Szemle - 2005. 10.

HIREK, ESEMÉNYEK

I. Duna-kiállítás a bécsi Műszaki Múzeumban
II: Szellemi családfa
III. Kitüntetések nemzeti ünnepünk alkalmából

Duna-kiállítás a bécsi Műszaki Múzeumban

Rendkívül érdekes, látványos és nem utolsósorban technikatörténeti szempontból tanulságos kiállítás látható a bécsi Műszaki Múzeumban "Kék? A Duna felfedezése" (Blau? Die Erfindung der Donau) címmel.

A "kék Duna" fogalma csak közhelyként létezik, Johann Strauss keringője nyomán terjedt el immár kitörölhetetlenül a közép-európai emberek tudatában. A híres valcernek megkomponálása után alig három hónappal, az 1867-es párizsi világkiállításon óriási sikere volt, egy bálon mutatták be, ahol maga III. Napóleon császár is ott suhant a táncosok között Eugénia császárnéval. A kékség valódiságának ellenőrzésére egy precíz hidrológus, Anton Bruszkay - milyen jellegzetes monarchiabeli név ez! - pontos tudományos megfigyeléseket végzett: a XIX. és XX. század fordulóján, éveken keresztül minden reggel 7 és 8 óra között feljegyzéseket készített a Duna színéről. Statisztikai adatai szerint a víztükör színe a sárgás, zöldes, szürkés színek sokféle árnyalatát mutatja, legtöbbször piszkosszürke, illetve halványzöld - de sohasem kék.

A kiállítás a Duna Bécs és a Fekete-tenger közötti szakaszát mutatja be, elsősorban a XIX. század közepén elkezdett vízszabályozási, hajózási és hídépítési munkák tükrében, de kitekintést ad az időszak legfontosabb kulturális és történelmi eseményeire, sőt, a Duna vonzáskörében élő emberek életmódjára, a folyóval való kapcsolatára is. Összesen 1950 kilométernyi folyószakaszt ölel fel; fotók, tervrajzok, tárgyi emlékek, makettek, videofilmekhez kapcsolódó interaktív játékok, szimulátorok teszik a képzeletbeli utazást élményszerűbbé, és a háttérben diszkréten kísér teremről teremre Strauss muzsikája.

A bécsi árvízvédelmi gátrendszer kiépítése 1870-ben kezdődött; a 69 km hosszú Marchfeld védőgát építéséről, szerkezetéről, majd az 1879-80-as kemény tél utáni jeges árvíz miatti kényszerű áttörésről korabeli rajzok, makettek segítségével tájékozódhat a látogató. Műszaki megoldása mellett esztétikai szempontból is nagyon érdekes az a ma is működő, hídszerkezet alá rejtett árvízvédelmi építmény, amelynek egyik tervezője Otto Wagner, a híres bécsi szecessziós iskola egyik vezéregyénisége volt. A híd két végén a zsiliprendszer használaton kívüli helyzetben nem látható végpontjait bronzból készült oroszlánok jelzik.

Érdekes, merész, bár végül meg nem valósult elgondolás volt a Duna és Trieszt összekötése egy, a Semmering magas hegyein átvonuló csatornával; ennek a megoldásnak a tervei is tanulmányozhatók a kiállításon.

Igazi kapitalista sikertörténet a legendás DDSG (Donau Dampfschiffahrt Gesellschaft, azaz Dunai Gőzhajózási Társaság) nagyvállalaté: 1829-ben alapították és 2003-ban szűnt meg. Áruszállítás volt a fő tevékenységi köre: 1912-ben, virágzásának csúcspontján 2,55 millió tonna búzát, szenet, élelmiszert, építőanyagot és számtalan különféle terméket fuvaroztak a hatalmas hajók. A gőzkazánok táplálásához szükséges rengeteg szenet részben saját bányavállalataiban fejtették, többek között a DDSG tulajdonában voltak a mecseki szénbányák, Pécs abban az időben vált igazán virágzó, gazdag várossá. A gőzhajózás személyforgalma is fokozatosan fellendült: 1890-ben 3,5 millió utas élvezte az elegáns szalonok, éttermek, hálószobák kényelmét. A nagyvállalat a különleges porcelán étkészletektől a személyzet tetszetős egyenruhájáig mindent egyedileg, gonddal és ízléssel terveztetett meg és gyártatott le. Még a színes rajzokkal és térképekkel illusztrált, praktikus Duna-hajózási útikönyvekről sem feledkeztek meg, amelyeknek példányai számos változatban, szép kiállításban láthatók a tárlókban.

A Duna teljes hosszán több mint 100 híd áll, nagyon egyenlőtlen eloszlásban, 17-et Bécs, 9-et Budapest mondhat magáénak. A magyar látogató jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy milyen kiemelt helyet kap a kiállításon a Lánchíd, amely az Osztrák-Magyar Monarchia első állandó hídjaként épült 1839-1849 között. Szerkezete mérnöki mestermű; a tervrajzok, a részletmegoldások makettjeinek megszemlélése igazi élmény a téma iránt érdeklődőknek.

A Vaskapu a gyakori alacsony vízállás és a folyómeder kiálló sziklái miatt veszélyes, sokszor bejárhatatlan hajózási szakasznak számított az 1890-es évekig, amikor imponáló méretű, az akkori technikai szint minden vívmányát bevető medermélyítési és elkerülőcsatorna-építési munkálatok kezdődtek. A robbantásokkal kialakított új, biztonságos hajózási útvonal létrehozásában a hétéves munka során skót, angol, francia és amerikai szakemberek is részt vettek. Hasonló nagyságrendű és jelentőségű munka volt 1864 és 1872 között az orsovai vízi erőmű felépítése.

A magyar látogató számára különösen érdekes egy fotósorozat, amelyre nemrégiben bukkantak rá a múzeum archívumában. Készítője Indrikó János budai polgár, festő és litográfus, az 1866-67-ben készült képek tárgya pedig az Óbudai Hajógyár. Nyomon követhető a hajók építésének teljes munkafolyamata, például a Mátyás király vagy a Radetzky, akkor műszaki szempontból szenzációsnak számító óriáshajóké.

Végül emlékezzünk meg egy elfeledett feltalálóról, Josef Resselről, aki egy lánchajtás segítségével a folyóvíz hajtóerejét felhasználó, a folyásiránnyal szemben önerőből haladni képes járművet tervezett 1826-ban. A nagyon szellemes megoldás működését egy kis modell mutatja be; elterjedését a gőzhajózás megjelenése gátolta meg.

A kiállítás ez év november végéig tekinthető meg; a múzeum a Schönbrunn metrómegálló közvetlen közelében található.

Longa Péterné

Szellemi családfa
Iskolák, tanárok, tanítványok a magyar fizikában
Az Országos Műszaki Múzeum és a Magyar Szabadalmi Hivatal kiállítása
a Fizika éve alkalmából

Büszkék vagyunk nagyjainkra: alkotó mérnökeinkre, Nobel-díjas tudósainkra, világhírű művészeinkre. Gyakran emlegetjük hazánknak oly sok elismerést hozott honfitársaink különleges képességét, sőt, kis túlzással néha még a "magyar csoda" kifejezéstől sem riadunk vissza. Szép sikereink biztosan több forrásból táplálkoznak, de vitathatatlan, hogy ezek között az egyik leglényegesebb a magyar iskolák szellemében keresendő. Nagy tanáregyéniségek és szavaikra fogékony, tudásukat továbbadni képes diákok egymást követő generációi hordozták, éltették, acélozták ezt a szellemet. És ahogy egy-egy család ősapjának és ősanyjának születnek gyerekei, unokái, majd a családi "örökséget" egyre nagyobb létszámmal továbbhordozó dédunokái, úgy öröklődik egy-egy tanítómester szelleme tanítványaiba, majd tanítványain keresztül szellemi leszármazottainak sokasodó nemzetségébe.

"Szellemi családfánk" átgondolása napjainkban különösen aktuális, hiszen az UNESCO a 2005-ös esztendőt a Fizika évének nyilvánította. Éppen 100 évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra Albert Einstein egész világképünket átformáló felfedezéseit, van oka tehát az emberiségnek e jubileumot megünnepelni. De nemcsak Einstein foglal helyet az ünnepeltek trónján, hanem mindazok a tudósok és feltalálók, akik a XX. századi fizikát diadalra vitték, illetve megtalálták a fizikának a mindennapi emberek boldogulását szolgáló gyakorlati alkalmazásait. Szép számmal vannak közöttük magyarok is. Kiállításunkon szeretnénk bemutatni, hogy miképpen fejlődött, burjánzott, hozott egyre több ágat az a képzeletbeli családfa, amely néhány XIX. századi nagy tanáregyéniségtől a XX. század Nobel-díjas tudósaihoz és korszakalkotó feltalálóihoz vezetett.

A kiállítás Patkós András akadémikus, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat elnöke nyitotta meg

"Szellemi családfánkat" Jedlik Ányossal (1800-1895) kezdjük, hiszen őt tartják a korszerű magyar fizika "ősapjának". Bencés szerzetestanár, a pesti Tudományegyetem fizika-mechanika tanszékének professzora. Nevezetes kísérleti berendezései között szerepel többek között az első villanymotor, a világ első dinamója és sok, mindmáig használt eszköz és találmány.

Jedlik Ányos mellett elsősorban a Petzval testvérek említendők azok között, akik a későbbi magyar fizikát megalapozták. Petzval Ottó (1809-1883) a pesti Tudományegyetemen, valamint az egyetem mérnöki intézetében (az Institutum Geometricumban) tanított matematikát és csillagászatot.

Bátyja, Petzval József (1807-1891) felsőbb matematikát és mechanikát oktatott Pesten, majd Bécsben. Az optika terén munkálkodott: nevét viseli - többek között - a lencserendszerek számításának egyik fontos formulája és a Voigtländer fényképezőgépekben alkalmazott Petzval-féle objektív.

Jedlik és Petzval egyik jeles tanítványa volt az Institutum Geometricumban Sztoczek József (1819-1890). Neki köszönhető az egyetemi szintű magyar mérnökképzés megvalósítása. Szervezőmunkája eredményeképpen a József Ipartanodából létrehozta a M. kir. József-műegyetemet.

Sztoczek tanársegédje, majd a matematikai fizika és mechanika tanszék vezetője, később az egyetemi rangra emelkedett Műegyetem első rektora volt id. Szily Kálmán (1838-1924). A tudományos közélet jelentős személyisége, az Akadémia főtitkára volt Eötvös elnöksége idején.

A pesti Tudományegyetemen szerzett tanári szakképesítést Kunc Adolf is (1841-1905), a szombathelyi premontrei főgimnázium tanára, majd igazgatója. Nagy tanáregyéniség, a Jedlik-féle kísérletező szemlélet nyugat-magyarországi elterjesztője.

Kunc Adolf szellemi leszármazottja tanítványa, Gothard Jenő (1857-1909). Gépészmérnök, a kísérleti fizika megszállottja. Családi birtokán alapította meg azt a csillagvizsgálót, amely napjainkban is működik Gothard Asztrofizikai Obszervatórium néven.

A magyar fizika kibontakozásának legmeghatározóbb személyisége Eötvös Loránd (1848-1919), aki Jedlik Ányost követte a kísérleti fizika tanszéken. Életműve hihetetlenül gazdag. Felismerte a folyadékok felületi feszültségére vonatkozó Eötvös-törvényt, feltalálta az Eötvös-ingát, mérésekkel igazolta a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságát, felfedezte az Eötvös-effektust, nagy pontossággal kimutatta, hogy a testek által létrehozott gravitációs vonzóerő független a testek anyagi minőségétől. Életre keltette a magyar geofizikát, megalapította a Matematikai és Fizikai Társulatot, valamint az Eötvös Kollégiumot. Szellemi leszármazottai szinte teljesen lefedik a XX. század kimagasló fizikusainak családját.

Eötvös Loránd műszerterveinek gyakorlati megvalósítója Süss Nándor (1848-1921) műszerész. Műhelyéből fejlődött ki a Magyar Optikai Művek.

Eötvös kiváló képességű hallgatója Klupathy Jenő (1861-1931), a pesti Tudományegyetem gyakorlati fizika tanszékének professzora. A fizika gyakorlati kérdései érdekelték. Ő kezdeményezte az Uránia Tudományos Egyesületet, az Uránia színházat, beindította az Uránia folyóiratot, megszervezte a BEAC sportegyesületet.

Klupathy egyik leghíresebb tanítványa Selényi Pál (1884-1954). Jelentős eredményeket ért el az atomok fénykibocsátásának megismerésében, kísérletileg cáfolta a fény tűsugárzás-elméletét. 1921-től az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumában dolgozott.

Klupathy tanszékén kezdte pályáját Bródy Imre (1891- 1944) is. Foglalkozott atom- és kristályfizikai problémákkal. Az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumában feltalálta a kriptonlámpát, és Polányi Mihállyal együtt kidolgozta a kripton olcsó előállításának technológiáját.

Eötvös másik szellemi utóda Kövesligethy Radó (1862- 1934). A csillagok színképével, majd fizikai, geofizikai és szeizmológiai kérdésekkel foglalkozott. Élen járt a nemzetközi földrengéskutatás megszervezésében.

Bár rövid ideig, de tanársegédként dolgozott Eötvös tanszékén Lénárd Fülöp (1862-1947). Az általa feltalált kísérleti módszerrel feltárta a katódsugarak tulajdonságait, amiért 1905-ben Nobel-díjjal jutalmazták.

Szintén Eötvös "felfedezettje", majd gravitációs méréseiben közvetlen munkatársa Tangl Károly (1869-1940). Eötvös halála után ő vette át a kísérleti fizika tanszéket. Nagy tanáregyéniség volt.

Tangl felfedezettje Lánczos Kornél (1893-1974) elméleti fizikus és matematikus, az einsteini térelmélet és a kvantummechanika matematikai apparátusának jelentős fejlesztője.

Tangl Károly doktorandusza volt Békésy György (1889- 1972). Az emberi hallás fizikájának feltárásáért orvosi Nobel-díjat kapott.

Úgyszintén Tangl Károlynál doktorált Ortvay Rudolf (1885-1931). 1928-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem elméleti fizika tanszékének professzora, a XX. századi magyar elméleti fizika megalapozója.

Ortvay szellemét a Budapesti Műszaki Egyetemre tanársegéde, Gombás Pál (1909-1971) vitte tovább. Igen sokat tett az elméleti fizika műegyetemi oktatása terén.

Ortvay tanársegéde továbbá Neugebauer Tibor (1904- 1977), az ELTE elméleti fizika tanszékének későbbi tanára. Munkássága a kvantummechanikára összpontosult.

Tangl hallgatója, majd tanársegéde volt Kolozsváron Gyulai Zoltán (1887-1968). Neve összeforrt a Budapesti Műszaki Egyetem kísérleti fizikai iskolájával. Kutatási területe a szilárdtestfizika volt.

Eötvös Loránd tanítványai között kiemelkedő helyet foglal el Mikola Sándor (1871-1945), aki a Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatójaként a korszerű középiskolai fizikaoktatás kimunkálója. Tanári személyisége híd volt a két nagy tudósgeneráció között, amelyet egyfelől Eötvös, másfelől Nobel-díjas tudósaink képviselnek.

Mikola "Nobel-díjasokat nevelő" munkáját Rátz László (1863-1930), a Fasori Evangélikus Gimnázium matematikatanára tette teljessé. Együtt, egymást kiegészítve érték el azt az oktatási sikert, amelyre se korábban, se később magyar gimnáziumban nem volt példa.

Mikola és Rátz egyik leghíresebb tanítványa Wigner Jenő (1902-1995). Részt vett a világ első atomreaktorának tervezésében. Az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért Nobel-díjat kapott.

Szintén a Fasori Gimnázium növendéke Neumann János (1903-1957). Bár matematikus volt, munkásságával elévülhetetlen segítséget nyújtott a fizika és a számítástechnika fejlődéséhez.

Eötvös-tanítvány Renner János (1889-1976), a Fasori Evangélikus Gimnázium tanára, majd igazgatója. Pontosította a tehetetlen és a súlyos tömeg ekvivalenciájára vonatkozó korábbi eredményeket. Megszervezte a magyarországi gravitációs és földmágneses alaphálózatot.

A Fasori Evangélikus Gimnáziumhoz kötődik Mikola utóda, Vermes Miklós (1905-1990) is. Az eötvösi-mikolai szellemet megőrző kísérletező fizikatanárként tartják számon.

Eötvös Loránd tanársegéde, majd a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet első igazgatója Pekár Dezső (1873-1953), az Eötvös-ingákkal végzett terepi mérések első embere.

Eötvös mellett nőtt fel, majd 1922-től a gyakorlati fizikai tanszék tanára, később vezetője lett Rybár István (1886- 1971). Az Eötvös-ingák korszerűsítésével jelentősen kiszélesítette gyakorlati alkalmazásuk területeit.

A Fasori Evangélikus Gimnázium világhírű diákjai között foglal helyet Harsányi János (1920-2000). Bár nem lett fizikus, élete példázza azt a szellemet, amely ezt az iskolát jellemezte. Játékelméleti kutatásaiért közgazdasági Nobel-díjat kapott.

Eötvös diákja, majd tanársegéde Bartoniek Géza (1854- 1930). Őt kérte fel Eötvös Loránd az Eötvös-kollégium igazgatására. Sok neves tudósunk és művészünk köszönheti sikereit a kollégiumban folytatott nevelőmunkájának.

Híres Eötvös-kollégista és Eötvös-tanítvány volt Zemplén Győző (1879-1916), a Műegyetem elméleti fizika tanszékének első professzora. Eredményei a hidrodinamika területére estek.

Szintén Eötvös-kollégista és Eötvös-tanítvány Novobátzky Károly (1884-1967). Ortvay halála után ő az elméleti fizika tanszék vezetője. Személyén keresztül öröklődött át Ortvay szelleme a XX. század második felének híres elméleti fizikusaira.

Eötvös-kollégista továbbá Bay Zoltán (1900-1992), az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumának vezetője. Radarjával sikerült észlelnie a Holdra küldött jel visszhangját. Javaslata alapján definiálták a hosszúság mai mértékegységét.

A kiállítás rendezője: Tóth Endre és dr. Szunyogh Gábor, Országos Műszaki Múzeum, a kiállítás kivitelezője: Stáb Stúdió.

Dr. Szunyogh Gábor

* * *

Kitüntetések nemzeti ünnepünk alkalmából

Október 23. alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal arany emlékérme kitüntetésben részesült Mezei László szabadalmi elbíráló, emlékéremben részesült dr. Bencze Gábor szabadalmi elbíráló, dr. Gács János, az Iparjogvédelmi Promóciós Osztály osztályvezető-helyettese, dr. Kiss Zoltán, a Szerzői Jogi Osztály vezetője és Nagygyörgy Imréné védjegyelbíráló. Dr. Zábori Zoltán, az Építő- és Könnyűipari Osztály vezetője miniszteri dicséretben részesült.

A kitüntetetteknek gratulálunk.