KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
-Chris Taylor: A 2004. év találmányai (Longa Péterné)
-Stephen Hawking: Az idő rövid története (Dr. Osman Péter)
-Caterina Camus, Riccardo Brancaleon: Szellemitőke-menedzsment:
a szabadalomtól a tudásig (Miklósi József)
-Koncentrált szótár-erőforrás a számítógépen; angol-magyar- angol, francia-magyar-francia, német-magyar-német és magyar értelmező szótár CD-ROM-on. (Dr. Osman Péter)
Chris Taylor: A 2004. év találmányai (Coolest inventions 2004). Time, 2004. 49. sz., p. 39-61.
A nagy példányszámú, a "tengeren innen" is rendkívül népszerű amerikai Time magazin minden év végén ismerteti az általa legfigyelemreméltóbbnak tartott találmányokat. Így történt ez 2004-ben is, amikor a lap december 6-i, 49. számában adott áttekintést az elmúlt esztendő legsikeresebb feltalálói teljesítményeiről.
Az ismertetett találmányok kiválasztásának módjáról nem kapunk tájékoztatást. Homályban maradnak a kiválasztás szempontjai és az is, hogy szakembereket is bevontak-e az értékelésbe, vagy az volt elsődleges fontosságú, hogy az átlagolvasó számára is könnyen megragadható, a mindennapi életben hasznosítható eszközökről legyen szó. Az sem egyértelmű, hogy a 2004-es év időintervallumába hogyan kerülhet be egy találmány: a nyilvánosságra kerülés időpontja, a szabadalmi oltalom megszerzésének ideje, vagy a gyártásba, illetve forgalmazásba kerülés egyaránt - váltakozva - felismerhető az egyes esetekben. A találmányok többségénél nehézségekbe ütközik az azonosítás konkrét szabadalmi bejelentésekkel, közzétételi iratokkal, lajstromozott szabadalmakkal. Sajnálatos módon az is kiderül a cikkből, hogy az átlagos amerikai újságírók - hiszen nem szakfolyóiratról van szó - meglehetősen tájékozatlanok ezen a területen: lépten-nyomon keveredik a bejelentő - szabadalmas - feltaláló, illetve a találmány és a szabadalom fogalma. (Milyen ismerős ez itthonról is!) Mindenesetre a Time "toplistája" valamiféle presztízst jelenthet az Egyesült Államokban, mivel a cégek honlapjain mindenütt kiemelten fel van tüntetve, hogy adott termékük azon megtalálható.
A lap kategóriákba sorolva ismerteti a találmányokat, de mint "abszolút első" külön, részletesebb leírás tárgya egy űrjármű, a SpaceShipOne. Burt Rutan, a feltaláló, elsőéves egyetemista volt, amikor rádióközvetítéseken keresztül nagy izgalommal kísérte figyelemmel 1961-ben Alan Shepard szuborbitális, a Föld légköréből kitörő repülését. Arról ábrándozott, hogy sok más honfitársával együtt egykor majd ő is megtapasztalhatja a súlytalanság állapotát, ha ezek a repülések napi rutinná válnak. Azonban a Holdra szállás után a NASA elsősorban a legénység nélküli űrrepülésekre és űrkutatásokra helyezte a hangsúlyt. Maga Rutan sem gondolta volna, hogy éppen ő lesz az, aki megteremti álmai megvalósításának műszaki alapját. A SpaceShipOne egy kisméretű kétszárnyas sportrepülőgép nagyságú űrjármű, a rakétahajtómű grafitszálas szövedékkel van burkolva, hajtóanyaga dinitrogén-oxid és gumi. A feltaláló megfelelően tőkeerős szponzorokat is talált a gyártáshoz, és az űrjárművet előállító cég alapításához nagymértékben hozzájárult az is, hogy találmányával a 10 millió dollárt érő Ansari X díjat is elnyerte. Fő célja a diákkori álmát megvalósító űrturizmus megszervezése vállalkozó szellemű és kalandokra éhes emberek számára.
Az űrutazásoknál a legnagyobb problémát nem az emberek űrbe juttatása jelenti, hanem biztonságos visszatérésük garantálása. A világűrből az atmoszférába visszatérő űrhajó a nagy légsúrlódás és a nagy sebesség következtében erősen felmelegszik. Az űrsiklóknál a hűtést eddig speciális anyagból készült, több millió dolláros költséget jelentő burkolólemezek alkalmazásával oldották meg - az elmúlt évek emberéleteket követelő, szörnyű baleseteit látva, nem mindig sikerrel. A feltaláló ehelyett felfüggesztéssel rögzített, állítható szárnycsoportból álló konstrukciót alkalmazott: a szárnyak a leszállás közben fékezik az űrjárművet és mintegy lebegtetik - az előidézett mozgás a madarak lassú, sikló ereszkedéséhez vagy a tollaslabda leszálló mozgásához hasonlítható. Rutan találmányának megalkotása előtt már gyakorlott, széles körben elismert repülőgép-tervezőnek számított. Tagja volt annak a teamnek, amely a Voyagert tervezte, azaz az első olyan repülőgépet, amely leszállás, azaz üzemanyag-felvétel nélkül kerülte meg a Földet. Ennek ellenére, amikor a SpaceShipOne-ra vonatkozó terveit kollégáinak megmutatta, teljes értetlenséggel találkozott, a berepülő pilóták egyenesen megvalósíthatatlan őrültségnek tartották. Rutant nem kedvetlenítették el az elutasító megjegyzések. Szerinte az igazi áttörést jelentő új gondolatok szükségszerűen ütköznek a rutingondolkodású emberek ellenállásába. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Paul Allennel, a Microsoft társalapítójával ismertette elképzelését, a szakmához nem értő, de az új ötletekre fogékony Allen rögtön fantáziát látott benne, és anyagi támogatására méltatta a tervet.
A SpaceShipOne pályára állítása sem szokványos módon történik. Egy hordozó űrrepülőgép aljára erősítve juttatják fel repülési magasságába közel egy óra alatt. Itt leoldják a hordozóról, és megkezdi önálló repülését, mégpedig nem számítógépes irányítással, hanem mechanikus kormányzó eszközökkel határozza meg útját a pilóta. A kezdeti, 48 km-es magasságban már látható a Föld felületének görbülete, azaz közvetlenül érzékelhető gömbalakja, az égbolt pedig feketévé válik. A próbarepülésnél 103 km volt a legnagyobb repülési magasság, ezt 113 km-re kívánják növelni. Az atmoszférába való visszatéréskor a vezető megkezdi a függesztett szárnyelemekkel való manipulációt, és siklórepüléshez hasonló manőverbe kezd. A berepülő pilóta szerint a leszállás olyan zökkenőmentes volt, mintha egy tollpihe ágyra ereszkedett volna.
Rutan szerint az űrturizmus előtt nagy jövő áll, de megszervezése nagy felelősséget is jelent, hiszen maximális biztonságot kell garantálni. Ezért tervezik a kezdést csak 2007-re, hiszen addig próbarepülések ezreit kell elvégezniük. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az emberiség történetében 430-an jártak a világűrben, és közülük 18-an meghaltak. Nem mintha hiány lenne vállalkozó szellemű jelentkezőkben. A Virgin Galactic internetes címen már több, mint 7000 ember iratkozott fel a várólistára, nem riasztotta vissza őket a 190 000 dolláros részvételi díj sem. "Ha még többen jelentkeznek, ez az ár csökkenni fog" - nyilatkozza Rutan jó üzleti érzékkel.
A néhány év múlva már talán tömegeket mozgató űrjárműről részletesebben tájékozódhatunk a WO 2004/092013 A2 és WO 2004/085252 A2 sz. közzétételi iratokból.
A különleges - de az előbbinél jóval hétköznapibb - járművek kategóriájában a cikk három találmányról tesz említést. Az első egy háromkerekű, nyitott, kétüléses, GoCar márkanevű készség, amelyet nem a hajtása, felépítése, netán burkolata tesz különlegessé, hanem helymeghatározó és a vezetőt az útvonalon irányító képessége. A fentieken kívül folyamatosan tájékoztatja a benne ülőket az útba eső látnivalókról. Maximálisan 56 km/h sebességgel halad, 19-27 km-es körben. A gocarsf.com internetes címen bővebb információk és sajtóvélemények olvashatók.
Harry Haneyt szenvedélyes lékhorgászként sokkoló élmény késztette fantáziája megmozgatására. Egyik sporttársa alatt beszakadt a jég, és a szeme láttára fulladt meg. Az ilyen szörnyű balesetek elkerülésére tervezte meg kétéltű járművét, amelynek lényege, hogy egy motoros szánra alumíniumlemezekből összeállított felépítményt erősítenek, így az a jégréteg esetleges beszakadása után is lebegni fog a vízen. A kétéltű jármű az US 6 595 812 B1 sz. szabadalmi iratból részletesebben is megismerhető.
A következő jármű bohókás, mulatságos jószág, inkább játékszer, mint közlekedési eszköz. Négykerekű robogó, a kerekek és az ülés is minden irányban állítható, a fantázianeve Centaur. Dinamikus stabilitását a rugós megtámasztású ülésen elhelyezkedő használó testsúlya biztosítja. Kormányával egy nyomószelep működtethető. A jármű mindenféle - sziklás, homokos, füves, hepe-hupás - egyenetlen talajon használható. A segway.com/centaur honlapon megfigyelhető, ahogy hol süvítve, hol a levegőbe ugorva, hol bakkecskeként ugrándozva halad előre.
A vízi járművek felsorolásának élén egy álomhajó áll. A világ leggyorsabb yachtjaként aposztrofált vitorlás 42 m hosszú teste karbonszálas anyagból készült, két 45 m magas árboca nyúlik az ég felé, és öt vitorlája van. Az ezüstszínű Mari-Cha IV maximális sebessége 36 csomó, duplája más hasonló méretű hajókénak. Nem csoda, hogy már négy világversenyen szerzett elsőséget. A rövid ismertetőből sem a feltaláló személye nem derül ki, sem az, hogy tulajdonképpen mit is kellett itt feltalálni, azaz milyen műszaki tulajdonságok alapján tudta kategóriatársainak sebességét megduplázni a szóban forgó, mellesleg több, mint 12 és fél millió dollárba kerülő álomhajó. Mindezek a mari-chaIV elnevezésű honlapról sem tudhatók meg.
A "Szörf a szörfben" nevezetű találmány egy olyan hullámdeszka, amely felületébe beágyazott személyi számítógéppel van ellátva. Ez a "wi-fi" azaz "Wireless Technology Surfboard" segítségével használóját képessé teszi e-mail küldésére és fogadására, videofelvételek készítésére és a világhálón való szörfölésre is. Szinte érthetetlen, hogyan lehet ennyiféle szerteágazó és érdekfeszítő tevékenység mellett még a vízen siklani is. Bár még csak prototípus készült, a strandfesztiválokon állítólag óriási érdeklődés nyilvánult meg iránta. Az intel.com címen közelebbről is megismerhető.
Komolyabb, illetve hasznosabb műszaki alkotás szolgál a vízisízés megkönnyítésére. Ha nincs a közelben alkalmas vontatóeszköz, illetve annak kezelésére hajlandó személy, önellátásra térhetünk át. A Solo névre keresztelt 2,4 m-es, üvegszál alapú anyagból készült, maximálisan 64 km/h sebességre képes hajó nem igényel külön kezelőt. Vontatókötelünket hozzákapcsolva fogantyúnkon állíthatjuk a sebességet, változtathatjuk az irányt. Egy biztonsági kapcsoló megállítja a vontatójárművet, ha netán elengednénk a fogantyút, tehát a kapcsolat megszakadása esetén nem fog vontatócsónakunk a végtelenbe veszni, hogy sose találjunk rá. A solowatersports.com internetes címen érhetjük el a már több, mint 40 USA államban ténykedő forgalmazót.
A szórakoztató elektronika és a távközlés területén manapság nehéz új ötlettel előrukkolni. A méretek csökkentése, a hatósugarak és teljesítmények növelése sem folytatható vég nélkül. Talán ezért is van, hogy ezen a divatos és szinte mindenkit érintő területen a Time magazin cikke csak röviden, érintőlegesen említ néhány új terméket. Ilyen a búvárkodás közben is használható CD-lejátszó, a fél tenyérben elférő multimédiás lejátszó, átjátszó és hang-/képszerkesztő apró berendezés.
A mobiltelefonok elterjedése, használata már régen túlszárnyalt minden józan határt. A háttérzajok kiszűrésére, a tökéletesebb hangátvitelre és tisztaságra vonatkozó találmány talán még kelthet némi figyelmet - és üzleti sikert - ezen a területen. A jawbone.com internetes címen egy olyan fülhallgató-csatlakozót ismerhetünk meg, amely az állkapocs-csonthoz simul (innen a név), és így a beszédet a koponya belső rezgései által finomítva továbbítja. Megjegyzendő, hogy ha magunknak, illetve magunkra veszünk egy ilyen készüléket, ennek előnyeit nem mi, hanem beszélgetőpartnerünk fogja érzékelni.
Az egészségvédelemmel és gyógyászati segédeszközökkel foglalkozó találmányok csoportjába hat újdonság tartozik.
Elsősorban a trópusi országok szegény sorsú lakossága képezi a célcsoportját a rovarriasztó hálónak. Ezeken a helyeken számos, súlyos betegségeket, főként a maláriát terjesztő kórokozók ellen kell védekezni, amelyek viszont rovarokkal terjednek és fertőznek. A japán Sumitomo Chemical vegyipari vállalat fejlesztett ki egy nagy teherbírású műanyag fóliát, amely különleges rovarirtó szerrel van átitatva, és öt éven keresztül hatékonyan alkalmazható. Ágyak fölé feszítve vagy ajtó- és ablakfüggönyként nyújt védelmet. A "rovarcsapda anyagot" Tanzániában gyártják, hogy az előállítási és szállítási költségeket minimalizálják, és segélyszervezetek támogatásával ingyen juttatják el egészségügyi intézményekbe. Sajnos, a hatóanyag mibenlétéről még közelítő információt sem kapunk.
Szomorú aktualitása van egy újfajta lábprotézisnek. Az Irakban megsérült és a comb alatt amputálásra szoruló amerikai katonák kapják többek között azt az Izlandon kifejlesztett csontpótlást, amelybe egy modul van beépítve; ez érzékelőket, mikrochipet és szoftvert tartalmaz, ezáltal a művégtag mozgatását könnyebbé teszi, és kiküszöböli a gerinc és a csípők túlzott terhelését.
Ritkán gondolunk arra, hogy a fürdőszobánk - bármennyire tisztán tartjuk is - ideális hely a kórokozók, baktériumok szaporodására a meleg vízgőz állandó jelenléte miatt. A fogkefe sörtéi között megtelepedő baktériumokat nem lehet mosással, öblítéssel eltávolítani. Viszont 99,9%- os problémamegoldást jelent, ha a fogkefét egy olyan, apró elemmel működő tartóban tároljuk, amely belső felületéről ultraibolya sugarakat bocsát ki. Így a kórokozók folyamatosan elpusztíthatók. A violight.com oldalon akár meg is rendelhetjük ezt a hasznos készüléket. A szabadalmi adatbázisokban vizsgálódva a fenti elven működő fogkefe-fertőtlenítő eszköz az US 2004/0155201 A1 sz. szabadalmi iratban lelhető fel, a bejelentő a COLGATE-PALMOLIVE COMPANY, azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Time ezt a megoldást vette-e alapul.
Nagyon sok ember retteg a vérvételtől a tűszúrás miatt. Az AIDS-tesztek elvégzéséhez egy "tűmentes" és gyors eredményt produkáló eszközt fejlesztettek ki, amelyet tapadókoronggal rögzítenek a páciens ínyén, és a nyálmintát fiolában gyűjtik össze. Mind a HIV-1, mind a HIV-2 vírus kimutatható, 20 percen belül színes csík jelenik meg az érzékelő felületen, amely jelzi, hogy az eredmény pozitív vagy negatív. A megbízhatóság 99%-on felüli. Az eszköz a WO 03/028889 A1 sz. közzétételi iratban szerepel.
Ha valakinek "rossz" vénája van, azaz nehezen érzékelhető, a vérvételnél több próbálkozásra is szükség van fokozódó fájdalom és félelem közepette. Nem kell, hogy tűpárnának érezze magát az ember, ha az orvos vagy a nővér az OnTarget készüléket alkalmazza. Egy infravörös-közeli kamerával virtuális térképet lehet kapni az erek lefutásáról, 0,06 mm-en belüli pontossággal. A képen az erek sötétek, a bőr-, kötő- és zsírszövetek világosak.
"Beteg, gyógyítsd magad" - szólít fel a következő találmányismertető, mint kiderül konkrét és átvitt értelemben is. A cukorbetegség egyik kellemetlen szövődménye a nehezen vagy alig gyógyuló lábszárfekély. Egy brit orvoscsoport találmánya az a kötszer, amelynek alapanyaga polimermembrán, és a fertőtlenítő szereken kívül a beteg saját bőrszövetéből vett sejtekkel van átitatva. A beteg a fekélyt ezzel a kötszerrel rendszeresen átkötve a sebgyógyulást egy évről nyolc hétre csökkentheti. A celltran.co.uk internetes oldal ad részletesebb felvilágosítást.
Mindig jóleső érzés a nagyra értékelt találmányok alkotói között magyarok nevével találkozni. Losonczi Áron magyar építész Svédországban él a WO 03/097954 sz. szabadalmi irat bibliográfiai adatainak tanúsága szerint, azonban sem magyarságtudatát (HU/SE megjelölés), sem nevéről az ékezetet nem vesztette el. Találmányának tárgya egy építőelem (blokk), amely betonba vagy más anyagba öntött fényáteresztő üvegszálakat tartalmaz. Így a blokk is kisebb vagy nagyobb mértékben fényáteresztővé tehető természetes vagy mesterséges fényforrás számára. Padló-, tető- vagy oldalfalelemként alkalmazva tág teret nyújt a tervező építész képzeletének mind esztétikai, mind energiatakarékossági vonatkozásban. A LiTraCon blokkelemek minimális vastagsága 50 mm és ugyanolyan teherbíróak, mint a hagyományos, pusztán betonból készült elemek. Jelenleg a washingtoni Építészeti Múzeum időszaki kiállításán láthatók a találmány alkalmazási lehetőségei.
Talán nem csak a nemzeti büszkeség miatt érzi úgy az olvasó, hogy a másik, környezettervezésre vonatkozó találmány, a svéd Monica Först alkotása meg sem közelíti az előbbit ötletgazdagságában és jelentőségében. Itt egy áttetsző műanyag sátorról van szó, amely a tokjában elhelyezett készülékkel három perc alatt felfújható 2 m magasságúra és 5 m átmérőjűre, leeresztett állapotában pedig a tokban kézben vihető, súlya 15 kg.
Talán el sem képzelhető találmányokra vonatkozó toplista új japán robot nélkül. A Kyoto University néhány tekintélyes céggel összefogva egy minden eddiginél finomabb, összehangoltabb mozgású, futballozó robotemberkét fejlesztett ki.
Gasztronómiai vonatkozású a következő három találmány.
Amikor nyomkodással akarunk meggyőződni arról, hogy elég érett-e egy gyümölcs, egyrészt az árus idegeire megyünk, másrészt végleg tönkretesszük a kiszemelt körtét vagy barackot. Új-Zélandon egy gyümölcskímélő, szemléletes módszert találtak ki a probléma megoldására. Az érettség fokát a gyümölcs által kibocsátott aroma érzékelésével és tesztelésével állapítják meg. Az átlátszó műanyag tasak belső felületén van elhelyezve az érzékelő, amely sárgától sötétvörösig változtatja színét, az érés folyamatának megfelelően. A találmány tárgya már a szupermarketekben van a déli féltekén, részletes ismertetője pedig a ripesense.com címen.
A következő "év találmányánál" gondolkodóba esik az ember, hogy az újdonságvizsgálat volt-e gondatlan, vagy némely ötlet ilyen lassan szivárog át Európából az Egyesült Államokba. Ugyanis egy olyan borosüvegcímkét soroltak ide, amely színének megváltoztatásával jelzi az ital ideális fogyasztási hőmérsékletét. Márpedig ilyen címkékkel a magyar élelmiszerüzletek polcain elhelyezett söröspalackokon is találkozhatunk.
A következő találmány azoknak kedvez, akik nagyon szeretik a görögdinnyét, viszont nehezükre esik a behemót gyümölcsök hazacipelése. Kaliforniában két farmon is nemesítettek kisméretű, 2 kg körüli súlyú, ráadásul mag nélküli görögdinnyéket, amelyek állítólag még jóval édesebbek is, mint az eddig ismert fajtatársaik. Ezek után nem csoda, hogy az egyik információs honlap címe: dulcinea.com.
A sok bohókás ötlet után egy komoly dolog zárja le az év találmányainak sorát. Ha irodákban, számítógéptermekben vagy múzeumokban tűz üt ki, a szó szoros értelmében pótolhatatlan károk keletkeznek. A károkat sokszor még fokozza az oltáshoz használt nagy mennyiségű víz. A 3M cégnél olyan tűzoltó folyadékot kísérleteztek ki, amelynek fluiditása a vízével azonos, ugyanakkor nem nedvesíti a vele érintkező tárgyakat. A folyadék összetételéről annyit tudunk meg a cikkből, hogy az egy fluortartalmú keton és képlete - humorizál az újságíró - leginkább az abc (tészta) leveshez hasonlít. Szerencsére ennél szakszerűbb információhoz juthatunk az US 2003/0089877 A1 sz. szabadalmi iratból.
Végezetül egyetlen megjegyzést szeretnénk a fentiekhez hozzáfűzni. Fájó hiányosság, hogy a bemutatott találmányok többségénél a feltaláló(k) személye homályban marad. Ezt nem pótolja a bejelentő vagy gyártó megnevezése. Éppen egy népszerű, sokakhoz eljutó lapnak kellene tudatosítania, hogy az új ötletek létrehozója mindig az ember, egy vagy több konkrét személy. Ötletek nélkül a legkiválóbban felszerelt laboratóriumban, a legmodernebb gyártóműben sem lehet új termékeket létrehozni.
Longa Péterné
Stephen Hawking: Az idő rövid története
(a felújított kiadás illusztrált
változata). Akkord Kiadó, 2004;
ISBN 963 9429 55 4
Istenekénél kevélyebb merészség: az Univerzum porszemnyi lakója megkísérli elméje erejével meghódítani a Teremtés végső titkait. Ecce homo sapiens, ecce Stephen Hawking.
Hawking sokak szerint a legnagyobb élő asztrofizikus, s talán Newton óta a legnagyobb tudósa ennek a szakterületnek. Tudományos teljesítménye a szakmai közvélemény szerint Einsteinével ér fel. Az Encyclopaedia Britannica, amelyben nem kevesebb, mint 766 szócikk kapcsolódik a nevéhez, elmondja róla, hogy a fizika tudományához való hozzájárulásáért sok kiemelkedő kitüntetést kapott. A Royal Society 1974-ben - Hawking ekkor mindössze 32 éves volt - az egyik legfiatalabb tagként választotta soraiba. A neves amerikai csillagász és exobiológus, Carl Sagan így ír erről Hawking e könyvének első kiadásához írt előszavában: 1974 tavaszán a londoni Royal Society ülésén vettem részt. Ősi rítus közepébe csöppentem: a Royal Society-nek, a Föld talán legpatinásabb akadémiai intézményének új tagjait avatták. Az első sorban egy tolókocsiban ülő fiatalember írta a nevét roppant lassan abba a könyvbe, amelynek első oldalán Isaac Newton aláírása található. Mikor végre befejezte, felszabadult ováció tört ki a teremben. Stephen Hawking már akkor is legenda volt. Hawking 1977-ben a Cambridge-i Egyetem gravitációs fizika professzora lett, 1979-ben pedig kinevezték ott a matematika Lucas professzorává - ezzel azt a tisztséget, egyetemi rangot, azt a tanszéket kapta, amely valamikor Sir Isaac Newtoné volt.
Hawkingnak ez a könyve többszörösen is mestermű. Benne a kozmológia - ez az asztrofizikának az az ága, amely összességében foglalkozik a világegyetemmel és leírja annak eredetét, szerkezetét és fejlődését - egyik legnagyobb tudósa, kutatója úgy beszél e téma alapkérdéseiről, hogy azt a laikus is megérthesse, már amennyire egyszerű halandó egyáltalán képes felfogni ezeket a minden közönséges képzeletet meghaladó dolgokat. Azt is mondhatjuk, hogy e könyve a lehetetlen sikeres megkísérlése. Matematikai apparátus alkalmazása nélkül magyarázza el azokat a vizsgálódásokat, gondolatmeneteket, amelyek a világegyetem létrejöttének, fejlődésének és szerkezetének szabályait kutatják. Így mutatja be az összefüggéseket és az elméletek kialakítására vezető, valamint az azok ellenőrzését segítő következtetéseket, jóllehet a magyarázataiból magunk is érezzük, hogy mindezek leírásának és elemzésének természetes nyelve a matematika. Az első kiadás elején tréfásan el is mondja: jóakaratúan figyelmeztették, minden leírt egyenlet megfelezi az eladható példányszámot, ezért eltökélte, hogy Einstein híres egyenletén kívül itt egyet sem használ. Valójában viszont ezzel a laikus olvasót segíti, hiszen a legtöbbünk a matematika nyelvén nem tudná követni a mondanivalóját. S hogy könyve mennyire megragadta az embereket, arról ékesszólóan beszélnek az eladási statisztikák: eddig negyven nyelvre fordították le, több mint kilencmillió példányban kelt el, és 237 hétig szerepelt a londoni Sunday Times bestsellerlistáján, hosszabb ideig, mint bár- mely más könyv - a Bibliát és Shakespeare-t nem számítva.
Cassius mondja Shakespeare Julius Caesar-jában: "Sem kőtorony, sem rézből vert falak / S szűk légű börtön, sem kemény bilincs / A szellem erejét meg nem köthetik." Hawking élete és munkássága fénylően csodálatos példája a szellem erejének: mozdulatlanságra kárhoztató betegség zárja mind szűkebb börtönbe, s közben a végső titkok iránti érdeklődése és tudása mind fentebb szárnyal. Sagan írja már említett, 1988-as előszavában: Tündöklő, bátor látomásokat tartalmaz a könyv a fizika, a csillagászat, a kozmológia határvidékeiről. Egyszersmind Istenről is szól ... vagy Isten nemlétéről. Hawking nem kevesebbet tűz maga elé, mint Einstein híres kérdésének megválaszolását: vajon volt-e a Teremtőnek választási lehetősége, amikor megteremtette a világot. Kereken kijelenti: Isten gondolatait akarja megérteni.
A mostani kiadást Hawking teljesen felfrissítette a tudomány, valamint saját kutatásai legújabb eredményeivel, belefoglalva azokat az új elméleti és kísérleti eredményeket, amelyek könyve első megírása óta láttak napvilágot. Új fejezet szól a legendás féregjáratokról, valamint az időutazás minden képzeletet felcsigázó témájáról. Amint mondja, úgy tűnik, Einstein általános relativitáselmélete megengedi, hogy létrehozzunk és fenntartsunk féregjáratokat, olyan "csöveket", amelyek a téridő különböző, távoli tartományait kötik össze. Ha valóban így van, esetleg képessé válhatunk arra, hogy gyors utazásokat tegyünk a Tejútrendszerben vagy visszautazzunk a múltba.
Téridő. A könyvet olvasva hamar beleütközünk - szó szerint - ebbe a fogalomba, s vele abba a ténybe, hogy a világ, amelyet Hawking elénk tár, alapvetően más, mint ahogyan mi gondolkodunk róla. Itt elmagyarázza, az egész gondolkodásmód egyik alapjaként, hogy a relativitáselmélet leszámolt az abszolút idő koncepciójával, s arra kényszerít bennünket, hogy alapjaiban változtassuk meg a térről és időről alkotott elképzeléseinket. Tudomásul kell vennünk, hogy az idő nem különül el a tértől, és nem is független tőle, hanem vele együtt alkotja a téridő rendszert. A tér és idő dinamikus mennyiségekké váltak: egy test elmozdulása, egy erő hatása megváltoztatja a tér és idő görbületét - és megfordítva, a téridő szerkezete befolyásolja a testek mozgását és az erők hatását. A tér és idő nem csupán befolyásolja az eseményeket: őket is befolyásolja minden, ami a világegyetemben történik. Ahogyan nem beszélhetünk a világegyetem eseményeiről a térre és időre utalás nélkül, ugyanúgy értelmetlen lenne az általános relativitáselmélet szerint, ha térről és időről beszélnénk a világegyetem határain kívül. Később pedig majd az az állítás is próbára teszi a felfogóképességünket, hogy talán nem is egy, hanem rengeteg különféle világegyetem létezik....
Mindebből már az is következik, hogy - amint Hawking is rámutat - az idő a világegyetemmel született meg, s így értelmetlen a kérdés, hogy mi volt a születése előtt. (Amúgy már Szent Ágoston is azt állította, hogy nem létezett az idő a teremtés előtt.) Ha pedig elfogadjuk, hogy mai világegyetemünk egy szingularitásból született - volt légyen ez a Nagy Bumm -, akkor bármi is volt, ha volt, korábban, e szingularitásban megszakadt minden ok-okozati kapcsolat, amelynek alapján a mai világból a szingularitás előttire következtethetnénk, illetve az utóbbi bármely hatása elérhette volna a mai világunkat.
Lelkesítő, illetve kétségbeejtő - vérmérséklet kérdése -, hogy mennyire nehezek és bonyolultak itt a megismerés útjai. Hawking azt is elmondja: 1970-ben Roger Penrose brit fizikussal közösen megjelentettek egy tanulmányt, amelyben bebizonyították, hogy valóban léteznie kellett ősrobbanás típusú szingularitásnak. Végső soron általánosan elfogadták ezt az elméletüket, és ma már szinte mindenki úgy vélekedik, hogy a világmindenségnek ősrobbanás jellegű szingularitással kellett elkezdődnie. Azóta végzett kutatásai nyomán most viszont éppen ő igyekszik meggyőzni a többi fizikust, hogy valójában esetleg nem is volt szingularitás a világegyetem kezdetén.
A fejezetek izgalmasabbak a legjobb tudományos-fantasztikus műveknél is. Egy-egy szól a fekete lyukakról, azokról a legújabb felfedezésekről, hogy a fekete lyukaknak igenis van a térbe visszajutó sugárzása, sőt azzal el is fogyaszthatják tömegüket, a világegyetem eredetéről és sorsáról, az idő irányáról, valamint a féregjáratokról és az időutazásról. Azt azért nem állítanánk, hogy a magyarázatok és a következtetések mindenütt nagyon könnyen adnák magukat.
Hawking itt elvezet bennünket a kozmológia végső kérdéseihez is. Amint mondja, a tudomány törvényei sok alapvető számértéket tartalmaznak, s figyelemre méltó, hogy ezek a számok olyanok, mintha nagyon precízen beállították volna őket az élet kifejlődését lehetővé tevő értékekre. Ilyen a világegyetem tágulási sebessége, s szintúgy - a méretskála másik végén - az elektron elektromos töltése. A miértre az antropikus elv szerint egy igen pragmatikus válasz adható: ha másként lenne, nem lennénk itt, hogy firtassuk ezeket a kérdéseket... Felvázolja azt is, hogy a tudomány a jelek szerint olyan törvényeket tárt fel, amelyek a határozatlansági elv korlátai között megszabják a világegyetem fejlődését. A világegyetem számos olyan modellje elképzelhető, amelyek kezdeti feltételei eltérnek, és mégis mindegyik engedelmeskedik a törvényeknek. Az is lehet, hogy ezeket a törvényeket eredetileg Isten rendelte el - Hawking úgy mondja, ha a világegyetemnek van kezdete, akkor feltételezhetjük, hogy van teremtője is - a továbbiakban viszont valószínűleg hagyta, hogy ezek működtessék a világegyetemet, s ő maga azóta nem avatkozott bele, döntései a kezdeti feltételek megválasztására szorítkoztak. Vázolja azonban azt is, hogy a gravitáció kvantumelmélete új lehetőségeket tárt fel, amelyben a téridőnek nincs határa, nincs tehát szingularitás, ahol csődöt mondanának a tudomány törvényei. Ha ez igaz, akkor a világegyetem határfeltétele, hogy nincs határa, azaz teljesen önálló, és semmi rajta kívül álló tényező sem befolyásolja. Ez esetben a világegyetem nem teremtődik és nem vész el, egyszerűen csak VAN. A döbbenetes kérdés, hogy ekkor hol van benne a Teremtő helye?
Dr. Osman Péter
Caterina Camus, Riccardo Brancaleon: Szellemitőke-menedzsment: a szabadalomtól a tudásig (Intellectual assets management: from patents to knowledge). World Patent Information, 25. k., 2. sz. 2003. június, p. 155-159.
A cikk egy szoftvercsomag prototípusát írja le, amely a vállalatok szellemi tőkéjének kezeléséhez megszerzi és automatikusan frissíti a szabadalmi gyűjteményeket. Az eszköz segít kialakítani egy versenyképes szellemi stratégiát: automatikusan kapcsolódik a szabadalmi hálózatokhoz, a szövegtől függően kivonatolja a szerkesztett és nem szerkesztett adatokat, a használható információkat, téma szerint keres, statisztikai és halmazelemzést végez, tudást tömörít. A program lehetővé teszi a döntéshozó számára a fenti ismeretek elemzését is.
A szerzők rámutatnak arra, hogy milyen nehéz a szabadalmi adatbázisokban a számunkra megfelelő adatokat megtalálni. Erre a problémára fejlesztették ki ezt a programcsomagot, amelynek a neve: ArchIPat. Kifejlesztői a cégeknek kívánnak abban segíteni, hogy a piacokat átvizsgálva a számukra érdekes területről átfogó szabadalmi adattárat szolgáltassanak.
Az ArchIPat rendszer azonosítja a meglévő technológiák fejlődését, egy bizonyos vállalat számára a neki fontos területeket felkutatja, csoportosítja ezeket, és előrejelzi a technika fejlődését.
Az ArchIPat rendszer felépítésében fontos szerepe van a kezelt adatok típusainak. A szabadalmakat és más szövegeket, rajzokat felépítésük alapján értelmezi, egyúttal kiemeli a bibliográfiai adatok közötti kapcsolatokat, összefüggésükben mutatja meg a szöveges adatokat, a speciális dokumentumok részeiben gyorsan újra megtalálja a keresett információkat, az egész szabadalmi dokumentumot a kívánt formátumba hozza, egy XML kiterjesztésű dokumentumot hoz létre, amely tartalmazza a teljes szabadalmi adatot.
A szerzők által létrehozott rendszer magját egy összefüggő adatbázis és egy adatbázis-kezelő rendszer (DBMS) jelenti.
Az ArchIPat rendszer felépítése a következő: egy on-line adatbázisból történik az adatok letöltése, majd következik a dokumentumértelmező rendszer, amit követ az adatbázis-kezelő rendszer, majd az információt visszakereső egység, amelynek segítségével a felhasználó elemezheti az adatokat.
Az első lépés a szabadalmak elemzése, majd amikor a kívánt szabadalmi adatok listáját megkapta a felhasználó, akkor a dokumentumértelmező rendszer automatikusan felismeri egy kivonatoló algoritmus alapján a kívánt információkat, és a szabadalmak különböző területei alapján rendezi azokat egy adatbázistáblában. A kiválasztó algoritmus egy szabályos alapokon és egy modellalapokon működő algoritmust kombinál, melynek a végére a felhasználó megkapja a saját érdeklődési körébe tartozó szabadalmi gyűjteményt. Az adatok megtalálása egy sor nyelvészeti problémát vet fel, erre az ArchIPat rendszer egy fordított indexelési technikát alkalmaz. Az indexelés két különböző fajtáját használja a rendszer: a szöveg- és témaindexelést. A szövegindexelés esetében a dokumentum teljes szövegét figyelembe veszi, a témaindexelés pedig a témák megadott száma alapján válogat. A rendszer automatikusan elvégzi a nyelvészeti feladatokat, melynek a végén a dokumentumok egy gyűjteményben olvashatók, visszakereshetők vagy elemezhetők.
A szerzők rávilágítanak az információk visszakereshetőségének fontosságára. Az ArchIPat rendszer a keresést követően a következő szabadalmi listát mutatja eredményként: a szellemi termék száma, címe, kivonata és fontossági pontszáma. A rendszer pedig a következőket engedi meg a felhasználónak:
egy kattintással megnézhetjük a teljes dokumentumot;
az idézett dokumentumokat megnézhetjük egy kattintással;
a szabadalom szövegének egy részét kiválaszthatjuk, és ezt a program automatikusan jegyzettömbbe teszi;
küldhetjük vagy menthetjük a szabadalmat a kívánt formátumban;
a szabadalmak és elemzések hozzáférhetőek a vállalati hálózaton.
Az adatkeresés számos különböző közelítő technikát ölel fel, mint például: halmazkeresés, adatösszesítés, osztályozási szabályok, hálózattól függő találatok és az eltérések megállapítása. Az ArchIPat rendszer a szabadalmi osztályozások szabályai alapján működő trendelemző eszközöket valósít meg, hogy segítséget adjon az innováció piacra gyakorolt hatásának meghatározásában. A szövegkeresésre két jól ismert algoritmust alkalmaznak a rendszerek, az egyik a hierarchikus halmazelmélet, a másik a bináris kapcsolati halmazelmélet. Az ArchIPat a hierarchikus elméletet használta fel keresőmotorjához.
A programcsomag figyelembe veszi, hogy a vállalatok nemcsak szabadalmakat vizsgálnak meg, hanem tudományos dokumentumokat is. Az alkotók az ArchIPat rendszerbe integrálták egy korábban kifejlesztett rendszerüket, amit ArcHirudOnak neveznek, ez a rendszer képes a tudományos dokumentumokban lévő információkat megkeresni, elemezni és eltárolni.
Az ArchIPat felhasználóbarát, nem védett és olcsó rendszer, mellyel a szellemi termékek menedzselése egyszerűbbé tehető a vállalatok számára.
Miklósi József
Koncentrált szótár-erőforrás a számítógépen; angol-magyar-angol, francia-magyar-francia, német-magyar-német és magyar értelmező szótár CD-ROM-on. Akadémiai Kiadó
A munkát jelentősen könnyítő innovációk egyike a személyi számítógépen működő elektronikus szótárak megjelenése - amilyenek ezek is. Mindenki számára, aki használja, tanulja ezeket a nyelveket, vagy ad arra, hogy pontosan, elegánsan alkalmazza a magyart, ezek a szótárak a számítógép alapfelszerelésének különösen hasznos és ezért fontos részét alkotják.
A hagyományos, nyomtatott szótárak használatának sajátos problémája, hogy ellentmondás feszül a használhatóság és a kezelhetőség között. A nagyobb szótár jobban bemutatja a kifejezések választékát, az árnyalatokat, többet találhatunk meg a ritkább szavakból, kifejezésekből, a táj-, réteg-, vagy éppen szaknyelvi szavakból és fordulatokból, viszont technikailag nehezebben kezelhető. Ezt azonnal megérezzük, amint a szokásosan zsúfolt asztalra kitesszük a nagyszótár kétszer két kötetét. Másrészt a hagyományos szótárak esetében minél gazdagabb a bennük lévő anyag, annál inkább számottevő lehet a keresés időigénye is, ami lassítja a munkát. Ha pedig egyidejűleg több nyelvvel is kell dolgoznunk, sokszorozódnak a hagyományos szótárak kezelésének nehézségei.
Az idegennyelvi szótárakat természetes segédeszköznek tekintjük, ám sokan gondolják, hogy igazán nincs szükségük a magyar nyelv értelmező szótárára, hiszen beleszülettek és méginkább belenőttek a nyelv helyes használatába. Nos, nagyon kevesen vannak, akikre ez valóban igaz. Mi többiek viszont ugyancsak jócskán rászorulunk az ilyen segítségre, legalábbis akkor, ha valóban igényesen, azaz pontosan akarjuk használni azt a rendkívül bonyolult és sokoldalú eszközkészletet, amelyet a nyelv ad mondanivalónk megjelenítésére. A nyelv a kommunikáció, a kifejezés egyik legfinomabb eszköze - talán csak a matematika képes hasonlóan hajlékony és hatékony segítséggel szolgálni, ám csak azon szerencsés keveseknek, akik felsőfokon értik, és képesek is ilyen szinten kezelni. Ez a csodálatos eszköz azonban csak akkor szolgál jól bennünket, ha igen alaposan ismerjük: tudjuk a szókészletét, és pontosan értjük az egyes szavak jelentésének még az árnyalatait és a hangulati világát is. Ahhoz, hogy mondanivalónkat célba juttassuk, pontosan kell tudnunk, milyen jelentéseket hordoznak az alkalmazott szavak. A pontos, ugyanakkor hajlékony és árnyalt nyelvhasználat nélkülözhetetlen munkaeszköze mindenkinek, aki emberi kapcsolatok rendszerében - pl. üzleti, társadalmi vagy politikai kapcsolatokban - dolgozik, aki ismereteket, nézeteket, koncepciókat ad közre, aki üzeneteket küld másoknak, vagy éppen a gondolatait rögzíti. És még a magunk számára is csak annyira árnyaltan tudjuk megfogalmazni, kimunkálni a gondolatainkat, amennyire ezt a szókincsünk lehetővé teszi. Így tehát eleve kevés olyan ember van aki olykor ne szorulna arra a segítségre, amelyet az értelmező szótár adhat. És bármennyire is megdöbbentő, sőt hihetetlen: nemcsak a tanult idegen nyelvet felejtjük, hanem anyanyelvünk szókészletének azt a részét is, amelyet nem használunk. Másrészt ha gyakran találkozunk egy-egy szó, kifejezés helytelen használatával, magunk is elbizonytalanodhatunk. Így sok egyéb közt lassacskán azt sem tudjuk majd, mi az idejekorán helyes jelentése.
Az idegennyelvi CD-ROM szótárak természetesen mindent tudnak, amit az Akadémiai Kiadó hagyományos nagyszótárai, azok teljes, frissített anyagát tartalmazzák, az értelmező szótár szókincse viszont a kézi- és nem a nagyszótáré: kb. 75 000 címszót tartalmaz.. Mindezekhez járulnak azok a többletszolgáltatások, amelyeket a modern számítástechnika tesz lehetővé, amelyekkel bővülnek a szótárak használatában rejlő lehetőségek, könnyebbé válik a kezelésük, azaz számottevően növekszik a használati értékük. Törvényszerű ugyanakkor, hogy annak, hogy a rendszer ilyen sokat tud, sajátos ára van: csak az képes minden lehetőségét jól kiaknázni, aki alaposan kitanulja a kezelésének minél több fortélyát. Bátorításul azonban bízvást elmondható: az alapfunkciók kezelését igazán könnyű kiismerni, s ezzel máris jól tudjuk használni a szótárakat.
Érdemes kiemelni néhány jellemzőjüket, amelyek nagyon megkönnyítik a használatukat, és igen hatékonnyá teszik azt. A legfontosabb, hogy bár külön-külön lemezen kaphatóak, a telepítés után közös, együttműködő rendszert alkotnak: egyazon ikonról indíthatók, együtt futnak, és kereséskor automatikusan azok jönnek fel, amelyekre éppen szükségünk van. Ha magyar szót írunk a közös keresőablakba, címszóra keresve egyszerre felkínálják az annak megfelelő szócikkeket angolul, franciául, németül és a magyar értelmező szótárban, s bármelyik megnézhető egyetlen további kattintással. Angol, német, francia szó beírásakor a megfelelő szótár a kérdéses szó magyar fordításának szócikkét közli. Akár írunk, akár olvasunk a számítógépen, kihasználva a modern keretprogram rugalmasságát, egy-egy egérkattintással tudunk a tulajdonképpeni munkánk és a szótárak között ide-oda ugrálni anélkül, hogy ehhez a munkát meg kellene szakítani. A finomabb kereséshez is jelentős segítséget ad a rendszer, a kiválasztott szócikkeket vagy részeiket pedig exportálhatjuk a szövegszerkesztőbe, ezzel írásmunkát takarítva meg.
Megkönnyíti mind a szótárak használatát, mind általában a számítógép kezelését és kihasználását, hogy a szótárak úgy telepíthetők a gépre, hogy a továbbiakban a használatukhoz már nincs szükség a lemezekre, tehát a gép CD-meghajtójára sem. A teljes anyagukkal és az alkalmazási lehetőségeikkel ugyanúgy futnak, mint bármely más telepített program.
Meghatározó jelentőségű az is, hogy ha bármikor telepítési vagy használati problémába ütközünk, gyors, hatékony és nagyon is felhasználóbarát segítséget kapunk a kiadó ügyfélszolgálatától, ami nagyban növeli a szótárak használati értékét és a felhasználó biztonságát.
Dr. Osman Péter