A beszámoló 13. pontjában említett, általánosabb kérdésekben adott szakvélemények fontosabb részletei
Tartalomjegyzék
1) Az Olajterv Fővállalkozó és Tervező Rt. megkeresése az új Szjt azon szabályainak az értelmezése végett, amelyek - a régi Szjt-nek "a szocialista szerzői jogi elméleten" alapuló dogmatikus szemléletével szakítva -- új megközelítésben szabályozzák a személyhez fűződő jogok védelmét és e jogoknak a vagyoni jogokhoz való viszonyát (SzJSzT 02/01)
2) A Pénzjegynyomda megkeresése a szerzői jogi bankjegyeken esetleg fennálló szerzői jog tisztázása végett (SzJSzT 09/01)
3) A Fővárosi Bíróság megkeresése annak tisztázása végett, hogy milyen szerzői jogi megítélés alá esik a zeneműveknek az u.n. "remix" eljárással való megváltoztatása (SzJSzT 20/01)
4) A Magyar Mérnöki Kamara megkeresése a műszaki szakértői vélemények szerzői jogi megítélése végett (SzJSzT 27/01).
1) Az Olajterv Fővállalkozó és Tervező Rt. megkeresése az új Szjt azon szabályainak az értelmezése végett, amelyek - a régi Szjt-nek "a szocialista szerzői jogi elméleten" alapuló dogmatikus szemléletével szakítva -- új megközelítésben szabályozzák a személyhez fűződő jogok védelmét és e jogoknak a vagyoni jogokhoz való viszonyát (SzJSzT 02/01)
[A megrendelő által feltett kérdések közül az 1. sz. alatt feltettek voltak általánosabb jellegűek. Az alábbiakban ezeket a kérdéseket és az eljáró tanács azokra adott válaszait idézzük]
A megbízó kérdései:
A "megváltoztatás" fogalmi körébe tartozik-e az engedélyezési terv alapján minden kiviteli tervkészítés vagy csak az, amelynek eredményeként a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat megváltozik? Az engedélyezési tervet készítő tervező az engedélyezési tervet a megrendelő részére azzal a céllal készíti, hogy azt a megrendelő meghatározott célra - kiviteli terv készítésére, majd megépítésre, megvalósításra - felhasználja a Ptk. 409. §.-ának (1) bekezdése alapján. Ez jelenti-e azt, hogy a szerzői jogok körében a megváltoztatáshoz már eleve hozzájárult az engedélyezési tervet készítő tervező?
Az eljáró tanács válaszai:
A feltett kérdések megválaszolásához az eljáró tanácsnak mindenek előtt vizsgálnia kellett a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 13. és 50. §-át, valamint 67. §-ának (1) bekezdését. Ezek a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
13. §: "A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
50. §: "Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja."
67. §. (1) bekezdés: "A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja."
A Szjt. 13. §-a változást hozott a korábban hatályos szerzői jogi törvény (az 1969. évi III. törvény; a továbbiakban: régi Szjt.) szabályozásához képest. A régi Szjt., a "szocialista" szerzői jog dogmatikus jellegének megfelelően, irreális, és a gyakorlatban követhetetlen módon szabályozta a szerzői művek integritásának védelmét, és egyben -- annak keretében, amit az új Szjt. miniszteri indokolása a 9. §-hoz kapcsolódó részében találóan merev monista rendszerként jellemez -- meglehetősen zavaros módon összemosta a személyhez fűződő jogokat és a vagyoni jogokat, amikor 10. §-ában úgy rendelkezett, hogy a szerzői személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan (tehát a szerző engedélye nélküli) megváltoztatása vagy felhasználása. Az Szjt. miniszteri indokolása a következőképpen utal erre, illetve a változtatás szükségességére és módjára: "Ez a mű integritásának túlzott, életszerűtlen védelmét eredményezte, ami ráadásul még mások alkotói, előadóművészi szabadságának aránytalan és ésszerűtlen korlátozásaként is hatott. A törvény ezért visszatér a BUE [a Berni Uniós Egyezmény] 6bis cikkében található, több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlődéshez is rugalmasan alkalmazkodó szabályhoz. Ennek megfelelően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
Azt jórészt a bírói gyakorlat munkálja majd ki, az új szabályozás alapján, hogy mely módosítások lehetnek a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmesek, s melyek nem (amely utóbbi esetben, a megváltozott szabályozásból következően, nem lehet szó a szerző személyiségi jogainak sérelméről). Az 50. §, nyilvánvalóan nem a kizárólagosság igényével, az utóbbi kategóriába tartozó módosítások egy esetkörét szabályozza a felhasználók jogos érdekeit is figyelembe véve.
Az eljáró tanács megállapítja, hogy a 13. és 50. §. általános rendelkezéseket tartalmaz (lex generalis). Ezzel szemben a 67. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kizárólag az építészeti alkotások és műszaki létesítmények terveire vonatkozik (lex specialis). Ebből következően e tervek megváltoztatásával kapcsolatban - a személyiségi jogok szempontjából -- a 67. §. (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény az ilyen alkotások esetében - a miniszteri indokolás fenti idézett részében említett életszerűbb szabályozás igényének megfelelően - még pontosabban meg kívánta jelölni, mely esetekben lehet szó a szerzői személyiséghez fűződő jogainak a sérelméről.
Az eljáró tanács azonban aláhúzza, hogy az Szjt. 67. §-ának (1) bekezdése csupán a személyhez fűződő jogok szempontjából szabályozza, mely módosítások jogszerűek és melyek nem. A szerzői jog viszont nemcsak a személyiségi jogokból áll. Van a szerzői jognak egy másik nem kevésbé fontos alkotóeleme: a vagyoni jogok összessége. Ez utóbbi jogok függetlenek a személyiséghez fűződő jogoktól annyiban, hogy olyan esetben is szó lehet a vagyoni jogok sérelméről, amikor a személyhez fűződő jogok sérelme nem áll fenn. Ez fordítva is igaz, s, mint ahogy a miniszteri indokolás erre rámutat, e felismeréssel is összhangban rendelkezik úgy a Szjt. -- a magyar szerzői jog hagyományos dualista megalapozását a monizmusnak a "szocialista" szerzői jogi törvényekre jellemző dogmatikus változatával felváltó Szjt. felfogásával szakítva - hogy a szerzőt "a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége" illeti meg. Tehát nem e jogok misztikus, elválaszthatatlan egységéről, valamilyen monstre sziámi ikrekként való megjelenéséről van szó, hanem arról, hogy e jogok, bár nyilvánvalóan összhangban vannak egymással (s esetleg alkalmanként átfedésben is lehetnek egymással), egymás mellett, egymástól független léteznek. Ezt csak aláhúzza a személyiséghez fűződő jogok szabályozásában bekövetkezett egyik döntő változás; nevezetesen az, hogy -- mint ahogy az eljáró tanács a fentiekben rámutatott - a Szjt. mellőzte a régi Szjt.-nek azt az értelmetlen, a BUE szabályozásával ellentétben álló rendelkezését, amely szerint bármilyen jogosulatlan felhasználás, tehát a vagyoni jogok bármilyen megsértése, egyben a személyhez fűződő jogok megsértésének is minősült. (Ez a szabályozás annyira irreális volt, hogy a bírói gyakorlat arra a sorsa juttatta, ami - a jogértelmezés általánosan elfogadott szabályai szerint -- az önellentmondó és illogikus rendelkezéseknek jár; egyszerűen nem követte azt ilyen módon.)
ad 1.1. "A megváltoztatás fogalmi körébe tartozik-e az engedélyezési terv alapján minden tervkészítés, vagy csak az, amelynek eredményeként a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat megváltozik?"
Az eljáró tanács a fentiekben mutatott rá a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok önálló, egymás melletti létére. A mű megváltoztatása nemcsak az Szjt. 67. §-ának az egyik személyhez fűződő jogot szabályozó (1) bekezdése szempontjából jelentős, hanem az Szjt. 29. §-ának az egyik vagyoni jogot szabályozó rendelkezése szempontjából is. Ez utóbbi a következőket tartalmazza: "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre vaIó átdolgozása, filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre" (kiemelés az eljáró tanácstól).
Tehát a "megváltoztatás" fogalmi körébe tartoznak nemcsak azok a változtatások, amelyek az Szjt 67. §-ának (1) bekezdése szerint a személyiségi jogok megsértését eredményezhetik, de azok is, amelyeknek eredményeként az eredeti műből származó más mű jön létre. Azonban, ha fel is tételezzük, hogy egy kivitelezési terv - adott esetben - az engedélyezési tervhez képest esetleg felfogható lehet egy ilyen "más műnek," az ilyen "más mű" létrehozása a szerzői engedélye nélkül az Szjt. 29. §-ának a megsértését jelenti (emellett a változtatások természetétől függően, az Szjt. 67. §-ának (1) bekezdése szerinti személyhez fűződő jog megsértéséről is szó lehet, hisz a kétféle jog önálló léte nem zárja ki, hogy alkalmanként ne lennének ugyanazzal a cselekménnyel, párhuzamosan megsérthetők).
Az eljáró tanács azonban arra is rá kíván mutatni, hogy a kivitelezési tervnek az engedélyezési terv alapján való olyan elkészítéséhez, amely az engedélyezési terv elemeinek a lemásolását jelenti, ugyancsak az engedélyezési terv szerzőjének az engedélye szükséges, hisz az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözése (másolja), és hogy erre másnak engedélyt adjon.
Az is előfordulhat természetesen, hogy a kivitelezési terv készítője azt állítja, hogy az engedélyezési tervhez képest egy átdolgozott, újnak számító kivitelezési tervet hozott létre, de valójában az utóbbi lényegében az engedélyezési tervnek a másolatát jelenti. Ebben az esetben plágium is megállapítható lehet.
ad.1.2. "Az engedélyezési tervet készítő tervező az engedélyezési tervet a megrendelő részére azzal a céllal készíti, hogy azt a megrendelő meghatározott célra - kiviteli terv készítésére, majd megépítésre, megvalósítására - felhasználja a Ptk. 409. §.-ának (1) bekezdése alapján. Ez jelenti-e azt, hogy a szerzői jogok körében a megváltoztatáshoz már eleve hozzájárult az engedélyezési tervet készítő tervező?"
Az engedélyezési tervet azért készíttetik, hogy az építkezéshez szükséges hatósági engedélyt beszerezzék. A hatósági engedély kiadásával az engedélyezési terv funkcióját betöltötte, és a kivitelezést az engedély előírásai szerint kell végezni.
Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szerző a megváltoztatáshoz eleve hozzájárult.
Az Szjt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és vagyoni jogok - összessége. A 9. §. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért a személyiségi jogok sérelmére alkalmas változtatásokhoz általános jelleggel előre nem járulhat hozzá a szerző, mert ez az e jogokról való előzetes lemondást jelentené. Más kérdés, hogy magának a jognak a gyakorlása természetesen nem kötelező annyiban, hogy a szerző maga jogosult eldönteni, elfogad-e olyan konkrét, egyértelműen azonosított változtatásokat, amelyek a mű külső megjelenését vagy a rendeltetésszerű használatát érinthetik (ennek ellentétére utal az előző mondatban az "általános jelleggel előre nem járulhat hozzá" szövegrész).
Ami az átdolgozás jogát, mint vagyoni jogot, illeti, arra az Szjt. 16. §-a (1) bekezdésének a rendelkezései az irányadóak: "A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználásra és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető." Ezt az alapvető szabályt a § (6) bekezdése más oldalról még egyszer aláhúzza: "Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha a törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet." Az Szjt. 17. § nem hagy kétséget a felől, hogy mindez a mű átdolgozására is vonatkozik, hisz, többek között így rendelkezik: "A mű felhasználásának minősül különösen: ... f) az átdolgozás (29. §) ...".
A felhasználási szerződések általános szabályait az Szjt. 42.-55. §-ai tartalmazzák, amelyek között található a fent idézett 50. § is. Az 50. § körébe tartozó változtatásokon túlmenő és már az átdolgozás szintjét elérő változtatások tekintetében e szabályok közül különösen a következőket kívánja kiemelni az eljáró tanács:
42. § (1): "Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni."
42. § (3): "Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni."
43. § (5): "Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértéket, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik."
45. § (1): "A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni." (45. § (2): "Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén.")
46. § (1): "A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte."
46. § (3): "Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért."
47. § (1): "A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására."
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az átdolgozás szintjét elérő változtatásokhoz csak kifejezett - írásban rögzített -- szerződési kikötés útján járulhat hozzá a szerző.
A kérdés a változtatásokra vonatkozott. A fentek alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy a szerző csak kifejezett írásos engedély útján járulhat hozzá az engedélyezési tervnek a kivitelezési terv céljaira másolás (többszörözés) útján való felhasználásához is. Vagyis a szerző ilyen módon megadott engedélye conditio sine qua non!
2) A Pénzjegynyomda megkeresése a szerzői jogi bankjegyeken esetleg fennálló szerzői jog tisztázása végett (SzJSzT 09/01)
A megbízó által feltett kérdések:
1) A Társaság álláspontja szerint "a szerzői jogi törvény alapján a bankjegykép, illetve annak részlete nem áll szerzői jogi védelem alatt". A kérdés az, hogy jogszerűen alkalmazza-e az 1999. évi LXXVI. törvény [Szjt.] 1. § (4) bekezdését, illetve 1999. szeptember 1. előtt az 1969. évi III. tv. [rSzjt.] 1. § (3) bekezdését a forint bankjegyhez kötődő szerzői jogosultsággal kapcsolatban?
2) Ha a szerzői jogi védelem alóli kivételre nem alkalmazhatók az 1. alatt megjelölt jogszabályi rendelkezések, mi a jogszerű eljárás?
Az eljáró tanács válasza:
1. Tényállás
Az eljáró tanács a felkérő levélben körülírt tényállást veszi alapul, amely szerint a bankjegyek képeit (grafikáját) a Társasággal munkaviszonyban álló grafikusművész tervezi előre meghatározott "elképzelések" alapján. A tényállásba az eljáró tanács beleérti, hogy
- a bankjegyképek az Szjt. 1. § (2) bekezdés h) pontban meghatározott képzőművészeti alkotások, amelyek rendelkeznek az Szjt. 1. § (3) bekezdés szerinti egyéni eredeti jelleggel, ezért szerzői műnek minősülnek,
- a munkaviszonyban álló grafikusművész munkaköri kötelezettségei közé tartozik a bankjegyképek megalkotása [un. szolgálati mű] emellett
- a tényállást - az azonos jogkérdés miatt - kibővíti a pénzérméken rögzített és többszörözött képzőművészeti alkotásokra.
[2. Külföldi megoldások...]
3. A bankjegyeken és pénzérméken rögzített szerzői művek (képzőművészeti alkotások) szerzői jogi minősítése a magyar Szjt szerint
3.1. A bankjegyek és pénzérmék kibocsátása MNB hirdetménnyel való közzétételének szerzői jogi minősítése:
Ahhoz, hogy megítélhető legyen, hogy a bankjegyeken és pénzérméken rögzített szerzői művekre a szerzői jogvédelem kiterjed-e, meg kell vizsgálni, hogy a pénz kibocsátása hogyan történik, a folyamat felhasználás-e, tekinthető-e a pénzkibocsátás jogszabálynak, nyilvános határozatnak, hatósági közleménynek, ügyiratnak, [jogszabállyal kötelezővé tett] szabványnak, illetve más hasonló rendelkezésnek, más szóval állítható-e, hogy a pénzkibocsátás un. hivatalos irattal történik.
A pénz kibocsátása nem ölt jogszabályi formát. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 4. § (2) bekezdése alapján az MNB kizárólagosan jogosult bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNBtv. 31. § (1) bekezdése szerint a bankjegyek és érmék kibocsátását, címletét és külső kiállítását, valamint bevonását az MNB a Magyar Közlönyben hirdetménnyel teszi közzé.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) az MNB hirdetményét nem minősíti jogszabálynak. A Jat.-nak az állami irányítás egyéb jogi eszközeiről szóló fejezete az MNB-t feljogosítja ugyan normatív aktus kibocsátására, ez azonban a jegybanki rendelkezés, amely nem áll kapcsolatban a pénzkibocsátással.
Ugyanakkor a Jat. rendelkezik a Magyar Köztársaság hivatalos lapjáról, felsorolja, hogy a hivatalos lap kötelezően mely normatív és egyedi aktusokat tartalmaz, továbbá kimondja, hogy "jogszabály ... a Magyar Közlönyben más közlemény közzétételét is elrendelheti".
Mivel az MNBtv. 37. § (1) bekezdés szerinti hirdetményt a Magyar Közlönyben, a Jat. 57. § szerinti hivatalos lapban kell közzétenni, alappal lehet állítani, hogy a hirdetmény, és annak tartalma hivatalos irat, amely az Szjt. 1. § (4) bekezdés szerinti "más hasonló rendelkezésként" minősül, ha bizonyítható, hogy tartalma összhangban áll a megjelölt Szjt-beli rendelkezés funkciójával.
A szerzői jogi védelmet kizáró okok szóba jöhető csoportja "alulról", az alkotások rendeltetésére tekintettel zár ki bizonyos eredményeket a védelem köréből. Ezeket tartalmazza az 1. § (4) bekezdése. Ezek az eredmények egyébként lehetnek egyéni-eredeti jellegű, a szerzői alkotás pozitív követelményeit mindenben kielégítő művek, de közérdekű rendeltetésük miatt vannak kizárva a védelemből.
A kivételek e csoportjába a több címzettet érintő, kötelező erejű, vagy ahhoz hasonló hatású, rendszerint írásműként megnyilvánuló rendelkezések, és az ezeket előkészítő "ügyiratok" tartoznak. Ide sorolhatók a jogszabályok, azok tervezetei, a tervezeteket kísérő előterjesztések, az egyéb normatív aktusok, jogi iránymutatások, illetve azok előkészítő okiratai, az egyedi aktusok (hatósági, és nem hatósági jogkörben hozott) határozatok, és az azokat előkészítő anyagok, tekintet nélkül arra, hogy azok nyilvánosak-e, vagy sem, és ide tartoznak a [jogszabállyal közzétett] szabványok is. A bekezdés utalása arra, hogy "más hasonló rendelkezések" is e körbe tartoznak, minden "külső hatású" iratot, és az azt előkészítő anyagot e csoportba helyez.
A szerzői jogi védelem kizárásának a feltétele a "közérdekű" megismerést, érzékelhetővé tételt jelentő, kifelé ható felhasználási mód. Hiába mutat egyéni eredeti jelleget egy jogszabálytervezet, jogszabály, vagy bírósági/hatósági határozat, e funkciójában nem részesül szerzői jogvédelemben, és közlése előtt szerzői jogi akadály nem áll.
Mivel a kibocsátásra kerülő bankjegy/pénzérme közérdekű megismertetésének funkciója az MNB hirdetménye esetében maradéktalanul teljesül, állítható, hogy a hirdetményi közzététel vonatkozásában a bankjegy grafikai képe (a pénzérmén rögzített mű) nem tekintendő szerzői jogilag védettnek.
Ha azonban egy, a kizárás körébe eső szerzői művet nem "külső célú" ügyiratként használnak fel, a védelem fennáll. Ezt illusztrálja a bírói gyakorlat is. "A tudományos minősítés céljára készült értekezés, disszertáció a minősítési eljárásban egy ügyirat, a minősítés iránti kérelem melléklete, amelyet egy eljárási cselekményhez, a minősítéshez használnak. Ilyen értelemben nem szerzői mű." (BH 1979/285). Az "ügyirati" jelleg nem akadályozza, hogy a disszertáció szerzője fellépjen szerzői jogai védelmében, ha más személy engedélye nélkül használja fel a szerző alkotását. Tehát csak a minősítési eljárás szempontjából, a minősítő szerv és a jelölt viszonyában nem minősül a disszertáció szerzői műnek. Az értekezés a jelölt (a szerző) engedélye nélkül többszörözhető és "terjeszthető" az eljárás céljára, így továbbítható a bíráló bizottságnak, elhelyezhető az erre a célra szolgáló könyvtárban ahhoz, hogy a nyilvános vitán részvevők azt megismerhessék.
Hiába magas színvonalú tudományos mű egy ügyben felhasználni kívánt szakvélemény, funkciója kizárja a szerzői jogvédelmet a szakvélemény rendeltetésszerű "felhasználása" körében. Ha ugyanezt a szakvéleményt az eljáráson kívül szerzője szakfolyóiratban közzéteszi (a közzététel esetleges nem szerzői jogi akadályaitól most eltekintve), a szakvélemény tudományos műként minősül. Ugyancsak hiába tükröz magas szellemi színvonalat, és mutat egyéni eredeti jelleget egy jogszabálytervezet, jogszabály, vagy bírósági / hatósági határozat, e funkciójában nem részesül szerzői jogvédelemben, és közlése előtt szerzői jogi akadály nem áll." Ennek hatásait tárgyalja a következő két szerkezeti egység.
3.2. A pénzkibocsátás részcselekményeinek szerzői jogi minősítése:
Bár a bankjegy hivatalos lapban történő, előző pontban elemzett közzététele is átfogja a bankjegy, mint mű többszörözését és terjesztését, vagyis kétségkívül felhasználás az Szjt. 16. § és 17. § alapján, azonban e felhasználás tekintetében tehát a bankjegy-mű ki van véve a szerzői jogi védelem alól. A pénzkibocsátás azonban nemcsak a közzétételből, hanem egyéb cselekményekből is áll.
Kérdés az, hogy a pénzkibocsátás egyéb cselekményei során megvalósul-e a bankjegy-mű felhasználása. Az nem vitás, hogy a szerzői művet a kibocsátáshoz mindenekelőtt többszörözni kell, amely az Szjt. 16. § (1) bekezdés és 17. § a) pont értelmében felhasználás. E cselekményeket a Társaság végzi. E többszörözés mértéke és módja nem felhasználói üzleti döntés, hanem az emisszió hátterében álló pénzügyi-gazdasági jegybanki, a monetáris politika körébe eső, tulajdonképpen a legtágabb értelemben vett tulajdonosi megfontolás eredménye. Az állam, mint a piacgazdaság stabilitásáért felelős tulajdonos tulajdonjogának e részjogosítványát, a pénzkibocsátás jogát törvénnyel a jegybankra telepítette. A Társaság a jegybank teljesítési segédje e folyamatban. Ez kétségkívül a pénzkibocsátás körében magvalósuló többszörözés sajátos, minden szerzői műfelhasználástól eltérő vonása. E többszörözés a pénzkibocsátás MNB Hirdetmény által megalapozott "hivatalos irat" funkció határain belül marad.
A pénzkibocsátás második lépése a többszörözött bankjegyek fizetőeszközként való "terjesztése". (Ezt az MNB végzi.) Első pillantásra e cselekmény megfelel az Szjt 17. § (b) pontjában meghatározott terjesztés fogalmának, azonban a látszat megtévesztő. A szerzői jogi terjesztés fő esete a forgalomba hozatal, amely nem más, mint a mű, vagy a mű másolata tulajdonba adása kereskedelmi forgalomban, vagyis rendszeres, üzletszerű tevékenység körében, ellenérték, tipikusan pénz fejében. A pénzkibocsátás során történő bankjegy (pénzérme) terjesztés e fogalomnak nem felel meg. Nem történik adásvétel, és más tulajdonátruházási célú polgári jogi szerződést sem kötnek a folyamat részvevői. Sajátos, leginkább közigazgatási jellegű, távolról sem egyenértékű ellenérték fejében történő "tulajdonátruházásnak" kell minősíteni a bankjegyek (pénzérmék) fizetőeszközként való terjesztését, amelyre a szerzői jogi terjesztés fogalma nem alkalmazható. E sajátosságot alátámasztják az MNBtv. azon rendelkezései, amelyek a kötelező névértéken való elfogadásról, a hamis, hamisított, csonka bankjegyek és érmék elfogadásának tilalmáról, az "elhasznált" bankjegyek és pénzérmék átváltásra elfogadásáról, és a megsemmisülés jogkövetkezményéről rendelkeznek.
Összességében megállapítható, hogy a pénzkibocsátás anyagi "felhasználási" cselekményei közül a többszörözés - azon nem elhanyagolható sajátossággal, hogy annak célja nem kifejezetten szerzői mű érzékelhetővé tétele - formailag megfelel az Szjt-beli többszörözés fogalmának, azonban a többszörözött példányok "terjesztése" már nem azonosítható a szerzői jogi terjesztés, azon belül a forgalomba hozatal fogalmával.
3.3. Nem pénzkibocsátásban álló, egyéb felhasználás engedélyezése:
Az MNBtv. 40. § (1) bekezdése alapján "forgalomban lévő pénzről utánzatot készíteni vagy készíttetni bármely célra (színházi előadásra, televízió vagy filmfelvételnél való felhasználásra, oktatásra stb.) csak az MNB engedélyével szabad. A (2) bekezdés szerint az utánzatok előállítása, nyilvántartása, őrzése, megsemmisítése tekintetében az MNB előírásai szerint kell eljárni."
A rendelkezés kizárólagos többszörözési engedélyezési joggal ruházza fel az MNB-t. A szabály elhelyezéséből, tartalmából (előállítási, őrzési stb. szabályok előírásának lehetősége) azonban nyilvánvaló, hogy nem szerzői jogi alapú, hanem egyrészt állami, pénzkibocsátási tulajdonosi monopóliumból, másrészt állami közhatalomból fakadó, a pénzhamisítással szembeni védekezési, és a hivatalos fizetőeszköz valódiságához fűződő közbizalmi funkciót is kifejező engedélyezési jogról rendelkezik az MNBtv.
Válasz az 1. kérdésre:
ˇ Az egyéni-eredeti jelleggel bíró bankjegy-kép, illetve pénzérme szerzői mű, amelyre az Szjt. szabályai vonatkoznak.
ˇ Az MNB a bankjegy és pénzérme-kép hivatalos lapban történő közzététele során nem valósít meg szerzői jogi felhasználást, mert a hivatalos irat funkciója kivételt jelent a szerzői jogi védelem alól.
ˇ A pénzkibocsátás hivatalos irat funkció által átfogott többszörözési cselekményeit a Társaság valósítja meg.
ˇ az MNB a pénzkibocsátás "terjesztési" cselekményeivel tulajdonképpen nem valósít meg az Szjt. terjesztés fogalmának megfelelő felhasználást, e cselekmény nem tekinthető a "mű anyagi hasznosításának" az Szjt. 16. § (1) bekezdése alapján.
ˇ A forgalomban lévő pénz utánzatai készítésének MNBtv. szerinti engedélyezése nem szerzői, hanem részben közigazgatási, hatósági jellegű, részben tulajdonosi kizárólagos jogból (pénzkibocsátási monopóliumból) fakadó jogosítvány.
ˇ A forgalomban lévő pénz utánzatai készítéséhez, és más, egyéb, az Szjt. szerinti felhasználáshoz (tipikusan: többszörözés és terjesztés) a szerzői jogosult engedélye is szükséges (ld. 4. pont).
4. A bankjegy (pénzérme) szerzői jogosultja, a felhasználás engedélyezése
4.1. Jogátszállás a szolgálati művekre:
Az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen alkotott mű szerzői jogainak eredeti alanya mindig a természetes személy szerző. A munkaviszonyból folyó kötelesség objektív, nem attól függ, hogy mi a munkavállaló-szerző szándéka az alkotáskor. A "kötelességből, illetve szolgálati alkotás" minősítésnél az sem számít, hogy az munkahelyen, munkaidőben történik-e, hiszen az alkotói tevékenységnek jellemzője, hogy nem mindig szorítható munkajogi ritmusba. A konkrét jogviszonyban a legszűkebb munkaköri leírásban, majd a munkaszerződésben, végül - ha az adott munkáltatónál létezik - a kollektív szerződésben meghatározott munkaköri feladatokból kell kiindulni.
Az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján a vagyoni jogok a szolgálati művekre nézve a törvény erejénél fogva a munkáltatóra szállnak át. A jogátszállást kiváltó jogi tény a mű átadása a munkáltatónak. Az átadás csak munkajogi és nem szerzői jogi alapon követelhető. A munkaviszony létrejötte, illetve a szolgálati kötelezettség létezése önmagában még nem telepíti a munkáltatóra a szolgálati művekre nézve a a szerzői vagyoni jogokat. A munkavállaló a munkáltatóval kötött írásbeli szerződéssel kizárhatja az említett jogátszállást, vagy annak terjedelmét, vagy tartamát korlátozhatja. Ilyen ellenkező megállapodás hiányában a vagyoni jogok jogosultja a munkáltató, amely e jogával az Szjt. 9. § (6) bekezdése alapján szabadon rendelkezhet.
4.2. A munkavállaló szerző díjazása, és a szerzői névjog:
A törvény alapján (Szjt. 30. § (3) bekezdés) - ha a felek másképp nem állapodnak meg - a szerzőt díjazás illeti meg arra az esetre, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad vagy e jogot másra ruházza. Ebből az ellenkezőre következtetéssel következik, hogy a munkáltatóra átszálló vagyoni jog ellenértéke benne foglaltatik a munkabérben, ha a felhasználást maga a munkáltató valósítja meg.
Még ha a pénzkibocsátás során megvalósított többszörözés és terjesztés szerzői jogi felhasználás lenne is, saját felhasználásként minősülne a szóban forgó esetben a pénzkibocsátás teljes, szerzői jogi felhasználásnak minősíthető folyamata. Sőt, a pénzkibocsátás sajátos jellegére, a folyamatban részvevő jegybank és Társaság szerepére tekintettel a saját jelleget nem érinti az a tény, hogy a pénzkibocsátás többszörözési és "terjesztési" elemeit nemcsak a munkáltató maga, hanem a munkáltató és az MNB együtt valósítják meg.
Ami az egyéb, tehát nem munkáltatói (itt: pénzkibocsátási) felhasználások esetére a szerző díjazását illeti, e díj nem az elért bevétellel arányos díjazást jelenti, hiszen a díjazás alapja nem felhasználási szerződés, hanem az Szjt. 16. § (5) bek. szerinti "megfelelő", méltányos díjat. Ennek mértékét egyrészt nem lehet előre minden esetre meghatározni, másrészt az kétségtelen, hogy a díjmértéket jelentősen befolyásolja, ha a vagyoni jog átengedése, illetve a felhasználás engedélyezése ingyenesen történik. E tényre figyelemmel nem tekinthető visszaélésszerű joggyakorlásnak, ha a munkáltató a leírt vagyoni jog átruházás, illetve felhasználási jog átengedés esetére a munkáltató valamennyi érintett szerző - munkavállalójára nézve általános szerződési feltétellel (kollektív szerződésben, vagy "honor", illetve szerzői jogi szabályzatban) kizárja a munkavállaló szerző díjazását. E véleményt alátámasztja a szerzői jogi törvény magyarázata is. A díjigény egyébként akkor is a munkáltatóval szemben áll fenn, ha a mű vagyoni jogait átruházta.
(Az Szjt. 31. § (4) bekezdés szerint a munkavállaló szerzőt jogátszállás esetén is megilletik az engedélyezési jog nélküli, forgalomképtelen díjigények, ezeknek azonban egy esete sem alkalmazható.)
Ami a szerző személyhez fűződő jogai közül a névjogot illeti, az Szjt.12. § (1) bekezdés, és 30. § (5) bekezdés, valamint a leírt sajátos felhasználási körülmények együttes tekintetbe vétele alapján a felhasználás jellegéhez igazodónak minősíthető az a mód, ahogy a bankjegyek jelenleg feltüntetik a szerzőket. Az sem tekinthető jogellenesnek, hogy a pénzérméken nem tüntetik fel a művészeti alkotók nevét. Elegendő, ha a pénzérme kibocsátási dokumentáció, továbbá bárki számára hozzáférhető közlemény tartalmazza, hogy mely szerző művét rögzítik az érmén. (Az egyéb szerzői személyhez fűződő jogokról az Szjt. 30. § (5) bekezdése egyértelműen rendelkezik.)
Javaslat a jogszerű eljárásra (válasz a 2. kérdésre):
A munkáltató a megszerzett vagyoni jogokkal szabadon rendelkezik. Figyelembe véve a 3.2. pont szerinti "felhasználási" cselekményeket, és az MNBtv. szerinti joggyakorlást, az lenne a jogszerű eljárás, ha a Társaság, mint munkáltatói szerzői jogi jogosult szerződésben ellenérték nélkül, ingyenesen átruházná a bankjegyekre és pénzérmékre megszerzett vagyoni jogait az MNB-re. Az ingyenesség indoka a pénzkibocsátási cél, amely egyrészt a 3. pont szerint igen sajátos, törvény alapján végzett tevékenységekben megnyilvánuló, másrészt pedig tulajdonképpen saját felhasználás. (A szerződésben az MNB Hirdetményre nem szükséges kitérni, mert a hirdetményi közzététel nem szerzői jogi felhasználás, ld. 3. pont, összefoglaló). A jogátruházás alapján az MNB szerzői jogi jogalapon is engedélyezhetné a forgalomban lévő pénz utánzatai készítésének, sőt bármely egyéb felhasználását is. Ha a jegybank és a Társaság a jogátruházási szerződésben megállapodnak abban, hogy az MNB ingyenesen ad az MNBtv. szerinti "hatósági /tulajdonosi" engedéllyel együtt jól körülhatárolt felhasználási cselekményekre felhasználási engedélyeket pénz utánzatok készítésére, és egyéb szerzői jogi felhasználásokra, komoly aggály nélkül zárhatja ki a Társaság a munkavállalókkal kötendő, visszamenőleges hatályú szerződésben (akár általános szerződési feltétellel) a munkaviszonyban álló szerzők díjazását. Ha az említett felhasználást a jogátruházás nyomán az MNB ellenérték fejében engedélyezi, a munkavállaló szerző erősebb alappal követelhet szerzői jogdíjat, azonban erre az esetre sem tiltja meg az Szjt. kifejezetten a díjazás szerződéses kizárását. Ha ebbe a munkavállaló szerző(k) nem egyezne (egyeznének) bele, a díj mértékét vita esetén bíróság határozza meg.
5. Az 1999. szeptember 1. előtti helyzet:
Ha a szolgálati mű munkáltatónak történő átadása (ez a munkáltató Társaság jogszerzését megalapozó jogi tény!) 1999. szeptember 1-jét megelőzően következett be, a tényállásra az Szjt. 107. § (1) bekezdése alapján az rSzjt-t kell alkalmazni. Ebben az esetben a munkáltató saját felhasználása, tehát a pénzkibocsátás ("a munkáltató működési körén belüli joggyakorlás") tekintetében a jogi helyzet megegyezik a 4.2. alatt leírttal. A különbség egyrészt abban áll, hogy a munkáltató "csak" a felhasználás jogát, nem pedig a teljes vagyoni jogot szerezte meg, azonban ezzel is szabadon rendelkezhetett, amely a teljes megszerzett felhasználási jog harmadik személynek történő átengedését lehetővé tette. Másrészt pedig a korábbi törvény alapján nem lehetett érvényesen kizárni a szerző díjazását arra az esetre, ha a munkáltató harmadik személlyel felhasználási szerződést kötött. Azonban abban az esetben, ha a munkáltató feladatkörébe tartozott a felhasználási szerződés kötése, a díj a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott %-os mértéknél (a munkáltatóhoz befolyt díj 60%-a) alacsonyabb mértékben is meg lehetett állapítani. A pénzkibocsátás leírt, az MNB és a Társaság együttes tevékenységét feltételező folyamatára, valamint arra tekintettel, hogy az MNBtv. az MNB-t jogosítja fel az "utánzatok" készítésének engedélyezésére, alappal lehet állítani, hogy a felhasználási szerződés megkötése a munkáltató feladatkörébe tartozik. Ha pedig a felhasználási jog átengedése mind a Társaság és az MNB között, mind pedig az MNB és az esetleges felhasználók között ingyenesen történt, illetve harmadik személyek engedély nélkül használták fel a szolgálati művet (a bankjegy/pénzérme képét), ez alap lehet arra, hogy kioltsa, illetve igen alacsony mértékre süllyessze a munkavállaló szerző díjigényét.
3) A Fővárosi Bíróság megkeresése annak tisztázása végett, hogy milyen szerzői jogi megítélés alá esik a zeneműveknek az u.n. "remix" eljárással való megváltoztatása (SzJSzT 20/01)
A Bíróság kérdései:
1. Mit tekint a gyakorlat egy dal esetében remixnek, és mit jelent az ún. remix album?
2. A remix dal készítésénél milyen mértékű az eredeti dal, dalok megváltoztatása, az a mű lényegét érinti-e adott esetben, vagy sem?
[3. A perbeli remix dalok esetében (tehát a remix albumon megjelentetett eredeti, de remixelt daloknál), rövidültek-e a remix dalok az eredetihez képest, vagy sem?
4. A perbeli remixelt dalok esetében torzult-e az eredeti felvételekhez képest az előadók hanganyaga, vagy egyéb módon történt változtatás eredményezheti-e azt, hogy az együttes a hallgatók körében hátrányos megítélésben, vagy véleménynyilvánításban részesülhet.]
Az eljáró tanács válaszai:
Ad 1. és 2. (összevontan):
A remix fogalma
A "remix" angol eredetű kifejezés, szó szerinti fordításban "újrakeverés"-t jelent. A remix kifejezést a legszélesebb értelemben ezzel a jelentéssel használják: remixnek neveznek általánosan minden olyan zenetechnológiai eljárást, amelynek során
a)egy zeneszám (dal) hangfelvételét vagy annak valamely részletét zenei elemekre bontják, majd
b)az egyes zenei elemeken elvégzett szerkesztést (azaz egyes zenei elemek hozzáadását, elvételét, módosítását vagy más megváltozatását) követően,
c)a megszerkesztett elemeket újra összerakják ("újrakeverik"), annak érdekében, hogy
d)a szerkesztés céljától, jellegétől, módjától és mértékétől függően az eredeti zeneszámnak (dalnak) új ritmust, stílust, hangzást, stb. teremtsenek, vagy abból más, zenei eszközökkel kifejezhető új minőséget hozzanak létre.
A remix a fenti definícióból következően tehát mindenképpen az eredeti zenei alkotóelemek újraszerkesztésének céljával elvégzett, szándékolt beavatkozást jelent az eredeti zeneszám (dal) integritásába. A beavatkozás jellege, mértéke és eredménye azonban kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ. Szükséges tehát, hogy az eljáró tanács elöljáróban röviden kifejtse remix fenti a)-d) pontokban említett fogalmi elemeinek fontosabb jellemzőit.
A modern stúdiótechnika már évek óta lehetővé teszi, hogy a hangfelvételek elkészítése során a zenét megszólaltató minden egyes hangszeres és vokális előadóművészi teljesítményt külön-külön, önálló felvételi sávokon rögzítsenek. A stúdiótechnika segítségével azután ezeket az önállóan rögzített sávokat, illetve azon belül is a legjobban sikerült felvételrészeket, mindenfajta minőségromlás nélkül, mérnöki pontossággal össze lehet illeszteni ("mixelni"), így állítva elő a dal hangfelvételen megjelenő végleges változatát. Ez az eljárás számos nyilvánvaló technikai előnyt jelent a hangfelvételek készítésében. Az egyes zenei sávok önálló kezelése folytán az előadóművészeknek nem kell egy helyen és egy időben jelen lenniük a hangfelvétel elkészítéséhez, hiszen az egyes hangszeres és vokális előadóművészi teljesítményeket akár egymástól eltérő időpontokban, egymástól függetlenül is rögzíteni lehet. Ugyanebből az eljárásból fakadó további előny, hogy az egyes önálló előadóművészi teljesítményeket egymás után többször is rögzíteni lehet, és elég utólag, a végső szerkesztés ("mixelés") során kiválogatni a legjobban sikerült felvételrészeket, összeillesztve azokat más, ugyancsak önállóan rögzített előadóművészi teljesítmények legjobban sikerült részeivel. Egy egyszerű példát említve: ezzel az eljárással minden további nélkül megoldható, hogy egy énekes 16 soros énekéből kiemeljék az első próba során felvett 4 sort, és azt összeillesszék a harmadik próba során felvett további 8 sorral. Az eljárás természetesen tovább is folytatható: az éneket kísérő, önálló sávokon rögzített ritmushangszerek vagy gitárkíséretek legjobban sikerült részeit ezen a módon utólag lehet "hozzákeverni" a már megszerkesztett énekhez, így állítva elő a dal hangfelvételen megjelenő végleges változatát.
A digitális technológiának a zenében való megjelenésével az előzőekben említett lehetőségek még inkább kibővültek. A digitális technológia segítségével ugyanis a zene és annak minden egyes alkotóeleme ugyanúgy két értéket ("0" és "1") felvevő számsorokban vált kifejezhetővé, mint a számítógép által értelmezhető (azaz olvasható, szerkeszthető stb.) bármely más művelet. Ezen az úton a zene - hasonlóan például az egyszerű szövegszerkesztéshez - a legkisebb alkotóeleméig, az egyedi hangig felbonthatóvá, elemekre szedhetővé és újraépíthetővé vált.
A modern stúdiótechnika és a digitális technológia összekapcsolása a zenét és annak alkotóelemeit gyakorlatilag korlátlan mértékben manipulálhatóvá teszi. A remix készítésénél éppen az így kínálkozó technikai eszközöket alkalmazzák, egyfajta zenei "építőkockaként" hasznosítva a zeneszám (dal) hangfelvételének eredeti elemeit (például az egy-egy hangszeres vagy vokális előadóművészi teljesítményt megszólaltató, rögzítetett felvételi sávok egészét, annak egyes részleteit vagy akár az egyedi hangokat). Ezen eszközök segítségével a remix felvétel készítője gyakorlatilag technikai korlátozás nélkül módosíthatja az eredeti hangfelvételt: például számítógéppel előállított új ritmuselemeket illeszthet be, visszaépíthet olyan korábban rögzített és eltárolt felvételrészeket, amelyeket az eredeti dal hangfelvételre kerülő végső változatában nem alkalmaztak, különleges hanghatások elérése érdekében digitális hangmintákat illeszthet be az eredeti felvételbe, stb. A módosítás eredménye mindig az, hogy az eredeti zeneszám (dal) egy vagy több zenei alapeleme (tehát a dallam, a ritmus, a harmónia, illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzás) kisebb-nagyobb mértékében megváltozik.
A remixnek több, jól elkülöníthető típusa van, ezek közül az alábbiakban csak néhányat említünk meg. A remix legegyszerűbb verziója az, amikor a dal - az eredeti szerkezet, tempó, illetve zenei jelleg megőrzése mellett - új hangszerelést kap. Vannak olyan típusú remixek, amelyek átalakítják a dal eredeti szerkezetét is, például egyes szerkezeti egységeket ("verse", refrén) felcserélnek. Léteznek olyan remixek, amelyek nem tartalmazzák a teljes eredeti dalt, hanem abból például csak egy négysoros refrént vagy csak egyes hangszeres részeket vesznek át, és a remixben csak ezt használják fel. Készülnek azután olyan remixek is, ahol az eredeti dalt különleges hanghatásokkal ("effektekkel") módosítják, például az énekhangot szaggatottá, recitálóvá teszik. Az egyes remix típusok sorát még hosszan lehetne folytatni, hiszen a változtatások jellege, mértéke és eredménye - ahogyan az fentebb már említésre került - kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ.
A fentiekből következően a "remix album" olyan hangfelvételek egy hanghordozón kiadott összességét jelenti, amelyeknek mindegyike remix felvétel. Az egy előadótól megjelenő remix albumok jellemzője, hogy általában csak az adott előadó korábbi felvételeinek remix változatát tartalmazzák, és ebből állítanak össze egy album terjedelmű anyagot.
A remix célja
A remix felvétel készítésének leggyakrabban az a célja, hogy egy korábban hangfelvételen már forgalomba hozott, általában ismertté és népszerűvé vált dal eredeti változatát kisebb-nagyobb mértékű változtatásokkal megújítsa, és az eredeti dal sikerét is felhasználva, a remix változat meghallgatására ösztönözzön. Ezt a célt két eszköz egyidejű alkalmazásával igyekszik elérni. Egyrészt kifejezetten törekszik arra, hogy a dal eredeti változatának egyes meghatározó jegyei (például a refrén, stb.) mindenképpen felismerhetőek, azonosíthatóak maradjanak, emellett azonban az újszerű hatás elérése érdekében az eredeti dal zenei alapelemeiből (dallam, ritmus, harmónia, illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzás) egyet vagy többet megváltoztat.
A remix felvétel készítése a hangfelvétel előállítás, kiadás és forgalmazás során, ezen belül is döntő mértékben az ún. könnyű műfajban, mára már intézményesült, részben művészi, részben közvetlen üzleti, illetve marketing célokat szolgáló eljárássá is vált. Számos sikeres hangfelvételnek - előre tervezetten - megjelentetik a remix változatát is. A remix változat megjelentetése többirányú művészi, illetve üzleti célt is szolgálhat. Művészi cél lehet például, hogy a remix változat egy sikeres dalnak olyan új, feszesebb ritmust vagy hangzást adjon, amelynek segítségével a korábban már népszerű vált dallamra felfigyelhetnek a gyorsabb ritmusokat vagy a kifejezetten tánczenét kedvelők is. Ez egyben természetesen üzleti célt is jelent, hiszen a remix változat elkészítése és fogalomba hozatala bővítheti az adott előadót kedvelők, illetve a hangfelvételt megvásárlók körét. A remix változat elkészítéséhez és forgalomba hozatalához gyakran fűződik olyan üzleti elképzelés is, hogy ezen az úton - teljesen új zenei anyag elkészítése nélkül is - fenntartható az adott előadót kedvelő közönség figyelme és vásárlókedve, hiszen a rajongók a már megismert és megszeretett dalokat minden bizonnyal szívesen megvásárolják remix változatban is.
A remix ilyen intézményesült formájának három főbb irányzata létezik:
a)a friss slágerek "életben tartása", amikor a cél kifejezetten az, hogy a remix változat elkészítésével és kiadásával meghosszabbítsák a gyorsan változó zenei divatoknak kiszolgáltatott, és emiatt esetleg rövid idő alatt aktualitásukat vesztő dalok sikerét;
b)a valamikor nagysikerű, de esetleg már feledésbe merült slágerek "felélesztése", amikor a remix változat kifejezetten a korábbi sláger megújítását célozza, kihasználva annak egykori sikerét;
c)a kifejezetten "feldolgozás" jellegű remixek, amelyek az előző két kategória bármelyikébe tartozhatnak, és azoktól elsősorban abban különböznek, hogy itt már nem is az eredeti előadók teljesítményét használják fel újra, hanem a remix változat elkészítésére más előadóművészeket kérnek fel.
A mű lényegét érintő változtatások mértéke a remix esetében
Az a megkeresésben feltett kérdés, hogy a "remix dal készítésénél milyen mértékű az eredeti dal, dalok megváltoztatása, az a mű lényegét érinti-e adott esetben, vagy sem?", csak esetileg válaszolható meg: a remix jellegű beavatkozásnak a fentiekből következően nincs általános jelleggel meghatározható mértéke. Az eljáró tanács e kérdéssel kapcsolatban ezért ismételten rámutat arra, hogy a remix beavatkozás jellege, mértéke és eredménye kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ. Két példával jelezve a szélsőségeket:
a)Remixnek tekintjük például azt is, ha annak készítője az eredeti hangfelvételben egyes felvételrészleteket stúdiótechnikai eszközök segítségével csupán visszacserél olyan korábban rögzített és eltárolt felvételrészekre, amelyeket az eredeti dal hangfelvételre kerülő végső változatában valamilyen okból nem használtak fel. Ilyen esetben az eredeti műhöz, illetve annak hangfelvételre rögzített változatához képest a módosítás akár olyan csekély mértékű is lehet, hogy az az emberi fül számára alig hallható.
Remixnek minősül azonban az a fentebb már ugyancsak említett eset is, amikor az eredeti hangfelvételből csak részleteket (pl. a refrént vagy egyes hangszeres részeket) emelnek át, és azokat a dal eredeti szerkezetéhez képest a remix változatban még fel is cserélik. Ez már egészen bizonyosan a mű lényegét érintő változtatásnak minősül.
A kérdés megválaszolásakor továbbá figyelemmel kell lenni arra, hogy a remix nem csupán az eredeti mű, hanem az eredeti, hangfelvételre rögzített előadóművészi, illetve hangfelvétel előállítói teljesítmény integritásába is beavatkozást jelent. Vagyis a remix nem csupán a szerzői mű, hanem az érintett szomszédos jogi teljesítmények "lényegét" is érintheti.
Az eljáró tanács ezért a kérdéssel kapcsolatban a következőképpen foglal állást:
a)A kialakultnak és egyértelműnek tekinthető szakmai gyakorlat szerint a remix változat elkészítése szinte minden esetben az érintett szerző, előadóművész és kiadó közötti egyeztetés eredményeként történik. Ennek az egyeztetésnek a központi szereplője minden esetben a szerző, tehát szabályértékű szakmai gyakorlatnak tekinthető, hogy a szerzőt mindig bevonják a remix felvétel elkészítésével kapcsolatos egyeztetésbe, ideértve az elkészült remix változat jóváhagyását is. Az egyeztetés jellemzően a remix változat elkészítésével kapcsolatos minden lényeges kérdésre kiterjed:
i)kit bízzanak meg a remix változat elkészítésével (hangszerelőt, lemezlovast, stb.);
ii)milyen művészi és üzleti célt szolgál a remix változat elkészítése;
iii)a céloktól függően milyen jellegű és mértékű legyen a beavatkozás az eredeti hangfelvételbe;
iv)milyen közönséget megcélozva kerüljön forgalomba a remix felvétel.
Az eljáró tanács véleménye szerint ez az egyértelmű szakmai gyakorlat éppen azért alakult ki, mert a remix jellegű beavatkozás, illetve a remix felvétel elkészítése és forgalomba hozatala mindhárom említett jogosult jogait és jogos érdekeit érintheti. A szakmai gyakorlat tapasztalatai szerint tehát a felek eleve abból indulnak ki, hogy a remix elkészítése mind a művek, mind pedig az érintett szomszédos jogi teljesítmények esetében azok lényegét érintő módosításnak minősülhet, az előzetes egyeztetés pedig éppen az ebből kialakuló esetleges viták megelőzésére, kiküszöbölésére irányul. Az eljáró tanács a fentieket ugyanakkor hangsúlyozottan a kialakult szakmai gyakorlat alapján állapítja meg, ettől a gyakorlattól a felek adott esetekben természetesen eltérhetnek.
b)Az eljáró tanács álláspontja szerint - összességében vizsgálva a hangfelvételek forgalomba hozott remix változataiból leszűrhető általános tapasztalatokat - a remix az esetek túlnyomó többségében a mű lényegét érintő módosításokat jelent. Ennek az az oka, hogy a remix a legtöbb esetben valóban a már forgalomba hozott hangfelvétel megújítására törekszik, ahhoz pedig, hogy ez a cél ténylegesen megvalósulhasson, tehát az ismert dal valóban friss, újdonságot jelentő ritmussal, zenei hatásokkal, hangzással, stb. kerülhessen a közönség elé, jellemzően a mű lényegét érintő módosításokra van szükség. Ennek hiányában mind a szerző és az előadóművész, mind pedig a kiadó azt kockáztatja, hogy csalódást kelt a rajongókban, illetve vásárlókban, és a közönség a remix változat kiadását csupán "még egy bőr lenyúzásának" tekinti. Azaz az eredeti felvétel kellő mértékű megújításának hiányában meghiúsulhatnak a remix változat kiadásához fűzött művészi, illetve üzleti célok.
Minthogy a remix fogalmának, típusainak, céljainak és egyéb jellemzőinek teljes körű elemzése terjedelmében és mélységében is jelentősen meghaladná a jelen szakvélemény kereteit, az eljáró tanács a továbbiakban a remix felvétellel kapcsolatos megállapításait kizárólag a megkeresés tárgyát képező remix albumra korlátozza.
a)A megkeresés tárgyát képező remix album a fentebb ismertetett típusok közül a csekélyebb mértékű beavatkozást megvalósító remixek közé tartozik, ahol a változtatás az eredeti dalokhoz képest nem jelentős. A változtatások a következőkben összegezhetők:
i)Az albumon szereplő néhány dal esetében megfigyelhető szerkezeti módosítás, a dalok többsége azonban gyakorlatilag az eredetihez hasonló szerkezetben jelenik meg.
ii)Az eredeti énekhangot egyes helyeken ún. "effektekkel" (hanghatásokkal) módosították, amelyektől az az eredetihez képest szaggatottá vált.
iii)Ugyancsak történt az énekben néhány helyen tempóváltoztatás, ahol az ének eredeti tempóját számítógépi beavatkozással megváltoztatták.
iv)Egyes helyeken hallható, hogy a remix során az eredeti énekhangot az énekestől származó olyan korábbi énekhang felvételekkel cserélték ki, amelyeket az eredeti hangfelvétel készítése során rögzítettek és eltároltak, annak végső változatában azonban valamilyen okból nem használtak fel.
v)Több helyen hallható a dalok újrahangszerelése, azaz olyan jellegű változtatás, hogy a dallamot, ritmust, illetve harmóniát más hangszerek szólaltatják meg, mint az eredeti hangfelvételen.
vi)Egyes dalok hosszában érzékelhetők néhány másodpercnyi különbségek, de ezek a kompozíciók egészét, a dalok szerkezetét jelentősen nem változtatták meg.
b)A megkeresés tárgyát képező remix albumon szereplő dalokról, azok zenei alapelemeit (a dallamot, a ritmust, a harmóniát, illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzást) figyelembe véve, összességében a következők állapíthatók meg. A remix albumon egyértelműen megváltozott az eredeti dalok ritmusa és hangzása. Nagyobbrészt változatlan maradt ugyanakkor a dallam és annak szövege, továbbá - egy kivételtől eltekintve - a dalok harmóniája. Az eljáró tanács megállapítása szerint mindezek alapján a megkeresés tárgyát képező remix album zenei tartalma összességében csak csekély mértékben tér el a zenekar stílusvilágától, azaz nem szerepelnek rajta olyan zenei stíluselemek, amelyek gyökeresen idegenek lennének például a zenekar előző lemezén hallható zenei stílustól.
c)Az eljáró tanács álláspontja szerint a megkeresés tárgyát képező remix album esetében a változtatások mértékéről csak úgy lehet véleményt nyilvánítani, hogy annak során egyértelműen külön kell választani egyrészt a szerzői jogi, másrészt a művészi szempontokat.
i)Szerzői jogi szempontból az ismertetett változtatások összességükben egyértelműen elérik azt a mértéket, amelynek alapján a remix album az eredeti dalokhoz képest a mű lényegét érintő változtatásnak minősül. A változtatások egyenként és önmagukban kétségkívül nem jelentős mértékűek, de összeadódva, - tehát figyelembe véve, hogy a változtatások az egyes daloknál a hangszerelést, a ritmust, a hangzást és kis mértékben a harmóniát és a szerkezetet is érintik -, már a mű lényegét érintő változtatásnak minősülnek.
ii)Művészi szempontból az eljáró tanács nem lát megállapíthatónak lényegi változtatásokat, mert a remix album stilárisan lényegében a zenekar előző lemezén hallható zenei stílussal azonos körben maradt. Az eljáró tanács véleménye szakmai szempontból ennek inkább az ellenkezője, vagyis az, hogy a remix album nem nyújt elég változatosságot az eredetihez képest, nem nyújtja azt a fajta megújulást, frissítést, amely egyébként egy szakmai szempontból jól sikerült remix albumtól elvárható lenne.
4) A Magyar Mérnöki Kamara megkeresése a műszaki szakértői vélemények szerzői jogi megítélése végett (SzJSzT 27/01).
Az eljáró tanács véleményének összefoglalása:
1.A szakvélemény lehet a szerzői jog védelem feltételeinek megfelelő, tehát a szerző alkotó tevékenységébő1 származó egyéni, eredeti jelleggel biró tudományos (szakirodalmi) mű.
2.2002. január 1.-ig a szakvélemény szerzői jogi vedelem alóli kivételét az Szjt.
1.§ (4) és (5) bekezdése együttesen alapozza meg, akár kötelező jellegű, akar az ilyen jelleget nélkülöző ügyben.
3. 2002. január 1.-tő1 kezdve, az Szjt. módosítása alapján, ha a szakvélemény nem hatósági/bírósági eljárás, vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatának ügyirata, a szerzői jogi védelem korlatozás nélkül érvényesül.
4.A hatósági/bírósági eljáráshoz, vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatához kapcsolódó ügyirati funkcióban a szerzői jogi kivétel továbbra is fennáll, és az ügyintézéshez - eljáráshoz (abban bizonyítékként való felhasználáshoz) szükséges felhasználási jogot sem kell megszerezni a szakértőtől. Ennek többek között hatása az, hogy a szakértői díjnak nem lehet törvényesen része a felhasználási jog átengedéséért (a felhasználási engedély fejében) járó díj.
5. A hatósági/bírósági eljárások, illetve egyéb kötelező rendelkezések ügyintézése körén kívül a szakvélemények nem ügyiratok. Ha a szerzői mű feltételeinek megfelelnek, rájuk a szerzői jog akadálytalanul érvényesül. Ilyenkor a szakértő megbízása csak ahhoz elegendő, hogy a megbízó követelhesse a szakvélemény elkészítését, átadását, azt olvashassa, magáncélra lemásolhassa, az átadott, vagy magáncélra lemásolt példányokat ingyenesen - szintén érzékelés (elolvasás) céljából a szakvélemény rendeltetésének keretei között másnak átadhassa. Ha a megbízó ezen túlmenően, szerzői jogi felhasználásnak minősülő cselekményt is meg kíván valósítani, ehhez írásba foglalt felhasználási engedély is szükséges. Ha a szakértővel kötött szerződés ilyen elemeket tartalmaz, a szakértői díj megfelelő, arányos része a szerződésben adott felhasználási engedély ellenértékeként határozható meg.