EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR *
Leíróvédjegy-bejelentés az elsőfokú bíróság előtt:
BIOKNOWLEDGE
Az alábbiakban részletes fordításban ismertetjük az Európai "Törvényszék" (elsőfokú bíróság) BIOKNOWLEDGE-ügyben hozott ítéletét (a továbbiakban: ítélet).
Az Európai Bíróság előzetes döntéseiről - magyar nyelven - először a Védjegytörvény indokolásában olvashattunk, azután a szerző és mások is, 1 legutóbb pedig M. Grabrucker 2 adott naprakésznek tekinthető, metodikai hangvételű áttekintést ilyen ügyekről. Ezekben döntően az EU tagországai bíróságainak megkeresése alapján hozott, az Európai Bíróság előzetes döntéseit ismertettük. Ezek akkor is kötik az EU-tagországok bíróságait, amikor a közösségi védjegyjoggal harmonizált nemzeti jogot alkalmazzák.
A közösségi védjegybejelentési, felszólalási, törlési ügyekben az EK Védjegyhivatala (OHIM) által hozott határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések tárgyában az Európai "Törvényszék" (elsőfokú bíróság), másodfokon pedig az Európai Bíróság (amely, eltérően az előzetes döntéshozatali eljárástól, nem az EU valamely tagországának nemzeti bírósága megkeresése alapján jár el, hanem) felülvizsgálati hatáskörben hoz az ügy érdemében eseti határozatot. Az ilyen ítéletekben kifejezésre jutó jogelvek persze ugyanúgy figyelembe veendők, mint az előzetes döntéshozatali eljárásban kifejtettek, bár meglátásunk szerint ezekben az eseti határozatokban mind az Európai "Törvényszék", mind az Európai Bíróság legfeljebb ad hoc jogértelmezést végez, s nem törekszik olyan elvi állásfoglalás kialakítására, mint az előzetes döntéshozatali eljárásban. Persze nem zárható ki, hogy a jövő mást mutat majd, hiszen a felülvizsgálati eljárásban hozott eseti határozatok száma ma még jóval alatta marad az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatokénak. A tendencia azonban az eseti határozatok látványos növekedését jelzi.
Sőt, ma már olyan magyar vállalatról is tudunk, amelynek közösségi védjegybejelentése ellen felszólalást nyújtottak be, vagy olyanról, amely maga is felszólalást nyújtott be valamelyik versenytárs közösségi védjegybejelentése ellen.
Mindezek előrebocsátása után rátérünk az Európai "Törvényszék" által hozott, felülvizsgálati kérelem hiányában jogerőre emelkedett elsőfokú ún. BIOKNOWLEDGE-ítélet 3 kivonatos ismertetésére.
A jogvita háttere
A bejelentő 4 2000. március 2-án jelentette be a védjegyet, nevezetesen a BIOKNOWLEDGE szó oltalmát kérte élő szervezetekre vonatkozó adatbankok elektronikus formában történő tárolására (9. áruosztály), élő szervezetekre vonatkozó tájékoztató anyagokra, kézikönyvekre (16. áruosztály), számítógépi szolgáltatásokra, amelyek élő szervezetekre vonatkozó tájékoztatást nyújtanak (42. osztály).
Az EK Védjegyhivatalának (OHIM) vizsgálója 2001. július 6-án nyilatkozattételi felhívást bocsátott ki, amelynek a bejelentő eleget tett, majd ezt követően a vizsgáló a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (b) és (c) pontja 5 alapján megtagadta a védjegy bejegyzését.
E határozat ellen a bejelentő fellebbezéssel élt, az EK Védjegyhivatalának 4. sz. Fellebbezési Tanácsa 2003. augusztus 25-én a fellebbezést elutasította azzal az indokolással, hogy a védjegy a bejelentett áruk és szolgáltatások vonatkozásában leíró, és nincs megkülönböztető képessége.
Ezt követően fordult a bejelentő az Európai "Törvényszékhez".
A "Törvényszékhez" érkezett kérelmek
A bejelentő keresetlevelében kérte, hogy a "Törvényszék"
-
adjon helyt a keresetnek,
-
helyezze hatályon kívül az EK Védjegyhivatala Fellebbezési Tanácsának határozatát,
-
helyezze hatályon kívül az EK Védjegyhivatala vizsgálójának határozatát,
-
adja vissza az ügyet az EK Védjegyhivatalának azzal, hogy az utóbbi rendelje el a bejelentés közzétételét.
Az EK Védjegyhivatala kérte
-
a kereset elutasítását és a bejelentőnek a fellebbezési költségekben történő elmarasztalását (ítélet, 9. pont).
Jogi érvelés
A kérelmező keresetében három okra történő hivatkozással kérte a határozat megváltoztatását. Ezek valójában két kifogást képeznek, amelyek a következőképpen foglalhatók össze: 1. a kérelmező a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (c) pontja megsértésének megállapítását kéri, 2. ugyanezen rendelet 7. cikk (1) (b) pontja megsértésének megállapítását kéri (ítélet, 12. pont).
A jogsértés miatti első kifogás (plea)
A bejelentő által előterjesztett kifogás két részből tevődik össze. A bejelentő elsődleges érve, hogy a BIOKNOWLEDGE szó tartalmilag igen széles körű, és túlságosan határozatlan ahhoz, hogy az adott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a megjelölésnek leíró jelleget kölcsönözzön. A másodlagos érv az, hogy a Fellebbezési Tanács a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos saját ismereteit tévesen alkalmazta, amikor a védjegyet leírónak tekintette (ítélet, 13. pont).
A felek érvelése
A bejelentő álláspontja szerint a Fellebbezési Tanács hasonló hibát követett el, mint az EASYBANK-ügyben (T-87/00 ítélet 26- 33. pontja 6), amint azt a "Törvényszék" ez utóbbi ügyben ítéletben megállapította. A BIOKNOWLEDGE megjelölés ugyanis túlságosan széles körű és határozatlan ahhoz, hogy az adott áruk és szolgáltatások vonatkozásában leíró legyen (ítélet, 14. pont).
Ezenfelül a BIOKNOWLEDGE megjelölés új szóösszetétel, és nincs világos, általános, meghatározott és elfogadott jelentése. A bejelentő erre alapítva azt állítja, hogy a szóban forgó megjelölés nem leíró, különösképpen nem az a szóban forgó áruk és szolgáltatások vonatkozásában (ítélet, 15. pont).
A bejelentő ezt azzal egészíti ki, hogy a "knowledge" (ismeret) szó nem alkotja a BIOKNOWLEDGE megjelölés leíró elemét. A "knowledge" angol szó, amelynek jelentése tapasztalat útján szerzett ismeret vagy ismertség, továbbá valamely személy által begyűjtött információk, illetve egy téma vagy nyelv elméleti vagy gyakorlati ismerete stb. A "knowledge" szónak ezek a különféle jelentései arra mutatnak, hogy a "knowledge" szó jelentése eltér az "információ" szótól, és még inkább attól a médiától, amelyben ezt az információt tárolják, vagy attól az eszköztől, amelyben ezt az információt a felhasználó részére hozzáférhetővé teszik (ítélet, 16. pont).
Az EK Védjegyhivatala válaszában hivatkozik az EUROCOOL-ügyre (T-34/000, 38. pont 7), amely szerint az a kérdés, hogy egy védjegy leíró vagy sem, csak akként állapítható meg, hogy először az érintett árukat és szolgáltatásokat figyelembe veszik, másodszor pedig, hogy a közönség hogyan érti azt (ítélet, 17. pont).
Az adott esetben, figyelemmel a bejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra, az EK Védjegyhivatala fenntartja álláspontját, miszerint a célközönség orvosi, gyógyszerészi és élettudományi, valamint egészségügyi üzleti körökből áll (ítélet, 28. pont).
A bejelentett megjelölés "bio" előtagja a görög "bios" szóból ered, ami életet jelent, amint azt a Fellebbezési Tanács helytállóan megállapította. Ez az elem számos szóban szerepel, amelyek az "élet"-tel kapcsolatosak. Az adott közönségre vetítve a jelen esetben a "bio" szó olyan szóösszetételben szerepel, amely az élő szervezetekkel kapcsolatos (pl. "biológia" - ítélet, 30. pont).
Ami a "knowledge" (ismeret) szót illeti, annak egyik jelentése, amint azt az EK Védjegyhivatala is helytállóan megállapította, egy meghatározott tárgyra vonatkozó speciális információt jelent. A bejelentő ezt a meghatározást nem vitatta, csupán azt a következtetést, amit abból az EK Védjegyhivatala levont (ítélet, 31. pont).
Ennek megfelelően, figyelemmel a jelen ügy vonatkozásában releváns közönségre, a "bio" és a "knowledge" szavak összetételéből, ami a BIOKNOWLEDGE megjelölést eredményezi, az következik, hogy ennek a szónak legalábbis egyik lehetséges értelme, hogy élő szervezetekre vonatkozó információkat nyújtson. Figyelembe veendő ebben a vonatkozásban, hogy a közösségi védjegyről szóló rendelet 7. cikk (1) (c) pontja szerint meg kell tagadni az oltalmat, ha a szónak legalább egy lehetséges értelme a vonatkozó árukat vagy szolgáltatásokat jelenti ( WRIGLEY, 32. pont - ítélet, 32. pont).
A bíróság ezenfelül korábban megállapította - egy olyan megjelöléssel kapcsolatban, amely a "bio" elemet tartalmazta - , hogy "mivel a BioID" rövidítés olyan rövidítésekből áll, amelyek az eljárás nyelve szerint (nevezetesen: angol) a szókincs részei, az nem képez kivételt a nyelvtani szabályok alól, és ezért felépítésében nem szokatlan" (T 91/01 BioID, 28. pont 8). Ezért a jelen esetben az a tény, hogy a BIOKNOWLEDGE megjelölés egyetlen szó formájában jelenik meg, nem változtat azon, hogy az érintett közönség hogyan észleli azt. Megjegyzendő ezenfelül, hogy az érintett, angolul beszélő közönségen túlmenően a szakmai körök gyakran használnak angol kifejezéseket (ítélet, 33. pont).
Ami a lajstromozni kért árukat és szolgáltatásokat illeti, ezek mindegyike utal az "élő szervezet"-re, más szóval egy olyan fogalomra, amelynek eleme a "bio". Továbbá azon áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a lajstromozást kérik, vagy olyan eszközök, amelyek információk tárolására alkalmasak, vagy pedig olyan áruk, illetve szolgáltatások, amelyek segítségével az információkhoz hozzá lehet jutni. Ebből következik, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások információkat tárolhatnak vagy az ezekhez való hozzáférést teszik lehetővé, nevezetesen az élő szervezetekre vonatkozó információkat (ítélet, 34. pont).
Tekintettel arra, hogy az érintett közönség az élettudomány és gyógyítás területén tevékenykedő szakemberekből áll, egyrészt kézenfekvő, hogy azok a BIOKNOWLEDGE megjelölés lehetséges értelmével való kapcsolatra következtetnek - amint az a 32. pontban kifejtésre került - , másrészt pedig a szóban forgó termékek és szolgáltatások köre nem túl széles vagy meghatározhatatlan. Ezzel szemben a releváns közönség vonatkozásában kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolat van a megjelölés jelentése és a vonatkozó termékek és szolgáltatások között (ítélet, 35. pont).
Ezenfelül amennyiben a "knowledge" szó - a 31. pontban közölt megállapításhoz hasonlóan - nem határolható el pontosan az információ szótól, még kevésbé különböztethető meg - amint azt a bejelentő állítja - attól a médiumtól, amely az információt tárolja (ítélet, 36. pont).
Végül a BIOKNOWLEGE megjelölés, amelyet lajstromozásra bejelentettek, nem tartalmaz egyéb elemet vagy utalásokat, amelyek ezt a következtetést megdöntenék (ítélet, 37. pont).
A bejelentőnek az az érvelése, hogy a BIOKNOWLEDGE újonnan kitalált szó, s ezért értelme nem világos, nincs meghatározva és nincs elfogadott jelentése, e vonatkozásban elutasítandó (ítélet, 38. pont).
Egy megjelölés megkülönböztető képessége vonatkozásában az a körülmény, hogy két elemet grafikai vagy szemantikai módosítás nélkül összekapcsolnak, nem kölcsönöz a megjelölésnek olyan többletjellegzetességet, amely megkülönböztethetővé tenné a bejelentő szolgáltatásait más vállalatok szolgáltatásaitól. Ezenfelül az a körülmény, hogy a megjelölés mint ilyen nem szerepel lexikonokban, kézikönyvekben - sem egyetlen szó formájában, sem egyébként - egyáltalán nem befolyásolja az előzőekben közölt megállapításokat (T-19/99 DKV c/a OHIM /COMPANYLINE, 26. pont; T-345/99 Harbringer c/a OHIM /TRUSTEDLINK, 37. pont - ítélet, 39. pont). 9
Ezenfelül, amint már említettük (fenti, 33. pont), a BioID rövidítéssel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy az olyan megjelölés, amely különböző elemek összetételének eredménye, nem képez kivételt az angol nyelv szabályai alól, s következésképpen nem szokatlan (ítélet, 40. pont).
Az adott esetben, amint azt az EU Védjegyhivatala helytállóan észrevételezte, a BIOKNOWLEDGE megjelölés felépítését az érdekelt fogyasztók nem észlelik szokatlanként, minthogy az megfelel a szóösszetételek szabályainak, ahogy azokat az angol nyelv ismeri. Ez annál is inkább így van, mert az érintett közönség olyan szakembereket is magában foglal, akik azt a két szóelemet használni szokták, amely a BIOKNOWLEDGE megjelölést alkotja. Ezért még ha a megjelölést újonnan is találták ki, amint azt a bejelentő állítja, annak kellőképpen világos jelentése van az érintett közönség számára, és lehetővé teszi, hogy megjelöljék az érintett áruk és szolgáltatások lényeges jellemzőit (ítélet, 41. pont).
Mindezen megfontolások fényében arra kell következtetni, hogy a BIOKNOWLEDGE megjelölés azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyekre azt bejelentették, leíró jellegű. A Fellebbezési Tanács ezért nem követett el jogi tévedést, amikor megállapította, hogy a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (c) pontja értelmében az érintett közönség tekintetében azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a megjelölésére szolgál, amelyek vonatkozásában a védjegy bejegyzését kérték (ítélet, 42. pont).
A kereseti kérelem első pontját ezért mint alaptalant el kellett utasítani (ítélet, 43. pont).
A Fellebbezési Tanács ismereteinek helytelensége az áruk és szolgáltatások tekintetében
A felek előadásai
A kérelmező azt állítja, hogy a Fellebbezési Tanács az áruk és szolgáltatások tekintetében helytelenül alkalmazta saját ismereteit, miáltal a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (c) pontjába ütközően járt el (ítélet, 44. pont).
A bejelentő szerint a későbbi tényeket (post factum) figyelembe vevő ilyen értékelés megengedhetetlen az olyan ismeretek tekintetében, amilyeneket a védjegy által közvetített információ tartalmaz. Ilyen ismeretek hiányában a Fellebbezési Tanács sem juthatott volna arra a következtetésre, hogy a megjelölés leíró jelekből vagy utalásokból áll (ítélet, 45. pont). A bejelentő ezt azzal egészíti ki, hogy még abban az esetben is, ha a Fellebbezési Tanács megállapítása helytálló lenne, a BIOKNOWLEDGE megjelölés nem nyújt világos és egyértelmű információt az ajánlott áruk és szolgáltatások vonatkozásában - ellentétben azzal, mint azt a támadott határozat 13. pontja állítja (ítélet, 46. pont).
Az EK Védjegyhivatala ezzel szemben azt mondja, hogy a bejelentő megfeledkezik arról az alapvető szempontról, hogy annak a kérdésnek eldöntése, hogy a védjegy leíró vagy sem, csak a szóban forgó árukra és szolgáltatásokra figyelemmel történhet. Ezért szó sincs arról (far from), hogy a Fellebbezési Tanács az áruk és szolgáltatások tekintetében saját ismereteit helytelenül alkalmazta volna. Helytállóan nyert megállapítást, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások vonatkozásában a megjelölés leíró (ítélet, 47. pont).
A bíróság megállapításai
Amint arról az előzőekben már említés történt, a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (c) pontja szerint a megjelölés leíró jellege csupán a szóban forgó áruk és szolgáltatások, valamint a megjelölések által érintett közönség felfogása alapján bírálható el (T-16/02 TDI, 27. pont 10- ítélet, 48. pont).
Ellentétben azzal, amit a bejelentő állít, az adott eset körülményei között a Fellebbezési Tanács helytállóan rendelkezett, amikor a megjelölés bejegyzését a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (c) pontja alapján elutasította (49. pont).
Abban a kérdésben, hogy a BIOKNOWLEDGE megjelölés nem ad világos és egyértelmű információt a kínált áruk és szolgáltatások vonatkozásában, a jelen ítéletnek a kereseti kérelem első pontjára vonatkozóan kifejtett megállapításai azt a következtetést erősítették meg, hogy éppen ellenkezőleg, az érintett közönség szempontjából kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolat volt a BIOKNOWLEDGE megjelölés értelme, valamint az érintett áruk és szolgáltatások között. Ezért a bejelentő által e vonatkozásban előterjesztett kereseti kérelem második pontját ugyancsak el kellett utasítani (ítélet, 50. pont).
Minthogy a jogsértésre alapított kereset annak első pontja vonatkozásában elutasítást nyert, s ily módon megállapításra került, hogy a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt, abszolút lajstromozást gátló okok egyike fennáll, a megjelölés közösségi védjegyként nem lajstromozható (C-104/00 P DKV c/a OHIM, 29. pont).
Ezért a kereseti kérelem második pontját, amely a közösségi védjegyrendelet 7. cikk (1) (b) pontjának sérelmét állítja, nem szükséges vizsgálni.
Megjegyzés
Az ítélettel nehéz nem egyetérteni. Feltehető, hogy az EU legtöbb országának iparjogvédelmi hatósága - beleértve a Magyar Szabadalmi Hivatalt, valamint a magyar bíróságokat is - hasonló álláspontra helyezkedett volna.
Inkább az tekinthető meglepőnek, hogy az amerikai bejelentő az EK Védjegyhivatala, valamint a Fellebbezési Tanács határozatai ismeretében továbbvitte az ügyet.
Az ügy érdemében - véleményünk szerint - a "Törvényszék" legfontosabb mondanivalója, hogy szavak kombinációja csak akkor részesíthető oltalomban, ha annak eredménye szokatlan, nem következik a nyelvtani szabályokból, illetve azoktól lényegesen eltér. Ennek a nézetnek filozófiája hasonló a szabadalmi jogban követett gyakorlathoz: az egyszerű addíció ott sem élvez oltalmat, s a kombinációnak valami nem várt műszaki hatást kell eredményeznie.
Az ítélet részletes ismertetésének, beleértve a fontosabb hivatkozások visszaadását is, az volt a célja, hogy megvilágítsuk az EK Védjegyhivatal, a Fellebbezési Tanács, valamint a "Törvényszék" előtti eljárás technikáját és metodikáját, hiszen ma már nemcsak az elbírálás érdemi szempontjainak, de az eljárás, érvelés, hivatkozás technikájának megismerése is célszerű.
Lábjegyzetek:
* jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda
1 dr. Árva Katalin, dr. Szigeti Éva, dr. Boytha György, dr. Bacher Gusztáv, dr. Lukácsi Péter
2 Védjegyvilág, 2005. 1- 2. szám
3 T-387/03, 2005. január 19., http//curia.eu.int/jurisp
4 Az angol nyelv (eltérően a magyar, német, francia stb. nyelvtől) ugyanazt a kifejezést (applicant) használja a "bejelentő" és a "kérelmező" fogalomra. Annak ellenére, hogy a bírósági eljárásban "kérelmezőt" kell érteni, a jobb érthetőség kedvéért a fordításban a "bejelentő" kifejezést használjuk.
5 A 7. cikk (1)(c) pontja az áru jellemzőinek feltüntetésére szolgáló megjelölés elutasításáról, a 7. cikk (1)(b) pontja pedig a megkülönböztető képesség hiánya miatti elutasításról rendelkezik.
6 Az EASYBANK (=könnyűbank) -ítéletben a "Törvényszék" azt fejtette ki, hogy a könnyű (easy) szó a nyelvhasználatban általában dicsérő értelmű. A bank szóval, vagy közelebbről egy online bankkal kombinálva, a könnyű szó a potenciális ügyfelek felé azt a kellemes benyomást közvetíti, hogy a bank könnyűszerrel, erőfeszítés nélkül elérhető (ítélet, 28. pont). A "könnyű" szó egyetlen banki szolgáltatásra sem utal konkrétan: sem azok jellegére, sem minőségére, illetve mennyiségére, rendeltetésére, értékére vagy egyéb jellegzetességére (ítélet, 29. pont). A szóban forgó kifejezés arra nézve sem ad tájékoztatást, hogy ha az ügyfélkapcsolat létrejött, akkor az olyan banki műveletek, mint hitelfelvétel, csekkbeváltás, részvényvásárlás, bankszámláról történő pénzfelvétel miként történik (ítélet, 30. pont). Ezért, szemben a Fellebbezési Tanács megállapításaival, a szóban forgó megjelölés jelentése egyrészről egy online bank lehetséges szolgáltatásaira tekintettel, másrészről a megjelölés széles körű értelmére figyelemmel túl határozatlan ahhoz, hogy a szóban forgó szolgáltatások vonatkozásában annak leíró jelleget kölcsönözzön (ítélet, 31. pont).
7 A hivatkozott ítélet 38. pontja ennél többet nem mond - nézetünk szerint a vizsgálati módszer kézenfekvő - az Európai Bíróság más ügyben is ezt a szempontot alkalmazta.
8 A BioID-ítéletben a "Törvényszék" kifejtette, hogy a megjelölés ID tagja szavak azonosságának kifejezésére szolgáló, általánosan használt rövidítés (idem - id), a bejelentett megjelölés Bio előtagja pedig vagy jelzőként használható (biological, biometriai), vagy egy főnév (biology) rövidítésére használatos. Minthogy tehát a szóösszetétel mindkét tagja az eljárás nyelvében használatos rövidítésekből álló összetett szó, nem képez kivételt ezen nyelv nyelvtani szabályai alól, beleértve a szóösszetétel szabályait is (ítélet, 28. pont).
9 A COMPANYLINE-ítéletben a "Törvényszék" azt mondta, hogy a szóösszetétel mindkét tagja része az angol nyelv szókincsének. A company szó vállalatot jelent, a line szónak pedig különféle jelentései vannak, így biztosítási és pénzügyi szolgáltatások esetén ez a "termékek" egy csoportját jelenti. Az a körülmény, hogy ez a szó nem szerepel a szótárakban, lexikonokban, nem érinti azt a megállapítást, hogy ennek a szónak nincs megkülönböztető képessége (ítélet, 26. pont). Erre a megállapítása hivatkozik, illetve azt ismétli a TRUSTEDLINK (bizalmi kapcsolat) -ítélet is (37. pont), hozzátéve, hogy grafikai vagy szemantikai módosítás nélküli szóösszetételről van szó.
10 A TDI-ítéletben a "Törvényszék" egyrészt a célközönségre utal, másrészt arra, hogy egy megjelölés leíró jellege csak azon árukra és szolgáltatásokra vonatkoztatva dönthető el, amelyek tekintetében az érdekelt közönség azokat érteni fogja (ítélet, 27. pont).