Mi kell a működő IP-finanszírozáshoz? – Összefoglaló az SZTNH IP Valuation Workshopjáról 

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szervezésében lezajlott IP Valuation Workshop nemzetközi és hazai szakértőket ültetett egy asztalhoz, hogy közösen vizsgálják, hogyan tehető átláthatóbbá, egységesebbé és a pénzügyi szektor számára is hitelessé az immateriális javak értékelése. A rendezvény rávilágított: a szellemi tulajdon üzleti jelentősége gyorsabban nő, mint valaha, miközben az értékelésben még számos kihívás rejlik. 

A december 2-i esemény központi kérdése az volt, hogyan lehet olyan IP-értékelést végezni, amely megbízható elveken alapul, és amelynek eredménye a befektetők, döntéshozók és pénzügyi szereplők számára hitelesen bemutatható. A téma ma különösen aktuális, hiszen a modern vállalkozások értékének döntő részét immateriális eszközök adják, és az ezekhez kapcsolódó értékelés nemzetközi szinten az egyik legélénkebben vitatott kérdés. Az IP-finanszírozás világszerte „hot topic”, a gyakorlatban azonban még sok a módszertani és intézményi kihívás. 

Az SZTNH célja a rendezvénnyel az volt, hogy megmutassa: az IP akkor válik valódi üzleti eszközzé, ha értéke nem feltételezésen és szubjektív becslésen, hanem átlátható, objektív és valós adatokon nyugszik. Ennek érdekében a workshop a nemzetközi jó gyakorlatok bemutatása mellett átfogó képet adott a magyar IP-értékelési környezet aktuális állapotáról is. 

Az értékelés nem sablon, hanem célfüggő szakmai folyamat 

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az IP-értékelés mindig konkrét üzleti célokhoz kapcsolódik, legyen szó M&A tranzakcióról, licenciaszerződésről, startup-exitről, finanszírozási döntésről, bitorlási ügyhöz kapcsolódó kártérítésről vagy transzferár dokumentációról. Mivel az értékelés különböző típusú IP-eszközökre irányulhat, alapját a nemzetközi értékelési standardoknak kell adniuk, amelyek kereteket határoznak meg, és nem uniformizált megoldásokat. A workshop előadói, szakértői kiemelték: nincs egyetlen módszer, amely minden helyzetre alkalmazható lenne, minden értékelést az adott célhoz, környezethez és IP-eszközhöz kell igazítani. 

A siker azonban nem kizárólag a szakértőkön múlik. A vállalkozásoknak már az IP keletkezésének pillanatától tudatosan, üzleti eszközként kell kezelniük saját szellemi tulajdonukat, megfelelő dokumentációval és belső folyamatokkal alátámasztva. Ha ez hiányzik, a legprecízebb módszertan sem tud valós, megbízható értéket meghatározni, amit a Bionema példája is igazolt, ahol a Syngenta általi sikeres felvásárlás egyik kulcsa az IP egyértelmű és átlátható dokumentációja volt. 

W⁣IPO-tól a NatWestig: nemzetközi iránymutatások és példák:

A workshop egyik kulcsmegállapítása az volt, hogy a szellemi tulajdon értékelése csak akkor lehet áttörő erejű, ha a kormányzati, szakértői és üzleti szereplők között folyamatos párbeszéd és együttműködés jön létre. A nemzetközi példák erős útmutatást adnak ebben: a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) fontos szerepet játszik a stakeholderek közötti kommunikáció előmozdításában és potenciális pilot projektek indításában, míg az IVSC (International Valuation Standards Council) a nemzetközi értékelési standardok egységes alkalmazását támogatja, és nagyszabású nemzetközi együttműködés keretében dolgozik az immateriális eszközök értékelésére szolgáló útmutatókon. 

A gyakorlatban már működő modellek is léteznek. Az Egyesült Királyságban az IP-finance piaci alapon működik, amit a NatWest bank esetei világosan szemléltetnek. Szingapúrban pedig az állami és piaci szereplők összehangolt együttműködésével jött létre egy stabil, jól működő IP-értékelései ökoszisztéma. 

Hol tart ma Magyarország?

A magyar IP-értékelési gyakorlat még messze van attól, hogy a nemzetközi példákhoz hasonló szinten működjön. Bár akadnak biztató esetek – például ahol egy jól megalapozott értékelés adómegtakarítást eredményezett vagy egy exit során sikerült megfelelően érvényesíteni az IP-ben rejlő értéket –, sok vállalatnál az IP továbbra is nulla értéken szerepel a könyvekben, elsősorban kockázatkezelési megfontolásokból. A bankok általában nem tekintik fedezetként, a befektetők pedig ritkán vizsgálják meg, milyen jövőbeli bevételek származhatnának belőle. 

A professzionális értékelés azonban nemcsak számszerűsíti az IP értékét, hanem feltárja annak üzleti jelentőségét és kockázatait is, ezáltal erősítve a befektetői bizalmat. A workshop egyértelműen megmutatta, hogy az IP-szakma, a befektetők, a vállalatértékelő tanácsadók és a pénzügyi szektor között valódi szakmai párbeszéd indult el. Több résztvevő is úgy fogalmazott: ez az esemény „valódi vérfrissítés volt”, és rávilágított arra, hogy komoly igény mutatkozik a közös gondolkodásra. Az SZTNH kezdeményező szerepvállalása egyértelmű jelzés arra, hogy elkötelezett a hazai IP-értékelés és -finanszírozás megerősítése, valamint az ökoszisztéma kiépítése mellett.

A hosszabb távú cél az, hogy az IP-értékelés megbízható alapot nyújtson egy életképes hazai IP-finance rendszer kialakításához. A nemzetközi gyakorlatok bizonyítják, hogy ez lehetséges, amennyiben a szükséges szakmai keretek, standardok és ösztönzők megteremtése megfelelő ütemben halad.