Millenniumi Díj 2007
Artisjus - Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület
BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszéke
CycloLab - Ciklodextrin Kutató és Fejlesztő Laboratórium
Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
A 100. évfordulóját ünneplő Artisjus - Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a zeneszerzők, szövegírók, irodalmi szerzők, illetve örököseik, valamint a zenekiadók közös jogkezelő szervezete.
A díjat átvette: dr. Gyertyánfy Péter igazgató.
Az Artisjus magyar gyökerei az 1907-ben alapított MARS - Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete - , a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, továbbá a Szerzők Mechanikai Jogait Védő R.T. egyesüléséből 1953-ban alakult Szerzői Jogvédő Hivatal létrejöttére nyúlnak vissza. A 100 éves jubileum az említett MARS nevű egyesület létrehozásához kötődik, amelynek méltó, "közvetett" jogutódjaként az Artisjus mai szervezeti formájában 1998. január elsején kezdte meg működését.
Az egyesület joggal büszkélkedhet a szerzőket védő nemzeti és nemzetközi teljesítményeivel. A klasszikus közös jogkezelő feladatok között az ismert felhasználást engedélyező, jogdíjbeszedő és -felosztó, adatszolgáltató feladatkör mellett ingyenes jogtanácsadást nyújt, illetve szociális funkciókkal is rendelkezik. Ki kell emelni továbbá a kortárs magyar zenei és irodalmi alkotótevékenység elismerésére és ösztönzésére alapított Artisjus Díjat, valamint az Artisjus Zenei Alapítvány egyedi támogatási és jutalmazási tevékenységét.
A közel 1200 zeneszerzőt, szövegírót, irodalmi szerzőt és zeneműkiadót tömörítő egyesület aktív nemzetközi működése - mintegy 83 külföldi társszervezettel áll kapcsolatban - teszi lehetővé a külföldi jogosultak hazai képviseletét, illetve a magyar szerzők külföldi támogatását. A magyar szerzők jogdíjigényeit 140 országban érvényesíti.
Az Artisjus, a már-már beláthatatlan méreteket öltő felhasználóvilággal való - nem éppen mindig zökkenőmentes - együttműködés keretében törekszik az érintett szerzők és zeneműkiadók oldalán helytállni.
Az infokommunikációvá szélesedett távközlés és a médiainformatika területén a legmagasabb szintű képzés és kutatás hazai műhelye, a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszéke.
A díjat átvette: dr. Sallai Gyula stratégiai rektorhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár.
A Távközlési és Médiainformatikai Tanszék a távközlési, információs és médiatechnológiák témakörébe tartozó kutatással és az ehhez kapcsolódó ismeretek egyetemi szintű oktatásával foglalkozik. Jelenlegi nevét 2003-tól viseli, és elődjének tekinti a legendás Kozma László professzor irányításával 1949-ben létrejött Vezetékes Híradástechnikai Tanszéket.
A tanszék profiljának fő vonulatát az információs értéklánc, a tartalomtovábbítás és -megjelenítés folyamatának műszaki kérdései képezik, felölelve a különféle tartalmak - hang, kép, video, szöveg, adat, dokumentum, multimédia - informatikai eszközökkel való kezelésének és hálózati elérhetőségének kérdéseit. A tanszék oktatási-kutatási tevékenysége ezen belül az infokommunikációs rendszerekre, különösen a korszerű távközlő és számítógép-hálózatokra, és ezek integrációjára, valamint a médiainformációs rendszerekre, különösen a beszéd- és a multimédia információs rendszerekre és azok alkalmazásaira összpontosul. A széles körű és intenzív nemzetközi és hazai kapcsolatrendszerrel büszkélkedő tanszék egyaránt érintett a villamosmérnökök és a műszaki informatikusok oktatásában.
Magas szinten művelt kutatási területei között különös figyelem illeti meg az infokommunikációban, beszédtechnológiában, beszédfeldolgozásban, szöveg-beszéd átalakításban elért eredményeiket.
A beszédkommunikáció története 1969-re nyúlik vissza, amikor Gordos Géza professzor elindította a kutatást és fejlesztést e témában. Ez a munka azóta is megszakítás nélkül folyik a beszédfeldolgozás gyakorlatilag minden jelentős területén. Ma Magyarországon ez a beszédkutatási kutatóműhely rendelkezik a legszélesebb tudományos tapasztalattal és a legjelentősebb eredményekkel a beszédtechnológia ipari alkalmazása területén csakúgy, mint a beszéd- és látássérült emberek támogatására szolgáló rendszerek megvalósításában.
A hazai alapítású és nemzetközi tekintélyű CycloLab - Ciklodextrin Kutató és Fejlesztő Laboratórium, ahol a gyógyszerformulázás területén ma már általánosan használt zárványvegyületek számos szabadalmi bejelentésben öltöttek testet.
A díjat átvette: dr. Szente Lajos professzor, ügyvezető igazgató.
A laboratórium története tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a Chinoin Gyógyszergyár érdeklődése 1972-ben a poliszaharidok alkalmazási lehetőségeinek kutatása felé fordult. A programba felvett témák egyike a sokat ígérő zárványkomplex-képző molekulákkal, a ciklodextrinekkel foglalkozott. A laboratórium rövid időn belül iparilag is helytálló technológiát dolgozott ki, így a további kutatásokhoz a ciklodextrin már nagy mennyiségben és megfelelő tisztaságban állt rendelkezésre. A '80-as évek végére a kutatási költségek csökkentése érdekében a laboratóriumot pénzügyileg független, de a Chinoin tulajdonában lévő leányvállalattá alakították. Ettől kezdve a laboratórium külföldi cégek megbízásai alapján végezte munkáját eredményesen és gazdaságosan. Amikor a Chinoin privatizálása eredményeként felszámolták a teljes biotechnológiai tevékenységet, a ciklodextrin-kutatással foglalkozó munkatársak egy emberként úgy döntöttek, hogy együtt maradnak és addigi kutatómunkájukat kft. formájában folytatják. Így jött létre 1991-ben a CycloLab Kft. Szejtli József professzor vezetésével.
A CycloLab főként a ciklodextrinek alkalmazásának kutatásával foglalkozik a legkülönbözőbb iparágak területén, de a megbízásoknak több mint 80%-a gyógyszerformulázásra vonatkozik. A CycloLab egyik jellemző tevékenysége: ismert vagy új gyógyszerhatóanyagok ciklodextrinnel történő formulázása, amelynek célja a hatóanyag kémiai stabilitásának, illetve vízoldékonyságának a fokozása, valamint hatékony célba juttatása.
A világon ma forgalomban levő ciklodextrin-tartalmú gyógyszerek közül három termék kifejlesztéséhez a CycloLab kutatói meghatározó módon járultak hozzá. Így például a Novartis Voltaren szemcseppjének kifejlesztéséhez, ami szinte már az egész világon forgalomban van. A sok évtizedes tapasztalattal párosuló, gyümölcsöző kreativitás lehetővé teszi a laboratórium számára évi 3-4 találmány kidolgozását és értékesítését.
A 125 évvel ezelőtt született világhírű zenetudós nevét viselő kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet méltó módon őrzi, avatottan fejleszti és adja tovább a világhírű Kodály-módszert és gazdag zenei hagyományainkat.
A díjat átvette: Erdei Péter igazgató.
Az 1973-ban alapított intézet Kecskemét központjában, a Kodály Intézet céljaira frissen felújított, XVIII. századi, egykori ferences rendi kolostorépületben kezdhette meg működését. Az intézet a Kodály Szeminárium szervezésével és nagysikerű lebonyolításával hívta fel magára a szakmai és a szélesebb közvélemény figyelmét. Kecskemét városa, Kodály Zoltánné kezdeményezésre, 1970-ben adott otthont először nemzetközi Kodály Szemináriumnak. Különböző szervezetek és intézmények együttműködése tette lehetővé létrejöttét. A tanfolyamok célja és szerkezete az első években kristályosodott ki: egyrészt lehetőséget nyújtani külföldi zenepedagógusoknak, egy alapvetően gyakorlati jellegű tanfolyam keretében a Kodály-koncepció megismerésére, másrészt továbbképzési alkalmat teremteni magyar énektanárok számára.
A most már több évtizedes múltra visszatekintő, külföldi szakemberek számára szervezett éves továbbképző, ősztől tavaszig tartó kurzusok résztvevői már a kezdetektől fogva előképzettségüknek és képességeiknek megfelelően, különböző szinteken ismerkedhetnek meg Kodály Zoltán nevelési elveivel, a magyar zenei képzés rendszerével és módszereivel. Az alapítás óta eltelt évtizedekben közel 50 országból csaknem hétszáz zenetanár érkezett a tanfolyamokra. Az intézet rendszeresen részt vesz a Kodály Zoltán életével és munkásságával, valamint a magyar zenepedagógia történetével kapcsolatos zenepedagógiai programokban és kutatási témákban is. Ezenkívül zenepedagógiai és zenetudományi témájú számos kiadványt jelentet meg. Az intézet a 2005-ben kezdődő tanévtől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem önálló intézeteként működik tovább, hirdetve, ápolva Kodály gazdag zenei és pedagógiai örökségét, aki - kulisszáink közé talán illik az idézet - így írt az 1966-ban megjelent Zenei nevelés Magyarországon című műve előszavában: "Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg. [.] Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni."