KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
-Brian M. Fagan (szerk): Hetven fontos találmány régi korokból
-A technika kincsestára - álom és valóság Verne műveiben
-Robert Temple: A kristálynap. Az ókor technikai csodáinak újrafelfedezése
Brian M. Fagan (szerk): Hetven fontos találmány régi korokból. Athenaeum 2000 Kiadó, 2005; ISBN 963 9471 91 7
Kitűnő összeállítások, nagyon hasznos, jó könyvek jelennek meg az Athenaeumnak ebben a "hetvenes" sorozatában. Az elegáns kiállítású, kitűnően illusztrált kötetek sorában ilyen volt a Hetven csoda szerte a világban - Hogyan készültek a pompás építmények, amely a modern kor előtti civilizációk építészeteinek hetven kiemelkedő alkotását, csodáját mutatta be Európából, Ázsiából, Afrikából, Észak-, Közép- és Dél-Amerikából, Óceániából. Szintúgy az építészet legkiemelkedőbb alkotásaiból válogatott a Hetven építészeti csoda szerte a világból - Hogyan készültek a csodás paloták, kastélyok, templomok. Ebben már az olyan ezeréves csodák mellett, mint a dél-indiai tandzsávuri templom, az egyik legjelentősebb hindu épület és a kiotói Bjódóin szentély, a legújabb kor építészeti csúcsteljesítményei is megjelentek - közöttük a hipermodern Petronas-tornyok Kuala Lumpurban, a sydney-i operaház, a világ jelenleg legmagasabb szabadon álló építménye, a torontói CN-torony, valamint hidak, vasutak, csatornák, gátak olyan korszakos alkotásokkal, mint a Szuezi-csatorna, a Panama-csatorna, a Hoover-gát, az Itaipú-gát, a Csalagút. A Hetven rejtély az ókori Egyiptomból - Fáraók titkai, piramisok rejtélyei, mitikus csodák: a kultúrtörténeti ismeretek gazdag sorát kínálta. Benne az egyiptológia 17 kiemelkedő tudósa kínált betekintést az ókori Egyiptom hajdani világába, és magyarázatot, illetve arra irányuló kísérletet annak máig megoldatlan rejtélyeire, felhasználva ehhez tudományterületük legújabb kutatási eredményeit. A Hetven rejtély szerte a világból - Régi civilizációk megfejtetlen titkai, amelyet szintén Fagan szerkesztett, az egyetemes történelem és kultúrtörténet nagy titkaiból válogatott. Témakörei: Mítoszok és legendák: vajon igazak?; A kőkorszak titkai; Óvilági civilizációk; Sírok és elveszett kincsek; Ősi és megfejtetlen írások; A civilizációk bukása. Mindegyik kiérdemli, hogy az ismeretterjesztő művek, a további tájékozódás iránti érdeklődést felkeltő alkotások legjobbjai közé soroljuk őket, akárcsak a mostani kötet.
Ez utóbbinak ugyanakkor van egy tematikai sajátossága, amelyre célszerű odafigyelnünk. Az előbbiek minden fenntartás és korhatári megfontolás nélkül adhatók fiatalok kezébe is, sőt örüljünk, ha felkeltik az érdeklődésüket. Ebben viszont van egy témakör, amelyre nem igazán jó túl korán ráirányítani a figyelmüket. Ez a szexuális együttléttel összefüggő találmányok kapcsán annak bizonyos kényesebb területeit érinti: ajzószerek, az együttlét ún. "nem reproduktív" módozatai.
A kötet a találmányok fogalmát igen szélesen értelmezi, olykor jóval túllépve ebben a technikatörténet és kultúrtörténet közötti határokat. Az itt bemutatott "találmányok" kiválasztását irányító felfogást jól mutatja, hogy a szerkesztő előszavában a találmány szinonimájaként használja a felfedezést is. El kell mondanunk azt is, hogy a válogatás nem teljesen egyenszilárdságú: valamennyi itt szereplő találmány igen érdekes, de a haladásban betöltött szerepük korántsem egyformán jelentős. E kötet összeállításának rendezőelve feltehetően úgy ragadható meg a legjobban, hogy itt túlnyomó részben régi korok sorsfordító előrelépést hozó felismerései, a legszélesebb értelemben vett innovációi sorakoznak, mellettük talán valamelyest kisebb jelentőségű, ám az akkoriak számára szintúgy fontos újításokkal. Érdemes ugyanakkor elgondolkodnunk azon - akár e könyv kapcsán is -, vajon mindig helyesen ítéljük-e meg az újítások fontosságát. Idézzük ehhez itt Fagan szavait: Az elmúlt utóbbi 50 000 év történetét hatalmas horderejű találmányok jelzik, köztük az alapvető fontosságú fémgyártás, de voltak olyanok is, amelyek jelentőségét még nem sikerült teljes mértékben felmérni. Az egyszerű kis varrótű is ezek közé tartozik, hiszen ez tette lehetővé a hideg éghajlatra szükséges, szabott ruházat elkészítését. Talán nagyon kevesen tudják azt is, hogy a teherhordásra alkalmas, új típusú tevenyereg nyitotta meg a Szaharát a távolsági kereskedelem előtt.
Az áttekintés térben felöleli a világ minden szegletét, időben pedig a legkorábbi fennmaradt emlékektől az Óvilágban i. u. 476-ig, Róma bukásáig, az Újvilágban pedig 1520-ig, az azték főváros ostromáig terjed. Hat nagy témakörre oszlik: Technológiák - a kőszerszámoktól és a tűztől az acélig, üvegig, textíliákig és a szövésig; Lakóhely és életmód - sok egyéb közt itt tudhatjuk meg, hogy a csokoládét legalább 26 évszázada fogyasztják, szappant pedig már 4000 éve gyártottak Mezopotámiában; Közlekedés; Vadászat, haditechnika és sport; Művészet és tudomány; Szépítkezés - sajátos módon itt szerepelnek az említett szexuális témák is.
A hetven találmánynak itt összesen 270 oldal jut - elmélyült ismertetésekre nem számíthatunk. Szakszerűekre annál inkább: a kötet elején megtaláljuk az egyes szerzők szakmai felkészültségének rövid összegzését, ami nem hagy kétséget hozzáértésük felől. Az egyes témáknál apró táblák közlik a legkorábbi ismert megjelenések dátumát. Az információk igen nagy és fontos részét pedig a kötet gazdag képanyaga nyújtja. Benne sokszor rácsodálkozhatunk, milyen kimunkált megoldásokat és milyen bámulatos műalkotásokat hoztak létre a régi korok emberei.
Dr. Osman Péter
A technika kincsestára - álom és valóság Verne műveiben (CD-ROM). Enciklopédia Humana Egyesület, 2004
Az Enciklopédia Humana Egyesület, vélhetően az idei Verne-centenáriumra gondolva jelentette meg a fenti című CD-ROM-ot. A kiadvány ötletgazdája Mosonyi László volt, a szakanyagok 11 szerzője között van fizikus, történész, geográfus, gépészmérnök, hadtörténész - igazodva a Verne-regények rendkívül széles skálán mozgó témáihoz.
A kezdőoldalon a kiadvány tartalmát, felépítését szemléletesen ábrázolták, az egyes fejezetek közötti ugrást a szövegben kiemelések, a részletesebb tájékozódást piktogramok segítik (például a regények bibliográfiai adatainak felsorolásánál egy nyitott könyv rajzára kattintva juthatunk el a részletes tartalomig).
A "Jules Verne" fejezetben választhatunk az életrajz és az életmű között; az előbbire kattintva egy kis csalódás éri az olvasót, ugyanis itt a "Curriculum" címszó Verne visszaemlékezéseit tartalmazza gyermekkorára és néhány hajós kalandjára, a "Vallomás" alatt pedig egy újságíróval történő beszélgetésből az író amiens-i házát, életvitelét, munkamódszereit ismerhetjük meg, valamint kortársai értékítéletét nehezményező vallomását: "Életem legnagyobb fájdalma, hogy soha nem kaptam helyet a francia irodalomban." Sajnos, hagyományos értelemben vett, részletes életrajzot sem ebben a fejezetben, sem a kiadvány más helyén nem találunk. Kicsit félrevezető az "Életmű" címszó is, mert ez alatt nem a művek felsorolására bukkanunk, hanem két cikkre: az egyikben Simone Vierne és Charles Noel-Martin Verne írásait a technikatörténet vonatkozásában tárgyalja, a másikban pedig Hankiss János az irodalomtörténetben helyezi el Verne életművét.
A "Tárgyszavak" fejezetben a Verne-regényekben előforduló legfontosabb műszaki fogalmakat találjuk betűrendben, illetve témakörök szerint csoportosítva. Minden tárgyszónál megtalálható a fogalom leírása - egyszerű definíciónál részletezőbb módon -, előfordulása az egyes írásokban, végül eredetisége, azaz kritikai ismertetése a kor tudományos színvonalával összehasonlítva és rövid kitekintéssel a későbbi megvalósulást illetően. Még jobban használható lenne az összeállítás, ha lehetőség nyílna a művek címei alapján azt megkeresni, hogy melyikben milyen technikai fogalmak fordulnak elő. A témakörök száma tíz; ezek számát bővíteni lehetett volna olyan fontos tárgycsoportokkal, mint például a vegyészet vagy az űrhajózás. Az egyes tárgyszavak témakörökbe való besorolásának logikája sem mindig egyértelmű, például a bányatechnikánál szerepel a téglaégető, illetve a vasolvasztó kemence.
A "Bibliográfia" fejezetben Verne műveinek címét és legfontosabb bibliográfiai adatait francia és magyar nyelven is megtaláljuk, ez az évtizedek során készült különböző (című) fordításokra való tekintettel nagyon hasznos. Itt található meg a művek tartalmának leírása is, tömören, néhol kissé ironikusan, igen szórakoztató stílusban. A bibliográfiai fejezetben a Vernéről szóló írások között kizárólag magyar nyelvűek szerepelnek, és még ez a felsorolás sem teljes; célszerű lett volna a legfontosabb idegen nyelvű kiadványokat, valamint néhány internetcímet is megadni, legalább az olyan fonosakat, mint a két franciaországi Verne-múzeumét Amiens-ben, illetve Nantes-ban.
A "Segítség" fejezetben a tartalom, a kezelési leírás és a kolofon olvasható.
A kiadvány illusztrációkat is tartalmaz; ezek számának növelésével fokozni lehetett volna a látványosságot, élményszerűséget. Az első kiadások hangulatos, azóta is utolérhetetlennek bizonyult fametszetei bőséges forrásul szolgálhattak volna.
A kisebb hiányosságai ellenére is rendkívül hasznos, széles olvasóközönség érdeklődésére számot tartó kiadványhoz nagyon nehéz hozzájutni. Aki a Művészetek Palotájában év elején rendezett kiállításon megismerhette a mintapéldányt, nem könnyen kutathatta fel a beszerzési forrást, mivel a nagyobb könyvesboltokban nem tudnak róla. Pedig még ezek a kiállításlátogatók a szerencsés kevesek - lévén, hogy a nagyközönség tudomást sem nagyon szerezhetett erről az aktuális és érdekes kiadványról.
Longa Péterné
Robert
Temple: A kristálynap. Az ókor technikai csodáinak újrafelfedezése.
Alexandra Kiadó, 2005;
ISBN 963 3688 27 2
"Van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak" (Ez. 12.2)
Nyugtalanító könyvek sorát olvashatjuk az Alexandra kiadásában, amelyek meghatározó jelentőségű kérdésekben vonják kétségbe a tudomány- és a kultúrtörténet, velük együtt pedig a technikatörténet ma általánosan elfogadott álláspontját. Sorra-rendre arról szólnak, hogy évezredekkel korábban élt elődeink a természettudományok számos területén sokkal fejlettebbek voltak, mint ahogy azt ma tudjuk róluk. Ezeket az állításokat természetesen megbízhatóként bemutatott bizonyítékokkal igyekeznek alátámasztani, amelyek ezekre a következtetésekre vezetnek - másként értelmetlen is lenne ilyen nézeteket előadni. Ilyenek az eretnek tudomány- és kultúrtörténeti műveivel bestseller íróvá vált Graham Hancock művei, aki ezekben (Égi tükör, Jel és pecsét, Istenek kézjegyei, A Szfinx üzenete, A mélység titka) makacs kitartással, nagy meggyőződéssel és hatalmas, sokrétű anyagot felölelő kutatásai megállapításainak bemutatásával igyekszik bizonyítani, hogy a régmúltban létezett a Földön egy nagyon fejlett civilizáció, amelynek puszta létezéséről sem tudnak a mai szaktudományok.
Nemrég jelent meg egy nem kevésbé eretnek nézeteket hirdető mű (Paul A. Laviolette: Az ősrobbanáson túl), amelynek lényegét szerzője a következőképpen összegzi: "A nyugati fizika már fejlődésének egy korábbi szakaszában tévútra jutott. Hibás a klasszikus fizikusi szemlélet, miszerint a fizikai valóság a maga legalapvetőbb szintjén inert struktúrákból, élettelen anyagból áll. Ellenkezőleg, a természet az élethez hasonlóan a folyamatos, kiegyensúlyozott változás állapotában létezik, azaz a lételméletnek az alapja a folyamat." Mindennek a rendszerelméleti alapelveit jórészt a 20. sz. második felében fedezték fel, ám ezeket a több ezer évvel ezelőtt élt emberek már ismerték. Bizonyítékokért ősi teremtésmítoszokhoz és exoterikus tanokhoz nyúl vissza, így igyekszik tényeket és érveket felsorakoztatni arra, hogy azok kódolt formában már tartalmazták ezeket az ismereteket. Mindehhez tudnunk kell, hogy Laviolette tudományos szakértőként dolgozott egyebek közt az ENSZ-nek, a görög kormánynak, a Római Klubnak, és a kozmikus kutatások több felfedezése is fűződik a nevéhez.
És itt A kristálynap. Szerzője egyetemi professzor, a klasszika-filológia, a történelem- és a filozófiatudomány doktora. Jelen esetben ez különösen fontos, mert ezt, az ugyancsak forradalmi megállapításokat közreadó művét igen nagy részben a saját szakterületén, és annak eszköztárával végzett kutatásaira alapozza. Ebben ő is azt igyekszik bizonyítani, hogy az ókorban több olyan, fejlett természettudományos ismereteket igénylő technikai eszközt is alkalmaztak, amelyekről úgy tudjuk, hogy csak sok évszázaddal később fedezték fel őket. Állításainak bizonyítását az irodalmi források mellett a régi korokból fennmarad tárgyi emlékek elemzésére és alkalmazására alapozza. Így például e könyvének jelentős részét annak bemutatása teszi ki, hogy az ókorban már széles körben használtak fejlett optikai eszközöket. Ennek igazolására széles körű áttekintést ad múzeumokban őrzött ókori leletekről, amelyeket ő optikai eszközökként, így például optikai lencsékként, illetve tükrökként azonosít, s amelyeket a szaktudományok eddig semmi ehhez hasonló módon nem értelmeztek.
Mindahhoz, amit itt előad, Temple választhatta volna Ezékiel próféta fenti szavait is. Ő azonban nem "lázongó nemzedékkel", hanem nagyon is konzervatív tudósokkal száll itt szembe. Amint mondja semmit sem nehezebb megcáfolni, mint a szakértők által hangoztatott "hagyományos nézeteket". És mellette szól, hogy tudjuk, a tudományok története tele van olyan alkotókkal, akik tanúsíthatnák Temple e szavainak igazságát. Tudjuk: a tudománynak azokon a területein, amelyek nem a kézzelfoghatót, a többé-kevésbé közvetlenül mérhetőt és ellenőrizhetőt vizsgálják, mindig nagy kihívás szembekerülni forradalmian új nézetekkel. Mondják is, hogy a tudományban a bevett nézetek igen gyakran csak az őket valló nemzedékkel együtt engedik át helyüket az újabbaknak. És ismert tény az is, hogy midőn valaki az általánosan elfogadott nézetrendszerekkel szöges ellentétben lévő új elmélettel áll elő, gyakran még a beavatottak is csak hosszú, komoly küszködéssel járó elemzéssel, vizsgálódással tudják megítélni, vajon zseniális új felismeréssel vagy bonyolult, nehezen felfedhető tévedéssel kerültek szembe.
Műve elején, midőn megnyitja a frontot a tudomány hivatalos állása és annak képviselői ellen, Temple a következőket mondja: Kérdezzünk meg egy szakértőt, léteztek-e nagyítók az ókorban. Valószínűleg azt válaszolja: természetesen nem. Semmi ilyesmire nincs bizonyíték, és nincs is utalás, hogy ismertek volna effélét. Rögtön ezután közli: látni fogjuk, hogy több mint 450, az ókorból származó optikai eszköz került elő. A továbbiakban, érvelése fontos részeként sokat be is mutat és elemez ezek közül. Hatalmas irodalmi anyagot is elénk tár annak bizonyítására, milyen sok utalás, sőt konkrét leírás szól az optikai eszközök ókori alkalmazásáról.
Nem állítható, hogy mindaz, amit elénk tár, maradéktalanul meggyőző. Egyszerűen azért sem, mert ezeknek a szövegeknek a kifejezésmódja, nyelvezete sokkal homályosabb, mint aminek az értelmezéséhez, megértéséhez mi hozzászoktunk. Temple itt olyan jelentéstartalmakat olvas ki e szövegekből, amelyekre magunk nem gondolnánk - de hiszen ő a szakmájánál fogva otthonosan mozog ott, ahol mi idegenül állunk a nekünk különös megfogalmazásokkal szemben. Felhoz viszont rendkívül nehezen elutasítható, egyértelműnek látszó tényeket is, amelyek az ő igazát bizonyítják. Ilyen például, hogy ókori egyiptomi leleteken olyan apró, finom kidolgozású véseteket találtak, amelyeket egészen nyilvánvalóan csak nagyító alkalmazásával lehetett kimunkálni. Így ha el is utasítanánk a nagyító ókori "technológiai" használatának azon bizonyítását, amelyet Temple szövegekre alapoz, szövegekre, amelyek szabad szemmel nem láthatóan apró - tehát csak nagyító segítségével létrehozható - írásművekről szólnak, ha vitatnánk is az optikai lencséknek, tükröknek értelmezett tárgyak valódi rendeltetését, ezek a vésetek kézzelfogható tárgyi bizonyítékként szólnak mellette.
Valóban használtak az ókorban szemüveget? Volt-e Iulius Caesarnak olyan optikai teleszkópja, amellyel a gall partokról kereshetett alkalmas kikötőt a brit oldalon? Voltak-e a karthágóiaknak teleszkópjai? Arkhimédésznek vagy a gadesi (Hispánia) hajóknak fegyvernek alkalmas gyújtótükrei? Ismerték-e az óegyiptomiak a mágnesességet, s netán még az iránytűt is? Ismerték-e a pithagoreusok a fénysűrítő lencséket (már ha egyáltalán léteznek ilyen lencsék)? Megbízhatónak vehető tudást ezekről és a szerző további felfedezéseiről egy ilyen könyv nem adhat. Nagyon sok érdekes részletben gazdag, széles panorámát az ókorról, valamint annak reánk maradt irodalmi és tárgyi emlékeiről viszont igen, s úgyszintén valamennyit - a hivatkozásokban - a későbbi ókorkutatásokról és -kutatókról. És mindezek mellett a maga nemében kifejezetten izgalmas és nagyon tanulságos mindaz, amit a tudós kutató Temple a kutatási módszereiről elmond. Ebből egy megszívlelendő mondat, amelyet minden jó kutató igazolhat: "Az ember számos elvarratlan szállal találkozik, és mindig érdemes utánuk menni, mert sokszor a legjelentéktelenebb dolgok is a legnagyobb meglepetéssel végződhetnek."
Dr. Osman Péter
Lábjegyzetek:
1 {2004} EWCH 1530 (Ch)