Szemle - 2005. 06.

VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL

Tananyagfejlesztéssel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogi kérdések
A "font" szerzői jogvédelme
Azonos ötlet megjelenése különböző alkotásokban
Tervezőgrafikai alkotás egyéni, eredeti jellege
Internetes portál (weboldal) szerzői jogi védelme

Tananyagfejlesztéssel kapcsolatos szerzői
és szomszédos jogi kérdések

SZJSZT-40/04

Az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító
Iroda (ESZA) megkeresése

A megbízó által feltett kérdések

1. Milyen jogok kapcsolódnak a tananyagfejlesztéshez (pl. felhasználási jog, kizárólagosság kérdése, szerzői jogok stb.)?

2. A támogatási szerződés hivatkozott 7(1), 7(2) pontja alapján ezek a jogok kit illetnek?

3. Kell-e valamilyen szempontból különbséget tenni digitális tananyag és hagyományos tananyag között?

4. Kell-e valamilyen szempontból különbséget tenni az alábbiak között: tankönyv, tanári kézikönyv, oktatási segédeszköz, esettanulmányok stb.?

5. Abban az esetben, ha az előállított szellemi termék szoftver, akkor milyen jogok kapcsolódhatnak hozzá?

6. A szellemi termékek esetleges későbbi fejlesztésének és ezek hasznosításának lehetőségei? (Ez egyedi megállapodás kérdése, vagy vannak általánosan érvényes szem­pontok is?)

7. A szellemi termékek publikálásának kérdése. A 7(2) pont alapján a Szerződő Hatóság közzéteheti-e az interneten az anyagokat? Az internetes publikálásnál miket kell feltüntetni? Indokolt-e jelszavas védelemmel korlátozni az interneten publikált anyaghoz való hozzáférést (pl. jelszó az anyagok megtekintéséhez, nyomtatásához, szerkesztéséhez)?

8. Az internetes publikálás által "közkincsé tett" anyagok bárki által történő felhasználását korlátozza-e valami?

 

Az eljáró tanács szakvéleménye

Ad 1. A Szerzői Jogi Szakértő Testület eljáró tanácsa ezt a kérdést a megbízót (továbbiakban: Szerződő Hatóság) megillető, a projekt eredményeként előállított tananyaghoz kapcsolódó felhasználási joga szempontjából vizsgálja. Az előállított tananyag szerzői jogi védelmének a megítélését illetően annak van jelentősége, hogy az a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1- 7. §-ában leírtak szerint szerzői jogi védelem alá tartozó műnek minősül-e, illetőleg a szerzői jogi rendelkezések szempontjából valamely nevesített kategóriába tartozik-e.

A feltett kérdésekhez kapcsolódó projektleírásból alappal feltételezhető, hogy a tananyagfejlesztéssel új, eredeti alkotás jött létre, vagy egyéb, szerzői jogi védelmet keletkeztető alkotótevékenység eredménye (meglévő alkotás átdolgozásával, feldolgozásával, fordításával létrehozott egyéni, eredeti jellegű alkotás vagy gyűjteményes mű). A feltett kérdések alapján annak megválaszolása, hogy a tananyagba beépített egyes, önálló szerzői védelem alatt álló művek felhasználásához milyen jog megszerzése szükséges, a jelen szakvéleménynek nem tárgya.

Az Szjt. értelmében minden egyes egyéni, eredeti alkotást megillet a szerzői jogi védelem, tehát az Szjt.-ben felsorolt szabad felhasználási esetköröket (Szjt. 34- 41. §) leszámítva minden további felhasználáshoz (pl. a tananyagfejlesztéshez) a szerzői jog jogosultjának - jelen esetben a kedvezményezettnek - az engedélye szükséges.

Ad 2. A támogatási szerződés idézett 7(1) és 7 (2) pontja értelmében a kifejlesztett tananyag szerzői vagyoni jogai egyértelműen a kedvezményezettet illetik meg. (E vonatkozásban nem hagyhatók figyelmen kívül az annak elkészítésében közreműködő szerzőket, illetve az abban szerepeltetett alkotások szerzőit megillető jogok.)

A 7(2) szakaszt olyan szerződéses rendelkezésnek kell tekinteni, amely a Szerződő Hatóság részére a létrejött alkotás felhasználására vonatkozó jogot nem kizárólagosan biztosítja. Az értelmezés szempontjából ugyan a dokumentum kifejezés félrevezető, azonban az előtte, a gondolatjel közé zárt szövegezésből ("...bármely formában rendelkezésre álló...") arra lehet következtetni, hogy itt, a nyomtatott és a digitális formát egyenértékűnek tekintve, a dokumentum fogalma alatt valójában a fejlesztés ered­ményeként létrejött bármely formában megjelenő mű értendő.

Mivel a szerződés rendelkezése a felhasználási jogot illetően alapvetően hiányos, és a felhasználási jog terjedelme abban sem került megállapításra, az Szjt. 43. § (4)- (5) bekezdése értelmében azt területileg csak a Magyar Köztársaság területére, időben a hasonló művek felhasználásához kötött szerződések szokásos tartamához igazodva, jellemzően egyszeri felhasználásra és csak az elengedhetetlenül szükséges mértékre és módra korlátozva kell értelmezni.

A Szerződő Hatóságot ennek megfelelően nem illeti meg a felhasználási jog harmadik személy részére történő további engedélyezése, de más, további felhasználási jog sem, így pl. a nyilvánossághoz közvetítés vagy átdolgozás joga sem.

Ad 3. Hagyományos tananyag alatt elsősorban a nyomtatott formában kiadott tananyagot értjük. A technikai lehetőség miatt a nyomtatott anyagban nyilvánvalóan a szerzői védelem alá eső alkotások kevesebb fajtájával találkozhatunk, mint a digitális formában megjelenő mű esetében. Ez utóbbi ugyanis lehetővé teszi azt, hogy zene, film, előadás, illetve ezek részletei is a tananyag részévé váljanak.

A létrejött eredeti műnek minősülő tananyagot megillető szerzői jogi védelem szempontjából közömbös, hogy az adott mű nyomtatott vagy digitális formában jelenik-e meg, mivel a szabályozás technológiasemleges. Az eljáró tanács megjegyzi, hogy a digitális formában történő előállítás a szerzői jogi védelem érvényesítésével összefüggő műszaki védelmi intézkedések alkalmazását teheti szükségessé. (A technika mai állása szerint ugyanis a digitális forma az egyes felhasználási módok alkalmazását jelentősen megkönnyíti, így pl. a többszörözés, a nyilvánossághoz közvetítés sokkal szélesebb rétegek számára könnyen megvalósítható felhasználássá vált.)

Ad 4. A kérdésben felsorolt valamennyi kategóriába tartozó alkotás önálló szerzői műnek tekinthető a tananyag minősítésétől függetlenül. A létrejött egyéni, eredeti alkotásokat megillető, a szerzői jogi védelem általános szabályaihoz képest speciális szabály vonatkozik arra a tananyagra, amelyet tankönyvvé nyilvánítottak. A kedvezményezett számára a tankönyvvé nyilvánítás az átvett művek többszörözésére vonatkozó szabad felhasználásra enged jogot. Az elkészült és eredeti jellegénél fogva már önálló szerzői jogi védelem alatt álló mű további felhasználásához a kedvezményezett adhat engedélyt.

A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 2. §-ának (1) bekezdése értelmében tankönyvként az a nyomtatott formában megjelent, illetve elektronikus adathordozón rögzített könyv hozható forgalomba, amelyet külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében tankönyvvé nyilvánítottak. A digitális tananyag jóváhagyá­sára - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a könyv tankönyvvé nyilvánítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban az egyéb­ként szerzői jogi védelem alatt álló művet olyan szempontból kell megvizsgálni, hogy alkalmas-e arra, hogy a benne foglalt ismereteket megadott korosztály vagy cél­csoport számára közvetítse.

A szabad felhasználásról szóló szerzői jogi szabályok körében kap jelentőséget az, hogy az adott mű tankönyv vagy oktatási segédkönyv-e. Az Szjt. 34. §-ának (3) bekezdése értelmében az átvevő mű nem üzletszerű többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerző engedélye, ha az ilyen átvevő művet az irányadó jogszabályoknak megfelelően tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik. [Megjegyzés: a 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet megszüntette az oktatási segédkönyv kategóriáját.] Az adott mű tankönyvvé nyilvánítása attól függetlenül kérhető, hogy az nyomtatott vagy elektronikus formában készült el. Ugyanazon mű nyomtatott és elektronikus formában megjelenő változataira azonban külön-külön kell kérni a tankönyvvé nyilvánítást. A szerzői jogi következmények tehát abban az esetben állnak be, ha az adott műre, annak minden megfelelő változatára megtörtént a tankönyvvé nyilvánítás.

A bírói joggyakorlat a szabad felhasználásra vonatkozó jog fennállásának megállapítását nem köti a tankönyvvé nyilvánítás tényéhez, függetlenül a szakhatóság ez irányú döntésétől megállapíthatja, hogy valamely mű nem meríti ki a tankönyv fogalmát, és így az abban átvett, szerzői védelem alatt lévő mű felhasználását engedélyhez és díjfizetéshez kötheti. (BH 2004. 18. Valamely szerzői műnek oktatási segédkönyvvé nyilvánítása kérdésében a szakminisztérium dönt, annak megítélése azonban, hogy az adott esetben a szabad felhasználás törvényi előfeltételei meg­valósultak-e, a bíróság hatáskörébe tartozik.)

Ad 5. A szoftver fogalma alatt a számítógépes programalkotást (parancsok és utasítások sorozata) és az ezekhez kapcsolódó programleírást (folyamatábra, diagram, matematikai alapú leírás stb.) és a dokumentációt (az a kísérő információ, amely a szoftver használatának megkönnyítését szolgálja, pl. kézikönyv) értjük. A szerzői jogi védelemben részesítéshez a szoftver esetében is feltétel annak egyéni, eredeti jellege.

Az Szjt. az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendelkezések között tárgyalja a szoftverre vonatkozó eltérő szabályokat. A törvény azonban nemcsak itt (58- 60. §), hanem a szabad felhasználásra vonatkozó szabályok körében is tárgyalja a szoftvert, mint az általános szabály alóli kivételt. A szabályozás a szabad felhasználás egyes eseteit (pl. magáncélú másolás, könyvtári kölcsönzés) kizárja, míg a jogszerű szoftverfelhasználót jelentős többletjogosítványok illetik meg, mint más szerzői művek esetében. Így a jogszerű felhasználót megilleti a biztonsági másolat készítésének joga, az interoperabilitás biztosítása érdekében meghatározott feltételek mellett a forráskód visszafejtésének joga, az elemző programteszt (a szoftver működésének megfigyelése, kipróbálása, tesztelése) elvégzése. A felhasználásra vonatkozó jog - eltérő megállapodás hiányában - feljogosítja a felhasználót a többszörözés, átdolgozás, feldolgozás, fordítás, egyéb módosítás (hiba kijavítása) és ezen cselekmények eredményének többszörözésére is. Míg a szerzői védelem alá eső más művek esetében fő szabályként ezekre a felhasználási módokra külön-külön kell jogot szerezni, addig a szoftver esetében a felhasználásra szóló jog mindezekre kiterjed, kivéve, ha a szerző kifejezetten eltérően rendelkezik.

Szoftver esetében a szerzőt megillető vagyoni jogok teljes egészében átruházhatók, és a gyakorlatban rendszerint ez így is történik. A szolgálati viszony (munkaviszony) keretében kifejlesztett szoftver vagyoni jogai a munkáltatót illetik meg, és a szoftver értékesítése esetén a szerző külön díjazásra nem tarthat igényt.

Ad 6. A tananyag továbbfejlesztése alatt szerzői jogi szempontból az átdolgozást kell értenünk. Az átdolgozás a szerző (esetünkben a kedvezményezett) kizárólagos engedélyéhez kötött felhasználási forma.

Amennyiben az átdolgozás eredményeként olyan új, egyéni, eredeti mű jön létre, amely szerzői jogi védelem alatt áll [Szjt. 4. § (2) bekezdés], az átdolgozót illetik meg a szerzői jogok, és ő adhat bármilyen felhasználásra engedélyt.

Ad 7- 8. Az Szjt. a szerzői jogi védelmet attól függetlenül biztosítja, hogy az adott mű milyen technikai eszközökkel jön létre, illetve milyen közegben vagy hordozón válik hozzáférhetővé.

Interneten történő közzétételre csak a szerző vagy a nyilvánossághoz közvetítésre tőle jogot szerzett felhasználó jogosult. Az Szjt. a szerzőnek kizárólagos jogot biztosít arra is, hogy művét a nyilvánossághoz közvetítse és erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon (ide tartozik az internetes közzététel) úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg [26. § (8) bekezdés].

A támogatási szerződés hivatkozott rendelkezése ugyan felhasználási jogot biztosít a Szerződő Hatóság számára, ez azonban éppen a 7(1) és 7(2) pontok értelmezéséből következően nem foglalja magában az internetes közzétételt, a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jogot. Mivel az értelmezésből az a területi korlát is levezethető, hogy a felhasználási jog csak a Magyar Köztársaság területére terjed ki, így erre tekintettel sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a Szerződő Hatóság jogot szerezne arra, hogy az adott művet az interneten hozzáférhetővé tegye.

A szerzői művek és egyéb teljesítmények internetes közzétételének szerzői jogi szempontból nincsenek további követelményei, ezekről a kérdésekről a szerző (esetünkben a kedvezményezett) és a felhasználó közötti külön szerződésben kell megállapodni. A tartalomszolgáltatóra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségeket a 2001. évi CVIII. törvény tartalmazza.

Abban az esetben, ha az internetre feltöltött anyag egyes felhasználási módjait jelszóhoz vagy további műszaki védelmi intézkedéshez kötik, jelentősen csökkentik, illetve lényegében kizárhatják a jogosulatlan felhasználásokat.

Az internetre feltöltött és speciális védelemmel nem biztosított anyagokat bárki megismerheti, és azokról magáncélra - a szabad felhasználás körében - másolatot készíthet. Az ezt meghaladó felhasználási módok (pl. a mű többszörözése, terjesztése, átdolgozása stb.) nem tartoznak a szabad felhasználás körébe, ezért a szerzői jog jogosultjának engedélyéhez kötöttek az esetben is, ha azokat semmilyen speciális műszaki intézkedés nem védi.

 

A "font" szerzői jogvédelme

SZJSZT-38/04

A Sándor, Szegedi és Szent-Ivány Ügyvédi Iroda
megkeresése

A megbízó által feltett kérdés

1. A megbízó levelében ismertetett tényállás alapján az X. Y. kiadó elkövetett-e szerzőijog-sértést a megbízó ügyvédi iroda által képviselt társasággal szemben?

2. Amennyiben az eljáró tanács véleménye az első kérdésre igenlő, a megbízó - utóbb kiegészített megkeresése szerint - külön szövegezett véleményt kér a Szerzői Jogi Szakértő Testülettől arra nézve, hogy a szerzői­jog­sértésre tekintettel ügyfelének a jogsértéssel elért gazdagodásként milyen összegű szerzői jogdíj jár, valamint ezen felül esetlegesen milyen összegű kártérítést kérhet; illetve az összegszerűség milyen elvek, módszerek alapján állapítható meg.

 

Az eljáró tanács szakvéleménye

Az eljáró tanács a jelen ügyben kialakított szakvéleményé­ben magáévá tette és támaszkodik a font szerzői jogi védelméről szóló 20/04-es SZJSZT-szakvéleményre (lásd Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004/5. szám, 57. o.).

A megkeresésben megjelölt betűkészletek (Times New Roman CE, Arial CE, Courier CE, illetve ezek dőlt, félkövér, félkövér-dőlt metszései) - különösen azáltal, hogy a Windows operációs rendszer, illetve a Word szövegszerkesztő részeiként széles körben elterjedtek - a személyi számítógépek felhasználói által leggyakrabban használt betűtípusokká váltak. (Az eljáró tanács tudomása szerint a Times New Roman betűkészletet 1931-ben tervezték a londoni "The Times" részére, 1 a Courier fontot az 1950-es években tervezték az IBM részére, 2 az Arial betűtípus pedig a Windows 3.1-es verziójának részeként terjedt el. 3)

A font kétféle szempontból lehet szerzői jogi oltalom tárgya:

• egyrészt a font külső megjelenése grafikai műnek minősülhet, amennyiben egyéni-eredeti jelleget mutat;

• másrészt a számítógéppel olvasható és szerkeszthető digitális adatállományba (tipikusan PostScript vagy True Type fájlba) alakított font mint szoftver állhat szerzői jogi oltalom alatt.

Tekintettel arra, hogy

a) a megbízó a megkeresésben ügyfelének kizárólag a betűkollekciókhoz mint "szerzői jogi védelem alatt álló szoftverprogramokhoz" fűződő szerzői jogaira hivatkozik; valamint

b) a fentiekben kifejtettek alapján az eljáró tanács szerint lehetséges olyan eset, amikor egyéni-eredeti jelleggel nem rendelkező betűtípusból álló, akár szabványnak megfelelő betűkészletet a szerzőijog-védelem fennállásához elégséges egyéni-eredeti jelleggel bíró számítógépi program vagy programrész támogatásával jelenítenek meg; és

c) a fontkészletek grafikai műként történő oltalma a rendelkezésre álló adatok alapján nem lenne egyértelműen megállapítható [egyrészt a betűtípusok egyikének-másikának oltalmi ideje a fentiek szerint már lejárhatott, másrészt az eljáró tanácsnak nem állnak rendelkezésre kellő adatok ahhoz, hogy megállapítsa, hogy a nyomdaiparban régóta és általánosan használt betűképekhez képest mutatnak-e egyéni-eredeti jelleget a megkeresésben említett betűtípusok grafikai megjelenítései],

az eljáró tanács vizsgálatát a megkeresésben említett betűkészletek mint számítógéppel olvasható és szerkeszthető digitális adatállományba (azaz fontfájlba) alakított fontokkal, azaz mint szoftverművekkel kapcsolatosan fennálló jogsértés fennállására korlátozta.

A megbízó az eljáró tanács rendelkezésére bocsátotta az ügyfele mint szerzői jogi jogosult birtokában lévő, valamint a KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó által terjesztett Times New Roman, Arial és Courier fontkészletek digitális állományba (fontfájlba) kódolt verzióinak összehasonlítását, amely kiterjedt a számítógépi állományok összes lényeges jellemzőjére (fájlnév, verziószám, fájlméret, a fájlokban szereplő védjegy- és szerzőijogosult-megjelölés), illetve a fontfájlok fontmegjelenítő- és szerkesztőprogrammal történő analizálására.

A ".... fontok összehasonlítási vizsgálata" címet viselő, A. B. informatikus szakértő által készített összehasonlító elemzés megállapításai szerint az X. Y. kiadó által a CD-­Jogtár hordozón terjesztett fontfájlok összes lényeges jellemzőjükben megegyeznek a társaság fontjaival, mégpedig:

• a fontfájlok neve, verziószáma és hossza megegyezik;

• a fontfájlok tartalma bitről-bitre egyező;

• az X. Y. kiadó hordozóján szereplő fontfájlokban szereplő bejegyzések szerint azok védjegy- és szerzői jogi jogosultja az a cég, amelytől a megkeresés szerint a megbízó által képviselt társaság kapott továbbengedhető felhasználási jogot.

(Az egyetlen, az eljáró tanács szerint elhanyagolható, mert jogi jelentőséggel nem bíró különbség a két forrásból származó állományok között az, hogy az X. Y. kiadó hordozóján a fontállományok közismert és gyakran alkalmazott módszerrel tömörített formátumban találhatók meg, így a fenti elemzés értelemszerűen a rendeltetésszerű használat érdekében kitömörítés után előállt fontfájlokra vo­natkozik.)

Az összehasonlító elemzés eredményeivel egyezően a megkeresésben a megbízó előadta, hogy az X. Y. kiadó elismerte, hogy a fontfájlokat nem maga készítette, hanem azokat a (jogosulttól vélhetően jogszerűen terjesztési jogot szerzett) Microsoft által kiadott, az X. Y. kiadó által megvásárolt "Microsoft Development Network" 1995. áprilisi kiadásának második lemezéről másolta át az X. Y. kiadó hordozóira.

A fontfájl mint szoftver szerzői jogi oltalomhoz szükséges egyéni-eredeti jellege az eljáró tanács véleménye szerint abból adódhat, hogy a grafikus betűkép leképezésekor a fontszerkesztő programot használó szerkesztő maga választja meg, hogy a font körvonalpontjaiból melyeket használja fel a digitális leképezést meghatározó alappontokként. Ezen kreatív döntések eredményeképpen a grafikai műként - akár a védelmi idő letelte miatt, akár az egyéni-eredeti jelleg hiánya miatt - szerzői jogi oltalmat nem élvező betűtípusrajzokból is egyéni-eredeti szoftvermű, az­az fontfájl keletkezhet.

A megbízó az eljáró tanács kérésére kiegészítésként csatolta a Monotype Imaging Ltd. tipográfiai vezetőjének, Robin Charles Nicholas úrnak 2005. március 9-én kelt nyilatkozatát, amely részletes technikai leírást ad a szóban forgó fontfájlok elkészítésének folyamatáról.

Ezen folyamatból az eljáró tanács az alábbi, szerzői jogi szempontból jelentőséggel bíró mozzanatokat emeli ki:

a) a tárgybani betűkészletfájlok az 1990-es években készültek ún. "True Type" formátumban (14. pont);

b) a digitális leképezés során mindhárom tárgybani betűkészlet emberi beavatkozás útján kapott végső formát (13. pont);

c) az emberi beavatkozás elemei az alábbiak:

• a betű körvonalait alkotó kontrollpontok meghatározása (lásd az 1. ábrát);

• az alacsony felbontású képernyőkön történő jó olvashatóság érdekében a kevesebb rendelkezésre álló képpontból a betű stílusára jellemző és a jó olvashatóságot is biztosító alappontok kijelölése (esztétikai és célszerűségi szempontok alapján, a nyilatkozat ezt az eljárást "ESQ hintingnek" nevezi, lásd a 2. ábrát);

• az egyes betűpárok tagjainak egymástól való távolságának egyedi beállítása (ún. "kerning", lásd a 3. ábrát).

1. ábra

2. ábra

3. ábra

A technikai leírás - tartalmilag az e témában irányadó, a lábjegyzetben hivatkozott amerikai jogesetekhez 4 fűzött szakirodalmi magyarázattal egyezően - az eljáró tanács megállapítása szerint szellemi alkotótevékenységre utal, elsősorban a betűtípust tervezők által az egyes írásjelek vonatkozásában külön-külön végrehajtott kreatív és esztétikai lépések alapján.

Mindez az eljáró tanács megállapítása szerint egyértelművé teszi, hogy a vizsgálat tárgyát képező betűtípusok digitális leképezése és a modern számítógépek képernyőjén történő megjeleníthetővé és jól olvashatóvá tétele (a továbbiakban együtt: a fontfájl elkészítése) olyan szellemi alkotótevékenység, amelynek eredménye, a fontfájl, mint szoftverműként megformált tartalom, egyéni-eredeti alkotás, ami a szerzői jog oltalma alatt áll.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szerzői jogi oltalom fennállására tekintettel - ha az engedély nélküli többszörözés bizonyítható - a jogsértés is fennáll (az engedély nélküli többszörözés a megbízó közlése szerint nem vitatott).

A jogsértéssel előállott vagyoni hátrány összegszerűsége kiszámításának szempontjai

Az eljáró tanács az SZJSZT bevett gyakorlata alapján a konkrét összegszerűség tekintetében állást foglalni nem hivatott.

Az okozott vagyoni hátrány (azaz az elmaradt jogdíj) összegszerűségének megállapításához az eljáró tanács szerint az alábbi tények értékelése segíthet hozzá:

• a jogsértés mértéke attól függ, hogy milyen mértékű az engedély nélküli többszörözés, illetve terjesztés: figyelembe kell tehát venni, hogy a jogsértő módon előállt hordozók milyen példányszámban kerültek terjesztésre;

• az okozott vagyoni hátrány mértékének megállapításakor célszerű meghatározni azon felhasználók számát, akik már az X. Y. kiadó CD-Jogtárának telepítése előtt is rendelkeztek a tárgybani fontfájlok felhasználási jogával (pl. mert az a használt operációs rendszerrel együtt a felhasználóknak átadásra került), és ehhez képest hány felhasználónak jelentett "gazdagodást" az X. Y. kiadó CD-jén található fontállomány.

 

Azonos ötlet megjelenése különböző alkotásokban

SZJSZT-41/04

A Pest Megyei Bíróság megkeresése

A bíróság által feltett kérdés

1. Az alperesi plakát rendelkezik-e olyan egyéni, eredeti jelleggel, amelyből következően új, önálló műnek tekinthető?

2. Az alperesi mű a felperesi mű olyan átdolgozásának minősül-e, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jött létre?

3. A jelen perben a felperes által szerzői díjként érvényesített 500 000 forintos igény a szakmai megítélés és gyakorlat alapján elfogadható-e?

 

Az eljáró tanács szakvéleménye

A feltett kérdésekre történő válaszadás előtt az eljáró tanács röviden összefoglalja a jogvita lényegét, illetve a szakértők álláspontját az ügyet eldöntő jogkérdésben. Ennek alapján a feltett kérdések már röviden és egyértelműen megválaszolhatók.

A felperes G. B. grafikusművész 1978-ban tervezett "egy konnektor sok dugó" elnevezésű, nagy sikerű plakátja egy nagyon jó ötleten alapult, s mint a keresetlevél részletezi a 25 évvel ezelőtt fenyegető energiahiányra akarta a figyelmet felhívni. Az ötlet azonban nem elég a sikeres műhöz, az ötlet az alkotófolyamat kezdetén álló mozzanat, és természetesen jelentősen meghatározhatja a kész alkotást is (a reklám területén ez fokozottan így van).

A valamely mű alkotását elindító ötlet azonban önmagában nem részesül szerzői jogi védelemben [Szjt. 1. § (6) bekezdés]. Az ötlet csak akkor éri el azt a határt, amelyen túl a szerzői jog védelmében részesül, ha már művészeti alkotás formájában realizálódik. Oláh György alkotása esetében az ötlet természetesen elérte a szerzői jogi védelem kiváltásához szükséges formát, az egészében egyéni és eredeti mű létrejött.

Az alperes által alkotott plakát (és a többi reklámeszköz) alapötlete egyezik a felperes által felhasznált ötlettel: egy konnektor sok dugó. Azonban az azonos ötletből az alkotótevékenység eredményeképpen egy másik, önmagában egyéni és eredeti mű jött létre, így szintén a szerzői jog védelmében részesül, s nem minősül a felperes műve megváltoztatásának vagy átdolgozásának.

Megváltoztatásról akkor beszélhetnénk, ha az alperes a felperes művét vette volna alapul, s abban hajtott volna végre valamilyen torzítást, csonkítást, változtatást. Az eljáró tanács véleménye szerint azonban nem ez történt, az alperes műve csak az ötletet használta fel, egyebekben teljesen új koncepció mentén, erősen eltérő hangulati (fenyegető, komor - vidám, vonzó) és színvilággal (fekete-piros) hozott létre új alkotást. Hasonlóan el kell vetni az átdolgozás lehetőségét is, mert a tanács álláspontja szerint a felperes műve nem tekinthető az alperes művének "alapjaként", abból az eddig kifejtettek szerint csak az ötlet került felhasználásra, nem maga a mű.

Ad 1. Az alperes által alkotott plakát egyéni, eredeti jelleggel bír, így az új, önálló műnek tekintendő.

Ad 2. A felperes műve nem minősül átdolgozásnak.

Ad 3. Az első két kérdésre adott válaszok okán e kérdésre az eljáró tanács nem ad választ.

 

Tervezőgrafikai alkotás egyéni, eredeti jellege

SZJSZT-01/05

A Fővárosi Bíróság megkeresése

A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések

1. Állapítsa meg a Szerzői Jogi Szakértő Testület, hogy a felperes által készített mű vonatkozásában az egyéni, eredeti jelleg megállapítható-e!

2. Állapítsa meg, hogy az alperes által becsatolt A/2, 3, 4. alatti ábrák vonatkozásában milyen közös jellegzetesség állapítható meg, ezekből mennyit, milyen mértékben használt fel a felperes az általa készített mű vonatkozásában! Vizsgálja a szakértő a perben csatolt logókat folyamatukban, és ennek alapján állapítsa meg, hogy mennyiben állapítható meg eltérés vagy azonosság az alperes által becsatolt logók és a felperes által készített mű vonatkozásában!

3. Az alperes által A/5. alatt csatolt irat vonatkozásában nyilatkozzon, hogy az ott megjelölt színösszeállításban mennyiben tér el vagy mennyiben fogadható el azonosnak a felperes által felhasznált színösszetétel!

 

Az eljáró tanács szakvéleménye

 

Ad 1. Az eljáró tanács véleménye szerint a felperes által készített logó egyéni, eredeti tervezőgrafikai alkotás, és mint ilyen szerzői jogi védelem alá esik. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál a következőket vette figyelembe az eljáró tanács.

A szerzői jogról szóló LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (3) bekezdése így rendelkezik: "A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől." Az 1. §-hoz fűzött miniszteri indokolás ehhez a következőket teszi hozzá: "A törvény a magyar és a nemzetközi szerzői jogi felfogásban egyaránt általánosan elfogadott elvet tükröz annak egyértelművé tételével, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerzői szellemi tevékenységből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelemnek a mű egyéni, eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet."

A miniszteri indokolásból idézett utóbbi mondat azt az elvet húzza alá, amelyet az Európai Unió szerzői és szomszédos jogi irányelvei is egyöntetűen követnek; nevezetesen azt, hogy a szerzői mű fogalomnak reális és objektív alapon kell nyugodnia, ami nem lehet se több, se kevesebb, mint a saját szellemi alkotás ténye. 5

A Szerzői Jogi Szakértő Testület az új Szjt. hatálybalépése óta következetesen alkalmazza ezt az elvet, amely kizárja a mereven dogmatikus, monista szerzői jogi elméletek 6 által időnként sugallt ismérvek figyelembevételét, amelyek szerint a műben a személyiségnek valamilyen "misztikus", magasabb rendű módon kell kifejeződnie. A testület 38/2003. számú szakértői véleménye például a következőképpen mutat rá arra, hogy milyen szellemi alkotás minősülhet szerzői műnek az új Szjt.-ben egyértelművé tett ismérvek szerint: "Olyan szellemi alkotás, amely egyéni abban az értelemben, hogy az adott körülmények között lehetőség van többféle kifejezési módra, s ezek közül a szerző egyéni módon valósítja meg azok egyikét vagy másikát, s amely eredeti abban az értelemben, hogy az nem csupán valamely már meglévő alkotás szolgai másolata."7

Az eljáró tanács a fenti ismérvek alapján állapította meg, hogy a felperes által készített logó szerzői műnek minősül. Miután az egyéni, eredeti jelleg vizsgálatánál az alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott ábrákat is figyelembe kellett venni (csak így lehetett megítélni a logó egyéni-eredeti alkotás jellegét), a fenti megállapítás indokait a 2. számú kérdésre adott válasz keretében fejti ki az eljáró tanács.

Ad 2. Az állapítható meg, hogy az alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott ábrákon a betűformák és a tipográfia merőben különbözik a felperes által készített logó betűformáitól és tipográfiájától, a szöveg azonban azonos. Továbbá az alperes által átadott egyik változatban is szerepel az elektronikus levelezés során használatos, ismert "smile" jel: ":- )".

A szöveg azonosságának nincs jelentősége a logó egyéni, eredeti jellegének a szempontjából, hisz a feladat éppen az volt, hogy pontosan ezt a szöveget jelenítse meg a felperes sajátos, művészi módon. A saját alkotótevékenységre a betűformák megválasztásánál és a szövegnek a logó struktúráján belüli elhelyezésénél volt lehetőség. Ezzel a lehetőséggel élt a felperes, és a legfelületesebb szemlélő számára is nyilvánvalóan olyan grafikai alkotást hozott létre, amely eltér az alperes által átadott ábráktól. Az utóbbiak statikusak, nincs lendület bennük, míg a felperes által alkotott logó dinamizmusa szembeszökő. Jól rímel az "express" szóra, amely a Sulinet-progam lendületét kívánja kifejezni. Az embléma a dőlt betűformákkal és a részben elmosódó pontokkal valóban a "robogás" benyomását kelti. A más formában megjelenített és máshová helyezett "smiley" is szervesen beépül ebbe a szerkezetbe, s maga is hozzájárul a gyors haladás érzetének plasztikus, egyéni kifejezéséhez.

A "smiley" jelenléte mind az alperes által átadott vázlatokban, mind a felperes által alkotott emblémában kétféleképpen fogható fel. Az egyik felfogás szerint az alperes által meghatározott instrukció részének lehet tekinteni abban az értelemben, hogy az alperes meghatározta milyen elemek felhasználásával hozzon létre a felperes valamilyen eredeti alkotást, s ezeknek a szövegen kívül a "smiley" is része volt (anélkül azonban, hogy a konkrét kifejezési formát is meghatározta volna az alperes). Mint ahogyan az eljáró tanács a fentiekben megállapította, a felperes ezekből az elemekből építkezve egyéni, eredeti alkotást hozott létre, és a "smiley" is teljesen más formában jelenik meg, mint az alperes által előzetesen átadott ábrán . A másik felfogás szerint, s ez látszik inkább helyénvalónak, a vidámságot kifejező "smiley" felhasználása ötletnek számított, amit egyéni, eredeti módon használt fel és fejezett ki a felperes. Ebben a tekintetben utal az eljáró tanács az Szjt. 1. §-ának (6) bekezdésére, amely szerint "valamely ötlet,...elgondolás ...nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek."

Megállapítja tehát az eljáró tanács, hogy az alperes által átadott ábrák semmiképpen sem tekinthetők a felperes által elkészített logó alapjául szolgáló műveknek. A felperes logója nem szolgai másolata azoknak, s nem minősül azok átdolgozásának sem. Önálló egyéni, eredeti alkotásról van szó.

Ad 3. Az eljáró tanács számára rendelkezésre álló iratok és csatolt másolatok, illetve nyomatok alapján nem állapítható meg az alperes által megadott színösszeállítás azonossága a felperes által használt színekkel, miután azok minősége nem volt ilyen megállapításra alkalmas. Feltételezhető ugyanakkor, hogy, amennyiben az alperes a felperes számára a feladat meghatározásakor - pantonskála kódok megadásával - egyértelműen megjelölte a használandó színeket, a felperes ezeket használta. Ez azt jelenti, hogy a színek tekintetében meg volt kötve a keze, nem nyílt lehetősége alkotó hozzájárulásra. Ez azonban mit sem változtat az eljáró tanács fenti megállapításain. A logó elkészítésénél egyéb vonatkozásokban tere volt az alkotómunkának. Ezt a felperes jól kihasználta, és a szerzői jogi védelem alá eső egyéni, eredeti alkotást hozott létre.

 

Internetes portál (weboldal) szerzői jogi védelme

SZJSZT-03/05

A BRFK XII. kerületi Rendőrkapitányságának
megkeresése

A Budapesti Rendőr-főkapitányság XII. kerületi
Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya által feltett kérdések

 

1. Internetes portál (weboldal) vállalkozói szerződés alapján történő elkészítése során létrejött produktum szer­zői­jog-védelem alá eső alkotásnak minősül-e?

2. A szakértő egyéb kérdései, észrevételei.

 

Az eljáró tanács véleménye

 

Ad 1. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) 1. § (1) bekezdése értelmében a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése rendelkezései szerint szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen - egyebek mellett - a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármely más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A törvény védelme alatt áll - továbbá - a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve is.

Az Szjt. 1. § (3) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

A tárgybani ügy irataihoz mellékelt weboldalról készített fénykép, illetve az interneten közvetlenül is megvizsgált weboldal tanulmányozása után az eljáró tanács megállapította, hogy - figyelemmel a weboldal méretére, formátumára, az azon elhelyezett feliratok és képek elrendezésére, a díszítésként használt motívumok feltüntetésére, valamint azok színvilágára is - az egyéni, eredeti alkotásnak minősül, illetve egyéni eredeti alkotásokat tartalmaz, így szerzői jogi védelem alatt áll.

 

Ad 2. Az eljáró tanács egyebekben meg kívánja jegyezni, hogy a jogvitában álló felek (illetve egyikük jogelődje) között 2003. november 12. napján vállalkozói szerződésnek elnevezett szerződés jött létre.

Bár a szerződés a megbízás tárgyaként definiálja az elvégzett feladatok mindegyikét, megállapítható, hogy a vállalkozó kötelezettsége az alábbiakra terjedt ki.

• Webtervezés, az oldal üzemeltetéséhez szükséges szoftverek és adminisztrációs felületek elkészítése;

• mail-, web-, névszervíz, az oldal technikai karbantartása;

• netmail kommunikációs rendszer biztosítása a megbízó részéről megnevezett maximum 50 felhasználóra.

Az eljáró tanács a kérdéses szerződés kapcsán az alábbi észrevételeket teszi

A felek között létrejött szerződés - annak tárgyából következően - az eljáró tanács megítélése szerint kiterjedt arra is, hogy a vállalkozó "a www.zenemanok.hu internetportál elkészítésének" részeként hozzájárulását adta ahhoz, hogy a megrendelő az 1. pontban említett szerzői alkotásokat a weboldal rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben felhasználja. A felhasználási jog hiányára alapozott jogcímen tehát a vállalkozó szerzői jogi jogsértésre kellő alappal nem hivatkozhat.

A vizsgált szerződésben nincs olyan megállapítás, ami arra utalt volna, hogy az egyösszegű "vállalkozási díjon" felül és a karbantartási, üzemeltetési díjon kívül a felhasználási jogért havidíjat kellett volna fizetnie a P. R. Kft.-nek. Az eljáró tanács álláspontja szerint az egyösszegű vállalkozási díj a web­oldal rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben magába foglalta a felhasználási jog ellenértékét is.

Erre vonatkozó bizonyítási anyag hiányában az eljáró tanács azt nem vizsgálta, hogy a vállalkozó származékos jogszerzőként maga is rendelkezett-e azoknak a műveknek a felhasználási jogával, amelyek hasznosításához a vállalkozási szerződésben hozzájárult.

A Btk. 329/A. §-a rendelkezései szerint aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, az előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televíziószervezetnek a műsorán, illetőleg film vagy adatbázis előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el.

A fentebb idézett törvényhely úgynevezett kerettörvényi tényállás (keretdiszpozíció), amelynek tartalmát a mindenkor hatályos szerzői jogi törvény alapulvételével lehet megállapítani.

A Btk. 10. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint bűncselekmény az a szándékos vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

Az előzőekben kifejtettek szerint az eljáró tanács - jogellenesség és bűnösség hiányában - nem látja megalapozottnak azt a jogi megközelítést, hogy a feljelentett ol­dalán büntetőjogi felelősség terhelne bármely természetes személyt.

---

1 Forrás: http://www.myfonts.com/fonts/linotype/times-new-roman/ (hozzáférés ideje: 2005. január 8.)

2 Forrás: http://www.typeart.com/history.asp?FID=43 (hozzáférés ideje: 2005. január 8.)

3 Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Arial (hozzáférés ideje: 2005. január 8.)

4 Lásd Bitstream et al. vs. SWFTE, illetve Adobe vs. Southern Software Inc., az esetek részletesebb leírását lásd a http://scripts.sil.org/ cms/scripts/page.php?site_id=nrsi&item_id=UNESCO_Font_Lic weboldalon (hozzáférés ideje: 2005. január 8.)

5 Lásd: (1) a számítógépi programok védelméről szóló 91/250/EGK- irányelv 1. Cikkének 3. bekezdését: "A számítógépi program védelemben részesül, ha az eredeti abban az értelemben, hogy az a szerző saját szellemi alkotása. Semmilyen más ismérv nem alkalmazható a védelemre való alkalmasság meghatározására.";(2) a szerzői jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének harmonizálásáról szóló 93/98/EGK-irányelv 6. Cikkének 6. bekezdését: "A fényképek, amelyek eredetiek abban az értelemben, hogy a szerző szellemi alkotásának az eredményei, az 1. Cikknek megfelelően védelemben részesülnek [az 1. Cikk a szerzői művekre utal]. Semmilyen más ismérv nem alkalmazható a védelemre való alkalmasság meghatározására.";(3) az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK-irányelv 3. Cikkének 1. bekezdését: "Ezen Irányelv szerint az adatbázisok, amelyek - a tartalmuk kiválasztásánál és elrendezésénél fogva - a szerző szellemi alkotását testesítik meg, szerzői jogi védelemben részesülnek. Semmilyen más ismérv nem alkalmazható a védelemre való alkalmasság meghatározásában." [Kiemelések az eljáró tanácstól.]

6 Az ilyen elméletek létére, s azoknak az Szjt. megalkotása során történt elvetésére, lásd az Szjt. 9. §-ához fűzött részletes miniszteri indokolást.

7 Lásd: "A szerzői jog a gyakorlatban - A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményeinek gyűjteménye (1997- 2003)", KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, 2004, p. 77.