EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR*
Színek védjegyoltalma és az Európai Bíróság
1. Néhány külföldi példa
2. A Libertel-ítélet
3. Heidelberger Bauchemie ítélet
4. Hazai kilátások
Bevezetésként a magyar jogról beszámolva megemlítendő, hogy a színösszetételek megkülönböztető képességének elvi lehetőségét már az 1969. évi IX. védjegytörvény [2. § (2) bekezdés] is megállapította. Az 1997. évi XI. védjegytörvény egy lépéssel tovább ment: ez már nemcsak a színösszetételek, hanem egyes színek megkülönböztető képességét, illetve lajstromozhatóságát is megállapította [1. § (2) bekezdés c) pont].
Ugyanakkor a modellként szolgáló EU Védjegyjogi Irányelv,1 de a közösségi védjegyrendelet2 sem nevesíti a színek vagy színkombinációk védjegyjogi oltalmát. Ezért e vonatkozásban is a "megkülönböztethetőség", valamint a "grafikai ábrázolhatóság" általános feltételeit kell irányadónak tekinteni.
Néhány külföldi példa
Ilyen körülmények között felvetődhet, hogy vajon a magyar jogszabályalkotó valami sajátos vagy éppen úttörő megoldást választott-e, mint harmincöt évvel korábban a hangvédjegyek esetén. Erről itt nincs szó.
Az 1994. október 25-i német védjegytörvény 3. § (1) bekezdésében rögzített felsorolás ugyancsak ismeri a színek és színkombinációk (Farben und Farbenzusammensetzungen) védjegykénti bejegyzésének elvi lehetőségét. A Fezer3-féle kommentár e vonatkozásban azt hangsúlyozza, hogy a színnek az árutól elválaszthatónak kell lennie, nevezetesen ha a szín vagy színösszetétel az árunak lényeges jellemzője, akkor maga a szín vagy színösszetétel védjegyként nem jegyezhető be, valamint az oltalomképességnek ez az eredendő hiánya használat révén sem orvosolható, azaz a megkülönböztető képességet a használat sem biztosíthatja.4 Egyébként, amint azt több példával szemlélteti, a bírói gyakorlat már ezt megelőzően is elismerte egyes színkombinációk védjegykénti bejegyzésének lehetőségét. Így a nálunk is ismert kék-fehér ARAL benzinkutak, valamint a sárga-vörös SHELL benzinkutak esetén, az osztrák bírói gyakorlat pedig a lila színt a MILKA csokoládé vonatkozásában.
Az 1991. évi francia iparjogvédelmi törvény L.711-1 cikke a "színelhelyezés, színösszetétel, színárnyalat" (dispositions, combinaisons ou nuances de couleurs) védjegykénti bejegyzésének elvi lehetőségét mondja ki. Az irodalomban Mathély5 azt említi, hogy a bírói gyakorlat már réges-régen elismeri ezeknek a megjelölésfajtáknak védjegyként történő bejegyezhetőségét, s azt a jogszabályalkotó már az 1964. évi védjegytörvénnyel nevesítette. A színárnyalatok vonatkozásában ez a szerző, több honfitársához hasonlóan, lényegesnek tartja a pontos meghatározást, nevezetesen a színárnyalat kódszámának a bejelentésben történő megnevezését, amit az azonosíthatóság feltételének tekint.
A fentiekkel szemben az 1994. évi angol védjegytörvény nem rendelkezik a színek, színárnyalatok védjegykénti bejegyzésének lehetőségéről. Ezért nem is meglepő, hogy a kommentárok6 sem említik a színek védjegykénti oltalmazásának lehetőségét. Nem kizárt, hogy az angol védjegyjognak ez a tartózkodó nézete eredményezte, hogy a közösségi védjegyjog kodifikált szabályaiba ez a védjegyfajta nem került felvételre.
Tudott dolog ugyanakkor, hogy a közösségi jog, s így a védjegyjog is, nemcsak kodifikált formában, hanem az Európai Bíróság ítéletein keresztül is szinte napról-napra, szemünk láttára fejlődik, alakul. Ez a helyzet a színek védjegykénti bejegyzésének kérdésében is.
A Libertel-ítélet
A Libertel nevű holland bejelentő, akinek fő tevékenysége mobiltelefonos szolgáltatások nyújtása, a Benelux Védjegyhivatalnál a narancssárga szín védjegykénti bejegyzését kérte a 9. áruosztályba tartozó hírközlő berendezésekre, valamint a 35-től 38 osztályig terjedő távközlési szolgáltatásokra. A bejelentési kérelemhez egy háromszög alakú narancssárga színű lapot csatolt, és megjelölésként a "narancssárga" színt tüntette fel anélkül, hogy a színkódot megnevezte volna.
A Benelux Védjegyhivatal a bejelentést elutasította arra való hivatkozással, hogy a bejelentő nem igazolta, hogy a narancssárga szín a használat következtében megkülönböztető képességre tett volna szert.
A bejelentő az elutasító határozat ellen a Hágai Törvényszékhez (Gerichtshof Den Haag) keresetet nyújtott be, amely azonban azt ugyancsak elutasította.
Ezt követően a Holland Legfelsőbb Bírósághoz (Hoge Read der Nederlanden) nyújtott be megsemmisítési kérelmet.
Az ügy elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak kétségei támadtak a Benelux védjegytörvény vonatkozó rendelkezései, illetve az EU Védjegyjogi Irányelve (továbbiakban: Irányelv) 3. cikk 1. bekezdés b) pontja7 alkalmazásával kapcsolatban. Ezért előzetes döntéshozatali eljárás keretében több kérdést tett fel az Európai Bíróságnak. Ezek:
1. Egy különleges szín, amelyik ilyenként van bejelentve, vagy amelyet egy nemzetközileg használatos színkóddal jelölnek, az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja értelmében meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében rendelkezhet-e megkülönböztető képességgel?
2. Ha az 1. alatti kérdésre a válasz igenlő, akkor
a) milyen körülmények között lehet feltételezni, hogy egy különleges szín a fenti értelemben vett megkülönböztető képességgel rendelkezik?
b) van-e jelentősége a kérdés elbírálásánál, hogy a bejegyzést nagyszámú áru és/vagy szolgáltatás tekintetében kérik, vagy pedig hogy egy sajátos (specific) áru vagy szolgáltatás, vagy ilyen áruk vagy szolgáltatások egy csoportja tekintetében?
3. Valamely szín védjegykénti megkülönböztető képessége elbírálásánál vizsgálni kell-e, hogy e szín vonatkozásában fennáll-e az a követelmény, hogy az bárki számára szabadon felhasználható legyen, hasonlóképpen mint az olyan megjelölések esetén, mint amelyek az áru meghatározott földrajzi származására utalnak?
4. Amikor a Benelux Védjegyhivatal azt a kérdést bírálta el, hogy a védjegyként bejelentett megjelölés az Irányelv 3. cikk 1. bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel rendelkezik-e, a megkülönböztető képességet elvontan (in abstracto) kellett-e vizsgálnia, vagy az eset összes körülményeire kellett figyelemmel lennie, ami alatt a védjegy használata és a használat módja is értendő (ítélet, 20. pont)?
Az Európai Bíróság ítélete8 kiindulásként azt mondja, hogy a feltett kérdések vizsgálatát, illetve megválaszolását megelőzően annak tisztázása szükséges, hogy az Irányelv 2. cikke értelmében mikor s mire részesíthető oltalomban valamely védjegy.
Ehhez a színnek három előzetes feltételt kell teljesítenie: először is hogy az megjelölés legyen; másodszor az adott színnek grafikailag ábrázolhatónak kell lennie; harmadszor pedig ennek a színnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy megkülönböztesse egy vállalat áruit vagy szolgáltatásait más vállalatok áruitól vagy szolgáltatásaitól (ítélet, 23. pont).
Tény, hogy a Tanács és a Bizottság az Irányelv elfogadásakor közös nyilatkozatban rögzítették, hogy nézetük szerint az Irányelv 2. cikke nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy színösszetétel vagy szín védjegyként bejegyezhető legyen. Minthogy azonban ennek a nyilatkozatnak a tartalma az Irányelv szövegében nem tükröződik, annak nincs relevanciája, s a bíróságra hárul annak eldöntése, hogy egy szín mint olyan az Irányelv 2. cikke szerint védjegyként bejegyezhető-e (ítélet, 24-26. pont).
E kérdés eldöntésénél nem lehet abból kiindulni, hogy egy szín mint olyan védjegy. A szín általában csak az áru tulajdonsága. De ugyanakkor lehet annak megjelölése is (Yet it may constitute a sign). Ez attól függ, hogy a színt milyen módon használják. Meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában a szín is lehet védjegy (ítélet, 27. pont).
A színt - amint azt a bíróság már megállapította - grafikailag úgy kell ábrázolni, hogy az pontosan meghatározható legyen (Vö. C-273/00 Sieckmann-ügy). Az adott esetben a bírósághoz intézett kérdés egy szín védjegykénti bejegyezhetőségére irányul, ahol is a színt a bejelentéshez csatolt színmintával, a színnek szavakkal történt leírásával, valamint egy nemzetközileg ismert színkód megjelölésével határozták meg (ítélet, 28-30. pont).
Egy egyszerű színminta (sample of colour) nem felel meg az előzőekben leírt követelményeknek. A színmintán megjelenített szín ugyanis idővel változhat. Ezért ha csupán a színmintát csatolják a bejelentési kérelemhez, az nem elégíti ki az Irányelv 2. cikke szerinti, a grafikai ábrázolással szemben támasztott követelményeket (ítélet, 31-33. pont).
A színminta és a színnek szavakkal történő megjelölése együttesen kielégítheti az Irányelv 2. cikkében foglalt követelményeket. Ugyanez a helyzet, ha a színt egy nemzetközileg elismert színkóddal határozzák meg, sőt ha a kód megjelölése a bejelentésben nem történt meg, ez a hiány utólag is pótolható (ítélet, 34-38. pont).
Annak (elvonatkoztatott) eldöntéséhez, hogy egy szín mint ilyen az Irányelv 2. cikke szerint alkalmas-e arra, hogy egy vállalat áruit vagy szolgáltatásait más vállalat áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse, annak meghatározása szükséges, hogy a színek mint olyanok alkalmasak-e egyértelmű információk közlésére, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás származására nézve (ítélet, 39. pont).
Bár a színek alkalmasak arra, hogy bizonyos gondolati kapcsolatokat közvetítsenek és érzelmeket keltsenek, de természetüknél fogva kevéssé alkalmasak arra, hogy egyértelmű információkat közvetítsenek. A színek annyival is kevésbé alkalmasak erre, mivel az áruk reklámozása és marketingje keretében vonzerejük miatt széles körben használatosak anélkül, hogy speciális üzenetet közvetítenének (ítélet, 40. pont).
Mindezek a ténymegállapítások azonban még nem jogosítanak fel arra, hogy a színek megkülönböztető képességét alapvetően kétségbe vonják. Nem zárható ki ugyanis, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szín mint olyan egy áru vagy szolgáltatás származására utalhat. Mindezek előrebocsátása után lehet az előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdésekre válaszolni (ítélet, 41-43. pont).
A harmadik kérdéshez
A választ a harmadik kérdéssel kell kezdeni, amellyel az előterjesztő bíróság arra kér választ, hogy meghatározott szín védjegyjogi megkülönböztető képességének elbírálása alkalmával fennáll-e az a követelmény, hogy annak mindenki számára szabadon felhasználhatónak kell-e lennie (general interest in availability - ítélet, 44. pont).
E vonatkozásban az érintett közönség elvárásai szempontjából való mérlegelés követendő (ítélet, 45. pont).
Minthogy az előzetes döntéshozatal céljából történt megkeresés e vonatkozásban nem nyújt támpontot, abból kell kiindulni, hogy a konkrét jogvitában olyan árukról és szolgáltatásokról van szó, amelyeknek címzettje valamennyi fogyasztó. Ezért az adott esetben is a jól tájékozott, figyelmes (well informed and reasonable observant) és értelmes fogyasztót kell alapul venni (ítélet, 46. pont).
A színek száma, amelyeket a közönség meg tud különböztetni, alacsony. Minthogy pedig a közönségnek ritkán nyílik alkalma, hogy más színárnyalatú árukkal összehasonlítást végezzen, ezért az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából számbajövő színek számát korlátozottnak kell tekinteni (ítélet, 47. pont).
Az állandó bírói gyakorlat szerint a védjegyjog a hamisítatlan versenynek lényeges elemét képezi, amelyet az EK-szerződés teremtett meg, és fenn kíván tartani (C-10/89 HAG II, C-63/97 BMW-ítéletek). A védjegy által az annak jogosultja számára biztosított jogok e célkitűzés figyelembevételével vizsgálandók (ítélet, 48. pont).
Ezért az Irányelv 3. cikkében felsorolt, lajstromozást gátló okok a közérdek figyelembevételével értelmezendők (C-299/99 Philips). A bíróság álláspontja szerint az Irányelv 3. cikk 1. bekezdésének c) pontja azt a közérdekű célt követi, hogy az olyan megjelölések, amelyek olyan áruk és szolgáltatások csoportjai tekintetében leíróak, amelyekre az oltalmat igénylik, bárki által szabadon használhatók legyenek (C-108/97 és C-109/97 Chiemsee-, C-52-55/01 Linde-ítélet, 52-53. pont).
Ami a színek védjegykénti bejegyzését illeti, a rendelkezésre álló színek korlátozott száma azt eredményezi, hogy a bejegyzés lehetősége gyorsan kimerülhet. Márpedig egy ilyen monopólium a hamisítatlan versenyjog rendszerével nem volna összeegyeztethető, mivel az a verseny egyes résztvevői számára megengedhetetlen versenyelőnyt biztosítana (ítélet, 54. pont).
Minél nagyobb azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a száma, amelyek vonatkozásában a védjegy bejegyzését kérik, annál inkább előfordulhat, hogy a védjegy által biztosított kizárólagossági jog túlzottnak bizonyulna, s ezáltal ellentétbe kerülne a hamisítatlan verseny rendszerével és a közérdekkel (ítélet, 56. pont).
A megkeresésben feltett harmadik kérdésre a válasz tehát az, hogy meghatározott szín védjegykénti megkülönböztető képességének vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a közérdekre, (kiemelés a szerzőtől), nevezetesen, hogy a színek felhasználásának lehetőségét a gazdaság egyéb szereplői számára ne korlátozzák indokolatlanul (ítélet, 60. pont).
Az első kérdéshez és a második kérdés a) pontjához
Ezzel a két kérdéssel a megkereső bíróság arra szeretne választ kapni, hogy az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja és 3. cikk 3. bekezdése értelmében a szín önmagában (per se) mikor rendelkezik megkülönböztető képességgel (ítélet, 61. pont).
A bíróság állandó gyakorlata szerint a védjegy alapvető funkciója, hogy a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára garantálja a védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások származásának azonosságát azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy ezeket az árukat vagy szolgáltatásokat az egyéb származású áruktól megkülönböztesse (vö. különösen a C-517 Canon-, valamint az I-6959 Merz and Krell eseteket). Az olyan megjelölést, amely egy színből áll, az érintett közönség nem fogja szükségszerűen ugyanúgy észlelni, mint egy szó- vagy ábrás védjegyet, amely utóbbi független annak az árunak megjelenésétől (of the look), amelynek megjelölésére szolgál. A fogyasztók nincsenek hozzászokva, hogy egy áru vagy csomagolás színéről, anélkül hogy ahhoz grafikai vagy szóelemek társulnának, az áru származására következtessenek, minthogy a szín a kereskedelmi szokások szerint nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy meghatározott vállalat áruit más vállalatok áruitól megkülönböztesse (ítélet, 62-65. pont).
Az, hogy a szín mint olyan, annak használatától függetlenül megkülönbözető képességgel rendelkezik, csak rendkívüli körülmények között képzelhető el, nevezetesen, ha az áruk vagy szolgáltatások száma, amelyekre a védjegyet bejelentették, nagyon korlátozott, és az érintett piac egészen sajátságos (very specific - ítélet, 66. pont).
De még akkor is, ha egy szín az Irányelv 3. cikk 1. bekezdés b) pontja szerint nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében ugyanezen cikk 3. bekezdése szerint megkülönböztető képességet szerezhet. Ilyen esetben az illetékes hatóságnak minden olyan szempontot vizsgálnia kell (overall assesment of the evidence), amely arra utalhat, hogy olyan védjegy keletkezett, amely az adott árukat mint meghatározott vállalattól származókat jelöli, és ezáltal azokat más vállalat áruitól megkülönbözteti (ítélet, 67. pont).
A megkeresésben feltett első kérdésre tehát az a válasz, hogy egy szín mint olyan (per se) bizonyos áruk vagy szolgáltatások tekintetében akkor rendelkezhet megkülönböztető képességgel, ha az grafikailag ábrázolható (kiemelés a szerzőtől), világos, egyértelmű, önmagában zárt (self-contained), könnyen elérhető (easily accessible), érthető, tartós és tárgyszerű. A színnek papíron történő megjelenítése ez utóbbi feltételnek nem felel meg, de kielégíti azt, ha nemzetközileg elismert színkóddal határozzák meg (ítélet, 68. pont).
A megkeresés 2.a) kérdésére a válasz az, hogy a színnek önmagában akkor lehet megkülönböztető képessége, ha a szín alkalmas arra, hogy a közönség úgy észlelje (kiemelés a szerzőtől), hogy az az árut vagy a szolgáltatást, amelyre annak bejegyzését kérik, mint meghatározott vállalattól származót jelezze, és ezt az árut vagy szolgáltatást más vállalatok áruitól és szolgáltatásaitól megkülönböztesse (ítélet, 69. pont).
A második kérdés b) pontjához
Ez a kérdés arra irányul, hogy egy szín megkülönböztető képességének elbírálásánál van-e jelentősége annak, hogy a szín védjegykénti bejegyzését nagyszámú áru vagy szolgáltatás, vagy pedig sajátos áru(k) vagy szolgáltatás(ok) tekintetében kérik.
Erre a kérdésre az ítélet 56., 66. és 67. pontjában már kifejtettekre tekintettel az a válasz, hogy ezt a kérdést az eset összes többi körülményével együtt kell vizsgálni, így annak fényében is, hogy az adott szín védjegykénti bejegyzése nem ellentétes-e a közérdekkel (general interest), ami abban áll, hogy a színekkel való szabad rendelkezést a gazdasági élet más szereplői számára is lehetővé kell tenni (kiemelés a szerzőtől) azok számára, akik a bejelentővel azonos vagy hasonló árukat kínálnak, s hogy azok ne legyenek indokolatlanul korlátozva (unduly limiting in) ebben a tevékenységükben (ítélet, 71. pont).
A negyedik kérdéshez
A negyedik kérdés arra irányul, hogy a bejelentés vizsgálatának elvontnak vagy konkrétnak kell-e lennie.
E vonatkozásban először is azt kell megjegyezni, hogy az Irányelv preambulumának 12. pontja utal arra, hogy az Irányelv rendelkezéseinek teljes összhangban kell állniuk a Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseivel. A Párizsi Uniós Egyezmény 6quinquies cikkének C) pontja szerint pedig a védjegy oltalomképességének elbírálásánál minden körülményt vizsgálni kell, különösképpen a védjegy használatának idejét (ítélet, 72-74. pont).
Másodszor meg kell jegyezni, hogy a megjelölésnek védjegyként történő bejegyzése minden esetben a bejelentésben megjelölt árukra vagy szolgáltatásokra történik. A védjegy megkülönböztető képességét egyrészt azon áruk vagy szolgáltatások tekintetében kell elbírálni, amelyekre a bejegyzést kérik, másrészt pedig annak figyelembevételével, ahogy azt az érintett közönség észleli. Ezekre való tekintettel annak a hatóságnak, amely a bejelentést vizsgálja, a megkülönböztető képesség vizsgálatát nem elvont módon kell végeznie, hanem a konkrét körülményekre (actual situation) tekintettel (ítélet, 75-76. pont).
Ezért a negyedik kérdésre a válasz az, hogy annak eldöntése, hogy a védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, konkrét vizsgálat (kiemelés a szerzőtől) alapján kell, hogy történjék, amelynek keretében az eset összes körülményeit figyelembe kell venni, s ezek közé tartozik a megjelölés korábbi használata is (ítélet, 77. pont).
Az ítéletet Braun9 azzal kommentálja, hogy az Európai Bíróság, tartva magát a Sieckman-ügyben már kifejtettekhez, nem elégszik meg a színminta benyújtásával, valamint a színnek szavak segítségével történő meghatározásával, hanem ragaszkodik a nemzetközileg elismert színkód megjelöléséhez is - igaz ez pótolható hiányosság. Kiemelkedőnek tartja, hogy a szín, ha eredendően (ab initio) nem is rendelkezett megkülönböztető képességgel, azt használat útján megszerezheti. Az Európai Bíróságnak ez az állásfoglalása megfelel a belga (valamint francia) joggyakorlatnak, szemben a sokkal szigorúbb holland (és német - a szerző megjegyzése) gyakorlattal, amely csak akkor ismeri el a szín megkülönböztető képességét, ha az a forgalomban egy vállalat áruinak megjelöléseként már jól ismert (inburgering, Verkehrsdurchsetzung).
Ez az értékelés azt a némiképp meglepő helyzetet jelzi, hogy még ugyanazon nemzeti (egységes Benelux védjegytörvény) és közösségi normák alapján is, egyazon államszövetségben, más mércével mér a holland és más mércével a belga bíróság.
Heidelberger Bauchemie ítélet
A Heidelberger Bauchemie cég a kék és sárga színt jelentette be védjegyként építőipari termékek csomagolására és címkéire, így például ragasztóanyagokra, lakkokra, festékekre, szigetelőanyagokra.
A Német Szabadalmi Hivatal a bejelentést megkülönböztető képesség hiányára hivatkozással elutasította. A megváltoztatási kérelem (Beschwerde) alapján indult eljárásban a Német Szabadalmi Bíróság (Bundespatentgericht) előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól a következő kérdésekre:
Az absztraktul és kontúrok nélkül védjegyként bejelentett szín vagy színösszetétel, amelynek színárnyalatai színminta benyújtásával, valamint szavakkal meghatározottak, továbbá egy ismert színosztályozási rendszer kódszámainak megnevezésével pontosan meghatározottak, kielégítik-e az Irányelv 2. cikkében foglalt követelményeket?
Egy ilyen ún. "absztrakt színvédjegy" az Irányelv 2. cikke értelmében
a) megjelölés-e,
b) alkalmas-e a származásra utaló megkülönböztetésre,
c) grafikailag ábrázolható-e?
Az Európai Bíróság ítélete10 a bevezetőben (majd ezt követően többször is) utal az előzőekben ismertetett "Libertel-ítélet" 24-26. pontjában kifejtettekre, ahol ismételten azt mondja, hogy az Európai Bíróság (nem pedig a Tanács vagy a Bizottság Közös Nyilatkozata) állásfoglalása irányadó a feltett kérdésekre adott válaszok tekintetében (ítélet, 16-18. pont).
Ezeket a szinte szó szerint megismételt megállapításokat követően hozzáteszi, hogy a TRIPS-egyezmény 15. cikk 1. bekezdése szerint is "a színösszetételek ... védjegyként bejegyezhetőek". Minthogy pedig az Európai Közösség a TRIPS-egyezmény részese, köteles a lehetőségek határain belül annak szóhasználata és célkitűzései szerinti jogértelmezésre (ítélet, 19-20. pont).
Ezután utal a "Libertel-ítélet" 27. pontjára, amely szerint a szín általában csak az áru tulajdonsága. Majd hozzáfűzi, hogy mindazonáltal nem zárható ki, hogy a színek vagy színösszetételek valamely áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban megjelölésként is szolgálhassanak (ítélet, 23. pont).
Ezt követően, hivatkozással az Európai Bíróság saját joggyakorlatára (Sieckmann-, valamint Libertel-ítélet), azt mondja, hogy a megjelölésnek lehetővé kell tennie, hogy az ábrákkal, vonalakkal vagy írásjelekkel úgy legyen megjelenítve, hogy az pontosan azonosítható legyen. Ez az értelmezés a védjegylajstromozás rendszerének funkcióképessége érdekében ajánlatos (ítélet, 26. pont).
Nevezetesen egyrészről szükséges, hogy a hatóságok világosan és egyértelműen megismerhessék a megjelölés jellegét (nature of the sign) annak érdekében, hogy el tudják látni azokat a feladatokat, amelyek a védjegybejelentések vizsgálatával, illetve közzétételével kapcsolatosan rájuk hárulnak, továbbá, hogy megbízható védjegylajstromot tudjanak fenntartani (ítélet, 29. pont).
Másrészről az is szükséges, hogy a gazdasági élet szereplői abban a helyzetben legyenek, hogy világosan és egyértelműen tájékozódni tudjanak, hogy jelenlegi vagy potenciális versenytársaik milyen védjegybejegyzéseket kezdeményeztek, illetve bejelentéseket nyújtottak be, s ezáltal harmadik személyek jogaira nézve releváns információkhoz juthassanak (ítélet, 30. pont).
Ilyen körülmények között a megjelölés mint lajstromba bejegyzett védjegy ezt a szerepét csak akkor tölti be, ha a közönség azt folyamatosan úgy érzékeli, hogy az a védjegy meghatározott származására utal. Végül a megjelölésnek tartósan azonosnak kell lennie (the representation must be durable - ítélet, 31. pont).
Két vagy több kontúr nélkül bejelentett szín esetén ezek a feltételek (grafikus ábrázolás - pontos, azonos megjelenítés) csak akkor teljesülnek, ha a színek szisztematikusan úgy vannak elrendezve, hogy előzetesen megállapított és pontosan azonos módon vannak társítva (by associating the colours ... in a predetermined and uniform way - ítélet 32-33. pont).
Két vagy több színnek pusztán forma- és kontúrösszetételben történő ábrázolása "minden elképzelhető módon", amint az az alapul szolgáló eljárásban szerepel, nem felel meg az Irányelv 2. cikkében meghatározott követelményeknek, úgy amint azt a jelen ítélet 25-32. pontjai is megfogalmazzák, mivel nem elégíti ki az egyértelműség és állandóság követelményeit (ítélet, 32. pont).
Az ilyen ábrázolások ugyanis nagyszámú különféle kombinációt tennének lehetővé, amelyek nem hoznák a fogyasztót abba a helyzetbe, hogy egy bizonyos kombinációt felismerjen és emlékezetében megőrizzen. Ez utóbbira későbbi vásárlásai alkalmával bizonyossággal nem tudna hivatkozni, és az az illetékes hatóságok, valamint a gazdasági élet szereplői számára sem tenné lehetővé, hogy a védjegyjogosult jogainak terjedelmét megismerhesse (ítélet, 35. pont).
A következőkben újból utalás történik a "Liebertel-ítélet" 33., 34., 37. és 68. pontjaiban foglaltakra kiegészítve azzal, hogy a színösszetétel oltalomképességének vizsgálatánál ugyancsak irányadó, hogy az alkalmas-e egyértelmű információk közvetítésére, különösképpen abban a vonatkozásban, hogy egy áru vagy szolgáltatás származásának jelzésére alkalmas-e (ítélet, 37. pont).
Eltekintve rendkívüli körülményektől, a színek eredendően nem rendelkeznek (védjegyjogilag releváns) megkülönböztető képességgel, azt azonban adott esetben használattal megszerezhetik (ítélet, 39., 41. pont).
Mindezek alapján a feltett kérdésre a válasz az, hogy az absztrakt módon (claimed in the abstract) és kontúrok nélkül bejelentett színek és színkombinációk, amelyeknek színárnyalatai színmintával és szavakkal vannak meghatározva, és egy nemzetközileg ismert színkóddal pontosan azonosítva vannak, az Irányelv 2. cikke alapján védjegyként bejegyezhetőek, feltéve, hogy
megállapítást nyert, hogy abban az összetételben, ahogy azokat használják, ténylegesen (releváns) megjelölést képeznek;
a bejelentés szisztematikus elrendezést (systematic arrangement) ismertet, amelyben a bejelentett színek előzetesen meghatározott módon és állandó jelleggel vannak egymással társítva (associated).
A bejelentés vizsgálata alkalmával az Irányelv 3. cikkében foglalt feltételek fennállását ugyancsak ellenőrizni kell, ügyelve egyúttal a közérdek szempontjaira is, nevezetesen, hogy a gazdasági élet többi szereplőjét a védjegy bejegyzésével ne korlátozzák indokolatlanul (ítélet, 42. pont).
Az ítéletet a Jenkins-kiadvány11 abban a vonatkozásban üdvözli örömmel, hogy az Európai Bíróság a szín, illetve színösszetétel paramétereinek pontos meghatározását követeli meg, mert a kereskedelem számára életfontosságú, hogy saját és mások jogainak terjedelmével tisztában lehessen. Ugyanakkor a nemzetközi szabványok alkalmazásával kapcsolatosan aggályainak ad hangot azzal, hogy a PANTONE kód a nyomdaipar munkaeszköze, amelyet időről-időre változtatnak, s az ilyen szabványok alkalmazása - szerinte - hasonló a futóhomokra történő építkezéshez.
A jövőre nézve azt prognosztizálja, hogy az Európai Bíróságnak az előbbiekben ismertetett két ítélete következtében az elbírálás alatt álló, színekre, színösszetételekre benyújtott védjegybejelentések jelentős részét alighanem elutasítják majd. A már bejegyzett ilyenfajta védjegyekre pedig ez a joggyakorlat egész Európában sötét árnyat vet (casts a long shadow), s az ilyen védjegyek jogosultjai pedig alighanem csak szorongva (with trepidation) fogják majd jogaikat érvényesíteni.
Hazai kilátások
Lehetséges, hogy a Jenkins-kiadványban közzétett prognózis a mi viszonyainkra nézve is találó lesz. A folyamatban lévő ügyek elbírálása alkalmával az Európai Bíróság igencsak megszorító értelmezése nem hagyható figyelmen kívül. De az sem volna szerencsés, ha a színek, színösszetételek nálunk oltalomban részesülnének, az EU Védjegyhivatala (OHIM), valamint a tagországok döntő többsége ezzel szemben megtagadná azoktól azt.
De aligha jobb a már bejegyzett ilyenfajta védjegyek státusa, legalábbis, ami az 1997. július 1-je után bejelentett12 és védjegyként bejegyzett színeket, színösszetételeket illeti: a törlés lehetősége Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett.
Más a helyzet, ha az ilyen védjegy időközben ismertté vált. Kérdés persze, hogy a magyar jogalkalmazó az ismertség minősített esetét (Verkehrsdurchsetzung) vagy annak egyszerű változatát fogja-e megkövetelni. Maga a szerző az Európai Bíróság ítéletei alapján ez utóbbi enyhébb (francia típusú) ismertségi követelményt véli értelmezni.
Ugyanakkor - szemben az említett angol kommentátorral - a helyzet hazai viszonylatban nem látszik drámainak: a "magenta-"ügyben a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Fővárosi Bíróság által hozott lényegileg egybehangzó határozatok13 nemcsak az Európai Bírósághoz hasonló koncepciót tükröznek, de az indokolás egyes fordulatai is hasonló gondolatokat vetnek fel, mint az Európai Bíróság ítéleteinek persze jóval részletesebb fejtegetései.
Már a "magenta-"jogeset alapján is megállapítható, de az Európai Bíróság ítéleteinek fényében különösen nagy a valószínűsége, hogy a színek, színösszetételek vonatkozásában sem a jogszerzés, sem a jogérvényesítés nem ígérkezik egyszerűnek.
Vagy még általánosabban: a színvédjegy hasonlóképpen "mostohagyermeke" az egységesített közösségi védjegyjognak, akárcsak a tartalékvédjegy.14 Mindkét védjegyfajta azon a határon van, ahol a közérdek, a fogyasztók, a vizsgáló hatóság szempontjai, valamint a versenytársak érdekei figyelemreméltó korlátokat állítanak fel - s valljuk be, nem alaptalanul.
Lábjegyzetek:
* Jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda
1 A Tanács 1988. december 21-i 89/104/EGK Első Irányelve a védjegyekre vonatkozó jogszabályok közelítéséről. CompLex CD Jogtár
2 A Tanács 1993. december 20-i 40/94/EK rendelete a közösségi védjegyről. CompLex CD Jogtár
3 K. H. Fezer: Markenrecht. München, 1997, § 3 Rn 211, § 4 Rn 168, 171
4 Fezer id. mű § 4 Rn 182, 193
5 P. Mathély: Le nouveau droit français des marques. Paris, 1994, p. 40
6 Pl. Trademark Handbook, London (folyamatos) Rel. 11 (1997) p. 105A/188
7 Megkülönböztető képesség mint a bejegyzés (egyik) előfeltétele
8 C-104/01, 2003. május 6; németül: GRUR Int., 2003, p. 638; kivonatosan ism. Dr. Bacher Gusztáv: Védjegyvilág, 2004, 3. szám, p. 21
9 A. Braun: Précis des marques, 4. kiadás. Bruxelles, 2004, 72bis és 73 pont
10 T-49/02, 2004. június 24; németül: GRUR Int., 2004, p. 846
11 Jenkins Trade Mark Newsletter, Autumn, 2004, p. 1
12 Az 1997. évi XI. védjegytörvény hatálybalépésének időpontja
13 Védjegyvilág, 2002, 2. szám, p. 35, ism. Dr. Mikófalvi Gábor
14 Dr. Vida Sándor: Térbeli védjegyek oltalma az európai és a német jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004, 1. szám, p. 21; ugyanő: Az Európai Bíróság újabb döntései térbeli védjegyekről, ugyanott, 2004, 6. szám; Dr. Lukácsi Péter: Funkcionalitás a védjegyjogban. Védjegyvilág, 2004, 3. szám, p. 2