EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR
A védjegy megkülönböztetőképességének megszerzése használattal - az Európai Bíróság "HAVE A BREAK" ügyben hozott ítélete
A megkülönböztetőképesség használattal való megszerzésének lehetőségét a Vt. 2. § (3) bekezdése szerint - 1997. július 1-je óta - a magyar jog is ismeri, összhangban az EU Védjegyjogi Irányelvének (a továbbiakban: irányelv) 3. cikk 3. bekezdésének rendelkezésével. Időnként előfordul, hogy egyik-másik bejelentő e rendelkezésre alapítva kísérli meg a jogszerzést.
Bevezetésként csak annyit jegyzünk meg, hogy e jogszerzési mód tekintetében a hazai joggyakorlat még meglehetősen kiforratlan. Ezen nem is lehet csodálkozni, nemcsak azért, mert a magyar jogban (is) új jogintézményről van szó, de a joggyakorlat még az olyan, egymáshoz jogi tradíciókban viszonylag közel álló országok esetén, mint Nagy-Britannia és Írország is eltér.
Az alábbiakban ismertetendő HAVE A BREAK (tarts egy kis szünetet) felszólalási ügy tényállásának érdekessége, hogy a ténylegesen használt és ismertté vált szlogennek csak egy részére kérték a védjegyoltalmat megállapítani, s ezért nem meglepő, hogy az Európai Bíróság előzetes döntését1 a szakmai körök különösen élénk érdeklődése (much avaited preliminary ruling) kísérte.2
Előzmények
A HAVE A BREAK ... HAVE A KIT KAT (tarts egy kis szünetet ... egyél egy Kit Kat-et), valamint a KIT KAT megjelölés Nagy- Britanniában a 30. áruosztályba tartozó csokoládéáruk, cukorkaáruk, bonbonok és kétszersültek, kekszek vonatkozásában bejegyzett védjegy.
1995. március 28-án, a Nestlé e két védjegy jogosultja, a HAVE A BREAK megjelölés lajstromozását kérte Nagy-Britanniában a 30. áruosztályba tartozó áruk vonatkozásában.
A bejelentés ellen a Mars cég felszólalást nyújtott be, amely eredményre vezetett, a védjegyhivatal a bejelentést elutasította.
Az elutasító határozat ellen a bejelentő fellebbezéssel élt, amelyet a Törvényszék (High Court of Justice) ugyancsak elutasított. E határozat ellen a bejelentő felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fellebbviteli Bírósághoz (Court of Appeal). Ez utóbbinak az volt az első reakciója, hogy a bejelentett megjelölés nem rendelkezik eredendő (inherent) megkülönböztetőképességgel, így az irányelv 3. cikk (3) bekezdése értelmében csak akkor lajstromképes, ha bizonyítást nyer, hogy a megkülönböztetőképességet a használattal megszerezte.
A Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy a lajstromozási kérelmet azért utasították el, mert a HAVE A BREAK szófűzést a bejelentő nem önálló védjegyként használta, hanem a HAVE A BREAK ... HAVE A KIT KAT védjegy részeként. A lajstromképesség mellett és ellen szóló érvek vizsgálatát követően a Fellebbviteli Bíróság úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és a Európai Bíróság előzetes döntését kéri az ügyben.
Az Európai Bírósághoz intézett kérdés a következőképpen hangzott:
Megszerezheti-e egy megjelölés az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében, illetve a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (3) bekezdésében foglalt megkülönböztetőképességet azt követően vagy annak következtében, hogy ezt a megjelölést egy másik védjegy részeként vagy azzal kombinálva használta?
Az előzetes döntéshozatali eljárás során észrevételeket nyújtott be - a feleken kívül - Nagy-Britannia kormánya, Írország kormánya és az EU Bizottsága, valamint természetesen az Európai Bíróság eljárási szabályzatának megfelelően annak főtanácsnoka is.
A következőkben a főtanácsnok érveléséből ismertetünk néhány figyelemre méltó gondolatot.
Az Európai Bíróság főtanácsnokának érvei
Az Európai Bíróság főtanácsnokának (Advocate General) perösszefoglalója3 sok ügyben, s ebben a késhegyre állított jogi kérdésben is tanulságos, s a jelen esetben is mondhatni élvezetesebb olvasmány, mint magának az ítéletnek elvontabb, szárazabb hangvételű szövege.
A perösszefoglaló - az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek áttekintését követően - elvi éllel bocsátja előre (it must be first be made clear), hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy egy adott megjelölés megszerezte-e vagy sem a megkülönböztetőképességet. Az Európai Bíróság feladata a közösségi jog értelmezése, mégpedig olyan módon, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező nemzeti bíróság azt a főperben megfelelően alkalmazhassa. Az Európai Bíróság kifejtheti nézetét az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmére vonatkozóan, de nem abban a tekintetben, hogy a HAVE A BREAK szófűzés Nagy-Britanniában megkülönböztetőképességet szerzett-e (a perösszefoglaló 22. pontja).
A lajstromozási eljárásban felszólaló Mars cég, valamint az EU Bizottságának nézete szerint egy másik védjegy részének használatára nem lehet olyan bizonyítékként hivatkozni, amely utóbbi megfelelne az irányelv 3. cikke (3) bekezdése előírásainak. Ez az érvelés nem meggyőző, mert amint arra az ír kormány helytállóan rámutatott, a védjegyhasználat alatt mind a védjegy önálló használata, mind egy összetett védjegy egy részének használata értendő (a perösszefoglaló 23. pontja).
Az irányelv 10. cikke (2a) bekezdése szerint védjegyhasználatnak minősül az is, "ha a védjegyet olyan formában használják, amely a bejegyzettől csak részben tér el anélkül, hogy az a védjegy megkülönböztetőképességét befolyásolná". Ezért egy megjelölésnek mint a fővédjegy egy részének használata ugyancsak e meghatározás alá esik. Adott esetben ezt a részt nemcsak mint a fővédjegy egy részét lajstromoznák, de önmagában is, a fővédjegy egyéb elemei nélkül, habár a fővédjegy használata csak egyes elemek vonatkozásában különbözne a rész tekintetében. E résznek a használat segítségével megszerzett megkülönböztetőképességét nem érintené, ha ezt a megkülönböztető jelleget a lajstromozást megelőzően megszerezte (a perösszefoglaló 24. pontja).
Ezenfelül a használat fogalma az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében tágabb körű, mint az irányelv 5. cikke (1) bekezdésében meghatározott használat fogalma,4 ez utóbbi rendelkezésnek ugyanis teljesen más (wholly different) funkciója van. Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének nem feladata a védjegyoltalom tartalmának meghatározása, hanem csupán annak kimondása, hogy a megkülönböztetőképességgel eredendően (inherently) nem rendelkező védjegy a megkülönböztetőképességet miként szerezheti meg. Ez pedig a használat. Ezért egy védjegy része esetében is az a döntő, hogy a használat a megkülönböztetőképesség megszerzését eredményezi-e (a perösszefoglaló 26. pontja).
Az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében említett használat fogalmát (concept of use) az eredmény szempontjából kell vizsgálni. Bármiféle használat, amely egy megjelölés számára a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztetőképességet biztosítja, védjegykénti használatnak tekintendő, amely megfelel az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében leírt követelményeknek. Ez a jogértelmezés felel meg a Philips-ügyben hozott ítélet 64. pontjában5 kifejtetteknek, annál is inkább, mivel az Európai Bíróság a védjegy természetére és hatására összpontosítja figyelmét, s pontosan a védjegy természete és hatása az, ami a védjegy megkülönböztetőképességét előidézi. A megkülönböztetőképesség megszerzését szolgáló használat ezért az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének fényében vizsgálandó (a perösszefoglaló 33. pontja).
Az olyan fővédjegyek, amelyeknek erős megkülönböztetőképességük van, ennek a megkülönböztetőképességnek jelentős részét átvihetik a védjegy egyes elemeire is. Ilyen esetben a fővédjegy több eleme vagy változata, a fővédjegy használata következtében, önálló (autonomous) megkülönböztetőképességgel bír, beleértve a védjegynek az áru származására való utalását is, még akkor is, ha ezeket az elemeket vagy változatokat a fővédjegytől függetlenül használják. Ez azt jelenti, hogy a fővédjegy megkülönböztetőképessége kisugárzik (conveys) a származékos védjegyekre is. Az így kiterjesztett (extended) védjegyoltalom szükségszerű következménye az átadott megkülönböztetőképességnek (a perösszefoglaló 35. pontja).
Az Európai Közösség szervei ez idáig elvileg nem zárkóztak el egy védjegy részének (önálló) védjegyként való elismerésétől, ha az utóbbi a fővédjegy útján szerezte meg a megkülönböztetőképességet. Ez állapítható meg a Windsurfing Chiemsee ítéletből, ahol a Chiemsee szó ábrás védjegy keretében történt használattal szerezte meg a megkülönböztetőképességet. Az ALCON-ügyben az elsőfokú Európai Bíróságnak több komplex védjegy egy (közös) részével kapcsolatban kellett állást foglalnia, az EUROCERMEX-ügyben pedig egy ábrás védjeggyel kapcsolatban, amelyet rendszerint szóvédjeggyel együtt használtak anélkül, hogy a fővédjeggyel történt együttes használat bármikor problémát vetett volna fel (a perösszefoglaló 40. pontja).
Mindezeken felül a jelen ügyben van egy nem elhanyagolható körülmény is: feltehető, hogy a HAVE A BREAK szlogen önmagában számos érintett fogyasztóban azt a reakciót váltja ki, hogy azt a "HAVE A KIT KAT" résszel egészíti ki. Ugyanakkor ez a reflexszerű reakció nem elegendő a megkülönböztetőképesség bizonyításához. Szükséges annak bizonyítása is, hogy az érintett fogyasztók a HAVE A BREAK megjelölésnek a csokoládészeletek csomagolásán történő elolvasásakor azt a Kit Kat termék előállítójával azonosítják. E kérdés vonatkozásában pedig Nagy-Britannia kormánya helytállóan mutat rá, hogy az ilyen bizonyítás csupán az összetéveszthetőség valószínűségét támasztaná alá (a perösszefoglaló 45. pontja).
Az ehelyütt kivonatosan ismertetett érvelés végkövetkeztetése, hogy egy olyan szófűzés (word sequence) használata, amely egy hosszabb szófűzés része, elvileg (as a matter of principle) azt eredményezheti, hogy a rövidebb szófűzés is megszerezheti a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztetőképességet (a perösszefoglaló 46. pontja).
Fejtegetéseivel, illetve végkövetkeztetéseivel az Európai Bíróság főtanácsnoka az ír kormánnyal azonos, Nagy-Britannia kormányával, valamint az EU Bizottságával ellentétes álláspontra jutott.
Az ítélet
Az előzőekre tekintettel előrebocsátjuk, hogy az Európai Bíróság az adott esetben - ami korántsem mindig történik így - alapvetően egyetértett a főtanácsnok nézeteivel.
Az ítéletben, az ügy előzményeinek ismertetését követően, az irányelv idevonatkozó rendelkezéseinek felhívásával az Európai Bíróság többek között az alábbiakat fejtette ki.
Ami a használat révén megszerzett megkülönböztetőképességet illeti, az érintett fogyasztóknak a védjegy védjegykénti használata által kell az árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítaniuk (lásd a Philips-ítélet 64. pontját, 5. sz. lábjegyzet - a jelen ítélet 26. pontja).
Ezen utóbbi feltétel teljesüléséhez nem szükséges, hogy a bejelentett megjelölés önálló használat tárgya legyen (az ítélet 27. pontja).
A védjegy védjegyként történt használata kifejezést tehát úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag arra a használatra vonatkozik, amelynek célja az áru vagy szolgáltatás meghatározott vállalkozástól származóként történő azonosítása a vásárlóközönség részéről (az ítélet 29. pontja).
Márpedig az ilyesfajta azonosítás, és ezáltal a megkülönböztetőképesség megszerzése következhet akár a védjegy egy elemének a lajstromozott védjegy részeként történő használatából, akár egy megkülönböztetőképességgel rendelkező védjegynek egy lajstromozott védjeggyel kombinált használatából. Ezen két esetben elegendő, hogy e használat következtében az érintett közönség ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje a kizárólag a bejelentett megjelölés által jelölt árut vagy szolgáltatást (az ítélet 30. pontja).
Azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a megjelölés alkalmassá vált az érintett áru vagy szolgáltatás azonosítására, átfogóan kell értékelni. Ezen értékelés keretében többek között tekintetbe vehetők: a védjegy által elfoglalt piaci részesedés, a védjegyhasználat intenzitásának földrajzi kiterjedése és időtartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított ráfordítások mértéke, az érdekelt fogyasztók azon hányada, amely a megjelölés alapján úgy azonosítja az árukat és szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok (lásd az Európai Bíróság által a Windsurfing Chiemsee ügyben hozott ítélet6 49. és 51. pontját - a jelen ítélet 31. pontja).
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy megjelölés megszerezheti az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében, illetve a közösségi védjegyrendelet 7. cikke (3) bekezdésében foglalt megkülönböztetőképességet annak következtében, hogy ezt a megjelölést egy lajstromozott védjegy részeként vagy azzal kombinálva használták (az ítélet 32. pontja).
Az Európai Bíróság ítélete következtében az ügy most majd visszakerül a Brit Védjegyhivatalhoz, ahol azt fogják vizsgálni, hogy a HAVE A BREAK megjelölés megkülönböztetőképességének megszerzése tárgyában előterjesztett bizonyítékok kielégítik-e a közösségi védjegyjog által meghatározott követelményeket.
Mindenesetre a szakmában győzelemként (a victory) értékelik az Európai Bíróság jogértelmezését,7 illetve a Nestlé kilátásait kedvezőnek ítélik (prospects for Nestlé ... seem positive).8
Következtetések a hazai gyakorlat számára
Amint azt már a bevezetőben említettük, a hazai gyakorlatot az útkeresés jellemzi.
Sem a Magyar Szabadalmi Hivatal, sem a Fővárosi Bíróság gyakorlatáról nem állíthatjuk, hogy az elvileg elzárkózna attól, hogy például a címke keretében használt és ismertté vált szó megkülönböztetőképességének megszerzését elismerje. Ez persze a Vt. 2. § (3) bekezdésnek rendelkezésébe is ütköznék.
A megkülönböztetőképességnek használattal való megszerzése kérdésében azonban a bizonyítékokkal szemben támasztott követelmények néhány esetben talán igen magasak (hasonlóan Nagy-Britanniához).
Az egyik esetben a Magyar Szabadalmi Hivatal azt mondotta például, hogy "a becsatolt vevői nyilatkozatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megjelölés a fogyasztók széles rétegének tudatában védjegyként rögzült, illetve hogy a fogyasztók a megjelölést a bejelentő nevével hozzák kapcsolatba. A csatolt számlák, egyéb dokumentumok nem bizonyítják, hogy a köztudatban a szókapcsolat a bejelentő nevéhez kötődik." (M 03 1397 sz. határozat, nem jogerős - az adott esetben élelmiszercímkéről volt szó.)
Egy további esetben, amikor a Fővárosi Bíróság a megváltoztatási kérelmet ugyancsak elutasította, azt mondotta, hogy a bejelentő "védjegyszerűen, termékének azonosítójaként nem a lajstromozni kért szót, hanem annak egy színes, ábrás változatát használta, így a fogyasztók tudatában ez kapcsolódott össze személyével, nem pedig a régi mesterséget leíró szó. Ezzel szemben a számlákon, üzleti levelezésen és tárgyalásokon való használat önmagában nem tekinthető olyan védjegyszerű használatnak, amely a védjegy megkülönböztetőképességének megszerzését megalapozná." (3. Pk. 24 491/2004 - A határozat eljárásjogi és nem érdemi okok miatt emelkedett jogerőre. A címke és a címkén használt szó nem fogyasztói, hanem kereskedelmi forgalomban értékesített élelmiszeren szerepelt.)
Egyetlen olyan esetről van tudomásunk, amikor is - eltérően a Magyar Szabadalmi Hivataltól - a Fővárosi Bíróság a Vt. 2. § (3) bekezdése értelmében megállapította a megkülönböztetőképesség használattal történt megszerzését: ez a kozmetikumokra bejelentett SWISS FORMULA megjelölés volt. A Fővárosi Bíróság határozatának indokolása szerint a svájci bejelentőnek a szóban forgó megjelöléssel ellátott kozmetikai árui "nagyon ismertek" a női fogyasztók körében. A csatolt számlák igazolják, hogy az elsőbbség napját követően a bejelentő nagy mennyiségben és nagy értékben forgalmazta a lajstromozni kért megjelöléssel ellátott kozmetikai árukat Magyarországon. A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban a csatolt fényképek alátámasztják, hogy a bejelentő által forgalmazott termékeket nagy forgalmú helyeken (Julius Meinl, Mammut Shopping Center, Sugár Shopping Center) árusítják, tehát a fogyasztók széles köre ismerhette meg azokat. A bejelentő által mellékelt újságok (Nők Lapja, Meglepetés, Miss Beauty, Patika, Tina, Az élet varázsa, Blikk, Mai Piac, Fit Mix, Burda, tv-sorozatok) bizonyítják, hogy a kérelmező széles körben ismertette a lajstromozni kért megjelölést (3. Pk. 26.583/2000).
Úgy véljük, a tisztelt olvasók többsége is úgy ítéli meg, hogy ez a megjelölés "megérdemelte", hogy azt védjegyként lajstromozzák. Más jogi kategóriákban gondolkodva: ez a megjelölés egy esetleges utánzással szemben a versenyjogi oltalmat is alighanem megkapta volna. Hiszen ez a megjelölés olyan, amelyről az előállítót, illetve annak áruját "szokták felismerni" - amint azt a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a mondja. A félreértések elkerülése érdekében megjegyezzük ugyanakkor, hogy a versenyjog által felállított mérce talán valamivel magasabb, mint a Vt. 3. § (3) bekezdése által megszabott követelmény, s bár a kettő alapgondolata ugyanaz, azok közé mégsem lehet egyenlőségjelet tenni.
De térjünk vissza az Európai Bíróságnak az előzőekben ismertetett ítéletére. Abból egyértelműen kiolvasható, hogy a megkülönböztetőképesség megszerzése kérdésében kellőképpen meggyőző bizonyítás szükséges. A HAVE A BREAK ítélet e vonatkozásban több támpontot is ad (az ítélet 31. pontja) olyan bizonyítékokra, amelyek figyelembe vehetők. (Az ítélet "hivatalos" magyar fordításában használt "kell" szó jelen sorok szerzője szerint félrevezető.9)
Ugyanakkor talán túlzás lenne, ha az egyes nemzeti bíróságok megkövetelnék, hogy a bejelentő az Európai Bíróság ítéletében felsorolt valamennyi bizonyítási szempontnak eleget tegyen, az ilyen maximalizmus az irányelv 3. cikke (3) bekezdésében rögzített lehetőség kihasználását veszélyeztetné.
Azt persze aligha lehet elvontan megmondani, hogy mennyi bizonyíték szükséges vagy elég a megkülönböztetőképesség megszerzésének bizonyításához. A szerző csak azt szeretné remélni, hogy az ezután következőkben mind a magyar, mind az EU többi tagállamának iparjogvédelmi hatóságai és bíróságai a való élethez, a realitásokhoz közelítve határozzák majd meg, hogy mikor tett le a bejelentő "elég" bizonyítékot az asztalra ahhoz, hogy a megkülönböztetőképesség megszerzése megállapítható legyen, s így a bejelentett megjelölés érdemessé váljon a védjegyjogi oltalomra.
Lábjegyzetek:
1 C-353/03, 2005. január 27. Société des Produits Nestlé S. A. c/a Mars UK Ltd. - Az alábbiakban a szerző a magyarul is közzétett ítélet egyes pontjaira hivatkozik, az ítéletből átvett részeket kis mértékben pontosította.
2 World Trademark Law Report, 2005. július 29.
3 C-353/03 Opinion of Advocate General Kokot, EUR-Lex
4 Ez a jogellenes használattal szemben alkalmazható szankciókról rendelkezik.
5 Az ítéletet általában (a 64. pontot nem) ismerteti és kommentálja dr. Vida Sándor: A térbeli védjegyek oltalma az európai és a német jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004, 109. évf., 1. szám, p. 21. Az ítélet 64. pontja: "Végül az érintett személyek csoportja által történő annak azonosítása, hogy a termék egy adott vállalkozástól származik, a megjelölésnek védjegyként történő használata eredményeként kell hogy történjék. Ez pedig a megjelölés természetének és hatásának következménye, amely lehetővé teszi, hogy a szóban forgó terméket más vállalatok termékeitől megkülönböztessék."
6 Az ítéletet
általában ismerteti (a 49. és 51. pontokat nem)
dr. Vida Sándor: Az Európai Bíróság
Chiemsee-ítélete és ami utána következik.
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002, 107. évf.,
5. szám, p. 48.
Az ítélet 49. pontja: "Annak
meghatározása alkalmával, hogy egy megjelölés
a használat következtében
megkülönböztetőképességet nyert, az
illetékes hatóságnak valamennyi olyan körülményt
mérlegelnie kell, amely arra utal, hogy a megjelölés
alkalmassá vált arra, hogy a szóban forgó
árukat mint egy meghatározott vállalkozástól
származókat jelölje, és ezáltal
ezeket az árukat más vállalatok áruitól
meg lehessen különböztetni."
Az ítélet
51. pontja: "Egy megjelölés
megkülönböztetőképességének
elbírálásánál, amely megjelölést
lajstromozásra bejelentettek, figyelembe vehetők a megjelölés
piaci részesedése, a használat intenzitása,
az utóbbinak földrajzi és időbeli terjedelme, a
vállalkozás reklámráfordításainak
mértéke, azon érdekelt forgalmi körök
hányada, amelyek az árut mint egy meghatározott
vállalattól származót azonosítják,
valamint ipari és kereskedelmi kamarák, illetve egyéb
szakmai körök nyilatkozatai."
7 Sh. Mc. Culloch: Mark May Acquire Distinctiveness As a Part of Registered Mark, ECJ Rules. World Intellectual Property Report, 2005, augusztus, p. 7
8 F. Delord in: World Trademark Report, 2005, augusztus 3.
9 Az ítélet angol szövege szerint: "may be taken into consideration".