Védhető-e egy sportmozdulat? A szerzői jog határai a sport világában

Állhat-e szerzői jogi védelem alatt egy ikonikus sportmozdulat? Dr. Mezei Péter Copyright Protection of Sport Moves című tanulmánya arra keresi a választ, hogy hol húzódik a határ a sportban megjelenő kreativitás és a pusztán funkcionális teljesítmény között, valamint milyen következményekkel járna, ha egyes sportmozdulatok kizárólagos jogi oltalmat élveznének.

A sport nemcsak verseny, hanem a kreativitás egyik különleges megnyilvánulási formája is. Egy-egy váratlan csel, innovatív technikai elem vagy látványos mozdulatsor sporttörténelmet írhat, és örökre összeforrhat alkotójának nevével. De vajon elegendő-e ez ahhoz, hogy szerzői jogi védelemben részesüljön? Az értekezés ezt az összetett kérdést vizsgálja, bemutatva, hogy a sport és a szerzői jog találkozása számos elméleti és gyakorlati dilemmát vet fel.

Funkcionalitás vagy kreativitás?

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a sportágak között jelentős különbség mutatkozik abból a szempontból, mennyire jelenik meg bennük a szerzői jogi értelemben vett kreativitás.

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán alakult InfoCopy kutatócsoport empirikus kutatása bevezette a „fordított arányossági szabályt”, mely szerint minél inkább meghatározza egy sportágat a funkcionalitás (a szabályoknak való megfelelés és a győzelem kényszere), annál kevesebb tér marad az egyéni kreativitásnak.

Ezért az olyan csapatsportokban, mint a labdarúgás, a kosárlabda vagy a boksz, a mozdulatok elsődlegesen funkcionális célt szolgálnak. Ezzel szemben a műkorcsolya, a ritmikus gimnasztika, a szinkronúszás vagy a versenytánc esetében a művészi önkifejezés is a teljesítmény értékelésének része, így az összetett koreográfiák közelebb kerülhetnek a szerzői jog által védhető alkotásokhoz.

Miért nem védhetők általában az egyedi sportmozdulatok?

Az egyes sportmozdulatok szerzői jogi oltalmának több jelentős akadálya is van. Az egyik legfontosabb a merger doctrine (összeolvadási doktrína), amely szerint, ha egy „ötlet” (például egy hatékony gólrúgási technika) és annak „kifejezése” (maga a mozdulat) elválaszthatatlan egymástól, akkor a kifejezés nem kaphat szerzői jogi védelmet. Ha ugyanis védelem alá helyeznének egy ilyen mozdulatot, az egyben az ötlet monopolizálását is jelentené, ami a sportban elfogadhatatlan.

Emellett az ilyen mozdulatok egy adott taktikai helyzet leghatékonyabb megvalósításit képezik le, ezért a szerzői jogi védelem gátolná a sport fejlődését és a tisztességes versenyt. A csapatsportokban a funkcionalitás felülírja a kreativitást. A mozdulatokat nem esztétikai önkifejezés végett hajtják végre, hanem a siker érdekében, így azok inkább ötletnek vagy stratégiának minősülnek, mintsem egyedi művészi alkotásnak.

Tehát, ha például egy focista kizárólagos jogot kapna a mozdulat használatára, az a sportág virágzása helyett annak hanyatlásához vezetne, hiszen a többi játékos nem használhatná a leghatékonyabb technikákat.

Továbbá a legtöbb sportmozdulat önmagában nem éri el a jog által felállított küszöböt az egyéniség és eredetiség terén, amely a szerzői jogi védelem feltétele.

A tanulmány ismerteti azonban egy másik kutató, Das álláspontját is, aki az amerikai focira hivatkozva vitatja a „merger doctrine” alkalmazhatóságát. Das szerint a játékosok mozgásának variációs lehetőségei szinte végtelenek, így egy konkrét taktikai elem (scripted play) levédése nem vezetne a sportág egészének megbénításához vagy a stratégiai lehetőségek kisajátításához. 

A labdarúgás példája

A labdarúgás a modern sportipar egyik legjelentősebb gazdasági ágazata.

Olyan ikonikus technikák, mint az Antonín Panenka által ismertté tett büntetőrúgás vagy a Zidane-csel kétségtelenül kreatív megoldások. Ezek azonban elsődlegesen taktikai és funkcionális célokat szolgálnak, nem pedig művészi önkifejezést.

Ezt támasztja alá az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata is. A futballmérkőzések közvetítésével kapcsolatos ügyekben a bíróság kimondta, hogy maga a mérkőzés nem tekinthető szerzői jogi értelemben vett műnek, mivel a játékszabályok nem biztosítanak elegendő alkotói szabadságot. 

Milyen következményekkel járna az oltalmazhatóság?

Egyértelműen kaotikus állapotokat teremtene a közvetítési piacon, ahol a licencdíjak és a jogi viták elvonnák a forrásokat és a figyelmet magáról a sportélményről. A jogérvényesítés jelentős gyakorlati ütközne, amelyek alapjaiban rengetnék meg a sport jelenlegi működését:

A jogi védelem tehát egyfajta „dermesztő hatással” (chilling effect) lenne a sportra. A sportban az egyedinek lenni az érdem, épp ezért is a versenytársak nem szívesen alkalmazzák mások sajátos technikáit, inkább valami újjal próbálnak az élre törni. A szakmai elismerés (például a mozdulatok elnevezése az atlétáról) jobban illeszkedik a sport hagyományaihoz és feloldja a dermesztő hatást azáltal, hogy a kizárólagosság helyett ösztönzi a sportolók kreativitásra való törekvését.

A szakmai elismerés sokszor többet jelent

A sportban a kreativitás elismerésének jelenlegi formái hatékonyabban szolgálják a sportolók érdekeit, mint a szerzői jog. Ennek legismertebb példái a sportolókról elnevezett elemek és technikák, amelyek maradandó szakmai elismerést biztosítanak anélkül, hogy korlátoznák mások lehetőségét azok alkalmazására.

Ilyen például: Berki Krisztián lólengés-eleme; Antonín Panenka legendás büntetőrúgása; Magyar Zoltán tornagyakorlatai; René Higuita skorpiórúgása; Bob Cousy hát mögötti passza. 

A sport és a szerzői jog közötti egyensúly megteremtése

A sportban megjelenő kreativitás vitathatatlan érték, azonban ez önmagában még nem indokolja a szerzői jogi oltalmat.

Míg az egyedi, funkcionális sportmozdulatok jellemzően kívül maradnak a szerzői jogi védelem körén, addig az összetett, elsősorban az esztétikai sportágakban megjelenő, művészi jellegű koreográfiák bizonyos feltételek mellett közelebb kerülhetnek az oltalmazhatósághoz.

A jelenlegi rendszer megfelelő egyensúlyt teremt: biztosítja a sportolók szakmai elismerését, miközben megőrzi a sport fejlődéséhez nélkülözhetetlen szabad versenyt és az innováció lehetőségét. 

Forrás: Copyright Protection of Sport Moves by Péter Mezei :: SSRN