VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
1. Átdolgozás-e a kazettaborítók
magyar nyelvű kiadása?
2. Építészeti látványtervek szerzői jogi oltalma
3. A Magyar Helikon Könyvkiadó 1964-ben kiadott, valamint a Nemzeti Kincseinkért Egyesület 2003-ban kiadott "Képes Krónika" hasonmás kiadásának szerzői jogi vizsgálata
Átdolgozás-e a kazettaborítók
magyar
nyelvű kiadása?
SZJSZT 25/04
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A megkereső által feltett kérdések
1. A periratok között is megtalálható, de szükség esetén a felperes jogi képviselője által rendelkezésre bocsátott legalább 3-3 VHS-kazetta borító és DVD-kazetta borító tekintetében állapítsa meg a szakértő, hogy külföldi gyártású filmek esetében a felperes által elkészített, magyar nyelvű kazettaborító egyéni, eredeti jellegű alkotásnak minősül-e vagy sem.
2. Állapítsa meg a szakértő a periratok közül választott vagy a felperes jogi képviselője által rendelkezésre bocsátott hirdetési és reklámanyagok közül 3-3 minta alapulvételével azt, hogy a felperes által elkészített reklám-, hirdetési anyagok megtervezésével, amelyek külföldi gyártású filmek reklámozására szolgáltak, egyéni, eredeti jellegű alkotást hozott-e létre a felperes vagy sem.
3. Állapítsa meg a szakértő, hogy magyar filmek kazettaborítójának készítésekor, illetőleg reklámanyag készítésekor a felperes által végzett tervezési munka eredeti alkotás létrehozásával járt-e vagy sem, a szakmában szokásos módon a kazettaborítón a forgalmazó vagy pedig a kazettaborító tervezőjének nevét kell-e feltüntetni, esetleg mindkettőét.
Az eljáró tanács szakvéleménye
Ad 1. Az eljáró tanács a bírósági megkeresést meghaladóan nemcsak 3-3, hanem további kazettaborítók (az eredeti angol nyelvű és a magyar kiadás) összehasonlítását is elvégezte szakvéleménye kialakításához. Az összehasonlítás az alábbi borítók esetében történt meg: A sebezhetetlen, Pinokkió, A kis hableány, Oroszlánkirály, A dzsungel könyve, Alice Csodaországban, Hófehérke és a hét törpe, Susi és Tekergő, Aladdin és a tolvajok fejedelme, A Szépség és a Szörnyeteg, Hamupipőke.
Az eljáró tanács egyöntetű véleménye, hogy a felperes által elkészített magyar nyelvű kazettaborítók nem minősülnek egyéni, eredeti jellegű alkotásnak. A külföldi és a magyar borító közt fellelhető különbségek a vizsgált borítók tekintetében nem érik el azt a szintet, amely az egyéni, eredeti alkotás megjelenéséhez szükséges. A különbségek technikai jellegűnek minősíthetők, leginkább az angol és a magyar szöveg közti terjedelmi különbségek miatt, valamint a kazettatokok méretkülönbségei következtében. Az eltérések nem tervezői, hanem inkább operátori munkát igényelnek. A per adataiból megállapítható, hogy a felperes szigorúan korlátozva is volt a magyar nyelvű mutációk elkészítésében, hiszen a számára átadott utasításgyűjtemény (ún. "style-guide") előírásai szerint kellett dolgoznia. Ezek az utasítások eleve kizárták az egyéni, eredeti alkotás létrehozását, s ennek a felperes eleget is tett, tehát a magyar nyelvű borítók nem minősíthetők önálló alkotásnak.
Azon esetekben, ahol a felperes nem kapott a fentiek szerinti szigorú utasítást, - saját előadása szerint - az interneten keresett az adott műhöz kapcsolódó anyagokat (plakátot stb.), s ezek alapján készítette el a megrendelt anyagot. Ezen eljárásból az is kikövetkeztethető, hogy a felperesnek nem is állt szándékában egyéni és eredeti alkotásokat létrehozni. Elfogadta a filmforgalmazó szakmának azon elvárását, mely szerint az eredeti mozifilmet a kazettákon, illetve azok hirdetési anyagain a fogyasztónak a világ bármely táján fel kell ismernie. Ennek egyetlen és legjobb módja az, hogy a film első forgalomba kerülésekor készült arculatot kell a megfelelő nyelvű mutációban megtartani.
Ad 2. Az eljáró tanács a 101 kiskutya, A Szépség és a Szörnyeteg, valamint A kis hableány hirdetési és reklámanyagait vizsgálta meg. E kérdésre is ugyanaz a megállapítás: nem jött létre egyéni, eredeti alkotás. A felperes a rendelkezésére bocsátott utasításgyűjtemények és a külföldi forgalmazó egyéb anyagai alapján a magyar feliratok, szövegek megfelelő elhelyezésével készítette el az alperes számára a kért anyagokat. Itt is érvényesek az 1. pontnál írtak, mely szerint ha a felperes nem kapott pontos eligazítást, akkor saját maga kereste meg az interneten az eredeti filmplakátokat, egyéb anyagokat. E tevékenységgel a felperes munkája nyilvánvalóan nehezebbé vált, de úgy véljük, ennek a többletmunkának az értékelése nem tartozik a szerzőijog-védelem körébe.
Ad 3. Az eljáró tanács az eredeti filmplakátok és a filmek kazettaborítóit hasonlította össze. A kazettaborítókon egyértelműen a filmplakátokon szereplő motívumok jelennek meg. Ezek sem utalnak eredeti alkotásra. Kisebb különbségek észlelhetők az elrendezésben, illetve a tipográfia esetében, azonban itt sem éri el a változtatás az eredetiség szintjét. A filmplakátokhoz képest a borítók nem mutatnak olyan szerzői, az alkotó személyiségére utaló eredetiséget, amely megalapozhatná a szerzőijog-védelemhez - ideértve a név feltüntetéséhez - való igényt. A név feltüntetése ezen esetben képezhette volna a felek közötti szerződés tárgyát, de a szerzői jogi törvény erre az esetre álláspontunk szerint nem vonatkozik.
Az eljáró tanács azt állapította meg, hogy a felperes a magyar filmek borítói esetében is betartotta azt a szakmai elvárást, amelyet a 1. pontnál részleteztünk, azaz nem törekedett - helyesen - az eredeti mozifilmarculat megváltozatására, hiszen a forgalmazónak az az egyértelmű érdeke, hogy a kazettavásárlók, illetve -kölcsönzők azonnal felismerjék már a borítóról a mozikból ismert filmeket.
Építészeti látványtervek szerzői jogi oltalma
SZJSZT 26/04
A BRFK II. Kerületi Rendőrkapitányság megkeresése
A megkereső által feltett kérdések
1. Nyilatkozzon a szakértő - figyelemmel a rendelkezésre bocsátott anyagban foglaltakra - arra vonatkozóan, hogy a feljelentő által készített tervek és vázlatok szerzőijog-védelem hatálya alá tartozó szellemi alkotásnak minősülnek vagy sem.
2. Megállapítható-e, hogy a kivitelezés a feljelentő terveinek és vázlatainak engedély nélküli módosítása kapcsán történt meg?
3. A kiviteli tervek - ha egyáltalán készültek - visszaszármaztathatóak-e a feljelentő eredeti terveire és vázlataira? Állapítsa meg, hogy a feljelentő eredeti terveinek és vázlatainak módosítása alapján történt-e a kivitelezés, hasonlítsa össze az eredeti terveket, vázlatokat a módosított tervekkel.
4. A történtek kapcsán C. D. feljelentőnek sérültek-e a szellemi alkotásához fűződő vagyoni jogok érvényesítéséhez szükséges személyiségi jogai? Ha igen, akkor a módosítások mennyiben sértették a nevezett szellemi alkotásán fennálló jogát?
5. C. D.-nek származott-e vagyoni hátránya, ha igen, mekkora összegű?
6. Szükség esetén a szakértő végezze el a szükséges összehasonlító és helyszíni vizsgálatokat is.
7. A szakértő egyéb észrevételei.
Az eljáró tanács szakvéleménye
Ad 1. Az eljáró tanács álláspontja szerint a feljelentő által készített "vázlatok és tervek" elérik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-a által a szerzői jogi védelem feltételeként megkövetelt egyéni-eredeti jelleg minimális szintjét, és kellő formájú kifejtésükre tekintettel olyan szellemi alkotásnak is minősülnek, melyek a szerzői jog oltalma alatt állnak.
A szerzői jogi oltalom szempontjából közömbös, hogy a rendelkezésre bocsátott "vázlatok és tervek" sem az engedélyezési, sem a kivitelezési építészeti terv kidolgozottsági szintjét nem érik el, legfeljebb műszaki részmegoldásokat is tartalmazó látványtervnek minősülhetnek. A szerzői jogi védelem ugyanis nem kötődik meghatározott tervfajtákhoz, csak az egyéni-eredeti jelleghez.
Az átadott iratokból megállapítható történeti tényállás szerint a feljelentő egy három épülettömbből álló épületcsoport alkotó jellegű átépítése céljából készített elnagyolt grafikai vázlatokat. A grafikai vázlatok az épületcsoport több, a téralkotás módjában és stílusában is gyökeresen eltérő átépítési koncepciót mutatnak (három különálló, modern, lekerekített téglatest jellegű épületből álló elképzelés, rusztikus "parasztház stílusban" történő átépítés, illetve a három épület közös diagonális tetőszerkezet alá rendezése, oszlopsorral körbevett, az iratanyagban úgynevezett "firenzei árvaház stílusként"1 meghatározott jegyekkel).
Az átadott vázlatok tanúsága szerint e harmadik koncepció részletes, több külső és belső nézőpontból történő, látványtervi szintű kidolgozására is sor került. A látványtervhez részleges alaprajz, illetve egyes - nem az összes - részlet (például a tetőszerkezet egyes megoldásai, az oszlopfők, egyéb dekoratív elemek kivitelezése) műszaki megvalósítását tartalmazó ábrák, valamint a koncepció megvalósításának költségvetése is elkészült.
A szerzői jogi oltalom feltételeit az Szjt. az alábbiakban határozza meg.
"1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.
(2) Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:
(...)
h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,
(...)
k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,
(...)
(3) A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
(...)
(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek."
A testület korábbi gyakorlata értelmében "egy építészeti alkotás látványterve lehet az építészeti terv első változata, amely szerzői jogi védelem alatt álló alkotásnak minősül. A felperes által csatolt rajzok azonban nem érik el azt a szintet, hogy azok alapján az épület megvalósítható lett volna, ezért építészeti tervként nem - hanem csak grafikai műként - részesülhetnek szerzői jogi védelemben."2
A szakirodalom álláspontja szerint "az építészeti alkotás nem köthető meghatározott tervfajtákhoz, az a döntő kérdés, hogy az adott tervben az alkotó, eredeti jelleg megnyilvánul-e."3
A Szerzői Jogi Szakértő Testület korábbi gyakorlatában azt is megállapította, hogy "az építésztervezők függetlenül és eltekintve adminisztratív beosztásuktól feltétlen, azonos mértékű és értékű társtervezőknek tekintendők azonos jogokkal és kötelezettségekkel. Így egyenlően vonatkozik rájuk és munkájuk eredményére a szerzői jogi védelem."4
Az eljáró tanács a rendelkezésre bocsátott iratok és rajzok alapján megállapította, hogy a látványterv és a részletesebben is felvázolt műszaki megoldások összességében nem érik el a szakmai, igazgatási értelemben vett építészeti terv szintjét, mivel önmagában ezek nem elégségesek az építmény kivitelezéséhez, de még annak engedélyezéséhez sem. A feljelentő által felvázolt megoldások ugyanakkor az eljáró tanács álláspontja szerint a szerzői jogi oltalom alatt önmagában nem álló ötletek olyan rendszerévé állnak össze, amely már eléri a fentiekben ismertetett, szellemi alkotótevékenységen alapuló egyéni-eredeti jelleget. "Más kérdés, hogy minek minősülnek azok az ötletek, ha azok kidolgozottak, rendszerbefoglaltak, azaz - ha nem is tervbe, de - 'formába öntött gondolatok'. Ebben az esetben az ötletek művé válhatnak, kidolgozójuk pedig - az alanyi körülményektől függően - szerzővé, szerzőtárssá vagy társszerzővé."5
Az idézett gondolatok ugyan a régi Szjt. (1969. évi III. tv.) hatálya alatt születtek, azonban az 1999-es Szjt. vonatkozó rendelkezései értelmezésében is helytállóak maradtak. (Kivéve azt, hogy az új Szjt. a szerzőtárs-társszerző közti törvényi különbségtételt megszüntette.)6
Az eljáró tanács véleménye szerint a kivitelezés lényegében a látványtervek és az alaprajzvázlatok alapján történt meg, ez az engedélyezési és esetleges kivitelezési tervek ismerete nélkül, pusztán az átadott fényképfelvételek szemrevételezésével egyértelműen megállapítható.
Tekintettel arra, hogy a feljelentő által készített, önmagukban a korábbi SZJSZT-gyakorlat szerint "csak" grafikai műnek minősülő vázlatok, látványtervek szerepe meghatározó volt a későbbi tervezés és kivitelezés során, az eljáró tanács véleménye szerint - támaszkodva az ismertetett korábbi testületi szakvéleményekre és szakirodalmi álláspontra - a feljelentő az elkészült építészeti alkotás tekintetében szerzői személyhez fűződő és vagyoni jogokkal rendelkezik.
Ad 2. A megkeresésben feltett kérdés előkérdéseként tisztázandó, hogy a tervek, vázlatok felhasználása engedéllyel történt-e.
A kivitelezett, megépített épület több olyan műszaki, illetve külső megjelenésbeli (esztétikai) jellemzővel rendelkezik, amely arra utal, hogy a kivitelezés során - legalábbis részben, de különösen az elkészült épület külsejét tekintve meghatározó módon - felhasználták a feljelentő által készített látványterveket. Amennyiben az eljárás során bizonyításra kerül, hogy a látványterveket valóban a feljelentő készítette a kivitelezést megelőzően, megállapítható, hogy azok felhasználásával készült el az épület.
A látványelemek és műszaki megoldások megépítése az Szjt. 18. § (2) bekezdése szerint többszörözésnek, azaz engedélyköteles felhasználási cselekménynek minősül. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése szerint felhasználási jogot felhasználási szerződés kötése útján lehet szerezni. E felhasználási szerződés érvényességét az Szjt. 45. § (1) bekezdése írásos alakhoz köti. Tekintettel arra, hogy az eljáró tanácsnak átadott iratanyag nem tartalmaz szerződéses megállapodást a látványterv szerzője és az építtető között, amennyiben ilyen szerződés léte és tartalma az eljárás során nem válik bizonyítottá, úgy a felhasználás engedély nélküli, szerzőijog-sértő cselekménynek minősül.
A szerzői művek felhasználására vonatkozó törvényi szabályokból a feltett kérdés szempontjából kiemelendők az alábbiak.
Szjt. 16. § "(1) A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető."
Szjt. 18. § (1) "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon."
(2) "... Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is."
Szjt. 45. § (1) "A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni."
Szjt. 29. § "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre."
Szjt. 50. § "Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja."
Az eljáró tanács az átadott fényképfelvételeknek a látványtervvel és a műszaki megoldások vázlataival történő összehasonlítása eredményeképpen megállapította, hogy a kivitelezés során - illetve nyilvánvalóan azt megelőzően, az engedélyezési terv elkészítésekor - az eredeti mű meghatározhatatlan mértékű megváltoztatására került sor. A csatolt látványtervek, részlettervek az egész épület megvalósítására vonatkozóan nem tartalmaznak teljeskörűen olyan részletezettségű műszaki adatokat, melyek alapján a módosítás mértéke egyértelműen tisztázható lenne.
E megváltoztatás a fent idézett jogszabályi rendelkezések alapján a szerzői jog logikája szerint minősülhet
a) a fent idézett 29. § szerinti átdolgozásnak
és/vagy:
b) az alább idézett 13. illetve 67. § szerinti torzításnak (részletes elemzését l. a 4. kérdésre adott válaszban)
vagy:
c) az engedéllyel felhasznált mű lényegét nem érintő, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges megváltoztatásnak (50 §)
vagy:
d) egyik fenti kategóriába sem eső módosításnak.
Az eljáró tanács az engedélyezési és az esetleges kivitelezési tervek ismeretének hiányában, az átadott két fényképfelvétel alapján csak annyit lát megállapíthatónak, hogy vagy a fenti a) eset szerinti átdolgozásról, vagy olyan, nem jelentős változtatásról van szó, amely az engedély hiánya miatt a fenti d) esetkörbe sorolható. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy a mű felhasználásához engedély szükséges, melynek megléte az átadott iratanyag alapján a korábbiakban írtak szerint nem állapítható meg.
A módosításra (átdolgozásra) adott engedély hiánya ugyanakkor az eljáró tanács véleménye szerint önmagában nem értékelhető, tekintettel arra, hogy a változatlan felhasználásra sem történt meg bizonyíthatóan az engedély megszerzése. A felhasználási engedély megszerzésével - tekintettel az építészeti tervezés és kivitelezés több alkotási fázisból adódó jellegzetességeire - a gyakorlatban ugyanis igen gyakran átdolgozási jogot is szerez a későbbi terv készítője/kivitelezője.
Ad 3. Az építménynek sem a kiviteli, sem az engedélyezési tervei nem állnak az eljáró tanács rendelkezésére, így azokat érdemben vizsgálni sem tudta.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló fényképfelvételek alapján is egyértelműen megállapítható, hogy a kivitelezés során több ponton - az épület külső megjelenését befolyásoló módon - eltértek a feljelentő által készített eredeti látványtervektől.
Az eljáró tanács megjegyezni kívánja, hogy az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 13. § (4) bekezdése szabályozza azon esetek körét, amikor a kivitelezés során kötelezően kiviteli tervet kell készíteni. Az eljáró tanács álláspontja szerint jelen épület kivitelezésénél nem állnak fenn olyan tényezők, amelyek kötelezővé tennék az említett jogszabályhely alapján a kiviteli terv elkészítését, így könnyen elképzelhető, hogy jelen esetben ilyen terv nem is készült.
Ad 4. Az eljáró tanács álláspontja szerint a feljelentőt az általa elkészített látványtervek vonatkozásában az Szjt. II. fejezetében felsorolt, személyhez fűződő jogok (nyilvánosságra hozatal joga, névfeltüntetéshez fűződő jog, a mű integritásához fűződő jog) megilletik.
Az eljáró tanács ismételten utal arra, hogy a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy a feljelentő hozzájárult-e a látványtervei alapján történő további tervezéshez és - végső soron - kivitelezéshez, így nem állapítható meg, hogy az Szjt. 10. §-ába foglalt nyilvánosságra hozatali joga sérült-e.
Tekintettel arra, hogy a név feltüntetését a szakmában szokásos módon, a felhasználás jellegéhez igazodóan kell megvalósítani [Szjt. 12. § (1) bek.], ez az építészeti műveknél nem feltétlenül jelenti az épületen történő névfeltüntetést. E vonatkozásban az eljáró tanács legfeljebb csak abban az esetben látná a névfeltüntetéshez fűződő jog sérelmét, ha más - pl. a konkrét kiviteli vagy engedélyezési terveket készítő - tervező neve feltüntetésre került volna, a feljelentőé pedig nem.
Az eljáró tanács megállapítása szerint az épület kivitelezése során történt módosítások mögött vélhetően elsősorban célszerűségi és megvalósíthatósági szempontok állnak, így azok jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva nem jelentik az Szjt. 13. és 67. §-a szerint a látványterv eltorzítását, csorbítását vagy a feljelentő becsületére sérelmes megváltoztatását.
A feltett kérdés megválaszolásához az eljáró tanácsnak az Szjt. 13. és 50. §-át, valamint 67. §-ának (1) bekezdését kellett vizsgálnia. Ezek a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
13. §: "A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
50. §: "Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja."
67. §. (1) bekezdés: "A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja."
A Szerzői Jogi Szakértő Testület a fenti rendelkezéseket összefüggésükben vizsgálva több korábbi állásfoglalásában is részletesen foglalkozott a mű integritásához fűződő szerzői személyiségi jog építészeti művekre való alkalmazásával.
Az eljáró tanács iránymutatónak tartja a testület 35/02 számú szakértői véleményét, melyben a következőkre mutatott rá: "Az eljáró tanács megállapítja, hogy a 13. és 50. § általános rendelkezéseket tartalmaz. Ezzel szemben a 67. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kizárólag az építészeti alkotások és műszaki létesítmények terveire vonatkozik. Az ilyen tervek megváltoztatásával kapcsolatban - a személyiségi jogok szempontjából - a 67. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény az ilyen alkotások esetében - a miniszteri indokolás fent idézett részében említett életszerűbb szabályozás igényének megfelelően - még pontosabban meg kívánta jelölni, mely esetekben lehet szó a szerző személyiséghez fűződő jogainak a sérelméről. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ezen a körön belül is az általános rendelkezéseket kell figyelembe venni; tehát a szerző személyhez fűződő jogát ebben a körben is művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy más olyan megváltoztatása, megcsorbítása sérti, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes."
Az eljáró tanács a fent idézett állásfoglalásban foglalt értelmezési gyakorlatot követve megállapítja, hogy az Szjt. 13. §-a határozza meg a műintegritás sérelmének tartalmi kritériumait (torzítás, csonkítás, becsületre vagy hírnévre sérelmes egyéb megváltoztatás), a 67. § pedig ezeknek az alkalmazási körét speciálisan az építészeti alkotások vonatkozásában (külső megjelenést vagy rendeltetésszerű használatot befolyásoló megváltoztatás). Ebből következően a szerzőnek a mű integritásához fűződő joga abban az esetben sérül, amennyiben a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat oly módon változik meg, hogy az a szerzői becsületet, jóhírnevet sérti.
Az eljáró tanács álláspontja szerint a kivitelezett épület rendeltetésszerű használatában a látványtervhez képesti kivitelezés sérelmes, torzító változást nem okozott. A megépített épület külső megjelenése - mint azt az eljáró tanács a 3. kérdésre adott válaszban is kifejtette - a látványtervhez képest megváltozott; e változtatások elsősorban az egyes díszítőelemek vélhetően célszerűségi vagy költségcsökkentési célú elhagyását jelentették. A változtatások mértéke azonban az eljáró tanács megállapítása szerint nem éri el azt a szintet, amely az Szjt. 13. §-ába ütközne.
Ily módon a műintegritás sérelmét - különös tekintettel az iratanyagban szereplő, egyes tartalmi elemek kifejtettségének szintjére - jelen esetben az eljáró tanács nem látja megállapíthatónak.
Az eljáró tanács megjegyezni kívánja, hogy az eredetileg három elemből álló épület jelen látványtervek szerinti átépítése érintheti az eredeti tervező személyhez fűződő és vagyoni jogait is. Az iratokból nem derül ki egyértelműen, hogy a vonatkozó engedélyekkel a felhasználó rendelkezett-e.
Ad 5. Az eljáró tanács álláspontja szerint a vagyoni hátrány konkrét összegéről szóló állásfoglalás - támaszkodva az SZJSZT korábbi általános gyakorlatára is - nem tartozik a testület kompetenciájába. Jelen esetben figyelembe kell venni, hogy az átadott iratok tanúsága szerint a feljelentő anyagi ellenszolgáltatást kapott a látványtervek átadásakor. További bizonyítási eljárás során - az esetleges szerződés és annak teljesítése alapján - lehet tisztázni, hogy az ellenértéket pontosan mire tekintettel (látványtervek elkészítése és felhasználási engedély megadása, a kivitelezés megszervezése, tanácsadás?) kapta a feljelentő.
Az eljáró tanács megjegyezni kívánja, hogy az átadott ellenérték iratokból megismerhető összege (1 400 000 Ft) nem tűnik eleve kirívóan alacsony mértékű ellenszolgáltatásnak a látványtervek elkészítéséért és egyes szervezési, tanácsadási feladatok ellátásáért.
Ad 6-7. Az eljáró tanács a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezeti és működési szabályzatáról szóló 156/99. (XI. 3.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésére hivatkozva megjegyzi, hogy kifejtett véleményét az átadott iratok alapján alakította ki, a szakvélemény megállapításai csak az ezekből megismerhető tényállás vonatkozásában irányadóak.
A Magyar Helikon Könyvkiadó 1964-ben kiadott, valamint a Nemzeti Kincseinkért Egyesület 2003-ban kiadott "Képes Krónika" hasonmás kiadásának szerzői jogi vizsgálata
SZJSZT-31/04
A BRFK XIII. ker. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának megkeresése
A megkereső által feltett kérdések
1. A Helikon Kiadó Rt. 1964-ben kiadott Képes
Krónika kötete bármely szempontból szerzői
műnek minősül-e, ha igen, mely vonatkozásokban?
2. A szerzői jogoknak kik, illetve mely szervek a
jogosultjai?
3. Az esetleges szerzői jogi jogsértések
mely cselekményben nyilvánulnak meg?
4. A szerzői jogi jogsértés fennállása
esetén azzal az elkövető mely személyeknek,
szerveknek milyen összegű vagyoni hátrányt
okozott?
5. A szakértői véleménynek a kiadás
idején és az elkövetés idején
hatályos keretjogszabályok elemzését is
tartalmaznia kell.
6. A szakértő egyéb észrevétele.
Az eljáró tanács szakvéleménye
Ad 1. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) bevezető rendelkezéseiben rögzíti, hogy ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. Az eljáró tanács megállapítja, hogy a szakértői vizsgálat első kérdése tárgyát képező, 1964-ben kiadott "Képes Krónika" (a továbbiakban: KK 1964) két kötetben látott napvilágot, amely egészében egy tágabb megközelítésben szerzői jogi védelemben részesülő tudományos és művészeti műnek tekinthető. Az első kötet az Országos Széchenyi Könyvtárban Clmae 404 jelzet alatt őrzött kódex teljes hasonmása. Megjegyzendő, hogy a kódex anyaga pergamen, a pergamenlapok száma 75 fólió, ezzel szemben a hasonmás fényképészeti úton, műnyomó papírra készült, 147 oldal terjedelemben. A második kötet a hasonmás kiadásnak kiegészítő része, amely a szerzői jog által védelemben részesülő műveket tartalmaz; "A Képes Krónika és kora" című tanulmányt, "A Képes Krónika miniatúrái" című kódexleírást, továbbá a Krónika sajtó alá rendezett latin szövegét és annak magyar fordítását, valamint jegyzeteket.
Szűkebb értelemben a KK 1964 a tudomány és a művészet terén létrejött gyűjteményes mű, amelyben a kódex teljes hasonmása, másfelől a fent említett, szerzői jog által védett művek kerülnek közös felhasználásra. A KK 1964 tipográfiája, a kódex miniatúráin alapuló borítója és kötésterve képzőművészeti alkotásnak tekinthető. A szerkesztés, az összeválogatás, az elrendezés nem tükröz egyéni-eredeti gondolatot, nem haladja meg a szerkesztői rutinmunkát.
Külön vizsgálandó, hogy a KK 1964 első kötete (a címlaptól eltekintve) önmagában szerzői mű-e? Az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében "a védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg." Egyébként 1964-ben is ezek az egyéni, eredeti vonások voltak a szerzői mű előfeltételei.7
Az eljáró tanács értékelése szerint a magas szintű mesterségbeli tudás ellenére a képek fényképezéssel előállított hasonmás reprodukciói nem állnak szerzői jogi védelem alatt. A Képes Krónika 1964-ben történt újrafotózása reprodukciós céllal nem ad teret az eredetiségnek, hiszen ezen szellemi termékekkel szembeni legfőbb elvárás, hogy maximálisan élethűek legyenek. Az ilyen fényképek, amelyek a műtárgyak szolgai másolásai, például az angolszász jogban is hasonló megítélés alá esnek.8
Európai közösségi szinten ebben a vonatkozásban a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló, a Tanács 93/98/EGK irányelvének 6. cikke rögzíti, hogy a fotóművészeti alkotások az 1. cikk alapján részesülnek védelemben, amennyiben abban az értelemben eredetiek, hogy a szerző saját szellemi alkotásának minősülnek. Annak megállapításához, hogy fennállhat-e ilyen védelem, más feltétel nem alkalmazható. A tagállamok más fotóművészeti alkotásokat is védelemben részesíthetnek.
Összefoglalva a fentiekben előadottakat az eljáró tanács megállapítja, hogy a szerzői jogi védelem alatt nem álló, XIV. századi kódexről készült 1964-es fényképészeti reprodukció szolgai másolás lévén, az egyéni, eredeti jelleg hiánya miatt nem alapoz meg szerzői jogi védelmet.9
Ad 2. A szerzői alanyi jog jogosultja - a szerző. Az Szjt. 4. §-ának (1) bekezdése szerint szerző az, aki a művet megalkotta. Ehhez a definíciószerű megfogalmazáshoz szükséges megjegyezni, hogy szerző csak természetes személy lehet.10 A KK 1964 kiadásakor hatályos szerzői jogi törvény (1921. évi LIV. tc.) nem tartalmazott olyan szabályt, hogy amennyiben a mű munkaviszonyban jött létre, ez változást okozott volna a szerzői jog alanyában. Erről a szerző és munkáltatója szerződésben dönthet.11 A Szerzői Jogi Szakértő Testület részére megküldött nyomozati iratokban egyébként munkajogviszonyra konkrét utalás nem történt, csupán annyi állapítható meg, hogy a KK 1964 kiadásában az Országos Széchenyi Könyvtár szakemberei is közreműködtek. A fentiek alapján a KK 1964 vonatkozásában a szerzői jogi jogosultaknak Dercsényi Dezsőt, Csapodiné Gárdonyi Klárát, Mezey Lászlót, Geréb Lászlót, és a kötetek tipográfiája, borítója tekintetében Lengyel Lajost kell tekinteni.
Ad 3. Az eljáró tanács véleménye szerint a Nemzeti Kincseinkért Egyesület által 2003-ban kiadott kétkötetes "Képes Krónika" (a továbbiakban: KK 2003) ugyancsak önálló, szerzői jogi védelemben részesülő tudományos és művészeti mű (gyűjteményes mű). Az 1964-es és a 2003-as könyvek tábláinak grafikai koncepciója és abban az elemek alkalmazása (színhatás, képméretek stb.) azonos. Így a 2003-as kötet mint könyvészeti alkotás a KK 1964 engedély nélküli átdolgozásának tekintendő.
Az első kérdésre adott válaszból kitűnően az 1964-es könyvtükör lefényképezésével viszont nem történt szerzőijog-sértés.
A KK 2003 második kötete a "Krónika képnyelven elbeszélve" és a "Fény által festett történelem" című tanulmányokat, a Krónika sajtó alá rendezett latin szövegét, valamint annak magyar nyelvre történt újrafordítását tartalmazza, amelyek a szerzői jog által védelemben részesülő művek, keletkezésük komoly szellemi munka eredménye; szerzői jogi jogsértésről ebben az esetben sincsen szó, ez nem a KK 1964 második kötet szerzői jogi felhasználása.
A szerkesztés vonatkozásában az eljáró tanács megjegyzi, hogy a KK 1964-hez hasonlóan a KK 2003 is a tudomány és a művészet terén létrejött gyűjteményes mű, amelyben a kódex teljes hasonmása, másfelől a fent említett, szerzői jog által védett művek kerülnek közös felhasználásra. A szerkesztés, az összeválogatás, az elrendezés követi az ilyen munkák esetén általánosan alkalmazott standardot (az eredeti alkotás facsimile kiadása - sajtó alá rendezett eredeti szöveg a magyar nyelvű fordítással, valamint, általában, két bevezető ismeretelméleti, kultúrtörténeti tanulmánnyal). A szerkesztői tevékenység a KK 2003 vonatkozásában sem haladja meg a szerkesztői rutinmunkát, amely tényt azért hangsúlyozza az eljáró tanács, mivel a második kötet impresszumában a tanulmányszerzők - megalapozatlanul - szerkesztői minőségükben is feltüntetik magukat.
Ad 4. A szerzői és kapcsolódó jogok megsértése bűncselekményi tényállás megvalósulásához a jogsértésen túlmenően a vagyoni hátrány vagy haszonszerzési célzat okozása szükséges. A Szerzői Jogi Szakértő Testület részére megküldött nyomozati iratokban haszonszerzési célzatra nem található utalás. D. Zs.-né 2004. február 5-én jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásában utalt arra, hogy az egyesület közhasznú szervezeti formában működik, amelynek szabályzata egyébként is tiltja a haszonszerzési törekvést. Ehhez további kiegészítésül szolgál 2004. június 28-án felvett újabb tanúvallomása, amelyben előadta, hogy a mű kiadásának célja, hogy a "Képes Krónika" a nagyközönség számára hozzáférhető legyen, azt mindenki megismerhesse. Az egyesület alapszabályzata is rögzíti, hogy a mű nem hozható kereskedelmi forgalomba, az csupán az egyesületen keresztül férhető hozzá azok számára, akik erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak az alapítványnak (az eljáró tanács megjegyzi, hogy az alapítványra történő utalás máshol nem szerepel, vélhetően jegyzőkönyvi elírás lehet), és akiket erre érdemesnek tart az egyesület vezetése.
A könyv mint tipográfiai alkotás engedély nélküli felhasználása a tipográfiai terv jogosultjának, figyelembe véve a könyvkiadási gyakorlatot, legalább 50 000-150 000 Ft közötti, elmaradt szerzői jogdíjban álló kárt okozott. A jogosult esetleges egyéb kárait is bizonyíthatja.
A 2003-as kiadás a KK 1964 kiadójának - újrakiadás esetén - a kereslet egy részének lekötésével kárt okozhatott volna. Ezt az esetleges kárigényt azonban a Magyar Helikon Könyvkiadó nem szerzői jogi alapon, hanem versenyjogi alapon érvényesíthetné.
Ad 5. Az eljáró tanács az 1-4. kérdésekre adott válaszok ismeretében a kiadás idején és az elkövetés idején hatályos keretjogszabályok további elemzését nem látja szükségesnek.
Ad 6. A Szerzői Jogi Szakértő Testület részére megküldött nyomozati iratokban többször történik hivatkozás a Helikon Kiadó 1987-es "Képes Krónika" kiadására. Az eljáró tanács utal arra, hogy a megkereső hatóság az igazságügyi okmányszakértő részére a hivatkozott kiadást is megküldte, annak ellenére, hogy az 1987-es kiadás közvetlenül nem képezte tárgyát a vizsgálatnak. Az eljáró tanács a véleményének kialakításában haszonnal vehette volna kézbe a hivatkozott kiadást.
Az eljáró tanács fontosnak tartja észrevételezni a közjogi és a magánjogi (szerzői jogi) megközelítésből eredő eltérő védettségi megítélést. Közjogi értelemben a "Képes Krónika" a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. §-ának 4. pontja értelmében a kulturális javak körébe tartozónak minősül. Ugyanezen törvény 46. §-a alapján a könyvtárakban muzeális dokumentumként őrzött kulturális javak védettnek minősülnek.
1 Valószínűleg az építész szakmában "Ospitale dei innocenti" néven közismert, Bernini által megalkotott firenzei épület nyomán.
2 SZJSZT 28/01 sz. szakvélemény
3 Csillag György: Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1987, p. 42.
4 SZJSZT 10/97 számú szakvélemény
5 Csillag, i. m. p. 46.
6 A hatályos Szjt. következetesen csak a társszerző fogalmát használja, l. pl. 5. §.
7 Vö. az akkor hatályos 1921. évi LIV. tc. kommentárjait: Alföldi Dezső: A magyar szerzői jog. 1936, p. 13. Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve. 1959, p. 23.
8 Lásd. The Bridgeman Art Library Ltd v. Corel Corp., 36 F. supp. 2d 191 [S.D.N.Y.]
9 Lásd részletesebben Faludi Gábor, ad I. fejezet 1.1.2., p. 25-27., in Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv, Budapest, 2000
10 Vö. Lontai Endre -Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004, p. 52.
11 Vö. Alföldi Dezső: A magyar szerzői jog, 1936. p. 32-33. Palágyi Róbert: A magyar szerzői jogi zsebkönyve. 1959, p. 37.