Szemle - 2005. 06.

EURÓPAI JOGI FIGYELŐ

DOBREFFNÉ TÖMÖSI ERIKA

Csomagolástechnológiai tárgyú találmányok feltárásáról - az Európai Szabadalmi Hivatal előtti jogesetek kapcsán

A szabadalmi leírással szemben támasztott egyik alapvető követelmény, hogy elegendő műszaki információt nyújtson ahhoz, hogy szakember a találmányt megvalósíthassa, azaz a gyakorlatban alkalmazhassa. Az alábbi munkában négy, a magyar jogalkalmazás számára is tanulságos, csomagolástechnológiai tárgyú esetet mutatunk be az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) Műszaki Fellebbezési Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) döntései közül, és azt vizsgáljuk, hogy milyen gyakorlatot követ az ESZH a találmány feltárása iránti követelménnyel kapcsolatban.

A találmány feltárására vonatkozó elvárás az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban: EPC) 83. cikkében a következőképpen kerül megfogalmazásra: "Az európai szabadalmi bejelentésnek kellően egyértelműen és teljes körűen kell feltárnia a találmányt ahhoz, hogy azt szakember meg tudja valósítani." A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényünk, az 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 60. § (1) bekezdése ettől eltérően így fogalmaz: "A szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani". A két megfogalmazás nagyon hasonló elvárásokat takar: a bejelentésből a találmány szakember számára megismételhetővé, vagyis kivitelezhetővé kell, hogy váljék.

A kielégítő mértékű feltárást a szakember szempontjából kell vizsgálni. A szakember tudása alapvető fogalom, minthogy ez olyan mérték, amihez a találmány ismertetésének kielégítő voltát viszonyítani lehet. Szakemberen azt az átlagos tudású szakembert kell érteni, aki a rutinszerű munkához és kísérletekhez szükséges szokásos eszközökkel és képességekkel rendelkezik, aki tájékozott arról, hogy a bejelentés időpontjában az adott területen mi tartozik a tudomány általános állásához, és aki mindenhez hozzáfér, ami a technika állásához tartozik. A szakembertől el kell várni, hogy felhasználja általános szaktudását a találmány megértéséhez. Az általános szaktudáshoz kell számítani azt is, aminek hozzáférhető forrásokban kell a szakembernek utánanéznie, és amiről csupán feltételezhető, hogy szükség esetén használja. Ide tartoznak a szokásos kézikönyveken kívül az enciklopédiák is. A bejelentésben tehát nem kell a szakember számára teljes részletességgel előírni, hogy ho­gyan járjon el, nem kell megismételni azt, ami a szak­ember tudásához tartozik, vagyis ami le van írva az alapvető szakkönyvekben és tankönyvekben.

A feltárás alapossága két okból nagyon fontos a bejelentő szemszögéből: egyrészt azért, mert az igénypontban csak a leírásban foglalt feltárással összhangban igényelhető a szabadalmi oltalom, másrészt pedig azért, mert a szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével az eljárás során nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak.

 

A szabadalmi leírás elkészítése

A leírás a szabadalmi hatóság által kibocsátott irat, megszövegezése azonban a bejelentő feladata. A szabadalmi leírásnak alaki és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie. Azt, hogy az európai szabadalmi bejelentés leírásának milyen részeket kell tartalmaznia, az Európai Szabadalmi Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának (a továbbiakban: VSZ) 27. szabálya írja elő. A hazai szabadalmi jog előírásai, a jelenleg hatályos 20/2002. (XII. 12.) IM rendelet 4. §-a hasonló követelményeket tartalmaz.

A VSZ 27. szabály (1) bekezdése szerint először meg kell nevezni azt a műszaki területet, amelyre a találmány vonatkozik. Ez történhet például a független igénypont vagy igénypontok tárgyi körére való hivatkozással, vagy pedig a technika állásához tartozó jellemzők rövid meg­ismétlésével.

Ezt követően ismertetni kell azokat, a technika állásához tartozó megoldásokat is, amelyek a találmány megértése szempontjából fontosak. Ezek az adatok megkönnyítik a találmány megértését, és szükségesek a feladat tárgyilagos megítéléséhez. A dokumentumra úgy kell hivatkozni, hogy könnyen visszakereshető legyen. Egy hivatkozott dokumentumot akkor kell részletesen ismertetni, ha az a találmány feltárásával kapcsolatos, annak meg­értéséhez fel­tétlenül szükséges.

A továbbiakban az igényelt találmányt oly módon kell bemutatni, hogy annak alapján a műszaki feladat és annak megoldása megérthető legyen, továbbá meg kell nevezni a találmány előnyös hatásait a technika állásához képest.

Röviden ismertetni kell a rajzok ábráit is, amennyiben rajz is tartozik a leíráshoz.

Részletesen le kell írni legalább egy utat az igényelt találmány megvalósításához. Sok esetben elegendő egyetlen példát vagy egyetlen kiviteli alakot megadni, de tágan megszövegezett igénypontok esetén szükség lehet több példára vagy kiviteli alakra.

A leírás legvégén meg kell jelölni, hogy a találmány tárgya iparilag milyen módon alkalmazható, ha az a találmány ismertetéséből vagy jellegéből nem következik.

Vannak esetek, amikor a találmány olyan biológiai anyag alkalmazásán alapul vagy olyan biológiai anyagra vonatkozik, amely a köz számára nem hozzáférhető, és az európai bejelentésben nem tárható fel oly módon, hogy annak alapján szakember azt meg tudja valósítani. Az ilyen esetekre a VSZ 28. szabálya letétbe helyezési kö­telezettséget ír elő.

 

A kielégítő feltárás megítélése

Azt, hogy a találmányt a szabadalmi bejelentésben kielégítően feltárták-e, az engedélyezési eljárás során az érdemi vizsgálati szakaszban kell vizsgálni az EPC 96. cikk (2) bekezdése értelmében. A vizsgálati osztály - amennyiben e követelménynek nem felel meg a bejelentés - felhívja a bejelentőt, hogy egy megadott határidőn belül nyilatkozzon a hivatali kifogásokra. A megadott szabadalommal szemben a találmány nem kielégítő feltárása esetén jogorvoslati (felszólalási és fellebbezési) eljárások indíthatók az EPC 100. és 106. cikke alapján.

Az európai szabadalmi bejelentés ellen, ugyancsak a kielégítő feltárás hiánya jogalapján, megsemmisítési eljárás is kezdeményezhető az EPC 138. cikk (1) bekezdés (b) pontja értelmében.

Az engedélyezés során a feltárás hiányának pótlására benyújtott új információkat, adatokat tartalmazó beadvá­nyokkal kapcsolatban felvetődik a módosítás engedélyezésének kérdése az EPC 123. cikk (2) bekezdése alapján, illetve az elsőbbség igénylésének megalapozottsága, a 87. cikk (1) bekezdése alapján.

Az, hogy a találmány kellő mértékű feltárása már a bejelentés benyújtásakor teljesüljön, a bejelentő felelőssége az ESZH Módszertani útmutatójának (4) C rész II. fejezet 4.10 szakasza szerint. Hiányos feltárás esetén az oltalmi kört korlátozni kell, vagy a bejelentést el kell utasítani, mivel a bejelentés napja után ez a hiányosság már nem orvosolható.

Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatának ismertetéséhez négy jogesetet mutatunk be.

• Az első esetben gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény kiszerelésére alkalmas zselatinkapszulázási eljárásról van szó, és az eljárás végrehajtásához szükséges berendezésről.

• A második eset egy növényi anyag (pl. zöldség vagy gyümölcs) csomagolására szolgáló eljárás.

• A harmadik eset tárgya olyan eljárás, amellyel üreget tartalmazó műanyag tárgyakat készítenek fröccsöntéssel. Ennek az a célja, hogy egységes megjelenésű, nagy teherbírású, de könnyített szerkezetű terméket állítsanak elő. Ez az igény pedig tökéletesen fedi a csomagoló-, szállító- és tárolóedényekkel szemben támasztott követelményeket.

• A negyedik eset egy mosószer-adagoló és -adagolási eljárás, amelyet - túl azon, hogy mint jogeset, a Tanács jól felépített és logikus érvelése miatt példaértékűnek ítéltünk meg - témájában a csomagolástechnológiához egészen közelállónak érezzük, minthogy az adagolók, az adagolást segítő eszközök igen sokszor a csomagolóanyag részét képezik (ilyenek például az adagolókupakok, szórófejek, adagolófejek, kiöntők).

 

T 01138/00 eset

A vizsgáló osztály az EP 676945 sz. szabadalmi bejelentésre szabadalmi oltalmat adott.

A szabadalom megadását követően érkezett felszólalás eredményeként a Felszólalási Osztály a szabadalmat az eljárás során módosított igénypontok alapján engedélyezte.

A felszólalási eljárás során a független 1., 9. és 23. igénypontok a következők lettek:

 

1. Zselatinkapszulázási eljárás, amely a következő lépéseket tartalmazza:

a) egy folyamatos első zselatinszalagot és egy folyamatos második zselatinszalagot öntünk;

b) engedélyezett élelmiszer-kenőanyagot viszünk fel az első zselatinszalag első oldalára és a második zselatinszalag első oldalára;

c) engedélyezett élelmiszer-kenőanyagot viszünk fel az első zselatinszalag második oldalára és a második zselatinszalag második oldalára, hogy síkosított első zselatinszalagot és síkosított második zselatinszalagot hozzunk létre;

d) egyesítjük a síkosított első zselatinszalagot és a síkosított második zselatinszalagot, hogy géltasakokat alakítsunk ki, és töltőanyagot injektálunk a gél­ta­sa­kokba, hogy frissen alakított zselatinkapszulákat hozzunk létre, ahol a kapszulák külső oldalát az első és második zselatinszalag második oldala képezi;

e) befejezzük a frissen alakított zselatinkapszulát, hogy kész zselatinkapszulát kapjunk; és

f) kondicionáljuk az elkészült zselatinkapszulát,

azzal jellemezve, hogy az engedélyezett élelmiszer-kenőanyag mennyiségét, amelyet az első és második zselatinszalag második oldalára felhordtunk, szabályozzuk, hogy frissen alakított zselatinkapszulát hozzunk létre, mely 600 mikrogramm/gramm-nál kevesebb engedélyezett élelmiszer-kenőanyaggal van bevonva úgy, hogy a frissen alakított zselatinkapszula nem igényel oldószeres mosási lépést a kenőanyag eltávolításához, miáltal a zselatinkapszulázási eljárás oldószermentes eljárás.

9. Lágyzselatin-kapszulázó gép, mely tartalmaz:

• két, egymással szemben elhelyezett zselatinszalag-öntő gépet egy első és egy második folyamatos zselatinszalag öntésére;

• egy első felhordóeszközpárt, egyenként az engedélyezett élelmiszer-kenőanyag felhordására az első zselatinszalag első oldalára és a második zselatinszalag első oldalára;

• egy második pár felhordóeszközpárt, egyenként az engedélyezett élelmiszer-kenőanyag felhordására az első zselatinszalag második oldalára és a második zselatinszalag második oldalára, ahol az első és második zselatinszalag második oldala képezi a kapszula külső oldalát;

• és egy öntőegységet,

azzal jellemezve, hogy az első és második zselatinszalagra felhordott engedélyezett élelmiszer-kenőanyag mennyiségét szabályozó egységgel van ellátva úgy, hogy a frissen formázott zselatinkapszula és a kész zselatinkapszula nem igényel oldószeres mosási lépést a kenőanyag eltávolításához, és amelyben az első és második zselatinszalag második oldalára felhordott engedélyezett élelmiszer-kenőanyag mennyisége szabályoz­va van úgy, hogy a frissen formázott zselatinkapszula kevesebb, mint 600 mikrogramm/gramm en­gedélyezett élelmiszer-kenőanyaggal legyen bevonva.

23. Kenőanyagfelhordó-berendezés lágyzselatin-kapszulázó berendezéshez, amely tartalmaz egy első felhordó­eszközt az engedélyezett élelmiszer-kenőanyagnak a zselatinszalag első oldalára történő felvitelére és egy második felhordóeszközt az engedélyezett élelmiszer-­ke­nőanyagnak a zselatinszalag második oldalára történő felvitelére, azzal jellemezve, hogy a a zselatinszalag első és második oldalára felvitt engedélyezett élelmiszer-kenőanyag mennyiségét szabályozó eszközzel van ellátva úgy, hogy a frissen formázott zselatinkapszula és a kész zselatinkapszula nem igényel oldószeres mosási lépést a kenőanyag eltávolításához, a kapszula külső oldalát a zselatinszalag második oldala képezi, és amelyben a zselatinszalag második oldalára kent engedélyezett élelmiszer-kenőanyag mennyisége szabályozott úgy, hogy a frissen formázott zselatinkapszula kevesebb, mint 600 mikrogramm/gramm en­gedélyezett élel­miszer-kenőanyaggal legyen bevonva.

Mindkét fél fellebbezést nyújtott be a Felszólalási Osztály döntése ellen. A felszólaló kifogásolta a találmány feltárását, hogy az igénypontok módosítása az elsőbbségi iratok alapján nem volt megalapozott, és kérdőre vonta a találmány újdonságát, valamint a feltalálói tevékenységet. A szabadalmas ezzel szemben a szabadalom visszaállítását kérte.

A felszólaló véleménye szerint szakember nem tudja megvalósítani a találmányt úgy, ahogy azt a szabadalomban feltárták. Ennek indoklására előadta, hogy a kapszula mérete és ezért annak külső felülete nagymértékben változhat a bele töltött gyógyszertől, következés­képpen a bevonatnak önmagában a "mikrogramm kenőanyag per gramm kapszula" egységben való megadása határozatlan és nem jellemző sem a felhordandó kenőanyag mennyiségére, sem arra, hogy ezáltal meghatározzanak egy szintet az oldószeres mosás kiküszöbölésére.

Szerinte az elsőbbségi irat nem támasztja alá az igénypontok módosítását sem, mert - szemben azzal, amit a módosításban igényelnek - az elsőbbségi iratban nem írják le, hogy nemcsak a kapszula külső felületére (a szalag második oldalára) visznek fel kenőanyagot, hanem a szalag belső oldalára is, de csak a kapszula külső felületére felkent kenőanyag mennyiségét szabályozzák.

A szabadalmas erre azt válaszolta, hogy a vitatott szabadalom 1. példájában egy kapszulázó berendezést mutat be és utal a gép típusára, valamint a kenőanyag áramlási sebességére mikrogramm/percben kifejezve. A berendezést alkalmasnak tartja arra, hogy olyan kapszulákat gyártsanak vele, amelyek az igénypontokban meghatározott részeken kenőanyaggal vannak bevonva. A találmány szerinte elegendően fel van tárva ahhoz, hogy egy ismert sűrűségű gyógyszerre szakember különösebb nehézség nélkül állítsa elő a bevont kapszulákat. Véleménye szerint az igénypontok módosítását az elsőbbségi irat eléggé alátámasztja, különös tekintettel a kenőanyag mennyiségének szabályozott felvitelére a második szalag második oldalára (a kapszula külső oldala), melyet egy második pár felhordóegységgel valósítanak meg.

A Tanács úgy ítélte meg, hogy a találmányt kielégítő módon feltárták, és nem történt bővítő értelmű módosítás sem. A relevánsként felhozott iratok alapján azonban a Felszólalási Osztály határozatát hatályon kívül helyezte, és a bejelentést visszautalta a vizsgálati osztályra azzal a meghagyással, hogy az 1- 23. igénypontok további módosítása szükséges.

 

A döntés indoklása

1. A Tanács a találmány feltárása kérdésében hangsúlyozta, hogy a leírásból és a rajzokból világosan kiolvasható, hogy a kenőanyagot szabályozottan, kis mennyiségben, folyamatosan viszik fel a szalag mindkét oldalára a felhordó­eszközökkel, és hogy a leendő kapszula (azaz a szalag második oldala) külső felületére felviendő bevonóanyag mennyiségének kevesebbnek kell lennie, mint az ennek megfelelő, belső felülethez használt mennyiség. A szalag második oldalára az ellenőrzött, minimális mennyiségű kenőanyagot egy felhordó­-vezető rúdszerkezet segítségével viszik fel, éppen a kapszula alakítása előtt. A kenőanyag mennyiségét, amit a szalag második oldalára hordanak fel, egy szivattyúval szabályozzák, amelynek kimenete a felhordó vezetőrúdjához kapcsolódik, továbbá a szivattyú által szállított kenőanyag áramlási sebességét a hajlított tengely forgási sebességével vagy a szivattyú lökethosszának beállításával szabályozzák. Minthogy a szivattyút a ke­nő­anyag­szivattyú-egységgel összekapcsolt görgő hajtja, a kenőanyag áramlási sebessége a szalagsebesség ingadozásának megfelelően automatikusan változik. Ezzel az elrendezéssel a frissen formázott vagy zöld kapszula, azaz a hűtés és szárítás előtt kapott kapszula külső felületén a kenőanyag - a kapszula egy grammjára vonatkoztatva - kevesebb, mint 600 mikrogramm. Ez megfelel egy olyan bevonatnak, mely a kész kapszula 1 grammjára vonatkoztatva kevesebb, mint 400 mikrogramm.

Ezeket az eredményeket a leírás szerint úgy kapták, hogy az R. P. Scherer 14-es típusú gépet a fent említett felhordó­egységgel szerelték fel úgy, hogy 100- 150 mg/min sebességgel hordja fel a kenőanyagot a szalag alsó oldalára.

A Tanács nem lát okot arra, hogy bárki is kételkedjen ezekben az adatokban, ezért a részleteiben ismertetett és bemutatott találmány - véleménye szerint - a leírást követve megvalósítható, a szabadalom nem sérti az EPC 83. cikkét.

2. A módosítás során az 1. igénypont tárgyi körét az alábbi módon egészítették ki: "a kapszulák külsejét az első és második zselatinszalagok második oldala képezi". Az elsőbbségi iratban leszögezték, hogy kevesebb kenőanyagot visznek fel a szalagnak arra a részére, amely majdan a kapszula külső felülete lesz. Ismerve továbbá, hogy a felhordó-vezető rúd csak egy szabályozott, minimális kenőanyag-­mennyiséget visz fel a szalag második oldalára, így nem lehet kétséges, hogy a szalag említett második oldala tulajdonképpen a leendő kapszula külső oldala. Ezt az ábrák és azok részletes magyarázata is alátámasztja.

A Tanács véleménye szerint az 1. igénypont jellemző részének további módosításai is (mint a szalag "második oldalára" felhordott kenőanyag; "frissen alakított zselatin kapszula" mint kész kapszula) a leírásban eléggé meg­alapozottak.

A Tanács szerint - ellentétben a felszólaló állításával - az 1. igénypont szövegezése nem zárja ki, hogy a szalag első oldala is kenőanyaggal legyen bevonva, ahogy a módosított igénypont (b) jellemzőjében áll. A találmány lényeges jellemzője abban rejlik, hogy a szalagnak a kapszula külső felületét képező oldalaira kent kenőanyag mennyiségét szabályozzák, hogy ezzel elkerüljék az azt követő oldószeres mosási lépést. Ez az eredmény érvényes mind a "frissen alakított", mind a "befejezett" kapszulákra, minthogy a mosás a formázott és a már gyógyszerrel töltött kapszulákat illetné. Ezen indokok alapján az igénypontok nem tartalmaznak bővítő értelmű módosításokat, és így megfelelnek az EPC 123. cikke (2) bekezdésének.

 

T 0663/98 számú eset

A vizsgálati osztály az EP 351115 számú bejelentésre szabadalmat adott a következő főigényponttal:

1. Eljárás növényi anyagok csomagolására, a növényi anyag tárolási élettartamának javítására, azzal jellemezve, hogy kiválasztunk egy olyan polimer fóliát, melynek a fóliára jellemző vízpára-áteresztő képessége van, és oxigénáteresztő képességét perforációjának méretével és/vagy gyakoriságával határozzuk meg, ahol a perforáció átlagos átmérője legfeljebb 100 mikron, és a perforáció gyakorisága négyzetméterenként legfeljebb 1000.

A megadott szabadalom ellen felszólalás érkezett hivatkozva az újdonság és a feltalálói tevékenység hiányára (mellékelve egy új, releváns japán szabadalmi leírást), valamint a nem megfelelő feltárásra. A Felszólalási Osztály a japán dokumentum alapján, a feltalálói tevékenység hi­ányá­nak indoklásával megvonta a szabadalmat.

A szabadalmas fellebbezést nyújtott be a Felszólalási Osztály döntése ellen, és kérte a szabadalom módosított igénypontokkal történő fenntartását. Kérésének alátámasztására kifejtette, hogy az igényelt találmány az eddig ismert megoldásokhoz azzal az új felismeréssel járul hozzá, hogy elsősorban a fólia anyagának és vastagságának, másodsorban a perforáció méretének és/vagy sűrűségének megválasztásával lehetőség nyílik arra, hogy egymástól függetlenül határozzák meg a fólia vízgőz-áteresztési és oxigén­át­eresz­tési képességét. Ilyen módon a fólia jellemzői könnyen igazíthatók a növényi anyag egyéni szükségleteihez.

Elismerte azt a tényt, hogy egyrészt a perforációnak elkerülhetetlenül van befolyása a fólia vízáteresztő képességére is, másrészt elkerülhetetlenül átjut valamennyi oxigén magán a fóliatesten keresztül. Ezeket a hatásokat azonban a vízpára-áteresztő képesség és az oxigénáteresztő képesség teljes szétválasztásakor mellékesen kell figyelembe venni.

A szabadalmas állítása szerint az egyetlen relevánsnak tekinthető japán dokumentum nem tesz említést a találmányban lefektetett alapelvről. Az a növényi anyagok egy különleges fajtájának csomagolására vonatkozik, nevezetesen a gombákéra, és kifejezetten a gomba csomagolásával kapcsolatban felmerült probléma megoldására irányul, pon­tosabban a csomagolásban keletkező nem kívánt szag­ra. A dokumentumban megoldásként azt javasolják, hogy a csomagolófólián legyen egy olyan terület, ahol a csomagolt gomba súlyának megfelelően készítik el a perforációt a kellemetlen szaganyag távozására. A nedvességnek a csomagolásból való eltávolítása és a gomba vízvesztése csak indirekt módon merült fel, és nem fel­tételezhető, hogy a perforációval az előnyös vízpára-áteresztő képesség és az oxigénáteresztő képesség szétválasztására gondoltak.

A szabadalmas állítása szerint arra sem található kitanítás, hogy az oxigénáteresztő képességet a perforációval úgy határozzák meg, hogy elkerüljék a csomagolásban az ana­erob feltételek kialakulását.

Lényegesnek vélte a szabadalmas azt is, hogy a felhozott dokumentum minden egyes példájában csak egyetlen lyuk van, amelyet csomagolás után készítettek a gomba mellett. Bár van általános utalás arra, hogy több lyukkal perforációt készítsenek, nem volt semmi, ami legalább 50/m 2 sűrűségű perforációval ellátott csomagolófólia alkalmazását feltételezné. A dokumentum szerinti legelőnyösebb megoldás, hogy a csomag tartalmától függően, egyedi úton, egyetlenegy lyukat szúrjanak a csomagoláson.

A felszólaló véleménye szerint a szabadalmas megpróbálta az igényelt találmányt többnek ábrázolni, mint egy eljárás, amelyben a csomagolófóliát főleg a csomagolandó növényi anyagokra adaptált jellemzőkkel látják el. Hangsúlyozta, hogy mind a szabadalom, mind a japán dokumentum növényi anyag csomagolására alkalmas eljárást ismertet. Szerinte a feltalálói lépés tekintetében irreleváns, hogy vajon gondolnak-e ebben a dokumentumban a vízpára-áteresztő képességnek és az oxigénáteresztő képességnek az úgynevezett "szétválasztására" - mely az oltalmazni kívánt találmány lényegét jelenti.

Úgy vélte, a szabadalmas okfejtése alapján az, hogy a "fóliának a fóliára jellemző vízpára-áteresztő képessége van" azt jelenti, hogy a perforációnak nincs lényeges hatása a vízpára-áteresztő képességre, ez pedig teljesen ellentétes azzal, amit a szabadalomban a különböző előnyös megvalósításokkal és a szabadalmas által nyújtott kísérleti ered­ményekkel feltártak.

Szerinte ha mégis elfogadnák ennek a jellemzőnek a szabadalmas által előadott, korlátozott értelmét, a találmányt nem lehetne kellőképpen feltártnak tekinteni, minthogy nem tartalmaz kitanítást arra, hogy ennek az igénynek miként kellene megfelelni a perforáció méretének és gyakoriságának ilyen széles tartományán keresztül. Így, hasonló megfontolás alapján, arra sincs kitanítás, hogy miként "határozzák meg" az oxigénáteresztő képességet a különböző fóliák esetében.

Úgy vélte, a japán dokumentum kitanítást ad arra, hogy a csomagoláson belüli légtér előnyösen szabályozható perforált fólia alkalmazásával kifejezetten a gomba súlyával összefüggő perforációs területen. Az itt javasolt, egyik előnyös fólia anyaga megfelel a jelen találmány előnyös filmanyagának. Továbbá a japán dokumentumban ajánlott perforációs terület megegyezik a szabadalom kiviteli példájában használt területtel, amelyet szintén gomba csomagolására használtak. Így nyilvánvalónak vélte, hogy nemcsak a két megoldás, de az azokkal elérni kívánt hatás is megegyezik. A technika állása és az igényelt találmány tárgya közötti különbséget egyedül abban látta, hogy a perforáció sűrűségének van egy minimális 50/m 2 értéke, ami viszont gya­korlati megfontolásokból következik.

Összevetve a releváns japán dokumentum szerinti megoldással a Tanács nem találta feltalálói lépésen alapulónak a találmányt. Ezért helybenhagyta a Felszólalási Osztály határozatát, és a szabadalmas fellebbezését elutasította.

 

A döntés indoklása

A kielégítő feltárás, valamint a feltalálói tevékenység kérdésében hozott döntés előtt a Tanácsnak meg kellett határozni az 1. igénypont értelmezését. A szabadalmas a fellebbezési eljárás során találmányát egy szűkebb értelmezésre korlátozta (annak ellenére, hogy eredeti szándéka ennél láthatóan bővebb volt) azzal, hogy egymástól elhatároltan kell szemlélni a két jellemzőt (a vízpára-áteresztő képesség alapjában véve "a fólia sajátossága" és az oxigénáteresztő képesség "szabályozott" a fólia perforációjának mérete és/vagy a filmben való gyakorisága folytán).

Így, az első jellemző alapján, a releváns 1. igénypontot úgy kell érteni, hogy az alappolimer csomagolófóliát annak anyagára és vastagságára való tekintettel úgy kell megválasztani, hogy vízáteresztő képessége megfeleljen a csomagolandó élelmiszeranyagnak. A perforálást pedig úgy kell elkészíteni, hogy azzal a fólia vízpára-áteresztő képessége ne változzon olyan mértékben, hogy többé nem al­kalmas a kiválasztott anyag csomagolására.

Az igénypont másik jellemzőjéből az következik, hogy az oxigénáteresztő képesség "szabályozása" azokra a helyzetekre terjed ki, amikor a fólia permeábilitását egy speciális igényhez igazítják a perforálással.

Az igénypont értelmezéséből kiindulva a felszólalónak a találmány kielégítő feltárására vonatkozó kifogása, amely majdnem teljesen azon alapult, hogy lehetetlen olyan polimer fóliát találni, mely megfelel az 1. igénypont szűkebb értelmezésével meghatározott követelményeknek, értelmét veszti, így azzal részleteiben nem foglalkozott.

A szabadalmi leírás felfed néhány megvalósítható példát a növényi anyagok csomagolási eljárására, ezek a példák magukban foglalják a különböző polimer csomagolófóliák alkalmazását, mely fóliák jellemzőjét az 1. igénypontban meghatározták. Így a Tanács azon a véleményen van, hogy a célul kitűzött probléma megoldása kielégítően tisztán, világosan fel van tárva ahhoz, hogy aki a szakmában jártas, megvalósítsa az igényelt találmányt, ahogy az EPC 83. cikke megköveteli.

 

T 0991/00 számú eset

Az EP 625089 számú szabadalomra az oltalom megadását követően érkezett felszólalás eredményeként a Felszólalási Osztály a szabadalom fenntartását a következő módosított, független igénypontokkal engedélyezte:

1. Eljárás üreges műanyag tárgy fröccsöntésére, mely a következő műveleti lépéseket tartalmazza:

• egy adag folyékony műanyagot a csatornát tartalmazó szerszámüregbe fecskendezünk, ahol a csatorna alakját az öntött tárgy bordarésze határozza meg,

• egy adag sűrített gáznak a szerszámüreg csatornájába fúvásával a műanyag egy részét a szerszámüreg csatornájából egy túlfolyóüregbe átvezetjük, hogy ezáltal a bordarészben gázutat alakítsunk ki, ahol a túlfolyóüreg átfolyóval a csatornához van kapcsolva,

• hagyjuk, hogy a befecskendezett műanyag megszilárduljon,

• kieresztjük a gázt a szerszámüregből, és

• eltávolítjuk a műanyag tárgyat a szerszámüregből,

azzal jellemezve, hogy a csatorna a túlfolyóüreg irányában kifelé szűkül olyan szögben, mely elegendő ahhoz, hogy egy adag sűrített gáz a csatorna egész hosszában úgy haladjon végig, hogy gázutat képezzen, és a kialakult gázút lényegében állandó átmérőjű a csatorna egész hossza mentén.

8. Berendezés üreges műanyag tárgy fröccsöntéséhez, ahol a berendezés a következőket tartalmazza:

• présformát, melynek csatornát tartalmazó szerszámürege van, ahol a csatorna alakját az öntött tárgy bordarésze határozza meg, és egy túlfolyóürege, amely átfolyóval a csatornához van kapcsolva,

• eszközt meghatározott mennyiségű folyékony műanyagnak a szerszámüregbe való befecskendezésére, és

• eszközt egy adag sűrített gáznak a szerszámüreg csatornájába való bevezetésére, a műanyag egy részének a szerszámüreg csatornájából egy túlfolyóüregbe va­ló átvezetésére, hogy ezáltal gázút képződjön a bordarészben,

azzal jellemezve, hogy a csatorna az öntőüreg irányában kifelé szűkül olyan szögben, mely elegendő ahhoz, hogy egy adag sűrített gáz a csatorna egész hosszában úgy haladjon végig, hogy gázutat képezzen, és a kialakult gázút lényegében állandó átmérőjű a csatorna egész hossza men­tén.

A felszólaló fellebbezést nyújtott be a Felszólalási Osztály döntése ellen bővítő értelmű módosításra, valamint a kielégítő feltárás, az újdonság és feltalálói tevékenység hiányára hivatkozva.

Bővítő értelmű módosításra emelt kifogásának alátámasztására azt állította, hogy az elsőbbségi iratban a bejelentő úgy jellemezte a csatornát, hogy az a túlfolyóüreg irányába szűkül. A bejelentés 7. ábráján vázolt megvalósításban a túlfolyóüreg irányából szűkül. A módosított igénypontban a csatornát úgy határozzák meg, hogy a csatorna "a túlfolyóüreg irányában kifelé szűkül", tehát ellentétes az­zal, amit a 7. ábra mutat.

Szerinte a találmány tárgyát meg kellene változtatni, hogy azt igénylik, hogy a csatorna egyenletesen szűkül a túlfolyóüreg irányába. Ez az utóbbi azonban az EPC 123. cikkének megsértését vonja maga után.

A találmány nem kielégítő feltárása mellett azzal érvelt a felszólaló, hogy a szabadalomban kitűzött cél, melyet azzal érnek el, hogy a gáznyílás fokozatosan kisebb, minél nagyobb a távolság a gáz belépőnyílásától, nem valósult meg, minthogy a hűtőhatás a csatorna mentén mindig ugyanaz, ha a falvastagság az egész hossz mentén ugyanakkora, és így a szabadalom téves következtetésből indul ki.

Sem a vitatott szabadalom 2. és 4. ábrája, sem a felhozott dokumentumok nem jeleznek ilyen hatást. Az ellentartott iratok ábráin bemutatott gázcsatornák keresztmetszete egyenletes, és a falvastagság állandó, a D2 dokumentum 2. ábrája divergens csatornát és a hasonlóan divergens gáz­csatorna állandó falvastagságát mutatja.

Állítása szerint minden dokumentumból az derül ki, hogy az állandó átmérőjű csatorna az öntvényben a gázcsatorna állandó átmérőre való emelkedését eredményezi. Szerinte a vitatott szabadalomban nem mutatták meg, hogy a gázcsatorna állandó átmérője miként érhető el, ha a présformának olyan csatornájából indulunk ki, melynek divergens fala van.

A szabadalmas a felvetésekre azt válaszolta, hogy egyrészt a vitatott szabadalom egészének tartalmából tisztán levezethetőnek tartja, hogy a "túlfolyóüreg irányában kifelé szűkül" jellemzőt úgy kell értelmezni, hogy a csatorna keresztmetszete növekszik a túlfolyóüreg felé. Ez megfelel a bejelentés szerinti 7. ábrának. Szerinte egy szakember figyelmen kívül hagyná az 1. és 8. igénypontok olyan értelmezését, mely szemben áll azzal, amit a leírás, illetve a bejelentés 7. ábrája mutat, így az 1. igénypont tárgyi köre világos, és nem bővebb annál, mint amit bejelentéskor benyújtottak.

Másrészt a találmány célja egy fröccsöntött tárgyak üreges bordájának készítésekor felmerülő, sajátos probléma megoldása, amikor azzal szembesülünk, hogy a gáznyílás fokozatosan csökken, eltűnik. A szabadalmas szerint a vitatott szabadalom megoldást nyújt erre a problémára. Viszont annak meghatározásához, hogy a szűkület hány fok legyen, szakembernek rutintevékenységének számító kísérletek so­rozatát kell elvégezni.

A D1- D4 dokumentumok ábrái, valamint a vitatott szabadalom (2. és 4.) ábrái a technika állását képviselik, sematikus ábrák, és nem a való életet reprezentálják. Ezért ezek a dokumentumok nem használhatók arra, hogy a sajátos probléma nem létezéséről tanúskodjanak.

A Tanács elutasította a fellebbezést, és a módosított szabadalom fenntartása mellett határozott.

 

A döntés indoklása

1. A szerszámüreg tartalmaz egy csatornát, amelynek szűkülő alakja van, amit a kiönteni kívánt műanyag tárgy bordázata határoz meg. Ilyen csatornát mutat a vitatott szabadalom 7. ábrája, melyben a csatorna keresztmetszete a túlfolyóüreg felé növekszik. A szűkítés célja, hogy a gáz útja ne csökkenhessen vagy tűnhessen el fokozatosan, ahogy azt az 5. ábrán illusztrálják.

A Tanács megítélése szerint szakembernek nem jutna eszébe, hogy a csatornát ezek után úgy alakítsa ki, hogy átmérője a túlfolyóüreg irányába csökkenő. Az elérni kívánt hatás így meghatározza a csatorna szűkítésének irányát, mely következésképpen úgy választandó ki, hogy a csatorna átmérője növekedjék a gáz belépésétől a túlfolyóüreg irányába. A csatorna más, ellenkező irányú szűkítésének szakmailag nincs értelme.

Minthogy a szűkülés irányát az elérni kívánt hatással, valamint a leírásban és rajzokkal felfedték, a leírás alátámasztja a módosított igénypontokat, a módosítás megfelel az EPC 123. cikkében foglaltaknak.

2. A kielégítő feltárás kérdését illetően felmerült észrevételekkel kapcsolatban a Tanács a következőképpen érvelt: a találmány célul tűzött ki egy feladatot, nevezetesen annak a sajátos problémának a megoldását, hogy üreges bordával rendelkező műanyag termékek gyártására alkalmas gáz bevezetésével járó fröccsöntési eljárásban a gáz belépőnyílásától távolodva a gáznyílás fokozatosan leszűkül. A fellebbező ugyan azt állította, hogy a probléma nem létezik, ám nem készítettek olyan bizonyítékot, mely szerint ez az állítás helyes. A szabadalmi irodalom rajzai általában, így a D1- D4 dokumentumok rajzai és a vitatott találmány tárgyának ábrái is sematikusak. Ezek tehát, azzal, hogy ezeken a rajzokon láthatók, vagy hogy ezekben a dokumentumokban megjelentek, nem használhatók valamilyen eredmény létezésének vagy nem létezésének a bizonyítására. Ezért nem zárható ki, hogy megfigyelhető ez a jelenség.

A Tanács úgy vélekedett, hogy nem feltételezhető, hogy bármiféle gázbefecskendező eljárásban a gáz útjának átmérője szigorúan megfelel egy adott értéknek a csatorna egész hosszában, következésképpen a falvastagság állandó marad. Sok olyan tényező van, mely meghatározza azt az eljárást, ahogy a gázcsatornát kialakítják (pl. a műanyag fajtája, a műanyag és a gáz bevezetésének időzítése, a gáz és a műanyag nyomásának, valamint hőmérsékletének eloszlása, az öntvény alakja, a csatorna alakja, mérete és hossza). Az a feltételezés, hogy a hűtés hatása a csatorna egész hosszában azonos, bizonyos körülmények között érvényes lehet (pl. kis méretű öntvények, rövid gyártási idő), de a Tanács megítélése szerint nem tekinthető általános érvényűnek.

Minthogy egyszer megfigyeltek ilyen szűkülő gázcsatornát, a vitatott szabadalom a megoldást elég világosan és teljesen feltárja ahhoz, hogy azt szakember megvalósítsa, nevezetesen azzal, hogy olyan csatornával látja el, mely szűkül, méghozzá olyan szögben, hogy a gázcsatorna állandó átmérővel rendelkezzen. A vitatott szabadalom továbbá rámutat, hogy a "szög változik attól függően, hogy milyen a befecskendezett műanyag típusa, mekkora a csatornában a gáz nyomása, a csatorna kiterjedésétől stb.". Ahhoz, hogy meghatározzák a megfelelő szöget, a szakembernek próbaüzemet kell végezni.

A Tanács megítélése szerint a vitatott szabadalom megfelel a kielégítő feltárás EPC 83. cikkében foglalt követelményének.

 

T 0688/98 számú eset

A vizsgálati osztály az EP 490577 sz. bejelentésre szabadalmat adott, amelynek két főigénypontja a következő volt:

1. Eszköz mosószernek vagy más vegyszernek mosógépbe történő adagolására, melynek egységnyi vegyszer befogadására alkalmas üreges teste, szabad töltő- és adagolónyílása van, az üreges testnek merev testfala van, azzal jellemezve, hogy a testfal a töltőnyílással szemben egy vagy több olyan szabad lyukkal van ellátva, melynek mérete akkora, hogy rajta keresztül a mosófolyadék az üreges testbe belépni és onnan távozni képes, miközben megakadályozza a vegyszer kifolyását azt megelőzően, hogy az a mosófolyadékkal érintkezésbe kerülne.

2. Eljárás szennyes ruha mosására mosógép dobjában, mely szerint újrahasználható, mosószerrel vagy más vegy­szerrel töltött adagolóeszközt helyezünk a dobba a szennyes ruhával együtt, ahol az eszköznek egységnyi méretű üreges teste, merev testfala, valamint szabad töltő- és adagolónyílása van, azzal jellemezve, hogy a merev testfal legalább egy szabad nyílással van ellátva a töltőnyílással szemben, ahol a nyílás mérete és alakja olyan kialakítású, hogy megakadályozza, hogy a vegyszer a vízzel való érintkezés előtt kifolyjon, de a rajta keresztül az üreges testbe belépő víz a vegyszer adagolását elősegítse.

A szabadalom megadása ellen felszólalás érkezett, melyben a felszólaló kifogásolta a feltalálói tevékenység hiányát és a megoldás nem megfelelő feltárását.

A felszólalási eljárás során a Felszólalási Osztály elutasította kérelmet, és 15 dokumentumot jelölt meg, melyek alapján a szabadalom fenntartása mellett határozott.

A felszólaló fellebbezést nyújtott be a Felszólalási Osztály döntése ellen, kifogásolta a találmány kielégítő feltárását, valamint újabb dokumentum benyújtásával vitatta a feltalálói tevékenységet is.

A felszólaló indoklásában a találmány elégtelen feltárását illetően azt állította, hogy a leírásból nem derül ki, miként kellene meghatározni a töltőnyílással szemben kialakított lyukak méretét ahhoz, hogy a mosószer-adagoló kielégítően működjék. Egyetértett azzal, hogy szakembernek tudnia kell, hogy a folyadék nem azonnal folyik ki a nyílásból, ha folyékony mosószert használnak. Ennek oka az adott mosószer viszkozitásától függő felületi feszültség, valamint a lyuk hossza és átmérője. Szerinte azonban ez esetben a nyílásokat a folyadék "eltömné", ugyanakkor az 1. igénypontban az áll, hogy a nyílás "szabad". A felszólaló úgy véli, a szabadalom szerinti kitanítás alapján szakember nem tudja megvalósítani a találmányt.

A szabadalmas a fenti feltételezésre azt a választ adta, hogy a szakember, miután elfogadta a szabadalmi leírásban feltárt találmány elvét, a nyílások megfelelő méretét kísérletezés útján könnyen meghatározhatja. Minthogy az 1. igénypont egy eszközre vonatkozik, a nyílás folyékony mosószerrel való eltömődése nem játszik szerepet, mert az egy eljárási jellemző lenne, amire oltalmi igénye nem terjed ki.

A Tanács a fellebbezők kérelmét elutasította, és a szabadalom teljes terjedelemben való fenntartása mellett határozott.

 

A döntés indoklása

A Tanács úgy érvelt, hogy az általában használt szilárd mosószervegyületek szemcsés anyagok, amelyek meghatározott szemcseátmérővel rendelkeznek. Ebből meg kell határozni a lyukak hosszát és átmérőjét, mely megfelelő annak megelőzésére, hogy a mosópor az üreges testből kiömöljön még mielőtt a mosógépbe helyeznék. Ellentétben a szilárd mosószerekkel, a folyékony mosószerekre jellemző viszkozitás széles skálán mozog, függ a vegyület összetételétől, az elkészítésükhöz használt oldószerrészektől.

Bár a fellebbező is elismerte, hogy a mosógépek fejlesztése területén jártas szakember tisztában van azzal a ténnyel, hogy a folyékony mosószer nem folyik ki az adagolóeszközből, ha a nyílás átmérőjéhez és hosszához viszonyítva a viszkozitása elegendően nagy, mivel a felületi feszültség megvédi attól, hogy kifolyjon. Így tehát, az egyes esetekben használt folyékony mosószerhez külön-külön, csak egyszerű kísérletek sorozatával lehet meghatározni a nyílás megfelelő méreteit úgy, hogy a nyílás méreteit vál­toztatgatják. Így átlagos szaktudással a lyukak megfelelő mérete meg­határozható.

A Tanács tehát úgy találta, hogy a találmányt kielégítő mértékben feltárták ahhoz, hogy azt szakember meg­valósítsa.

 

Összefoglalás

A T 0991/00 számú eset klasszikus példa arra, hogy a találmányt nem lehet csupán a leírás alapján értelmezni. A leírásból nem volt egyértelműen megismerhető a megoldás, szük­ség volt az ábrákra. A leírás és a rajzok együtt vezetnek a találmány megfelelő értelmezéséhez, ez esetben a kitűzött cél kizárta a megoldás helytelen értelmezését.

A T 0688/98 és a T 01138/00 eset támpontot nyújt annak tisztázásához, hogy mi tartozik a szakember tudásához. A szabadalomban feltárt megoldás mindkét esetben csak úgy valósítható meg, ha a szakember a témában szerzett tapasztalataival kiegészíti. Gyártás előtt egyik esetben a lyukak méretét, másik esetben az anyag mennyiségét - a felhasznált anyagok változó fizikai tulajdonságából adó­dóan - kísérletek sorozatával kell meghatározni.

A T 0663/98 eset olyan megoldást mutat be, ahol az újdonság és a feltalálói tevékenység kérdése a feltárás kérdésével fonódik össze.

A T 0991/00 és a T 01138/00 jogesetben a feltárás megítélésével kapcsolatban a bővítő értelmű módosítás kérdése is felmerült. A kérdést a szakember szemszögéből vizsgálva kellett megválaszolni, hogy vajon a később beiktatott információ logikailag következik-e a szakember tudásából.

A jogesetek alapján látható, hogy az ESZH már kialakult szemlélettel bír a feltárás értelmezésével kapcsolatban. A találmány feltárásának megítélésében a Műszaki Fellebbezési Tanács által használt logikai módszer szerint a találmány vitatott részletét feladatmegoldáson keresztül kell a szakember szemszögéből megközelíteni. Hazai joggyakorlatunkban - mely még kialakulóban van - célszerűnek tűnik ezt a szemléletet követni.

---

Irodalom

 

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, a 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosított 1995. évi XXXIII. törvény

A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója. Magyar Szabadalmi Hivatal, 2001

2002. évi L. törvény az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről

22/2002. (XII. 13.) IM rendelet, az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény Végrehajtási Szabályzata

EPO LEGAL adatbázis (http://legal.european-patent-office.org)

Huszár Enikő: A találmány tárgyának feltárása szakember szemszögéből. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 106. évf., II. szám, 2001. április, p. 39.

Halbauer József: Gyógyszeripari tárgyú találmányok feltártságának megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., I. szám, 2002. február, p. 22.

Dr. Palágyi Tivadar: Az ipari alkalmazhatóság és a feltárás, valamint a diagnosztikai módszerekre vonatkozó találmányok megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., V. szám, 2002. október, p. 41.

Szimon Tivadarné: A módosítások lehetősége és a feltárás értelmezése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 104. évf., IV. szám, 1999. augusztus, p. 24.