|
Pál József lebegő köszörűgépe, 1956 A találmány eredeti címe "Sík hordozófelületen szabadon mozgatható szerszámgép". Lényege a légpárnaelv alkalmazása szerszámgépek körében. A légpárnaelv bármely területen való alkalmazása az adott korban valóban újdonság volt, ezért a szabadalmi leírásban a technika állása rész nem is nevez meg korábbi irodalmat. A találmány sík alap- vagy hordozófelületen mozgó tárgyak esetében akarta kiváltani a kenéses csúszóérintkezést, amely természetesen kopással jár, és a gördülőelemeket, amelyek viszont költségesek és feleslegesen bonyolítják a mozgató mechanizmust. A találmány célja az volt, hogy a csúszómozgást oly mértékben megkönnyítse, hogy nagyméretű és nehéz tárgyakat könnyen és gyorsan, kenőanyag felhasználása nélkül lehessen a hordozófelületen mozgatni. E célból a tárgynak sima, előnyösen csiszolt, legalább egy horonnyal ellátott felfekvő felületét tömítően helyezték az ugyancsak sima hordozófelületre, és egy nyomóközeget, például nyomólevegőt vezettek ebbe a mélyedésbe oly módon, hogy a nyomóközeg nyomása a tárgyat a hordozófelületről megemelni igyekezett. A találmány legfontosabb céljainak egyike a munkagépek, főleg szerszámgépek ide-oda járó alkatrészeinek mozgását megkönnyíteni. Így például nagyméretű gyalugépeknél gyakran kell az erősen megterhelt szánt a gép vezetékén mozgatni, és ha az ilyen szán súlyát a találmány szerinti módon kiegyenlítik, akkor a mozgás könnyű, az erőszükséglet és a kopás kicsi, kenésre pedig nincs szükség. Egy másik, ugyancsak fontos alkalmazása a találmánynak olyan szerszámgép, főleg köszörű vagy maró készítése, amely egy munkaasztalon mozgatható. Gépek vagy készülékek alkatrészeinek megmunkálásánál ugyanis gyakran megtörténik, hogy sík vagy ívelt alakú felületeket csiszolni, polírozni, reszelni vagy hántolni kell, és ezek a felületek gyakran csak igen nehezen hozzáférhetők. Az ilyen megmunkálás kézi munkával hosszadalmas és költséges, ráadásul természetszerűleg pontatlanabb. A találmány szerinti megmunkáló- vagy szerszámgép gépi erővel hajtott szerszámmal dolgozik, és simára csiszolt vagy tusírozott sík fenékfelületével az ugyancsak simára csiszolt vagy tusírozott sík hordozófelületen csúsztatható. A fenékfelületnek legalább egy hornya van, amelybe nyomóközeget, előnyösen nagynyomású levegőt vezetünk be, hogy ilyen módon a gép súlyának túlnyomó részét kiegyenlítsük és a hordozófelülethez való tapadását gyakorlatilag megszüntessük. Ezáltal lehetővé válik a gépet a hordozófelületen, tehát például egy munkaasztalon gyorsan és könnyen, tetszés szerinti irányban, ide-oda mozgatni, és a munkadarabot a kívánt módon megmunkálni. Ha nem alkalmaznánk nyomóközeget, akkor a két tusírozott felület olyan erősen tapadna egymáshoz, hogy a gépet kézzel nem lehetne mozgatni, és az egymással érintkező felületek erősen kopnának.
A találmány egyik alkalmazási példáját jelentő köszörűgépet az 1- 3. ábra mutatja be. A szerszámgép állványa (1) alapból (1a) és felsőrészből (1b) áll, melyekben az oszlop (2) van megerősítve. Az oszlopon (2) fel-le mozgathatóan kar (4) helyezkedik el, amelynek végén a csap (6) körül forgatható fej (5) található. A fejben (5) van rögzítve a hajtással rendelkező forgószerszám (7). A munkadarab (13) - jelen ábrázolásban fazék alakú - és az állvány (1) is a hordozófelületre (3) van helyezve. A szerszámgép állványa (1) alján vannak kiképezve a légpárna kialakításához szükséges elemek, elsősorban a horony (8), amely a 3. ábra szerinti módon, gyűrűszerűen körbefut a szerszámgépalj külső széle mentén, és egy kereszthoronnyal (9) van átszelve. A hornyokba (8- 9) a sűrített levegő (vagy széndioxid) a fogantyúval (12) felszerelt szelep (10) és a vezetékek (8a, 11) révén jut el. A nyomás alatti légnemű közeg nyomásának megfelelő értéken tartásával az egész szerkezet megemelkedik, és a gép alatt kialakuló légpárna fogja hordozni. Ekkor a szerszámgépállvány könnyedén mozgatható, így a nehezen hozzáférhető felületek megmunkálása is lehetővé válik. A gépállvány mozgása vezetékkel, sablonnal, rudazattal szabályozottá tehető, ezek alkalmazásával például másolómarás végezhető. Ha a gépállvány mozgása közben a hordozófelület (3) szélére kerül, akkor a horony (8) szabaddá válik, a nyomóközeg elszökik, ezért a gépállvány a hordozófelületre (3) tapad, amelyen a súrlódás rögzíti. A szerszámgépalj széle közelében még egy horony (15) is ki van alakítva, ebbe nemezbetét (14) van rögzítve, amelynek célja az, hogy a gép alá ne kerüljön forgács, mert az egyrészt a csiszolt felületeket károsíthatja, másrészt a gépet megemelheti, s ezzel a megmunkálás pontosságát veszélyeztetheti. A találmány másik alkalmazási példája a 4. és 5. ábrán látható gyalugépszán-kialakítás. A szán (16) a rajta rögzített munkadarabbal (21) együtt a vezetéken (17) a nyíl irányában ide-oda mozgatható. A nyomóközeg a forrásból (20) a csatornán (19) át kerül a horonyba (18).
A feltaláló kifejti még azt is, hogy a légpárnaelv előnyösen alkalmazható szállításnál is, például ha a munkadarabokat olyan szánra helyezik, amely sík tartófelületen a súlynak a találmány szerinti kiegyenlítésével csúszhat. A szán mozoghat enyhe lejtőn, melynek szöge oda-vissza tetszés szerint állítható, a lejtő megemelésével a mozgás indítható. Az összeállítást készítette: Szilágyi József, Magyar Szabadalmi Hivatal |
