EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR*
Nemzeti bejelentéssé való átalakítás, valamint megsemmisítés és korábbi jogok az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény 135-141. szakasza alapján a nemzeti bejelentéssé való átalakításról, a megsemmisítésről és a korábbi jogokról, valamint az európai szabadalom fenntartási díjáról adunk tájékoztatást.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény 8. része a nemzeti jogra gyakorolt hatásokat tárgyalja, és e rész I. fejezete a nemzeti bejelentéssé való átalakításra vonatkozik.
Két esetcsoportot különböztetünk meg, amikor egy olyan európai szabadalmi bejelentést, amely nem vezet európai szabadalomhoz, a bejelentő az európai szabadalmi bejelentésében megjelölt államokban nemzeti szabadalmi bejelentéssé alakíthat.
a) Az átalakításról az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) kimondottan rendelkezik [135(1)a)]. Ilyen esettel van dolgunk, amikor egy európai szabadalmi bejelentést nem az Európai Szabadalmi Hivatalnál (ESZH-nál), hanem egy szerződő állam nemzeti hatóságánál nyújtanak be, és ezt a bejelentést nem időben továbbítják az ESZH-nak. Másrészt ilyen átalakítás lehetőségéről arra az esetre gondoskodtak, amikor az ESZH kezdeti kialakításának idejében az európai szabadalmi bejelentéseket még nem tudták vizsgálni.
b) A nemzeti jog abban az esetben teheti lehetővé egy európai szabadalmi bejelentés átalakítását, amikor az utóbbi elveszítette hatályát, vagy az európai szabadalmat megvonták [135(1)b)]. Ilyen szabályozás nem sok állam jogában található.
Az átalakításra vonatkozó kérelmet alapvetően az ESZH-nál kell benyújtani, kivéve azt az esetet, amikor egy európai szabadalmi bejelentést titoktartás érdekében [77(4) szakasz] annál a nemzeti hivatalnál kell benyújtani, amelynél az európai szabadalmi bejelentést is benyújtották.
A 140. szakasz alapján az átalakítás nem csupán nemzeti szabadalmi bejelentéssé, hanem nemzeti használatiminta-bejelentéssé, illetve hasznosságibizonylat-bejelentéssé is történhet.
Az átalakítást a 135-137. és a 140. szakasz, valamint a 103. szabály, továbbá a szerződő államok nemzeti törvényei szabályozzák.
A nemzeti eljárás kérelmezésére vonatkozó 135. szakasz szövege a következő:
„(1) Valamely megjelölt Szerződő Állam központi iparjogvédelmi hatósága a nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárást csak az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom jogosultjának kérelmére, a következő esetekben folytathatja le:
a) ha az európai szabadalmi bejelentést a 77. cikk (5) bekezdése vagy a 162. cikk (4) bekezdése értelmében visszavontnak kell tekinteni;
b) mindazokban a nemzeti jog által előírt egyéb esetekben, amelyekben ezen Egyezmény alapján az európai szabadalmi bejelentést elutasították, visszavonták, vagy azt visszavontnak kellett tekinteni, vagy az európai szabadalmat megvonták.
(2) Az átalakítás iránti kérelmet az európai szabadalmi bejelentés visszavonásától vagy a bejelentés visszavontnak tekintéséről szóló értesítéstől, illetve a bejelentés elutasításáról vagy az európai szabadalom megvonásáról szóló határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül kell benyújtani. Ha a kérelmet nem nyújtják be kellő időben, a 66. cikkben említett hatály megszűnik."
Ez a szakasz azt rögzíti, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalok milyen esetekben folytathatnak le eljárást nemzeti szabadalom megadására egy európai szabadalmi bejelentés alapján, továbbá, hogy milyen határidőn belül kell benyújtani az átalakítás iránti kérelmet.
Az (1) bekezdés kimondja, hogy ilyen eljárást csak az európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom jogosultja kérelmezhet.
Az (1) bekezdés a) pontja szerint a szabadalmi bejelentő két esetben tarthat igényt nemzeti bejelentéssé való átalakításra:
amikor egy szerződő állam központi iparjogvédelmi hatóságánál szabályosan benyújtott európai szabadalmi bejelentés az elsőbbség vagy a benyújtás napjától számított 14 hónapon belül nem érkezik be az ESZH-hoz [77. szakasz (5) bekezdés], vagy
egy európai szabadalmi bejelentés a 162. szakasz (4) bekezdése szerint visszavontnak minősül, mert olyan műszaki területre esik, amelyen az Igazgatótanács az európai szabadalmi bejelentések intézését korlátozta.
Az (1) bekezdés b) pontja szerint a szerződő államok nemzeti joga előírhatja, hogy egy európai szabadalmi bejelentést a bejelentő kérelmére nemzeti bejelentéssé lehet átalakítani, ha az európai szabadalmi bejelentést elutasították, visszavonták, vagy azt visszavontnak kellett tekinteni, vagy az európai szabadalmat megvonták.
A 135. szakasz (2) bekezdése szerint az átalakítás iránti kérelmet az európai szabadalmi bejelentés visszavonásától vagy a bejelentés visszavontnak tekintéséről szóló értesítés, illetve a bejelentés elutasításáról vagy az európai szabadalom megvonásáról szóló határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül kell benyújtani.
Minthogy ezt a határidőt az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) határozza meg, a határidő-számításnál az ESZE előírásai mérvadók. A határidő elmulasztása esetén a 122. szakasz szerinti igazolásra van lehetőség. Ha azonban az átalakítást azért kell kérelmezni, mert az európai szabadalmi bejelentést a 136. szakasz (2) bekezdése alapján nemzetbiztonsági szempontok miatt egy nemzeti hivatalnál kell benyújtani, és ez a hivatal nem továbbította az európai bejelentést, vagyis a határidőt nem az ESZH-val szemben kell betartani, a 122. szakasz alapján történő igazolásra nincs lehetőség. Ilyen esetben a nemzeti jog szerinti jogorvoslathoz lehet folyamodni.
Annak érdekében, hogy az európai szabadalmi bejelentési eljárás folytatása biztosítva legyen, a 135. szakasz (2) bekezdésének második mondata kimondja, hogy ha a kérelmet nem nyújtják be kellő időben, az európai szabadalmi bejelentésnek mint szabályszerű nemzeti bejelentésnek a 66. szakaszban rögzített hatálya csak akkor szűnik meg, ha az átalakítási kérelmet nem nyújtották be kellő időben, vagyis a három hónapos határidőn belül.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián ezt a szakaszt összevonták a 136. szakasszal. Az új (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés a) pontjának megfelelő esetben az átalakítási kérelmet a központi iparjogvédelmi hatóságnál, míg az új (3) bekezdés szerint az (1) bekezdés b) pontjának megfelelő esetben az ESZH-nál kell benyújtani.
A kérelem benyújtását és továbbítását tárgyaló 136. szakasz szövege a következő:
„(1) Az átalakítás iránti kérelmet az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani, és meg kell jelölni azokat a Szerződő Államokat, amelyekben a nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárás lefolytatását kérik. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az átalakítás díját nem fizetik meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal a kérelmet az abban megjelölt Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz továbbítja, mellékelve az európai szabadalmi bejelentésre vagy az európai szabadalomra vonatkozó iratok másolatát.
(2) Ha azonban a bejelentőt arról értesítik, hogy az európai szabadalmi bejelentést a 77. cikk (5) bekezdése alapján visszavontnak kell tekinteni, a kérelmet ahhoz a központi iparjogvédelmi hatósághoz kell benyújtani, amelynél a bejelentést benyújtották. E hatóság - a nemzetbiztonságra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - a kérelmet az európai szabadalmi bejelentés másolatával együtt közvetlenül továbbítja a kérelemben megjelölt Szerződő Államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz. Ha a továbbításra a bejelentés napjától vagy - elsőbbség igénylése esetén - az elsőbbség napjától számított húsz hónapon belül nem kerül sor, a 66. cikkben említett hatály megszűnik."
Ez a szakasz az átalakítási kérelem benyújtásával és továbbításával kapcsolatos részleteket szabályozza.
A (2) bekezdés szerinti esettől eltekintve a kérelmet az ESZH-nál kell benyújtani, és meg kell jelölni azokat a szerződő államokat, amelyekben a nemzeti szabadalom megadására irányuló eljárás lefolytatását kérik. A kérelem csak az átalakítási díj megfizetésével válik hatályossá. A díjat a Díjszabályzat 2. szakaszának 14. pontja határozza meg, összege jelenleg 50 EUR.
A (2) bekezdés szerint ha a jogvesztés a 77. szakasz (5) bekezdése alapján egy nemzeti titkossági rendszabály miatt következett be, a kérelmet ahhoz a központi iparjogvédelmi hatósághoz kell benyújtani, amelynél a bejelentést benyújtották, és ennek kell az átalakítási díjat is befizetni. A kérelem benyújtásának határideje ilyenkor is három hónap. Ez a hatóság - ha a titokvédelmi rendelkezések erre feljogosítják - a kérelmet és annak mellékleteit közvetlenül továbbítja a kérelemben megjelölt szerződő államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz. A (2) bekezdés harmadik mondata szerint ha a továbbításra a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 20 hónapon belül nem került sor, a 66. szakaszban említett hatály megszűnik, vagyis az európai szabadalmi bejelentés többé nem azonos hatályú egy szabályos nemzeti bejelentéssel.
A szabályszerűen benyújtott átalakítási kérelmet az ESZH az abban megjelölt szerződő államok központi iparjogvédelmi hatóságaihoz továbbítja az európai szabadalmi bejelentésre vagy szabadalomra vonatkozó iratok másolatával együtt, és a kérelmet az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdeti.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián törölték ezt a szakaszt, és tartalmát a 135. szakaszba iktatták be.
Az átalakítás alaki követelményeire vonatkozó 137. szakasz szövege a következő:
„(1) A 136. cikk alapján továbbított európai szabadalmi bejelentést nem lehet alávetni a nemzeti jog olyan alaki követelményeinek, amelyek az ebben az Egyezményben előírtakhoz képest eltérőek vagy azokat meghaladják.
(2) Az a központi iparjogvédelmi hatóság, amelyhez a bejelentést továbbították, előírhatja a bejelentő számára, hogy nem kevesebb, mint két hónapon belül
a) fizesse meg a nemzeti bejelentési díjat;
b) nyújtsa be az érintett állam hivatalos nyelveinek egyikén az európai szabadalmi bejelentés eredeti szövegének és - ha van ilyen - az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban módosított azon szövegének a fordítását, amelyet a bejelentő a nemzeti eljárásban benyújtani kíván."
Az (1) szakasz kimondottan megtiltja, hogy az átalakított európai szabadalmi bejelentést olyan nemzeti alaki követelményeknek vessék alá, amelyek eltérnek az ESZE rendelkezéseitől. Ezt a gondolatot a PCT 27. szakaszának (1) bekezdéséből vették át. Így például nem lehet rajzokat követelni pusztán azért, mert a találmányi gondolat rajzban is ábrázolható.
A (2) bekezdés a nemzeti szabadalmi hivatalokat feljogosítja arra, hogy előírják az átalakított európai szabadalmi bejelentések után nemzeti bejelentési díj fizetését és az illető állam hivatalos nyelveinek egyikén az európai szabadalmi bejelentés eredeti szövegének és - ha van ilyen - az ESZH előtti eljárásban módosított azon szövegének a fordítását, amelyet a bejelentő a nemzeti eljárásban benyújtani kíván. Ehhez legalább két hónap határidőt kell engedélyezni. Azt, hogy a nemzeti eljárásban a bejelentés szövegét ismét meg lehet-e változtatni, kizárólag a nemzeti jog szabja meg.
A 103. szabály kimondja, hogy a 136. szakasz szerint az átalakítás iránti kérelemhez csatolt iratokat a központi iparjogvédelmi hatóságnak ugyanolyan feltételek mellett kell a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tennie, mint a nemzeti eljáráshoz tartozó iratokat.
A 103. szabály (2) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés átalakítása alapján engedélyezett nemzeti szabadalmak leírásán fel kell tüntetni az alapot képező európai bejelentés számát.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián módosított (1) bekezdésben a 136. szakasz helyett a 135. szakasz (2) vagy (3) bekezdésére hivatkoznak.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény európai szabadalmak megadására irányul, amelyek a megnevezett szerződő államokban nemzeti szabadalmakként hatnak, miközben megtartják európai jellegüket. Emellett a szerződő államokban nagyszámú nemzeti szabadalom is érvényben van.
A 8. rész II. fejezete az európai szabadalom engedélyezési szakaszán túlmutató jogot szabályozza. Ezt az európai szabadalom megadása utáni időszakot nemzeti szakasznak nevezzük, amelybe a felszólalási eljárás az európai eljárás időben előre ható kivételeként illeszkedik. A 138. és a 139. szakasz az európai szabadalom engedélyezése után megnyíló út jogát szabályozza, amelynek alapján az európai szabadalmat megsemmisítési eljárásnak lehet alávetni.
Az európai szabadalmat két eljárás segítségével lehet hatálytalanítani:
az Európai Szabadalmi Hivatal előtti központi felszólalási eljárásban a megvonás az összes megnevezett szerződő államra vonatkozó hatállyal lehetséges. A felszólalást az európai szabadalom megadásának közzétételétől számított kilenc hónapon belül lehet benyújtani.
Másrészről az európai szabadalmat nemzeti megsemmisítési eljárásban lehet semmisnek nyilváníttatni. Egy európai szabadalomnak az európai felszólalási eljárás keretében való megvonásával szemben a nemzeti megsemmisítési határozat csak az eljárást lefolytató bíróság államában bír hatállyal.
A megsemmisítési eljárást rendszerint a bitorlással vádolt személy indítja, aki a legtöbb szerződő államban ellenkérelemmel védekezhet. Ausztriában és Németországban a megsemmisítési eljárás el van különítve a polgári eljárástól, megsemmisítési ellenkérelemre nincs lehetőség. Ausztriában a megsemmisítési keresetet az Osztrák Szabadalmi Hivatal Megsemmisítési Osztályánál kell benyújtani. Németországban a megsemmisítési kereset a Német Szabadalmi Bíróság Megsemmisítési Tanácsánál nyújtható be. Azokban az államokban, amelyekben megengedik a megsemmisítési ellenkeresetet, különböző fórumok (hivatal vagy bíróság) előtt lehet megsemmisítési keresetet benyújtani.
A 138. szakasz a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat tárgyalja, szövege a következő:
„(1) A 139. cikk rendelkezéseiben meghatározott kivételekkel az európai szabadalmi bejelentés a Szerződő Állam joga szerint és területére kiterjedő hatállyal csak a következő okok alapján semmisíthető meg:
a) az európai szabadalom tárgya az 52-57. cikkek értelmében nem szabadalmazható;
b) az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan kellően egyértelműen és teljes körűen, hogy azt szakember meg tudja valósítani;
c) az európai szabadalom tárgya bővebb a bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál, illetve - a megosztással keletkező vagy a 61. cikkel összhangban benyújtott új bejelentés esetén - a korábbi bejelentés eredetileg benyújtott tartalmánál;
d) az európai szabadalom oltalmi körét bővítették;
e) az európai szabadalomra olyan személy szerzett jogosultságot, akit az a 60. cikk (1) bekezdése alapján nem illet meg.
(2) Ha a megsemmisítés alapjául szolgáló ok csak az európai szabadalom egy része tekintetében áll fenn, a megsemmisítésre a szabadalom megfelelő korlátozásával kerül sor. Ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi, a korlátozás történhet az igénypontok, a leírás vagy a rajzok módosításával."
Ez a szakasz felsorolja azokat az anyagi jogi feltételeket, amelyek mellett egy szerződő állam illetékes nemzeti hatósága ezen állam területére kiterjedő hatállyal egy európai szabadalmat semmisnek nyilváníthat.
Az ESZE első tervezetei az ún. minimálmegoldást tartalmazták, vagyis egy európai szabadalom megsemmisítését az európai engedélyezési feltételektől függetlenül, a mindenkor érvényes nemzeti megsemmisítési okok alapján lehetett volna megsemmisíteni. Ezzel szemben a jogbiztonság érdekében messzemenő jogegységet vettek figyelembe, és az anyagi jogi engedélyezési követelményeket és a felszólalási okokat a megsemmisítési okokkal azonos súllyal vették figyelembe. Ezért egy európai szabadalmat a nemzeti eljárásban csak akkor lehet semmisnek nyilvánítani, ha nem voltak meg engedélyezésének az alapfeltételei.
Ez a megoldás tekinthető egyedül konzekvensnek. A megsemmisítési eljárás annak az utólagos felülvizsgálatára szolgál, hogy a szabadalmat joggal engedélyezték-e. Ésszerűtlen lenne a megsemmisítési okokat jogilag másként kezelni, mint az engedélyezési okokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti bíróságok a megsemmisítési okok értelmezésekor szolgaian kötődnének az engedélyezési okoknak az Európai Szabadalmi Hivatal általi értelmezéséhez, sőt az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és különösen annak fellebbezési tanácsai a nemzeti joggyakorlatot is kötelesek figyelembe venni.
Az első szakaszban a szerződő állam jogára vonatkozó utalás megkívánja, hogy a nemzeti jogalkotó az európai jogot beépítse a nemzeti jogba, de abba nem vehet fel az első szakaszban kimondottan megnevezett megsemmisítési okokon kívül egyéb okokat.
A megsemmisítési eljárás a nemzeti joghoz igazodik. Az eljárási szabályoknak mindenekelőtt a megsemmisítési eljárásra kell vonatkozniuk. Németországban a Szövetségi Szabadalmi Bíróságnál (Bundespatengericht) lehet keresetet indítani, amelytől a Szövetségi Törvényszékhez (Bundesgerichtshof) lehet fellebbezni. A keresetet az európai szabadalomnak a német szabadalmi lajstromba bejegyzett tulajdonosa ellen kell indítani.
A német szabadalmi törvény 81. szakasza szerint a megsemmisítési keresetet csak a felszólalási határidő lejárta vagy a felszólalási eljárás jogerős lezárása után lehet benyújtani. Ez a szabályozás az európai szabadalmakra is vonatkozik, aminek következtében az ESZH előtti felszólalási eljárás elsőbbséget élvez.
Ha egy szabadalombitorlási eljárás függőben van - a gyakorlatban többnyire egy megsemmisítési keresettel együtt -, a felszólalási eljárást meg kell gyorsítani, és más felszólalási eljárások elé kell sorolni.
A megsemmisítési eljárás a nemzeti joghoz igazodik. Az (1) bekezdésben egyenként felsorolják azokat a megsemmisítési okokat, amelyeket a nemzeti törvényhozó az európai szabadalom esetén figyelembe vehet. Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt megsemmisítési okok a 100. szakasz a)-c) pontjaiban felsorolt felszólalási okoknak felelnek meg. Ezen okok mellett még megsemmisítési ok lehet, hogy az európai szabadalom oltalmi körét bővítették, továbbá, hogy az európai szabadalmi bejelentést arra jogosulatlan személy nyújtotta be.
Az (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti esetekben a nemzeti megsemmisítési határozat az ESZH határozatának felülvizsgálatát jelenti.
A (2) bekezdés arra az esetre vonatkozik, amikor a megsemmisítési okok csak az európai szabadalom egy részére érvényesek; ilyenkor a megsemmisítésre a szabadalom megfelelő korlátozásával kerül sor.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián e szakasz címét „Európai szabadalmak megsemmisítésé"-re változtatták, és beiktattak egy új (3) bekezdést, amely a szabadalmast feljogosítja arra, hogy a nemzeti hatóságok előtti eljárásban korlátozza az igénypontok oltalmi körét.
A korábbi vagy azonos bejelentési naphoz fűződő jogokat tárgyaló 139. szakasz szövege a következő:
„(1) Az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak tekintetében mindegyik megjelölt Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztet, mint egy nemzeti szabadalmi bejelentés és egy nemzeti szabadalom.
(2) A megjelölt Szerződő Államra kiterjedő hatályú európai szabadalmak tekintetében a nemzeti szabadalmi bejelentések és a nemzeti szabadalmak abban a Szerződő Államban ugyanolyan korábbi jogokat keletkeztetnek, mint egy nemzeti szabadalom tekintetében.
(3) A Szerződő Államok rendelkezhetnek arról, hogy párhuzamos oltalomban részesíthető-e - és milyen feltételekkel - az olyan találmány, amelyet azonos bejelentési napon, illetve elsőbbségi igény érvényesítése esetén azonos elsőbbségi napra hivatkozással mind az európai szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban, mind pedig a nemzeti szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban feltártak."
Ez a szakasz az európai szabadalmaknak és az európai szabadalmi bejelentéseknek a nemzeti jogokhoz való viszonyát szabályozza. Alapelve, hogy messzemenően azonos kezelést biztosítson az európai rendszer és a nemzeti rendszer számára. Ennek megfelelően korábbi európai jogok nemzeti jogokkal szemben ugyanolyan hatályúak, mint a korábbi nemzeti jogok. A nemzeti jog azonban meghatározza a korábbi európai jog hatályát és ezzel azt is, hogy igényrontó kiterjesztésű technika állását vagy teljes kiterjesztésű technika állását kell-e alkalmazni. Itt figyelembe kell venni, hogy - ellentétben az európai eljárással - Svájcban és Liechtensteinben igényrontó kiterjesztésű technika állása érvényes.
Az európai eljárásban a korábbi elsőbbségű és egyidejűleg vagy később nyilvánosságra jutott európai szabadalmi bejelentések az 54. szakasz (3) bekezdése alapján a technika állásához tartoznak.
A (2) bekezdés szerint a korábbi nemzeti szabadalmi bejelentések és szabadalmak európai szabadalmak tekintetében ugyanolyan jogokat keletkeztetnek, mint egy nemzeti szabadalom tekintetében.
A 87. szabály kimondja, hogy az európai eljárásban a korábbi nemzeti jogot, ha annak meglétét az ESZH-val közlik, eltérő igénypontok, leírás és rajzok révén figyelembe lehet venni.
A 139. szakasz (3) bekezdése szerint a szerződő államok rendelkezhetnek arról, hogy párhuzamos oltalomban részesíthető-e az olyan találmány, amelyet azonos bejelentési vagy elsőbbségi napon tártak fel mind az európai szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban, mind pedig a nemzeti szabadalmi bejelentésben vagy szabadalomban. Ausztria, Dánia és Svájc megengedi a kettős oltalmat. A többi szerződő államban a nemzeti szabadalom az európai szabadalomnak megfelelő terjedelemben általában elveszíti a hatályát. Ez a helyzet Németországban is, ahol a megmaradó német szabadalom megsemmisíthető, ha nem szabadalomképes.
A 8. rész III. fejezete egyéb hatásokat tárgyal.
A nemzeti használati mintákra és hasznossági bizonylatokra vonatkozó 140. szakasz szövege a következő:
„A 66., a 124., a 135-137. és a 139. cikkeket alkalmazni kell azokra a használati mintákra, hasznossági bizonylatokra, valamint az ezekre vonatkozó bejelentésekre azokban a Szerződő Államokban, amelyek joga ilyen mintákról vagy bizonylatokról rendelkezik."
E szakasz szerint a szerződő államokban, így Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban szerezhető használati minta (angolul: utility model; németül: Gebrauchsmuster), illetve Franciaországban hasznossági bizonylat (certificat d'utilité).
A PCT 43. szakasza szerint a nemzetközi bejelentő az illető állam joga szerint szabadalom helyett vagy mellett használati mintát kaphat.
A 66. szakasz megfelelő alkalmazása alapján az európai szabadalmi bejelentés egy későbbi használatiminta-bejelentés elsőbbségét is megalapozhatja. Így a 140. szakasz jogi alapot teremt ahhoz, hogy európai szabadalmi bejelentéseket és európai szabadalmakat a 135. szakasznak megfelelően nemzeti használati mintává, illetve hasznossági bizonylattá lehessen átalakítani.
A vizsgálati osztály vagy egy fellebbezési tanács felszólítására egy európai szabadalmi bejelentés bejelentőjének meg kell adnia azokat az államokat is, amelyekben a megfelelő találmányra használatiminta-bejelentést nyújtott be. A 140. szakasznak a szerződő államokra való korlátozása folytán a bejelentő nem köteles közölni, ha használati mintát nem szerződő államokban, például Japánban is benyújtott.
A 135-137. szakasz alapján egy európai szabadalmi bejelentést vagy szabadalmat nemzeti használatiminta-bejelentéssé lehet átalakítani.
A 139. szakasz (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása folytán egy korábbi nemzeti használati minta vagy hasznossági bizonylat, illetve ilyen oltalmi jog bejelentése egy későbbi európai szabadalommal szemben ugyanolyan hatású, mint egy későbbi nemzeti szabadalom esetében. Ez fordítva is érvényes: a 139. szakasz (1) bekezdése alapján korábbi európai szabadalmi bejelentések és európai szabadalmak későbbi nemzeti használati mintákkal és hasznossági bizonylatokkal szemben ugyanolyan hatást gyakorolnak, mint a korábbi nemzeti szabadalmi bejelentések és szabadalmak.
Itt a szerződő államok két csoportját különböztetjük meg:
a) Egyes országok, így Ausztria, Franciaország és Olaszország a használati minták, illetve hasznossági bizonylatok újdonságának megítélésekor a teljes kiterjesztésű technika állását (whole contents approach) alkalmazzák, és nem is szabályozzák külön a szabadalmaknak mint korábbi jogoknak a viszonyát használati mintákkal, illetve hasznossági bizonylatokkal szemben. Ezekben az országokban a korábbi elsőbbségű európai szabadalmi bejelentés az 54. szakasz (3) bekezedésének megfelelően újdonságrontó a későbbi használati mintára vagy hasznossági bizonylatra nézve. Az 56. szakasznak megfelelően azonban a korábbi európai jog nem vehető figyelembe a feltalálói tevékenység megítélésekor. Ha az európai szabadalmi bejelentést a nemzeti használatiminta- vagy hasznosságibizonylat-bejelentés elsőbbségi időpontja előtt már nyilvánosságra hozták, úgy az korlátlanul a technika állásához számít.
b) Németországban és 1998 előtt Ausztriában is egy később nyilvánosságra hozott korábbi szabadalom vagy használati minta a használati minta törléséhez (Ausztriában semmissé nyilvánításához) vezet, illetve vezetett. Nem a bejelentés, hanem az engedélyezett korábbi elsőbbségű oltalmi jog áll szemben a használati mintával, és nemcsak annak újdonságát, hanem az azzal kapcsolatos feltalálói tevékenységet is lerontja. A korábbi elsőbbségi jogot azonban csak az igénypontok tartalma szempontjából vizsgálják (prior claim approach), de nem veszik figyelembe a korábbi elsőbbségű jog leírásának a tartalmát.
A 140. szakasznak az a hatása, hogy a 139. szakasz (1) bekezdése szerint egy európai szabadalom azonos hatályú egy megadott nemzeti szabadalommal, aminek következtében az európai szabadalom egy későbbi elsőbbségű német vagy osztrák használati mintával szemben korábbi jogot képez.
A 139. szakasz (3) bekezdése alapján Ausztriában és Németországban lehetőség van azonos tárgyra vonatkozó európai szabadalom és európai használati minta fenntartására.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián e szakasz szövegében csekély változtatásokat eszközöltek.
Az európai szabadalom fenntartási díjaira vonatkozó 141. szakasz szövege a következő:
„(1) Az európai szabadalommal kapcsolatban fenntartási díj csak a 86. cikk (4) bekezdésében említett évet követő évekre állapítható meg.
(2) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés meghirdetését követő két hónapon belül esedékessé váló fenntartási díjat akkor kell joghatályosan megfizetettnek tekinteni, ha azt ezen az időszakon belül megfizették. A nemzeti jog által előírt pótdíj nem szabható ki."
E szakasz szerint az európai szabadalom engedélyezéséig a fenntartási díjakat az ESZH-nak, ezt követően pedig a nemzeti hivataloknak kell megfizetni. Minthogy a 86. szakasz (4) bekezdése szerint fenntartási díjat az ESZH-nak utoljára azon év tekintetében kell fizetni, amelyben az európai szabadalom megadásáról szóló értesítést meghirdetik, az ezt követő évtől kezdve a fenntartási díjat a nemzeti hivataloknak kell megfizetni.
A nemzeti fenntartási díjak összegét a mindenkori nemzeti jog határozza meg.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott (1) bekezdés szövegében a 86. szakasz (4) bekezdése helyett a 86. szakasz (2) bekezdésére hivatkoznak.
* Danubia Szabadalmi és Védjegyiroda