4. (114.) évfolyam 5. szám |
2009. október |
Kivonatok
Dr. Markó József
Egy rendhagyó igénypont és gyakorlati veszélyei (Omnibus Claim)
A jelen dolgozat a szabadalmi igénypontok egy speciális típusával, az omnibusz igényponttal foglalkozik, amelynek hosszú története van, és amely jelenleg is fontos szerepet játszhat egy szabadalom érvényességének vagy bitorlásának megítélésében. Az omnibusz igénypont a kizárólagos jog definiálásához csak a leírás legalább egy részére és/vagy a rajzra hivatkozik. Az omnibusz igénypontok bizonyos országokban (UK, AU, NZ) széles körben, más országokban viszont csak rendkívüli esetekben elfogadhatók.
Dr. Vida Sándor:
Licenciaszerződés megszegése és védjegybitorlás
A Dior és a SIL közötti licenciaszerződés értelmében az engedélyes vállalta, hogy a védjegy presztízsének fenntartása érdekében nem értékesít nagykereskedők, kollektív szervezetek diszkontáruházai, akciós áruk forgalmazói stb. számára a védjegyjogosult előzetes hozzájárulása nélkül. Azonban a SIL, amikor pénzügyi nehézségei támadtak, védjeggyel megjelölt árukat értékesített az akciós árukat forgalmazó Copad International részére. A Párizsi Fellebbviteli Bíróság ítélete után amely csupán a Copadot marasztalta el mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Francia Legfelsőbb Bírósághoz, amely három kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából. Az Európai Bíróság megállapítása szerint az engedélyes megsértette a használati szerződés feltételeit, és tevékenysége következményeképpen sérül a forgalmazott áruk tekintélye és presztízst sugalló imázsa. A szerző a döntést, illetve neves szakértők kommentárját ismerteti.
Tarr Péter:
Az információ értéke az információs társadalomban
A tanulmány az Európai Bíróság egyik, a közelmúltban hozott döntését vizsgálja, amely az Európai Parlament és Tanács 2001/29/EK számú, május 22-én elfogadott, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló irányelve (Infosoc-irányelv) 2. és 5. cikkének alkalmazását érinti, és annak hosszú távra érvényes iránymutató magyarázatául szolgálhat. Az érintettek az Infopaq International és a Dán Napilapkiadó Egyesület voltak, a vita tárgya pedig az Infopaq gyakorlata, amely a beszkennelt újságcikkeket képformátumból szöveges fájllá alakítva kereshetővé teszi, majd ezek alapján a megbízó kérésére összefoglaló jelentéseket készít, az egyes újságcikkek jogtulajdonosainak hozzájárulása nélkül. Az eljáró nemzeti bíróságok elutasították az Infopaq arra irányuló kérését, hogy mondják ki, hogy a dán jogszabályok értelmében nincs szükség a jogtulajdonosok hozzájárulására, tekintettel arra, hogy ezen időleges többszörözési cselekmények nem járulékos/közbenső jellegűek, a szkennelést követő tárolás pedig nem az időleges többszörözést lehetővé tevő műszaki eljárás elválaszthatatlan része. A Dán Legfelsőbb Bíróság az Európai Bírósághoz fordult, és előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmében az üggyel kapcsolatban 13 kérdést tett fel.