HIREK, ESEMÉNYEK
I. Alakítsuk át a tudást versenyképesség-növelő értékké
II: A Magyar Tudomány ünnepe - 2005
ALAKÍTSUK ÁT A TUDÁST VERSENYKÉPESSÉG-NÖVELŐ ÉRTÉKKÉ
Szabadalmi
innovációs és információs konferenciák
Budapesten
A címben jelzett mottóval az Európai Bizottság és az Európai Szabadalmi Hivatal - a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködve - 2005-ben közös helyszínen, azonos időpontban rendezett meg két konferenciát. A PATINNOVA (Patents and innovation) és az EPIC (EPO Patent Information Conference) címet viselő kettős rendezvényre mintegy 650 résztvevő érkezett a világ több mint 50 országából.
A 110 éves Magyar Szabadalmi Hivatalnak nagy feladatot jelentett, hogy nemcsak házigazdája, de társszervezője is volt a 2005. november 8. és 10. között Budapesten tartott két szabadalmi világkonferenciának, amelyen az Európai Bizottság és az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patent Office - EPO) vezetői mellett számos nemzeti szabadalmi hivatal, az innovációban élenjáró vállalkozás, a szabadalmaztatásban érdekelt ügyvivői iroda és más szervezetek szakemberei vettek részt.
A közös nyitó ceremónián Baráth Etele, a Magyar Köztársaság európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli minisztere, Alain Pompidou, az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke, Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke és David White, az Európai Bizottság Vállalkozási és Ipari Főigazgatóságának az innovációs politikáért felelős igazgatója köszöntötte a konferencia részvevőit. A nyitó előadást ifj. Duda Ernő, a rövid idő alatt számottevő nemzetközi sikereket elért biotechnológiai cég, a Solvo Rt. vezérigazgatója tartotta "Az innovatív gondolkodás szerepe egy magyar kutatás-fejlesztési és innovációs sikertörténetben" címmel.
PATINNOVA '05
Az innováció és a szellemi tulajdon egymást erősítő hatásával foglalkozó PATINNOVA konferenciák története 1990-ig nyúlik vissza. A PATINNOVA-t 1999 óta kétévente, az EPO által szervezett, a szabadalmi információval foglalkozó konferenciával közösen rendezik meg. Ez utóbbi rendezvényt korábban EPIDOS, ettől az évtől kezdve EPIC néven jegyzik (EPO Patent Information Conference).
A konferencia a növekedést célzó üzleti stratégia fontos részét képező szellemi tulajdon menedzselésére helyezte a fő hangsúlyt. A nyitó előadás a szellemi tulajdon védelmét szolgáló európai uniós kezdeményezéseket ismertette. A hat szekció mintegy harminc előadása az alábbi témák köré szerveződött:
a szellemi tulajdon stratégiai menedzselése a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében;
a szellemitulajdon-védelem kérdései a kis- és középvállalkozások szemszögéből;
a szellemitulajdon-jogok megsértésével szembeni jogérvényesítés kérdései;
a szellemi tulajdonon alapuló értékteremtés;
a szellemi tulajdonra épülő tőkebefektetések elősegítése;
a szellemi tulajdon menedzselési kérdéseinek jobb megértése.
EPIC (EPO Patent Information Conference)
Az EPO-t az Európai Szabadalmi Egyezmény 1973. évi aláírása után hozták létre, és mára - csaknem hatezer alkalmazottjával - Európa egyik legnagyobb szervezetévé vált. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez eddig harmincegy ország, köztük 2003-ban Magyarország is csatlakozott.
Az EPO nemcsak alkalmazotti létszámát tekintve tartozik a világ legjelentősebb intézményei közé: a szabadalmakban leírt műszaki-innovációs folyamatok felbecsülhetetlen információs értéket képviselnek. Az EPO a szabadalmi leírásokat számos adatbázisban tartja nyilván, ezek közül a legjelentősebb az esp@cenet (http://www.espacenet.com), amely több mint 70 országból 50 millió szabadalmi dokumentum adatait teszi ingyenesen hozzáférhetővé az interneten keresztül. A nagyközönség tájékoztatására szolgáló esp@cenet adatbázissal együtt az EPO 52 adatbázisban mintegy 80 millió rekordot kezel. Ennek az adatnak az ismeretében magától értetődő, hogy az EPO a kezdetektől fogva a legfontosabb feladatai között tartotta számon a dokumentációs tevékenységet.
Az EPIC (korábban EPIDOS) konferenciákat az EPO azzal a céllal rendezi meg minden évben, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a szabadalmi hivatalok, az információfeldolgozó technológiában és az iparjogvédelemben érdekelt szakemberek, cégek és szervezetek között.
Az EPIC konferencia első napján az európai szabadalmi információ helyzetéről szóló előadás után a szabadalmak kutatására szakosodott Patent Documentation Group elnöke a szabadalmak mennyisége terén tapasztalható hiperinflációnak a kutatás minőségére gyakorolt hatását elemezte. Ezt követően a Szellemi Tulajdon Világszervezetének, a WIPO-nak a legújabb szabadalmi információs szolgáltatásairól hallhattunk előadást.
A konferencia további részében az EPO tájékoztatta a hallgatóságot a legújabb fejlesztésekről, a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozási rendszer reformjával kapcsolatos kérdésekről, a különböző adatbázisok fejlesztéséről, a 76 országból származó, a szabadalmak és az ún. szabadalomcsaládok adatait felölelő, a jogállásadatokat nyomon követhetővé tevő INPADOC helyzetéről, a közzétett szabadalmak nyilvános internetes adatbázisáról, az esp@cenet-ről, a távoktatási programokról, a publikációk tárolását és kereshetővé tételét forradalmasító XML technológia bevezetéséről, a nanotechnológia terén folyó szabadalomkutatásokról.
A konferencia programjához nyolc munkacsoportülés is csatlakozott:
XML alapú szabadalmi információ;
Register Plus és a WebRegMT;
nanotechnológia - interdiszciplináris keresés;
a MIMOSA 5-ös verziója;
szabadalmi információk Japánból, Kínából, Koreából és Délkelet-Ázsiából;
a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozási rendszer reformja;
a plug-in-ek használata az esp@cenet adatbázisban;
az INPADOC adattartalma.
A konferencián mintegy 40 kiállító - adatbázis-szolgáltató, szoftverfejlesztő, az iparjogvédelem kezelésére szakosodott vállalkozás és szabadalmi hivatal - tájékoztatta a látogatókat legújabb fejlesztéseiről és szolgáltatásairól.
A visszajelzések alapján bízvást állíthatjuk, hogy a résztvevők jó érzésekkel távoztak Budapestről: a kitűnő helyszínt nyújtó Corinthia Grand Hotel gazdag, tartalmas programnak adott otthont.
Dr. Tószegi Zsuzsanna
A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE - 2005
A 2005.
évi Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjak átadása
2005. november 2.
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a Magyar Szabadalmi Hivatal mint a szellemi tulajdon védelmének hazai letéteményese az iparjogvédelmi tudatossággal gondozott és a nemzetközi megmérettetés próbáját is kiálló kutatási eredmények megbecsülésére, az alkotók és tevékenységük társadalmi elismerésére a Magyar Tudományos Akadémiával 1997-ben közösen, a Magyar Tudomány Napjának első megünneplése alkalmából évente átadásra kerülő Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjat alapított. A díjak odaítéléséről minden évben a Magyar Tudományos Akadémia érintett tudományos osztályai és a Magyar Szabadalmi Hivatal képviselőiből álló kuratórium dönt. 2005-ben az alábbi kutatók részesültek Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjban:
dr. Fischer János okl. vegyész, a kémiai tudomány kandidátusa, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. kutatólaboratóriumának vezetője a mintegy negyvenéves munkássága során az ismert gyógyszerhatóanyagok gazdaságos, új, szabadalmilag független előállítási eljárásainak kidolgozásában végzett kimagasló munkájáért, a gazdasági és az ipari megvalósíthatóság szempontjából is egyaránt értékes, széles körben hasznosított eredményeiért, számos szabadalomban is gyümölcsöztetett kutatói munkásságáért;
dr. Fülöp Ferenc vegyészprofesszor, a kémiai tudomány doktora, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerkémiai Intézete tanszékvezető egyetemi tanára, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettese az új hatásmechanizmusú indánvázas hidrazino-alkohol szerkezetű gyulladásgátló vegyületcsoport kifejlesztésében elért jelentős, szabadalmakban is testet öltött eredményeiért, a vegyületek szerepének tisztázásáért, a gyakorlati terápiában kamatoztatott, iparjogvédelmi tudatossággal gondozott kiemelkedő kutatói munkásságáért;
dr. Oros Gyula okl. biológus, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete tudományos főmunkatársa kimagasló feltalálói tevékenységéért, az elmúlt évtizedben számos szabadalom alapjául szolgáló, növényi betegségeket okozó baktériumos fertőzések megelőzésére alkalmas készítmény létrehozásában való közreműködéséért, a kémiai szerkezet és biológiai hatás közötti összefüggések vizsgálatában, a hatásvizsgálati módszerek fejlesztésében elért eredményeiért.
Az ünnepség keretében került sor az Élet és Tudomány által alapított Év Cikke Díjak átadására is.
Köszöntők
Az Egyesült Államok és Japán előnyét a globális piacon a termékekben és szolgáltatásokban testet öltő tudás eredményezte. Európának a tudás fejlesztésével lehet és kell ezt a hátrányt behoznia. Az európai közösség felismerte és újra hangsúlyozza a tudásalapú társadalom programjában, a lisszaboni stratégia és a kutatás és fejlesztés kereteit körvonalazó barcelonai nyilatkozatában, hogy a tudás és a tudomány kulcsfontosságú a versenyképesség meghatározói között. A legutóbbi időkben született értékelések pedig, amelyek az uniós versenyhátrány növekedését állapították meg, éppen a kutatás területén szükséges lépések elmaradását jelölték meg ennek egyik fő okaként. A tudás, a tudomány és az innováció előtérbe állításával tehát a gazdaság esélyeit növeljük.
Statisztikai adatok szerint az elmúlt években növekedett az a távolság, amely hazánkat elválasztja azoktól az országoktól, ahol a technológiai és innovációs teljesítmény kimutathatóan a gazdasági növekedés egyik meghatározó elemévé vált. A hazai kis- és középvállalatokban megvalósuló innováció mögött többnyire külföldi cégektől induló technológiaátvitel áll, amelyhez a saját szellemi hozzájárulás adaptáció formájában valósul meg. Kevés olyan eredmény születik a hazai kutató-fejlesztő helyeken, amely közvetlenül hasznosulna az üzleti szektorban. Európai paradoxonnak nevezik azt a jellegzetességet, hogy miközben Európában a K+F világszínvonalú, ez nem tükröződik a versenyképességben és az innovációban. Nincs elég közel egymáshoz az elméleti tudás s annak gyakorlati alkalmazása. Az európai paradoxon nálunk (és a többi kelet-közép-európai országban) fokozott mértékben érvényesül. Ez gyengíti versenyképességünket, és megnehezíti a felzárkózási törekvések megvalósulását.
Az elmúlt 10-15 évben a kutatómunka, az innovációs tevékenység jelentősen megváltozott, egyrészt a gazdaság globalizációs folyamatainak eredményeképpen, másrészt amiatt, hogy számos területen a fejlesztőmunka is már szinte alapkutatás mélységű ismereteket követel meg (biotechnológia, gyógyszerkutatás, nanotechnológia). A K+F tevékenység költségei megnőttek, a szükséges berendezések megépítésének költségei egyes esetekben már meghaladják a nagy országok lehetőségeit is, például a fúziós energia előállításának vizsgálatához - az ITER programhoz - világméretű projektre van szükség.
Mindezen tényezőket felismerve a fejlett, illetve a fejlődés útjait sikeresen kereső országok fokozott figyelmet fordítanak a tudományos kutatásra, és tudatosan törekszenek e szféra anyagi és társadalmi megbecsülésére, kibontakozásának támogatására. A tudomány támogatása ezekben az országokban a GDP-nél gyorsabban nő, s éppen ezáltal válhat a GDP növekedésének tényezőjévé. Cserébe joggal várja el a társadalom, az adófizető állampolgár, hogy a kutatói közösség új ötletekkel s gondolkodásmóddal járuljon hozzá a társadalom által igényelt új termékek, technológiák, szolgáltatások és társadalmi gyakorlatok megszületéséhez.
Sok speciális probléma ugyanakkor csak kisebb kutatóközösségekben oldható meg. Ezek akkor is fontosak, ha nem is irányul rájuk akkora társadalmi figyelem, mint a nagy témákra, ezért ki is estek az utóbbi évtized preferált finanszírozásaiból, lásd az EU 5. és 6. Keretprogramját. A tudományos kutatás szabadságának alkotmányos értéke, főleg a kritikai vizsgálódások szabadsága, különleges védelmet igényel, és ennek biztosítására leginkább az akadémiai-egyetemi környezet alkalmas. Kedvező tendenciát jelez az Európai Bizottság 7. Keretprogramjában megjelenő Frontier research, amely az "elszigetelt", "kicsi", "egyedi" témák támogatását ugyanolyan fontosnak tartja, mint a nagy, átfogó feladatokat. Európa így tudja behozni elmaradását az USA-val szemben a kockázatos befektetést jelentő témák támogatásában, amelyek éppen kockázatosságuk révén lesznek igen sikeresek - ha beválnak. Részben már ilyen volt a NEST program is, amely a kockázatos, be nem látható, új kutatások "fészekrakását" segíti (New and Emerging Science and Technology).
Visszatérve hazánk problémáira megállapítható, hogy gyengeségeink - a krónikus alulfinanszírozottság, a gazdálkodás bizonytalansága, az alacsony kutatói létszám, a gyenge vállalkozói innovációs képesség, a szabadalmak számában tapasztalt visszaesés, az alacsony természettudományi és műszaki hallgatói létszám - az utóbbi években csak erősödtek.
Magyarország helyét mutatja, hogy az EU-25 összesített kutatói létszámának 1,3%-a dolgozik nálunk, az 1000 főre jutó kutatók létszámában pedig csupán az EU-25 átlagának 65,5%-át érjük el.
Az innováció terén még rosszabbul állunk. Az Európai Innovációs Eredménytáblán, ahol az értékek 0 és 1 közti skálán változnak, Japán teljesítménye 0,77, Finnországé 0,75, az USA teljesítménye 0,70, Németországé 0,56, Franciaországé 0,46, az EU átlaga 0,44 - Magyarországé pedig 0,25; nem sokkal több mint az EU-25 átlagának fele. Vigasztaló lehet, hogy ezen belül vannak biztató eredményeink: az informatikai és kommunikációs ráfordítások, a csúcstechnológiai iparban foglalkoztatottak száma vagy a csúcstechnológiai iparban megtermelt hozzáadott érték szerinti helyezésünk kielégítő.
Szabadalmak tekintetében az 1990-ben még elért érték harmadára estünk vissza, a sereghajtók csoportjába kerültünk. A szabadalmakból a vállalkozói szektor mintegy 70%-kal részesül, s ugyancsak 70% körüli a külföldi tulajdonú szabadalom, ezért a jó alapkutatási publikációs eredményekkel egybevetve kiáltó az ellentmondás: hazai szabadalmakban a tudományos eredmények 10-15 év távlatában sem jelentek meg. Ezért különösen meg kell becsülnünk azokat, akik teljesítményükkel javítanak ezen a helyzeten. A díjazottak éppen ezt tették. Mindannyiuknak gratulálok és további sikeres munkát kívánok.
A tudományos ismeretterjesztés szerepe a tudásalapú társadalom kialakításában szintén nyilvánvaló. A társadalomnak joga és egyben érdeke is, hogy megismerje az új eredményeket, tisztában legyen tudásunk korlátaival és a kutatás fontosságával.
Az Év Cikke Díj megalapításával az Élet és Tudomány ezt a tevékenységet ismeri el. Öröm volt látni, hogy kiváló munkák születtek, bár éppen ezért nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Ezeket a díjakat is most osztják ki.
Az Élet és Tudomány alapította díjat elnyerteknek is gratulálok.
Meskó
Attila akadémikus,
a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára
Megköszönve a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának tárgyszerű és mégis szívből fakadó szavait, gondolatait, engedjék meg, hogy először is szeretettel köszöntsem a sorainkban megjelent akadémiai rendes tagokat, levelező tagokat, osztályelnököket. Köszöntöm a Nemzeti Kutatási és Technikai Hivatal vezetőit, köszöntöm a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács elnökét, a MTESZ és más szakmai szervezetek jelen lévő vezetőit.
Azért tettem ezt a színleg protokolláris, de valójában szívből fakadó örömnek is hangot adó udvarias kört, mert november 2-án, egy egyébként talán nehéz lelkű ébredéssel terhes napon, ünnepelni jöttünk össze. Az ünnepeink alkalmából való objektív szembenézés kényszere a tényekkel, helyzetünkkel lassan már hagyomány. Hogy haladó-e, az mindig a belőle levont következtetéseken múlik. És nemcsak a következtetéseken, hanem a tettekben, magatartásokban, társadalmi reflexekben fogalmazható meg az a kategorikus imperativus, ami eldönti azt, hogy ezek az alkalmak, és kiváltképp a mai, amiről nyolc évvel ezelőtt döntött közösen a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia, betöltik-e hivatásukat. Persze nehéz elképzelni, miképp érvényesül a felszólító mód, amikor sok kis egyedi gazdasági, tudományos, technológiapolitikai, innovációs döntés eredője határozza meg a helyzetünket. Különösen nehéz egy olyan gazdasági, jogi, műszaki intézményrendszer, mint az iparjogvédelem és a szabadalompolitika szemszögéből az alkotók ünneplésére rendelt időszakban szólni, hiszen, ahogyan ezt hallották Meskó Attila rövid értékelésében is, a világ mértékadónak számító tudományos termésének, publikációs gyümölcsének a fél százalékát magyarországi szerzők vetik papírra. Mindeközben azonban azok a fajlagos mutatók jellemeznek bennünket, amik elhangzottak, és amit én, ha lehet, még inkább drámai színekkel tudnék ecsetelni. Egy dimenzióban nem is tagadhatom meg önöktől azt a képet, aminek hivatalból a birtokában vagyunk. De előbb még annyit, hogy Magyarországon a lemaradást behozó technológiák, politikák, "társadalmi fortélyok" világában a haladásnak folyton az extenzív forrásaiért illik és kell is síkra szállni. Ősszel, költségvetési időkben különösen.
Mi viszont egy olyan eszköz letéteményesei vagyunk száztíz éve ebben a házban, amely eszköz nem forrásfüggetlen ugyan, de marginális ráfordításokkal a társadalmi elismerés és az innovációs lendítőerő motorja szerepét töltheti be akkor, ha ennek az ösztönzőeszköznek ügyes módon vagyunk a letéteményes, vele bánni tudó gazdái. Magyarország ebben már nem jeleskedik. Csatlakozom a főtitkár úr szavaihoz abban, hogy a szükségből erényt kell kovácsolni, és a háttérhez képest különös öröm nemzetközi összehasonlításban is rangos alkotóinknak a tudatos kutatásértékesítési erőfeszítéseit is elismerni. Tulajdonképpen ez az a gyökér, ez az alap, ami miatt létrehozta az Akadémia és a Magyar Szabadalmi Hivatal 1998-ban a nívódíjat, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepén rendel átadni az Akadémia köztestületi tagjai közül azoknak, akiknek munkásságuk, elismert iskolateremtő, kutatásvezető, oktatói pályájuk, ipari működésük mellett jutott erejük és persze módjuk arra is, hogy szellemi alkotásaik védelme tekintetében is tudatos, mintateremtő magatartást tanúsítsanak.
A mérleg különösen akkor számba vehető és képies, ha összehasonlító adatokat mondunk. Kilencezer, a nemzeti lajstromban található magyar szabadalomból ma a Magyar Tudományos Akadémiának 35 érvényes szabadalma van a saját nevén. Összesen 104 oltalmazott - védjegyeket és egyéb jogi intézményi tárgyakat is magukban foglaló -, érvényes, pozicionált jog vagy függő helyzetű bejelentés könyvelhető el százszázalékos vagy többségi tulajdonú akadémiai pozícióban. Ezenkívül még mintegy két tucat olyan magyarországi kvalifikált tudományos műszaki eredmény birtokában vannak akadémiai szereplők, amelynek a többségi tulajdona más magyar vagy külföldi vállalat Magyarországon. Az IBM évente az Egyesült Államokban háromezer új szabadalmat szerez, és portfóliótisztítási munkássága most legalább ötszázat szabadított fel önként. Egy ilyen összevetés után hol kereshetjük a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjainak, a magyar státuszú kutató-fejlesztőknek a gazdasági dimenzióban mért pozícióit? Nos általában külföldön, és általában olyan kutatási-fejlesztési megbízói partnerek kezében, akik élnek a magyar kutatás-fejlesztés jogintézményi, gazdasági, preferációs előnyeivel. Ide is hoznak komoly megbízásokat, telepítenek komoly gyártó- és kutatói kapacitásokat, ellenben a szellemi jogok tulajdonlásának jogáról nem mondanak le.
Rövid bevezetőm legfontosabb üzeneteként tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar innovációs törvény bevezetésének lassan több, mint egyéves fáradozásai közepette a január elsejétől hatályos törvény mellett a szellemitulajdon-védelmi gondolatnak, szabályozásnak a magyarországi közpénzekből működő vagy azokért pályázó intézmények körére kötelezően előírt szabályozás léte, de főleg az általa gyakorolt reflex az, ami tulajdonképpen betölthet egy új funkciót, ami lendíthet rajtunk. Ha a magunk erejéből vagy lehetőségeiből nem futja, akkor legalább a "mit kéne tenni, kivel, mikor és hogyan" reflexek terjedjenek el a magyar intézményi döntéshozók köreiben, mert sokszor nem a ma ünnepeltek érdekeiben, motivációs világában kell keresni a fehér foltot vagy az okát annak, hogy a magyar innováció csököttebb, mint a birtokolt potenciál szintje. Nos, ezen a téren fogunk sokat tenni az itt, előbb emlegetett intézmények vezetőivel is kart karba öltve, hogy ez a menedzseri tudatosság és a hozzárendelendő marginális források rendelkezésre álljanak, és ne legyenek sem költségvetési alkuknak, sem innovációs forráshiánynak alárendelve. Az iparjogvédelem tudatos alkalmazása nélkül nem fejlődhet a gazdasági élet, ellenben megnőnek a kockázatok, és megnő az a kiszolgáltatottság, amelyet a gazdasági primer források tekintetében már éppen elégszer kellett tudomásul venni. Azt gondolom, hogy ez a szemléletalakítás sokszor és közhelyesen nem azoknak a fülébe kell, hogy új dalként, új zeneként hasson, vagy őket meggyőzze, akik eljönnek ilyen alkalmakra, akik részt vesznek ezeken a fórumokon. Viszont a hangunk, a szemléletünk csak a kórusban képviselt mondanivalónk hangoztatása révén tud szélesebb körben reflexszé válni, ezért kell ezt ilyenkor megtenni.
Oros Gyulának, Fülöp Ferencnek és Fischer Jánosnak gratulálunk. Örülünk, hogy minden esztendőben három-öt olyan személyre bukkanunk az Akadémia osztályaival közösen, akik a nehéz körülmények dacára tudtak gondoskodni arról, hogy kutatásvezetői felelősségük is hagyományozható iskola legyen, hiszen nem elég módszertant, friss felismerést és olthatatlan szomjúságot sugározni, hanem ebben a versenyre kondicionált világban a túlélési reflexeket is át kell örökíteni, és Önök ebben is kimagaslót alkottak. Abban a bizalomban osztozva, amit a főtitkár úr mondott a következő év diagnózisáról, kívánok a Magyar Tudományos Akadémia és a teljes magyar tudományos közösség minden részesének tartalmas ünneplést erre a hétre, a rendhagyó módon vidékre, Pécsre kihelyezett ünnepi közgyűlésnek eredményes munkát, komoly magyarországi és nemzetközi visszhangot, a Magyar Tudományos Akadémiának a World Science Forum novemberi megrendezéséhez pedig sok sikert. A magyar szabadalmi társadalomnak is tartalmas épülési lehetőségeket, sikereket, megbecsülést, munkája visz- szaigazolását kívánom az európai információs konferencia és a Patinnova című rendezvény kapcsán. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Dr.
Bendzsel Miklós,
a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke
Lábjegyzetek:
1 {2004} EWCH 1530 (Ch)