VI. Néhány tipikus, illetve jelentősebb ügy

1) Könnyűzenei művek refrénjének nagyfokú hasonlatossága

Az SzJSzT 02/2011. számú szakvéleménye két könnyűzenei mű refrénjét vizsgálta, amelyekkel kapcsolatban megállapította, hogy mindkét esetben olyan zeneműről van szó, amely az Szjt. 1. §-a (3) bekezdésének értelmében szerzői jogi védelem alatt áll. A szakvélemény megállapította, hogy a refrének dallama és akkordállománya (harmónia-kísérete) gyakorlatilag azonos volt:

"A felvételek meghallgatása és a zeneművek vizsgálata alapján azonban megállapítható, hogy a két mű refrénje mind a dallam, mind a harmóniák, mind a ritmus, mind a mű hangulatát tekintve rendkívüli hasonlatosságot mutat, szinte összekeverhető. A két refrén dallamvezetése gyakorlatilag azonos, harmónia-kísérete szintén, tempója, lüktetése, hangulata ugyancsak. Kizárólag a szöveg mutat szignifikáns eltérést, ám aki felületesen hallgatja a két dal refrénjét, az nem tesz a zene alapján különbséget a kettő között."
[.]
Az az állítás, hogy a két dal más hangnemben van kétségkívül igaz, azonban ezt a könnyűzenei műfajban az adott előadó hangterjedelme határozza meg. A hangnem ilyenkor a mű karakterének nem meghatározó része, ugyanazon dal más előadó általi előadásánál az annak megfelelő hangnembe transzponálják a dalt.
[.]
Két zenemű összehasonlítása során azonban akár a refréndallam, akár az akkordállomány (helyesebben harmónia-kíséret) eltérése önmagában csak egy különbözőséget jelent (tehát például azonos dallam, de más harmóniák, vagy ritmika). Egy különbözőség azonosítása alapján azonban kétséget kizáróan nem állítható az, hogy a két zenemű különböző lenne."

Az eljáró tanács nem tartotta indokoltnak a hasonlóság százalékos kimutatását. A kérdéses műveket egészében vizsgálta, azaz szakvéleményének kialakítása során minden összetevőt (dallam, harmóniák, ritmus, forma, hangulat) értékelt. Ennek alapján állapította meg, hogy a zeneművek refrénje szinte összekeverhető.

2) Beépítési és vázlatterv egyéni eredeti jellege és felhasználása

A Testület SzJSzT-03/11. sz. szakvéleménye egy beépítési és vázlatterv egyéni eredeti jellegének és felhasználásának kérdéseivel foglalkozott. Az alperes által skiccnek tekintett beépítési vázlattervről az eljáró szakértői tanács megállapította:

"összességében a helyszínrajzból, az egyes épületek pontos alaprajzából, valamint a mérnökségi telep épületeire vonatkozó szöveges leírásból álló beépítési és vázlatterv egyéni, eredeti jelleggel rendelkezik. Ez az egyéni, eredeti jelleg az épületegyüttes és az utak elhelyezésében, az épületek közlekedési rendszerében, a helyiségek kialakításában, méretében, az épületek belső elrendezésében, a nyílászárók elhelyezésében is felismerhető.

[.]

A helyszínrajzhoz, valamint a helykijelölési tanulmánytervhez képest egyértelműen szellemi alkotótevékenység eredményeként jött létre az 1/F/7. számú beépítési és vázlatterv, amely jóval több mint puszta ötlet, vagy az előírások mechanikus tükrözése (ld. különösen az irodaépület földszinti és emeleti alaprajzait).

[.]

A szerzői jogi oltalom szempontjából közömbös, hogy a kérdéses beépítési és vázlatterv önmagában sem engedélyezési, sem kivitelezési építészeti terv kidolgozottsági szintjét nem éri el. Bár lehet, hogy igazgatási értelemben nem felel meg az építészeti tervvel szemben támasztott követelményeknek (pl. a már említett kivitelezhetőség, engedélyezhetőség), szerzői jogi szempontból rendelkezhet, és az eljáró tanács álláspontja szerint rendelkezik is az építészeti alkotások tervét megillető szerzői jogi védelemmel, tekintve, hogy önálló tervezői döntések sorozatát igénylő, egyéni, eredeti jellegű műről van szó.6 Felperes beépítési és vázlatterve egyértelműen és kellő mélységben tartalmazza azokat a legfontosabb funkcionális és műszaki tartalmakat, amelyek determinálhatják a terv alapján, annak továbbfejlesztésével megvalósítható építészeti alkotást.

Kétségtelen, hogy az ötlet szerzői jogilag nem védett, így amennyiben a felperes művéből valóban csak ötletek kerültek átvételre, és alperes műve nem használ fel ezen túl más elemeket felperes beépítési és vázlattervéből, alperes önálló, szerzői jogilag védett alkotást hozott létre. A rendelkezésre bocsátott dokumentumokból egyértelműen megállapítható, hogy alperes nem juthatott a felperes beépítési és vázlattervének ismerete és lényeges elemeinek felhasználása nélkül - még a rendelkezésre álló helykijelölési tanulmányterv, a megrendelő szóbeli utasításai és az útügyi műszaki előírás alapján sem - ennyire hasonló, lényegében azonos eredményre az épületek elhelyezése, és főként az alaprajzi kialakítást illetően. Az eljáró tanács arra az álláspontra helyezkedik, hogy alperes engedélyezési terve felperes beépítési és vázlatterve lényeges elemeinek felhasználásával készült.
[.]

Ezzel kapcsolatban az eljáró tanács akként foglal állást, hogy a beépítési és vázlatterv azonosítható, egyéni, eredeti jelleget mutató részein alperes nem hajtott végre a művön lényeges változtatást, azonban mint egymásra épülő tervek esetében ez természetesen előfordul, az alperes engedélyezési terve is mutat egyéni, eredeti jelleget."

Az eljáró tanács megállapította, hogy a tervműveknek is lehetnek készültségi fokai és akár a lényegi változtatások nélküli, akár az átdolgozásnak minősülő felhasználása is a szerző engedélyéhez kötött.

"Az, hogy a beépítési és vázlatterv engedélyezésre nem volt alkalmas, nem jelenti azt, hogy nem minősülhet az egymásra épülő tervfázisok első, szerzői jogi védelem alatt álló változatának. Ezzel összhangban, a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet szerint ugyan valóban kötelező része az építészeti-műszaki dokumentációnak a látványterv, azonban ez nem jelenti azt, hogy egy eredeti, egyéni jellegű, azonban látványterv nélküli építészeti terv eleve nem rendelkezhet szerzői jogi védelemmel. Egy építészeti-műszaki dokumentáció szerzői alkotás volta független attól, hogy a felperes terve megfelel-e az építésügyi igazgatási eljárás követelményeinek.

Az alperes által hivatkozott 2001/28. számú SzJSzT vélemény sem azt rögzíti, hogy egy adott építészeti tervnek csak a látványterv lehet az első védett változata, hanem azt, hogy már pusztán egy látványterv is lehet olyan védett alkotás, amely egy tervezési folyamat első, szerzői jogilag védett elemének minősülhet. Így természetesen nincs szó arról, hogy látványtervek nélkül elkészített egyéni, eredeti jellegű tervek eleve kizártnak minősülnének a szerzői jogi oltalomból.

A felperes által készített alaprajzok egyértelműen meghaladják az ötletek, valamint a szakmai előírások pusztán mechanikus rögzítésének szintjét. Ahogyan az a fenti kérdések megválaszolásakor is kifejtésre került, felperes beépítési és vázlatterve egyértelműen és az adott tervezési fázishoz igazodva az ötlet szintjét meghaladó módon, megfelelő mélységben tartalmazza a legfontosabb tartalmakat, amelyek determinálják egy építészeti alkotás egyéni, eredeti voltát, így jóval több, mint egyszerű feladat-meghatározás vagy sematikus elképzelés."

3) Fotók kiadványban és naptárban történt jogosulatlan felhasználása

A SzJSzT 04/2011. számú szakvélemény esetében fotók ajándéknak szánt ingyenes kiadványban, valamint reprezentációs célokra készített naptárban való engedély nélküli felhasználásáról volt szó. Az eljáró tanács a vagyoni kárt a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület - a már egyszer nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások bármely további felhasználására vonatkozó - Díjközleményére alapozva állapította meg. A szakvélemény arra is rámutatott, hogy a szerző személyhez fűződő joga is sérült, miután a nevét sem a kiadványban, sem a naptáron nem tüntették fel.

4) Dokumentum regény és színpadi mű azonosságainak-különbségeinek szerzői jogi kérdései
(A megbízó kérte a szakvélemény bizalmas kezelését)

5) Híres mondások, irodalmi idézetek és graffiti-szövegek borospalack-címkéken való felhasználása

Az SzJSzT 08/2011. sz. ügyben a szakvéleményt kérő (felhasználó) olyan borospalackokat kívánt kereskedelmi forgalomba hozni, amelyeknek a címkéin politikusok és egyéb közismert személyek híressé vált mondásai, irodalmi művekből és filmalkotásokból vett idézetek, valamint graffitik szerepelnek (mindezeket a megbízó együtt idézeteknek tekintette). A Testület részéről eljáró szakértői tanács (eltérő szerzői jogi minősítésük miatt) külön-külön vizsgálta az graffitik és az azonosított műrészletek felhasználását.

A tanács aláhúzta, hogy művek felhasználására engedélyt - ha a törvény nem tesz kivételt - csak felhasználási szerződéssel lehet megszerezni. A vizsgált ügyben az engedélyezési jog nélküli díjigény törvényi esetei nem voltak alkalmazhatók, és elsősorban az idézésekre vonatkozó szabad felhasználás kerülhetett szóba. A szakvélemény e mellett a felhasználni kívánt művek "árva műkénti" minősítésének feltételeit is megvizsgálta. A szakvélemény az idézés kapcsán kitért a szabad felhasználási feltételek vizsgálatára (forrásmegjelölés idézési cél, szöveghűség) is.

"Az olyan irodalmi graffiti esetében., amelynek bizonyíthatóan van azonosítható szerzője, illetve a szerzőséget az Szjt. szerint megalapozó vélelem alapján vélelmezhető a szerző személye, a graffiti, mint teljes irodalmi mű felhasználása a szerző engedélyéhez, és - hacsak a szerző nem mond le a jogdíjról kifejezetten - jogdíj fizetéséhez van kötve.
[.]
Az átvevő alkotás szerzői műként való minősítésének feltétele azért áll fenn, mert az idézés kizárólag "alárendelt szerepet" játszhat a teljes műben. Ebből következik, hogy az átvevő műnek - az idézett műhöz képest - egyfajta önállósággal kell rendelkeznie azáltal, hogy domináns módon járul hozzá a teljes mű egyéni, eredeti jellegéhez. Az idézés tehát kizárólag kiegészítő szerepet tölthet be és nem szolgálhat a teljes mű egyéni, eredeti jellegének alapjául, csupán annak jellegét "erősítheti". Ha a borospalack címkéje megfelel a szerzői mű kritériumainak, akkor alkalmas az idézet befogadására.
[.]
Olyan esetben tehát, ahol az idézéshez stílusbeli funkció párosul és annak célja az "átvevő mű" fogyasztói, felhasználási értékének növelése (pl. boroscímke esetében az üveg esztétikai kinézetének javítása), az idézett mű jogosultjának a felhasználáshoz fűződő érdeke nem hagyható figyelmen kívül. Ez azt jelenti, hogy az idézés nem vezethet az idézett műrészlet és a mű közötti közvetlen konkuráláshoz, éppen ezért nem megengedett egy mű lényeges tartalmának átvétele sem."

6) Filmalkotás 3D-s feldolgozásának szerzői jogi kérdései

A Testület azSzJSzT 16/2011. sz. ügyben egy 1986-ban készült rajzfilm 3D-s feldolgozásának szerzői jogi kérdéseivel foglalkozott, érintve a nemzeti filmvagyonba tartozó alkotások jogosultjainak jogait, ideértve a MaNDA vagyoni jogait (terjesztési jog).

"A film megváltoztatása körében elmondható, hogy a digitalizált 3D filmváltozat előállításához, függetlenül attól, hogy átdolgozásról vagy azt el nem érő megváltoztatásról van-e szó, az Szjt. 82. § (1) bekezdés a) pontja alapján szükség van a filmelőállító engedélyére, továbbá az Szjt. 65. § (2) bekezdése alapján a filmelőállítói szerzői vagyoni jogokkal rendelkező szervezet, azaz a MaNDA vagy a Mokép-Pannónia Kft. engedélyére.

A MaNDA által vagyonkezelői tevékenysége keretében gyakorolt terjesztési jog terjedelmét a Filmtv. 2. § 15. pontja oly módon határozza meg, hogy az magában foglalja a forgalmazással, illetve az arra történő felkínálással, a moziüzemeltetéssel, a filmalkotás bármely adathordozón, így különösen videón és DVD-n történő kiadásával, értékesítésével, bérbeadásával, haszonkölcsönbe adásával, filmalkotások az EGT-államok területére történő kereskedelmi célú behozatalával, illetve kereskedelmi célú birtoklásával megvalósuló szerzői felhasználási jogokat. A Filmtv. definíciója nem foglalja magában a filmalkotás átdolgozására vonatkozó Szjt. 29. § szerinti szerzői felhasználási jogot. Az 1. kérdéssel kapcsolatosan kifejtettekből következően, amennyiben az új egyéni eredeti vizuális elemek, egyéb többlet alkotáselemek filmbe illesztése folytán a létrejövő digitalizált 3D filmváltozat az eredeti 2D filmalkotás átdolgozásának, az abból származó új műnek minősül, úgy ez azt jelenti, hogy a létrejövő digitalizált 3D filmváltozat már nem tartozik a továbbiakban a nemzeti filmvagyon körébe.

Az átdolgozás azt jelenti, hogy az eredeti műből származó mű, az eredetitől különböző, "más" mű lesz. A származékos új mű felhasználásához pedig, nincs szükség az eredeti mű szerzői jogosultjainak az engedélyére.

Amennyiben a többlet alkotáselemek filmbeillesztése folytán a létrejövő digitalizált 3D filmváltozat az eredeti 2D filmalkotás átdolgozásának minősül, úgy a 3D filmváltozat az eredeti 2D filmalkotásból származó, de attól különböző "más", új műnek minősül. Ennek folytán, ha az átdolgozáshoz mind az eredeti szerzői jogosultak, mind a filmelőállítói jogosult(ak) hozzájárultak, úgy a digitalizált 3D filmváltozat terjesztése, illetve további bármilyen felhasználása már az eredeti 2D filmalkotás szerzői, illetve szomszédos jogosultjainak engedélye nélkül folytatható.

Amennyiben a digitalizált 3D filmváltozat gyártója az egyes szerzőkkel, ide értve az eredeti 2D film alkotóit és az új 3D változatot készítő animációs szakember szerzőket is, olyan tartalmú megfilmesítési szerződést köt, amely nem tartalmaz korlátozást a szerzők részéről az átengedett felhasználási jogok tekintetében, úgy az Szjt. 66. § (1) bekezdése alapján a 3D filmváltozat gyártója megszerzi az egyes közös jogkezelésbe tartozó, a jogszabály folytán a magánszemély szerzőknél maradó felhasználási jogokon kívüli összes filmmel kapcsolatos szerzői felhasználási, vagyoni jogot. Ebben az esetben a 3D filmváltozat gyártója, mint kizárólagos szerzői és szomszédos jogi jogosult joga a 3D filmváltozat felhasználása, illetve a felhasználás engedélyezés vagy jogátruházás folytán harmadik személyeknek történő lehetővé tétele".

Kiegészítő szakvéleményében az eljáró tanács kifejtette a következőket:

"Amennyiben az alap szakvéleményben részletesen kifejtett feltételek megvalósulása mellett a megbízó által létrehozott digitális 3D filmalkotás az eredeti 2D Film átdolgozásának minősül, úgy az átdolgozás eredményeként a szakvéleményben részletezett jogi indokok alapján az Szjt. 29. §-a értelmében az eredetihez képest más, új származékos mű jön létre. A szerzői jogosult azaz a MaNDA engedélye ennélfogva magához az átdolgozáshoz szükséges.

Az Szjt alapján az átdolgozás (Szjt. 29. §) különbözik a szerzői jogi értelemben vett terjesztéstől (Szjt. 23. §, 23/A. §). A két felhasználási mód az Szjt. értelmében tehát különbözik egymástól.

A Manda által vagyonkezelői tevékenysége keretében gyakorolt terjesztési jog terjedelmét a Filmtv. 2. § 15. pontja oly módon határozza meg, hogy az magában foglalja a forgalmazással, illetve az arra történő felkínálással, a mozi-üzemeltetéssel, a filmalkotás bármely adathordozón, így különösen videón és DVD-n történő kiadásával, értékesítésével, bérbeadásával, haszonkölcsönbe adásával, filmalkotások az EGT-államok területére történő kereskedelmi célú behozatalával, illetve kereskedelmi célú birtoklásával megvalósuló szerzői felhasználási jogokat. A Filmtv. terjesztési jog definíciója azonban nem foglalja magában a filmalkotás átdolgozására vonatkozó Szjt. 29. § szerinti szerzői felhasználási jogot.

A fentiek, illetve az alap szakvéleményben részletesen kifejtett indokok alapján az eljáró tanács megerősíti, hogy a Film leírt módon tervezett átdolgozása sem az Szjt., sem a Filmtörvény alapján nem tartozik a terjesztés fogalmába."

7) Közterületi szobor áthelyezése
(A megbízó kérte a szakvélemény bizalmas kezelését)

Dr. Győri Erzsébet Id. dr Ficsor Mihály Dr. Sár Csaba
a Testület elnöke a Testület elnöke 2011. évben a Testület elnökhelyettese

* * *

Mellékletek:
1) A 2011. évben tartott elnökségi ülések jegyzőkönyvei
2) A megkeresések és megbízások listája

A Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a beszámolóval egyetértek.

Budapest, 2012. április " " .

Dr. Bendzsel Miklós
a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának
elnöke