EÖTVÖS LORÁND

(1848 - 1919)

 

Eötvös Loránd Budán született 1848. július 27-én. Atyja, Báró Eötvös József elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.

Középiskolai tanulmányait, részben magántanulóként, a piaristák pesti gimnáziumában végzi, ahol 1865-ben érettségizik. Jogi tanulmányokba kezd, amelyek nem kötik le, ezért mindig szakít időt magának, hogy természettudományi előadásokon is részt vegyen. Ennek ellenére jogász lesz, de továbbra is legfőbb vágya, hogy "külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt" ismerkedhessék meg a természet világával.

Amikor 1867-ben, atyai jóváhagyással, véglegesen a természettudományok mellett dönt, Heidelbergbe utazik, ahol az egyetemen Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa. Elsősorban fizikát, matematikát és kémiát tanul, majd egy félévet a königsbergi egyetemen tölt. Ám az ottani előadásokat túlságosan elvontnak tartva visszatér Heidelbergbe, ahol 1870 júliusában "summa cum laude" fokozattal megszerzi a doktorátusát.

Hazatérése után, 1871. februárjában meghal apja. Halálos ágyán tanácsolja fiának, hogy boldog csak akkor lehet, ha tudós marad és a politikába nem avatkozik bele. Eötvös megfogadva az apai intelmet, megpályázza a pesti egyetem elméleti fizikai tanszékén meghirdetett tanársegédi állást, melyet meg is kap. 1872-ben nyilvános rendes tanárrá nevezik ki. 1874-ben jogot kap arra, hogy kísérleti fizikából is előadásokat tarthasson. 1878-ban Jedlik Ányosnak - a dinamó feltalálójának - nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lesz és megbízást kap az elméleti és kísérleti fizikai tanszék egyesítése révén létrejött fizikai intézet igazgatói teendőinek ellátására.
Az Akadémia 1873-ban levelező, majd 1883-ban rendes taggá választja. Az Akadémia elnökének tisztjét 1889-ben nyeri el.

Elméleti munkássága jelentős, a fizika fejlődésére meghatázozó volt. Behatóan foglalkozott a kapilláris jelenségekkel, a mágnesességgel és a gravitációval. Ars poeticáját így fogalmazta meg: "Az igazi természettudós ... örömöt talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít."

A kapilláris erők, az Eötvös-törvény

A kapilláris erők szabják meg a pohár víz felületének alakját, ezek hatására lesznek a cseppek gömb alakúak, ezek okozzák, hogy a víz a vékony hajszálcsövekben felemelkedik. Eötvös a felületi feszültségek meghatározása céljából először is egy új eljárást dolgozott ki, az un. reflexiós módszert. E módszer lehetővé tette a különböző folyadékok felületi feszültségének nagypontosságú meghatározását. Kísérletei során azt találta, hogy összefüggés van a folyadékok felületi feszültsége és molekulatömegük között. Ezen az alapon a folyadékok felületi feszültségének a hőmérséklettel való változásából meghatározhatjuk a folyadékok molekulatömegét.
Ez a fontos összefüggés az Eötvös-féle törvény, mely kimondja, hogy valamennyi egyszerűen összetett folyadék molekuláris felületi energiája 1 oC hőmérsékletváltozásra ugyanannyit változik. Ez az általános gázállandó megfelelője a folyadék állapotra.

Gravitáció és mágnesesség

Közel négy évtizeden keresztül, haláláig a gravitáció és földmágnesesség tanulmányozásával foglalkozott. Ezekben a vizsgálatokban a gravitáció térbeli változásainak tanulmányozására a Cavendish-féle torziós inga módosított változatát használta fel. Vizsgálati módszerét két biztos pillérre fektette. Az egyik az eljárás szigorú fizikai elméletének kifejtése, a másik a célra alkalmas, szinte hihetetlen érzékenységű műszer, a híres Eötvös-féle torziós inga (variométer) tényleges megszerkesztése.

A torziós inga

Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt;

1. a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer);
2. a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg le, és a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak (horizontális variométer, a tulajdonképpeni Eötvös-inga).

A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platinaszál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő vonzóerő és rugalmas erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. A torzió mértékét egy skála előtt elmozduló jel mutatta. A műszert kezdetben egy-, két-, majd háromfalú tokkal védte, hogy kizárja a légmozgások és a fém alkatrészek mozgása közben létrejövő villamos hatásokat és a hőmérséklet-ingadozásokat.

Műszeréről Eötvös maga a következőket mondja: "Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek."

Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült. A műszereket tudományszeretetre hivatkozva nem szabadalmaztatta.

A terepi mérések meggyorsítása érdekében Eötvös következő műszerébe két, egymáshoz képest 180o-kal elfordított lengőt épített be. Ezzel az 1902-ben készült műszerrel végezte a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának kimutatását célzó híressé vált kísérleteit.
Az első nagyobb területre kiterjedő Eötvös-inga mérésekre 1901 telén, a Balaton jegén került sor. Eötvös azért választotta a tükörsima jégfelületet méréseinek színhelyéül, hogy ne kelljen foglalkoznia a felszíni zavaró tömegek hatásával. Méréseit 1903 telén folytatta, összesen 40 ponton végeztek méréseket. A mérési eredményekből megállapították, hogy a tó tengelyével párhuzamosan egy tektonikai vonal húzódik. Ez a megállapítás volt az Eötvös-inga mérésekből levont első földtani következtetés. Az ingát az 1930-as években kőolaj lelőhelyek kutatásában sikeresen hasznosították. Rövid időre kiszorították a modernebb műszerek, de 1950-től a geofizikai kutatásban ismét előtérbe került. Időközben többen tökéletesítették, ennek következtében az eredetileg ötórás mérési idő negyven percre rövidült.

A gravitációs kompenzátor

Eötvös gravitációs műszerei közül említést érdemel még a gravitációs kompenzátor, amely lényegében torziós szálon függő vízszintes ingarúd, a rúd végein gömb alakú tömegekkel. A műszer érzékenységére jellemző, hogy Eötvös műszerét a Duna partjától kb. 100 méterre felállítva a Duna vízszintjének 1 cm-nyi változását már regisztrálni tudta.

A graviméter

Eötvös a torziós inga mellett graviméter kifejlesztésével is foglalkozott. 1901-ben készült el bifiláris elven működő gravimétere. A műszerrel végzett kísérleti mérések azonban nem feleltek meg Eötvös várakozásának, ezért ez irányú tevékenységét nem publikálta,  gravimétere azonban a mai napig fennmaradt.

A gravitációs állandó meghatározása

A gravitációs állandó meghatározására Eötvös 1890-ben kidolgozta dinamikus eljárását, melynek lényege, hogy két, párhuzamos ólomfal közé helyezett ingájának lengésideje különbözik, attól függően, hogy a lengő a falakkal párhuzamosan vagy azokra merőlegesen helyezkedik el. A falak méreteinek és sűrűségének ismeretében a gravitációs állandó lengésidő-mérésekkel meghatározható.

A súlyos és a tehetetlen tömeg

Eötvöst foglalkoztatta a súlyos és a tehetetlen tömeg aránya. 1908-ban munkatársaival: Fekete Jenővel és Pekár Dezsővel méréseit oly mértékben tökéletesítette, hogy megállapították, hogy a tehetetlen és súlyos tömeg legfeljebb 1/200 000 000 arányban térhet el egymástól. E tárgyban írt dolgozatukkal 1909-ben elnyerték a Göttingai Egyetem Benecke-féle pályadíját. Eötvösnek és munkatársainak a tehetetlen és súlyos tömeg arányossága terén végzett vizsgálatai kísérleti igazolását adják az Einstein-féle relativitás elméletnek.

A gravitációs abszorpció

Eötvös foglalkozott a gravitációs abszorpció kérdésével is. A probléma lényege, hogy két test egymásra gyakorolt gravitációs hatását megváltoztatja-e az, ha közéjük egy harmadik test kerül.

Az Eötvös effektus

Élete utolsó éveiben végezte Eötvös azon kísérleteit, amelyekkel kimutatta, hogy a Földön mozgó testek súlya a mozgás irányától és sebességétől függően megváltozik. A nehézségi erő tulajdonképpen két erőnek, éspedig a Föld vonzóerejének és a Föld forgásából eredő centrifugális erőnek az eredője. Mivel a Föld nyugatról kelet felé forog, egy a Föld felszínén kelet felé mozgó testre nagyobb centrifugális erő hat, mint egy nyugat felé haladóra. Ebből az következik, hogy a kelet felé mozgó test súlya csökken, a nyugat felé mozgóé pedig növekszik.

Eötvös a jelenség kimutatására 1915-ben speciális eszközt is szerkesztett, mely lényegében egy érzékeny mérleg, melynek karjaira serpenyők helyett súlyok vannak erősítve. A mérleg forgatható állványon áll, mely egyenletesen forgatható. A mérleg forgatásakor a nyugat felé mozgó kar nehezebb, a kelet felé mozgó könnyebb lesz és a mérleg ennek megfelelően kibillen egyensúlyi helyzetéből. Ha a mérleget olyan sebességgel forgatjuk, hogy keringési ideje akkora legyen, mint a mérleg lengésideje, akkor a forgás közben fellépő impulzusok a mérlegrudat egyre nagyobb lengésbe hozzák.

Mágneses mérések

Eötvös és munkatársai a torziósinga-mérésekkel párhuzamosan minden észlelési állomáson meghatározták a földi mágneses tér horizontális komponensét, a deklináció és inklináció értékeit. A rendelkezésre álló nagyszámú mérési adat arra indította Eötvöst, hogy a gravitációs és mágneses eredményeket közösen szemlélje és ezek alapján vonja le földtani következtetéseit.

A Föld gravitációs terének vizsgálata mellett Eötvös nagy figyelmet szentelt a mágneses térrel kapcsolatos kísérleteknek is. Méréseiben mágneses teodolitokat, inklinométereket, földinduktorokat használt. Ő maga is készített különleges eszközöket, köztük a mágneses transzlatométert, ami a gravitációs inga mágneses változata.

A földmágneses tér sajátságainak tanulmányozására a torziós inga analógiájára megszerkesztette az úgynevezett mágneses transzlatométert, mely abban különbözik a torziós ingától, hogy a lelógó súly helyén egy rúdmágnes függ, melynek a vízszintessel bezárt szögét változtatni lehet, továbbá a műszer forgatása nem a mérőszál körül, hanem a mágnest tartó szál körül történik. Tekintettel a műszer nagy érzékenységére, Eötvös ezzel végezte a kőzetek és más, gyengén mágnesezett testek mágneses momentumának meghatározását. Hasonló méréseket végzett régi téglákon és cserépedényeken. A több évszázados téglák és edények égetésük alatt az akkor uralkodó földmágneses tér irányát, mint remanens mágnesezettséget megtartották. Mivel a tégláknak oldala és az edényeknek alapja, melyen azok kiégetésükkor feküdtek, felismerhető volt, elég biztonsággal lehetett azokat ugyanolyan helyzetbe felállítani. Mágneses momentumuk irányának meghatározásával a készítésük idejére vonatkozó földmágneses tér inklinációja meghatározható.
Eötvös Loránd az intenzív szellemi munka mellett rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre levő, pestszentlőrinci házából lóháton járt be egyetemi előadásait megtartani. Szenvedélyes hegymászó volt. Alig tizennyolc éves korában feljutott Európa második legmagasabb csúcsára, a Monte Rosára (4638 m). Dél- Tirolban 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Szenvedélyes fotósként üveglemezekre készített fényképeken örökítette meg utazásait, tudományos expedícóit. Felvételei érdekes kortörténeti dokumentumok.
Közéleti tisztségei közül még említést érdemel, hogy 1894-ben hét hónapon keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1895-ben édesapja emlékére megalapította az Eötvös Kollégiumot. Amikor idősebbé vált, igyekezett társadalmi tisztségeitől megválni, hogy minden erejét és energiáját kizárólag kutatásainak szentelhesse. Ezért mondott le 1905-ben akadémiai elnöki tisztségéről is. Élete végén hosszantartó súlyos betegség gyötörte, de míg állapota engedte, megtartotta egyetemi előadásait. Tudományos munkáját még betegágyán is folytatta. A terepi méréseket szinte élete utolsó pillanatáig nagy figyelemmel kísérte. Utolsó kéziratát 1919. április 8-án bekövetkezett halála előtt néhány nappal küldte nyomdába.

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódni törekvő tudós volt, nem vágyott sem erkölcsi, sem anyagi elismerésekre. Ennek ellenére tudományos eredményeiért és tudományszervező tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben volt része. Csak a legfontosabbakat említve: a francia kormány a Becsületrenddel, a magyar király a Ferenc József renddel, a szerb király a Szent Száva renddel tüntette ki. Gravitációs méréseiért 1909-ben neki ítélték a Göttingai Egyetem Benecke-pályadíját. A berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választotta. A krakkói Jagello Egyetem és a krisztinániai (osloi) Norvég Királyi Frederik Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Ezeken kívül élete során még számos kisebb-nagyobb kitüntetésben részesült, különböző tudományos és társadalmi egyesületeknek elnöke vagy vezetőségi tagja volt. Alkotásai révén azonban örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe. Halála után intézmények sora (kutatóintézet, egyetem, közép- és általános iskola) vette fel a nevét. Az Eötvös család hagyatékát a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet őrzi.

 

EÖTVÖS LORÁND LEGJELENTŐSEBB DOLGOZATAI

1. A folyadékok felületi feszültsége és vegyi alkata között fennálló kapcsolatról. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1885. pp. 34*41.
2. Vizsgálatok a gravitáció és a mágnesség köréből. Mathematikai és Physikai Lapok, 1896. pp.221*266.
3. Bestimmung der Gradienten der Schwerkraft und ihrer Niveaufl"chen mit Hilfe der Drehwaage. Verhandl. d. XV. allg. Konferenz des Internationale Erdmessung in Budapest, 1906.
4. A Balaton nívófelülete s azon a nehézség változásai. Budapest, 1908. 61 p. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet 1. rész, geofizikai függelék 2)
5. Über geodetischen Arbeiten in Ungarn, besonders über Beobachtungen mit der Drehwaage. Budapest, 1909. 42 p. Hornyánszky nyomda.
6. Kísérleti kimutatása annak a nehézségi változásnak, amelyet valamely, a szabályos alakúnak felvett földfelületen keleti, vagy nyugati irányban mozgó test e mozgás által szenved. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1920. pp. 1*28.
7. Beitr"ge zum Gesetze der Proportionalit"t von Tr"gheit und Gravit"t (with co-authors). Annalen der Physik Vol. LXVIII. pp. 11*66. 1922.
8. Roland Eötvös gesammelte Arbeiten (edited by P. Selényi). Akadémiai Kiadó Budapest, 1953. 385 p.

 

EÖTVÖS LORÁND BIBLIOGRÁFIA
Összeállította
KÁROLYI ZSIGMOND
a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának főkönyvtárosa
Lektor
DR. RENNER JÁNOS
geofizikus, Kossuth-díjas c. egyetemi tanár

 

Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom

A) Vizsgálatok a kapillaritásról. (Az Eötvös-törvény, az Eötvös-féle állandó)

1.	Tangl Károly: Báró Eötvös Loránd tudományos működése. I. Vizsgálatok a kapillaritásról. = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 97-111. p.
2.	Mikola Sándor - Renner János: Báró Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom. I. Az Eötvös-törvény. = Ugyanott 292-295. p.
3.	Shereshevsky, I. L.: Surface tension of saturated vapours and the equation of Eötvös = Journal of Physical Chemistry, 35. vol. 1931. 1712-1720. p.
4.	Kernaghan, M.: Surface tension of mercury. = Physical Review, 37. vol. 1931. 990-997. p.
5.	Seyer, W. F.: Density and surface tension of the isomers of 2-pentene and 2-methyl -2-butene. = Journal of the American Chemical Society, 53. vol. 1931. 3588-3596. p.
6.	Takeuchi, T.- Sugita, T. - Inai, T.: Surface tension of heavy water. = Proceedings of the Physico-Mathematical Society of Japan, 19. vol. l937. 552-554. p.
7.	Ferguson, A.- Kennedy, S. J.: On the surface tension of liquid crystals. = Philosophical Magasine, 7. ser. 26. vol. 1938. 41-99. p.
8.	Cockett, A. H.- Ferguson, A.: Surface tension of H26D26. = Philosophical Magasine 28. vol. 1939. 685-693. p.
9.	Lewis, D. T.: Macleod constant and its dependence on physicochemical factors. = Journal of Physical Chemistry, 44. vol. 1940. 1007 - l011. p.
10.	Jaffé, M.: A statistical theory of liquids. = Physical Review, 63. vol. 1943. 313-321. p.
11.	Guggenheim, E. A.: The principle of corresponding states. = Journal of Chemical Physics, 13. vol. 1945. 253-361. p.
12.	Eucken, A.: Constitution of water. = Nachrichten von der Akademie der Wissenschaften in Göttingen. Mathematisch-physikalische Klasse, 1946. no. 1. 36-48. p.
13.	Othmer, D. F.: Correlating surface tension of liquids. = Industrial Engineering Chemistry, 40. vol. 1948. 886-900. p.
14.	Kolossváry, B. G.: The reflection method of surface tension measurement. = American Journal of Physics, 21. vol. 1953. 510-512. p.
15.	Marx, G. - Szamosi, G.: Die Oberflächenergie angeregter Atomkerne. = Acta Physica Hungarica, 5. tom. 1955. 189-198. p.
16.	Adam, N. K. : Physical Chemistry. Oxford, Clarendon, 1956. XII, 658 p. - - 230. p.
17.	Palit, S. R.: Thermodynamique interpretation of the Eötvös-constant. = Nature, 177. vol. 1956. 1180. p.
18.	Newman, F. H.- Searle, V. H. L.: The general properties of matter. London, Arnold, 1957. XII, 428 p. - - 189, 207. p.
19.	Marx, G. - Szamosi G.: Az Eötvös-törvény elméleti vonatkozásairól. = Magyar Fizikai Szemle, 5. köt. 1957. 123-135. p.
20.	Wolf, K. L.: Physik und Chemie der Grenzflächen. 1-2. Bd. Berlin- Göttingen Heidelberg, Springer, 1957. VI, 239, IV, 360 p. - 1. Bd. több helyütt, 2. Bd. 179. p.
21.	Syn Ono-Sohei Kondo: Molecular theory of surface tension of liquids. = Handbuch der Physik, Berlin-Göttingen-Heidelberg, Springer, 1960. 132-280. p. - 174. p.
22.	Borneas, M. : Correction to the empirical formula for the influence of temperature on surface tension. = Comptes Rendus Hebdomadaires de Séance de l'Academie des Sciences, 252. vol. 1961. 1119-1120. p.
23.	Joliot, J. P: Bernard, M.:Note on the Eötvös constant. = Comptes Rendus Hebdomadaires de Séance de l'Académie des Sciences, 253. vol. 1961. 1205-1206. p.

B) Vizsgálatok a gravitációról. Gravitációs és földmágnességi mérések. (Eötvös gravitációs eszközei. A torziós inga gyakorlati alkalmazása)

24.	Tangl Károly: Báró Eötvös Lóránd tudományos működése. II. Vizsgálatok a gravitációról. = Báró Eötvös Lóránd emlékkönyv. Bp. 1930. 111-128. p.
25.	Pekár Dezső: Báró Eötvös Lóránd tudományos működése. III. Gravitációs mérések. = Báró Eötvös Lóránd emlékkönyv. Bp. 1930. 129-187. p.
26.	Fekete Jenő: Báró Eötvös Lóránd tudományos működése. V. A földmágnességre vonatkozó vizsgálatokról. = Báró Eötvös Lóránd emlékkönyv . Bp. 1930. 206-229. p.
27.	Mikola Sándor - Renner János: Báró Eötvös Lórándra vonatkozó irodalom. II. Eötvös gravitációs eszközei. A torziós inga gyakorlati alkalmazása. = Báró Eötvös Lóránd emlékkönyv. Bp. 1930. 296-313. p.
28.	Heyl, P. R.: Redetermination of the constant of gravitation. Bureau of Standards. = Journal of Research, 5. vol. 1930. 1243-1290. p.
29.	Nelson, E. A.: Gravity gradient and curvature. = Philosophical Magasine, 10. vol. 1930. 513-516. p.
30.	Rankine, A. O.: Applied Geophysics. = Nature, 125. vol. 1930. 421-424. p.
31.	Barton, D. C.: Gravity measurements with the Eötvös torsion balance. = Bulletin of the National Research Council, 1931. no. 78. 167-190. p.
32.	Belluigi, A.: Gravity. - Gerlands Beiträge zur Geophysik. 1931. Bd. 2. 1931. Nr 2-3. 308-316. p.
33.	Lancaster-Jones, E.: Geophysical prospecting. = Journal of Scientific Instruments, 8. vol. 1931. no. 2. 34-44. p.
34.	Barton, D. C.: Eötvös torsion balance. = Physics, 3. vol. 1932. 29-38. p.
35.	Rankine, A. O.: Representation and calculation of results of gravity surveys with torsion balance. = Proceedings of the Physical Society, 44. vol. 1932, 465-473. p; Disc. 489-493. p.
36.	Rankine, A. O.: Eötvös gravity balance in fluctuating gravitational fields. = Proceedings of the Physical Society, 46. vol. 1934. 137-139. p. Disc. 139. p.
37.	Reisch, S.: Vertical gradient of gravity. = Beiträge zur Angewandte Geophysik, Bd. 4. 1934. 134-151. p.
38.	Sober, E.: Sulle misure della intensita della gravita in terraferma. = Travaux de l'Association de Géodesie de l'Union Géodesique et Géophysique Internationale T. 12. Lisbonne 14-25 sept. 1933. Paris, 1935.
39.	Boage, G.: Localisation of a spherical body by the Eötvös balance = Atti della Reale Accademia dei Lincei, Roma, 24. vol. 1936. 453-456. p.
40.	Boaga, G.: Modello di campo gravitazionale generato da une massa spherica sotterranea su punti di particolari piani verticali interpretazione della misure eötvössiane. = Bolletino del Comitato per la Geodesia la Geofisica de Consiglio Nazionale delle Ricerche. 2. ser. 7. vol. 1937. 1-18. p.
41.	Marcantoni, A.: Sul calcolo numerico delle derivate seconde del potenziale terrestre ottenute mediante misure eötvössiane. = Bolletino del Comitato per la Geodesia e la Geofisica de Consiglio Nazionale delle Ricerche, 2. ser. 7. vol. 1937. 19-31. p.
42.	Tsuboi, C.: Gravity anomalies and subterranean mass distributions. = Proceedings of the Imperial Academy [of Japan] Tokyo, 14. vol. 1938. 170-175. p.
43.	Kedves M.: Gravitationsuntersuchungen mit einer neuen Torsionswaage. = Acta Chemica Mineralogica et Physica [Szeged] 7. tom. 1939. 62-92. p.
44.	Ballarin, S.: Eötvösian elements. = Ricerca Scientifica, 11. vol. 1940. 71-82., 139-158. p.
45.	Vitális István: A báró Eötvös Loránd-féle torziós ingamérések és a szénkutatás. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 59. köt. 1940. 261-273. p.
45/a	Ugyanaz Klny. Bp. 1940. Franklin.
46.	Fekete J.: Az Eötvös-féle torziós inga és alkalmazása a geofizikában. Bp. Mérnök Továbbképző Intézet, 1942. 2, 24. p.
47.	Egyed László: Felszínalatti geológiai szerkezetek értelmezése a torziós ingamérések alapján. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1947. 5. sz. 1-6. p.
48.	Dombai, T.: Photoelectric device for the measure effects in gravitational computations. = Geophysica Pura et Applicata. 13. tom. 1948. 25-27. p.
49.	Facsinay, L.: Isostatic anomalies of Transdanubia (Hungary) according to the gravity meter measurements. = Geophysica Pura et Applicata. 13. Tom. 1948. 28-42. p.
50.	Gálfi, J.: Equalisation procedure in observations performed with Eötvös torsion balance. = Geohpysica Pura et Applicata. 13. Tom. 1948. 43-52. p.
51.	Kántás, K.: Misure de magnetismo terrestre in Ungheria. = Geohpysica Pura et Applicata. 13. Tom. 1948. 11-19. p.
52.	Mader, K.: Die Bestimmung einer Geoiderhebung aus Messungen mit der Drehwaage von Eötvös. = Geophysica Pura et Applicata. 13. Tom. 1948. 53-57. p.
53.	Oszláczky, Sz.: Die Kartographische Methode von. R. Eötvös in ihrer heutigen Form. = Geophysica Pura et Applicata. 13. Tom. 1948. 20-24. p.
54.	Pekár D.: Die Verlässlichkeit der Eötvösschen Drehwagen. = Geophysica Pura et Applicata, 13. Tom. 1948. 4-5. p.
55.	Rankine, O.: The search for minerals by physical methods. = Journal of the Institute of Metals, 64. vol. 1948. 563-597. p.
56.	Tárczy-Hornoch, A.: The adjustment of gravity gradients. = Geophysica Pura et Applicata. 14. vol. 1949. 37-49. p.
57.	Browne, B. C. - Cooper, R.I.B.: On the British submarine gravity surveys of 1938 and 1946. = Philosophical Transactions, 1950-51. 242-311. p.
58.	Haaz, I.B.: Gravitációs és mágneses hatású ferde réteg helyzetének, méreteinek és mibenlétének meghatározása. = Geofizikai Közlemények, 1. köt. 1952. 41-49. p.
59.	Rybár I.: Az Eötvös-inga csillapodási ideje csökkentésének problémája. = Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 7. köt. 1952. 147-157. p.
60.	Rybár I.: Az Eötvös-inga megbízhatósága. A torziós-szálak preparálása. = Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 7. köt. 1952. 141-145. p.
60/a	Ugyanaz Klny. Bp. Akadémiai ny. 1953. 141-145. p.
61.	Selényi P.: Eötvös csavarási mérlegének elemi elmélete. = Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának Közleményei. 2. köt. 1952. 189-199. p.
62.	Homoródi, L.: La reduction des bases géodésiques a l'ellipsoide. = Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, 7. Tom. 1953. 43-57. p.
63.	Egyed László: A new theory on the internal constitution of the Earth and its geological-geophysical consequences. = Acta Geologica, 4. tom. 1956. 1. fasc. 43-83. p.
64.	Garland, G. O.: Gravity and isostasy. Handbuch der Physik. Hrgs. S. Flügge. 47. Bd. Geophysik. l. Berlin-Göttingen-Heidelberg, Springer, 1956. 202-245. p. 212, 251, 217. p.
65.	Graf, A.: The sea gravimeter. = Zeitschrift für Instrumentenkunde, Bd. 66. 1968. 151-161. p.
66.	Kolossváry, B. G.: Eötvös balance. = American Journal of Physics. 27. vol. 1959. 336-343. p.
67.	Meisser, O.: Die Behandlung von dünnen Wolframtorsionsdrähten für die Eötvössche Drehwaage. = Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, 23. Tom. 1959. 257. p.
68.	Renner, J.: Schwerkraftsuntersuchungen in Ungarn seit Roland Eötvös Tätigkeit. = Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, Series Geodaetica et Geophysica, 1. Tom. 1959. 227-242. p.
68/a	Ugyanaz Klny. Bp. Akadémiai Kiadó, 1959. 227-242. p.
69.	Renner J.- Szilárd J.: Gravity network of Hungary. = Acta Technica Academiae Scientiarum Hungaricae, Series Geodaetica et Geophysica, 1. Tom. 1959. 365-395. p.
70.	Szilárd J.:Az országos garvitációs alaphálózat néhány különleges problémája. = Geofizikai Közlemények, 8. köt. 1959. 98-104. p.
71.	Nettleton, L. L. - La Coste, L.-Harrison, I. C.: Tests of an airborne gravity meter. = Geophysics, 25. vol. 1960. 181-202. p.
72.	Norinelli, A.: On the determination of the coefficient of torsion of the Eötvös balance. New procedure. = Atti della Accademia Nazionale dei Lincei Rendiconti Roma, Ser. 8. 28. vol. 1960. 807-813. p.
73.	Renner J.: Vizsgálatok a függővonalelhajlások terén. = Geofizikai Közlemények. 9. köt. 1960. 44-50. p.
74.	Banai Gy.: A torziós-inga fejlesztéséről. [Rybár I. megjegyzéseivel]. = Magyar Geofizika, 3. évf. 1962. 49-56. p.
75.	Mueller, I. I.: Geodesy and the torsion balance. = Proceedings of the American. Society of Civil Engineers, 89. vol. 1963. 123-155. p.
76.	Haaz I.: Eötvös és a polármágnesség. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 50-54. p.
77.	Barta Gy.: A földmágneses tér és más földfizikai jelenségek évszázados múltjából. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 44-50. p.
78.	Kuzivanov, V. A. - Szagitov, M. U.: Eötvös Loránd eszméinek fejlődése a Szovjetunióban a gravimetria területén. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 2. sz. 58-61. p.
79.	Mueller, I. I.: Interpolation of deflections of the vertical by means of a torsion balance. = Annales Academiae Scientiarum Fennicae, Helsinki. Ser. A. 3. Geologica-Geographica. no. 78. 1964. 6. p.
80.	Meisser, O.: Az Eötvös-inga alkalmazása bányákban. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 2. sz. 55-58. p.
81.	Wigner, J.: Áttekintés az ütközések elméletéből. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 35-43. p.
82.	Wu Lei-po: Kiemelkedő szélességmenti geotektonikus övek Kínában, tekintettel a mágneses gravitációs anomáliákra. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 61-63. p.
83.	Jung, K.: Gravimetrische Methoden der angewandten Geophysik. = Handbuch der Experimentalphysik. Bd. 25. 3. T. Angewandte Geophysik. Leipzig, Akad. Verl. 1930. 86-208. p.
84.	Glazebrook, R.: A dictionary of applied physics. 3. vol. Metheorology . . . New York. Smith 1950. 840 p. 283-285, 404-406, 410. p.
85.	Bartha Gy.: Általános geofizika. 2.r. Földmágnesség. Bp. Akadémiai K. 1957. 192 p.
86.	Newman, F. H. - Searle, V. H. L.: The general properties of matter. London, Arnold, 1957. 12, 428 p. Tors. Bal. 3, 35, 39-44. p.
87.	Pohl, R. A.: Mechanik, Akustik und Wärmelehre. 14. Aufl. Berlin-Göttingen-Heidelberg, Springer, 1959. II. 345 p. [Eötvös ingáját és a kísérletét ismerteti Eötvös megnevezése nélkül.] 41. p.
88.	Rybár I.- Banai Gy.: Eötvös torsion balance type E 54. Technique of field measurements. Evaluation of obervations. Bp. 1960. 64 p.
89.	Thewlis, J. (ed) : Enciclopaedic dictionary of physics. Oxford, Pergamon, 1961. X, 894 p.

C) Eötvösnek a nehézség és tehetetlenség arányosságára vonatkozó mérései (Eötvös-kísérlet)

90.	Pekár Dezső - Fekete Jenő: A gravitáció és tehetetlenség arányosságáról. = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv, Bp. 1930. 188-205. p.
91.	Mikola Sándor - Renner János: Báró Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom. III. Eötvösnek a nehézség és tehetetlenség arányosságára vonatkozó mérései. = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv, Bp. 1930. 313-314. p.
92.	Renner, J.: Kísérleti vizsgálatok a tömegvonzás és a tehetetlenség arányosságáról. = Matematikai és Természettudományi Értesítő, 53. köt. 1935. 542-570. p.
93.	Berroth, Alfred: Beitrag zu Bessels Bestimmung der Gleichheit schwerer und traeger Masse. = Geophysica Pura et Applicata, 13. tom. 1948. fasc. 1-2. 58-64. p.
94.	Einstein, A.: Autobiographical notes. - Schilpp, P. A.: Albert Einstein Philosopher- Scientist. New York, Tudor, 1949. 65. p.
95.	Novobátzky K.: A relativitás elméletének szerepe a fizikában. = Fizikai Szemle, 1952. 2. évf. 64-67. p.
96.	Lee, T. D. - Rang, C. N.: Conservation of heavy particles and generalized gange transformation. = Physical Review, 98. vol. 1955. 1501. p.
97.	Wapstra, A. H. - Nijgh, G. J.: The ratio of gravitational to kinetic mass for the constituents of matter. = Physica, 21. vol. 1955. 796-798. p.
98.	Dicke, R. H.: Principle of equivalence and the weak interaction. = Review of Modern Physics, 29. vol. 1957. 355-362. p.
99.	Dicke, R. H.: Gravitation without a principle of equivalence. = Review of Modern Physics, 29. vol. 1957. 363-376. p.
100.	Morrison, P.: Approximate nature of physical symmetries. = American Journal of Physics. 26. vol. 1958. 358-368. p.
101.	Schiff, L. I.: Sign of the gravitational mass of a positron. = Physical Review Letters, 1. vol. 1958. 254-255. p.
102.	Dicke, R. H.: New research on old gravitation. = Science, 129. vol. 1959. 621-624. p.
103.	Egyed L.: A gravitációs mérések fejlődése. = Fizikai Szemle, 11. köt. 1959. 291- 295. p.
104.	Schiff, L. I.: Gravitational properties of antimatter. = Proceedings of the National Academy of Sciences USA. 45. vol. 1959. 69-80. p.
105.	*Tonnelat, M. A.: Les principes de la théorie électromagnétique et de la relativité. Paris, Masson, 1959.
106.	Dicke, R. H.: Eötvös experiment and the gravitational red shift. = American Journal of Physics, 28. vol. 1960. 344-347. p.
107.	Novobátzky K.: Tehetetlenség és gravitáció. = Fizikai Szemle, 10. évf. 1960. 259- 261. p.
108.	Schiff, L. I.: On experimental tests of the general theory of relativity. = American Journal of Physics, 28. vol. 1960. 340-343. p.
109.	Dicke, R. H.: The Eötvös experiment. = Scientific American. 205. vol. 1961. 84-95. p.
110.	Dicke, R. H.: Az Eötvös kísérlet és a gravitációs vöröseltolódás. = Magyar Fizikai Folyóirat, 9. köt. 1961. 209-215. p. [A 106. magyar fordítása.]
110/a	Ugyanaz Klny. Bp. Akadémiai K. 1961. 209-215. p.
111.	Dicke, R. H.: The nature of gravitation. = Berkner, L. V. - Odishaw, H.: Science in space. New York, McGraw-Hill, 1961. 91-118. p.
112.	Schiff, L. I.: Az általános relativitáselmélet kísérleti igazolásáról = Magyar Fizikai Folyóirat, 9. köt. 1961. 201-208. p. [A 108. magyar fordítása.]
113.	Schiff, L. I.: Az antianyag gravitációs tulajdonságai. = Magyar Fizikai Folyóirat, 9. köt. 1961. 217-230. p. [A 104. magyar fordítása.]
114.	Bergmann, P. J.: The general theory of relativity. = Handbuch der Physik. Hrsg. S. Flügge, 4. Bd. Berlin, Springer, 1962. 202-272. p. - 205. p.
115.	Dicke, R. H.: Az Eötvös-kísérlet. = Fizikai Szemle, 12. évf. 1962. 111-118. p.
116.	Peebles, J.: The Eötvös experiment, spatial isotopy and generally covariant field theories of gravity. = Annals of Physics (USA), 20. vol. 1962. 240-260. p.
117.	Renner J.: Megjegyzések az Eötvös-kísérletekről szóló cikkhez. = Fizikai Szemle, 12. évf. 1962. 223-224. p.
118.	*Tonnelat, M. A.: Osznovü elektromagnyetizma i tyeoriji otnoszityeljnosztyi. - Moszkva, Izd. Inosztrannoj Lityeraturi, 1962. [ A 105. orosz fordítása.]
119.	Györgyi G. : Eötvös's experiment and the properties of antimatter. = New Hungarian Quarterly, 4. vol. 1963. 11. no. 79-80. p.
120.	Detre László: Az általános relativitás elmélet csillagászati ellenőrzésének helyzete. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 28-32. p.
121.	Dicke, R. H.: Megjegyzések az ekvivalencia elvekkel kapcsolatban. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 18. p.
122.	Egyed László: Gravitáció, geofizika és csillagászat. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 10-12. p.
123.	Fairbank, W.: Tervek az általános relativitás tapasztalati ellenőrzésére. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 27. p.
124.	Fock, V.: A relativitás és ekvivalencia elve Einstein gravitáció elméletében. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 12-18. p.
125.	Károlyházy Frigyes: A Mach-elv az általános relativitáselméletben. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 18-23. p.
126.	Kühnel, A.: A mozgás egyenletek és a sugárzási visszahatás az általános rel. elméletben. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 25-26. p.
127.	Schiff, L. J.: A Mach-elv tapasztalati alapjai. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. l. sz. 23-24. p.
128.	Schmuker, E.: Projektiv térelmélet és a gravitációs állandó változása. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1 .sz. 24. p.
129.	Schöpf, H. G.: Variációs elv konzervatív rendszerek számára a kontinuumok relativisztikus mechanikájában. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 26-27. p.

D) Eötvösnek a Földön mozgó testek nehézségére vonatkozó vizsgálatai. (Eötvös-hatás)

130.	Rybár István: Vizsgálatok a földön mozgó testek nehézségéről. = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 230-239. p.
131.	Mikola Sándor - Renner István: Báró Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom. IV. Eötvösnek a Földön mozgó testek nehézségére vonatkozó vizsgálatai. = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv, Bp. 1930. 313-315. p.
132.	Rózsa M. - Selényi P.: Über eine experimentelle Methode zur Prüfung der Propotionalität der Trgen und gravitierenden Masse. = Zeitschrift für Physik, 71. Bd. 1931. 814-816. p.
133.	Szolnoki I.: Der Eötvös-Effekt und seine Anwendungen. = Die Naturwissenschaften, 29. Bd. 1941. 273-277. p.
134.	Heiskanen, W.: On the isostatic structure of the earth's crust. = Annales Acadamiae Scientiarum Fennicae, Helsinki Ser. A. 3. 22. No. 1950. 60 p.
135.	Novobátzky K.: A relativitás elmélete. Bp. Tankönyvkiadó, 1951. 176 p. - 108-109. p.
136.	Selényi P.: Eötvös csavarási mérlegének elemi elmélete. = Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának Közleményei, 2. köt. 1952. 189-199. p.
137.	Selényi P.: Über die Möglichkeit einer Abänderung und Weiterentwicklung des Eötvösschen Versuches der gedrehten Waage. = Acta Physica [Hung.] 1. tom. 1952. 75-83. p.
138.	Györgyi G.: Az Eötvös-Selényi-féle lengő mérleg anormális lengései. = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának 1952-53. tanévi évkönyve. 1954. 37-42. p.
139.	Györgyi G.: Die Theorie der Schwingungen der auf einem Torsiondraht aufgehängten Waage nach Eötvös-Selényi. = Acta Physica, 4. tom. 1954. 79-86. p.
140.	Just, K.: Die Drehwage von Eötvös bei veränderlicher Gravitationszahl. = Zeitschrift für Physik, 144. Bd. 1956. 648-655. p.
141.	Bodócs I.: Az Eötvös-hatásból származó súlykülönbség meghatározása. = Fizikai Szemle, 11. köt. 1961. 214-216. p.
142.	Glicken, M.: Eötvös correction for a moving gravity meter. = Geophysics, 27. vol. 1962. 531-533. p.
143.	Popov, E. I.: Determination of the correction for the Eötvös effect during measurement of the gravity accelaration from flying aircraft. = Izvesztija Akademija Nauk SzSzSzR. Szerija Geofizika, 1962. 3. no. 381-384. p.
144.	Westphal, W. H.: Physik. 12. Aufl. Berlin-Heidelberg, Springer, 1947. XII, 696 p. 97-98. p.

E) Általános jellegű ismertetések, méltatások

145.	Eötvös Loránd báró emlékkönyv. Szerk. Fröhlich Izidor. Bp. M. Tud. Akad. 1930. 317. p. 1 t. Bibl. 287-317. p.
146.	Berzeviczy A.:A két Eötvös = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 3-12. p.
147.	Fröhlich I.: Báró Eötvös Loránd emlékezete = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 18-79. p.
148.	Kozma A.: Eötvös Loránd = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 13-17. p.
149.	Pekár D.: Báró Eötvös Loránd alkotásainak jelentősége a tudományban és a gyakorlati életben = Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Bp. 1930. 80-92. p.
150.	Pekár D.: Eötvös Loránd tudományos működése. = Természettudományi Közlöny, 1939. 204-214. p.
151.	Pekár D.: Báró Eötvös Loránd: A torziós inga ötvenéves jubileumára. Bp. Kis Akadémia, 1941. 340 p.
152.	Renner J.: La fondation et l'activité de l'Institut Geophysique Roland Eötvös de l'Hongrie. = Geophysica Pura et Applicata. 13. tom. 1948. 6-10. p.
153.	Tárczy - Hornoch, A.: Eötvös zum Gedächtnis. = Geophysica Pura et Applicata, 13. tom. 1948. 1-3. p.
154.	Renner J.: Eötvös Loránd. = Természet és Társadalom, 114. évf. 1956. 616-620. p.
155.	Rybár I.:Eötvös Loránd egyénisége és munkássága. = Akadémiai Értesítő, 56. köt. 1948. 20-34. p.
156.	Novobátzky K.: Eötvös Loránd emlékezetére. = Akadémiai Értesítő, 60. köt. 1953. 325-330. p.
157.	Selényi P.: Eötvös Loránd a tudós és az ember. (1848-1919). = Akadémiai Értesítő, 60. köt. 1953. 331-350. p.
158.	Selényi P.: Eötvös Loránd a tudós és az ember. Bp. Akadémiai Kiadó, 1954. XV-XXXVII. p. (Klny. Eötvös Loránd összegyűjtött munkái.)
159.	Dombai T.: Eötvös Loránd a geofizikus. - Geofizikai Közlemények, 10. köt. l962. 5-12. p.
160.	Eötvös Loránd a tudós és művelődéspolitikus írásaiból. Sajtó alá rendezte Környei Elek. Bp. Gondolat, 1964. 424 p. 9 t. Bibliogr. 379-421. p.
161.	Novobátzky K.: Eötvös Loránd. = Fizikai Szemle, 14. évf. 1964. 1. sz. 3-6. p.

 

Eötvös Loránd arcképe

 

 

Eötvös portrék

A 12-éves Eötvös Loránd
A képet Keleti Gusztáv festette, aki a gyermek Eötvös házitanítója volt.

 

A heidelbergi diák jegyzetfüzetével.

 

A fiatal egyetemi tanár.

 

Az Akadémia elnöke, 1889.

 

Eötvös Loránd 1896-ban.

 

Eötvös Loránd

 

Komáromi-Kacz Endre Eötvös portréja, Székely Aladár fényképe nyomán 1912-ben készült.

 

Az idős tudós portréja.

 

Eötvös síremléke a Kerepesi temetőben
"... A fizika egyik fejedelme halt meg "
( Albert Einstein )

 

Családi képek

Eötvös József, az apa
Eötvös József a nagytekintélyű államférfi és író a korabeli Magyarország egyik legismertebb alakja volt. Kevésbé ismert, hogy Liszt Ferenccel is jó barátságban volt, akivel később is sokszor találkozott. Nevéhez fűződik a zeneakadémia megalapítása is.

Eötvös Loránd felesége
Eötvös Loránd 1876 július 29-én vette feleségül Horváth Gizellát, Horváth Boldizsár, egykori igazságügy miniszter kiváló műveltségű leányát. Házasságukból két leány, Ilona és Rolanda született.

Az Eötvös család pestlőrinci nyaralójuk kertjében.
Az épületet sajnos már lebontották. Ma emléktábla jelzi a nevezetes család nyaralójának helyét az első torziós inga mérések helyszínét. A tér közepén Eötvös Lóránd mellszobra található.

 

Tárgyak, dokumentumok

Eötvös laboratóriuma az egyetemen

Az első terepi torziósinga-mérés a Ság-hegyen, 1891-ben. Eötvös távcsővel végzi a leolvasást

Gravitációs mérés a Balaton jegén

Az egbelli (Gbely, Szlovákia) mérések eredménytérképe, 1916

Kísérleti eszköz a föld mágneses terének modellezésére

Torziós ingák

Horizontális variométer, 1890
Az első Eötvös-inga

A balatoni inga, 1898
Terepi használatra kifejlesztett egyszerű torziós inga, 1898. Ez az a műszer, amely 1900-ban a párizsi világkiállításon díjat nyert, és amellyel a balatoni méréseket végezték.

Kettős nagy inga, 1902
Eötvös és munkatársai ezt az eszközt használták a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságának kísérleti vizsgálatára

Egyéb gravitációs műszerek

Az Eötvös-hatás kimutatására szolgáló eszköz,1915
Életének utolsó éveiben Eötvöst a később róla elnevezett fizikai jelenség, az Eötvös-effektus foglalkoztatta. Ezzel a műszerrel folytatott kísérletei a föld forgásának újabb bizonyítékául szolgáltak.

Egyetemi eszköz a gravitáció demonstrálására
A műszer torziós szálon függő súlyt, és egy két részre osztott tartályt tartalmaz. Az egyik tartályban higany van, a másik üres. Egy csap elforgatásával a higany átfolyik a másik tartályba. A tömegátrendeződés megváltoztatja a súlyra ható erőt, ami a torziós szál elcsavarodását okozza. Az eszközt Eötvös egyetemi előadásain a tömegvonzás demonstrálására használta.

Vertikális inga
Eötvös a műszert a gravitációs potenciál "z" szerinti második deriváltjának mérésére készítette. Érzékenysége nem érte el a torziós inga érzékenységét, ezért felhagyott a további kísérletekkel.

Mágneses műszerek

Földinduktor és galvanométer
A földinduktor egy forgatható indukciós tekercs, amelynek a forgástengelye változtatható. A forgó tekercsben a Föld statikus mágneses tere feszültséget indukál, amelyet egy érzékeny galvanométerrel mérni lehet. A mágneses tér és a tekercs forgástengelyének iránya határozza meg az indukció mértékét. Ily módon a Föld mágneses terének iránya meghatározható.

Galvanométer a földinduktorhoz
Igen kicsi elektromos jelek mérésére szolgáló eszköz. Egy torziós szálon függő mágnestűt tartalmaz, amelyhez egy tükröt rögzítenek. A tű az indukált áram hatására elfordul, az elfordulást a tükörre vetített fénysugár teszi láthatóvá.

 

 

Mágneses érzékelő az Eötvös-hatás kimutatásához
Az Eötvös-hatás kimutatására szolgáló eszköz kétféle érzékelővel készült. Az egyik tükör és fénysugár segítségével tette láthatóvá a műszer lengését. A másik egy apró mágnes mozgásából származó indukció jelét mérte. Az ehhez kapcsolódó mágneses érzékelő tekercs látható a képen.

Mágneses transzlatométer
A torziós inga mágneses változata. A mágneses tér horizontális gradienseit (térbeli változását) méri.

Királyi meghívólevél a főrendi házba
Eötvös Loránd 1872-ben, 24 évesen lett a főrendi ház tagja. Arisztokrata származására és apja érdemei révén kapta a megtiszteltetést. Nem érdemtelenül, 1881-ben már a testület elnöke volt.

Eötvös heidelbergi diplomája
Heidelbergi tanulmányainak záróaktusaként 1870 nyarán megvédte doktorátusát. Bunsen, Kirchoff és Helmholtz tanítványaként "Summa cum laude" fokozattal végezte el az egyetemet, hogy tudását végre otthon kamatoztathassa.

Mária Terézia főhercegnő oklevele
Mária Terézia főhercegnő az amatőr fényképészet terén kifejtett tevékenységéért arany oklevéllel jutalmazta meg Eötvös Lorándot. A képen az oklevél látható.

Becsületrend
A Becsületrend a legmagasabb francia kitüntetés, amelyet Napoleon alapított 1802-ben. Eötvös 1881-ben lett a Becsületrend lovagja.

Eötvös Loránd íróasztala
Eötvös Loránd íróasztala és dolgozószobájának berendezési tárgyai.

Einstein levele

Albert Einstein Eötvös professzorhoz intézett levelének magyar fordítása:

1918. január 5
Igen tisztelt Kollega Úr!
Helmert Professzor Úr elhalálozása folytán a potsdami Geodéziai Intézet igazgatói állása megüresedett. Ebből az a felelősségteljes feladat hárul az Akadémiára, az Egyetemre és a Minisztériumra, hogy utódot keressenek. Különböző kollegák most arra kértek, hogy szakmailag avatott és nem érdekelt oldalról szakvéleményt szerezzek be. Számomra úgy tűnik, hogy Ön, igen tisztelt Kollega Úr, az egyedüli, akinek a véleményét ebben az ügyben figyelembe kell vennünk; ezért kérem az Ön tanácsát. Anélkül, hogy megnyilatkozását a legkevésbé is befolyásolni kívánnánk kérem, hogy levelében
Schumann (Bécs)
Wiechert (Göttingen)
Krüger (Potsdam)
Kohlschütter (Potsdam)
Schweydar (Potsdam)
urakat illetően is nyilvánítson véleményt, mert a hatóságok figyelmét ezekre az urakra már felhívták. Kérem, hogy a három utóbb megnevezett úr tudományos jelentőségére az esetben is térjen ki, ha Ők a két első helyen megnevezett mellett, a betöltendő helyre nem veendők figyelembe.
Az Ön nagyrabecsült válaszát érdeklődéssel várva, vagyok különös nagyrabecsüléssel az Ön odaadó híve,

A. Einstein
Haberlandstrasse 5.
Berlin-Schöneberg

Felhasznált irodalom:
www.elgi.hu/museum/tartalo.htm