KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
- MAGYAR ÉPÍTÉSZET. Kossuth Kiadó, 2001-2004;
- Don Drinkwater*: A szellemi terméktől az értékig
(IP roadmap to value). Les Nouvelles (LES), XXXVIII. k.,
1. sz. 2003. március, p. 27-31
- Az alkotó tehetség démonának arcai
MAGYAR ÉPÍTÉSZET. Kossuth Kiadó,
2001-2004;
ISBN 963 09 4215 1; ISBN 96309 4264 X;
ISBN
963 09 4340 9; ISBN 963 09 4374 3;
ISBN 963 09 4429 4; ISBN 963 09
4495 2
A hatodik kötet megjelenésével teljessé vált a Kossuth Kiadó honi építészeti értékeinket felvonultató, tartalmas és nagyon szép kiállítású új sorozata.
Az építészet az ember legkorábbi műszaki tudományai közé tartozik. A középkorban a hajóépítés mellett a műszaki innovációk talán legfőbb terepe és hordozója volt - gondoljunk a katedrálisokban megtestesülő szédületes teljesítményekre. Egy ország építészete kiválóan jellemzi annak fejlődéstörténetét, mindenkori műszaki és gazdasági állapotát, épületvagyonának összetétele pedig kultúráját - annak fényeit és szintúgy árnyait. A különböző korok építészete pedig igen sokat elmond az ország akkori kapcsolatairól is: a honi építtetők éppen melyik másik nemzetre, kultúrkörre néztek fel annyira, hogy azt mintaadónak tekintsék. Így magunkról a 6. kötetben olvashatjuk, hogy Magyarországon Európa bármely városát "meg lehet találni".
Ennek a sorozatnak a célját maga a kiadó a következőképpen vázolta: "Nem titkolt célunk felhívni a figyelmet hazánk épületeire. (...) A régmúlt építményeitől kortárs építészeink világszínvonalú munkáival bezárólag látványos képet kapunk az építőművészet honi történetéről". Azoknak, akiket érdekel a honi művelődéstörténet, az elődök munkálkodása, az ország szellemi és anyagi öröksége, fontos tudniuk, hogy e sorozathoz kitűnő hátterül és kiegészítőül szolgál a Kossuth Kiadó egy nemrég befejezett másik nagy vállalkozása, a szintén hatkötetes Magyar Kódex c. sorozat, amely átfogó képet ad a magyar művelődéstörténetről a kezdetektől napjainkig, és vele - annak elválaszthatatlan kereteként - az ország történelméről.
Múltunkról, amely nélkül nincs jövő - ezt a vitathatatlan érvényű vezérgondolatot fűzte a kiadó ez utóbbi sorozatához, és mondhatjuk ugyanilyen joggal a korábbi korok építészetét bemutató újabbhoz is. És mindkettőnek rendkívül fontos és aktuális üzenete van a mához, hozzánk. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatában sokan, sokszor mondták, hogy megyünk az UNIÓ-ba (csupa áhítatos nagybetűvel), megyünk Európába. Európába? Akiben nemzeti vonatkozásban él bármilyen kisebbségi érzés, aki azt hinné, hogy a gyökerek, a kötődések okán van nálunk európább Európa is, már csak ezért is olvassa el ezeket a sorozatokat. Megtudja köteteikből is, milyen gazdag az ország múltja tiszteletreméltó teljesítményekben, hogy nem kevesebb a jogunk - persze több sem -, mint másoknak arra, hogy szellemi kincseinek, hagyományainak részeseiként tekintsük magunkra, és mindenki mástól is elvárjuk ennek elismerését. Ékesen szól erről építészeti örökségünk is, hiszen az építészet maga a tárgyiasult kultúra. És a nemzeti önbecsülés egyik legtisztább forrása az elődök - és természetesen a kortársak - alkotó teljesítménye. Erre valóban maradéktalanul büszkék lehetünk. Ilyen teljesítmények ezeréves sorát mutatja fel a honi építészet, s most a Kossuth azt bemutató sorozata. E kötetek a szó mind közvetlen, mind átvitt értelme szerint ékes bizonyságát szolgáltatják annak, hogy Európa ezer éve itt van, és mi ezer éve európaiak vagyunk. Építészetünk az ország magas fejlettségi színvonalú korszakairól, építőmestereinek tiszteletreméltó teljesítményéről tanúskodik.
A hat kötet címe, témája, időbeli szelete: A rómaiaktól a román korig; Gótika és kora reneszánsz; Késő reneszánsz és kora barokk; Barokk, rokokó és copf; Klasszicizmus, historizmus; A szecessziótól napjainkig.
Török József egyetemi tanárnak a második kötethez írott előszavából idézve ezekben a kötetekben sokkal több rejtezik a bemutatott építészeti emlékeknél. Nem egy Margit-szigetnyi letűnt világ és a mai utódokra itt maradt - sajnos sokaknak csak fenntartási, megőrzési gondot jelentő - kőből épült örökség "összerakásáról" van szó az írás és a kép erejével, hanem arról a hazáról és történelemről, amely az egész magyarság közös öröksége. Így amit e könyvek elébünk tárnak, az nemzeti önismeretünk egyik meghatározó része. És valóban: az épületeinkben, építészeti emlékeinkben ott rejtezik a történelmünk, mindaz a jó és rossz, ami azzá tett bennünket, amik vagyunk. Születésük, gazdagodásuk éppen úgy jellemzi az ország sorsának alakulását, mint a pusztulásuk. A gond pedig, amelyet reájuk, megismerésükre, megbecsülésükre és főként a megóvásukra fordítunk, bennünket jellemez. Ha úgy vesszük, hogy magunknak tartozunk a megismerésükkel, ám a gyermekeinknek a megóvásukkal, ebből ki-ki megítélheti, mennyire lehetünk elégedettek magunkkal.
És tegyük rögtön hozzá: ahogyan mi külföldön járva, vagy könyvek, filmek, képek alapján nem csekély részben a múlt és jelenkori építészetük szerint ítélünk meg más népeket, a miénk is igen jelentős tétele a bizonyítványunknak. Ezért szintúgy önismeretünk fontos eleme tudnunk, hogy milyennek láthatnak bennünket az építészetünk alapján mások.
Ha merünk őszinték lenni, legalább önmagunkhoz, akkor e köteteket nézegetve-olvasva azt is be kell látnunk, hogy ezek bizony többszörösen is intőt adnak nekünk. Mindenekelőtt törődésből: ki-ki megítélheti, vajon méltó helyén van-e értékrendünkben az épített örökségünk óvása, megtartása? A válasz aligha lehet megnyugtató. És marketingből: legfeljebb töredékét használjuk ki mindannak a lehetőségnek, amelyet ezek a kincsek kínálnak országunk jó hírének, vonzerejének, tekintélyének növelésére. Igaz, viszonylag sok pénzt kellene befektetnünk felújításra, az idő és talán méginkább az ostobaság rongálásainak kijavítására, állagmegóvásra, de vajon a méltó és főként ésszerű helyükön vannak-e ezek a rangsorban, midőn a felhasználható forrásokat elosztjuk? Szintúgy honismeretből. Elmegyünk Rómába, Párizsba, Spanyolországba és ki tudja, még hová, és áhítattal megcsodáljuk az építészeti emlékeiket - azután kézbe vesszük ezeket a köteteket, és döbbenten nézzük, mennyi szépség, mennyi kincs van tőlünk karnyújtásnyira, amelyekről fogalmunk sem volt. Ízlés kérdése, ki mennyire szereti a mai építészetet. Ám van-e a méltóságteljesre, a szépre fogékony ember, akit ne fognának meg a román stílus, a gótika, a reneszánsz vagy a barokk alkotásai? E kötetek valószínűleg sok meglepetéssel szolgálnak ebbéli építészeti örökségünkről. Érdemes megszívlelnünk, és nem is csak Budapestre, hanem sokkal átfogóbb értelemben is, amit Romvári József mond a 6. kötet előszavában: "Az átlagos pesti ember, aki csak a kirakatok magasságáig lát, nem is tudja, milyen csodákat hagy ki az életéből."
A teljes igazsághoz tartozik ugyanakkor az is, hogy építészeti örökségünk nem csekély része ma már olyan állapotban van, hogy az avatatlan szem alig - vagy egyáltalán nem - ismeri fel a benne rejlő alkotást. Kell a láttatás mestersége, sőt művészete ahhoz, hogy a maradványokban meglássuk az értéket. Nyugodtan állíthatjuk, a kötetek alkotói ebben igen magas színvonalú munkát végeztek. Egyáltalán nem biztos, hogy szemtől-szemben is mindig meglátnánk annyit a hajdani építmények maradványaiban, amennyit e képek megmutatnak. A leírások, magyarázatok pedig nemcsak a megismerést segítik, hanem sokhelyütt azt is, hogy beleélhessük magunkat a kor, a hajdani környezet hangulatába.
Amint a Kossuth Kiadónál már megszokhattuk, a kötetek értékét és az általuk nyújtott szellemi élvezetet nagyban emeli a kitűnő és igen jó minőségű képanyag, valamint a míves, szép kivitel.
Dr. Osman Péter
Don Drinkwater*: A szellemi terméktől az
értékig
(IP roadmap to value). Les Nouvelles (LES),
XXXVIII. k.,
1. sz. 2003. március, p. 27-31
A legfontosabb lépés egy szabadalom esetében a megvalósulás. A cikk az ezzel kapcsolatos problémák megoldására próbál útmutatást adni egy szellemitőke-kezelő (IAM) program segítségével. Bemutat egy elemzőtechnikát, mely az információkban lévő adatokat használja. Az IAM program magában foglalja a szellemi termék (IP) azonosítását és az arra vonatkozó tájékoztatást, az adatok elemzését, továbbá egy speciális eljárást az érték megállapításához. A kezelési folyamat a következő:
első lépés: a szellemi termék meghatározása,
második lépés: az adatok elemzése,
harmadik lépés: kereskedelmi forgalomba hozatal.
Az adatok elemzése nehéz feladat, ehhez különböző értékelő módszereket próbálnak alkotni. Az egyik ilyen leírása a szerző egy korábbi cikkében található, ebben a lajstromozási és egyéb jellemző adatokat használták fel. Egy másik kutatócsoport kifejlesztett egy olyan algoritmust, amellyel egy objektív pontszámot állapítanak meg az adott szabadalomra vonatkozóan.
A szellemi termék egyik tipikus értékelési rendszere, ha megvizsgáljuk az engedélyezéshez szükséges tőkének a mértékét. A vállalatoknak meg kell határozni a belföldi szabadalmi díjakat, a hozzájárulási nyilatkozatok értékét, a perköltségeket, a licencdíjakat. Egy várható pénzügyi modellt kell konstruálni, amely számol a szellemi termék révén elérhető profittal. Ezt a modellt nevezték el "bevételi közelítés"-nek, amelyben a kritikus tényezők a következők:
a piac növekedése és a piac mérete;
a piaci részesedés;
a szellemi termék értéknövekedése;
a licencdíjakból befolyó profit.
A szerző grafikonon mutatja be a technológiai erő és a piaci potenciál közötti összefüggést, mely a szellemi termék várható gazdasági hatását szimbolizálja a vállalat számára, és amely szerint a vállalatok négy csoportja különböztethető meg: vannak a piaci erőt és csúcstechnológiát birtokló cégek, amelyeknek elegendő csak licenceket vásárolni, és nem kell követő magatartást gyakorolniuk; a csúcstechnológiát birtokló, de gyenge piaci részvétellel rendelkező cégek, amelyek hajlandók licencet adni vagy venni; az erős piaci pozícióval és gyenge a technológiával rendelkező cégek, amelyeknek át kell gondolni, hogy befektetnek-e az új technológiába vagy stratégiai szövetséget kötnek másokkal; és a gyenge piaci pozícióval és gyengén fejlett technológiával rendelkező vállalatok, ezek esetében mindig meg kell vizsgálni a szabadalom értékét, hogy tovább finanszírozzák-e a fenntartást vagy sem.
A legtöbb vállalat számára a szellemi tulajdonnal - amelynek a szabadalmak jelentős részét képezik - kapcsolatos legnagyobb problémát annak helyes értékelése jelenti. E probléma megoldásának módszere lehet a szellemi vagyon auditálása. Az auditálás során keletkezett adatok felhasználhatók a szellemi vagyonban rejlő technológiai lehetőségek és az elérhető piaci részesedés meghatározásában, azaz olyan információvá dolgozhatók fel, ami nagymértékben erősíti a menedzsment döntéshozatali képességét, elősegíti a szellemi tulajdon optimális felhasználását a vállalati célok megvalósításában.
A cikkben ismertetett módszer a fenti információnyerés hatékony és költségkímélő eszköze, amely szükség esetén tovább finomítható.
Miklósi József
Az alkotó tehetség démonának arcai
Werner Fuld: Az elátkozott Paganini. Európa Könyvkiadó, 2004; ISBN 963 07 7551 4
Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés. Európa Könyvkiadó, 2004; ISBN 963 07 7518 2
Henry Gidel: Picasso. Európa Kiadó, 2004; ISBN 963 07 7557 3
Carsten Peter Warncke: Picasso. Vince Kiadó, 2004; ISBN 3 8228 3373 8
Kevés igazi alkotó lehet, ha van egyáltalán, aki a benne lakozó teremtőtehetséget szelíd erőként éli meg. Sokkal inkább Arany János vallomása a jellemző: "Bárha engem titkos métely / Fölemészt: az örök kétely". Az Európa három, mostanában megjelent műve két valós és egy képzelt életpályán át mutatja meg e démon különböző arcait.
Paganini. A könyv - amely remek korrajz is - egy különleges tehetség rendkívüli sorsát mutatja be és elemzi. Egy művészi tehetségét, amely elsősorban nem a saját jogán, a valódi minőségével keltett elismerést a közönségben és aratott hatalmas sikereket, hanem azzal, hogy hihetetlennek tűnő előadóművészi teljesítményeivel akaratlanul, majd akarva is babonás félelmeinél és a sötét titkok iránti kíváncsiságánál ragadta meg a közvéleményt. Paganini a hangszeres előadásban, mindenekelőtt hegedűjátékában olyan új technikai megoldásokat alkalmazott, amelyekről korának közönsége egyszerűen nem hitte el, hogy azokra földi halandó túlvilági segítség nélkül is képes lehet, s ezért kézenfekvő magyarázatként a művész tudását az ördög segítségének tulajdonították. A következményeket tekinthetjük, amint Fuld is tekinti, példának a tömeglélektan sajátos működésére, és az emberi butaság, az érthetetlennek tűnő újdonsággal szembeni gyanakvás igen markáns megnyilvánulásának. A Paganini-jelenségnek meghatározó jelentőségű vonása lett, hogy miután az addigiakat messze felülmúló, káprázatos előadói teljesítményei nyomán a közvéleményben kialakult róla a mítosz, az ördög hegedűsének borzongató és éppen ezzel izgató képe, a közönség jelentős része már nem is az előadás szépségéért, hanem a babonás izgalomért rajongott érte.
A történet lényegi része az is, hogy Paganini - mai fogalmakkal - ösztönös, kiváló mestere volt a marketingnek és a PR-nak is. Amint rájött, mennyire megemelik az őt körüllengő sajátos képzetek tehetségének és előadásainak az árfolyamát annak mind a közvetlen, mind pedig az átvitt értelmében, nagyon is tudatosan rájátszott erre, s már nem csak a csodálatos játékával, az azt még jobban kiemelő szerzeményeivel igyekezett hódítani, hanem legalább annyira a baljós legendák megjelenítésével is. És abban sincs semmi meglepő, hogy amint nőtt a hírneve, annál inkább foglyává is vált annak: nem tudott, és érezhetően nem is akart szabadulni baljós, ám nagyon is jól jövedelmező árnyékától. Foglyává vált azzal is, hogy művészetében technikai képességeinek csillogtatása gyakorta öncélúvá vált, rontva az élmény tiszta szépségét.
Petrosz bácsi. Mit ér a tehetség elegendő ambíció nélkül, vagy éppen mit ér, ha valami hiányzik belőle? Doxiadisz e története egyaránt szól a matematikai felfedezések világáról, és arról, hogyan érvényesül vagy éppen marad kibontakozatlanul benne a tehetség, mit jelent kutatónak lenni, és hogyan zajlanak a versengések. Bepillantást ad a matematika több érdekes kérdésébe is, és valamelyes vázlatot ad a XX. század több nagy matematikusáról. Petrosz bácsi pályáján keresztül megmutatja azt, hogy annak, aki nem elégszik meg a tudással, hanem hírneves, elismert tudóssá is akar válni, a matematikai kutatás kőkemény világ: a felfedezők közül csak az elsők kapják az elismerést.
Van a történetnek egy különösen érdekes és tanulságos része: Petrosz bácsi egész aktív életében egy kiemelkedően fontos probléma megoldásán dolgozik. Ennek során egy középkategóriájú felfedezést tesz, amelyről úgy gondolja, hogy az eszközül szolgálhat a Nagy Megoldás megtalálásához. Ha ezt publikálja, középkategóriás elismerést kaphat, viszont az új eszköz bemutatásával másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy előtte érjenek célt. Érezhető, hogy az is a tehetség mércéje, mit tesz valaki ebben a helyzetben. Hogy Petrosz bácsinak a tehetsége vagy az ambíciója volt-e kevés, és kevés volt-e egyáltalán, ki-ki eldönti magának. Doxiadisz - aki maga is ígéretes matematikai tehetségnek indult - írói tehetsége mindenesetre elég volt ahhoz, hogy ez a kitűnő könyve méltán vált sikerré több mint húsz országban.
Picasso. Vajon szükségszerű-e, hogy az alkotás szent szörnyeteggé tegye az igazán elkötelezett alkotókat? Úgy tűnik, nagyjában-egészében igen. Íme Picasso. Gidel ebben a művében a kezdetektől egészen a haláláig végigvezet Picasso élet- és művészi pályáján. A saját elbeszélése mellett hatalmas tényanyagot vonultat fel róla, benne számos kortársának, pályatársaknak, vele közeli kapcsolatban állt embereknek, barátoknak, feleségeinek, szeretőinek a róla szóló korabeli megnyilatkozásait, valamint utólagos beszámolóit, visszaemlékezéseit. Mindezek azt a benyomásunkat erősítik, hogy a művész már ambíciói kibontakozásának egészen korai szakaszától kezdve töretlenül, valójában gátlások nélkül céltudatos volt és mindvégig az is maradt: a művészetének mindenkit alárendelő szent szörnyeteg. Egészen fiatal korától tudta, hogy mit akar: művész lenni, bármi áron megvalósítani ebbéli célkitűzéseit, mindig azt mondani, és úgy mondani, amit és ahogy ő akarja, amire őt a belső meggyőződése hajtja, és pokolba minden akadállyal, konvencióval, ami az útjába áll. És pokolba mindazokkal, akiknek nem tetszenek a művei, legyenek gyűjtők, műkereskedők vagy maga a nagyközönség.
Szent szörnyeteg. Pablo nem feltétlen ura annak, amit megfest vagy megrajzol - mondja Gidel. Hiába alakít ki magának egy elképzelést az elején, minden ellenállhatatlanul halad egy előre láthatatlan irányba. Csak azt tudja létrehozni, amit a festészet diktál neki. Láthatjuk, hogy hosszú életén át mindvégig olthatatlan éhség hajtotta művészetének megújítására, stílusának, eszköztárának megújítására. Őrületbe kergeti a művészettörténészeket, hiszen majdnem lehetetlen a képek áradatában elválasztani egymástól a periódusokat, meghatározni a stílusokat és a témákat ennek az ördögi Picassónak a változatos és bőséges termésében. Innen már azt is értjük, hogy gyakorta miért nem értjük...
Picasso kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb alakja, jelképe egy rendkívül színes, mozgalmas korszaknak, amelynek markáns jellemzőjeként elmondhatjuk, hogy itt fonódott a marketing is össze a művészettel. Gidel az ő útját kísérve igen érdekes tablót fest e korról, felvonultatva annak sok híres, gyakorta emblematikus szereplőjét is. A könyv kényszerű gyengéje, hogy nem láthatjuk benne a műveket, amelyekről Gidel és szereplői beszélnek. A Vince Kiadó Picasso címmel éppen most jelentette meg magyarul a világhírű művészeti kiadó, a Tachen nagy, áttekintő albumát, amely a londoni Times szavaival "hiteles kézikönyv, amely teljes mélységében és széleskörűen mutatja be a picassói életművet".
Dr. Osman Péter