Buza Gábor 1975-ben szerzett kohómérnöki oklevelet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki karán. Egyetemi doktori értekezését 1986-ban védte meg ugyanitt. 1991 óta a műszaki tudomány kandidátusa. Szakmai munkáját a Vasipari Kutatóintézetben kezdte. A fémipari osztályon kezdettől fogva anyagtudományi jellegű kutatásokkal foglalkozott. 1979-80-ban, a közös szovjet-magyar űrrepülés kapcsán, a Szaljut 6 űrállomás fedélzetén végrehajtott sikeres űranyag-technológiai kísérlethez hozzájáruló tevékenysége meghatározó volt. Ennek a munkának a folytatása az a mai napig tartó kutatás és fejlesztés, amelynek célja a világűrben üzemelő, kristályosító kemencerendszer létrehozása. A budapesti Műegyetem Közlekedésmérnöki Karának docenseként az anyagtudományi ismeretek oktatója. A Bay Zoltán Intézetben a lézersugaras anyagmegmunkáló rendszerek kiépítésével, fejlesztésével valamint a lézersugaras kutatási feladatok koordinálásával foglalkozik az intézet vezetése mellett. Kutatócsoport élén a szabadtéri bronzszobrok felújításának és restaurálásának anyagtudományi vonzatú feladataival is foglalkozik. Széles körben ismert a budapesti Hősök tere szobrainak vagy a budavári Szent István szobornak a felújításában játszott szerepe. Az Akadémia köztestületének tagjaként az Anyagtudományi Bizottság Nagy-energiasűrűségű Megmunkálások albizottságának titkára, több szakmai egyesület tagja.
