|
A test helyzetéhez alkalmazkodó nyugágy
A test helyzetéhez alkalmazkodó nyugágyat Schumann János, a feltaláló küldte be találmányi modellként a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének (MAFEOSZ) felhívására. A modelleket a Városligetben megrendezésre kerülő, 1943. évi ipari vásáron kívánták bemutatni, amelyet végül a II. világháborús események miatt nem rendeztek meg. MAFEOSZ ezért úgy döntött, hogy egy állandó kiállítást szervez, amelyen a találmányokat, modelleket a feltalálók bemutathatják abban a reményben, hogy szellemi termékeik hasznosításában, illetve értékesítésében partnert találnak. 1943. november 29-én Budapesten, az Akadémia utca 1. szám földszintjén az állandó kiállítást megnyitották, és a látogatók eleinte minden hétköznap 15 és 18 óra között ingyenesen megtekinthették. Később a helyiség fűtése anyagi nehézségekbe ütközött, ezért a nyitva tartást hétvégére korlátozták. A magyar ember kreativitását jól példázza, hogy nyitáskor a háborús évek és a nehéz gazdasági helyzet ellenére is 223 modellt és 65 találmányi leírást, illetve rajzot mutathattak be, és később is folyamatosan lehetett újabb modellekkel, találmányokkal bővíteni a kiállított tárgyak palettáját.
A test helyzetéhez alkalmazkodó nyugágyat Schumann János 1936. augusztus 8-án, 1936. május 8. kiállítási elsőbbség igénylésével jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bírósághoz, amelyre 118746 lajstromszámon szabadalmat engedélyeztek. A feltaláló a nyugágyat vászon és fa kombinálásával, valamint fém rögzítőelemek felhasználásával készítette el.
A faváz négy részből áll, ezek a karfával ellátott láb (oldalsó rész), a lábtartó, a napellenző tető és a háttámla, illetve ülőrész.
A két, karfával ellátott lábat egymással elöl és hátul merevítőléc köti össze, mindkét oldalsó részben keresztmerevítés biztosítja a stabilitást. A karfa elülső részéhez egy csap körül elforgatható merevítővel rögzítették a lábtartót, hátsó részén egy másik csap körül fordul el a háttámla, illetve ülőrész kerete a kívánt testhelyzet felvételéhez. A napellenző tető és a háttámla, illetve ülőrész közötti dőlésszög fekvő helyzetben kisebb. A dőlésszög a tetőhöz fixen rögzített, a háttámla, illetve ülőrész keretén elmozduló merevítőrúd méretétől és a keret helyzetétől függ. A lábtartó és a háttámla, illetve ülőrész dőlésszöge fekvő helyzetben a legnagyobb, ezzel biztosítható a kényelmes, majdnem vízszintes testhelyzet.
A nyugágy két darab vászon felhasználásával készült. Az egyik darab a lábtartó és a háttámla teteje között helyezkedik el. Ennek az egyik végét a lábtartóhoz rögzítették, egy feszítőrudat varrtak bele, amelyet a karfát a lábtartóval összekötő merevítőben rögzítettek, a második, bevarrt rudat a háttámla tetején helyezték el, ehhez rögzítették a vászon másik végét ügyelve arra, hogy az fekvő helyzet elérése esetén se feszüljön ki. A másik darab vászonból a napellenző tetőt alakították ki. A vászon egyik végét a napellenző tető háttámlához közelebb eső végéhez rögzítették, egy feszítőrudat varrtak bele, amelyet a tető hosszúságának megfelelően rögzítettek, és hagytak egy körülbelül 0,2 m-es lelógó darabot, amely árnyékolásként és díszítésként is szolgálhatott.
A nyugágy helyzetét a benne elhelyezkedő személy súlypontjának áthelyezésével lehetett változtatni, az ülő helyzettől (függőleges háttámlaállás) a fekvő helyzetig (majdnem vízszintes háttámlaállás). Ülő helyzetben a lábtartó rész és a napellenző tető merőleges a háttámlára. Fekvő helyzetben a lábtartó és a háttámla, illeve ülőrész dőlésszöge 150o körüli, a napellenző tetőé kb. 30o.
Irodalom:
HU118746 (1936. augusztus 8.)
Feltalálók Lapja (A Magyar Feltalálók Országos Szövetsége), 1943., I. évf. 9. szám
Az összeállítást készítette: Szepesné Sámson Ildikó, Magyar Szabadalmi Hivatal
|
