó vállalatoknak nagyobb és költségesebb apparátust kellene üzemeltetniük, ha jogaikat meg akarnák védeni, végül pedig a hatóságokra és a bíróságokra az eddigieknél jóval nagyobb terhet róna annak utólagos elbírálása, hogy az oltalomképesség feltételei ténylegesen fennálnak-e.
Néhány következtetés
A térbeli védjegyek bejelentésével kapcsolatos jogvitáknál az Európai Bíróság az oltalomképesség kérdésében elvileg ugyanolyan mértékkel mér, mint a szó- vagy ábrás védjegyek oltalomképességének elbírálásánál. (Véleményünk szerint mást nem is tehet.) A gyakorlatban azonban az eredmény lényegesen eltér: amíg a BABY DRY vagy BRAVO- ügyben,16 valamint egyéb szóvédjegyek tárgyában hozott további ítéleteiben az Európai Bíróság ítélkezését a nagyvonalúság jellemzi, addig a térbeli védjegyek esetén ugyanez nem mondható el.
Ezen nincs is mit csodálkozni: mind az Irányelv, mind az azzal konform közösségi védjegyrendelet három speciális előzetes akadályt állít a térbeli védjegyek elé, s csak ha a térbeli védjegy ezek mindegyikének "próbáját kiállta", kerül sor a többi védjegyfajtával azonos vizsgálatra.
Ennél a második lépcsőnél pedig - amint azt az ehelyütt és korábban bemutatott ítéletek szemléltetik - a megkülönböztető képesség vizsgálata során a "közérdek" mint háttérszempont fontos szerepet játszik. Elsődleges szempontként pedig a védjegy funkciójának, a származást jelző funkciónak való megfelelés követelménye szerepel.
Ennek a többlépcsős és a szó- és ábrás védjegyekétől eltérő jogszabályi és jogalkalmazói gyakorlatnak a jogpolitikai okát - több külföldi szerzőhöz hasonlóan - a szerző is abban látja, hogy az áru formájával azonos "megjelölés" helyett célszerűbb a védjegyoltalom helyett más - időbelileg korlátozott - egyéb oltalmi forma választására ösztönözni a bejelentőket.
Az Európai Bíróság korábban és ehelyütt ismertetett gyakorlatának következetessége aligha vonható kétségbe.
Ha nem túlzás egy ilyen spciális kérdésnél a jogszabály, illetve a gyakorlat gazdaságpolitikai alapja után fürkészni, akkor alighanem arra az eredményre jutunk, hogy amíg a szavakat, ábrákat könnyű változtatni, addig ez az áru térbeli formája esetén nem ilyen egyszerű. Az áruformák monopolizálása - kivéve, ha azok különlegesek - az ipar és a kereskedelem elé állítana olyan akadályokat, amelyek ellentétesek az EK-szerződés alapvető célkitűzéseivel, nevezetesen az áruk szabad áramlásának biztosítására való törekvéssel.
Végül az is feltehető, hogy az Európai Bíróság gyakorlata fél szemmel a későbbi jogérvényesítés lehetőségére is tekintettel van. Az ezzel kapcsolatos veszélyeket pedig aligha kell ismételni, azok az Európai Bíróság ítéleteinek szövegéből kiolvashatók.
Összegezésként - Grabrucker17 nyomán - feltehető az a szónoki kérdés, hogy miféle haszna van az olyan védjegynek, amelyik a versenyben nem használható sem támadásra, sem védekezésre, de még csak a felszólalási eljárásban sem lehet vele eredményt elérni?
Lábjegyzetek:
* jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda
1 Vö. Vida Sándor: Térbeli védjegyek oltalma az európai és a német jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004, 1. szám, p. 21.
2 Magyarul: CompLex CD Jogtár - EUHU - A TANÁCS 1988. december 21-i 89/104/EGK rendelete
3 Pl. K. H. Fezer: Entwicklungslinien und Prinzipien des Markenrechts in Europa. GRUR, 2003, p. 457; M. Grabrucker: Zur Schutzfähigkeit von Produktformen als Marke. Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2004, p. 107
4 "Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a kereskedelemben az áruk vagy szolgáltatások fajtájának, minőségének, mennyiségének, rendeltetésének, értékének, földrajzi származásának vagy gyártási idejének, illetve egyéb jellemzőinek feltüntetésére szolgálnak." [Ezzel konform rendelkezést tartalmaz a Vt. 2. § (1) bekezdés a) pont első része.]
5 "Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyek az általános nyelvhasználatban, illetve a kialakult jóhiszemű kereskedelmi gyakorlatban szokásossá váltak." [Ezzel konform rendelkezés: Vt. 2. § (1) bekezés a) pont második része.]
6 Vö. Vida Sándor: Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002, 5. szám, p. 48
7 C-191/01, különösen 30., 31. pont
8 Lényegileg így szól a Philips/Remington-ítélet 65. pontja
9 C-218/01; http://europa.eu.int/eur-lex/
10 C-456/01 P és C-457/01 P; http://europa.eu.int/eur-lex/; németül GRUR Int., 2004, p. 631
11 Magyarul: CompLex CD Jogtár EUHU-A TANÁCS 1993. december 20-i 40/94/EK rendelete
12 Ettől kezdve már az Európai Bíróság ítéletének számozását követi a szerző
13 A. Kur: Alles oder Nichts im Formmarkenschutz? GRUR Int., 2004, p. 755 (761)
14 GRUR Int., 2004, p. 639
15 Kur (13. lábjegyzet) p. 760
16 Szigeti Éva: Szemelvények az Európai Bíróság és a Közösségi Védjegyhivatal lajstromozási gyakorlatából. Védjegyvilág, 2002, 2. szám, p. 12
17 Grabrucker (4. lábjegyzet) p. 116