Védjegyhasználat
A 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról 18. §-a a védjegyjogosultak részére használati kötelezettséget ír elő, amelynek elmulasztása esetén
- a nem használt védjegy – a bejelentő vagy jogosult által előterjesztett kifogás esetén – nem képez lajstromozási akadályt egy későbbi védjegybejelentésbe foglalt megjelöléssel szemben, valamint
- kérhető a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása.
A használati kényszer értelmében a védjegyjogosult kötelezettsége, hogy a védjegy lajstromozását követő öt éven belül kezdje meg a védjegyének használatát, illetve a már megkezdett használattal ne hagyjon fel öt évet meghaladó időtartamra. Ha ez mégis megtörténne, érvényesíthetők az említett hátrányos következmények, kivéve, ha a használat elmaradását a jogosult kellőképpen igazolja.
A törvény a védjegyhasználati kötelezettség körében a védjegy „komoly” használatát kívánja meg az árujegyzékbe tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban. A védjegyhasználat módja tulajdonképpen bármi lehet, így például a reklámozás vagy az üzleti levelezés is, a hangsúly ugyanis a használat volumenén, rendszerességén van. Védjegyhasználatnak minősül az is, ha a védjegyet olyan alakban használják, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el, valamint ha a védjegyet a belföldön lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az országból történő kivitel céljából helyezik el. A védjegynek a védjegyjogosult engedélyével történő használatát úgy kell tekinteni, mintha azt a védjegyjogosult saját maga használta volna.
