DR. MOLNÁR BÉLA belgyógyász, gasztroenterológus szakorvos, kandidátus, a Semmelweis Egyetem Sejtanalitikai Laboratóriumának vezetője, a 3DHistech Kft. alapítója, ügyvezető igazgatója
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1989-ben fogadták doktorrá, majd a II. sz. Belgyógyászati Klinika munkatársa lett. Külföldi és hazai posztdoktori ösztöndíjak, kandidátusi fokozatszerzés, Eötvös- és Széchenyi-ösztöndíjak fémjelzik tevékenységét. Kiemelkedő sikereket ért el a digitális hisztológia elméletének kidolgozásában, eszközeinek kifejlesztésében, az eljárás hazai és nemzetközi elterjesztésében. A virtuális mikroszkópos alkalmazások fejlesztésére 1997-ben megalapította az azóta világszerte elismert, 3DHistech spin-off céget. Tizenhárom hazai szabadalmi bejelentésben társfeltaláló.
Fejlesztéseiben a hagyományos mikroszkópia és a digitális képfeldolgozás házasítása virtuális 3D mikroszkópot eredményezett, amely lehetőséget kínál az orvosoknak, sőt a távolról tanácsot adó szakértőknek is arra, hogy a beszkennelt szövetminta alapján gyors diagnózist állítsanak fel. Segítségével meghatározható az onkológiai terápia, lehetővé vált a távkonzultáció.
A rendszert nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is szabadalmaztatták. Jelenleg több mint 400 magyar fejlesztésű digitális patológiai rendszer működik a világ 40 országában.
Számos elismerése mellett 2011-ben vállalkozását az Európai Feltalálói az Európai Feltalálói Díj kis- és középvállalkozások kategóriájában a legjobb három közé választották KKV kategóriában. A díj történetében ez volt az első alkalom, amikor magyar kutatót, illetve vállalkozást jelöltek e rangos díjra.
HONORIS CAUSA JEDLIK ÁNYOS DÍJBAN részesült
DR. HÁMORI JÓZSEF Széchenyi-díjas biokémikus kutatóprofesszor, agykutató, akadémikus, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi alelnöke, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke
1932-ben született Fegyverneken. Az egyetemet (ELTE TTK) 1955 tavaszán végezte el, kutató biológusként, majd 1958-ban doktori címet szerzett. A neuroanatómiai kutatómunkába 1955-ben, Szentágothai János pécsi intézetébe kerülése után kapcsolódott be. 1963 óta a budapesti I. sz. Anatómiai Intézetben dolgozik - jelenleg mint kutatóprofesszor. Kezdetben a gerincesek központi idegrendszere - elsősorban a kisagy - szinaptikus szerveződésének kutatásával foglalkozott. 1964 óta dolgozik másik fő témáján, az ideghálózatok kialakulásának problematikáján.
Vendégkutatóként, vendégtanárként működött a Kaliforniai Egyetemen, a New York-i Mount Sinai Egyetemen, folyamatos tudományos együttműködésben van moszkvai, római, londoni, oxfordi, párizsi, német, dán és svéd laboratóriumokkal. Több tanulmányútja során foglalkozott a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetével és fejlődésével. Ennek részbeni eredményeként Magyarországon - Roska Tamás akadémikussal együttműködve - új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. Kiemelkedően eredményes kutatói pályáját 1994-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.
1966-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa, 1972-ben pedig a biológiai tudományok doktora. 1990-ben az MTA levelező tagjává választották. 1992-ben az Európai Akadémia tagja, 1998 májusában az MTA rendes tagja lett. Kétszázat meghaladó közleményt, számos könyvet és könyvfejezetet írt. Több mint ötven éve vesz részt a biológus és orvosi graduális és posztgraduális oktatásban, képzésben. Pécsett és Budapesten PhD hallgatók program-vezetőjeként oktatott és oktat jelenleg is. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének professzoraként az összehasonlító anatómia és neurobiológia, valamint pszichológus hallgatóknak a humán anatómia tárgyakat is oktatta egészen 2002-ig. 2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen neurobiológiát tanít. 1992-1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, 1993-1994-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnöke.
1998-2000 között a nemzeti kulturális örökség minisztere, 2000-2002 között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója, majd a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke volt. E kollégium javaslata alapján növekedett 2000-2002 között a tudományos kutatásra és fejlesztésre fordított költségvetési támogatás (2001-re 30%-kal, 2002-re újabb 30%-kal). Minisztersége másfél éve alatt sikerült a kultúrára fordított költségvetési támogatást több mint 60%-kal növelni.
Számos nemzetközi és hazai tudomány- és oktatáspolitikai bizottságban, testületben dolgozott és dolgozik, valamint több folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2002-2008 között, két cikluson át a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnökeként tevékenykedett.
1999-ben az UNESCO által szervezett Tudomány Világkonferenciája elnöke volt. 2000-től a Magyar Örökség Díj Bizottság, 2002-től a Magyar UNESCO Bizottság elnöke.
ŽELJKO TOPIĆ a Horvát Köztársaság Szellemi Tulajdoni Hivatala főigazgatója, aki a díjat az SZTNH elnökének és elnökhelyettesének közelmúltban tett zágrábi hivatalos látogatása alkalmával vehette át
Željko Topić a régiónkban működő hivatalok vezetői között kiemelkedő szerepet tölt be, számos esetben kamatoztatja diplomáciai képességeit kompromisszumos megoldások megtalálása, a delegációk álláspontjainak harmonizálása érdekében. A regionális, európai és világszintű együttműködés elismert szószólója. Elkötelezettségével sokat tett a szellemitulajdon-védelmi együttműködés fejlesztéséért és erősítéséért.
Szakmai teljesítménye nemzetközi szinten is kiemelkedő, a közelmúltban az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsában Horvátország képviselőjeként tevékenykedett. Hazája Európai Unióhoz történő csatlakozása érdekében jelentős eredményeket ért el a szellemitulajdon-védelem terén.
A Szellemi Tulajdon Világszervezetének különböző bizottságainak munkájában 15 éve vesz részt. Figyelemre méltóak eredményei, amelyeket a védjegyek nemzetközi lajstromozására létrejött Madridi Unió Közgyűlésének, valamint a felülvizsgált Védjegyjogi Szerződés elfogadására létrejött Diplomáciai Konferencia alelnökeként ért el, valamint a Védjegyjogi Állandó Bizottság elnöki tisztségében.
|