Millenniumi Díj 2008
Fotóművészet - fotókritikai, elméleti és fotótörténeti folyóirat
Inno Tears Kft.
Kieselbach Galéria és Aukciós Ház
Eötvös Loránd Geofizikai Intézet
Fotóművészet, a több mint ötven évfolyamával büszkélkedhető fotókritikai, elméleti és fotótörténeti folyóirat, avatott, hiteles forrása és ösztönzője a fotográfiai történeti és elméleti kutatásoknak.
A díjat átvette: Tímár Péter kiadó-főszerkesztő.
A Fotóművészet ezen a néven 1966-tól, mint a "Fényképművészeti tájékoztató" utóda működik. Szerepének, jelentőségének megítéléséhez ismerni kell a magyarországi fotográfia anomáliáit - ugyanis miközben hazánk, idegenbe szóródott művészei révén, fotográfiai világhatalom, a magyarországi fotográfiai közéletet egészen a közelmúltig az intézményesülés teljes hiánya sújtotta.
A bénító elmaradás felszámolásának egyik első, sikeres eszköze lett annak idején ez a lap, kezdetben a Magyar Fotóművészek Szövetségének - amely gyakorlatilag a teljes magyar hivatásos fotográfustársadalmat jelentette - "belső" tájékoztatója, majd egy idő után már nyilvános is terjesztett orgánuma. Immár több mint másfél évtizede pedig az erre a célra létrehozott Magyar Fotográfiai Szaksajtó Alapítvány által kiadott, független fotóművészeti folyóirat.
Jelenlegi, a kezdeti sokszorosára bővült olvasótáboruk a professzionista fotográfusok, művészek mellett a vizuális művészetek, és ezen belül a fényképek iránt érdeklődő vagy akár fényképező, szerteágazó indíttatású emberekből áll. Olvasóik jó részét személyesen is ismerik. Szerte a világon megtalálhatóak példányai a szakmai könyvtárakban, múzeumokban, galériákban, a nemzetközi fotográfiai élet prominens személyiségeinek kezei között.
A Fotóművészet legnagyobb terjedelemben a kortárs magyar fotóművészettel és alkotóival foglalkozik, de nem hanyagolja el a külföldi fotográfiát sem, és - egyetlenként az országban - minden számában közöl jelentős súlyú fotótörténeti és fotóelméleti anyagokat is. Noha művészeti lap, rendszeresen foglalkozik fotótechnikai kérdésekkel, hiszen a fotográfia sajátosságainak megfelelően a technika a művészi alkotás elválaszthatatlan része, alapvető technikai ismeretek nélkül fotográfiát esztétikai elemzés alá sem lehet venni.
Függetlenségüket különösen fontosnak tekintik, ami bár financiálisan fájó, hiszen létérdekük volna hirdetéseket szerezni, ám ezért cserébe a lap egész tartalmát átszövő, termékeiket feldicsérő kritikátlan hozsannázáshoz nem kívánnak partnerek lenni. Anyagi létük tehát egyetlen cérnaszálon, a Nemzeti Kulturális Alap fotográfiai szakmai kollégiumának támogatásán múlik.
Inno Tears Kft., a lézeres szemműtétekhez kifejlesztett szemcseppek ill. eljárások, valamint a Debreceni Egyetem Szemklinikáján és Biokémiai Intézetében szerzett tapasztalatok hasznosítására alakult spin-off vállalkozás.
A díjat átvette: dr. Csutak Adrienne, a projekt vezetője.
A 2006 februárjában megalakított InnoTears Kft. a Debreceni Egyetem három kutatója tulajdonában van. Az innovációra és pályázati forrásokra alapozott cég misszója az emberi szem elülső szegmensében természetes úton vagy látásjavító lézeres szemműtétek szövődményeként kialakuló megbetegedések diagnosztikájában és terápiájában használható új típusú termékek fejlesztése.
Évente milliók vállalkoznak lézeres szemműtétre annak reményében, hogy örökre búcsút inthetnek szemüvegüknek. A páciensek döntő többségénél komplikációmentesen zajlik le ez a több évtizede alkalmazott eljárás. A tapasztalatok szerint azonban egy részüknél nem gyógyul megfelelően a szaruhártyán ejtett seb, ami további látászavarokhoz vezethet. Ennek egyik oka, hogy az adott beteg könnyéből hiányzik, vagy alacsony koncentrációban van jelen az egyik enzim, amely többek között a gyógyulásért is felelős lenne. A Debreceni Egyetem könnyenzimológia-kutatóinak sikerült teljes körű megoldást találniuk a problémára. Berta András és Tőzsér József 25 éve kezdődött közös kutatásai nyomában, Csutak Adrienne PhD-munkájából indult, aki a munkatársaival együtt kifejlesztett urokináz típusú szemcseppel 2001-ben elnyerte az egyesült államokbeli Johns Hopkins Egyetem "Év találmánya" díját.
Az InnoTears nevéhez három könnyenzimológiai szabadalom fűződik. Az első egy, a könny plazminogén-aktivátorának szintjét mérő, könnyvizsgálaton alapuló gyorsteszt, amellyel a műtétet követő harmadik napon kimutatható, ha a szaruhártya sebgyógyulási zavara várható. Az így végzett vizsgálatok a sebészeti beavatkozások utáni gyógyulást jelzik előre, így esetleg kevesebb antibiotikum és szteroid elegendő a beteg gyógyulásához.
A másik két szabadalom a rekombináns plazminogén-aktivátor inhibitor-2 fúziós fehérje, valamint a peptid-aldehid inhibitor, amelyekkel az urokináz-aktivitás blokkolható. Ez az anyag többek között szaruhártyafekélyek gyógyításában is alkalmazható.
E szemcseppek jelentőségét növeli, hogy - a műtéti komplikációkon túl - a szaruhártya sérülései, illetve egyéb károsodása folyamán fellépő komplikált sebgyógyulási folyamatokat is gyorsíthatják. A három szabadalom tökéletesen kiegészíti egymást, kerek egészet alkot a kritikus gyógyulások normálissá tételében.
Kieselbach Galéria és Aukciós Ház, amely az utóbbi évtized meghatározó szereplője a hazai műkereskedelemnek, tudatosan és elkötelezetten küzdve a magyar művészet kvalitásának megfelelő elismertségéért.
A díjat átvette a galéria képviseletében: Szűcs András.
A Kieselbach Galéria több mint tíz éve meghatározó szereplője a hazai műkereskedelemnek. A magyar művészet 1850 és 1950 közötti időszakára fókuszál, de a kortárs képzőművészettel is intenzíven foglalkozik. A galéria aukcionálta a valaha legdrágábban eladott magyar festményt is: Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása című műve 230 millió forintos leütési árat ért el.
2007-től kezdődően a galéria fotóárveréseket is szervez, melyeken olyan, külföldön világhírűvé vált magyar fotográfusok, mint Kertész, Brassai, Capa, Moholy-Nagy, Munkácsi művei kerültek kalapács alá.
A galériát a 25 éves szakmai múlttal rendelkező Kieselbach Tamás művészettörténész vezeti, és festménybecsüsök mellett két igazságügyi szakértő is részt vesz a munkában. A galéria szolgáltatásai közé tartozik az ingyenes értékbecslés és tárgymeghatározás, melyet egyedülálló adatbázis és fotótár segít.
A magyar művészet kvalitásának megfelelő elismertségéért való törekvésüket tükrözi, hogy a galéria internetes portálján, ellenszolgáltatás nélkül, több mint húszezer magyar festmény fotója mellett tanulmányok, dokumentumok és digitális formában hozzáférhető könyvek segítik a kutatók munkáját angol és magyar nyelven egyaránt.
Kieselbach Tamás monumentális köteteivel újrafogalmazta a modern magyar festészetről kialakított képet, és folyamatosan ad ki, illetve támogat vizuális kultúrával összefüggő könyveket. Ezekhez a kiadványokhoz kapcsolódnak a galéria kiállításai is, melyek teljesen új megvilágításba helyezték a magyar művészet összefüggéseit.
Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, amely száz évvel ezelőtt jött létre névadója világraszóló felfedezése, az Eötvös-inga gyakorlati hasznosítására a világ első alkalmazott geofizikai intézeteként, mindvégig magas színvonalon szolgálva a nemzet gazdaságának javát.
A díjat átvette: dr. Fancsik Tamás igazgató.
A Nemzetközi Földmérési Szövetség, a korszak kiemelkedő jelentőségű tudományos társasága 1906-ban Budapesti tartotta kongresszusát, amelyen báró Eötvös Loránd beszámolt a gravitációval kapcsolatos kutatásairól, majd a gyakorlatban is bemutatta - a később Eötvös-inga néven világhírűvé vált - nehézségi variométerének terepi alkalmazását.
A kongresszus résztvevőinek lelkes fellépése nyomán a magyar kormány a megfelelő pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával lehetővé tette a világ első alkalmazott geofizikai intézetének létrejöttét. Az anyagi áldozat busásan megtérült, Eötvös kutatócsoportja hamarosan, a torziós inga segítségével a világon elsőként mutatott ki felszíni mérésekkel olajmezőt. Az Eötvös halála után az alapítóról elnevezett Magyar Királyi báró Eötvös Loránd Geofizikai Intézet első vezetői Eötvös egykori tanítványai lettek: Pekár Dezső, később Fekete Jenő.
Az intézet világszerte folyó tevékenységében az Eötvös-inga egyre korszerűbb változataira épülő gravitációs és földmágneses kutatás játszotta a főszerepet. De ezekkel párhuzamosan gyorsan meghonosodtak az akkoriban megjelenő új geofizikai kutatási eljárások is, például a szeizmikus, a geoelektromos, illetve a mélyfúrás-geofizikai módszerek.
A második világháborút követően az utolsó Eötvös tanítvány, Renner János, majd Dombai Tibor, később Müller Pál igazgatósága idején Magyarország növekvő nyersanyagigénye, ill. a geofizikai expedíciók kedvező feltételeket teremtettek az intézet további fejlődéséhez. Szinte minden geofizikai kutató módszert aktívan műveltek, műszereket fejlesztettek és gyártottak. Kiváló szakemberei - csakúgy mint a két világháború között - világszerte keresettek voltak.
A rendszerváltozás körüli években az intézet történetének legnehezebb éveit élte. Eltűnt a keleti piac, az intézeti műszerfejlesztés és gyártás létalapja, minimálisra zsugorodott a hazai kutatási igény. A kényszerű leépítések és átalakulások nyomán létszáma a tizedére csökkent, de súlyponti tevékenysége maradt az információkezelés és az állami adatszolgáltatás, a környezetvédelem, valamint a nemzetközi együttműködéssel végzett kutatás-fejlesztés.
A ma is önálló intézet jelenleg egyes országos projektek magas színvonalú végrehajtásával, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal felügyelete alatt az állami földtani feladatokat látja el.
Tudásbázisára támaszkodva számos kritikus helyzetben szakmai megalapozottsággal támogatja a nemzet érdekérvényesítő törekvéseit, mai feladatai között kiemelt gazdasági jelentősége van a radioaktivhulladék-elhelyezési kutatásoknak és a széndioxid-elhelyezési felmérésnek.
A száz év muzeális értékeit, dokumentumait pedig az intézetben nyilvánosan látogatható Eötvös Gyűjtemény mutatja be.