VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
Számítógépi programalkotás jogosulatlan felhasználása
Szerzői felhasználási jogok sorsa gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén
Számítógépi programalkotás jogosulatlan felhasználása
SZJSZT-37/04.
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
1. Az X. Y. Gmk által elkészített ÍZISZ 2000 programcsalád használatának az alperes részéről történő felmondása (valóságosan a szerződés meghosszabbítását nem igénylő alperesi nyilatkozat) esetén a számítógépes programok használatával kapcsolatosan kialakult gyakorlatnak megfelelően indokolt volt-e a felperes kérése a V-23-25. verziók alperes által történő alkalmazását illetően?
2. A számítógépes programok felhasználói gyakorlata szerint a felhasználási szerződés alapján alkalmazott szoftverrel létrehozott adatbázis konvertálása milyen felhasználói magatartásokkal valósul meg, ezek közül melyek tekinthetőek jogszerűnek az alkalmazott technikai megoldást illetően?
3. A felhasználói gyakorlatban jogszerűnek minősül-e a szoftver használatára vonatkozó felhasználási szerződés lejártát követően a programmal történő olyan adatbázis megnyitása, amelynek eredményeként a felhasználó gazdálkodási körébe eső tevékenységet végeznek?
A Magyar Köztársaság
Belügyminisztériuma (alperes)
által feltett
kérdések
4. Megfelel-e a jogi szabályozásnak a felperesnek az az álláspontja, hogy a számviteli jogszabályok előírásai alapján a szoftverfelhasználónak, ha a határozott ideig (a perbeli esetben 15 hónapig) hatályban volt felhasználási szerződés időtartama alatt jogszerűen összeállított számviteli jellegű adatbázisát a felhasználó hatósági ellenőrzés céljára „ki akarja nyitni", akkor a szoftver szerzőijog-tulajdonosától minden esetben engedélyt kell kérnie, s arra vonatkozóan jogdíjfizetési kötelezettsége keletkezik, vagy az alperesi álláspont a jogszerű, amely szerint a szerződéses szoftverfelhasználás időszaka alatt a jogvédett szoftver segítségével elkészített adatbázis későbbi, bármikori - változtatás, korrigálás, fejlesztés nélküli - „kinyitása" hatósági ellenőrzésre bemutatása érdekében a későbbiekben már semmilyen hozzájárulást, díjfizetést nem igényel a szoftvertulajdonos irányában?
5. A felek közötti jogvitában a szerződés alapján volt-e olyan kötelezettsége, és általában van-e olyan kötelezettsége a felhasználónak, hogy a szoftver tulajdonosa által a megrendelő kérése nélkül elkészített szoftvereket fejlessze, s azok új változatait a felhasználó köteles volna-e alkalmazni?
6. A jogosultság eredeti számához viszonyítottan kell-e a törvény előbbi rendelkezését alkalmazni, azaz a felperesi igény csak a konkrét jogsértések számainak arányában igényelheti annak díjfizetéssel történő kompenzálását, vagy lényegtelen a jogsértő felhasználás mennyisége, és ezért a teljes díjra jogosult a felperes?
7. Az informatikai adathordozón rögzített adatok más informatikai rendszerek alkalmazása miatt szükségessé váló újrabetáplálása - konvertálása - kapcsán van-e olyan jogi előírás, amely az adatok újrabetáplálása során arra kötelezi a felhasználót, hogy ahhoz az előző szoftver jogtulajdonosának engedélyét vagy kifejezetten a közreműködését kérje? Erre vonatkozó kifejezett szerződéses megállapodás vagy szóbeli ígéret hiányában keletkezik-e bármilyen joga az „előző" szoftver jogtulajdonosának arra, hogy kárigényt jelentsen be, illetve ebből elmaradt haszna megtérítését követelje, ha a felhasználó nem vette igénybe ezen szolgálatait.
Az eljáró tanács véleménye
Az eljáró tanács megállapítja, hogy a perbeli jogvita az X. Y. Szoftverház Számítástechnikai Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: felperes) és a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma (a továbbiakban: alperes) között 1999. március 31. napján kötött felhasználási szerződésen alapul. Tekintettel arra a tényre, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: új Szjt.) 107. §-ának (1) bekezdése szerint az új Szjt.-t a törvény hatálybalépését (1999. szeptember 1.) követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni, mindazon kérdésekben, melyekről a felek felhasználási szerződésben állapodtak meg, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: „régi Szjt.") rendelkezései az irányadók.
Ad 1. Az X. Y. Gmk által elkészített ÍZISZ 2000 programcsalád (a továbbiakban: ÍZISZ 2000) használatának az alperes részéről történő felmondása (valóságosan a szerződés meghosszabbítását nem igénylő alperesi nyilatkozat) esetén a felperes kérése a V-23-25 pont verziók alperes által történő alkalmazását illetően nem volt indokolt tekintettel arra a körülményre, hogy a peres felek között 1999. március 31. napján létrejött szerződés nevű dokumentum 6.4. pontja értelmében a megbízó (alperes) abban az esetben volt köteles az új fejlesztéseket fogadni és azokat munkába venni (felhasználni), amennyiben azok a szerződés 1.1., valamint 1.4. rendelkezéseinek értelmében kerültek átadásra.
Ad 2. Az adatbázisokkal dolgozó számítógépi programalkotások adatbázis-szerkezete (mezőnév, mezőhossz, mező azonosító kódja, mezőtípus) és az egyes kezelt adatok kapcsolata egyedi, a szoftver szerzője által létrehozott eredeti, önálló alkotás. Az ÍZISZ 2000 programcsomaggal létrehozott adatbázis (a továbbiakban: adatbázis) csak akkor használható fel másik programban, ha az adatbázis-szerkezet és az adatbázis-kapcsolat a másik programban teljesen azonos az ÍZISZ 2000 program adatbázisával. Általában a különböző programok más-más adatbázis-szerkezetet, adatbázis-kapcsolatot használnak. Csak abban az esetben valósítható meg a „Bérenc" programban az ÍZISZ 2000 programrendszer által készített adatbázis használata, ha az adatbázis-szerkezetet olyanná konvertálják, amelyet a „Bérenc" program használ. A konvertáláshoz szükséges magatartások:
az adatbázis-szerkezet megismerése,
a mezőnevek megismerése,
a mezőhosszok megismerése,
a mezőtípusok megismerése,
az adattartalom megismerése,
az adatkapcsolat megismerése,
az adatokhoz kapcsolódó egyedi kódok megismerése,
az adatbázis mezőneveinek megváltoztatása,
az adatkapcsolat átszervezése az új programnak megfelelően.
Az adatbázis konvertálásához alkalmazható technikai megoldások:
Az adatszerkezetet Xbase++ programrendszerrel hozták létre. Az adatbázis az ÍZISZ 2000 programcsalád használata nélkül, Xbase++ vagy az azzal kompatibilis, arra ráépülő, pl. Xclass++ programok fejlesztői környezetével megtekinthetők az adatok, és az adatbáziskódok manuálisan, illetve automatikusan átírhatók.
Az eljáró tanács fontosnak tartja megjegyezni, hogy az adatbázis konvertálása nem történhet meg az ÍZISZ 2000 programcsalád rendeltetésszerű használatával, mert a program azt nem támogatja, nem teszi lehetővé. Az adatbázis konvertálása az adatbázis azonosító adataival végzett megfeleltetést jelenti, és e művelet eredményeképpen lehetővé válik a létrehozott adatbázis felhasználása másik („Bérenc") programrendszerrel.
Az eljáró tanács rendelkezésére bocsátott bírósági iratokban nem lelhető fel olyan adat, amely arra vonatkozott volna, hogy a perben említett konvertálás milyen technikai megoldás alkalmazásával zajlott le. Ezen adat hiányában a jogszerűség kérdésében az eljáró tanács állást foglalni nem tudott.
Az eljáró tanács megjegyzi, hogy tekintettel a több, korábbi jogszerű felhasználóra a konvertálások megoldása felhasználónként is eltérő lehetett.
Ad 3. Szoftver alkalmazásával létrehozott adatbázisnak az említett szoftverrel történő megnyitása szükségszerűen a szoftver felhasználását - „futtatását", képernyőn való megjelenítését - valósítja meg. A szoftver felhasználására azonban a régi Szjt. 13. §-a, illetve az új Szjt. 16. §-a alapján kizárólag azok a személyek jogosultak, akik számára a felhasználáshoz szükséges engedélyt a számítógépi programalkotás szerzője, illetve a szerzői jog más jogosultja felhasználási szerződésben biztosítja. Ebből következően az eljáró tanács álláspontja szerint a szoftverre vonatkozó szerzői jogok megsértését valósítja meg az a személy, aki a szoftvert a felhasználására vonatkozó engedély lejártát követően akár csupán a szoftver alkalmazásával létrehozott adatbázis megnyitása érdekében felhasználná, amennyiben az említett cselekmény szabad felhasználásnak nem minősül.
Ad 4. A kérdés megválaszolásához elsősorban annak vizsgálata szükséges, hogy az ÍZISZ 2000 számítógépi programalkotás, illetve az ÍZISZ 2000 alkalmazásával létrehozott adatbázis szerzői jogi védelmet élvez-e, illetve, hogy azok szerzői jogi jogosultjai azonos vagy egymástól eltérő személyek.
Az ÍZISZ 2000 számítógépi programalkotás, illetve az ahhoz tartozó dokumentáció - az új Szjt. szabályozásával azonos módon - a régi Szjt. végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-ának (1) bekezdése értelmében védelem alatt áll. Az eljáró tanács megállapítja, hogy az ÍZISZ 2000 szerzőjét, szerzőit a megkereséshez csatolt iratok nem jelölik meg, ugyanakkor a kérdés megválaszolásakor az eljáró tanács abból a feltevésből indult ki, hogy a felperes megfelelő módon megszerezte a felhasználás engedélyezésének, felhasználási szerződés megkötésének jogát a természetes személy szerzőtől, szerzőktől.
Az ÍZISZ 2000-től szerzői jogi szempontból elkülönül az adatbázis. Az eljáró tanács a csatolt iratok alapján arra a véleményre jutott, hogy a megkeresés által érintett esetben az adatbázis 2002. január 1-jétől kapcsolódó jogi védelmet élvez, mivel annak megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése a csatolt iratok alapján jelentős ráfordítást igényelt, mely ráfordítás - egyebek között - épp a megkeresés által érintett ÍZISZ 2000 felhasználási jogának megszerzésében áll. Az adatbázis előállítója, és így a szerzői joghoz kapcsolódó jog jogosultja, az új Szjt. 84/A. §-ának (6) bekezdése értelmében az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. A csatolt iratok alapján az adatbázis előállítója az eljáró tanács álláspontja szerint az alperes.
Mivel az ÍZISZ 2000, illetve az adatbázis jogosultjának személye eltér egymástól, vizsgálandó, hogy az alperes milyen esetekben használhatja fel jogszerűen az ÍZISZ 2000-et.
A régi Szjt. 13. §-a értelmében a mű, így például az ÍZISZ 2000 bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző, illetve a szerzői jogok más jogosultjának hozzájárulása szükséges, a felhasználás ellenében pedig - ha a törvény másként nem rendelkezik - jogdíjat kell fizetni. A Vhr. 10. §-a értelmében számítógépi programalkotás esetében kétség kívül felhasználásnak minősül egyebek között a program „futtatása", képernyőn való megjelenítése… stb. Az ÍZISZ 2000 felhasználására tehát csak az a személy, szervezet jogosult, aki (amely) a felhasználáshoz szükséges engedélyeket megszerezte. A megkeresés által érintett esetben ezen jogokat az alperes a felek között 1999. március 31. napján határozott időre kötött felhasználási szerződésben, a szerződés megszűntéig szerezte meg. Az ÍZISZ 2000 további felhasználására a szerződés megszűnése után az alperes elsősorban akkor lesz jogosult, amennyiben az ahhoz szükséges engedélyt a felperestől ismételten beszerzi. Igaz ez akkor is, amennyiben az ÍZISZ 2000 felhasználása kizárólag az adatbázishoz való hozzáférés érdekében szükséges.
Az új Szjt. hatálybalépését követően (1999. szeptember 1.), annak 41. §-a (2) bekezdése szerint bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben engedély kérése, illetve díjfizetés nélkül felhasználható. Az idézett szakaszból következően amennyiben az alperesnek kizárólag az említett bizonyítási célból szükséges az ÍZISZ 2000 felhasználása, úgy azt - az idézett feltételek teljesülése esetén - 1999. szeptember első napját követően engedély kérése, illetve díjfizetés nélkül megtehette, és a jövőben is megteheti.
Ad 5. Az eljáró tanács először annak a kérdését vizsgálta, hogy felperes és alperes által 1999. március 31. napján kötött felhasználási szerződés (a továbbiakban: szerződés) alapján volt-e olyan kötelezettsége az alperesnek, hogy az ÍZISZ 2000 kifejezetten kérése nélkül kifejlesztett verzióját, verzióit felhasználja.
A szerződés bevezető része szerint a szolgáltató (felperes) engedélyezte az ÍZISZ „programcsalád felhasználói jogát a megbízó által képviselt, irányított és felügyelt szervezetekre", mely engedély a szerződés érvényességi idejére vonatkozott. A szerződés 1. pontja szerint a megbízó (alperes) a szolgáltatót (felperes) az általa kifejlesztett ÍZISZ rendszer követésével, karbantartásával bízta meg. A követés, karbantartás meghatározása tekintetében a szerződés az alábbi szempontokat tartalmazza:
a) a törvényi, BM rendeleti, valamint BM utasítások „lekezelése", ezek hatásainak beépítése a rendszerbe (szerződés 1.1. pont);
b) a megbízó (alperes) hibajelzéseinek kivizsgálása, hibák korrigálása (1.2. pont);
c) a megbízó (alperes) eseti továbbfejlesztési igényeinek kielégítése az igényeinek megfelelő szoftverek elkészítésével (szerződés 1.4. pontja).
A szerződés 6.1. pontja szerint a megbízó (alperes) köteles a szolgáltató (felperes) által átadott anyagokat alaposan, de a lehető legrövidebb időn belül áttanulmányozni, „munkába fogni", észrevételeit azonnal jelezni.
A szerződés 6.4. pontja szerint az 1.1. és 1.4. fázisokban köteles a szolgáltató előzetes jelzése alapján az egyes modulokat véghatáridő előtt fogadni, és azokat azonnal munkába venni.
A régi Szjt. 3. §-a értelmében azokban a kérdésekben, amelyeket a régi Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Ptk. 198. § (1) bekezdése értelmében a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A fentiek alapján az eljáró tanács álláspontja szerint a szerződő felek feltehető akarata - az ÍZISZ 2000 program felhasználásának engedélyezésén túl - arra irányult, hogy az ÍZISZ 2000 hibátlanul, a hatályos jogszabályoknak és belső szabályzatoknak, illetve az esetleges megbízói (alperesi) igényeknek megfelelően folyamatosan üzemeljen. A szerződés általános jellemzője tehát, hogy minden esetben a megbízó (alperes) aktív cselekménye (értesítés jogszabályok változásáról, hiba jelzése felperes részére, eseti igényről való tájékoztatás) szükséges a felperesi szolgáltatáshoz. Ebből következően az eljáró tanács álláspontja szerint a felek feltehető akarata nem irányult olyan szoftverfejlesztések kivitelezésére, telepítésére, melyeket az alperes nem rendelt meg a felperestől. A szerződés 6.1. pontja tekintetében a felek szándéka tehát feltehetőleg nem irányult arra, hogy az alperes kötelezettségévé tegye az alperes által meg nem rendelt számítógépi programalkotások felhasználását.
Az eljáró tanács hozzá kívánja tenni, hogy a felhasználó mind a régi, mind pedig az új Szjt. alapján jogot szerez a mű felhasználására, de egyik említett jogszabály sem tartalmaz kötelezettséget a felhasználó számára a szerzői mű tényleges felhasználására. A felhasználó kötelezettsége elsősorban a kizárólagos felhasználási engedély megszerzése ellenében keletkező díjfizetési kötelezettség teljesítésében jelentkezik.
Ad 6. Az eljáró tanács álláspontja szerint lényegtelen a jogsértő felhasználás mennyisége, tehát, hogy a szoftver felhasználására korábban jogosult szervezetek közül mennyi folytatta jogosulatlanul a szerződés megszűnését követően a szoftver felhasználását, ugyanakkor a jogosulatlan felhasználás időbeli intervallumát (naptári hónapok száma) az eljáró tanács álláspontja szerint figyelembe kell venni a jogosulatlan felhasználással okozott kár megállapítása során, tekintettel a szerződésben meghatározott díj átalányjellegére.
Ad 7. Tekintettel arra a tényre, hogy a szerződés az ÍZISZ 2000 alkalmazásával létrehozott adatbázis tekintetében semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, annak vonatkozásában az új Szjt. rendelkezései az irányadók. Mint arra az eljáró tanács jelen szakvéleményének 4. pontjában már utalt, az ÍZISZ 2000, illetve az ÍZISZ 2000 alkalmazásával létrehozott adatbázis jogi sorsa szerzői jogi szempontból eltér egymástól, jogosultjaik személye különbözik. Az adatbázis újrahasznosításához, az adatbázis tartalma egészének, illetve jelentős részének kimásolásához, hozzáférhetővé tételéhez az új Szjt. 84/A. §-ának (1) bekezdése szerint elsősorban az adatbázis előállítójának engedélye szükséges. Amennyiben azonban az adatbázis tartalmához kizárólag egy meghatározott számítógépi programalkotással lehet hozzáférni, úgy az adatbázis előállítója adatbázisát kizárólag az adott számítógépi programalkotás szerzőjének, illetve a vagyoni jogok jogosultjának engedélyével használhatja fel maga is, illetve hasznosíthatja.
Az eljáró tanács megállapítja, hogy nincsen olyan általános szerzői jogi kötelezettség, amely egy adatbázis előállítóját egy meghatározott számítógépi programalkotás használatára kötelezné, ilyen kötelezettség továbbá a felek által 1999. március 31. napján aláírt felhasználási szerződésből sem következik. Ezzel együtt, amennyiben az adatbázis tartalma kizárólag egy meghatározott számítógépi programalkotás felhasználásával konvertálható egy másik számítógépi programalkotás által is értelmezhető formába, úgy erre csak az a személy jogosult, aki egyébként is jogosult az érintett első számítógépi programalkotás felhasználására.
Szerzői felhasználási jogok sorsa gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén
SZJSZT-02/05.
A DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. megkeresése
A DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. által feltett kérdések
1. Visszaszáll-e a jogutód nélkül megszűnő kft.-ről a ráruházott felhasználói jog a megalkotásban együttműködő szerzőkre?
2. a) A kft.-t 1991-ben alapító és
az ő tulajdonában lévő egyszemélyes társaságának
végelszámolását elrendelő DUNAFERR DV Rt.
2005. január 1-i dátummal a mellékelt
nyilatkozatban a megszűnő kft. helyébe léphet-e, egy
újabb hasonló közös nyilatkozattal azon a
jogcímen, hogy - amint a 2003. november 18-i nyilatkozat
preambuluma mondja - valamennyi mű ellenértékét
a DUNAFERR DV Rt. társaságcsoporttól a szerzők
már megkapták, és ellenérték
nélkül átruházhatók, vagy
b)
az a helyes és jogszerű megoldás, ha a megalkotásban
együttműködő szerzőkkel (ha azok egyáltalán
elérhetők még) a DUNAFERR DV Rt. az Szjt. 41. §
(1) bekezdése szerinti felhasználási szerződést
köt, és díjat fizet?
Az eljáró tanács szakvéleménye
I. Általános megállapítások
1. A felszámolási/végelszámolási eljárási szabályok alkalmazása
A megbízás tényállása azt tartalmazza, hogy a DUNAFERR Mérnökiroda Kft. (a továbbiakban: va. cég) jogutód nélkül felszámolás alá kerül 2005. január 1-jei kezdettel a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) IV. fejezet 65-79. §-a alapján. A szóban forgó fejezet nem felszámolásról, hanem végelszámolásról rendelkezik. A megbízást aláíró személy is végelszámolói tisztséget jelölt meg neve mellett. Az alábbiakban az eljáró tanács arra tekintettel ad véleményt, hogy a va. cég végelszámolására kerül sor, és ebben az eljárásban kell dönteni szerzői vagyoni jogok sorsáról. A különbség a felszámolási és végelszámolási eljárás között abból a szempontból jelentős, hogy a Cstv. 1. § (3) bekezdése alapján „a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek, míg a (4) bekezdés szerint a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet - jogutód nélküli megszűnését elhatározva - a hitelezőit kielégíti." Más szóval abból, hogy a végelszámolás nem fizetésképtelen jogalany jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás, az következik, hogy a végelszámoló döntési tere nagyobb, míg a felszámolási eljárásban minden döntést a hitelezők lehető legteljesebb kielégítésének célja alá kell rendelni. Az alábbiakban az eljáró tanács az esetnek kizárólag a szerzői jogi vonatkozásait érinti, a végelszámolási, tehát speciális nem peres eljárás tényállási elemeire nem térhet ki, mert erre az SZJSZT tevékenységi köre és az eljáró tanács szakértelme nem terjed ki. Az eljáró tanács valamennyi, alábbi megállapítása annyiban alkalmazható, amennyiben az a Cstv. kogens, nem peres eljárási szabályaiba nem ütközik.
2. Munkaviszonyban alkotott művek
A szakvélemény abból, a megbízásban közölt feltételezésből indul ki, hogy valamennyi, a megbízásban feltett kérdéssel érintett mű a va. céggel munkaviszonyban álló, vagy állt szerző ún. szolgálati műve, amelyre nézve a va. cég mint munkáltató az alábbiakban részletesen meghatározott feltételek mellett felhasználási jogot, illetve az 1999. szeptember 1-je után átadott művekre esetleg vagyoni jogot szerzett. A megbízásban feltett kérdésekkel érintett olyan szerzői mű vagy elkülöníthető műrész jogi sorsára, amelynek szerzője nem munkavállaló, hanem „külső", harmadik személy, elsősorban a mű felhasználására irányadó szerződés az irányadó. (Az külön elemzés tárgya lehet, hogy ha a felhasználási szerződés alapján felhasználási jogot szerző gazdálkodó szervezet szűnik meg jogutód nélkül, annak milyen jogkövetkezményei vannak.)
3. A megbízás szerinti tényállás az eljáró tanács szerint
A DUNAFERR DV Rt. által 1991-ben alapított DUNAFERR Mérnökiroda Kft. (a va. cég) számára tíz munkavállalója - kezdettől fogva és munkaköri kötelességként - szerzői műnek minősülő műszaki terveket és egyéb, feltehetőleg szerzői jogi védelem alatt álló szakirodalmi műveket készített és adott át. Egyikük - mintaként a többi nyilatkozó helyett is csatolt - nyilatkozatából következően valószínűleg minden szerző az általa készített művekre vonatkozó, széles körben részletezett, de korántsem minden felhasználási módra, például lehívásra (interneten való) hozzáférhetővé tételre sem kiterjedő felhasználási jogot engedett át a va. cégnek ellenérték fejében és időbeli korlátozás nélkül. A szerzők hozzájárultak a felhasználási jogosultságok egyébként jogszabályban is (lásd alább) lehetővé tett átruházásához is, és kifejezetten lemondtak mind a va. céggel, mind az általa jogosított harmadik személyekkel szemben a későbbiekben támasztható bármilyen igényről. Ezt a lemondást nem korlátozták aszerint, hogy az (átadott) művekre vonatkozó felhasználási jog harmadik személynek történő továbbruházása esetén a régi vagy az új szerzői jogi törvény alapján támasztható díjigényekről van-e szó.
4. Az együttesen alkotott műre vonatkozó szabályok korlátozott alkalmazhatósága
A megbízásnak az a megállapítása nem lehet helytálló, hogy a va. cég munkavállalói által a DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. társaságcsoport cégeinek megrendelésére 1991. óta készített szerzői művek (tervek, műszaki szakirodalmi művek) a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 6. §-a szerinti együttesen alkotott művek lennének. E kiindulás két szempontból téves:
a) Az Szjt. 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba, a 107. § (1) bekezdése alapján; a hatálybalépés napja előtt hatályban volt szerzői jogi törvény (1969. évi III. tv., a továbbiakban: rSzjt.) az együttesen alkotott mű fogalmát nem ismerte. Ebből következően az 1999. szeptember 1-je előtt a va. cégnek átadott szerzői művek semmilyen körülmények között nem minősülhetnek együttesen alkotott műveknek.
b) Az 1999. szeptember 1-je után a va. cégnek átadott művek pedig csak akkor minősülhetnek együttesen alkotott műveknek, ha azok mindenben megfelelnek az Szjt. 6. § szerinti azon követelménynek, amely szerint csak olyan műről állítható, hogy együttesen alkotott mű, amely valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság kezdeményezésére és irányításával jött létre, és amely azt a saját nevében nyilvánosságra hozta. Ekkor is csak abban az esetben lehet együttesen alkotott a mű, ha „a szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni". Ez annyit jelent, hogy az egyes szerzők vagyoni jogai külön-külön a hozzájárulásaikra nézve nem gyakorolhatók. Ez nem a felek megállapodásától, még kevésbé a munkáltató vezető tisztségviselőjének egyoldalú döntésétől, hanem objektív ismérvektől függ.1
Van olyan műszaki terv, amelyben oly mértékben nem különíthetők el a szerzők hozzájárulásai, hogy a külön-külön joggyakorlás ellehetetlenül. Más tervekben viszont világosan meghatározhatók az egyes tervezők (alkotók) hozzájárulásai, és ezekre külön is lehet jogot gyakorolni. Egy összetett terv esetében is elképzelhető, hogy egyes részeire igaz, hogy együttesen alkotott művek, más részek pedig elkülöníthetők (önállóan is felhasználhatók).
A megbízásban említett terveknek nem minősülő műszaki dokumentációkkal kapcsolatban, amelyek esetében az eljáró tanács véleménye szerint főképpen szakirodalmi művekről lehet szó, még kevésbé valószínű, hogy együttesen alkotott műveknek minősülnének. Ezek sokkal inkább „egyszerű", ún. eredeti többszerzős művek, amelyekre nézve a vagyoni jogokat a szerzőtársak főszabályként együttesen gyakorolhatják [Szjt. 5. § (1) bekezdés]. Ha az ilyen mű részei önállóan is felhasználhatók, akkor az így elválasztható részekre nézve a vagyoni jogokat a szerzőtársak külön-külön gyakorolhatják. Ebben az esetben csak akkor kell a többi érintett szerzőtárs hozzájárulása, ha az ilyen „külön", de a többi résszel egy alkotói folyamatban alkotott részt más műhöz kívánják kapcsolni [Szjt. 5. § (1) és (2) bekezdés].
c) Az a) és különösen a b) pont alatti megállapításoknak az a megbízáshoz kapcsolódó jelentősége, hogy együttesen alkotott művekhez nyújtott szerzői hozzájárulások jogi sorsának meghatározása egy származékos szerzői jogosult (ilyen a va. cég) jogutód nélküli megszűnése esetén, ha a va. cég a megszerzett jogokat még nem ruházta át, az érintett jogosultak és a va. cég megállapodása, illetve kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában jóformán lehetetlen.
5. Munkaviszonyban alkotott (szolgálati)
művekre
vonatkozó szabályok alkalmazása
a) A megbízásnak az a megállapítása, hogy a va. cég az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján jogutódlás jogcímén megszerezte a kérdéses tervekre és műszaki szakirodalmi művekre vonatkozó vagyoni jogokat, helyes kiindulási alap lehet azon művekre, amelyeket
kizárólag a va. cég munkavállalói készítettek,
1999. szeptember 1-jét követően átadtak a va. cégnek, ha
az elkészítés a munkavállaló szerzők munkaköri kötelessége volt, feltéve,
hogy a felek eltérően nem állapodtak meg.
Az a) pont szerinti megállapítás indoka egyrészt az Szjt. hatálybalépésének időpontja, másrészt az, hogy a munkáltató jogutódként való jogszerzésének a feltétele a mű (értsd: a műpéldány) átadása.
A megállapítás aggály nélküli helyességét csak művenként, a va. cég létesítő okirata, szervezeti és működési szabályzata, esetleges honoráriumszabályzata (szerzőidíj-szabályzata) kollektív szerződése és az egyes alkotó-szerzők munkaszerződései és munkaköri leírásai alapján lehet ellenőrizni.
Ha van olyan, e pont hatálya alá tartozó szolgálati mű, amelyet esetleg még nem adott át szerzője a va. cégnek - pl. folyamatban lévő tervezési munkák eredményei stb. - a végelszámoló e művekre nézve az átadást követelheti. A jogutód nélküli megszűnéssel e munkáltatói jog értelemszerűen megszűnik.
b) A döntő azonban az e csoportba, tehát az 1999. szeptember 1-je után átadott művek csoportjához tartozó művek esetében az, hogy azon esetekben, amelyeket fednek a megbízáshoz csatolt egyoldalú nyilatkozatok [amelyekre a Ptk. 198. § (3) bekezdése értelmében a szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók], a va. cég nem a szolgálati művekre vonatkozó vagyoni jogot szerezte meg jogutódként, hanem a szóban forgó művekre a csatolt nyilatkozatba foglalt felhasználási jogokat szerezte meg. Ez a megállapítás abból a feltevésből indul ki, hogy a nyilatkozatok mind alakilag, mind tartalmilag, mind a nyilatkozói akarat, mind pedig az akaratnyilatkozat tétele szempontjából érvényesek. Ha e nyilatkozatok vagy a megtett nyilatkozatok közül valamelyiknek az érvényessége megdől, akkor a nyilatkozattal érintett művek jogi sorsa, ahhoz képest, hogy 1999. szeptember 1-je után vagy ezt megelőzően történt az átadásuk, az a), illetőleg a c) pont szerint alakul.
c) Az 1999. szeptember 1-je előtt a va. cégnek mint munkáltatónak átadott művekre nézve az rSzjt. szabályait kell alkalmazni. Az rSzjt. 14. § (1) bekezdése alapján a munkaköri kötelezettség körében alkotott művekre, ha a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására volt jogosult, a mű átadásával a szerző hozzájárult a mű nyilvánosságra hozatalához, és a felhasználás joga átszállt a munkáltatóra. A munkáltató ezt a felhasználási jogot a munkaviszony tartalma és működési (értsd: tevékenységi) köre által meghatározott terjedelemben szerezte meg és gyakorolhatta. (E körön kívül a szerzőnél maradt a felhasználási jog, amelyet a munkáltató hozzájárulásával gyakorolhatott. Ez a hozzájárulás csak alapos okból volt megtagadható.)
Mivel a va. cég nevének tevékenységi körre utaló eleme (Mérnökiroda) is arra utal, hogy a tevékenységi köre nyilvánvalóan a munkavállalói által (és esetleg külső harmadik személyek által) alkotott mérnöki művek (tervek, műszaki dokumentációk) elkészítésére és értékesítésére terjed ki, minden bizonnyal helyes az a megállapítás, hogy valamennyi, a munkavállalók által munkaköri kötelezettség alapján készített tervre (műszaki dokumentációra) nézve a va. cég, mint munkáltató, az átadással felhasználási jogot szerzett, és e felhasználási jog terjedelme a va. cég tevékenységi körében korlátok nélkül gyakorolható (volt).
E körben is meg kell jegyezni, hogy a megállapítás aggály nélküli helyességét csak művenként, a va. cég létesítő okirata, szervezeti és működési szabályzata, esetleges honorárium szabályzata (szerzőidíj-szabályzata) kollektív szerződése és az egyes alkotó-szerzők munkaszerződései és munkaköri leírásai alapján lehet ellenőrizni.
Az rSzjt. alapján megszerzett felhasználási jogra alkalmazni kell az rSzjt. 14. § (2) bekezdését is, amely szerint
ha jogszabály a felhasználási jog gyakorlásának leghosszabb időtartamát kötelezően meghatározza, ennek elteltével a felhasználási jog a szerzőt illeti meg, valamint
ugyancsak a szerzőt illeti ez a jog akkor is, ha a felhasználási joggal a munkáltató jogszabályban megállapított idő alatt nem él.
E rendelkezés alkalmazhatóságához meg kell vizsgálni, hogy a megbízás szerinti műszaki dokumentációkra (műszaki szakirodalmi művekre és tervekre) korlátozta-e jogszabály a felhasználási jog gyakorlásának leghosszabb időtartamát. (Az értelemszerű, hogy az Szjt. hatálybalépését megelőző időszakban bekövetkezett jogszerzésre az rSzjt. szabályait kell alkalmazni.)
Az rSzjt. 26. § (1) és (2) bekezdése előírta, hogy „A felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. A szerző hátrányára nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálja; ugyancsak nincs helye eltérésnek a törvény alapján kibocsátott jogszabály olyan rendelkezésétől, amely az eltérést megtiltja."
Az rSzjt. vhr. 32. § (2) bekezdése szerint „Műszaki alkotásként az olyan műszaki létesítmény terve részesül szerzői jogi védelemben, amely az épület fogalmi körébe nem tartozó, önálló eredeti műszaki alkotás (pl. közúti híd, vízierőmű stb.) terve vagy valamely ipari üzem (üzemrész) teljes gépi berendezésének eredeti egységes megoldása. Egyébként a törvénynek az építészeti alkotásokra vonatkozó rendelkezései a műszaki létesítményekre is kiterjednek."
Az rSzjt. 47. § c) pedig úgy rendelkezett, hogy „az ipari termelés célját szolgáló ipari tervezőművészi alkotás tekintetében a szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a felhasználó az alkotást időhatárhoz kötötten vagy anélkül használja fel".
Ehhez hozzá kell tenni, hogy az rSzjt. vhr. 32. § (3) bekezdése szerint „a munkáltató hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a munkaköri kötelesség teljesítéseként alkotott tervet más, a munkáltató működési körébe tartozó bármely módon (pl. kivitelezés, utánépítés, többszörözés) felhasználja, a terv megváltoztatásához a munkáltató csak a szerző meghallgatásával járulhat hozzá".
A fenti levezetésből megállapítható, hogy a megbízás tárgyát képező művekre nézve az rSzjt. alapján érvényesen lehetett határozatlan időre is felhasználási jogot szerezni.
Ez annyit jelent, hogy hacsak a va. cég valamely, a megbízáshoz nem csatolt belső szabálya nem korlátozta a munkáltató felhasználási jogszerzésének időtartamát - ez igen valószínűtlen - a va. cég az rSzjt. alapján a tevékenységi köréhez igazodóan gyakorlatilag ugyanolyan terjedelmű felhasználási jogot (kizárólagos, határidő nélküli, harmadik személynek átengedhető jog) szerzett a megbízásban körülírt művekre, mint a hatályos Szjt. alapján rá átszállható teljes vagyoni jog. (A megszerzett jog esetleges területi korlátja figyelmen kívül hagyható, mert egyrészt ha a tevékenységi kör külföldi felhasználási jog engedését is magában foglalta, akkor területi korlát nélküli volt a va. cég jogszerzése, és másfelől a megbízás amúgy is csak belföldi jogátruházás jogszerűségével kapcsolatban tesz fel kérdést.)
Összefoglalva a b) és c) esetekre irányadó szabályokat:
A munkaviszonyból következően a va. cégre ruházott felhasználási jog mind a régi, mind az új Szjt. értelmében törvény alapján kizárólagos; terjedelmét a régi Szjt. 14. § (1) bekezdése a munkaviszony tartalma és a munkáltató működési köre szerint irányozta elő, az új Szjt. 30. § (1) bekezdése a vagyoni jogokban való törvényi jogutódlástól eltérő megállapodás függvényévé teszi. (Jogutódlás tehát az új Szjt. alapján csak azokra a művekre nézve következik be, amelyekre érvényes felhasználási jogot engedő nyilatkozatot nem tettek az érintett szerzők.)
II. Válasz a megbízásban feltett kérdésekre
6. Válasz a 2. a) és b) kérdésre
6.1. A 2. a) kérdéshez - Korlátlan átruházhatóság
A va. cég gyakorlatilag azonos terjedelmű, korlátlanul harmadik személynek átengedhető vagyoni (illetve felhasználási) jogot szerzett a szolgálati művekre, tehát a végelszámolás során e művekre vonatkozó vagyoni jogok korlátlanul forgalomképesek, azaz átruházhatók.
Az ilyen átruházásra a hatályos Szjt.-t kell alkalmazni. A 9. § (6) bekezdése alapján: „A vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet."
Ebből következően a va. cég végelszámolója korlátozás nélkül átruházhatja a végelszámolási szabályok esetleges korlátjai között a 3. és 4. pontban részletezett művek vagyoni jogait akár a va. cég egyszemélyes tulajdonosára (ekkor figyelemmel kell lenni a Gt. esetlegesen alkalmazandó szabályaira is), akár más személyre. Az átruházás - ismét csak a végelszámolási, számviteli és a társasági adóra vonatkozó szabályok által behatárolt körben - történhet akár ingyenesen, akár visszterhesen.
6.2. A 2. b) kérdéshez - A szerzői egyoldalú nyilatkozat
Ha az átruházandó jogok szolgálati művekre vonatkoznak, és e körülmény igazolható, a jogátruházás jogszerűségéhez szükségtelen a megbízáshoz csatolt egyoldalú felhasználási engedély. Ha a va. cég munkáltatói jogszerzése bármely okból nem igazolható, akkor a jogszerzés igazolására nagyjából alkalmas a csatolt nyilatkozat, bár az éppenséggel zavaros, mert nem arra utal, hogy a munkáltató jogszerzése a törvény alapján megtörtént, hanem a nyilatkozat maga tűnik egyoldalú felhasználási engedélynek.
Röviden: szükségtelen a munkavállaló-szerzőkkel külön felhasználási szerződést kötni vagy velük egyoldalú felhasználási engedélyt tartalmazó nyilatkozatot aláíratni a vagyoni jogok jogszerű átruházásához, illetve megszerzéséhez mind a jog átengedőjének, mind megszerzőjének.
Ehhez azt is meg kell jegyezni, hogy a csatolt egyoldalú nyilatkozat tartalma a szabad szerződési akarat meglétét kétségessé teszi. Ha egy ilyen nyilatkozat pontosan vagy legalább utalásokkal meghatározná a műveket, vagy legalább a munkaviszony tartamára és a munkavállaló-szerző beosztására hivatkozna, és tartalmazná, hogy milyen ellenértéket (szerzői jogdíjat) mikor kapott meg a munkavállaló-szerző, az életszerűbbé tenné, hogy a nyilatkozat csak a hiányos dokumentáció pótlására szolgál.
6. 3. A 2. a) és 2. b) kérdés díjazási elemére adott közös válasz
A megbízás a 2. pont alatt valójában arra a kérdésre keres választ, hogy jár-e szerzői díj a munkavállaló-szerzőknek, ha a vagyoni jogokat a va. cég harmadik személyre átruházza.
6.3.1. 1999. szeptember 1. előtt átadott művek
A szolgálati művekre az rSzjt. alapján megszerzett jog esetében a szerző díjazása a munkáltató által a jog átengedése fejében járó díj összegétől és a munkáltató belső szabályától/döntésétől függ.
Az alkalmazandó szabály [rSzjt. vhr. 12. § (1) bekezdés] akként rendelkezik, hogy „Ha a munkáltató … a felhasználási jogának gyakorlása során a műre harmadik személlyel köt felhasználási szerződést, a szerzői díj összegének - a munkáltató döntése szerint - 60-80 százaléka … a szerzőt illeti meg, amit a munkáltató a szerzői díj felvételétől számított 8 napon belül köteles a szerző részére kifizetni. … Amennyiben a műre harmadik személlyel felhasználási szerződés kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik, a munkáltató a mű szerzőjének díját - a mű alkotásával kapcsolatos ráfordításokra figyelemmel - a szerzői díj 60 százalékánál … alacsonyabb mértékben is meghatározhatja".
Vagyis, ha a va. cég ellenérték fejében ruházza át az rSzjt. hatálya alá tartozó művekre megszerzett jogait, a szerzőknek járó díj összegét vagy a meglévő, megfelelő belső szabályzat, vagy ennek híján erre a célra hozható munkáltatói (végelszámolói) döntéssel határozhatja meg ügyelve arra, hogy a döntés ne valósítson meg joggal való visszaélést.
Ha az átruházás ingyenesen történik, akkor - belső díjazási szabályzat hiányában - a munkavállaló-szerzőnek a munkáltatóhoz befolyt ellenérték híján nem jár díj. Ez azonban csak abban az esetben állapítható meg aggálytalanul, ha az ingyenes átruházás a munkáltatói jogok rendeltetésszerű gyakorlása körébe tartozik. Ha tehát a végelszámoló valós, objektív okokkal meg tudja indokolni, hogy miért ruházza át a va. cég egyszemélyes tulajdonosára ingyenesen a vagyoni jogokat, akkor ezzel - elvileg - kioltható az érintett szerzők díjigénye.
Ugyanerre a következtetésre lehet jutni, ha van olyan belső szabályzata a va. cégnek, amely szerint a szolgálati művekre vonatkozó ingyenes vagy a cégcsoporton belüli jogátengedés esetében a munkavállaló-szerzőnek nem jár díj.
Végül nem jár díj a szerzőnek, ha kifejezett nyilatkozattal a díjazásról lemond (kifejezett tilalom híján egy vagyoni jogról le lehet mondani). Ez a feltétel a nyilatkozatok esetében - ha azokat érvényesen létezőnek tekintjük - megvan.
6.3.2. 1999. szeptember 1. után átadott művek
A hatályos Szjt. alapján a va. cégre mint munkáltatóra átszállt jogok esetében a helyzet egyszerűbb. A törvény ugyanis lehetővé teszi a díjazásról való kifejezett lemondást. Az Szjt. 30. § (3) bekezdése alapján „a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza", azonban az Szjt. 16. § (5) bekezdése általános szabályban engedi meg a díjazásról való lemondást (az ide nem tartozó, engedélyezési jog nélküli díjigények kivételével).
Mindkét törvény alapján fennálló díjazási igényről való lemondásra irányadó, hogy e körben érvényesül az rSzjt. és a hatályos Szjt. 3. §-ai alapján alkalmazandó Ptk. 207. § (3) bekezdése, amely szerint: „Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni."
Az eljáró tanács megjegyzi, hogy a munkavállaló törvény alapján fennálló díjazási igénye a munkáltatóval szemben érvényesíthető, a díjfizetési kötelezettség automatikusan nem „száll át" a munkáltatótól a vagyoni jogot megszerző személyre (ezt építészeti tervek esetében a nem publikált bírói gyakorlat is megerősíti).
Összefoglalva: az átruházáshoz (a felhasználási jog továbbengedéséhez) a fentiekből következően nem szükséges sem a szerzők hozzájárulása, sem az esetleges ellenértékben való részesítése, és a jogszerző félnek sem kell a szerzőkkel újabb felhasználási szerződést kötnie (érvényesen létező nyilatkozatokat feltételezve).
7. Válasz az 1. kérdésre
Az 1. kérdésre csak abban az esetben kellene választ adni, ha a végelszámoló nem ruházza át (engedi át) a va. cég által a törvény alapján megszerzett szerzői vagyoni jogokat. Gyakorlati jelentősége tehát az alábbi válaszoknak csak akkor lenne, ha a végelszámoló nem ruházhatná át a va. cég felhasználási jogait.
7.1. A felhasználási jogot szerző személy jogutód nélküli megszűnése
A kérdésre a joghézag ellenére (sem a régi, sem az új Szjt. nem rendelkezik erről) aránylag egyszerűen lehet választ adni, ha a jelen tényállás szerinti valamennyi műre igaz, hogy azokra az rSzjt., illetve a hatályos Szjt. alapján felhasználási jogot szerzett a munkáltató. E jogszerzés párja ugyanis egy felhasználási engedély, amelyet a munkavállaló szerző helyett a törvény ad meg, az átadás kötelező feltételéhez kötve az engedély meglétét, és a felhasználási jog keletkezését. Ha tehát a munkáltató a munkaviszonyban alkotott műre felhasználási jogot szerzett (ez a helyzet az rSzjt. és a nyilatkozatok alapján), akkor a tényállás azonos azzal a tényállással, amikor egy felhasználási szerződés alapján felhasználási jogot szerzett felhasználó szűnik meg jogutód nélkül.
Az Szjt. 54. §-a arról az esetről a felhasználási szerződés megszűnése körében nem rendelkezik, amikor a felhasználó jogutód nélkül megszűnik. Ekkor az Szjt. 3. §-a alapján a szerződések általános szabályait kell felhívni, amelyek szintén nem rendelkeznek az egyik szerződő fél jogutód nélküli megszűnéséről. A szerződések általános tanai és a Ptk. 323. §-ból levonható következtetések nyújtanak segítséget. Ha a Ptk. arról rendelkezik, hogy a fél halála, tehát szükség szerint jogutódlással járó „megszűnése" főszabályként nem szünteti meg a szerződést, akkor ebből az ellenkezőre következtetéssel megállapítható, hogy a fél (itt: a felhasználó) jogutód nélküli megszűnésével a szerződés egyik leglényegesebb tartalmi eleme, alanya szűnik meg.
Erre az esetre pedig logikus következtetés, hogy ha az engedélyes (a felhasználási jogot szerzett felhasználó) megszűnik, az engedély jogi hatálya, tehát a felhasználási jog is megszűnik. Erre a következtetésre azért lehet különösebb bukatók nélkül eljutni, mert maga a szerzői (vagyoni) jog a szerzőnél maradt.2
A másnak adott felhasználási jogokat szerződésben, esetünkben munkaszerződésben és törvényi feltételek mellett adott engedély konstituálja; azok nem a vagyoni jogok átruházott tartalmi elemei, hanem az utóbbiak szerződéses gyakorlásából következnek, és csak a szerzőnél maradó jogok további gyakorlását korlátozzák. Az egyik szerződő fél jogutód nélküli megszűnésével megszűnik a felhasználási jogosultságok jogalapja, maga a szerződéses kötelem is. A felhasználásra jogosítottnak jogutód nélküli megszűnésével a szerzők náluk maradt vagyoni jogai mentesülnek a munkaszerződésükben vállalt korlátoktól; tőlük ismét bárki szerezhet azonos felhasználási jogokat, tiszteletben kell azonban tartaniuk a megszűnt korábbi jogosított által harmadik személyeknek jogszerűen adott felhasználási jogokat.
7.2. A vagyoni jogokat megszerző fél jogutód nélküli megszűnése
Akkor, ha a szerzői vagyoni jogokat megszerző fél szűnik meg jogutód nélkül (itt: a munkáltató va. cég azon művekre nézve, ahol a nyilatkozat megdől vagy hiányzik, és a művet az Szjt. hatálya alatt adták át), a kérdésre nem lehet alkalmazható jogszabály alapján választ adni, mert joghézag áll fenn.
Jogszabályi rendelkezés híján pedig nem lehet megoldást találni. Aki a jogát elidegenítette, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában arra már nem tarthat igényt. Ebből az következik, hogy az ilyen jog osztja mindazon vagyon sorsát, amelyet a Cstv. hatálya alá tartozó eljárások során nem sikerült elidegeníteni. Ha azonban volna is speciális eljárási rendelkezés a vagyon sorsára nézve, az nem segít azon, hogy nincs a jognak alanya.
Sem az rSzjt., sem a hatályos Szjt. nem rendelkezik a vagyoni jogok szerzőre való visszaszállásáról arra az esetre, ha a vagyoni jogot törvény vagy szerződés alapján megszerző személy jogutód nélkül megszűnik.
A szerzői művekre a védelmi idő (Szjt. 31. §, rSzjt. 15. §) a főszabály szerint a szerző halálát követő év első napjától 70 éven át fenn. Sem a személyhez fűződő, sem a vagyoni jogokról lemondani nem lehet érvényesen [Szjt. 9. § (2)-(3)]: „A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át, és a szerző nem mondhat le róluk. A vagyoni jogok …-ról lemondani nem lehet."
Ebből az következik, hogy a vagyoni jogot megszerző személy jogutód nélküli megszűnése esetén a védelmi időből még hátralévő időtartamra uratlan szerzői vagyoni jogköteg jön létre. Ez is mutatja, hogy a kérdés törvényi rendezése szükséges.
1 A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk. Gyertyánfy Péter). KJK-KERSZÖV, Bp., 2000; a 6. §-hoz fűzött magyarázat
2 A kérdéssel kapcsolatban, annak öröklési elemére kitérve fejtegetés található: A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk. Gyertyánfy Péter). KJK-KERSZÖV, Bp., 2000; az Szjt. 46. §-hoz fűzött magyarázat